Szabad Nép, 1956. augusztus (14. évfolyam, 213-242. szám)

1956-08-11 / 223. szám

AUSZTRIÁBAN Milyen erős egy kommunista párt? Olyan kérdés ez, amelyre egy országban sem szabad elsietve, egyetlen erőpróba alapján válaszolni. A párt erejét és befolyását nem szabad csupán a taglétszámán, vagy lapjai olvasottságán, nem szabad csupán egy választás eredményén, egy akció sikerén vagy balsikerén lemérni. Ausztria Kommunista Pártja nem tartozik a nagy testvérpártokhoz, amelyek döntő szerepet visznek országuk életében. De hibáznék ki erejét a választás adataival akarná mérni. Májusban az osztrák parlamenti választásokon a kommunista párt a szavazatoknak mintegy 4,3 százalékát kapta meg. A szociáldemokrata párt majd tízszer ennyit, a néppárt még valamivel többet. De nem szabad a pártok közötti erőviszonyokat ezen, vagy éppenséggel a mandátumok megoszlásán lemérni (a szociáldemokrata párt huszonötször anynyi mandátumot kapott, mint a kommunista párt ,tehát egyetlen szavazata két és félszer annyit ,.ért“, mint egy kommunista szavazat, ami nem éppen a választási rendszer demokratizmusát dicséri). A választás fontos csatája egy pártnak de semmiesetre sem az egyetlen fontos csatája. A választás eredménye beszél a párt erejéről és befolyásáról, de semmiesetre sem mond el róla mindent. Nem szólva arról, hogy egy forradalmi munkáspárt rendszerint erősebb, mint azt a parlamenti választás mutatja, mert tömegei aktívabbak, odaadóbbak, mint a többi párt hívei, sorai szervezettebbek, mint a többi párt sorai. Erről győzött meg Bécsben a Volksstimme ünnepe is. Osztrák testvérlapunk ünnepének már nagyok a hagyományai: minden évben nagy tömegek részvételével rendezik meg. Az idei Volksstimme-ünnep mégis rendkívüli jelentőségű volt. Ausztria Kommunista Pártjának ellenfelei éveken át azt állították, hogy a párt csak azért tud tömegeket maga mellé állítani, mert szovjet csapatok vannak Bécsben. A pártot ״ orosz pártnak” tüntették fel, s a Volksstimme ünnepéről úgy besszéltek, hogy oda ״ kirendelik‘’ a szovjet vezetés alatt álló üzemek dolgozóit. S nyilván nemcsak mondták, hanem hitték is, hogy ha véget ér Ausztria megszállása, akkor a kommunisták minden befolyásukat elvesztik. De ami nem igaz, az agitációnak sem jó. Már a májusi választás is (amelyet természetesen semmiképp sem lehet kommunista sikernek nevezni) ennek az antikommunista agitációnak csődje és veresége volt, hiszen a párt lényegében megtartotta parlamenti pozícióit. És az ״ orosz párt -agitációnak még nagyobb csődje és veresége volt a vasárnapi Volksstimme-ünnep, amelyen a rendőrség becslése szerint százezer ember vett részt. Akik abban reménykedtek, hogy a kommunista párt fejlődésének grafikonja a független és semleges Ausztriában lefelé vezet majd, azokat vasárnap újabb nagyon komoly csalódás érte. A Volksstimme ünnepének van egy másik, s talán még fontosabb tanulsága. Ilyen nagy tömeget nem tudott Ausztriában összehozni sem a szociáldemokrata párt, sem más párt. Miért vonz erre az ünnepre a viszonylag kis kommunista párt sokkal, de sokkal nagyobb tömegeket, mint amilyeneket Ausztria nagy pártjai meg tudnak mozgatni? Az ünnepség hagyománya? Ez is fontos, de nem a legfontosabb. Az ünnepség nagy sikerének kulcsa: a párt sok aktív, a pártot és a lapot teljesen a sajátjának érző és szívvel-lélekkel szolgáló tagja. Ausztria Kommunista Pártjának nem lehet sok függetlenített funkcionáriusa. De ezer meg ezer párttag áldozza a pártnak szabad óráit és napjait. Ezek közé tartoznak azok is, akik vasárnapról vasárnapra végigjárják a Volksstimmével házak és utcák egész sorát, újra meg újra ezrekkel beszélnek, s gyarapítják a pártlap olvasóinak sorait. Vannak, kik évszámra minden vasárnapjukat erre áldozzák, s ha szabadságra mennek, ismerőseik, szomszédjaik közt ״ helyettest“ keresnek. Nos, a párttagok ezreinek szíve és munkája avatta nagy sikerré a Volksstimme ünnepét is. A rendezők és a szakácsok, a tombolások, az elárusítók és a kisebb műsorszámok szereplői mind „társadalmi munkát” végeztek. Nélkülük, az egyszerű párttagok hűséges, odaadó munkája nélkül nem mozgathatott volna meg a párt százezernyi tömeget. A Volksstimme ünnepe azt mutatta, hogy Ausztria Kommunista Pártja, amely a parlamenti választásokon jócskán alul maradt a két nagy osztrák párttal szemben — más ütközetekben összemérheti erejét a szociáldemokrata párttal és a néppárttal, s esetenként le is győzheti azokat. ★ Mit írt az osztrák nem kommunista sajtó erről a nagy népünnepélyről, erről a nagy tömegmegmozdulásról? Semmit. A Volksstimme ünnepét az osztrák szociáldemokrata és polgári sajtó az agyonhallgatás vasfüggönyével akarta körülzárni, elszigetelni, nemlétezőnek nyilvánítani. Nálunk táplálnak még bizonyos illúziókat a nyugati polgári sajtó információs szolgálatáról. Ebben szerepe van a mi sajtónk gyenge információs munkájának is. De ezek az illúziók hamisak. íme: Bécs legnagyobb népünnepélyéről egy sort sem közölt a néppárti Presse, a szociáldemokrata Arbeiter Zeitung, s a jó tucatnyi bécsi nem kommunista napilap közül csak egyetlenegy írt egy mondatot a Volksstimme ünnepéről, szemrebbenés nélkül állítva, hogy az ״ Pleite” — vagyis csőd volt. Azt hihetné az ember, hogy ha már a pártlap ünnepéről hallgat a polgári és a szociáldemokrata sajtó — arról mindenesetre beszámol, milyen óriási sikerrel szerepelt a Volksstimme-ünnep szabadtéri színpadán Toki Horváth és zenekara, s a szlovák Sluk népi együttes. Hiszen mégis Bécs kulturális életének eseménye volt ez a szereplés. Az Arbeiter Zeitung és a polgári sajtó azonban erről is hallgatott. Mitől féltek ezek a lapok, amikor nem emlékeztek meg arról a rendkívüli sikerről, amely Toki Horváthnak és zenekarának fellépését Bécsben kísérte, amikor hallgattak arról, hogy az emberek késő éjjel, az utolsó villamost lekésve is várták, hogy még egyszer tapsolhassanak, bravót kiálthassanak zenészeinknek? Attól féltek, hogy a kommunista propagandát támogatják? De Toki Horváth nem kommunista indulókat játszott, nem a marxizmus—leninizmust propagálta. Igaz, fellépése propaganda is volt: a megújhodó magyar—osztrák jószomszédi kapcsolatok propagandája. De kinek van ettől félnivalója? Nem az lesz-e a kommunista propaganda, ha a bécsiek rájönnek, hogy egyik-másik osztrák lap nem nagyon lelkesedik ezért a jószomszédi kapcsolatért? Mi szívesen lemondtunk volna az ilyen ,,kommunista propagandáról", örültünk volna, ha a bécsi polgári sajtó legalább egy ezrelékét visszatükrözi annak az elismerésnek, amellyel a bécsiek zenekarunkat fogadták. Ez már csak azért is hasznos lett volna, mert egyébként bizony több osztrák lap gyakran foglalkozik Magyarországgal, de nem éppen kívánatos módon. Gyakran jelennek meg szenzációs tudósítások határincidensekről, lövöldözésekről, fantasztikus „szökésekről”. S amilyen hangosak ezek a tudósítások, olyan szerény hangúak a néhány nappal később közzétett cáfolatok. Nincs okunk megijedni ettől a meg-megújuló magyarellenes kampánytól. A bécsiek nem hisznek benne, a durva propaganda sosem lehet sikeres. A floridsdorfi mozdonygyárban ahol a munkások egy-egy csoportjával beszélgettünk, egyik öreg szociáldemokrata munkás mondta: Mi nem tudjuk, mi van Magyarországon, csak azt tudjuk, hogy az nem igaz, amit az Arbeiter Zeitung ír, mert olyanokat ír, ami nem lehet igaz. De persze, azt se lehet mondani, hogy az ilyen propaganda teljesen hatástalan. Bécs egyik proletárnegyedében, az ottakringi Römer utcában tanúi voltunk annak, amint egy zúgolódó háziasszonynak a kereskedő ״ megmagyarázta“: a paradicsom ára azért szökött föl máról holnapra 3,40-ről 5,80-ra, mert ״ a magyarok lezárták a határt“. Bizony, hasznosabb lenne, ha az osztrák emberek megismernék az igazi Magyarországot. Nem a befeketített, de nem is a kendőzött, kozmetikázott Magyarországot. Ez is fontos lépés lenne a békés együttélés útján. Ausztria függetlensége, semlegessége, szuverenitása még újkeletű. És bízhatunk abban, hogy idővel, a független és semleges Osztrák Köztársaság fejlődésével el fognak tűnni ezek a hidegháborús maradványok, s akkor egy magyar zenekar sikeres fellépését sem fogja a pártpolitikai cenzúra száműzni a lapok hasábjairól. Betlen Oszkár Az NDK kormányának nyilatkozata •׳ 1 a Szuezi-csatorna kérdéséről Berlin, augusztus 10. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatban foglalt állást a Szuezi-csatorna államosításával kapcsolatban. A miniszterelnökség sajtóirodája által nyilvánosságra hozott nyilatkozat megállapítja, hogy az egyiptomi kormánynak ez a lépése összhangban áll országa biztonságának és függetlenségének érdekeivel. ״ Az NDK kormánya azon a véle■ményen van — mondja a nyilatkozat —, hogy egy ilyen határozat meghozatala egyedül az egyiptomi köztársaságkormányának ítéletétől függhet, s mint ilyen, teljesen jogos.” A nyilatkozat ezután megállapítja, hogy a Szuezi-csatornán a szabad hajózás teljes mértékben biztosítva van és ezzel összefüggésben leszögezi: „Ilyen helyzetben az NDK kormánya nem tartja szükségesnek nemzetközi konferencia összehívását »a Szuezi-csatornán való szabad hajózás biztosítására«. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya mindemellett nem ellenzi egy ilyen konferencia megtartását, amennyiben biztosítják a Szuezi-csatornát használó minden állam részvételét és nem hoznak olyan határozatokat, amelyek sértenék az Egyiptomi Köztársaság szuverenitását. Ilyen konferencia összehívása esetén az NDK kormánya ragaszkodik ahhoz, hogy hívják meg őt is, mint a Szuezi-csatornát használó országot.” A nyilatkozat ezután leszögezi, hogy: „Amíg Németország egysége nem áll helyre és két német állam létezik egymás mellett, addig feltétlenül szükséges mindkét német állam részvétele a nemzetközi konferenciákon.“ Az arab országok nem nézik majd tétlenül a nyugati hatalmak Egyiptom elleni lépéseit mondotta a szíriai miniszterelnök az amerikai nagykövetnek Szabri el Asszali szíriai miniszterelnök csütörtökön a James Moose amerikai nagykövettel folytatott megbeszélésen közölte, hogy az arab országok ״ nem fogják tétlenül nézni”, hogy a nyugati hatalmak bármiféle kísérletet tegyenek a Szuezi-csatorna Egyiptomtól való elvételére és ״ bitorlására“ — jelenti az AP egy szíriai szóvivőt idézve. Asszali kijelentette Moosenak, hogy az arab államok nézete szerint semmilyen törvényes alapja sincs értekezlet összehívásának arra, ״ hogy megvitassanak egy olyan egyiptomi belügyet, mint a csatorna államosítása, vagy hogy döntést hozzanak egy ilyen ״ ügyben” — közölte a szóvivő. Asszali azt is kijelentette, hogy az arab államok nem fognak tudomásul venni egyetlen olyan döntést sem, amelyet az értekezlet a csatorna fölötti teljes egyiptomi szuverenitást érintően hozna. A szíriai miniszterelnök végül hangsúlyozta Moose előtt, hogy nem az arab államok lesznek felelősek ״ a Közép-Kelet békéjének megzavarásáért abban az esetben, ha a Nyugat erélyes intézkedéseket léptet életbe Egyiptom ellen”. Felháborodás Görögországban három ciprusi görög kivégzése miatt A ciprusi Nicosiában az angol haságok kivégezték Andreasz Zakosz, Tkilaosz Mihael és Jolkovosz Pataisz ciprusi görög fiatalokat, akiket ay angol gépkocsivezető meggyilkosának vádjával ítéltek halálra. A három fiatal kivégzése nagy feliborodást keltett Athénben. Cacosz Irog államminiszter kijelentette, így az angol kormány ezzel a cseleidejével önmagát cáfolta meg, mert ahelyett, hogy a megegyezés irányán tevékenykednék, eljárásával elnehezíti a helyzetet. Erőszakkal , gyilkosságokkal — mondotta Caosz — nem lehet egy szabadságát sövetelő népet elnyomni. Palamasz, Görögország ENSZ-küldötte csütörtökön nyilatkozatot tett a kivégzéssel kapcsolatban — jelenti az AP. Az ENSZ-küldött hangsúlyozta: a ciprusiak részére szánt bitófákhoz vezető utat az nyitotta meg, hogy az ENSZ a múlt évben nem tárgyalta meg a ciprusi kérdést. A ciprusi angol gyarmati vezetőknek, továbbá mindazoknak, akik Londonban és másutt osztják a felelősséget, felelniök kell az ENSZ küszöbön álló közgyűlése előtt — mondotta. A görög küldött felhívást intézett a világ közvéleményéhez, hogy oldja meg a ciprusi problémát és felszólította az angol népet, vegye kezébe a ciprusi kérdés rendezésének irányítását. Megbeszélés az SZKP Központi Bizottságában Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetőivel Moszkva, augusztus 10. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságában augusztus 10-én megbeszélést tartottak Csehszlovákia Kommunista Pártjának a Szovjetunióban üdülő vezetőivel. A megbeszélésen N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, B. N. Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának tagja. Antonin Novotny, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Rudolf Barák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai bizottságának tagja és Jiri Hendrych, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára vett részt. A megbeszélés szívélyes, baráti légkörben folyt le. A Dél-Afrikai Unióban halálra ítéltek 23 négert London, augusztus 10. (TASZSZ) Mint a londoni rádió jelenti, a Dél- Afrikai Unióban halálra ítéltek 23 négert. Az ítélet háttere az, hogy a rendőrség nemrég megrohant Natal tartományban egy néger falut. A rendőrök és a falu lakossága közötti összetűzés során öt rendőrt megöltek. Ez ürügyül szolgált a négerek üldözé-ére és az említett halálos ítéletek meghozatalára. Három napon belül a második kivégzés Algériában Párizs, augusztus 10. (MTI) Az algíri börtönben csütörtökön reggel kivégeztek egy algériait. Három napon belül ez már a második kivégzés. Az elítéltet azzal vádolták, hogy május 17-én részt vett egy csendőr meggyilkolásában. A hír igen nagy izgalmat keltett Algírban. Hírügynökségi és sajtójelentések szerint Algírtól 50 kilométernyire délre, Táblát környékén algériai fegyveresek rajtaütöttek egy francia őrjáraton. Az összetűzés során 13 katona, köztük egy tiszt, elesett. A francia csapatok nagyarányú tisztogatási akcióba kezdtek, összecsapásokat jelentenek Blida környékéről is, ejtőernyősök és algériaiak között. London. A munkaügyi minisztérium által közzétett hivatalos adatok szerint ez év július 16-án a munkanélküliek száma Nagy Britanniában és Észak-Írországban 53 000-rel volt nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. (MTI) SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata az Éhség-sztyeppe szűzföldjeinek mezőgazdasági hasznosításáról Moszkva, augusztus 10. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa megvizsgálta, hogyan lehetne a gyapottermelés növelése érdekében öntözni és ily módon hasznosítani az Üzbekisztánban és Kazahsztánban levő Éhség-sztyeppe szűzföldjeit. Az e tárgyban hozott határozat rámutat arra, hogy a gyapottermelés növelésének fontos eszköze nemcsak a terméshozam növelése, hanem újabb szűzföldek hasznosítása is a gyapotvetések növelésére. A határozat értelmében az Éhség-sztyeppén az 1956— 1962. években 300 000 hektárnyi területet kell öntözéssel gyapottermesztésre alkalmassá tenni, úgyhogy ezen a területen évente legalább 320 000—340 000 tonna nyersgyapot teremjen. Az 1956—1962 közötti időszakban megépül a sztyeppe központi csatornája 157 800 hektár öntözésére, a déli csatorna első része 48 000 hektár öntözésére, bővítik a már működő Kirov-csatornát, hogy 65 200 hektár területet lehessen vizével öntözni. Ezenkívül kisebb csatornák és vízátemelő-berendezések további 29 000 hektár öntözését teszik lehetővé. Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata szerint a szóban forgó területen 1958—1962 között 34 gyapotfeldolgozó gyárat kell felépíteni és üzembeállítani. A Szovjetunió közlekedési, építésügyi minisztériuma a megfelelő köztársasági szervekkel együtt megépíti a Szir-Darja—Dzsizak szélesnyomtávú vasútvonalat, ennek első, mintegy 60 kilométer hosszúságú szakaszát 1958-ban megnyitja a vasúti forgalom előtt. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa jóváhagyta továbbá az Éhség-sztyeppe földjeinek mezőgazdasági hasznosítására szolgáló intézkedéseket. A szovjet kormány válaszjegyzéke az angol kormányhoz a Szuezi-csatorna-értekezletről Mint ismeretes, az angol kormány jegyzéket intézett a Szovjetunió kormányához, amelyben meghívja az augusztus 16-án Londonban, a Szuezi-csatorna kérdésében tartandó értekezletre. A Szovjetunió külügyminisztériuma a jegyzékre válaszul megküldte Nagy- Britannia kormányának a szovjet kormány nyilatkozatát a Szuezi-csatorna kérdéséről (a nyilatkozatot tegnapi számunkban ismertettük), valamint válaszjegyzéket intézett Nagy- Britannia kormányához. A szovjet válaszjegyzék hangsúlyozza, hogy az értekezleten az eddig meghívott országokon kívül feltétlenül részt kell, hogy vegyenek: Ausztria, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Jugoszlávia, továbbá a Szuezi-csatorna ,közvetlen,közelében elterülő arab országok, valamint a csatornát nagy■ mértékben igénybevevő tengerhajózó államok: Albánia, Burma, Bulgária, Lengyelország, Románia, Finnország és Kína. A szovjet kormány válaszjegyzékében felhívja Nagy-Britannia kormányának figyelmét arra is, hogy az 1888. évi egyezmény értelmében a csatornával összefüggőkérdések meg-‘ tárgyalására Kairóbankell az érte■י kezleteket megtartani. A szovjet kormány a jobb előkészítés céljából megfelelőbbnek tartaná, ha az értekezletet augusztus végére hívnák össze. A Szovjetunió külügyminisztériumának azonos tartalmú jegyzékét A szovjet kormánynak a Szuezi-csatornakérdéséről szóló nyilatkozatával együtt, a világ minden államának megküldték. (TASZSZ) A szuezi hővítésről szóló szovjet nyilatkozat a nemzetközi érdeklődés középpontjában Megelégedés Kairóban Pénteken, hat nappal a három nyugati hatalom által összehívott londoni értekezlet előtt a szuezi kérdés változatlanul az érdeklődés előterében áll. A 24 ország közül már 22 eljuttatta a válaszát Londonba. Görögország és Egyiptom még nem nyilatkozott. Menzies ausztráliai miniszterelnök pénteken repülőgépen már meg is érkezett Londonba, ő az első külföldi államférfi, aki országának képviselőjeként Londonba érkezett a jövő csütörtökre összehívott értekezletre. A nemzetközi érdeklődés középpontjában most három nyilatkozat áll. A legtöbb kommentárt a Szovjetunió tegnap közölt nyilatkozata keltette. Sok sajtóhang foglalkozik Eden angol miniszterelnök rádióbeszédével és Nehru indiai miniszterelnök parlamenti nyilatkozatával. Az angol sajtó egy része élesen bírálja Eden beszédét. A News Chronicle így írt: ״ A beszédből mindenki megérthette, hogy Sir Anthony Eden elfelejtette Mr. Edent, azt az embert, aki valaha a Népszövetségért éskésőbb az ENSZ-ért harcolt. Aggasztó, sőt rémítő volt az a tény, hogy miközben Anglia mozgósít —, amit nem tett 1939 óta — azalatt a miniszterelnök egyetlen szót sem szólt az ENSZ-ről, de még ijesztőbb volt, hogy ez a miniszterelnök, Eden... Még van idő az ENSZ-hez fordulni, ha a kabinet észretér. Ellenkező esetben borzalmasan közel jutunk majd ahhoz a helyzethez, amelyben választanunk kell a közép-keleti háború vagy az egész világ szeme láttára való meghátrálás között‘’ — írja a News Chronicle. ״ kemény“ állásfoglalásra késztessék őket. Más lapok józanabbul ítélik meg a Szuezi-csatorna Társaság államosítása nyomán kialakult helyzetet. Ezek a lapok elismerik a szovjet kormánynyilatkozat óriási jelentőségét. Ez a nyilatkozat a Szuezi-csatorna miatt támadt viszály megoldását a ■békepolitika, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás szellemében igyekszik elősegíteni. A COMBAT elismeri, hogy a szovjet kormány ״ komoly kikötéseket” tett és hogy érvei jogi szempontból szilárdak. Az HUMANITÉ vezércikkében megállapítja, hogy a szovjet kormány jogosan ítélte׳ el azokat a fenyegetéseket, amelyeket Anglia és Franciaország intézett Egyiptom címére. A lap úgy véli, hogy a szovjet nyilatkozatban a nemzetközi értekezleten részvevők körének kiterjesztésére, valamint az értekezletnek augusztus végén való megtartására tett javaslatok elősegítik majd a kérdés békés rendezését. Az egyiptomi közvélemény melegen üdvözli a szovjet kormánynak a Szuezi-csatorna ügyében közzétett nyilatkozatát. A szovjet kormánynyilatkozatot Egyiptomban nagy megelégedéssel fogadták és rendkívül fontos, nagy jelentőségű dokumentumnak tartják. Valamennyi lap első oldalon egészoldalas, vastagbetűs címekkel közli a nyilatkozat szövegét. A lapok hangsúlyozzák, hogy a szovjet kormány törvényes, Egyiptom szuverén jogaiból fakadó lépésnek tekinti az egyiptomi kormánynak a Szuezi-csatorna Társaság államosítására vonatkozó határozatát. Az egyiptomi sajtó nagy figyelemmel fogadta a nyilatkozatnak azt a részét is, amely szerint a szovjet kormány megengedhetetlennek tartja az angol és a francia kormány részéről Egyiptommal szemben foganatosított intézkedéseket és kihívásnak tekinti azokat a béke ügyével szemben. A lapok hangsúlyozzák, hogy ezek az intézkedések az egyetemes békét és biztonságot fenyegetik és nem férnek össze az ENSZ alapelveivel. Az AL GUMHURIJA a ׳ szovjet kormány nyilatkozatát ezzel a címmel közli: ״ Semmiféle olyan határozatot, amely Egyiptom szuverenitását érinti! Akonferenciára meg kell hívni az Iraktól Martokkóig elterülő arab államokat is!“ Az AL AHRAM címe így hangzik: ,,Oroszország bírálja a londoni értekezletet és elítéli Anglia és Franciaország erőszakos cselekedeteit, annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak Egyiptomra. A Szuezi-csatornának Egyiptom részéről történt államosítása törvényes lépés.“ A JOURNAL D'ÉGYPTE, a szovjet kormánynyilatkozatot ezzel a címmel közli: ״ A Szovjetunió teljes mértékben támogatja Egyiptomot.“ A PROGRES EGYPTIEN című lap megállapítja, hogy a Szovjetunió ..nem engedi meg, hogy kétségbe vonják a Szuezi-csatorna Társaság államosításának jogosságát“. ..A Szovjetunió válasza és a benne foglalt javaslatok — írja az Humanité — megmutatják az igazságos és ésszerű utat a „szuezi válság” leküzdésére. Egyiptom szuverén jogainak tiszteletben tartása mellett és a béke érdekében.” A francia és az angol kormány ellenzi a londoni értekezlet elhalasztását A párizsi sajtó igen bőségesen kommentálja a szovjet kormánynyilatkozatot. A lapok megállapítják, hogy a nyilatkozat a csütörtöki nap fő eseménye volt. Minden lap szembetűnő helyen, részletesen ismerteti a nyilatkozatot, címfelirataiban pedig hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió hajlandó részt venni a közelgő értekezleten, de ,komoly kikötéseket" tett. A sajtó közli a francia miniszterelnökség szóvivőjének nyilatkozatát is, amely szerint ״ a francia kormány üdvözli, hogy a Szovjetunió hajlandó részt venni az értekezleten”, azzal a feltétellel, ha a Szovjetunió ״ kikötéseit javaslatoknak kell tekinteni, amelyeket meg kell vitatni az értekezleten, nem pedig olyan feltételeknek, amelyeket már az értekezlet előtt kell teljesíteni”. Mindamellett a szóvivő hozzátette, hogy a francia és az angol kormány ellenzi az értekezlet elhalasztását. A jobboldali párizsi lapok, amelyek ilyen vagy olyan mértékben a gyarmatosító körök álláspontját tükrözik, leplezetlen ellenségeskedéssel fogadták a szovjet kormány nyilatkozatát. A FIGARO ingerülten ״ propaganda manővernek“ nevezi a nyilatkozatot. E lapok közül némelyek ״ Franciaországgal szembeni kihívásnak“ tartják a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a Szuezi-csatorna ügyében összehívandó értekezletre hívják meg Tuniszt és Marokkót is. Több szemleíró véleménye szerint az efféle kijelentések kérlelhetetlen tónusa azt bizonyítja, hogy a gyarmatosító körök nyomást próbálnak gyakorolni a nyugati kormányokra, hogy konszerneket és a természeti erőforrásokat.“ Az ECONOMIST című folyóirat utal a katonai fenyegetőzések politikájának kilátástalanságára és kockázatosságára és azt indítványozza, hogy a londoni értekezletet olyan javaslatok kidolgozására használják fel, amelyeket az egyiptomi kormány elfogadhat. A DAILY MIRROR című lap ugyanennek a kérdésnek kapcsán azt írja, hogy ״ Anglia részéről esztelenség lenne a katonai lépésekhez folyamodni, figyelmen kívül hagyva a világ közvéleményét. ״ Eisenhower szokatlan lépése“ Az amerikai lapok általában ismertetéseket közöltek a szovjet kormány nyilatkozatáról. A NEW YORK TIMES a szovjet nyilatkozat teljes szövegét közölte. A sajtó kiemeli a londoni értekezlet részvevői körének kibővítésére és az "értekezlet időpontjának megváltoztatására A TELEGRAF a szovjet kormánynyilatkozatot kommentálva kifejti, hogy a közelgő londoni értekezlettel kapcsolatos szovjet válasz erős kiállás nemcsak Egyiptom, hanem minden más arab ország mellett is, amely függetlenségét védelmezve az imperializmus ellen harcol. ״ Mi teljes szívből üdvözöljük a Szovjetunió nyilatkozatát“ — írja a lap, majd így folytatja: „Üdvözletünketküldjük a Szovjetuniónak, mert az a meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió az arabok legnemesebb barátja, szabadságra, szuverenitásra és nemzeti méltóságra való joguk leghívebb védelmezője.” A lap hangsúlyozza a szovjet kormánynyilatkozatban felsorakoztatott érvek alaposságát és helyesli azt a javaslatot, hogy a Szuezi-csatornával kapcsolatos értekezletre hívjanak meg további 22 országot. Néhány józanabb hang Londonban Angliában nagy érdeklődéssel fogadták a szovjet kormány nyilatkozatát, a burzsoá lapok többsége azonban elhallgatja a nyilatkozat több tételét, s csupán rövid ismertetésre szorítkozik. Két lap a DAILY TELEGRAPH AND MORNING POST és a MANCHESTER GUARDIAN közölte a szovjet nyilatkozat teljes szövegét. Sok lap, különösen azok, amelyek az Egyiptom elleni nagyszabású propagandahadjárat kezdeményezői voltak, a szovjet kormány nyilatkozatának ismertetését rosszindulatú kommentárokkal kísérik. Bár az angol külügyminisztérium szóvivője pénteken egy sajtóértekezletén közölte, hogy a szovjet kormánynak a Szuezi-csatorna kérdésével foglalkozó nyilatkozatát még csak most tanulmányozzák, több sajtóorgánum siet megjósolni, hogy a nyugati hatalmak el fogják utasítani a nyilatkozatban foglalt javaslatokat. Több befolyásos lap továbbra is követeli, hogy ne kíséreljék meg Egyiptommal szemben folytatni a nyomás és a diktátum politikáját mivel az egyiptomi kormánynak a csatornatársaság államosítására vonatkozó döntése elvitathatatlanul törvényes. A Manchester Guardian beismeri, hogy az egyiptomi kormány elhatározása egyáltalán nem áll ellentétben semmilyen nemzetközi egyezménnyel. ״ Minden államnak szuverén joga — írja a lap —, hogy saját határain belül államosítsa az ipari Bőröndökkel megrakott luxusautók kanyarodnak be előttem, s robognak a kairói repülőtér felé. Angol, amerikai, francia családok ülnek bennük, a nők, meg a gyermekek készülnek hazafelé. A nemzetközi repülőjáratokra alig lehet jegyet kapni. A sarkon rámnevet a fehér parafasisakos rendőr: ״ Úgy tesznek, mintha menekülnének.‘’ — Igen, most kaptak felszólítást a követségeiktől. — ״ De mitől félnek? Saját maguktól? Mi nem akarunk háborút csinálni, ők küldik ide a flottát.” A hisztériakeltés régi, kipróbált módszer. Csakhogy nem mindig talál célba. Az Egyiptom ellen indított „kis hidegháború” ijedtség helyett inkább ellenhatást szül. Úgy látom, az emberek nyugodtak. S azt hiszem, ez a nyugalom — ha nem is mindenkinél tudatosan — három forrásból táplálkozik: 1. a nyugati politikusok szívesebben pengetik néhány napja a békésebb húrokat; 2. a londoni konferencia mindinkább veszít jelentőségéből, márpedig éppen ez a konferencia az ellentétek egyik oka. 3. napról napra világosabban kitűnik, hogy az arab összefogás, s az emögött rejlő katonai erő kilátástalanná tesz bármiféle intervenciót. Már most meg lehet állapítani, hogy a londoni értekezlet semmiképen sem úgy folyik majd le, ahogyan az angolok, a franciák és az amerikaiak előre elképzelték a Nyugaton is vonatkozó javaslatokat. Callender, a New York Times párizsi tudósítója megjegyzi, hogy ״ Moszkva javasolta Anglia szövetségesének, Iraknak a meghívását, amelyet Anglia nem hívott meg, valamint Tunisz és Marokkó meghívását, amelyeket Franciaország nem hívott meg az értelekezletre“. A lapok azzal a szándékkal, hogy további nyomást gyakoroljanak Egyiptomra, megkülönböztetett figyelmet fordítanak a két párt kongresszusi vezetőinek augusztus 12-én a Fehér Házban az elnök és a külügyminiszter részvételével megtartandó értekezletére. Higgins, a NEW YORK HERALD TRIBUNE tudósítója washingtoni je־ lentésében ״ az elnök szolkatlan lápé■„ sének” minősíti ezt az értekezletet, és kijelenti, hogy ״ annak részleges célja akongresszus előkészítése arra a lehetőségre, hogy a helyzet romlása esetén akormány felhatalmazást kérhet, rendkívülikatonai intézkedésekre”. (TASZSZ) mind több olyan vélemény hangzik el, hogy Londonban nem lehet végleges döntéseket hozni, s hogy ilyen döntésekre csak Anglia és Egyiptom között tartandó tárgyalásokon kerül-het sor. Teljesen igaza van az El Kahirának, amikor ezt írja: ״ Anglia hivatalosan bejelentette, hogy a londoni konferenciára szóló meghívás elfogadása nem jelenti szükségképpen a csatorna nemzetközi kezelés alá vételének vagy a katonai erők bevetésére szolgáló elgondolások elfogadását. Sőt, Anglia már odáig ment, hogy bejelentette: a meghívás elfogadása nem jelenti semmiféle napirendi terv elfogadását, mert napirend még nincs is. A fentiek szerint tehát az értekezlet nem vitatja meg sem azt, hogy Egyiptomnak joga volt-e a csatornát államosítani, a napirendjébe sem vesz Egyiptom elleni katonai akcióval foglalkozó pontot. Ilyenkörülmények között, s figyellembe véve a fent elmondottakat, talán ésszerűnek tűnik, ha megkérdezzük: miért van szükség egyáltalán a konferencia megtartására?” Az Al Gumhurija is ugyanezt a gondolatmenetet alkalmazza ma reggeli szerkesztőségi cikkében, amelynek címe: Egykonferencia bukása, Farkas András A Szovjetunió az arabok legnemesebb barátja — írja a beiruti Telegraf Kairói tudósítónk jelenti. A londoni konferencia mindinkább veszít jelentőségéből Indiai vélemény: Eden beszéde nem segíti elő a békülékenységet A csütörtök esti új-delhi sajtó kommentárjai tükrözik azt a mély csalódást, amelyet Eden beszéde az indiai fővárosban keltett — jelenti az AFP. Parlamenti és politikai körökben hivatalosan ״ fagyos csöndbe“ burkolóznak, általában pedig úgy vélik, hogy Eden szavai nem segítik elő a békülékenységnek azt a légkörét, amely nélkülözhetetlen a londoni értekezlet sikeréhez. Különösen azt kifogásolják, hogy az angol miniszterelnök személyes támadásokat intézett Nasszer elnök ellen. Új-delhi vélemény szerint a beszéd hangja nemcsak arra volt alkalmas hogy megmerevítse Nasszer állásfoglalását, hanem arra is, hogy elkedvetlentse az értekezleten részvevő nem nyugati hatalmakat. Nehru szerdai, mérsékletre szólító felhívása után Új-Delhiben azt remélték, az angol kormány bizonyítékát adta annak, hogy a londoni értekezletet sikeressé kívánja tenni Arab menekültek tömeggyűlése Gázában A gázai arab menekültek csütörtökön tömeggyűlésen határozták el, hogy augusztus 16-ra a szuezi értekezlet megnyitó napjára általános sztrájkot hirdetnek Gáza térségében, tiltakozásul ״ az Egyiptomra gyakorolt imperialista nyomás ellen“ — jelenti az AFP. A tömeggyűlés felszólította az arab államokat, hogy bojkottálják az ״ imperialista államokat, és követelte az egyiptomi kormánytól, hogy fokozza a Gáza térségben levő önkéntesek kiképzését. Zavartalan a hajóforgalom a Szuezi-csatornán Párizs, augusztus 10. (TASZSZ) Az AFP hírügynökség közlése szerint a Szuezi-csatorna övezetében a legteljesebb nyugalom uralkodik. A hajóforgalomban nincs semmi fennakadás. Augusztus eleje óta 298 hajó haladt át a csatornán, közöttük 27 angol és 25 francia hajó. Angol-francia nyomás Svájcra Genf, augusztus 10. (TASZSZ) Amint a Tribune de Geneve közli, Anglia és Franciaország berni nagykövetei a napokban felkeresték M. Petitpierre svájci külügyminisztert és Ph. Etter szövetségi tanácsost, hogy ״ felhívják a svájci kormány figyelmét Angliának és Franciaor■rszágnak az egyiptomi aktívákkal szemben foganatosított intézkedéseire". A lap véleménye szerint Anglia attól tart, hogy Egyiptom genfi, bázeli és zürichi bankokon keresztül elvégezheti azokat a pénzügyi műveleteket, amelyekre Anglia tilalmat hirdetett. A Tribüne de Geneve a francia és az angol nagykövet e közös demarsát kommentálva azt írja, hogy „Svájc nem vehet részt az angol—francia blokádban”, és hogy Svájcnak be kell tartania ״ a gazdasági semlegesség elvét”. Brioni. — Joszip Broz-Tito köztársasági elnök pénteken délelőtt Brioniban fogadta Husszein Ruzsdit, Egyiptom belgrádi nagykövetét. Ruzsdi nagykövet átadta Tito elnöknek Gaimal Abdel Nasszer egyiptomi köztársasági elnök, személyes üzenetét (TANJUG)