Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)

1956-05-01 / 122. szám

A gyerekekért, a boldog családokért. Első ötéves tervünk nagy alkotása, Sztálin Vasmű és Sztálinváros, a második ötéves tervben hatalmas ipari központtá fejlődik. mm m '“tÉIL wmm&' 3 rM g tm í , * á í & v »§,. ! . n : ; 1 Állami erőből 100 000 lakás épül második ötéves tervünk idején. Egyre több híd ível át a Keleti Főcsatornán. Az ember építette „folyó­­nak" valamennyi tervezett hídja elkészül jövőre. mm m m hét :: rd. : Mind több korszerű gép segít terveink valóra váltásában. AZ ÚJ ÖTÉVE­S TERV IIj erőműveink Sztálinváros „első lépcsője. ..A rendelkezésre álló villamos­­energia mennyiségét . . . mintegy 67 százalékkal kell növelni.” Az első ötéves terv idején a villa­mosenergia termelése nem tartott lé­pést egész iparunk fejlődésének üte­mével. A második ötéves terv irány­elvei előírják az áramszolgáltatás fo­kozását, új erőművek létesítését. Csak 1956-ban egyszerre négy új erőművön dolgozik az ipar, ami még nem fordult elő hazánk történetében. Ebben az évben befejeződik a Borsodi Hőerőmű utolsó két gépegységének szerelése, s 1957-ben — az utolsó Si­mítások elvégzése után — már teljes erővel dolgozik a Borsodi Vegyikom­binátnak ez az energiaforrása. A má­sik hatalmas, új borsodi ipartelep, a Tiszavidéki Vegyikombinát mellé te­lepített „áramgyár“, a Tiszapalkonyai Erőmű építkezései is folynak már. Ugyancsak megkezdődött a munka a pécsújhegyi és az ajkai erőműnél, ahol összesen 200 megawatt teljesítő­­képességű áramfejlesztő gépeket he­lyeznek üzembe a második ötéves terv során. A két borsodi erőmű gépeinek jelentős részét Csehszlovákia és a Né­met Demokratikus Köztársaság szállí­totta. Az ajkai és a pécsújhegyi erő­művek berendezéseit — felhasználva a szomszédos népi demokratikus or­szágokkal folytatott együttműködés ilyen irányú tapasztalatait — már a magyar ipar készíti. Ugyancsak magyar gyártmányú, nagy teljesítményű gépekkel műkö­dik majd az új oroszlányi erőmű, amelynek építése a második ötéves terv időszakában kezdődik meg és a következő ötéves tervben ér véget. Ez az erőmű az oroszlányi pala felhasz­nálására épül. Ezenkívül még két erőmű építése indul meg az új terv­időszak második felében, közülük egyik a főváros közvetlen és jobb áramellátását szolgálja majd. Az új erőművek nagy teljesítőké­pességű üzemek lesznek, csaknem mindegyik felülmúlja majd az első ötéves tervben épült inotai November 7 Erőmű kapacitását. „A kohászat fejlesztése és külö­nösen a teroergyártás növelése szükségessé teszi az első ötéves terv nagy alkotásának a Sztálin Vasműnek továbbépítését... A vas­mű első lépcsőjének kiépítésével üzembe kell helyezni a kokszolómű első két egységét és a vele kapcso­latos vegyiműveket, új szalmacel­­lulóz-gyárat kell létesíteni.” Félreértés ne essék: az utóbbi esz­tendőkben tízezerszámra épült már lépcső a magyar nehézipar új fel­legvárában, Sztálinvárosban. Az a lépcső, az első lépcső, amelynek be­fejezését mostanában sokfelé emle­getik — egészen mást jelent a szak­emberek nyelvén. Jelenti a Sztálin Vasmű új, hatalmas üzemekkel való gyarapodását a második ötéves terv­ben, amelynek révén a hatalmas tervalkotás „komplett“ nehézipari — főként lemezgyártásra berendezett — kombináttá válik. Sztálinváros építése nem fejező­dött be az első ötéves tervben. A 700 köbméteres nagykohó, a 2 nagy teljesítményű martinkemence, a kokszolómű, az öntöde, a vasszer­kezeti gyár, a tűzállótéglagyár, az erőmű, és a javítóüzemek üzembe helyezésével hatalmas ipartelep lett ugyan a vasmű, de még nem igazi kombinát. Ez csak a második ötéves terv során valósul meg, amikor a régebbi és az új üzemek összehan­golt teljesítőképességű és egymás­sal együttműködő jól kiépített rend­szere jön létre. Már az idei év sok újat hoz. A III. számú mar­tint máris üzembe helyezték. Rövidesen megkezdi a termelést a Sztálinvárosi Kokszolómű első egy­sége, úgynevezett blokkja, amely nagyrészt hazai szénből kohókokszot készít az első nagykohó számára. 1958-ra a 11. számú blokkegység is felépül, mert­ addigra működik már az újabb kokszmennyiségre igényt tartó második 700 köbméteres nagy­kohó is. Javában tart és még az idén befejeződik az ércelőkészítő és tömö­rítőmű építése. Ez a nagyüzem kül­földről érkezett ércet és hazai pát­­vasércet egyaránt fel tud majd dol­gozni a két kohó számára. A poros pátvasércet jelenleg még nem tudja használni Sztálinváros, ezért Ruda­­bányán, ahol a barna­ vasérccel együtt ezt is kénytelenek kitermelni — a meddőhányóra ürítik ki. Ez az érc — dúsítás és tömörítés után —­ még kitűnőbb lesz, mint a barnaérc, mivel vastartalma lényegesen na­gyobb. A negyedik martinkemencén kívül ugyancsak még a második öt­­éves tervben helyezik üzembe a vas­mű hengerművét, amely nagy meny­­nyiségű és jó minőségű lemezzel és más kohászati termékkel látja majd el népgazdaságunkat. A fontosabb ipari termékek egy főre jutó termelésének növekedése 33 S20 ROSARA 2 8 SZERESÉRE 3 S20 ROSARA -411/AN/N\'JW' LEMEZ 5 SZŐRÖSÉRE —'S SZÉN ACÉL ALUMINIUM CEMENT A második ötéves terv irányelv-tervezete az egy főre jutó ipari termelés jelentős növelését írja elő. Öt év alatt az egy főre jutó termelést az állami iparban összesen mintegy 36 százalékkal kell emelni. Az ország legnagyobb hőerőműve épül Tiszapal­konyán „Tisza­palkonyán a vegyipar ha­talmas új­központját és az ország legnagyobb hőerőművét kell léte­síteni . . .” A borsodi Tisza-mentén már javá­ban épül az ország legnagyobb hő­erőműve és megkezdték az új vegyi­kombinát építését is. A Tiszapalko­nyai Hőerőmű — felépítése után — 200 megawatt áramot termel majd az országos hálózatba. Az itt műkö­dő négy darab 50 megawattos tur­bina és generátor teljesítménye fe­lülmúlja majd — eddigi legnagyobb erőművünk — a Kazincbarcikai Hő­erőmű kapacitását is. Egy gépegység annyi energiát termel majd­, ameny­­nyi egy ipari város (például Debre­cen) teljes áramszükségletét fedezni tudja. A mintegy 8 emelet magas erő­mű falait és tetőlemezeit jelenleg tizenkét 32—60 tonna súlyú elemek­ből álló keret­állás tartja. A helyszínen gyártják a többi vasbeton-elemeket, amelyeket óriási szétnyitott létrához hasonló „bikák“, emelőszerkezetek segítségével emelnek a helyükre. A 31/2-es sz. Építőipari Vállalat dolgozói a 120 kilovoltos alállomás és a transzformátor-rendszer alapo­zásán dolgoznak. E héten kezdik meg a földelési hálózat szerelését a sok kilométer hosszú földalatti labi­rintusokban a Budapesti Villamos­­vasút Vállalat szerelői. A csehszlo­vák szerelők és az Április 4 Gép­gyár dolgozói az elsőnek beindítan­dó 2-es gépegység kazánjainak sze­relésén dolgoznak. Egy-egy kazán belsejében mintegy 40 kilométer hosszú csőből készült hálózatban fej­lesztik és hevítik majd a gőzt. A ge­nerátorokat meghajtó turbinákat ugyanis 510 fok meleg, 90 atmoszféra nyomású gőz hajtja majd percenként háromezres fordulattal. Az új hő­erőmű kazánjainak fűtéséhez napon­ta 380 vagon lisztfinomságú porrá őrölt szenet használnak majd el. Ezt az óriási borsodi szénmennyiséget — és a szükséges tartalékot — automa­tikus vagonbuktatók ürítik a már elkészült földalatti bunkerekbe, ahonnan futószalagok továbbítják az őrlőmalomba és a kazánokba. Az Erőműberuházási Vállalat szakemberei most — a ka­zincbarcikai tapasztalatok hasznosí­tásával — alapos, részletes tervek se­gítségével irányítják az óriási terüle­ten folyó munkálatokat, hogy — ígé­retükhöz híven — december 1-re fel­zúghasson a 2-es gépegység turbinája, generátora. A nagy épület szürke és vörös előregyártott díszítőelemekkel ékes homlokzata és oldala bizonyítja: itt már a szépségre is figyelmet fordí­tottak. Az erőmű tetejéről jól látni a meg­élénkült tiszapalkonyai vidéken az épülő vegyikombinát felvonulási épü­leteit — egész kis város — és a régi község mellett épülő, munkás-lakóte­lep emelkedő falait. Mindenütt új élet ébred a borsodi Tisza-mentén. „A korszerű építőipar legfonto­sabb anyagának, a cementnek ter­melését öt év alatt mintegy 700 000 tonnával kell növelni...” Ahhoz, hogy építőiparunk teljesít­hesse a második ötéves tervben reá váró nagy feladatokat, korszerűbb módon egyre több gyárat, lakást tudjon építeni, az építőanyag-ipar­nak —­ és főként a cementgyártás­nak — vele párhuzamosan kell nő­nie. Meglevő cementgyáraink is egy­re fejlődnek, növelik termelésüket, a várható nagy szükséglet kielégíté­séhez azonban ez nem elég: min­den eddiginél nagyobb, korszerűbb­­ cementgyárat kell alkotnunk a má­sodik ötéves tervben. A tervezés alatt levő új váci ce­mentmű megfelel majd ezeknek a követelményeknek. Kapacitása 50 százalékkal felülmúlja a most folyó rekonstrukció révén hatalmasra nö­vekvő Lábatlani Cementgyárét is. Évente annyi cementet termel majd, amennyi 1900 kilométer hosszúságú betonút (körülbelül Budapest— Moszkva távolsági) burkolásához len­ne elegendő. Kőbányájában — amely egyszersmind a sztálinvárosi kohá­szatot is ellátja mészkövel — emberi kéz alig nyúl majd a kőhöz, a ter­melés minden folyamatát gépesítik, forgókemencéi — amelyeket a ma­gyar ipar gyárt — a legkorszerűbb technika alapján készülnek. A terme­lés technikájának fejlettségére jel­lemző adat, hogy a váci üzem két­szer annyit termel majd, mint a ná­la hatszázzal több ,munkást­ foglal­koztató Tatabányai Cementgyár. A száz méter hosszú forgókemencék elhelyezéséhez, ilyen nagymértékű termeléshez persze óriási épületek szükségesek. A gyár főcsarnokának akkora lesz a befogadóképessége, hogy körülbelül 4 ezer kétszobás , összkomfortos lakás mindenestől be­leférne. A cementgyár és a korszerű mészmű felépítéséhez összesen több mint félmilliárd forintot kell biztosí­tani. A befektetés azonban itt is megtérül hisz az egész jelenlegi ce­menttermelésünk 60 százalékának megfelelő kapacitású gyáróriás meg­szünteti majd építőiparunk cement­gondjait, lehetővé teszi valamennyi építési tervünk zavartalan végrehaj­tását. Fél mil­l­i­ár­d­­os beruházással cementművet létesítünk Vácott 400­, A ruházati cikkek fogyasztása 50 % konfekcionalt áru PA­M­U­TSZÖVE! GYAPJUSZO yet KOror TAR u ZAB BE Bt „1960-ban több mint 40 százalékkal több konfekc­ionált árut, közel 50 százalékkal több pamutszövetet, 35 százalékkal több gyapjúszövetet... kell a lakosság rendelkezésére bocsátani, mint 1955-ben. A konfek­cionált áruk forgalmának növelésével egyidejűleg jelen­tősen ki kell szélesíteni a méret, és modellválasztékot.’* « A tokaji rekonstrukció „A legjózanabb emberek vidéke.“ Így is lehetne nevezni hazánk egyik legszebb táját, a tokaji hegyláncolat, a felső Tisza­ és a Bodrog találkozásá­nál elterülő Tokaj-hegyalját, ahol sok a szőlő, de ittas embert „nagyítóvá sem lehetne találni“. Ezen a vidéken ugyanis nagy be­csülete van a bornak és ha a tokaji szőlőtermelő kezébe veszi az arany­ló nedűvel telt talpas kóstolópolharát a zöld mohával ,,behintett” pincéje mélyén m oly áhítattal tartja azt a világosság felé, mintha valamiféle áldozatra készülne. S ezután még na­gyobb becsülete lesz világhírű borá­nak. Ezt biztosítja második ötéves tervünk egyik fontos célja: a tokaji rekonstrukció. Vajon mit jelent ez a két szó? — Kevés illetékesebb ember akad ennek a megmagyarázására, mint Tóth Ferenc, a tokaji tanács agronó­­musa, a világhírű szőlők és borok mestere — mondja Sántha elvtárs, a végrehajtó bizottság titkára ... Hol lehetne megtalálni Tóth Fe­rencet másutt, mint a katonás sor­rendbe telepített zöldellő szőlőtőkék között a hegyoldal felé húzódó „Te­­hénlánc-dülön", ahol — csakúgy, mint másutt — folyik az új szőlőtő­kék telepítése. — Fontos munka ez, mert egy-egy tőke új szőlő 3 deci jó tokaji bort je­lent évente — magyarázza Tóth elv­társ. — Jelenleg 596 holdon folyik szőlőtermelés Tokaj-hegyalján. A re­konstrukció — azaz a felújítás — ke­retében a kiöregedett és par­lagon heverő szőlők pótlása mellett 7­8 hold új telepítést helyez kilátásba az állami rekonstruk­ciós terv. Ezt a tervet azonban máris „túljegyezték” a Tokaji Állami Gazdaság dolgozói, a tsz szőlőműve­­lői és az egyéni gazdák. A tervezett 674 hold helyett 800 holdon terem rö­videsen a tokaji szőlő, mert a Mi­nisztertanács tavaly őszi szőlőterme­lési határozata biztosítja a tokaji gazdáknak, hogy a terméshozamot követő két esztendőben teljesen saját hasznukra dolgozzanak, s mentesek legyenek minden beszolgáltatási kö­telezettségtől. Ezért írja a tanácsnak Hagy Lajos egyéni gazda: „Vállalom, hogy a Csorgó-dűlőben levő vízmosá­son elterülő parlagföldemet betelepí­tem saját érdekemben ..Ilyen leve­lekben vállalták 168 hold parlagföld betelepítését a tokaji egyéni gazdák. Egy hold tokaji szőlőn átlagosan 4800 tőke él. Nyolcszáz holdon ez 384 000 tőkét jelent, s ha ezt az egy tőkére jutó 0,3 literrel megszorozzuk, 115 000 hektoliter tokaji bor terem évente a Hegyalján a rekonstrukció nyomán. Száztizenötezer hektoliter tokaji szamorodni, kettő, négy és hat puttonyos világhírű tokaji aszúbor, amely egészségére válik magyarnak, külföldinek egyaránt. Ezért fejezték be április 27-én már az első kapálás 15%-át a tokaji „józan emberek”, akik előtt sohasem volt még ilyen nagyszerű perspektíva, mint most. A Micsurin Agrártudományi Egye­sület nagykállói csoportjának tag­jai — mezőgazdasági kutatók és szakemberek — nagy gonddal, fi­gyelemmel tanulmányozzák második ötéves tervünk irányelveit. Úgy gon­dolom, a második ötéves terv során helyes lenne célul kitűzni a bur­gonyatermesztés teljes gépesítését. Az ültetés, a kapálás, a töltögetés munkálataihoz máris kitűnő gépek­kel rendelkezünk. A betakarítás ma­radéktalan gépesítését kellene gép­tervezőinknek, majd gyárainknak megoldaniok. Jelentős előrehaladást jelentene a nálunk jól bevált angol burgonyaszedő, PD—5 jelű, forgó­villás gép alkalmazása. Mi átlago­san napi három és fél hold, össze­sen 140 kh. termését szedtük ki üzemzavar nélkül ezzel a géppel, száz méter mázsás átlagtermést adó tábláinkról. A gép alkalmazásával 70 000 forint munkabért takarítot­tunk meg. Pongrácz Kálmán a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, tudományos munkatársa Aligha akad olyan ember, akit ne érdekelne az ország sertéshús- és zsírellátásának helyzete. Természe­tes tehát, hogy sokan keresték a má­sodik ötéves terv tervezetében, va­jon­­hogyan is alakul az elkövetke­zendő években a sertéstenyésztés. Bizonyára jó néhányan meglepődtek, amikor azt olvasták: „...a sertésál­lományt a második ötéves terv során általában nem kell növelni“. De megnyugtató volt tudomásul venni, hogy a tervezet szerint a hízott sertés mennyiségét 25—30 százalékkal gya­rapítjuk. Vajon nincs itt valami tévedés? Lehetséges-e a sertéshús és a zsír mennyiségét gyarapítani, ha nem nő a sertésállomány. A Statisztikai Hivatal április 20-i jelentése mutatja: a március 31 -i ál­latszámlálás adatai szerint több mint 6 millió sertés van hazánkban. Ha egy gazdaság évente ezer ser­tést tud a rendelkezésére álló takar­mányból 150 kilogrammosra hizlalni, akkor minden esztendőben 1500 má­zsa sertést ad az országnak. De hiá­ba növeli ez a gazdaság a sertések számát, mondjuk 3000-re — ha nincs több takarmánya, nem tud több ser­téshúst „termelni“. Ellenkezőleg, ke­vesebb húst ad a gazdaság. Hogy miért? Ennek sok oka van, de leg­főbb az, hogy kevesebb takarmány jut a hús- és zsírtermelésre, mert a gazdaságban több anyakocát kell tartania. Másrészt, a háromszorosra nőtt sertésállomány háromszor any­­nyi, úgynevezett életfenntartó takar­mányt kíván. Hyen módon sokkalta kevesebb takarmány jut az áruter­melésre, a hús­os zsír gyarapítására. Jelenleg a sertésállományt nem tudjuk bőségesen ellátni takarmány­nyal. Emiatt aztán az állatállomá­nyon belül viszonylag alacsony a gyorsan fejlődő hússertések száma, s egy-egy sertés hosszú tartási, hizla­­lási idő után kerül ki a gazdaságból. Nálunk átlagosan 17—18 hónap is eltelik addig, míg a malacból vágó­állat lesz. Ha a többi ország adatai­val hasonlítjuk össze Magyarország adatait, a következő képet kapjuk: Ez azt jelenti, hogy azonos sertés­állományból Ausztria 20, Franciaor­szág 30, Dánia 80 százalékkal több húst termel, mint Magyarország. A második ötéves tervben el akar­juk er­ni hogy 17—18 hónap helyett mintegy 17 százalékkal rövidebb idő alatt, már 14—15 hónap után „kész” hízó legyen a malacból. Mi a sertéstartási és hizlalási idő erővidítésének, tehát a nagyobb mér­­hű­­­es zsirtesedésnek a bizto­­sioka. Először: a kocák fialási átla­gának 7,8-ről 8,2-re való növelése, ami lehetővé teszi, hogy kevesebb anyakocát és több húst termelő ser­­tést tartsunk. Másodszor: a sertésál­lományon belül növeljük a mangali­cánál sokkal gyorsabban fejlődő hús­sertések arányát. A második ötéves terv végére az állomány jelenlegi 30 százaléka helyett 50 százalékát adják a hússertések. Harmadszor: legfonto­sabb a jó takarmányellátás. A jobban ta­karmányozott sertés fiatal korában gyorsabban fejlődik, s hízó korában gyorsabban hízik. Ezért kukoricából az 1955. évi 29 millió mázsa helyett 1960-ra 4,1 millió mázsa jut az állatte­nyésztésnek. Megvan tehát minden mód arra hogy a második ötéves terv éveiben lényegesen javuljon sertéshús-ellátá­sunk.­­ A gépesített hurgonyatenyesztésért így lesz több­ hízottsertés 1955 1960 A második ötéves tervben 19 ezer új traktorral (15 lóerős egységben számolva) gyarapodnak a mezőgazdasági üzemek, így az egy traktor­­egységre jutó szántóterület a jelenlegi 404 katasztrális holdról 230 katasztrális holdra csökken. 95­­, 1955-től 60-ig újabb 3800 kombájn se­gít majd az aratásnál. Ez többek közt azt eredményezi, hogy az állami gaz­daságokban a jelenlegi 68,3 százalék­ról 95 százalékra emelkedik a beta­karítás gépesítése. Ország A hústermelés arányszáma Magyarország k­0 Ausztria ,20 Franciaország­­35 Nyugat-Németország 1­13 Dánia 180 Papíriparunk hazai nyersanyagbázisa , a szalm­acellu­lóz-gyár A második ötéves tervben épül meg a Sztálinvárosi Szalmacellulóz­­gyár, az új város első könnyűipari üzeme. A gyárnak és kiserőművé­­nek megépítésére mintegy 400 mil­lió forintot irányoz elő a terv. A gyár értékes termékké: szulfit­­cellulózzá, a papírgyártás egyik nélkülözhetetlen alapanyagává vál­toztatja a rizsszalmát, amit eddig többnyire eltüzeltek. A szulfitcellu­lózt — fa vagy kész cellulóz formá­jában — ma nagyrészt külföldről szerezzük be. A sztálinvárosi gyár üzembehelyezése után, 1960-tól kezd­ve évente több mint kétmillió dol­lárnyi valutát takarít meg az or­szágnak. A második ötéves terv vé­gén a termelését 53 százalékkal nö­velő papíripar szálfítcellulóz-szük­­ségletének 44 százalékát már az új létesítmény termelése fedezi. A sztálinvárosi „Szalmacél" — ahogy az üzemet emlegetik — hét­szer többet termel majd mint az első ötéves tervben létesített, ha­sonló rendeltetésű szolnoki üzem. Technológiája, berendezései a leg­korszerűbbek lesznek. Az üzemben készülő fehér szulfitcellulóz haszná­latára papírgyáraink rövid idő alatt és lényegesebb előkészületek nélkül át tudnak majd térni.

Next