Szabad Nép, 1956. július (14. évfolyam, 182-212. szám)

1956-07-15 / 196. szám

★ HOBB­ ­N­S kerület, szigony utca 27. Hatalmas bérház, igazi, régi proli­ház. A­ földszinten, a 7-es számú kis lakásban él Elsner Károlyné, 45 éves magányos asszony. Kerek kis asztal­nál ül, arca beesett, szemében végte­len fájdalom. Kopott, kék vászonkö­peny van rajta,­­ egyetlen ruhája. Lábán kölcsönkért cipő. Hosszúkás, csontig soványodott ujjai remegnek. A hamutartóban néhány rajzszeg. Kezébe vesz egyet. — Az én lakásom ez, elvtárs. De még ez a rajzszeg sem az enyém, így van. A szék, amelyen ül, az ágy, amelyen alszik, a pohár, amely­ből iszik, — mind, mind Szénás An­­talnéé, aki itt lakik vele a lakásban. Amikor elvált a férjétől, ideköltözött Elsneméhoz, így legalább neki van lakása, Elsneménak pedig pohara, széke, asztala — vagyis jobban­­mondva lehetősége mindennek a használatára. Elsner Károlyné 8 éves kora óta dolgozik. Élete egyszerű, sanyarú munkásélet vett egészen a felszaba­dulásig. 1929-től vett részt a mun­kásmozgalomban, üldözték, s a Zrí­nyi utcai rendőrkapitányságon verték is miatta. — Az idén nem ettem annyi kiló kenyeret, amennyi pofont ott kaptam 1943-ban ..­­ —- emlékezik ezekre az időkre. A felszabadulás után kommunista párttag lett. 1947-ben a Gyümölcs­ös Főzelékkonzervgyárba ment dol­gozni, segédmunkásként. Jól dolgo­zott, s hamarosan csoportvezető lett. Pártbizalmivá választották, aztán népnevelőfelelős, majd pártvezetősé­gi tag, később párttitkár lett. De ek­kor már rendetlenkedni kezdett a szíve, nem bírta a sok munkát, s ké­résére nemsokára másra bízták a párttitkári funkciót. Ezután a válla­lat raktárába került, adminisztrá­torként. Jól dolgozott, s hamarosan raktárvezető lett. Becsületesen gaz­dálkodott a rábízott vagyonnal,­­ mégis baj történt. Fabó György, a gyár energetikusa 80 000 forintot sikkasztott, mégpedig úgy, hogy pénzt vett fel a gyárba be sem érke­zett tüzelőanyagra, maghéjra. Elsnerné, amikor első ízben kapott ilyen maghéjkartont, nem tudta, mit kezdjen vele. Fabó azt mondta, hogy ezt a tüzelőanyagot nem a gyárban, hanem a szomszéd üzemben égetik el éjszaka, mert onnan kap­nak kisegítésképpen gőzt. Nem tud­ta, hogy neki ellenőriznie kell a tü­zelőanyagot is, ami nem jön be a raktárba, de még a gyárba sem (nem oktatták ki megfelelően teendőiről, amikor átvette a raktár vezetését), de valami nyugtalanította. Elment hát Erdős László főkönyvelőhöz, s megkérdezte, rendben van-e a mag­­héjkarton? — Bár minden olyan rendben len­ne, mint ez ■— válaszolta a főköny­velő. Amikor Fabó sikkasztása kiderült, Elsnernét is bíróság elé állították. Ez 1954 nyarán volt. Bírósági ügye még ma sem zárult le. De Elsnerné azóta teljesen tönkrement. 1954. július 19-én Elsnerné szí­ve felmondta a szolgálatot. Nyolc hó­napig betegállományban volt és az orvos tilalma ellenére, mentőautóval vitette magát a tárgyalásokra. Az­tán egy rövid ideig — 1955 júniusáig — rokkantsági járulékot kapott, havi 395 forintot. Augusztusban kérte a vállalatot engedjék el. Vass János elvtárs, a gyár új igazgatója úgy vé­lekedett, hogy mivel Elsnerné ellen bírósági eljárás van folyamatban, csak fegyelmivel, azonnali hatályú elbocsátással engedheti el. Más lopá­sok is voltak a gyárban — a régi igazgatót nem utolsósorban ezért tá­volították el — Vass elvtárs rendet akart teremteni. Végül — az egyez­tető bizottság javaslatára — mégis kiadta hozzájárulással a munkaköny­vét, de a kísérőlapra ráíratta, hogy felvétel esetén értesítsék őket. Egy évvel ezelőtt történt ez: Elsnerné azóta volt Sztálinvá­­rosban, számtalan pesti üzem­ben — sehol nem vették fel. Segédmunkásnak sem. Hiszen az első kérdésre el kellett mondania, hogy bírósági tárgyalás van ellene folyamatban, s ez elég volt ahhoz, hogy már a portások elutasítsák. Pénz kellett ügyvédre, pénz kellett ahhoz, hogy éljen. S lassan el kellett adnia mindent, mindent ki kölcsö­nöket kért — összeszámolni sem me­ri, mennyi az adóssága. Egyszer meg­próbált bejutni Vass János igazga­tóhoz. A portásnál tovább nem jutott — többet nem is kísérletezett. Egyet­len leánya elhagyta. Szénásné javas­latára elment a IX. kerületi pártbi­zottságra. Szénásné vele ment, ő tá­mogatta, mert alig tudott járni. Nem emlékszik annak az elvtársnak a nevére, akivel akkor beszélt, csak azt tudja, hogy félvállról elutasítot­ta . . . A szomszédok adtak neki néha egy-egy tányér megmaradt levest, főzeléket. Elvégre 19 éve lakik a házban, hát segítettek rajta. De hányszor hallotta a sebet vágó sza­vakat: „Na, te nagy kommunista, hát érdemes volt? Most mért nincse­nek itt a te elvtársaid?’“ Volt, aki azt vágta neki oda: „Akaszd a nyakad­ba a párttagsági könyvedet, s ülj a pártbizottság lépcsőjére koldulni!“ De Elsnerné tudta, hogy nem a párt a hibás, hanem egyes emberek. Ezekben a szörnyű hónapokban is rendszeresen, pontosan fizette a párttagsági díjat. Pedig abból a havi 2 forintból — legalább kenyérrel — egyszer-egyszer jóllakhatott volna­­.­ Néhány nappal ezelőtt, végső elke­seredésében levelet írt a Központi Vezetőséghez. Megrázó ennek a le­vélnek minden sora. „Hát ha hibát követtem is el — írta a többi között — mert nem voltam elég éber, ezt a hibát csak én követtem el? Vagy amiért én vagyok a legkisebb, hát engem lehet éhhalálra ítélni? Nem lehetne azt a hibát, amit esetleg, mint ember elk­övettem, emberként helyrehozni? Akik velem együtt ke­rültek bíróság elé, mind dolgoznak, csak én nem ... Az a Fabó György, aki a 80 000 forintot sikkasztotta, az sokkal jobban el van látva, mint én, mert róla az állam gondoskodik­­(Fabó börtönben ül.) De mit tegyek én, akinek már csak egy ruhája van, ami rajtam van, a többit meg­ettem.../ ★ Ez a levél hamarosan eljutott Liktor József elvtárshoz, az Élelmi­­szeripari Minisztérium Konzerv- és Paprikaipari Igazgatóságának veze­tőjéhez. Szombat délután volt. Lik­­tor elvtárs már hazafelé készült, strandra ment volna családjával, amikor kezébe került a levél. S az egykori élelmiszeripari munkás, a volt üzemi párttitkár, aki most egy egész nagy­ iparág vezetője, azonnal lemondott a strandról, s máris indult a Szigony utcába. Elsneméhoz, akit nem ismert, csak abból a levélből.­­ Késő estig ott volt a kis lakásban, s ő­­eszélgetett az asszonnyal. Azonnal­­ cselekedett. S a levél, amelyet vá­­­­laszként elküldött a Központi Veze­tőséghez, már a megtett intézkedé­­­­sekről is beszámolt. Gondoskodott­­ arról, hogy Elsner elvtársnő azonnal munkát kapjon, s figyelemmel kí­séri, hogy ez a munka megfeleljen számára, s hogy egészségileg is rendbejöjjön. Részletesen kivizsgál­tatja a történteket. Az iparigazgató­ság valamennyi osztályával ismer­tette Elsner Károlyné szomorú tör­ténetét, s nagyon határozottan fel­hívta munkatársait: rendkívül ébe­ren vigyázzanak, nehogy hasonló eset előfordulhasson, s minden be­jelentés kivizsgálásánál a legna­gyobb körültekintéssel járjanak el. Azóta már mások is tudnak a tör­téntekről és mások is segítenek. De Elsnernénak még több segítségre, gondoskodásra van szüksége. A ke­rületi tanács, a társadalmi szervek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Elsnerné mielőbb visszanyerje egész­ségét, s a becsületes emberekbe ve­tett, már-már megrendülő bizalma ismét teljesen visszatérjen. Nagyon nagy szüksége van Elsner Károlynénak a segítségre. ★ Máltán mondotta Elsner »Ká­­rolyné, még a legszörnyűbb órákban is: „Én kommunista vagyok, bízom a pártban, s tudom, hogy egyes elvtár­­sak hibáiról van csa­k szó.’’ Igaza is volt —­ de mégsem ilyen egyszerű a dolog. Mert azok az „egyes elvtársak" — párttagok. S ha nem párttagok, akkor is a népi de­mokrácia funkcionáriusai, dolgozói, akikre emberi sorsokat is bízott az ország. Ki a felelős a történtekért? Nem a portások, akik be sem enged­ték az üzembe Elsnernét, amikor meghallották, hogy lezáratlan bíró­­sági ügye van. Arra szoktatták őket, hogy így viselkedjenek. Nem a munkaügyi osztályok vezetői és dol­gozói, hiszen ők azért utasítják el már eleve a ,,pettyes’­ embereket, ne­hogy valamilyen tévedésért felelős­ségre vonják­­őket. Nem is az igaz­gató, aki teljesen törvényesen járt el, amikor ráíratta a kísérőlapra azt a néhány szót. S mégis: egy kicsit mindannyian felelősek. Azok a portások, akik né­hány héttel, vagy hónappal ezelőtt kurtán-furcsán elutasították a mun­káért jelentkező asszonyt, most, a történteket olvasva talán nem döb­bennek meg akkori tettükön? Ta­ri az a kerületi pártmunkás nem­iet még ma, azonnal Elsnerné laká­sra, hogy teljes erejével segítsen, miben csak tud? S az a sok-sok elv­ire bíró és ügyvéd, munkaügyi elő­dó és adminisztrátor, talán hideg­zívvel olvassa mindezt? Aligha! Amikor Vass elvtárs, a Gyümölcs-és Főzelékkonzervgyár igazgatója meg­­varlotta a történteket, mélységesen megdöbbent. Pedig ő a törvény sze­­int járt el. ..jogilag“ nem lehet hi­­báztatni. S mégis: elsősorban ő hibáz­­atja magát. Alig tudott mást monda­ni, mint azt, hogy nagyon-nagyon légyelli magát, s amit csak tud, jó­­l tesz. Azóta a gyár párttitkára és IB-elnöke már meglátogatta Elsner­­tét, anyagi segítséget is adtak, s nost intézik, hogy volt munkatársuk két hétre elmehessen üdülni. De milyen jó lenne, ha azok az elvtársak, párttagok és pártonkívü­­iek egyaránt így éreznének, akik most­­hallanak először Elsner Károlynéról! Mert, ha csak egyetlen ilyen eset történne meg az országban — a be­csületes emberek számára már az is tűrhetetlenül sok lenne. A nagy munkák közepette, a tervteljesíté­sért, az élüzem címért küzdve sokan elfeledkeznek a legfontosabbról — az emberről. S amikor eléjük kerül va­lamilyen papír, ügyirat — csak azt látják, most semmit. S percek alatt ítélnek, döntenek emberi sorsok fe­lett, nemegyszer meggondolatlanul... De ezt a légkört nem lehet tűrni, meg kell szabadulni tőle! Manapság sok szó esik a bizalomról, a párt iránti bizalomról is. Gondolkozza­tok elvtársak: van-e, ami úgy rom­bolná ezt a bizalmat, mint az Elsner Károlynék — a párttag és a párton­­kívüli Elsner Károlynék — sorsa? Gondolkozzatok elvtársak: van-e ami jobban erősíthetné ezt a bizal­mat, mint az emberi, az igazságos, a humanista bánásmód az Elsner Ká­­rolynékkal szemben, mint a Liktor Józseféhez hasonló tett? Aligha van Liktor elvtárs példát mutatott. Se­gített, ahogyan az kommunistához méltó. S az kell, hogy minden egyes kommunista, minden egyes becsületes ember a maga posztján hozzá hason­lóan, végtelen lelkiismeretességgel szeretettel segítsen, tegye jóvá az el­követett hibákat, még ha más követ­te el, akkor is, és legszentebb köte­lességének tartja a hasonló ese­mények megakadályozását. Szívre kell élni és dolgozni. Enélkül csal szobrok létezhetnek a kommunisták becsületes emberek soha, Gál Pál ■ SZABAD NÉP A Bp. Vasas és a Rapid jutott a Középeurópai Kupa döntőjébe Hosszú idő után ismét 85 000— 90 000 néző gyűlt össze szombaton délután a Népstadionban. Az érdek­lődés a két Közép-európai Kupa­­mérkőzésnek szólt. Mindkét mérkő­zés megfelelt a várakozásnak, ha­talmas küzdelmet és általában szín­vonalas játékot hozott. A közönség egyik szeme nevetett, a másik sírt. A magyar csapatok közül a Bp. Vasas rendkívül lelkes, jó játékkal, nagy különbséggel győ­zött a­ belgrádi Partizán ellen. Ju­goszláv sportbarátainktól többet vártunk, főleg küzdőképességben és gólratörésben, s kár, hogy a mérkő­már az első mérkőzés mintegy 85 ezer néző előtt kezdődött. Mackó já­tékvezető sípjelére a következő össze,­állításban kezdte a játékot a két együttes: BP. VASAS: Kamarás — Kárpáti, Kontha, Teleki — Szilágyi Il. Berentis — Raduly, Csordás, Szilágyi I., Bundzsák, Lelenka. PARTIZÁN: Sztojanovics — Bélin, Ze­­bec, Lazarevics — Pajevics, Jovanovics — Mihajlovics, Valek, Bebék, Kalopero­­vics, Markovics. A nagy melegben, enyh­e széllel szemben a Budapesti Vasas kezdte a játékot. A Vasas-fiúk óriási lelkese­déssel hatalmas iramot diktáltak már az első percekben. A Partizan védel­me láthatólag megingott rögtön a mérkőzés elején, s az igen gyors és gólratörő Vasas-csatárok szinte per­cenként teremtették a veszélyesnél veszélyesebb helyzeteket a jugoszláv kapu előtt. Az első percben Raduly, a második percben Csordás előtt nyílt gólszerzési alkalom. A 3. percben remek Vasas-táma­dás végén Szilágyi I. közelről megszerezte csapatának a veze­tést (1:0). Továbbra is a Vasas maradt táma­dásban. A 6. percben az előretörő Szilágyi I-et a kapus durván, talppal lökte el a labdától. Nem sokkal ké­sőbb Raduly alig hajszállal lőtt ka­pu mellé. A 8. percben Bundzsák hatalmas bombáját Sztojanovics bra­vúrosan öklözte fölé. A 9. percben Csordás remekül elfutott, s az őt kísérő hátvédek között, a kapust is kicselezve a hálóba gurította a lab­dát (2:0). A játék kezdett kiegyenlítettebbé válni, a Partizán is olykor-olykor szóhoz jutott, de csatárai nem tud­ták áttörni a lelkesen, jól romboló Vasas-védelmet. Feltűnő volt, hogy a Partizán csatársorából csak a fia­tal balszélső, Markovics vállalkozott lövésekre. A 30. percben rés utolsó részének izgalmában egyik-másik játékos elvesztette ön­uralmát. A nap második mérkőzésén a bécsi Rapid harcolta ki a KK dön­tőjébe való jutást, bár a Bp. Vörös Lobogó a mérkőzés jó részében sok­kal közelebb állt ehhez. A Középeurópai Kupa elődöntő­jének­­ visszavágó mérkőzéseit is figyelembe véve — az eredménye a következő: Bp. Vasas—Partizán 6:2 (0:1 és 6:1), Rapid—Bp. Vörös Lobo­gó 7:6 (3:3 és 4:3). Ilyenformán a Középeurópai Kupa döntőjébe a Bp. Vasas és a bécsi Rapid jutott, váratlanul gólhoz jutott a ven­dégcsapat. Teleki labdáját Szilágyi II. átlépte, a szemfüles Markovics Kárpáti elől elcsípte és a bal alsó sarokba bom­bázta (2:1). A gól nem törte le a pi­ros-kék együttest, továbbra is tá­madásban maradt. A 38. percben egy hátulról előre ívelt labdát Szilágyi I. Bundzsák elé fejelt, aki kapásból, mintegy 14 méterről, megszerzi a 3. gólt (3:1). A félidő végefelé a kö­zönség még két hatalmas „Szilágyi­­bombának“ tapsolt. A második félidőben kiegyenlí­tettebbé vált a játék, a Partizán valamivel többet támadott. A 7. percben Böbék remek fejesét Kamarás óriási brav­úrral sütötte szög­letre, majd nem sokkal utána Mihaj­­■lovics előtt nyílt gólszerzési alkalom, a jobbszélső azonban csúnyán mellé lőtt. A Partizan erősített, egyre-más­­ra futottak a támadások a Vasas ka­puja felé. Kamarás azonban minden lövést elhárított. A félidő második ré­szében valamelyest esett a játék ira­ma, s az addig rendkívül sportszerű légkörben zajló mérkőzés kezdett el­durvulni. Egyre több szabadrúgást adott a kitűnően bíráskodó csehszlo­vák játékvezető a Partizán ellen. A 37. percben eldőlt a mérkőzés, s egyben a továbbjutás sorsa is. Csordás három védőtől szorongattat­­va közvetlen közelről a hálóba vág­ta a labdát (4:1). Újrakezdés előtt Bebek súlyosan megsértette a játék­vezetőt, ezért a kiállítás sorsára ke­rült. A 39. percben Zebec durván sze­relte Radulyt. A jobbszélső éles sza­badrúgását Lelenka közvetlen kö­zelről a hálóba nyomta (5:1). Egy perc múlva a magáról megfeledkezett Ze­­becet durvaságért állította ki a já­tékvezető. A mérkőzés vége előtt Ra­duly remekül elfutott és Csordás közvetlen közelről beállította a vég­eredményt (6:1). A mérkőzés végén a jugoszláv labdarúgók gratuláltak a magyar játékosoknak. A közön­ség nagy ünneplésben részesítette a levonuló Vasast. A Budapesti Vasas megérdemelte a győzelmet, a továbbjutást. A csapat minden tagja lelkesen és fáradhatatlanul­­küzdött és igyekezett tudása legjavát adni. A csapatnak nem volt gyenge pontja. Az óriási közönség fergeteges biztatása csak tovább sarkallta a Vasas-játékosokat a küzdelemben, ennek köszönhető, hogy nagynevű ellenfelüket ilyen arányban legyőzték. A sportszerető közönség végre nemcsak jó, hanem végig nagyiramú, erőteljes és igen gólratörő játékot láthatott a Vasas­tól. A csapat erőnléte szinte kifogás­talan. Az utolsó percig bírták a játé­kosok a rendkívül nagy iramot. Mindezek olyan erények, amelyeket a magyar labdarúgás az utóbbi egy­két évben mintha kezdett volna elfe­lejteni. A második mérkőzésre is csehszlo­vák bíró-hármas, élén Vicek játék­vezető vonultatta fel a csapatokat. RAPID: Gartner — Halla, Dienst, Go­­lobitz — Höltl, Lenzinger — Körner I., Mészáros, Hanappi, Körner II., Berta­lan. BP. VÖRÖS LOBOGÓ: Gellér — Kovács II., Börzsei, Lantos — Kovács I., Za­kariás — Sándor, Palotás, Hidegkúti, Szolnok, Szimcsák. Valami kis légáramlás sietett a füllesztő hőségben gyötrődő nézők segítségére, de a forró kupahangu­lat azért folytatódott ezen a mérkő­zésen is. A zöld-fehérek (Rapid) és a kék-fehérek (Vörös Lobogó) közül a budapestiek kaptak jobban lábra, nagy igyekezettel rohamozták az osztrák kaput és a 2. percben Hideg­kúti kitörése góllal kecsegtetett. Már csak egyedül állt a kapussal szem­ben, de eltévesztette az irányt és labdája a kapufa mellett suhant el. Szimcsák kétszer is elfutott, de be­adása nem talált Vörös Lobogó-em­bert a közelben. Az első percek után nagy bajba került a Vörös Lobogó. Mintha csak úgy álltak volna ki a játékosok, hogy ez a hazai mérkő­zés már a zsebükben van, kevés gon­dot fordítottak a Rapid támadá­saira, amelyek pedig szép, pon­tos húzásaikkal, egyszerűségükkel mindig nagy veszélyt rejtettek ma­gukban. A közönség jóformán fel sem ocsúdott és tíz perc alatt három gól jutott a Vörös Lobogó kapujába. A 9. percben öregurasan nézte a Vö­rös Lobogó védelme, hogy Hanappi 20 méterre a kaputól megkapta a labdát, lábához igazította és ponto­san a jobb sarokba rúgta (1:0). A 17. percben Lantos rosszul avatkozott, be egy támadásba, Körner I. elfutott és beadása után ismét Hanappi volt az, aki — eléggé szorongatott helyzetben — a kapuba továbbította a labdát (2:0). És hogy még nagyobb legyen a vész, három perc múlva az osztrá­kok megint átjátszották a magyar védelmet, az előretört Halla lábáról a labda Hanappihoz, majd Körner II-höz és tőle a kapuba szállt (3:0). Akárcsak Bécsben történt , 3:0 a Rapid javára! De vajon most is kö­vetkezik a Vörös Lobogó kiegyenlí­tése? Tényleg, a 3:0 után ezúttal is megfordult a játék, a Vörös Lobogó elkeseredetten támadott. Parázs je­lenetek adódtak a Rapid kapuja előtt (az egyiknél Gartner meg is sérült.) A 28. percben Palotás—Hi­degkúti-támadás végén Szolnok kap­ta a labdát és elegánsan a kapuba ívelte a kifutó kapus felett (3:1). A A Partizan játéka elé nagy vára­kozással tekintett közönségünk. A jugoszláv együttes csalódást keltett. Erőtlenül és rengeteget pepecselve játszottak a jugoszláv labdarúgók, s az első perctől kezdve egy pillanatig sem volt vitás a Vasas győzelme. A csehszlovák játékvezetői hármas kifogástalanul működött és dicsére­tesen, erélyesen akadályozta meg a mérkőzés elfajulását. A Budapesti Vasas tehát kiharcol­ta a döntőbejutást. A csapat most igen nagy feladat előtt áll. Ellenfele a Rapid, amely a tavalyi kupavédő Budapesti Vörös Lobogót itthon verte meg. A magyar szurkolók to­vábbi jó szereplést várnak a Vasas­tól. S minden bizonnyal a döntő mér­kőzésen ugyanúgy fog zúgni 90 per­cig a Népstadionban a Hajrá Vasas, mint a Partizán elleni mérkőzésen. Sok sikert kívánunk a Budapesti Va­sas­ játékosainak a Középeurópai Kupa döntő mérkőzésein! Szamosi Károly továbbiakban is rohamozott a Vörös Lobogó, de ekkor még nem volt erő támadásaiban. Művészi mutatványo­kat láthattunk tőle, de ■ gólt nem. A második félidőben mintha egy újjászületett Vörös Lobogó foly­tatta volna a játékot. Fergeteges támadások indultak a Rapid kapuja ellen, a közönség biz­tatása szárnyakat adott a csapatnak. A 4. percben Sándor előretört, a labdát Palotásnak adta, aki kapásból rúgta a hálóba, vagy 13 méterről. Már csa­k 3:2. Aztán egy perc múlva ugyancsak Sándor tört előre, ugyan­csak Palotáshoz került a labda, újabb bombalövés, ismét gól (3:3). Nagy­szerű hangulatban folyt tovább a já­ték, a Rapid körömszakadtáig véde­kezett, de így is csak úgy zuhogtak a lövések a kapujára. Palotás három lövését csak üggyel-bajjal tudták el­hárítani, Szolnok lövése meg kétszer alig valamivel kerülte el a kaput. Betetőzésül Kovács 1. remek fejesé­nek a kapufa állta útját. A sikerte­lenség — no meg bizonyára a nagy iram és a hőség — a következőkben egy kissé visszahúzta a Vörös Lobo­gót. Kiegyenlítettebbé vált a játék, de végig rendkívül nagy küzdelem folyt a két csapat között. A mérkőzés utolsó részében időnként ismét nyo­masztóvá vált a Vörös Lobogó fölé­nye, újra meg újra előretörtek a csa­tárok, de nem tudták széthúzni a Rapid mindig gyorsan tömörülő vé­delmét. A 38. perc meghozta a dön­tést, elég érdemtelenül, a Vörös Lo­bogó kárára. A nagy rohamozás köz­ben Kovács I. ritkán látott szép lö­vést küldött a Rapid kapujára. Gart­ner védte és már ment is előre a labda. A Vörös Lobogó védelme a győztes gól utáni izgalmas várako­zásban szabadon hagyta a Rapid elő­retolt csatárait. Bertalan tisztán áll­va kapta a labdát, a magyar védők észbe kaptak és igyekeztek feléje. Most meg Mészáros maradt üresen, ő kapta a labdát és 12—14 méterről a hálóba lőtte. (4:3). Utána még nem is egy kiegyenlítő alkalma volt a Vörös Lobogónak, de a Rapid védel­me, főleg Gartner kapus mindent elhárított. A Rapid tehát 4:3-ra megnyerte a mérkőzést. Nem volt balszerencséje... A Vörös Lobogó a mérkőzés nagyobb részében fölényben játszott, de alul­maradt, mert egyrészt „flegmatiku­san“ fogadta a Rapid kezdeti roha­mait, amelyek három gólt hoztak, másrészt a kiegyenlítés után nem igyekezett „addig ütni­ a vasat, míg meleg“. (Remélhetőleg a Vörös Lobo­gónak ez a 90 perc komoly tanulság­gal szolgál következő mérkőzéseire.) A Rapid erőssége ezúttal Gartner, Halla, Dienst, Golobitz, Hanappi és Körner II. volt. A Vörös Lobogóban Gellér nemegyszer bizonytalankodott, a hátvédhármasban pedig csak Bör­zsei volt végig jó. A két fedezet ki­elégítően játszott, de sokszor elra­gadtatta magát a támadással és nem tudott idejében visszajönni. A csatár­sorban Hidegkúti nagy lelkesedéssel küzdött, a lövésekkel nem volt sze­rencséje. A többiek a szokottnál hal­ványabban játszottak. A játékvezető csak dicséretet ér­demel. . Veta József Bp. Vasas—Partizan (Belgrád) 6:1 (3:1) Rapid—Bp. Vörös Lobogó 4:3 (3:1) Csordás, a Bp. Vasas legeredményesebb gólját lövi, játékosa, csapata negyedik Döntetlenül mérkőztek a magyar és lengyel ifjúsági labdarúgók Tatabányán szombaton délután volt a magyar-­lengyel ifjúsági válogatott lab­darúgó-mérkőzés. Az eredmény 1:1 (0:0) volt. Az első gólt a második félidő első percében Drozdziak­­lengyel jobbössze­kötő rúgta, ezt hat perccel a befejezés előtt Kawala középhátvéd öngóljával egyenlítette ki a magyar csapat. Jól szerepeltek a magyar úszók Párizsban Szombaton megkezdődött a kétnapos párizsi nemzetközi úszóverseny. Az 50 m-es tourelles-i uszodában 3000 néző előtt, kedvező időben bonyolították le az első napi versenyszámokat. A magyarok öt számban indultak és valamennyiben győztek. 200 m női mellúszás: 1. Killermann 2:56,5. 100 m pillangóúszás: 1. Tomnek 1:03,5. 200 m gyors: 1. Záborszky 2:10,8. 400 m női gyors: 1. Gyenge 5:12,2. 100 m női pillangóúszás: 1. Littomericzky 1:13,8. A versenyt ma folytatják. (MTI) MAGYARORSZÁG 1956. ÉVI 50 KM-ES gyalogló bajnokságát szombaton dél­előtt bonyolították le a Gorkij fasori kör­pályán. A bajnoki versenyen tizenhár­man indultak, de csak kilencen érkez­tek a célba. 1. Somogyi (Bp. Vörös Lo­bogó) 4:35:22, 2. Róka (Bp. Honvéd) 4:44:05, 3. Mucsi (Postajármű Törekvés) 4:58:14,6. A mai sportműsor Atlétika: Magyarországi 1956. évi fel­nőtt bajnokságának első napja, Népsta­dion: 14. Magyarország 1956. évi 25 km-es gyalogló bajnoksága, Gorkij fasor: 8. Magyarország 1956. évi maratonfutó bajnoksága. Rajt: a Népstadionban: 17.30 órakor, cél: a Népligetben. Birkózás: Bu­dapest 1956. évi szabadfogású bajnok­sága, Óbudai Hajógyár: 10 Evezés: A Bp. Vörös Meteor és a VM Csemege or­szágos versenye, Margitsziget melletti pesti Du­na ág: 17. Kajak, kenu: Magyar­­ország 1956. évi kajak- és kenubajnok­ságának rövidtávú számai, Ráckeve: 16. Kerékpár: Magyarország 1956. évi 200 km-es országúti bajnoksága. Rajt: az Osztyapenko emlékműnél, 7 emkor. Or­szágos ifj. pályabajnokság, Millenáris: 19. Labdarúgás: Magyarország — Lengyelor­szág válogatott mérkőzés, Népstadion: 18. Tenisz: Bemutató mérkőzések ausztrál és angol versenyzők részvételé­vel. Pasaréti út: 14:30. Torna: Bp. Va­sas országos 1. oszt, női versenye, Pasa­réti út: 9. Úszás: Budapest 1956. évi fel­nőtt és ifj. úszóbajnoksága, Sportuszoda: 16. Vívás: Magyarország 1956. évi kard­­csapat-bajnoksága, Sportcsarnok: 8. il­letve 17. Vízilabda: Bp. Kinizsi—­Bp. Va­sas, Sportuszoda: 19. Bp. Vörös Lobogó — Bp. Dózsa, Sportuszoda: 19.45. Szem­. Dózsa—Bp. Spartacus, Szolnok: 11.30. Egri Bástya—Bp. Törekvés, Eger: 17. A VÖRÖS METEOR CSEMEGE SK ma rendezi meg országos evezősversenyét a margitszigeti pesti Dunaágban, délután 5 órai kezdettel. Cél: a Margitsziget margithídi bejáratánál van. A versenyen képviseltetik magukat a győri, szolnoki, váci, mohácsi evezősök. Igen nagyszámú nevezés érkezett be a fővárosi sportkö­röktől, különösen az ifjúsági és után­pótlás csapatoktól. A versenyen a Prá­gában versenyzők kivételével indul a magyar élgárda is. ☆ ☆H ÍREK * * A nagy rangadó Tegnap délután, kissé szeles idő­ben került sor a nagy rangadóra, a színészek és az újságírók labdarúgó­­mérkőzésére a Margitszigeti Úttörő Stadionban. Kérem, erről a mérkőzésről nem lehet elfogulatlanul írni. Újságíró vagyok, a Magyar Újságírók Orszá­­gos Szövetségének öntudatos tagja, semmi álobjektivitást nem engedek meg magamnak, s elhatározott szán­dékom volt, hogy ha a színészek győznek, nem írok egy sort sem a mérkőzésről. De nem győztek. Dön­tetlen lett az eredmény, 3:3. Az új­ságírók javára. Ugyanis először ők lőtték be a harmadikat, a színészek csak egyenlítettek. Ezenkívül a színészek jogtalan előnyökkel rendelkeztek. Mert a­ pályán is játszani kellett, s ugyan ki érné ebben utol őket? Azonkívül ki tud olyan háromszoros bukfen­cet vetni, mint egy színész? S rá­adásul: ott volt Kabos László. Pi­ros lábszárvédőben, kék nadrágot húzva szürke utcai nadrágja fölé, s fehér labdarúgóinget utcai inge fölé. És tizenkettediknek állt be a csapatba. Ráadásul botrányosan vi­selkedett. Alighogy megjelent a pá­lyán, a játékosok megzavarodtak, a labda helyett őt figyelték, s lábiz­maik helyett inkább rekeszizmaik működtek. Végülis, miután egy má­sodik labdát is behozott a pályára és Kispéter játékvezetőt megfenye­gette, a játékvezető kénytelen volt őt ölben eltávolítani a tett színhe­lyéről.­­ Kiegészítik a fővárosi általános iskolák és napközi otthonok berende­­p­zését, felszerelését. Erre a célra két- 9 millió forintot fordítanak.­­ — Megállapították a magyar tele­víziós vevőkészülék árát. Az ORION­­ tetszetős kivitelű készüléke — kép-­­ csöve 17 coll átmérőjű — 5500 forin­­­­tért kerül forgalomba. Az árusítást a­­ szervizüzlet megnyitásával egy idő­ben rövidesen megkezdik. ^ — Huszonkilenc mázsás átlagtermést­­ ért el őszi árpából az Alcsiszigeti Ál- I­lami Gazdaság (Szolnok megye). r — Magyar rövidfilmeket is bemu­tatnak a szeptemberi izmiri vásáron. t — Villamos helikopter, műanyag-­­ építőszekrény, kézihajtású gyermek-­­ varrógép és más játékok gyártását kezdik meg a fővárosi helyiipari üze­­l­mek. — 85 000 kedvezményes nyári ifjú-­­­­ági mozibérletet adtak­ ki Budapes­­­­ten.­­ — Különleges jacquard selyemkel­­í­ték érkeztek a Német Demokratikus Köztársaságból. Az anyagok külön-­­­böző színben, méterenként 55 forin­­­­tos áron kaphatók állami áruházak­ban és a szaküzletekben. 1­­­70 kilométerrel bővül az idén­­ Budapest vízvezetékhálózata. Jelen­­leg a III. kerületi Hunor utcai és a lágymányosi lakótelepek vízvezeték­hálózatának építésén dolgoznak. — 900 vagon zöldáru és gyümölcs­­ érkezett ezen a héten a budapesti­­ Nagyvásártelepre. Az árubőség nyo­­c­mán jelentősen csökkentek az árak.­­ — Építőipari munkásszálló épül­t Szekszárdon és Kecskeméten. Az­­ előbbi 200, az utóbbi pedig 250 sze­­­­mély­es lesz. Az épületekben korszerű,­­ jól felszerelt szobák, könyvtár, ol­­­­vasó, mosdó várják a munkásokat. — Bővül a szövetek választéka. A Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyár 36­­ féle, 150 színárnyalatú szövetet ké­­­­szít. I — Mátyás Mária Kossuth-díjas, a Magyar Állami Operaház tagja, be- ] • fejezte június 20 óta tartó nagysi­­­­kerű jugoszláviai vendégszereplését. • A magyar művésznőt a zágrábi ope- t­­­raház vezetői meghívták, hogy az 1 . év folyamán ismét látogasson a hor- ■­o­vát fővárosba.­­ — Hódmezővásárhelyen és Debre­­­cenben is bemutatják Medgyessy Fe­■­renc Kossuth-díjas kiváló­ művész is alkotásait. .. — 15 000 holdat jelöltek ki eddig a nagyüzemi szőlő telepítésére Bács­­ megyében. A területek egy részén , már jövőre megkezdődnek a telepíté­­■. sek. ■ — Avignonba utazott a fiatal ma­­­­­gyar színművészek és rendezők egy '»csoportja. Gordon Zsuzsa, Berek Ka­­t­talin, Schubert Éva színművésznők,­­­­ valamint Szinetár Miklós és Vámos­­ László rendezők részt vesznek a The- 1 ■ atre National Populaire fesztiválja • alkalmából rendezendő nemzetközi­­ ifjúsági találkozón.­­ — Elektromos készülékkel halász­­­­nak a Dráva hináros, nádas vizén. I: Ezzel a módszerrel eddig több mint ■ , száz mázsa halat fogtak.­­ ■ . ■ A tapsokról. Kabos Lászlón Tdval a legtöbb tapsot azok kapták, akik a legnagyobbat estek, még mielőtt a labda hozzájuk ért volna. A legjobb csatár: Sirokmány elv­­társ (újságíró) volt. Saját szemem­­mel láttam, hogy négy ízben is fon­tott a labda után. Góllövők: a nagy kavarodásban semmit sem lehetett látni. Egy rosszindulatú megjegyzés) Amikor az újságírók 2:1-re vezették, a tribünön megkérdezte valaki: •— Mennyi az eredmény ? *— 2:1-re vezetnek az újságíróiét — Ilyen jól tudnak játszani? — Jobban, mint újságot írni. Rendezés: Kiváló volt. Sok hely­­ről nem lehetett látni; több jegyet adtak ki, mint amennyi ülőhely volt; még több helyről semmit sem lehetett hallani az amúgy is rövidke műsorból, viszont a méregdrága je­gyeket mindenkivel megfizettették. (Kivételt képeznek azok, akik nem hagyták magukat zavartatni a jegyszedőktől.) Végeredményként: a­­kapusok kap­­tak 3—3 gólt, a tombolán és a gól­tot­tön pedig valaki kapott egy Dongót, másvalaki egy mosógépet, megint másvalaki egy villamosvasalói, so­kan autogrammot Kabostól, néhá­­nyan pedig dührohamot a hangszó­róhiánytól. Ezenkívül semmi érdekes nem történt. G. Somogyi — Művelődési otthon épül Csolyos­­páloson (Bács megye). A lakosság 90 000 forint értékű társadalmi mun­kával segíti az építkezést. — Hatvankét tagú német és len­gyel küldöttség érkezett szombaton Szolnokra a krakkói műegyetemről, illetve a drezdai Közlekedési Műszaki Egyetemről.­­ Megnyílt az I. Országos Úttörő Technikai Kiállítás szombaton dél­után az MTH 30. sz. intézetében (ill.­ Wesselényi u. 44.) A kiállításon több mint ötezer munka szerepel. — Beron Gyula festőművész alko­tásaiból kiállítás nyílt a Képzőművé­szeti Alap Képcsarnokai Lenin körúti grafikai szaküzletében. — Újságíró-találkozót hívott össza a MUOSZ elnöksége július 29-re. — Idegennyelvű szöveggel jelenteti meg a Corvina idegennyelvű könyv­kiadó és a Képzőművészeti Alap a ,,Szépművészeti Múzeum 100 legszebb grafikája“ című könyvet. — 70 000 olvasója volt 1956 első fe­lében az Országos Műszaki Könyv­tárnak. — Meghalt Kelen Hugó zeneszerző, tanár, július 13-án éjjel. Temetése július 16-án, hétfőn délután 3 órakor lesz a rákoskeresztúri izraelita temetőben. (MTI)­­ Nyolc ápolónőképző iskola indul szeptemberben. Három intézet Buda­pesten, egy-egy pedig Szegeden, Székes­fehérvárott, Szombathelyen, Kaposvárott és Gyulán. A felvételi kérelmeket Bu­dapesten a fővárosi tanácshoz, vidéken pedig a megyei tanácsok egészségügyi osztályaira kell benyújtani. — A Madách Színház megkezdte az 1956/57. évre szóló bérletezését. Bérle­tek válthatók hétköznap délelőtt 12-től 5-ig, szombaton délelőtt 12-től 3-ig, a színház előcsarnokában: Izabella tér 2. A BP. VASAS pályaavató nemzetközi teniszversenyét szombaton folytatták a Pasaréti úton. Ádám—Anderson 8:6, 6:4, Emerson—Cooper 6:2, 7:9 6:3. Kör­­m­öczi—Ward 6:2, 6:2. bajnoki Vízilabda-mérkőzés: Bp. Honvéd—Gheorghiu-Dej Hajógyár 10:2 (6:2). BUKARESTBEN szombaton délután Ba­­lázs Jolán román atlétanő a­ női magas­ugrásban 175 centiméteres eredménnyel új világcsúcsot állított fel. A régit az an­gol Hopkins tartotta 174 centiméterre­. Életfogytiglani börtön gyilkosságért A nyíregyházi megyei bíróság há­romnapos tárgyalás után július 14-én, szombaton hozott ítéletet Halmai Imréné és Kútvölgyi Jánosné nyír­egyházi lakosok bűnügyében, akik még decemberben előre megfontolt szándékkal — anyagi érdekek miatt — megölték Szomjas Lenke 84 éves, Nyíregyháza, Kemecsei út 17. szám alatti lakost. A bíróság az ügyben igen sok ta­nút és több szakértőt hallgatott meg. A terhelő bizonyítékok súlya alatt a vádlottak beismerték bűnösségüket. A bíróság Halmai Imrénét életfogy­tig tartó, Kútvölgyi Jánosnét, tízévi börtönre ítélte. Az ügyész súlyosbí­tásért­ fellebbezett. (MTI) VASÁRNAP, 1956. JÚLIUS 13 SZIKRA Lapnyomda. - SS*# :­ A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL -­­ VASÁRNAP 1­5 KOSSU­TH-RÁDIÓ: 1­­­4.30: Reggeli zene. — 7-00: A Szabad Nép . » vezércikke — S.CO: Hirek — 8.10: Édes anyá­id 2 nyelvünk. — 8.15: Egy falu — egy nóta. — L »8.45: Szobek András begyűjtési miniszter rá­­t­­dióbeszéde. — 9.00: Zenés fejtörő. — 10.00:­­ « Vasárnapi versek. — 10.10: Ifjúsági műsor.­­ — 11-00: Szórakoztató zene — 11.30: Világ­­ • járó mikrofon. — 12.00: Hírek. Lapszemle. —­­ 12-15: Jó ebédhez szól a nóta — 13.00: Ki­­’­­­vánsághangverseny. _ 13.30: Rembrandt. Rá. ■»ádiójáték a nagy holland festőművész szüle­­t­e­tésének 350. évfordulója alkalmából. — 14.13: Szimfonikus hangverseny. — 15.30: Egy hét­e­g a külpolitikában._— 15.45: Szív küldi szívnek ■ szívesen. — 16.15: Látogatás a Jászai Mari 1. Szinészotthon­ban — n.15: Hírek. Sport. —­­ 1­­7.25: Kincses Kalendárium — 18.20:­­ Az ,­ épülő kommunizmus nagy országában. — ■ ■ 19.00: Közvetítés a Magyarország—Lengyel­­­­ország válogatott, labdarúgómérkőzés­e fél­.. idejéről. — 20.00: Esti Híradó. — 20.25: ■ Manon Lescaut: Prévost elbeszélése — Puc­­­cini operája, összeállítás. — 21.47: Johann­­«Strauss: Császárkeringő. — 2.2­ 00: Hírek !­­ *3-10: A vasárnap sportja. Toto. — 22.30:­­ Kedves, régi melódiák — 23.00­: Zenekari ' 5 hangverseny. — 24.00: Hirek. — 0.10: Ma­­­m gyár nóták. 7' PETŐFI-RÁDIÓ. ■ 8-00: Táncok — dalok —■ 9.00: Operettrész- Lz­letek. — 9.30: Miska bácsi lemezesládája —­­ • 10.10: Szív küldi szívnek szívesen. — 11.00: [ ÜBer­ioz: Faust elkárhozása. — 13.00: A vi­­­­­­lágirodalom humora. — 13.38: Művészlemezek "!—­14.00: Gyermekrédió. — 14.40: Palestrina -2 műveiből. — 15.00: Vidám zenés paródia­­_ 2 műsor. — 16.25: Zenés beszámoló a II. nem­­zetközi kerékpáros békeversenyről. — 17.20: “■Könnyűzene. — 17.40: Basilides Mária énekel, új Bartók Béla zongorázik. — 18.15: Szóra­£ ■ koztató műsor. — 18.40­: Mit olvassunk? —­­ 21.-10: Könnyűzene. — 19.20: Elmúlt száza­­“’■dok tánczenéje Előadás. — 20-20: Rádió­­­lexikon. — 20.30: Tánczene — 21.30: Ope­­­rettmuzsika. — 22.00: Magyar nóták, csár- 2­dások. IDŐJÁRÁS A Meteorológai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: változó felhőzet, több­felé zápor, zivatar. A hőmérséklet átmeneti­leg kissé csökken Mérsékelt, időnként élénk délnyugati-nyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 22—25 fok között A Duna vízállása szombaton reggel Buda­pestnél 372 centiméter A budapesti színházak mai műsora Ag. Operaház Margitszigeti Szabadtéri Szín­pada: Pillangókisasszony (8). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szent Johanna (7). — Fővárosi Operettszínház: Valahol Délen (7) — Blaha Lujza Színház: Egy amerikai Londonban (fél 8). — Állatkerti Szabadtéri Színpad: Bob herceg (fél 9). — Vasas-stadion (Pasarét): A Jugoszláv Rádió Ljubljanai Tánczenekara (8). — Majakovszkij Színpad (Margitsziget); Nyárleszállítás, Vonósnégyes, bohózat (8). — MEDOSZ Móricz Zsigmond Kultúrotthon (Jókai u. 2) * Zsuzsi kisasszony (fél 8). — Egressy Színpad előadása a Város­majori Szabadtéri Színpadon: Bujócska (fél 9). — Építők Rózsa Ferenc Kultúrháza Park Színpad (Sztálin tér 16): Vidám nyári esték. Énekes-zenés kabarémű­sor (délután: C-bérlet, 5 óra; este: E-bérlet, 8 óra). — Fővárosi Nagycirkusz: A porond mesterei (4­8). SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII Blaha Lujza tér 3. Tel.:­­343—100, *142—220! Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája. Előfizetési díj havi 12 Ft.

Next