Szabad Nép, 1956. február (14. évfolyam, 32-60. szám)

1956-02-01 / 32. szám

SZERDA, 1956. FEBRUÁR 1 Bemutatkozott a nemzetgyűlésben az új francia kormány Mollet programjában az algériai kérdés megoldását, ellenőrzött leszerelést és gazdasági fellendülést ígért Párizs, január 31. (MTI) A francia nemzetgyűlés tegnap dél­után megkezdte ülését. Az ülésen a nagy pártok vezetői egytől egyig je­len voltak.­­ A Guy Mollet kormánynak a leg­utóbbi kimutatás szerint 14 minisz­tere lesz: hat szocialista, öt radikális, két UDSR-párti — az UDSR az Af­rikai Demokratikus Tömörüléssel egy csoportot alkot — és Catroux tábor­nok, aki nem tagja a parlamentnek. Ezenkívül az új kormánynak 20 ál­lamtitkára lesz: 11 szocialista és 9 radikális, továbbá 3 helyettes állam­titkára, egy radikális, egy szocialista és egy UDSR-párti. A kormányban nyolc szenátor foglal helyet, a többi képviselő, Catroux-t kivéve. A nemzetgyűlés folyosóin a kor­mánylista nagy port vert fel. Men­­des-France környezetében több kép­viselő, sőt még egyes szocialisták sem titkolták azt a véleményüket, hogy a Guy Mollet-kormányt túlságo­san „európai beállítottságúnak“ tekintik. Egy Mendes-France környezetéhez tartozó politikai megfigyelő ki is je­lentette, e kormány nem is igazi Mollet-kormány, hanem valóságos Monnet-kormány (Monnet az „euró­pai egyesült államok“ akcióbizottsá­gának elnöke). Mollet a nemzetgyűlés tegnap dél­utáni ülésén mondta el bemutatkozó beszédét. Majdnem egyórás beszédé­ben ismertette kormánya program­ját. Bevezetőben leszögezte, hogy több fontos probléma vár megoldásra, amelyek azonban inkább a nemzet­gyűlés, mint a kormány kezdeménye­zését kívánják. Ezek között a prob­lémák között említette az intézmé­nyek reformját, közte a választási re­formot, a parlament munkamódsze­rének megváltoztatását az oktatás vi­lági jellegének kidomborítását. Ez­után rátért a kormány politikájának ismertetésére. Hangsúlyozta, hogy a legsürgősebb és legfájdalma­sabb probléma: Algéria. Ennek a kérdésnek a megoldása lesz a kormány legsürgősebb feladata — mondotta. — Franciaország célki­tűzése, a kormány akarata mindenek­előtt a béke helyreállítása. Guy Mol­­lett sürgős intézkedéseket ígért Al­gériában szociális és gazdasági té­ren, így közmunkákat, földreformot stb. Rámutatott, hogy a kormány véghez akarja vinni a Tuniszban és Marokkóban elkezdett reformokat. A kormány a béke jegyében kívánja folytatni politikáját. Áttérve a külpolitikára, Guy Mol­let hangoztatta, hogy a „kormány kiáll az általános és ellenőrzött leszerelés mellett“. A NATO-ról szólva kijelentette, hogy „a NATO megszervezése a béke és a szabadságjogok megőrzésének bizto­sítéka volt és marad“. Fő gondunk — mutatott rá Mollet —, hogy tár­gyalások folyjanak az egyidejű és el­lenőrzött leszerelésről. Állandóan és fáradhatatlanul arra kell törekedni, hogy minden problémát minden kö­rülmények között megtárgyaljanak a Szovjetunióval. A belpolitikai kérdéseket érintve hangsúlyozta: „szorgalmazni kell a gazdasági élet fellendülését“. ígérte, hogy a kormány felszerelési és mo­dernizálási tervet dolgoz ki, amely immár a harmadik lesz Fran­ciaországban Szociális téren — han­goztatta Guy Mollet — a kormány tiszteletben kívánja tartani az előző nemzetgyűlés által a köztisztviselők és a volt frontharcosok iránt vállalt kötelezettségeket, a legsürgősebben végrehajtja a bérzónák fokozatos megszüntetését. A Guy Mollet bemutatkozó beszé­dét követő vitában a Francia Kom­munista Párt nevében Jacques Duclos szólalt fel. Duclos elvtárs: Megszavazzuk a kormány beiktatását, hogy valóra válthassa ígéreteit Duclos elöljáróban megállapította, hogy a választásokból baloldali több­ség került ki győztesen és ez a több­ség még nagyobb lehetett volna, ha elfogadják a kommunistáknak azt a javaslatát, hogy a listakapcsolásokat a reakció ellen fordítsák. De a meg­levő többség is már bőven elegendő ahhoz, hogy komoly alapot biztosítson egy baloldali kormány számára és le­hetővé tegye olyan politika alkalma­zását, amelyet a baloldal minden ré­tege előzetesen megvitatna és meg­határozna. Ha azt akarják, hogy a Francia­­ország népe követelte politika­változás bekövetkezzék, harcolni kell a jobboldal ellen, a régi köz­társasági jelszó szem előtt tartá­sával: „Nincs ellenfél a balol­dalon.“ Duclos hangsúlyozta, egyetért Guy Mollet azon megállapításával, hogy elsősorban az algériai kérdésre kell a figyelmet szentelni. Tárgyalni kell az algériai nép hivatott megbízottai­­val. Figyelemmel fogjuk követni azt is, amit a miniszterelnök a nemzetközi enyhülés politikájáról és a leszerelés­ről mondott. Mi készek vagyunk támogatni a nemzetközi enyhülés megszilár­dítása, a leszerelés, az atomfegy­verek betiltása érdekében hozan­dó minden intézkedést és szembe­­szállunk minden akadállyal, amely e politika alkalmazását gátolhatja. Duclos ezután részletesen elemezte a francia dolgozók életkörülményeit. Kijelentette, hogy a kommunista párt tudomásul veszi a miniszterelnök er­re vonatkozó ígéreteit. Felhívta a kor­­mány figyelmét arra, hogy fokozottabb mértékben kell szá­molnia a dolgozók bérkövetelé­seivel, az adórendszert meg kell reformálni, a nagy kapitalista részvénytársaságokra magasabb adót kell kivetni és a nagy va­gyonokat meg kell adóztatni. Miután mindezt kijelentettük — mondotta Dud­ás — egyesek azt sze­retnék, hogy olyan helyzet alakulna, ki, amely megnehezítené a kormány beiktatását. Ez a kormány ugyan távolról sem felel meg annak, amit Fran­ciaország munkásosztálya és né­pe kíván, de a népi tömegek nyomása balra billentheti a mérleget és talán hamarabb, mint egyesek gondolják. Ami bennünket illet, emlékeztetek Maurice Thorez kijelentésére, mely szerint készek vagyunk támogatni minden előre tett lépést, minden, a munkásosztály és a francia nép javát szolgáló intézkedést, minden, a sza­badság javát, s a békét előmozdító kezdeményezést. Amikor hamarosan megszavaz­zuk a beiktatást, lehetővé kí­vánjuk tenni a kormány számá­ra, hogy tettekre váltsa ígéreteit. De a jelenlegi helyzetben mind több erővel és világossággal meg kell nyil­vánulnia a valóságos változásokra irányuló népi akaratnak. Szükséges tehát egy hatalmas népfront-mozgalom kifejlődése mind a vidéken, mind a városok­ban. Ennek a mozgalomnak vezető ereje olyan irányba tereli az események későbbi folyását, amely kedvezni fog a nemzeti függetlenség, a béke, a sza­badságjogok és a szociális haladás politikája győzelmének — fejezte be beszédét Jacques Duclos a baloldali képviselők lelkes tapsa közepette. A nemzetgyűlés vitája tovább fo­lyik. Tíz éves a jugoszláv alkotmányrendszer Tegnap volt tíz éve, hogy kihirdet­­i az új Jugoszlávia első alkotmá­­át. Az évfordulóval kapcsolatban a mjug hírügynökség a következőket a: „Január 31-én tíz esztendeje í­gy kihirdették Jugoszlávia első ál­talányát. Ezzel az alkotmánnyal új formát öltöttek a nehéz fel­­abadító háborúban kiharcolt nem­­t­ és társadalmi vívmányok,­­ ame­­­k a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­­saság politikai, társadalmi és ku­­­rális fejlődésének legjobb feltételeit ■prnf p­etÁTr vnP£?. Külön jelentősége az 1946. évi ál­­talánynak, hogy alapja volt több­­an törvénynek, amely megváltoz­ná országunk arculatát és lehetővé­­te gazdasági és társadalmi fejlődé­­s. Hét esztendővel az alkotmány hi­­rdetése után mind az anyagi erő, mind a szocialista tudat fejlődése szempontjából országunkban a hely­zet annyira megváltozott, hogy az al­kotmány több rendelkezése lényeges módosításra szorult. Időközben nagy előrehaladást értünk el a termelő­erők fejlesztésében. A szocialista társadalmi szektor alapvető gazdasá­gi erővé vált és döntően befolyásolta a társadalmi élet minden területét... Ezért új alkotmányos törvényben kellett rögzíteni a bekövetkezett vál­tozásokat, biztosítani kellett a társa­dalmi élet még gyorsabb fejlődését. Alkotmányrendszerünket — írja befejezésül a Tanjug — különösen jellemzi fejlődésének erőteljes volta és az a törekvés, hogy alkotmány­rendszerünk rendelkezései ne akadá­lyozzák és ne gátolják, hanem ösztö­nözzék és erősítsék a szocialista de­mokrácia gazdasági, társadalmi és politikai erőinek kibontakozását.” A Borba elítéli a népi demokráciák ellen irányuló léggömb-propagandát Belgrád, január 31. (TASZSZ) A Borba Veszélyes léggömbök cí­mű kommentárjában foglalkozik a Szlovákia felé küldött propaganda­­léggömb felrobbanásával, amelynek során hatan megsebesültek és egy ház beomlott. Az eset — írja a lap — haragot és felháborodást keltett az ottani lakosságban. A csehszlovák polgári légiforgalmi főigazgatóság — folytatja a Borba cikke — nemrég kénytelen volt be­szüntetni a járatokat egyes légi vona­lakon a légiforgalmat­­veszélyeztető léggömbök miatt, amelyeket Nyu­­gat-Németország területéről külde­nek a kelet-európai országok területe fölé. E­ kampány kezdeményezői a „Ke­reszteshadjárat a szabadságért” nevű szervezet és a kelet-európai orszá­gokból származó emigránsok. Azt mondják, hogy ezek tevékenységé­hez amerikai magánszervezetek és egyes amerikai állampolgárok adják a pénzt. Ámde lehet-e magánügy ez efféle tevékenység, amelynek követ­keztében akadályok támadnak a légiközlekedésben és emberek pusz­tulnak el? Vajon nem érdeke-e ma­gának az amerikai kormánynak is, hogy beszüntesse e tevékenységet és érvényesítse befolyását annak érde­kében, hogy hagyják abba a lég­gömbök már nagy arányokat öltött felbocsátását? Teljesen világos — írja befejezésül a Borba —, hogy a léggömb-propa­ganda, mint a hidegháborús módsze­rek egyike, nem vezethet semmiféle jó és hasznos eredményre. Éppen ellenkezőleg, csak megnehezíti a né­pek kölcsönös megértésének és bi­zalmának kialakulását és akadályoz­za, hogy a Kelet és Nyugat kapcso­latai normális, békés alapon fejlőd­jenek. SZABAD NÉP Csou En-laj elvtárs beszámolója a nemzetközi helyzetről, a szocializmus építésének sikereiről és Tajvan békés felszabadításáról A Kínai N­api Politikai Tanácskozó Testület ülése Peking, január 31. (Új-Kína) Csou En-laj, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület országos bi­zottságának elnöke, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület hétfő dél­utáni ülésén beszámolót tartott a­­kül- és belpolitikai helyzetről. A múlt év óta az egész világ népei­nél egyre növekvő támogatásra talált a békés egymás mellett élésért és a gyarmatosítás ellen küzdő „bandungi szellem“, valamint a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért és a nemzetközi ellentéteknek tárgyalások útján való rendezéséért­­küzdő „genfi szellem“. Ezzel szemben az az „erőpolitika“, amelyhez az Egyesült Államok ag­resszív körei és ezeknek követői még mindig ragaszkodnak és amely politika ez idő szerint a háborús meg­­félemlítés és zsarolás eszközeivel él, egyik vereséget a másik után szen­vedte el. A jelenlegi nemzetközi helyzet általában kedvező a világbéke szempontjából, kedvező szocia­lista újjáépítésünk szempontjá­ból, de kedvezőtlen , a háborús tervek és az agresszív tömb ag­resszív politikája szempontjából. Kína már javasolta és továbbra is támogatja, hogy az ázsiai országok széleskörű részvételével távol-keleti értekezletet hívjanak össze Korea tárgyalásaik útján történő békés egye­sítésének megoldására. Kína javasolja, hogy a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények meg­valósítása céljából ismét hívják ösz­­sze az Indokínáról tárgyaló genfi ér­tekezletet. A kínai kormány Ázsia és a csen­des-óceáni térség kollektív békéjé­nek megvalósítása érdekében meg kívánja ismételni 1955. július 30-án tett javaslatát, amely szerint Ázsia és a csendes-óceáni térség országai — beleértve az Egyesült Államokat — az ezekben a térsé­gekben jelenleg fennálló és egy­mással ellentétes katonai töm­bök helyett kössenek kollektív békeegyezményt. E cél elérésére Kína hajlandó az ösz­­szes érdekelt országokkal közös erő­feszítéseket tenni. Különösen ki kell emelnünk a szovjet kormány által az Egyesült Ál­lamok kormányának tett legutóbbi javaslatot szovjet—amerikai baráti és együttműködési szerződés megkö­tésére. Kína teljes mértékben támo­gatja a Szovjetuniónak ezt a javas­latát. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának megjavulása a világbéke ügyének fontos tényező­je lenne. A Szovjetuniónak ezt a célt szolgáló új javaslata világszerte meg­felel a széles embertömegek követe­lésének és ezt semmiképpen sem le­het egyszerű elutasítással elintézni. A kínai nép minden időkre a Szov­jetunió és a népi demokratikus or­szágok mellett áll. A világ semmiféle ereje sem aknázhatja alá a közöt­tünk fennálló szolidaritást és barát­ságot. Meg vagyunk győződve, hogy az adott körülmények között, amikor a szocialista tábor országainak ereje egyre fokozódik és a népek világszer­te egyre inkább a saját kezükbe ve­szik a béke megvédését, megszüntet­­hetők az agresszív tömb háborús ka­landjai. Másrészt azonban hangsú­lyoznunk kell, hogy mi békét kívá­nunk ugyan, de ha a nemzetközi ag­resszív tömb háborút kényszerítene reánk, attól sem­ ijedünk meg. A há­ború és a háborús fenyegetések so­hasem fogják megfélemlíteni és meg­adásra bírni a kínai népet. A kínai nép következetesen a nemzetközi fe­szültség további enyhüléséért és a vi­lágbéke megszilárdulásáért fog dol­gozni, de feszültséget a tajvani térségben. Kormányunk az elmúlt évben újra és újra hangsúlyozta, hogy Tajvan há­borús eszközökkel való felszabadítá­sának lehetősége mellett fennáll Taj­van békés eszközökkel való felszaba­dításának lehetősége is. Ilyen formán országunk népének, mind a száraz­földön, mind Tajvanon, közös haza­fias kötelessége, hogy Tajvan békés eszközökkel való felszabadítására tö­rekedjék, de emellett tevékenyen fel­készüljön Tajvan katonai eszközök­kel való felszabadítására is, ha ez szükségesnek mutatkoznék. A Kuo­mintang katonai és politikai vezetői csak két út között választhatnak. Az egyik út, hogy továbbra is az Egye­sült Államok járszalagján haladja­nak, az idegen elnyomás nyomorúsá­gába döntve tajvani honfitársainkat. A másik utat a megbánás útja jelen­ti, az, hogy hazafias lelkiismeretükre hallgatva békés eszközökkel felsza­badítják Tajvant és ezzel lehetővé teszik tajvani honfitársaink számára, hogy visszatérjenek anyaországuk ölelő karjaiba, maguk számára pedig lehetővé téve, hogy hazájuk népe megbocsásson nekik. Ha a Kuomintang katonai és poli­tikai vezetői világosan felismerik a fejlődésnek ezt az elkerülhetetlen irá­nyát és hajlandók Tajvant békés esz­közökkel felszabadítani, segédkezet nyújtani az anyaországnak a tajvani térségben fennálló feszültség kikü­szöböléséhez, hazájuk teljes egységé­nek megvalósításához, akkor nem csupán dicséretes szolgálatot tesznek hazájuknak, hanem hozzájárulnak Ázsia és a világ békéjéhez is. A kínai nép és Kína Kommunista Pártja következetesen harcol az egész nemzet egységéért külső ellenségei­vel szemben. Kína történelmében Kí­na Kommunista Pártja kétszer mű­ködött­­ együtt a Kuomintanggal. A kommunisták és a Kuomintang tagjai e két időszak során vállvetve küzdöt­tek az imperializmus ellen. Kína Kommunista Pártja még Kína har­madik forradalmi háborúja, a felsza­badító háború során sem szüntette be a békés tárgyalásra irányuló erőfeszí­téseit. A Kuomintang Tajvanra me­nekült katonai és politikai tagjai so­rában sokan akadnak ma olyanok, akik szeretnének békésen visszatérni a kínai szárazföldre. Mindezeknek családjuk, rokonaik és barátaik élnek a szárazföldön, akikhez vissza szeret­nének térni. A Kuomintang összes, Tajvanra vagy külföldre menekült katonai vagy politikai tagjainak ezt üzen­jük: ne habozzatok tovább, lépje­tek minél előbb Tajvan békés felszabadításának útjára! Ezért a kínai nép és a kínai kor­mány nevében a következőket jelen­tem ki: mindazok, akik rokonaik és barátaik meglátogatása céljából a szárazföldre akarnak jönni, bátran jöhetnek; mindazok, akik utazás vagy tanulmányút céljából a száraz­földre akarnak jönni, szintén bátran jöhetnek, mindazok iránt, akik Taj­van békés felszabadításának útjára akarnak lépni — tekintet nélkül ar­ra, hogy kicsodák és hogy milyen súlyos bűnöket követtek el a múlt­ban — a kínai nép elnézést fog ta­núsítani, anélkül, hogy múltjuk iránt érdeklődnek; mindazokat, akik dicsé­retes szolgálatokat teljesítenek Taj­van békés felszabadításában, a kí­nai nép szerzett érdemeiknek megfe­lelően méltó jutalomban részesíti, mindazokat, akik békésen visszatér­nek az anyaországba, a kínai nép megfelelő munkával látja el. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma több mint 1 900 000 Ami ez idő szerinti belső helyze­tünket­ illeti — folytatta beszédét Csou En-laj — ennek kiemelkedő jellemvonása, hogy országunk — mint ahogy azt Mao Ce-tung elnök mondotta — „a nagy szocialista for­radalom nagyszerű időszakát éli el. A mezőgazdaság szocialista átalakí­tása a tervezett időnél korábban valósítható meg. 1955 december végéig az ország mezőgazdasági termelőszövetke­zeteinek száma több mint 1 900 000- re növekedett, tagjainak teljes létszáma pedig 10 millió paraszt­család, vagyis az ország összes parasztcsaládjainak több mint 60 százaléka volt. Egy éven belül, tehát 1956-ban, nagy­jából végrehajtható lesz a félszocia­lista mezőgazdasági szövetkezetesítés. További két év múlva, tehát 1958- ban a szocialista mezőgazdasági szö­vetkezetesítés is befejeződik nagyjá­ból. A mezőgazdasági szövet­­­­kezetesítés gyors fejlődésének hatása alatt, új időszakába lépett országunk kapitalista ipara és kereskedelme is. A magánvállalatok az ország külön­böző részein vegyes állami magán­­vállalatokká kezdenek fejlődni. Az összes magánvállalatoknak vegyes állami magánvállalatokká alakítása, egész iparágakban, az államkapita­lizmus legmagasabb formáját jelenti. Ez döntő lépés a­­kapitalista tulaj­­donnak szocialista tulajdonná való átalakítása felé. Sikeresen teljesítettük első ötéves tervünk harmadik évének tervét. Hacsak rendkívüli természeti csapá­sok nem jönnek közbe és teljesíthet­jük az 1956-os tervet, országunk négy vagy négy és fél éven belül valósíthatja meg első ötéves tervét. Mindent átfogó tervet kell kidol­goznunk a tudomány fejlesztésére, ki kell fejlesztenünk tudományos kuta­tóintézeteinket és nagyszámú tudo­mányos kutatót kell kiképeznünk, megteremtve a tudomány fejlődésé­nek összes szükséges előfeltételeit. Az állami tervbizottság a tudományos akadémiával és a különböző minisz­tériumokkal karöltve most dolgozza ki az 1956—1967-es hosszúlejáratú tervet Kína tudományos fejlesztésére, úgyhogy a harmadik ötéves terv végén legfontosabb tudományos intéz­ményeink megközelítik majd a világ legelőrehaladottabb tudo­mányos intézményeinek színvo­nalát. A Kuomintang tagjainak üzenjük: lépjenek minél előbb Tajvan békés felszabadításának útjára Tajvan felszabadításának kérdésé­ről Csou En-laj a következőket mon­dotta: Az Egyesült Államok erőszakkal tartja megszállás alatt Tajvant, bele­avatkozva Kína belső ügyeibe és ka­tonai támaszpontjává változtatva a szigetet. Ez teremtette meg az állan­ ^OÖOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOfjI ipOOCXXlOOOOOOOOOClOOOOOOOfXXX Reakciós költségvetés az olasz parlament előtt Miért mondott le az olasz kincstári miniszter?­ ­l. olasz kormány tegnap a parla­ment elé terjesztette az 1956—57. év­re szóló költségvetését. Ez szokásos aktus, mivel egy régi törvény előír­ja, hogy a költségvetést minden év­ben január 31-ig be kell terjeszteni. Azonban ezt a szokásos aktust az olasz kormány számára kellemetlen esemény előzte meg: a hétfői minisz­tertanácson el kellett fogadnia Gava kincstári miniszter lemondását. Gava lemondása világos jele an­nak, hogy a kormányon belül ellen­tétek vannak, amelyeket nem sike­rült elsimítani. Elsősorban gazdaság­­politikai kérdésekben merültek fel súlyos nézeteltérések. Gavának az volt a feladata, hogy kidolgozza az új költségvetést. A kormány által meg­állapított döntő szempont, hogy az 1956—57-es költségvetési évben meg kell szüntetni, vagy legalábbis lé­nyegtelenre kell zsugorítani a költ­ségvetés deficitjét. Ebben a kérdés­ben teljes volt az egyetértés a kor­mánykoalíció tagjai között. Mind­egyikük világosan látta, hogy a defi­cit további növekedése veszélyezteti az olasz gazdaság egészét, veszélyez­teti az utóbbi időben mutatkozó eny­he gazdasági fellendülést. Az olasz­­államadósság minden eddiginél ma­­a­gasabb, 4377 milliárd líra. Ez az ösz­­szeg mintegy kétszerese a folyó költ­ségvetési év összes bevételeinek. A kormány attól fél, ha tovább emelke­dik a deficit, erőteljesebbé válik az infláció, amelynek jelenlegi lassú fo­lyamata amúgy is állandó nehézsége­­ket okoz. Mint a New York Herald Tribune megjegyzi: „hogy mit fog el­érni az olasz gazdaság 1956-ban, az nagymértékben függ az 1956—57-es költségvetéstől...“ Érthető, hogy az olasz kormány — saját pozícióját is féltve — csökkenteni akarja a defi­citet, meggátolni az adósságok továb­bi növekedését. A „hogyanéban, vagyis abban, milyen módon csökkentsék a defici­tet — merültek fel az éles ellentétek a kormányon belül. Két lehetőség volt: vagy növelik az adókat és a fo­lyó költségvetés szintjén tartják a kiadásokat, s a bevételi többletből fedezik a deficitet — vagy a bevételt változatlanul hagyják és csökkentik a kiadásokat. Az adóemelés nem szimpatikus a pártok többsége előtt. „Már évek óta írja a La Stampa nevű olasz tőkés lap , a pénzügy­­miniszterek egész tudománya kime­rül abban, hogy újabb és újabb fo­gyasztási adót vetnek ki kávéra, só­ra, a gépkocsivezetői engedélyekre, ürmösre, öngyújtóra, kőolajra stb. Azaz állandóan gombostűszúrásokkal dolgoznak, nem hagyják nyugton az ország gazdasági életét 24 óráig, s ál­landóan izgalomban tartják a kisem­bereket és a fix fizetésűeket.. Több tőkés lap hasonlóan nyilatko­zott az adóemelés ellen, kifejezve pártjaik véleményét. A kormány tehát túl sokat kockáztatna, ha mégis az adóemelést választaná. Maradt a másik módszer: a kiadások csökkentése. Gara kincstári minisz­ter — aki a kereszténydemokrata párt jobbszárnyának a képviselője — azt a nézetet vallotta, hogy a kiadá­sokat a közoktatásügyi, munkaügyi és közmunkaügyi költségvetési téte­lek csökkentésével és a társadalom­­biztosítási, valamint népjóléti intéz­mények támogatására fordított ösz­­szegek jelentősebb megnyirbálásával fedezzék. A közvélemény nagy fel­háborodással fogadta a miniszter ter­vét. A baloldali ellenzéki pártok — köztük az Olasz Kommunista Párt — tiltakoztak e módszer ellen. A köz­vélemény nyomása oly nagy volt, hogy Gavának be kellett nyújtania a kormánynak pedig el kellett fogad­nia a lemondást. Gava lemondása azonban nem vál­toztatott a költségvetésen. A lemon­dás célja ugyanis nem a költségvetés megváltoztatása, hanem a közvéle­mény megnyugtatása. A parlament elé terjesztett költségvetés Gava ke­­zevonását viseli magán: csökkentet­ték a kiadásokat, például a munka­­nélkülieknek nyújtott támogatást és a közmunkákra előirányzott kiadások a­kat 40 milliárd lírával, s több más , szociális célra fordított tételből is­­ lefaragtak. Gava ment, a költségve-­­ tése azonban maradt. A kormány azonban ezzel a mód-­­­szerrel nem oldja meg a gazdasági­ nehézségeket, nem tünteti el a defi­citet. A költségvetési hiányt nem a­­ munkanélküliséget enyhítő közmun­kákra és a szociális célokra fordított­­ kiadások okozzák. Ezek a kiadások­ példátlanul alacsonyak voltak eddig­­ is. A hiányt a magas fegyverkezési­ kiadások okozzák. Évente 500—600­­ milliárd lírát fordítanak a honvédel­­­­mi tárcán közvetlenül hadi célokra, de sok milliárd lírát költ hasonló­ célra a többi tárca is. Ehhez járul a­ rendőrség fenntartására fordított évii több tízmilliárd líra, amit az új költ­ségvetés további tízmilliárd lírával­ emel. A kommunista párt és a többi balol­dali ellenzéki csoport azt javasolja, hogy lényegesen csökkentsék az em­lített improduktív kiadásokat, és ugyanakkor emeljék a szociális ki­adásokat. A deficitet részben ebből, részben pedig a monopóliumok és a gazdagok mammutjövedelmeire kive­tendő újabb adókból fedeznék. Ez a megoldás nemcsak kiegyensúlyozná a költségvetést, hanem az egész olasz gazdaság számára időleges fellendü­lést biztosítana. Minthogy a beterjesztett költség­­vetés, a jobboldali politikusok költ­ségvetése, reakciós — az ellenzék hevesen tiltakozik ellene, s demok­ratikus költségvetést követel. Viha­­­­ros viták várhatók az olasz parla­mentben. A vitát azonban csak a jövő hét második felében tartják meg, mivel Segni miniszterelnök va­sárnap hivatalos látogatásra Bonnba utazik, s a parlament csak vissza­térése után tárgyalja a költségvetést. A vita során az olasz kommunisták is kifejtik véleményüket a többi el­lenzéki párttal együtt. A közvéle­mény azt követeli, hogy a parlament ne a beterjesztett reakciós költségve­tést, hanem az ellenzék javaslata alapján összeállítandó demokratikus költségvetést fogadja el. Gyulai István / 3 annak, hogy a magyar nép a tör­ténelem szemétdombjára lökte a királyság elavult, gyűlöletes intéz­ményét. Ma tíz esztendeje a köz­társaság kikiáltása azt jelezte: mindörökre vége az úri elnyoma­tás korszakának. Nem az első köz­társaság volt ez a nemzet életé­ben: valahányszor a belső demok­ratikus erők megmozdultak, hogy kivívják hazánk függetlenségét és a dolgozók szabadságát, egyik legelső céljuk a királyság meg­döntése, a belső és a külső elnyo­mást jelképező államforma eltör­lése volt. De az 1849-es, az 1918-as és az 1919-es köztársaság együtt­véve is alig élt 14 hónapig. Reánk hárult az a történelmi feladat, hogy egyszer s mindenkorra vé­get vessünk a milliónyi átokkal, tengernyi könnyel és vérözönnel összeforrott koronás uralomnak. Megdönthetetlenné vált a köz­társaság ,— mert 1946-ban nem­csak a királyság szűnt meg, ha­nem az a világ is, amelynek ál­lamformája volt. A mi köztársa­ságunk immár népköztársaság; hazánkban valóban a nép uralko­dik, a nép kormányoz; kiseprűz­­tük a hatalomból a kizsákmányoló osztályokat, s azoknak minden rendű és rangú képviselőjét. „A köztársaság megalkotása csak az első lépés — mondotta tíz eszten­dővel ezelőtt Rákosi elvtárs. — A munka neheze az, hogy a fiatal magyar köztársaság formáját való­ban demokratikus, valóban népi tartalommal töltsük meg.“ S az első lépést tüneményes gyorsaság­gal egyre határozottabb és na­gyobb lépések, újabb és újabb győzelmek követték. Országunk­ban ma a köztársaság vezetése szilárdan a munkásosztály kezé­ben van, amely a dolgozó paraszt­sággal szoros szövetségben építi az új társadalmat, a szocializmust. Tíz esztendeje a munkásosztály pártja, a kommunisták mutatták az utat népünknek, ők harcoltak a legkövetkezetesebben, a legszen­vedélyesebben a népmilliók lelké­ben élő igazi magyar hagyomá­nyokért, a nép követeléséért, a köztársaságért. S népünk azóta aratott győzelmeinek is szervező­je, ihletője, a kommunisták párt­ja, a Magyar Dolgozók Pártja. Pártunk most is hatalmas, lelke­sítő programot tűzött ki elénk: második ötéves tervünk megvaló­sítását. A köztársaság kikiáltásá­nak tizedik évfordulóját azzal ün­nepelhetjük meg a legméltóbban,­­ha keményen elhatározzuk, hogy pontról pontra megvalósítjuk ezt a nagy programot, hogy még oda­­adóbb munkával, következetes állampolgári fegyelemmel erősít­jük népköztársaságunkat, szilár­dítjuk a nép hatalmát. Tíz esztendő alatt a köztársaság nemcsak népuralommá fejlődött, hanem a függetlenség és a béke államformája is lett hazánkban. A dolgozó magyar nép minden fia és leánya jól tudja: azért szület­hetett és erősödhetett meg a füg­getlen magyar köztársaság, mert a második világháborúban a szov­jet fegyverek diadalt arattak; mert a Szovjetunió győzelme ízzé­­porrá zúzta a népelnyomó magyar államot; s mert a Szovjetunió szüntelenül védelmezte és önzet­lenül segítette a magyar népet új állama, új élete felépítésében. Népünk annak köszönheti elvitat­hatatlan függetlenségét, a Magyar Népköztársaság annak köszönheti egyre növekvő nemzetközi tekin­télyét, hogy hazánk a Szovjetunió vezette béketábor hűséges tagja,­­a varsói szerződésben részvevő országok egyike. Most, a köztár­saság megszületésére emlékezve,­­népünk megfogadja, hogy a béke védelmében lankadatlanul tovább harcol a Szovjetunió oldalán ,éi így védelmezi kivívott szabadsá­gát és függetlenségét, s egyre ered­ményesebben szolgálja a nemzet­közi megértés és együttműködés nagy ügyét. Ma tíz esztendeje A japán kormány folytatja a Szovjetunióval való tárgyalásokat Hatojama beszéde a japán parlament ülésén Peking, január 31. (TASZSZ) Hatojama miniszterelnök és Sige­­micu külügyminiszter programnyilat­kozatot tett a japán parlament január 30-i ülésén. Hatojama nyilatkozatában kijelen­tette, hogy kormányának legfőbb fel­adata a békés külpolitika és hogy kormánya megkettőzött erőfeszítése­ket szándékozik tenni ebben az irány­ban. Megjegyezte azonban, hogy Ja­pán külpolitikájának alapja az Egye­sült Államokkal való együttműködés. Hatojama a Szovjetunióhoz való vi­szony kérdését érintve, azt mondotta, hogy a­­kormány a nép általános aka­ratának megfelelően a korábban meg­jelölt irányvonal szerint folytatja a tárgyalásokat, hogy megoldja a fontos k­érdéseiket, megkösse a békeszerző­dést és ily módon mielőbb helyreállít­sa a diplomáciai kapcsolatokat. Bulganyin üzenete példa a békés egymás mellett élés lenini elvének következetes megvalósítására A demokratikus országok sajtója Bulganyin elvtárs Eisenhowerhoz intézett üzenetéről A demokratikus országok sajtója behatóan foglalkozik Bulganyin elv­társnak Eisenhowerhoz intézett üze­netével, amelyben kölcsönös barátsá­gi és együttműködési szerződés meg­kötését javasolja a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Az aláb­biakban a TASZSZ jelentése alapján szemelvényeket közlünk a demokra­tikus országok lapjainak az üzenet­ről írt cikkeiből. A VARSÓI RÁDIÓ heti külpoliti­kai szemléjében hangsúlyozta, hogy Bulganyin üzenete példa a békés egy­más mellett élés lenini elveinek kö­vetkezetes megvalósítására. E törté­nelmi jelentőségű okmány célja — mondotta a varsói rádió hírmagyará­zója —, a béke erősítése és a nemzet­közi feszültség enyhítése. A Szovjet­unió és az Egyesült Államok társa­dalmi rendszerének különbözősége nem akadályozhatja a két ország ba­ráti, politikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatait. A RUDÉ PRÁVO szerkesztőségi cikkben méltatja Bulganyin elvtárs üzenetét. Az üzenet kifejezésre jut­tatja — írja a lap — a Szovjetunió jóakaratát, jóllehet, nem a Szovjet­unió, hanem az Egyesült Államok rontotta meg a két ország viszonyát. Az üzenet konkrét utat mutat a két hatalom viszonyának megjavítására. Bulganyin elvtárs üzenete élő példa arra — állapítja meg a BUKARESTI RÁDIÓ —, hogy a Szovjetunió, mi­ként a szocialista tábor többi országa is, nemzetközi téren az államok kö­zötti jó viszony állandó fejlesztéséért, a béke megszilárdításáért küzd. A Szovjetunió újabb kezdeményezése, amelynek jelentőségét nehéz felbe­csülni, ékesen illusztrálja a Szovjet­unió fáradhatatlan erőfeszítéseit az Egyesült Államokkal való kapcsola­tainak megjavítására. A ROMINIA LIBERA ezt írja: „A Szovjetunió újabb értékes kezdemé­nyezése az a javaslat, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kös­sön egymással barátsági és együttmű­ködési szerződést. Meggyőző erővel bizonyítja ez, hogy a Szovjetunió minden lehetőséget megragad, hogy teljesítse minden embernek a béke megszilárdítására irányuló hő vá­gyát.“ A bolgár lapok első oldalon közöl­ték Bulganyin üzenetét. A RABOT­­NICSESZKO DELO vezércikkében az üzenetet a békeszerető szovjet külpo­litika ékes megnyilvánulásának ne­vezi. Erős földrengés Jugoszláviában Ljubljana, január 31. (Tanjug) Szlovénia több vidékén kedden reggel erős földrengés volt. A legerő­sebb földlökéseket Ilirszka Bistrica környékén észlelték, ahol az épüle­tek meglehetősen megrongálódtak.­­Földrengést észleltek Ljubljanában is. Itt több helyen megrongálódott a vízvezetékhálózat. Külpolitikai Jegyzetek 1 ................ i­­m Speciális egység - „speciális“ célra A bonni hadügyminisztérium a NATO párizsi főhadiszállásán műkö­dő amerikai törzs utasítására tervet dolgozott ki egy „speciális egység“­­felállítására. Az egységgel a NATO- főparancsnokság rendelkeznék, s az lenne a feladata, hogy bármikor, a­­világ bármely részén adódó „helyi konfliktusok“ leküzdésére bevessék — jelentette az ADN­ hírügynökség. A „speciális egység“ elnevezés na­gyon rejtélyes, de világossá teszi az AP amerikai hírszolgálati iroda jelen­tése. A jelentés szerint Heusinger nyugatnémet tábornok, amikor leg­utóbb Párizsban járt, utalt arra, hogy a bonni hadseregnek feltétlenül alkalmat kell adni „harci tapasztala­tok szerzésére“. Hangsúlyozta, milyen óriási jelentőségű volt annak, idején a náci Wehrmacht számára a spanyol­­polgárháború „tűzpróbája“. Ott sze­rezte meg a­­második világháborúban oly hírhedtté vált Wehrmacht a „harci tapasztalatokat“. S Heusinger nem átallott határozott javaslatot tenni a bonni hadsereg tapasztalatainak gya­rapítására: a NATO érdekeivel össz­hangban szemügyre kellene venni „az olyan alkalmakat, mint például az algériai és a marokkói harcok“, hogy biztosítsák a nyugatnémet csapatok­nak „a harc színhelyén történő­­ki­­képzését“. A „speciális egység“ lenne erre a legalkalmasabb és egyben ez lenne az új bonni hadsereg „elit“ egysége. íme: a „speciális egység“ speciális célja! „Tűzpróba!” Hitler idejében a spanyol nép szabadságharcának vé­res eltiprása útján —­s most? Az algériai és a marokkói nép szabad­ságharcának leverése útján! Az ak­kori „tűzpróba“ a második világhá­ború náci tűzpróbája lett. Most „tűz­próbája“ lenne, de minek...? Talán arra számítanak, hogy ismét hama­rosan a „harci tapasztalatok alkalma­zására“ kerül sor? Ostoba számítás! A béke híveinek is megvan a maguk harci tapaszta­lata, amelyet a náci hadsereg leveré­sében szereztek. De megvan a béke­harc tapasztalata is , amit a béke hívei az utóbbi 10 év alatt a háborús uszítók megfékezésében szereztek. S ezek a harci tapasztalatok olyan ha­talmasak, hogy meg tudják gátolni azokat, akik az újabb háború kirobb­­antására készülődnek.

Next