Szabad Nép, 1956. augusztus (14. évfolyam, 213-242. szám)

1956-08-25 / 236. szám

Jegyzetek filmekről ^־ wv^vv«^xx\_rt׳ wvw^\^vwvv\wvwwv״.wwwwvw^ Ők ketten Jugoszláv film Jogászon ég ismeretségünk filmművészettel, friss mé: a jugoszláv szinte egy kéz ujjain megszámlál­­h­atjuk a hazánkban bemutatott jugo­­szláv filmeket. Éppen ezért eddig csak külön-külön foglalkoztunk ve­­lük, esetenként állapítottuk meg újra és újra meglepő erényeiket és nem próbáltuk elemezni, melyek a közös, az egész jugoszláv filmgyártásra jel­­lemző vonásaik. Pedig ezek a voná­­sok markánsan kirajzolódnak és film­­ről filmre bizonyítják, hogy ennek a filmművészetnek eredeti, sajátos stí­­lusa van. Köznapi egyszerűség a té­­ma feldolgozásában, természetesség, mélységes realizmus a rendezői és a színészi munkában — ez ennek a stí­­lusnak egyik jellegzetes vonása. Ez az egyszerűség nem zárja ki, sőt, még megrázóbbá élezi a merészen vé­­gigvezetett összeütközéseket. Igen, a konfliktusok bátor kiélezését, az erős drámaiságot mondhatnánk a másik ilyen stílusvonásnak. Kiváltképp a partizánfilmekből — s eddig főleg ilyeneket láttunk — vonhatjuk le ezeket az általánosításokat. Az Ok ketten című legújabb filmnek is az az er­énye, hogy minden mesterkéltség nélkül és mégis nagyon megrázóan, új­­szerűen dolgozza fel a már jól ismert témát: a közömbös, csak magának élő ember miként válik elszánt harcossá a fasiszták elleni háborúban. A film írója, Stole Jatikovic és a rendező, Velibor Andrejevic nagyon sok szín­­árnyalattal, aprólékos, finom jellem­­zéssel állítja elénk ezt az embert, olyannyira, hogy elfogadjuk őt akkor is, amikor gyáva árulónak hisszük, akkor is, mikor hőssé nemesedik. Mert vele együtt éljük át a lelki krí­­zis fullasztó óráit, ezért értjük meg azt is, ami visszahúzza és azt is, ami válságán átsegíti. A másik főszerep­lőnek, a sokkal szilárdabb lelkű Sto­­jannak hasonlóan mély és gazdag a jelleme. Visszatérő, tehát — bátran mondhatjuk — jellemző stílussajá­­tossága a jugoszláv filmeknek ez a rendkívül elmélyült, sokrétű lélek, rajzot adó emberábrázolás. Az ola­­szok a társadalom problémáit főként az emberi kapcsolatok feltárásával, a jellegzetes, egy-egy emberi tulajdon­ Ságot tipizáló epizódfigurák egész tö­­megével világítják meg, a jugoszláv filmművészetnek egy vagy két egy­­szerű — és mégis milyen gazdag — emberi lélek is elegendő erre. Az ota­­szok vizsgálati, bizonyító eszköznek többnyire (de nem kizárólag!) az em­­ber körüli világot használják, a jugo­­szlávok az ember belső világát. Pász­­tázó reflektorral dolgoznak azok. gór­­csővel emezek Melyik a jobb mód­­szer? A gyakorlat bizonyítja, hogy mindkét módszerrel—és még hányfé­­leképp — el lehet mondani a nagy em­­beri és társadalmi igazságokat, ha igazi művészek vállalkoznak rá. Van valami jellegzetes a film fel­­építésében is — s ez is mintha visz­­szatérő vonás lenne —: ritmusellen­­tét, az, hogy lassú, szinte állóképsze­­rű jelenetek után egy-egy vágtató irama következik, amelynek a hatá­­sa alól épp az előzőek előkészítő hangulata után lehetetlen kivonnunk magunkat. De ennek a módszernek veszélye is van: a helyenkénti von­­tatottság, s ezt ebben a filmben nem sikerült teljesen leküzdeni. Érdemes megjegyezni a két fősze­­replő: Milivoje Zivanovics és Dragu­­lin Tadic nevét. Kitűnő színészek, a realista játékstílus tökéletes megva­­lósítói. Az ő érdemük is, hogy ez a film méltó az alkalomhoz, amelyre készült, a jugoszláv filmgyártás ta­­valyi, tizedik évfordulójához. Magyar delegáció utazik a Nemzetközi Jogi Társaság dubrovniki konferenciájára A Nemzetközi Jogi Társaság Dub­­rovnikban augusztus 26 szeptember 2 között tartandó 47. nemzetközi kon­­ferenciáján a Magyar Jogász Szövet­­ség képviseletében Halász József, a Minisztertanács titkárságának veze­­tője, a jogtudományok kandidátusa és Réczei László tanszékvezető egye­­temi tanár vesz részt. (MTI) Hat kis könyvecske, szerény kül­­sőben, szürkés papíron, néhány egy­­szerű rajzzal díszítve. A szerény külső azonban gazdag tartalmat rejt: a magyarországi partizánmozgalom történetének egy-egy hősi szakaszát tárja az olvasó elé. A sorozat kere­­tében megjelent már az ukrajnai, a budapesti, a miskolci, a kispesti, az újpesti csoportok, valamint a Kárpát- Ukrajnában működő Uszta-csoport harcairól szóló könyv, és a napok­­ban jelenik meg a Dunántúlon har­­coló Zgyerka-féle bányászcsoport tör­­ténete is. (Barát Endre: Becsület.) E könyvek tartalmi ismertetésére nemcsak e cikk korlátozott terje־ delme miatt nincs mód. Nehéz lenne erre vállalkozni azért is, mert az egyes csoportok más és más körül־ mények között harcoltak, ezért tör­­ténetük is szerteágazó, más és más problémákat felvető. A kárpát-ukraj­­nai Buzsorán harcoló Uszta־ Priscsepa csoport tagjainak zöme például ki­­járta már a német fasiszták elleni harc iskoláját. E csoport miután meg­­felelő bázist teremtett magának a kár­­pát-ukrán lakosság körében, igen szá­­mottevő eredményeket ért el a né­­met—magyar fasiszta hadsereg mö­­göttes területein. Más eszközökkel, más körülmények között harcolt pél­­dául a budapesti, a miskolci, az új­­pesti vagy a kispesti partizáncso­­port. Ezekben a fasiszta katonaság­­gal telezsúfolt városokban vagy vá­­rosrészekben, figyelembe véve a ren­­delkezésre álló erőket, a partizánok a váratlan, rajtaütésszerű akciókban látták feladatukat. Partizánharcosaink — és ez is ki­­derül a közreadott hat könyvecské­­ből — kezdettől fogva világosan lát­­ták, hogy a fasiszta betolakodók és nyilas csatlósaik ellen folytatott hat. Műfaji szempontból az első pillan­­tásra igen különbözők a megjelent ,,partizánregények“. Van köztük a ri­­portok közvetlenségével, az újságíró gyors helyzet- és tényfelnérésével megírt írás, szerepel közöttük a par­­tizánmozgalomban részt vett harcos személyes visszaemlékezése, néme­­lyik könyvecske írójában az adatokat és dokumentumokat hűségesen szem előtt tartó történetíró kerekedik fel Lajos: Harcunk Budapestért. Fekete Mih­­­lás, végül néhány író kifejezetten a háig: Partizánok az Avas alján. Földes Mihály: Az újpesti partizánok. Molnár Zoltán: Fegyver ropog a Buzsorán. (Szikra Könyvkiadó.) szépirodalom, a regényszerűség esz­­közeivel közelíti meg témáját és mu­­tatja be a partizánharcok egy-egy » Baktai Ferenc: A kőbányai előőrs. Dékán István: Partizánutakon. Fehér cuk egyszersmind a magyar nép tár­­sadalmi felszabadításáért, a népi, független és demokratikus Magyar­­ország megteremtéséért is folyik. A távoli Ukrajna mezőin harcoló zalai parasztfiú, Ihász Sándor, a német fa­­siszták vereségétől nemcsak hazake­­rülését várta, hanem a földet, meg a nagyobb darab kenyeret is, éppen úgy, mint ahogy az újpesti vagy mis­­kolci munkásharcosok is a fasizmus fölött aratott győzelemtől várták po­­litikai, társadalmi és gazdasági fel­­szabadulásukat. A német fasiszták elleni mélységes gyűlölet, s a fel­­szabadulás biztos tudata élezte a gyakran szegényes fegyverzetet, pó­­tolta a hiányos felszerelést és tette elviselhetővé a nehézségeket. Nem lehet meghatódás, és a hősöknek ki­­járó tisztelet nélkül olvasni azokat a sorokat, amelyek az egyes csoportok emberáldozatairól számolnak be. Mert e harc életeket is követelt: Bán Tibor, Povázsai György, Hullai Jenő és sok más hős partizánharcos adta életét hazánk szabadságáért, s emlé­­küket kegyelettel őrzi a hálás ma­­gyar nép­ részletét. — A megjelenés sorrendjé­­ben tekintve végig a könyveket, úgy látjuk, hogy a kiadó és a szerzők is munka közben alakították ki e füze­tek műfaját, s jutottak el a kezdet­­ben még bizonytalan, visszaemléke­­zésszerű dokumentumkötetek for­­májától a regényszerű feldolgozásig. Ez a folyamat szinte szükségszerű volt: a történész-módszerekkel való feldolgozás csak megnehezítette vol­­na, hogy azok a rétegek — elsősor­­ban a­ fiatalok — olvassák, amelyek­­nek a kiadó szánta. Az egyes csopor­­tok harcainak regényszerű bemutatá­­sa viszont nagy tömegek számára tet­­te élvezhetővé e könyveket. De amilyen nagy népszerűségnek örvendenek e kötetek olvasóközönsé­­gük körében (a 15 000-es példányszám kevésnek bizonyul), olyan hűvös fo­­gadtatásra találtak eddig a kritiku­­sok és az írók táborában. Egy na­­gyobb igényű kritikától eltekintve (Réti László ismertette a Társadalmi Szemlében Fehér Lajos Harcunk Budapestért című könyvét meglehe■ tősen egyoldalúan, a műnek csak a negatívumait boncolgatva), sem a napilapok, sem a folyóiratok nem tartották szükségesnek e könyvek ismertetését. Erre nem azért lett vol­na elsősorban szükség, hogy felhív­­ják olvasóközönségünk figyelmét ezekre az alapjában véve kitűnő ki­­adványokra. A jó könyvek — szeren­­csére — minden különösebb ismerte­­tés nélkül megtalálták az utat az olvasóközönséghez. A kiadónak és a művek szerzőinek azonban feltétle­­nül hasznos tanácsokat adhattak vol­­na. E füzetek műfajának problémáiról szólva, nem lehet szó nélkül hagyni a szerzők bizonyos fajta megkötöttsé­­gét, ami még a szabadabb, regény­szerű feldolgozásoknál is érezhető. A szerzők ugyanis tiszteletre méltó mértéktartással ragaszkodtak a meg-­­történt események leírásához ami egyébként teljesen helyes módszer, mert csak ez erősíti meg az olvasó­­ban a hitelesség érzetét. Azzal azon­­ban, hogy a szerzők a történetírók pontosságával ragaszkodtak a való­­ban lezajlott eseményekhez, s ezeket ahol erre lehetőség nyílt — még hiteles dokumentumokkal is alátá­­­­asztották, még nem tettek meg mindent. Az olvasó arra is kíváncsi — és joggal —, hogyan, milyen úton jutottak el a partizánharcokban rész­­vevők a német fasizmus elleni küzde­­lem szükségességének felismeréséhez s hol, hogyan váltak e nagyszerű sza­­badságharc hőseivé. Elejtett utalá­­sokból kiolvasható hogy a partizán­­harcosok a legkülönbözőbb utakon jutottak el az igazság felismeréséhez. Ha e könyvecskék szerzői megkísé­­relték volna ábrázolni az egyes par­­tizánharcosok küzdelmes ״ előéleté­­nek” legalább a fő mozzanatait, akkor nemcsak szélesebb síkú képet rajzol׳ hattak volna, hanem — feltárva a­ szubjektív mozgatókat — e könyvek hitelét is növelték volna. — Mindez persze túlmutat már e füzetek pilla­natnyi célján, s nem riporteri, hanem nagyon komoly írói feladat. Nagy kár, hogy egy-két kivételtől eltekint­­ve, íróink nem vállalkoznak ilyen iz­galmas,a kifejlett írásművészetet, jel­lemábrázolást megkívánó feladatra. Mindent egybevetve: a jó kezdemé­nyezést — íróknak és a kiadónak összefogva — tovább kell folytatni Több magyarországi partizáncsoport története vár még megírásra. Hiány­­zik a Franciaországban vagy a Ju­goszláviában küzdő magyar parti­záncsoportok története. Úgy gondol­juk, ifjúságunk nevelésében nem nélkülözhetjük e hősi küzdelmek ta­nulságait. E könyvek közkinccsé té­telével tartozunk ifjúságunknak is partizánharcosainknak is. Ivány Béla A magyar partizán­­mozgalmakról szóló >♦*־ Egy szép lány férjet keres Olasz film T k­­önnyű nyári vígjátékot sejtet a “■ cím, s amikor már percek óta nézzük a filmet, akkor sincs okunk mást várni. Egy rendkívüli szépségű római lény öltözik, reggelizik, piacra jár, meztelenül úszkál a tengerben, s egész nap azt találgatja a sok r­ásze­­geződő férfipillantás kereszttüzében, hogy vajon ki lesz a férje. Igazi víg­­játéki kezdet. Aztán a lány megis­­merkedik egy matrózzal, és egyetlen napi együttlét alatt beleszeret. A fiú tengerre száll, de a lány visszavárja. Közben, hogy valami hozománya is legyen majd, munkát keres. S az ek­­kor már romantikus színezetű film, súlyosabb hangra vált át: a lánytól mindenütt szerelmet zsarolnának a munkát adó férfiak. Az egyiknek ez sikerül is, s a leány most már szé­­gyell hazamenni, nyomorog, s alig választja el valami attól, hogy vég­­leg eladja magát, egyszerre, egy ér­­dekházassággal, vagy apránként, egy­­egy éjszakára. Egyiket sem teszi. El kell viselnie azonban még egy keserű csalódást, rájön, hogy szerelmese nem méltó hozzá. Hazamegy az őt szere­­tettel fogadó családi körbe, és köny­­nyezve ugyan, de mégis reménnyel tekint újra a világba. Azért kellett ismertetni a film tar­­talmát, hogy hitelt érdemlően lehes­­sen elmondani néhány megállapítást. Az egyik, hogy a film kétségtelenül érdekes mozgalmas, sőt kissé talán túlzsúfolt is a cselekménye. A film írójának és rendezőjének, a világhí­rű Giuseppe de Santisnak félreért­­hetetlenül az a szándéka, hogy — akárcsak eddigi filmjei zömében — apróbb emberi sorsok megeleveníté­­sével ostorozza a mai olasz társada­­lom hibáit. Annyi olasz film központi kérdése, a pénz, illetve annak hiá­­nya: a szegénység rombolja szétvág­­só soron itt is a fiatalok boldogságát. Ez a leleplező szándék azonban nem jut elég tisztán kifejezésre, sok ál­­problémával is teletűzdelték a filmet. Azért például, hogy a leány útját minél érdekesebben ábrázolják, egyetlen olyan férfit sem mutatnak, aki tisztességes szándékkal közeled­­nék ehhez a lányhoz. A túlzást el­­néznénk — ehhez a művésznek joga van —, de ha ez nem művészi eszkö­­zökkel, hanem plakátszerűen jut ki­­fejezésre, az már hibás, s itt helyen­­ként erről van szó. Ez a film fukarabbul bánik a mel­­lékszerepekkel, mint ahogy az olasz filmektől megszoktuk, a lány család­­ja például valósággal sematikus figu­­rákból áll. Bizonyos mértékig zavar a burleszkszerű és a tragikus, a ro­­mantikus és a reális elemek sokszor indokolatlan keveredése is. A rende­­zés azonban így is sok kitűnő rész­­lettel kárpótol. A főszerepeket ná­­lunk is jól ismert kiváló színészek játsszák: Massimo Girotti, Amedeo Nazzari, Umberto Spadaro és Silva­­na Pampanini. Kürti László Nagy sikerrel mutatkozott be a plovdivi népi együttes A vendégszereplésre hazánkba ér­­kezett plovdivi népi együttes csü­­törtökön este szakmai bemutatót tar­­tott a MOM Művelődési Házban. Az együttes műsorában népdalo­­kat, népi táncokat mutatott be. Mű­­vészi előadásukat a közönség nagy tetszéssel és meg-megújuló tapssal köszöntötte. SZABAD NÉP ­­incs gyermekbénulási járvány Hogyan védekezzünk a megbetegedések ellen? Mikorra várható a hazai oltóanyagok termelése? Beszélgetés az Egészségügyi Minisztérium vezetőivel (Tudósítónktól.) A Szabad Nép mun­katársa az Egészségügyi Minisztérium vezetői­­hez fordult, és tájékoztatást kért a gyermekbénulás (gyermekparalí­­zis) megbetegedésről, és a betegség elleni védekezésről. A minisztérium vezetői a feltett kérdésekre a kö­­vetkezőket válaszolták: 1. KÉRDÉS: Mi a betegség lénye­­ge? Hogyan alakult a megbetegedé­­sek száma külföldön és hazánkban? A gyermekbénulás az egész vilá­­gon előfordul. Nyugaton sokkal gya­­koribb, mint nálunk. Magyarországon évenként általában 300—500 a meg­­betegedések száma. A felszabadulás óta a legtöbben 1954-ben betegedtek­­ meg. Nálunk a gyermekbénulás-meg-­ betegedés általában enyhe lefolyású. A betegség felismerését és az ellene való védekezést megnehezíti, hogy gyakoriak a rejtett fertőzések. A be­­tegség okozója vírus, amelynek hor­­dozója, fenntartója és terjesztője az ember. A gyermekbénulás vírusa sok ezer embernél okoz fertőzést anélkül, hogy észrevehetően beteggé ten­­né. Viszonylag ritka, hogy — tömeges fertőzés, vagy csökkent ellenállóképesség következtében — a fertőzés olyan tüneteket okoz, ame­­lyek alapján a betegség felismerhető. A megbetegedések egy részénél a be­­teg izomzatában bénulások keletkez­­nek, amelyek nagyrészt a heveny tü­­netek megszűnésével együtt, vagy utókezelés révén jelentős mértékben oldódnak. 2. KÉRDÉS: Hogyan kezelik a be­­tegeket? A gyermekbénulásban szenvedő betegeket kivétel nélkül kórházban helyezik el. Akinél csak gyanú is van arra, hogy gyermekbénulásban szenved — az orvosi kezelés mellett — rendkívül fontos a teljes testi és szellemi nyugalom biztosítása. Azo­­kat a súlyos betegeket, akiknél lég­­zészavarok lépnek fel, különleges készülékekkel (vastüdő, túlnyomásos lélegeztető készülék, hintaágy) keze­­lik. Azokat, akiknél bénulások ma­­radnak vissza , szakszerű utókeze­­lésben részesítik. A fővárosban utó­­kezelést nyújtanak az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézetben, a Bókay János Gyermekkórházban és a Mozgásterápiás Intézetben. 3. KÉRDÉS: Ismeretes, hogy né­­hány külföldi államban oltásokkal védekeznek a betegség ellen. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? Az utóbbi években a betegség el­­leni védekezés új eszköze: a védő­­oltás. A beoltott személy szerveze­­tében képződő ellenanyagok meg­­akadályozzák valamely későbbi fer­­tőzés során, a gyermekbénulás ví­­rusának a bélcsatornából a vérpá­­lyába, illetőleg a központi idegrend­­szerbe való behatolását. Az aktív védőoltásra vonatkozó kísérletek kétfélék: az egyik módszernél gyen­­gített vírustörzseket tenyésztenek ki és a szájon át, a természetes fertő­­zéshez hasonló módon iparkodnak veszélytelen — de védettséget elő­­idéző — fertőzést létesíteni. A má­­sik módszer: formáiknál elölt vírus­­törzsekből készített oltóanyag be­­fecskendezése révén idéznek elő az oltott személy szervezetében ellen­­anyag-termelést. Ez a módszer a biztonságosabb, már több millió 0r­­tást végeztek vele. Az oltóanyagot eddig csak néhány nyugati ország­­ban, először Amerikában állították elő. A gyermekbénulás elleni oltóanyag előállítása körülményes és hossza­­dalmas. Az oltóanyagot szövette­­nyészetben — majomvese-szövet­­ben — tenyésztik és az ilyen szövet­­tenyészetek készítése és fenntartása rendkívül nehéz feladat. Az oltó­­anyag ártalmatlanságát és haté­­konyságát hosszas vizsgálatokkal kell ellenőrizni. Alkalmazása viszonylag lassan terjed, mert az egyes orszá­­gokban hosszabb kísérletek és kü­­lönleges berendezések szükségesek a gyártás megindításához. A védőoltások, a közlések szerint, csökkentik a megbetegedések szá­­mát. A nyugati tudományos közle­mények szerint a védőoltásban ré­­szesítetteknél a bénulásos megbete­­gedések száma 55—60, esetleg több százalékkal is csökken a védőoltás­­ban nem részesítetteknél előfordult megbetegedések számához képest. A kielégítő védettség eléréséhez három oltás szükséges. 4. KÉRDÉS: Kétségtelen: az oltó­­anyagoknak főként a behozata­­luk, de előállításuk is rendkívül körülményes és igen költséges. De a gyermekbénulás, ha a legtöbb nyugati országhoz képest lényege­­sen kisebb mértékben is, nálunk is minden évben fellép. Történtek-e már intézkedések azzal kapcsolat­­ban, hogy magyar kutatók külföl­­dön behatóan tanulmányozzák az ottani tapasztalatokat, a gyártást, s hogy ennek nyomán a fejlett ma­­gyar gyógyszeripar megkezdhesse az oltóanyagok hazai termelését? Az Egészségügyi Minisztérium ku­­tatóintézeteiben már kitenyésztették a nálunk előforduló vírustörzseket. Kutatóink tudományos közlésekből, valamint tudományos kongresszuso­­kon tájékozódtak a járványos gyer­­mekbénulás elleni oltóanyag terme­­lésének és alkalmazásának kérdései­­ről. A minisztérium a közeljövőben kutató csoportot küld ki a Koppen­­hágai Állami Szérumtermelő Intézet­­be az oltóanyag előállításának és el­­lenőrzésének közvetlen tanulmányo­­zására. A minisztériumnak az a ter­­ve, hogy a következő évben biztosít­­ja­ az oltóanyag kísérleti mértékben történő előállítását. 5. KÉRDÉS: Van-e jelenleg ha­­zánkban gyermekparalízis-járvány? Hangsúlyozzuk: az országban jelen­­leg nincs járvány. Az év első öt hó­­napjában a gyermekbénulásos meg­­betegedések száma alacsonyabb volt, mint az előző években. Júniusban a fővárosban szaporodtak az esetek, fő­­leg a VIII. és a XXI. kerületben tör­­tént több megbetegedés. Vannak ke­­rületek, amelyekben egyáltalán nem fordult elő gyermekbénulásos meg­­betegedés. Augusztus 20-ig hazánk­­ban lényegesen kevesebb volt a bete­­gek száma, mint az 1954-es év hasonló időszakában, bár júliusban és augusz­­tusban Szabolcs-Szatmár megye keleti részén több megbetegedés történt. Hazánkban 1954. augusztus 20-ig 629-en betegedtek meg, míg ebben az évben ugyanezen időpontig 480-an. A Bala­­ton környékén mindössze négy eset volt a legutóbbi hónapokban. A jár­­ványügyi vizsgálatok adatai szerint a betegek már az odaérkezésük előtt fertőzöttek voltak. A Balaton környé­­kén jelenleg egy megbetegedés sincs. 6. KÉRDÉS: Hogyan védekezzünk a betegségek ellen a jelenlegi adott- Ságok mellett? A legjobb védekezés, ha több fi־ gyelmet fordítunk a tisztaságra. (Kéz­­mosás evés előtt és ételek kezelése előtt, a gyümölcsök, zöldségfélék gon­­dos lemosása, a legyek távoltartása az ételtől.) Ilyen módon megakadá■­lgozhatjuk, hogy a kórokozók na­­gyobb tömegben jussanak a szerve­­zetbe, a tisztaság biztosításával lehe­­tőség nyílik a betegség elkerülésére, vagy arra, hogy az enyhébb lefolyású lesz. A gyermekbénulás vírusa az ideg­­rendszer mozgató központjaiban te­­lepszik meg. Járvány­veszély idején tehát óvni kell a gyermekeket az idegizgalmaktól, a testi megerőltetés­­től, a túlzott napozástól, felesleges, vagy elhalasztható műtéti beavatko­­zástól. Hőemelkedés, hurutos vagy egyéb betegségi tünetek esetén a be­­teg maradjon ágyban, s ilyen esetben haladéktalanul orvoshoz kell fordul­­ni. A beteg környezetének a megvé­­désére gamma-globulint használnak. A gamma-globulint emberi vérből készítik, azokat az ellenanyagokat tartalmazza, amelyek fertőző beteg­­ségek alkalmával a szervezetben ke­­letkeznek. A gamma-globulin azon­­ban csak néhány hétig tartó relatív védelmet ad, s ezért csak olyan gyer­­melleknél használják, akiknek a köz­­vetlen környezetében fordult elő gyermekbénulásos megbetegedés. Ilyen esetben az illetékes járási, vá­­rosi, kerületi főorvos útján lehet gamma-globulint igényelni. Hangsúlyozzuk — bár a gyermek­­bénulásos megbetegedések jelentősé­­gét nem becsüljük le — nyugtalan­­ságra nincs ok. Az Egészségügyi Mi­­nisztérium mindent elkövet, hogy a betegség elleni korszerű védekezést — az oltóanyag termelésének előké­­szítését is — biztosítsa. A budapesti tornáról és az olimpiai esélyekről A szovjet vízilabda-válogatott szakvezetőjének nyilatkozata A budapesti nemzetközi vízilabda­­tornán, mint megfigyelő jelen volt V. Usakov, a szovjet vízilabda-válo­­gatott szakvezetője is. A látottakról és tapasztaltakról V. Usakov a kö­­vetkezőket mondotta a Szabad Nép tudósítójának: — A mérkőzések érdekes játékot és nagy küzdelmet hoztak. Feltűnt, hogy valamennyi részvevő sokkal „harcosabb“ volt, mint például a leg­­utóbbi nápolyi tornán. Azóta külö­­nösen erőnlétben javultak a csapa­­tok. Most a magyar válogatott meg­­érdemelten lett első, mert nemcsak eredményességben, de játékban is felülmúlta valamennyi ellenfelét. Igaz, hogy a döntőn nem nyújtott olyan teljesítményt, mint például a románok vagy a nyugatnémetek el­­len, de így is feltétlenül rászolgált a győzelemre. A magyar csapat után kétségtelenül a kiváló jugoszláv vá­­logatott volt a legjobb. Jó erőben, lendületesen játszottak a jugoszlá­­vok, bátran lőttek kapura. A romá­­nok és nyugatnémetek sokat javul­­tak, az olaszoktól viszont többet vár­­tam. Egyénileg nekem Gyarmati De­­zső tetszett a legjobban. Egyenletes játékot mutatott, és voltak olyan megmozdulásai, amelyeket csak vi­­lágklasszistól láthat az ember. Utána Kovacsicsot, a jugoszláv ka­­pust tartottam a legjobbnak. V. Usakovtól ezután a szovjet vá­­logatott felől érdeklődtünk. — Csapatunk nem tudott eljönni a budapesti tornára, mert minden játékosunk részt vesz a Szovjetunió népeinek spartakiádján. Most azon­­ban a­ár nálunk is folynak a közös edzések, s erősen megfiatalított csa­­pattal készülünk az olimpiára. Válo­­gatottunk utolsó erőpróbája, amelyet olimpiai főpróbának számítunk, az októberi moszkvai nemzetközi torna lesz. Erre több európai országot meg­­hívtunk, a magyar vízilabdázókat is. Befejezésül megkérdeztük a kiváló szovjet szakembert, hogy milyennek látja az olimpiai esélyeket. — Szerintem az olimpiai elsőség a magyar, jugoszláv és szovjet válo­­gatott között dől majd el. Ezek a csapatok évek óta a világ legjobbjai, s mindhárman méltó esélyesei az olimpiai aranyéremnek. Feltétlenül számítanunk kell azonban a romá­­nokra, olaszokra és nyugatnémetek­­re is, akik könnyen okozhatnak meg­­lepetést. Nem ismerjük viszont a nagy hagyományokkal rendelkező holland és amerikai válogatott jelen­­legi játékerejét. Egy azonban biztos: nagyon jól kell majd játszani annak a csapatnak, amely olimpiai bajnok­­ságot nyer! Moszkvában szeptember 1-én kezdődik a sakkcsapat-világbajnokság Moszkva, augusztus 24. (TASZSZ) Szeptember 1—25 között rendezik meg Moszkvában a XII. sakkcsapat-világbaj­­nokságot. A versenyen részt vesz 32 ország: Ausztria, Anglia, Belgium, Bul­gária, Magyarország, NDK Hollandia, Görögország, Dánia, Egyiptom, Izrael India, Irán, Írország, Izland, Luxem­­burg, Mongol Népköztársaság, Norvégia, Lengyelország, Portoricó, Románia, Saar־ vidék, Szovjetunió, Finnország, Franciaország, Német Szövetségi Köztár־­­aság, Csehszlovákia, Chile, Svájc, Svéd­­­ország, Skócia, Jugoszlávia. A világbajnokságot védő szovjet együt­­tes az alábbi összeállításban indul: Bot­­vinnik, Szmiszlov, Bronstein és Kérész, tartalékok: Geller Tajmanov. — Ma­­gyarország együttese: Szabó László és Barcza Gedeon nemzetközi nagymester­nek, Benkő Pál nemzetközi mester. Szí­­ügyi György, tartalék: dr. Bély Miklós és Portisch Lajos mesterek. A magyar sakkozók szakvezetője, csapatkapitánya Bán Jenő mesteroktató, szaktanácsadója pedig Flórián Tibor nemzetközi mester. ★ A moszkvai sakk-csapatvilágbajnok­ság befejezése után — október 6־ tól — rendezik meg a Szovjetunió fővárosában az ,,Aljechin-emlékversenyt׳’, amelynek egyéni küzdelmeiben Magyarországot Szabó László nemzetközi nagymester képviseli. Nagy versenyek előtt a magyar repülőmodellezők (Tudósítónktól.) A Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség repülőmodellezői szorgal­­masan készülnek legközelebbi nagy versenyeikre. A magyarok az idén részt vesznek az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon. A jugoszláviai Suboticán augusztus 29 és szeptember 3 között rendezik meg a mechanikus ■motorok Európa­­bajnoki versenyét. Ezen négy magyar versenyző (Kún József, Egervári Gé­­za, Gaskó Mátyás és Ördögh László) indul. A repülőmodellező világbajnokság küzdelmei már folynak, mindegyik kategória más-más országban verse­­nyez. A magyarok csak két osztály­­ban, az úgynevezett A/2 szabadonre­­pülő vitorlázó és a 2,5 kcm-es sebes­­ségi körrepülő (U-control) kategóriá­­ban indulnak. Ezek a versenyek az olaszországi Firenzében kerülnek sorra szeptember 29 és 30-án, illetve október 1-én. Firenzébe is négytagú magyar csapat utazik. Az együttest a válogatóversenyek után jelölik ki. ☆ ☆ HÍREK * * Tudósok, művészek, írók és katonák barátsága Szegedin (Tudósítónktól.) Nem mindennapi szocialista szerző­­dést kötöttek nemrég Szegeden. A vá­­ros kulturális intézményei és néphad­­seregünk helyőrsége megállapodtak abban,­­hogy a város művészei, írói tudományos munkásai a jövőben pat­­ronál­ják a helyőrség alakulatait. Tá­­mogatják az alakulatok szakköreit és művészeti csoportjait, színvonalas műsorokat adnak a katonáknak és tudományos előadásokat tartanak. A szegedi Nemzeti Színház tagjai örömmel vállalták, hogy évente két­­szer műsoros előadást, kétszer pedig hangversenyt rendeznek az alakula­­toknak, ezenkívül segítik a színjátszó csoportok, tánccsoportok, szólisták és szavalók munkáját. Rendezőik és a dramaturgok pedig az előadások előtt ismertetik a színdarabot, amelyet a helyőrség alakulatainak bemutatnak. Klubesteket is rendeznek majd, ahol a katonák és tisztek elmondhatják a művészeknek, mi volt a véleményük egy-egy színházi előadásról, a színészi játékról, így remélhetőleg tartalmas viták alakulnak ki, s nem utolsósor­­ban baráti kapcsolatok szövődnek. — A katonáskodás ne csak katonai is­­mereteket adjon — mondják a patro­­nézs-mozgalom szervezői — hanem segítsen abban is, hogy ha a falvak és távoli tanyák fiai visszatérnek ott­­honukba, ott is igényeljék a kultúrát, szószólói legyenek a fejlődésnek, a helyi adottságok fejlesztésének — új életünknek! • . . . , A Magyar Írók Szövetségének sze­­gedi csoportja és a Pedagógiai Fő­is­­kola magyar irodalom tanszéke azt vállalta, hogy patronálja az alakula­­tok irodalmi köreit, évente két iro­­dalmi estet, hat irodalmi előadást, 11-é­letve könyvankétot rendez. A szegedi képzőművészek is terveket dolgoznak ki az alakulatok képző­­művészeti köreinek patronál­ására. Évente négy, vetítettképes művészet­­történeti előadást, hat tárlatvezetést tartanak. A Szegedi Tudományegyetem, az Orvostudományi Egyetem és a Peda­­gógiai Főiskola természettudományi tanszékei hat ismeretterjesztő elő­­adást vállaltak. Az Orvostudományi Egyetem segíti a helyőrség egészség­­ügyi intézményét is. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének szegedi csoportja tá­­mogatja az alakulatok technikai szakköreit, s több előadást tart, to­­vábbá a DISZ városi bizottsága ne­­gyedévenként hat természettudomá­­nyi és irodalmi előadást biztosít — akkor látszik igazán ennek a kezde­­ményezésnek a jelentősége. Irodalmi ankét a Kultúrkapcsolatok Intézetében A Magyar Írók Szövetsége, a Kul­­túrkapcsolatok Intézete és az Állami Könyvterjesztő Vállalat pénteken es­­te ankétot rendezett a Kultúrkapcso­­latok Intézete tanácstermében. Az ankéton megjelent Asztalos István állami-díjas romániai magyar író és Iosifescu Silvian egyetemi tanár, ál­­lami-díjas irodalomkritikus. Rózsa Irén, a Kultúrkapcsolatok Intézetének főtitkára üdvözölte a ro­­mán íróvendégeket, majd Tamási Áron Kossuth-díjas író mondott­­meg­­nyitó beszédet. Ezután Asztalos Ist­­ván és Iosifescu Silvian tájékoztatta a megjelenteket a román irodalom helyzetéről és beszámoltak egyhóna­­pos magyarországi tapasztalataikról, majd válaszoltak a hozzájuk intézett kérdésekre. (MTI) — Tizenöt évvel ezelőtt halt meg Szalmás Piroska, a munkás kulturá­­lis mozgalom lelkes harcosa. Tanít­­ványai és ismerősei vasárnap reggel 9 órakor találkoznak a rákoskeresz­­túri izraelita temető bejáratánál. — Hat nappal határidő előtt bocsá­­tották vízre, pénteken délután a Gheorghiu-Dej Hajógyárban a .76-os számú új, 1100 tonnás export tenger­­járó hajót. — A Szovjetunióban bemutatták Katajev Fiúk a gáton című filmjé­­nek folytatását, amelynek címe: A szovjetek hatalmáért. — Sok újfajta bőrdíszműáru kerül forgalomba a közeli hetekben: női velúrtáskák, az NDK-ból importált „légi bőröndök”, új fazonú női váll­­táskák stb. — Szabó Ferenc két zenekari mű­­vét, a Ludas Matyi-szvitet és az Em­­lékeztetőt a Columbia londoni hang­­lemezgyár a közeli hetekben mikro­­barázdás hanglemezre veszi fel. A Co­­lumbia szimfonikus zenekarát a fel­­vételeknél Herbert Karajan vezényli. — Színpompás ünnepséggel zárul vasárnap Kaposvárott a somogyi nemzeti kisebbségi hét. A megye­­székhelyre különvonatokon érkezik majd a népviseletbe öltözött közön­­ség. — A Magyar Kémikusok Egyesüle­­tének analitikai szakosztálya augusz­­tus 25—28 között országos konferen­­ciát rendez Pécsett. A konferencián 53 tudományos előadás hangzik majd el. — Egy húzásra 7 mázsa halat fog­tak a Duna egyik holt­ágában teg­­nap a paksi halászok, akik az idén eddig 700 mázsa zsákmányra tettek szert. — Hatvan éves a Szombathelyi Járműjavító Vállalat énekkara, amely vasárnap este a városi szabad­­téri színpadon — fővárosi művészek vendégszereplésével — jubileumi hangversenyt rendez. — Helyreállították a kölni dómot, Németország egyik legrégibb és leg­­szebb gótikus templomát, amely a második világháború idején súlyo­­san megrongálódott. A BM Budapesti Főosztály Rendőrkapi­­tányságának Közlekedésrendészeti Osztálya értesíti Budapest dolgozóit, hogy augusztus 27-től (hétfőtől) a kerékpárbejelentéseket a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányság­­nál kell elintézni.­­ Tájmúzeumot létesítenek a Hejőke­­resztúri (Borsod megye) Általános Isko­­la pedagógusai és tanulói. Huszonhétmillió kilométer — tizenhárom nap alatt Még 27 millió kilométeres utat tesz meg a Mars bolygó szeptember 7-ig ahhoz, hogy 56,5 millió kilométeres „közelségbe” kerüljön Földünkhöz. Az égitest másodpercenként 24 kilo­­méteres — vagyis óránként 86 400 ki­­lométeres — sebességgel halad a pá­­lyáján, melynek teljes hossza mint­­egy 1432 millió kilométer. Naponta több, mint százan keresik fel estén­­ként az Uránia Csillagvizsgálót, hogy megnézzék a Földünkhöz közeledő Mars bolygót. A mai sportműsor Atlétika: A Bp. Törekvés országos I. osztályú versenye. Sport utca, 16. — Céllövés: A Bp. Dózsa céllövőversenye (céllövő sportpuska és önműködő sport­­pisztoly). Mexikói úti lő­tér, 13. — Kajak: Budapest 1956. évi kajak- és kenu túra­­bajnoksága. Rajt: serdülő fiúk, női fel­­nőttek és ifjúságiak számára Lupa-szi­­get: 17, ifjúsági fiúk számára szent­­endrei hajóállomás 17.30. — Kerékpár: Budapest kerékpáros pályabajnokságai. Millenáris. 19. — Kézilabda: Bp. Vasas —Bp. Vörös Lobogó OB, nagypályás férfimérkőzés. Népliget. 18. — Labda­­rúgás: V. Elektromos—Selmecbányai Bá­­nyász (csehszlovák) nemzetközi mérkő­­zés, Latorca utca, 21. — Tenisz: Nem­­zetközi teniszverseny, margitszigeti te­­nisz-stadion. 9, illetve 14.30. —­Torna: Az OTSB válogató férfi és női tornaver­­senye (kötelező gyakorlatok), Sportcsar­­nok. 16. — Úszás: Balatoni távúszó­­bajnokság. Tihany, 15. A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK vezető­­sége a diósgyőr-vasgyári stadion bőví­­tésére ebben az évben mintegy félmil­­lió forintot fordít. A JUGOSZLÁVIAI ELEDBEN megkez­­dődtek a női evezős Európa-bajnokság küzdelmei. Az első napon az egyes első előfutamában Pappné győzött. Ugyan­­csak magyar győzelmet hozott a kormá­­nyos négyes második előfutama. A nemzetközi teniszverseny (Tudósítónktól.) A margitszigeti Dózsa-stadionban pénteken délután folytatták a nemzet­­közi teniszversenyt. A férfiak és a nők már az elődöntőket játszották le. A férfi egyesben Katona 3:1 szél­­aránnyal győzött Sikorszki ellen, Jancsó pedig 3:0-ra győzte le a lengyel Licist, így tehát a döntőt magyarok vívják majd egymással. A női egyesben Peterdi — 2:1-re legyőzve Bardóczit — jutott a döntőbe, ahol ellenfele a csehszlovák Puzerova lesz, aki Erdődiné ellen győ­­zött két szetben. A párosmérkőzések közül főleg a Fehér—Sikorszki kettős és a csehszlovák Krajcik—Nokas talál­­kozója volt érdekes, ezt a magyarok nyerték 2:0-ra. A nemzetközi teniszversenyt ma foly­­tatják. A BP. HONVÉD által vasárnap a Nép­­stadionban, 19 órakor megrendezésre kerülő egymérföldes világcsúcsjavító kí­­sér­letet — a sportlétesítmény igazgató­­ságának közlése szerint — ingyen te­­kinthetik meg az érdeklődök. (MTI) A JÖVŐ ÉVBEN Jugoszlávia—Szovjet­­unió nemzetek közötti labdarúgó-mérkő­­zésre kerül sor. Ez alkalommal az A csa­­patok Belgrádban, a B-csapatok pedig Moszkvában találkoznának. p­g ------------------­ SZOMBAT, 1956. AUGUSZTUS 25 Lapnyomda, A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZOMBAT KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.35—8.00: Zenés műsor. — Közben: 5.00: Falurádió. — 6.00: Hírek — 6.05: Falusi híradó. — 7.00: A Szabad Nép vezércikke. Hírek. — 8.10: Reggeli hangver­­seny. — 9.00: A Gyermekrádió műsora. — 9.30: Magyar gyermekdalok. — 9.40: Bródy: Könnyű Múzsa — egyveleg. — 10.00: Hírek — 10.10: Román zenei hét. Részletek Enescu Oedipus című operájából — 10.35: Népi zene. — 10.55: Don Quijote. VI. Részletek Cervan­­tes regényéből. — 11.35: Bartók: VI. vonós­­négyes. — 12.00: Hírek. — 12.10: Operett­­részletek. — 13.00: Falusi híradó. — 13.15: Művészlemezek. — 14.15: Könnyűzene. __ 14.53: A Szabad Ifjúság és a Rádió nyári rejtvény versenye IX — 1500׳: Hírek — 15.10: Schubert: B-dúr trió. — 15.45: Vála­­szok a hallgatóknak. — 16.00: Kórusaink éle­­téből. — 16.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 17.00: Hírek. — 17.15: Szív küldi — 18.00: Az országgyűlés után. Vitaműsor. — 18.20: Román népi muzsika. — 19.00: Zenés Lajos-napi köszöntő — 30.00: Esti Híradó. — 20.30: Jóestét, gyerekek! — 20.27: Részletek a Rádió nyári műsoraiból — 21.45: Sporthíradó. — 22.00: Hírek. — 22.15: Tánc éjfélig. — 24.00: Hírek. — 6.10: Népdalok. PETŐFI-RÁDIÓ: 14.00: A Román és a Magyar Rádió első közös esztrád-hangversenye. — 15.40: Akva­­risták öt perce — 15-45: Somogyi juhász­­nóták. — 16.10: A sarki fénytől a mestersé­­ges holdakig. Beszélgetés tudósokkal — 16.30: Puccini: Turandot. Opera három fel­­vonásban. — 18.33: Ellesett beszélgetés. Alekszander Kulesov elbeszélése. — 18.55: Tánczene. — 19-20: Külpolitikai kalauz — 19.30: Dvorzsák. Humoreszk. — 19.35: Brahms• F-dúr szonáta. — 20.00: Népdalok. — 20-45: Irodalmi levél — 21.00: Képeslapokról — képek nélkül. — 21.10: Verdi operáiból — 00*32 ן: Zenekari hangverseny. I­DŐJÁRÁS Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: felhőátvonulások több he­l­­yE A Duna vízállása pénteken reggel b־ 1״׳ pestnél 320 centiméter, reggel Buda- A budapesti színházak mai műsora A Bob herceg előadása 29-re elhalasztva5 ’ "״״ ״> _aTpU Rózsa Ferenc Kultúrhiza Park ״ a­­ Vidám Színpad vendégjátéka (C-bérlet - Fővárosi Nagycirkusz: A humor jegyébe’n *ZABAD NÉp A Magyar Dolgozók Pártjának k״־ p״״ ti Iapji Kind?»erkcSIAQa sz®rkesztö bizottság | a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Budapest, V . József *?*pontl, Hírlapirodája, kezelik. *I központi^eiahzet^solgálati^BiHi^ _________Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA Lapnyomda

Next