Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)

1956-09-08 / 250. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1956. SZEPTEMBER 8 Jó szomszédokhoz méltón A magyar közvélemény megelé­gedéssel fogadta dr. Julius Raab osztrák szövetségi kancellár nyi­latkozatát, amelyet a Szabad Nép és a Magyar Rádió kiküldött tudó­sítóinak adott. Hosszú idő óta most nyilatkozott először oszt­rák kormányfő a magyar saj­tónak. Már önmagában is ör­vendetes esemény ez. S még ör­­vendetesebb, hogy ezúttal legille­tékesebb osztrák helyről állapítot­ták meg a magyar—osztrák kap­csolatok észrevehető javulását, utaltak a kapcsolatok további ja­vulásának lehetőségére. Raab kancellár nyilatkozatában ismételten szólott arról, hogy a két szomszédos ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsola­tait tovább lehet szélesíteni. Eze­ket a kijelentéseket örömmel nyugtázzuk, mert tudjuk, hogy a kancellár barátságos szavai az osztrák kormány szándékaira vi­lágítanak rá. Mi már több ízben hangoztattuk, s most is megismé­teljük, hogy szívesen megteszünk mindent az osztrák—magyar vi­szony további normalizálásáért, s üdvözöljük azt a tényt, hogy Ausztria kormányát hasonló szán­dék tölti el. Különös megelégedésünkre szol­gál, hogy Raab kancellár kiemelte, mennyire hozzájárult az osztrák —magyar kapcsolatok megj­avulá­sához a magyar kormány határo­zata a műszaki zár eltávolításáról. Az osztrák—magyar határ több egyszerű államhatárnál; olyan vo­nal, amelynek mentén az úgyne­vezett „nyugati“ és „keleti” világ találkozik. Amikor bizonyos nyu­gati lapok „vasfüggönyről’­ írtak, leggyakrabban az osztrák—ma­gyar határ hosszában telepített műszaki zárra hivatkoztak. Kor­mányunk — a magyar közvéle­mény osztatlan helyeslése köze­pette — elhatározta a határzár el­távolítását. S ekkor a „vasfüg­göny“ ellen legtöbbször kirohanó nyugati lapok hirtelen elkezdték lebecsülni a magyar kormány in­tézkedéseinek jelentőségét; azt írták, hogy a szögesdrót eltávolí­tása „semmit sem változtat”­ a helyzeten. A békés együttélés tér­hódításának ezek az ellenségei most a legilletékesebb helyről kap­tak csat­lanós választ rosszindulatú ferdítéseikre. Ausztria kancellárja félreérthetetlenül kijelentette, hogy az osztrák—magyar kapcso­latok javulásához „lényegesen hozzájárult“ a magyar kormány májusban hozott döntése. Ezek után még kevesebb hitele lesz az olyanfajta sugallt riportocskáknak, amelyek arról szeretnék meggyőz­ni az olvasót, hogy a határzár el­távolítása csupán „szemfényvesz­tés’­. Mi magunk azon leszünk, hogy az úgynevezett „vasfüggöny“ helyét mindinkább a magyar és az osztrák nép barátságának és bé­kéjének nyitott kapuja foglalja el. Rendkívül jólesik közvélemé­nyünknek, hogy Raab kancellár nyilatkozatában kétszer is utalt országaink közös történelmére. Népeink lelkében valóban mélyen élnek a közös múlt emlékei. A budapestiek például szinte testvér­városnak tekintik Bécset, annak tekintették még azokban az évek­ben is, amikor a két közelfekvő főváros gyakorlatilag nagyon tá­vol került egymástól. Ma már sok ezer bécsi tanú rá, hogy a buda­pestiek igaz barátsággal, testvéri vendégszeretettel fogadják a szom­széd fővárosból idelátogató turis­tákat. S egyre több budapesti szá­molhat már be hasonló bécsi fo­gadtatásról. Reméljük, hogy kap­csolataink további javulása, amely­ről Raab kancellár beszélt, lehető­vé teszi, hogy kölcsönös látogatá­saink még gyakoribbakká és még szélesebb körűekké váljanak. Vannak persze itt-ott még za­varó felhők a magyar—osztrák kapcsolatok mindjobban derülő egén. Néhány osztrák lap időnként még folytatja támadó hadjáratát Magyarország ellen. Jól tudjuk azonban, hogy e támadó hadjára­tok kezdeményezői leggyakrabban olyan, Magyarországról megszö­kött elemek, akik mérhetetlenül gyűlölik a népi demokráciát. S éppen ezért hangsúlyozni kíván­juk, mennyire nagyra értékeljük az osztrák kormány egyik legutób­bi gesztusát. A Varga Béla veze­tése alatt álló, úgynevezett Ma­gyar Nemzeti Bizottmány, amely jelenleg az Egyesült Államokból irányítja a népi demokratikus Ma­gyarország elleni uszító kampá­nyát, át akarta helyezni székhelyét Bécsbe. Ehhez azonban az osztrák kormány nem járult hozzá, amivel megakadályozta, hogy kapcsola­taink további javulása törést szen­vedjen. Ausztria kancellárja azt a re­ményét fejezte ki, hogy a most folyó vagyonjogi tárgyalások sike­resen fejeződnek be, s hogy orszá­gaink között a gazdasági forga­lom még sokkal intenzívebben ala­kulhat. Utalt élénkebb kulturális csere lehetőségére is. Mindezekben a kérdésekben teljesen egyetér­tünk a kancellárral. S hozzáfűz­zük: nagy örömünkre szolgálna, ha a közeljövőben sor kerülne a két ország parlamenti küldöttségé­nek kölcsönös látogatására s egy kulturális egyezmény megkötésére is. Véleményünk szerint mind a parlamenti küldöttségek látogatá­sa, mind a kulturális egyezmény megkötése rendkívül előnyösen hatna kapcsolataink további ala­kulására. Magyarország is, Ausztria is a kis ország. S igaza van Raab kancellárnak: kis államok termé­szetesen nehezen juthatnak külön­leges nemzetközi befolyáshoz. Azt hisszük azonban, országaink kap­csolatainak megj­avulása beszéde­sen példázza, hogy kis országok is sokat tehetnek a békés együttélés eszméjének gyakorlati érvényesí­téséért. Népünk osztatlan egység­ben támogatja kormányunknak azt a törekvését, hogy békés, jó kapcsolatokat teremtsen minden országgal, tekintet nélkül annak társadalmi rendszerére. S lelkesen üdvözli azt a tényt, hogy külpoli­tikánk e vonalvezetése osztrák vo­natkozásban — hála az osztrák kormány hasonló felfogásának — máris jó eredményekre vezetett. Közlemény a magyar—tuniszi diplomáciai kapcsolatok felvételéről 1956. augusztus 2-án a magyar kormány jegyzéket juttatott el a tu­niszi kormányhoz, amelyben közölte, hogy a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, tekintettel Tunisz füg­getlenségének 1956. március 20-án történt hivatalos bejelentésére, Tu­niszt független és szuverén államnak ismerte el. Az Elnöki Tanács e jegy­zékben egyúttal kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy diplomáciai kap­csolatokat létesítsen és diplomáciai képviselőt cseréljen Tunisszal. Fentiekkel kapcsolatban 1956. augusztus 31-én a két ország kormá­nya között megállapodás jött létre a diplomáciai kapcsolatok felvételé­re. Magyarország és Tunisz diplo­máciai kapcsolataikat egyelőre pári­zsi külképviseleteik útján fogják fenntartani. (MTI) Országos építőipari gépészeti konferencia Építők Szakszervezetének köz-Az Építők Szakszervezete, az Épí­tésügyi Minisztérium, valamint a Közlekedési és Postaügyi Miniszté­rium rendezésében pénteken orszá­gos gépészeti konferenciát tartottak ponti székházában. A konferencián három előadás és mintegy 40 felszólalás hangzott el. SZEPTEMBERI MELEG AZ ÁLLATKERTBEN : Még a sivatag királya is árnyékot keres. (Kéri Dániel felvétele) . A magyar halteny­észt és fejlődéséről tanúskodik a kiállítás (Tudósítónktól.) Az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tás halászati pavilonjában szinte moz­dulni se lehet, annyi a látogató. Az emberek nagy érdeklődéssel olvassák a táblákról, hogy halászaink évről évre több halat fognak. S ez nem­csak a halászszerencsének köszönhe­tő. A szép képek azt mutatják, hogy a vizekre is eljutott a technika, s a gé­pek segítségével dolgozik a tiszai, dunai, balatoni halász. A halászatnál fontos dolog a gyorsaság. A motoros hajók, a csörlős hálók segítségével pedig gyorsabban dolgozhat az em­ber. Ezt bizonyítják az eredmények is. 1945-ben például a természetes folyókon és természetes tavakon mindössze 1000 mázsa halat fog­tak halászaink. 1950-ben 8200 má­­­­zsát, 1955-ben 13 177 mázsát.­­A halászat ilyen gyorsütemű fejlődé­­­sét segítette az is, hogy halászaink a szövetkezetekbe tömörültek és közö­­ösen végzik a munkát. Hazánk folyói­­ mentén jelenleg 23 halászati­­ ter- rmelőszövetkezet működik, amelyek­­ közül különösen szép eredményeket­­ért el a paksi Vörös Csillag. „ Mezőgazdasági termelőszövetkeze­­­­teink jövedelmét, a tagok részesedé­­­sét sok-sok ezer forinttal növelik a halastavak. A bonyhádi Dózsa Népe Ter­melőszövetkezetben egy munka­egység értékét 10 százalékkal nö­velte a halért kapott pénz. Termelőszövetkezeteink egyre több halastavat létesítenek. 1953-ban pél­dául még csak 300 hold termelőszö­vetkezeti halastó volt az országban.­­Két év alatt, 1955-ig ez a szám meg­­­­kétszereződött, vagyis 2122 holdra­­ nőtt a termelőszövetkezeti halastavak­­ területe. A feladat most igen nagy.­­A második ötéves terv irányelvei ki­­­­mondják, hogy 1960-ig az álló tógazdaságok te­rületét 22 000 kataszteri holdról 36 000 kataszteri holdra, a tógaz­dasági haltermelést a jelenlegi állomány kétszeresére kell növel­ni. A 14 000 hold új halastóból 5000 hold létesítése termelőszövetkezeteinkre vár. A hal-„termelés’­ növelése azért is igen fontos feladat, mert a hal igen jó valuta. Egy mázsa élőponty annyi valutát jelent, mint egy mázsa hízott­sertés. Ma Kelet-Németországba, Nyugat-Németországba, Csehszlová­kiába és Ausztriába exportálunk ha­lat. De a kereslet sokkal nagyobb, mint a jelenlegi termelés. Emellett — természetesen — jobban kell el­látni hallal az ország lakóit is. A kiállítás azt bizonyítja, hogy a magyar halászat jó irányban fejlő­dik és végrehajtja azokat a felada­tokat, amelyek a második ötéves tervben reá várnak. A látogatók a halászati gépek, szerszámok mellett hatalmas harcsákban, a kövér anyapontyokban gyönyörködhetnek. Sok első-, másod- és harmadik nyaras ivadék: ponty, harcsa, már­na, csuka, kecsege került a kiállításra És akinek a lomha harcsák, a harcsú csukák vagy a kövér pontyok láttán halevésre támad kedve, a halászati pavilonból egyenesen a halászcsárda kertjébe léphet, s élvezheti a ropogós sült halat, az ízletes rántott pontyot, vagy az ízletes halászléti Rampf György minden merítés után gazdag zsákmánnyal tér vissza a konyhára. (Kovács Ibolya felvétele) Vasárnap osztják ki az Országos Mezőgazdasági Kiállítás díjait Az Országos Mezőgazdasági Kiállí­táson vasárnap délelőtt Matolcsi Já­nos földművelésügyi miniszter az or­­szág legjobb állami gazdaságainak, termelőszövetkezeteinek és egyéni termelőinek ünnepélyesen kiosztja a kiállításon nyert állattenyésztési és növénytermesztési díjakat. (MTI) Csehszlovákiában: 46 órás munkahét Prága szeptember 7. (CTK) A csehszlovák kormány szeptem­ber 6-án megtartott teljes ülésén jó­­váhagyta a munkahét megrövidítésé­re vonatkozó törvényjavaslatot, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja országos értekezletének döntése ér­telmében 1956. október 1-én lép életbe. Az új rendelkezés értelmében a munkahét 46 órás lesz. A munkahét megrövidítése a meg­levő bérek csökkentése nélkül törté­nik. A heti- és havi fizetéses dolgozók bére változatlan marad. Azok a dolgozók, akik órabért kap­nak, a munkahét kétórás csökkenté­séért megfelelő munkabér-kártérítés­ben részesülnek. A fiatalok egészséges fejlődésének biztosítására a 16 éven aluli dolgozók munkahetét 36 órában állapították meg. Dobi István Baranyában Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, a Termelő­szövetkezeti Tanács elnöke, a hét kö­zepén Baranyába látogatott, hogy a helyszínen tanulmányozza a megye termelőszövetkezeti mozgalmának helyzetét. Szerdán és csütörtökön több régi és újonnan alakult szövet­kezetet keresett fel, így többek között a bissei Tavasz Kezdete, a siklósi Táncsics, a palkonyai Mao Ce-tung és a j­jzsafai Közös Út termelőszövet­kezetet. Az Elnöki Tanács elnöke pénteken az árvíz sújtotta Mohács­szigetre utazott, ahol az árvíz idején nagy kárt szenvedett Vörös Fény és Új Tavasz tsz építkezéseit tekintette meg. (MTI) Ai olasz követ bemutatkozó látogatása a külügyminiszternél­ Fabrizio Franco, az Olasz Köztár­saság magyarországi rendkívüli kö­vete és meghatalmazott minisztere megbízólevelének a közeljövőben tör­ténő átadásával kapcsolatban, pén­teken látogatást tett Horváth Imre külügyminiszternél. (MTI) Közép-európai rekord! Lovásziban 4016,5 méternél tartanak u Újabb győzelem született Lovászi­ban: pénteken jelentették az olajbá­nyászok, hogy a 363-as számú kút fú­rásával elérték a 4016,5 méteres mélységet. Ezzel megdöntötték a 4015,5 méteres közép-európai mély­ségrekordot, amelyet Romániában állítottak fel. (MTI) •­­ Új motorvonatokat kap a MÁV Az idén több vonalon korszerű, új motorvonatokat állít­­ forgalomba MÁV. Az első magyar gyártmányú hidraulikus sebességváltóval felsze­relt diesel-motorkocsi most fejezi be próbaútját, s néhány nap múlva a Budapest—Pécs vonalon állítják for­galomba. A 90 kilométeres óránkénti sebességgel haladó, kényelmes ül­­sekkel ellátott szép motorkocsikból még az idén tizet állítanak be gyors­vonatként a Budapest—Szeged, Bu­dapest—Salgótarján, Budapest—Pécs —Sopron és a Budapest—Békéscsaba vonalakon. Erdei Ferenc látogatása Kecskeméten Erdei Ferenc, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője pénteken Kecskemétre érkezett. Erdei Ferenc két napot tölt a városban, megbeszé­léseket folytat a város vezetőivel, részletesen tájékozódik a városfej­lesztési, városgazdálkodási tervek­ről, az egészségügyi intézmények helyzetéről, megvizsgálja a lakás­­helyzet és különböző kommunális jellegű problémák megoldásának le­hetőségeit. Meglátogatja a Kinizsi Konzervgyárat és a Mathiász János­ról elnevezett szőlőnemesítő telepet is. (MTI) Elindult Kínába a Néphadsereg Művészegyüttese A Magyar Néphadsereg Vörös Csil­lag Érdemrenddel kitüntetett Mű­vészegyüttese pénteken reggel külön­­vonaton elindult a Kínai Népköztár­saságba. A katonaművészek több hó­napot töltenek Kínában; vendégsze­replésük során több nagy­városban lépnek fel. A művészegyüttes búcsúztatására a Nyugati­ pályaudvaron megjelent Hazai Jenő vezérőrnagy, a honvédel­mi miniszter helyettese és a Honvé­delmi Minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt Jan Ja-csun ez­redes, a Kínai Népköztársaság ma­gyarországi nagykövetségének kato­nai attaséja, Lin Je nagykövetségi ta­nácsos és Ho Min, a nagykövetség másodtitkára. Több mint száz külföldi csoport látogatta az idén Egert Az idén már 102 külföldi kiránduló­­csoport látogatott el Egerbe. A napokban tekintette meg a város történelmi neve­zetességeit a holland vendégekből álló századik csoport, majd megérkezett a százegyedik és százkettedik francia. il­letve svéd csoport. (MTI) Bolgár zenei hét a rádióban Szeptember 9-ére ünnepli a bolgár nép hazája felszabadulásának tizenket­tedik évfordulóját. A Magyar Rádió ez alkalomból az idén is megrendezi a bolgár zenei hetet. A hét műsoraiban elhangzanak majd a mikrofon előtt a bolgár zeneművészet legkimagaslóbb alkotásai, a klasszikus zeneirodalom számos remekművét pedig kiváló bolgár előadóművészek tolmácsolják. A jövő héten tartják meg az első kiadói konferenciát Szeptember 13—16 közt rendezik meg a parlament kongresszusi ter­mében az első országos kiadói kon­ferenciát, amelyen a könyvkiadás és terjesztés vezetői, e vállalatok dol­gozóinak küldöttei, s a könyvkiadás­sal kapcsolatban levő valamennyi szerv és intézmény képviselői vesz­nek részt. A tanácskozáson A magyar könyv­kiadás helyzete és feladatai címmel Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgató­ság vezetője tart beszámolót, ame­lyet széleskörű vita követ. Ezután szakbizottságok tárgyalják meg a könyvkiadás és terjesztés állami irá­nyításának egyszerűsítésére készült tervezetet; a könyvkiadás és könyv­terjesztés együttműködésének kér­déseit, s a szépirodalmi és szakmai könyvkiadás irányelveit. Megkezdte termelését a Sztálin Vasmű ércelőkészítő és tömörítő műve (Tudósítónktól.) Pénteken délután fél háromkor ha­zai kohászatunk új gyáregységében zúgtak fel a gépek: több heti próba­­üzemeltetés után megkezdte termelé­sét a Sztálin Vasmű ércelőkészítő és érctömörítő műve. A külön gyárnak is beillő, nagyteljesítményű, korsze­rű ércelőkészítő mű magyar tervezők munkája alapján épült fel. Külön­leges automatizált berendezései — körbuktatók aprítógépek, rázórosta, görgőrosták mellett — mindössze né­hány ember irányítja a vasérc osz­tályozását, aprítását, előkészítését. Ez az automatizált gyáregység szo­katlanul nagy mennyiségű anyag mozgatására képes:­­három kilométer hosszúságú szállítószalagjai naponta annyi anyagot képesek szállítani, amely öt — egyenként 60 darab vas­úti kocsiból álló — tehervonatot töl­tene meg. Az ércelőkészítő mű pró­baüzemben készített alapanyagát már kipróbálták a Sztálin Vasmű nagyolvasztójában. A pormentes, nagyjából azonos nagyságú érc ada­golása kevesebb kokszfogyasztást, gazdaságosabb üzemet jelent — or­szágunknak jelentős deviza-megtaka­rítást. Az üzembeh­elyezés legizgalmasabb percei, órái a gyár másik fontos rész­legében, az érctömörítőműben foglal­ták le a mérnököket, gépkezelőket. Délután fél háromkor a tizenhat eme­letnyi magas tömörítő csarnokban felzúgtak az új berendezések. Megnyitották a gázcsapokat, begyúj­tották a kemencét. Az előkészített elegy — a kohóba nem adagolható, eddig fel nem használt poros érc, koksz, egyéb anyagokkal keverve — az ingás, dobos keverőből lassan az „örökmozgó szalagra­’ térítődött. Rö­viddel ezután a gyújtókemence alól vörösen izzó, 1250 fokra hevített tö­­mörítvény került ki. A kékesszürke csillagtörőben aprított tömörítvény a szalagról a mangánacéllal bélelt vagonokba hullott, útrakészen a kohó számára. A zúgó termelőüzem, lábánál gyűl­tek össze ezen a délutánon az építők, szerelők, akik néhány év munkája után, ma büszkén avatják fel a kohá­szat országos jelentőségű művét. — A kohászat évtizedes vágya tel­jesült a modern üzem felépülésével — mondotta ünnepi beszédében Bo­­rovszky Ambrus elvtárs, a Sztálin Vasmű igazgatója. Az ércelőkészítő és tömörítőmű munkájával zavarta­lan, egyenletes kohójáratot biztosít­hatunk, könnyebb munkával, nyugod­­tabb üzemeltetéssel és több még jobb minőségű nyersvasat adhatunk a hazának. Előzetes becslés szerint évente tízezer tonna kokszot takaríthatunk meg az új mű munkájával, s a tömörített, érc adagolásával évente több tízezer tonnával több nyersvasat adhatnak a kohászok. Borovszky elvtárs külön kiemelte az új gyár korszerű, az országban egyedülálló munkavédelmi és egész­ségügyi berendezéseit, amelyek a ter­melés automatizálása mellett bizton­ságossá, balesetmentessé teszik a munkát. Beszédében köszönetet mon­dott a szovjet tervezőknek, akik a legkorszerűbb elvek alapján készí­tették el a tömörítőmű generálter­veit. Számos gépi berendezés a Szovjetunióból érkezett. A magyar tervezők, a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium tervező irodái, az IPAR­TERV, a MÉLYÉPTERV és mások, munkájukkal méltán sorakoztak fel a szovjet szakemberek mögé. Államunk megbecsüléseként ezen a délutánon sokan vették át munká­juk jutalmául a kormány kitüntetést, a szakma kitüntetését, amelyeket Szíjártó Lajos építésügyi miniszter és Herczeg Ferenc kohó- és gépipari miniszterhelyettes adott át. A kitün­tetettek sorában ott volt Filter Pál főmérnök, Jákó János és Vasvári Pál tervezőmérnökök, Csendes Mi­hály szerelésvezető, Raábe Imre üzemvezető, Orbán József lakatos és sokan mások. Az építésben, a gépi berendezések készítésében, szerelésé­ben részt vett 26 vállalat legjobb dolgozóinak összesen negyedmillió forint jutalmat osztottak szét. Az új sztálinvárosi üzem. (Fényes Tamás felvétele, MTI Foto) Ism­ét termel a Lőrinci Hengermír! (Tudósítónktól.) Csaknem háromheti szünet után tegnap a harmadik (éjjeli) műszak­kal ismét megindult Lőrincen a durvalemez-hengerlés. Mint már ko­rábban közöltük, a tengelytörés okozta kényszerű leállást összekötöt­ték a nagyjavítással, amelyet eredeti­leg októberre terveztek, így végered­ményben a tényleges termeléskiesés csak nyolc nap lett, s októberben már nem kell leállni. A DIMÁVAG becsülettel állta szavát, s a megígért napon — T-én — már kora reggel ott volt a gyárban az új tengely. Közben a lőrinciek már mindent előkészítettek, hogy a tengelyt a kerékagyba fűzzék. Ez is­mét rendkívül izgalmas feladat volt. A hatalmas meghajtó ke­reket forró olaj­fürdőben melegítet­ték, de a kerékagy nem tágult ki megfelelően. A helyzetet a műszaki osztály ötlete mentette meg. Jó, jó, de honnan vegyék ehhez a „szárazjeget” ilyenkor vasárnap dél­után? Dehát, próba­­­szerencse. Gyors telefon a répcelaki szénsav­gyárnak, hátha van bent valaki és segít... Bent volt az üzemvezető! Még vasárnap este elküldhették a gyár teherautóját Répcelakra, s hét­főn reggel már rendelkezésre állt a szárazjég (szénsavhó). Gyorsan egy hengeralakú tartályt készítettek, mintegy kétharmad részig beleállítot­ták a tengelyt, majd körülöntötték spiritusszal. A spirituszba betették a szárazjeget, hogy feloldódjék. A spi­ritusz fokozatosan lehűlt mínusz 50 —55 fokra, s lassan a tengelyt is át­­hűtötte mínusz 48 fokra. Délután negyed háromra a tengely átmérője félmillimétert zsugorodott össze, a kerék pedig a hosszú olajfürdőben végre mégiscsak engedett, s két tize­det tágult. Ennyi már elegendő volt a nagy művelet végrehajtásához, s délután négy órára már „egymásra­­talált” a kerék meg a tengely. Meg­könnyebbülten lélegzett fel minden­ki, mert mondani sem kell, hogy ott volt majdnem az egész üzem. Nem mindennapos munkában volt ré­szük ... Kedden megkezdték a csapágy­illesztést. Ezt a munkát a tervezett négy nap helyett két nap alatt befe­jezték. Ezután elvégezték a szerelést. S tegnap hajnalban végre megkez­dődhetett a próbajáratás. Mindezzel párhuzamosan befejeződött az egyéb nagyjavítás is. Szeptember 10-e he­lyett tehát 7-én , három nappal a határidő előtt indulhatott meg ismét a munka, s hála a hengermű TMK-dolgozóinak, laka­tosainak, hegesztőinek és természe­tesen műszaki kollektívájának; s há­la a munkából jelentős részt vállaló társvállalatoknak: a MÁVAG-nak, az Április 4 Gépgyárnak, a Sztálin Vasműnek, a Vaskohászati Kemen­ceépítő Vállalatnak meg a többinek. Gyors segítségükkel, jó munkájuk­kal jelentősen enyhítették a népgaz­daságot váratlanul érő kárt. Budapestre érkeztek az egyiptomi postavezérigazgatóság képviselői A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium meghívására Budapestre érkezett Moustafa Ibrahim Bagdadi egyiptomi postavezérigazgató és dr. Anouar Bakir főosztályvezető, a ma­gyar—egyiptomi postai megállapodás megkötésére. A Sztálin-békedíj nevét Lenin-békedíjra változtatták Moszkva, szeptember 7. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége törvényerejű rende­letet adott ki arról, hogy „A népek közötti békéért“ elnevezésű nemzet­közi Sztálin-díj nevét „A népek kö­zötti békéért“ elnevezésű nemzetközi Lenin-díjra kell változtatni. A ren­delet így hangzik: 1. Figyelembe véve a nemzetközi Sztálin-díj bizottság óhaját, „A né­pek közötti békéért“ elnevezésű nem­zetközi Sztálin-díj nevét „A népek közötti békéért“ elnevezésű nemzet­közi Lenin-díjra kell változtatni. 2. A Nemzetközi Lenin Békedíjjal kitüntetett személyek megkapják: a) A Nemzetközi Lenin Békedíjjal történt kitüntetésről szóló oklevelet; b) aranyérmet Lenin képmásával; c) százezer rubel pénzjutalmat. 3. A jelen törvényerejű rendelet 2. pontjának a) és b) alpontjait ki kel­­terjeszteni azokra a személyekre is akik az 1950—1955. évek közötti idő­szakban kapták meg „A népek kö­zötti békéért” elnevezésű nemzetköz díjat.­­ 4. A Nemzetközi Lenin Békedíjt a Nemzetközi Lenin Békedíj-Bizott­ság ítéli oda, legfeljebb 10 díjat. 5. A Nemzetközi Lenin Békedíjja való kitüntetésre jelölés módozat,­ és a díjak odaítélésének feltételeit Nemzetközi Lenin Békedíj-Bizottsá dolgozza ki és teszi közzé. Tudományos, technikai, irodalmi és művészeti Lenin-díjat alapítottak Moszkva, szeptember 7. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa meg­vizsgálta azt a kérdést, hogy vissza­állítja a legkiválóbb tudományos és technikai művek jutalmazására ala­pított, V. I. Leninről, a szovjet állam és a Szovjetunió Kommunista Pártja nagy alapítójáról elnevezett díjakat, továbbá Lenin-díjakat létesít a leg­kiválóbb, széleskörű társadalmi elis­merésben részesült irodalmi és mű­vészeti alkotások jutalmazására. A Lenin-díjakat a szovjet kormány még 1925-ben alapította. Az ezt kö­vető években egész sor tudós ka­pott Lenin-díjat. 1935 óta azonban nem ítélték oda a Lenin-díjakat. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsa most határoza­tot hozott, amelynek értelmében visz­­szaállítja a Lenin-díjakat. Ötven Lenin-díjat létesítettek, egyenként 75 000 rubel értékben. Eb­ből: 12 díjat a fizikai, mechanikai, ma­tematikai, műszaki tudományok, ké­miai tudomány, geológiai és föld­rajz-tudományok, biológiai, mezőgaz­dasági tudományok, orvostudomá­nyok, hadtudomány, társadalomtudo­mányok terén kiemelkedő tudomá­nyos munkákra, 30 díjat létesítményekre, a nép­gazdaságban meghonosított találmá­nyokra, a gépkonstrukciókra, új anyagokra, a termelési módszerek tökéletesítésére a gépgyártás, mű­szergyártás, kohászat, ásványi kin­csek feltárása és kiaknázása, vegyé­szét és vegyészeti technológia, ene­getika, elektronika és automatiá­ építkezés, közlekedés és hírközi mezőgazdaság, könnyű- és élelm­szeripar, orvostudomány terén; 8 díjat kiváló művészeti tulajdon­ságokkal rendelkező irodalmi mű­vekre, képzőművészeti, zenei alkotá­sokra, a szín- és filmművészet leg­kiválóbb alkotásaira, amelyek szé­leskörű társadalmi elismerésben ré­szesültek. A díjakat évenként, Lenin születés­napján ítélik oda. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett létrehozták a tudományos és technikai Lenin-díjak bizottságát, to­vábbá az irodalmi és művészeti Le­nin-díjak bizottságát. E bizottságok vizsgálják meg a díjakra pályázó munkákat és ítélik oda a díjakat a legkiválóbb alkotásoknak. A pályamunkákat a tudományos akadémiák elnökségei, a tudományos, mérnöki és technikai társaságok, a tudományos kutatóintézetek, a főis­kolák, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöksége, a Szovjetunió és a szövetséges köztár­saságok minisztériumainak kollé­giumai, vállalatok, az írószövetségek, a művészszövetségek, a zeneszerző szövetségek, az építészszövetségek vezetőségei, folyóiratok szerkesztősé­gi kollégiumai, könyvkiadó vállala­tok, társadalmi szervezetek, tudósok, technikusok, írók és művészek ter­jesztik a Lenin-díj bizottságok elé.

Next