Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)

1956-09-23 / 265. szám

. A repülőgép-utasok jól ismerik a felszállást megelőző, egyre erősbödő motorhangot. A sebesen forgó légcsa­var ilyenkor felborzolja a repülőtér pázsitját, aztán a gép lassan gurulni kezd, s szinte észrevétlenül szökken el a földről. A helikopter indulása előtt is fo­kozatosan hangosodik a motorzaj, a közeli fűszálak is „hasravágódnak“ és aztán simábban, mintha liften utaznánk, egy pillanat alatt fent va­gyunk az „első emeleten“, öt méter magasságban függünk egy helyben. A helikopter a legnagyobb teljesít­ményt igénylő ellenőrző lebegést végzi. A próba kitűnően sikerült, visszaereszkedés után azonnal útnak eredünk. A törökbálinti Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezet szérűje a leszállási céluztk. A gép kalimpáló árnyéka vé­gighúz a szántóföldeken és nemsoká­ra feltűnik a napraforgó­ táblával ke­rített szérű három hatalmas szalma­kazla. A kiszemelt célpont fölé repü­lünk, de a helikopter nem telepszik azonnal a földre, előbb „lábujjhe­gyen“ áll a tarlón, s csak aztán, óva­tosan „talpal rá“ teljes súlyával a talajra. „Ringlispil“ a tarlón Mondani is fölösleges, hogy a rendkívüli látványosság tiszteletére félbeszakadt a közeli silónál a mun­ka, mindenki a honvédségi helikop­terhez siet. Láttak már ilyenfajta re­pülőgépeket röpködni a levegőben, közelről is kíváncsiak rá. Fülöp Erzsike édesapja karját fog­va nézi a helikopter tetején a négy forgó szárnyat. Alig tud betelni a látvánnyal. — Édesapám, nézze, utánunk jött a ringlispil! Se vége, se hossza a kérdezőskö­­désnek. A két pilóta alig győzi a vá­laszokat, hogy mi mindent tud ez a négyszárnyú, zöldszínű gépmadár. Halászi Károly brigádvezetőnek a téli jeges ár jut az eszébe. Moziban látta. Bizony, nagy segítséget jelent egy ilyen elemi csapásnál a helikop­ter, amely könnyen megközelítheti az örvénylő vízzel körülzárt embere­ket. Megáll a levegőben és a bajba­jutottak kötélhágcsón feljuthatnak rá. A nehezen elérhető helyekről a súlyos betegeket beszállíthatja a kór­házba. Hosszú eszmecserére nincs idő, új feladat végrehajtására indulunk. Egy nagy iskolakörrel térünk vissza a felszállási helyre. Kendő lobog Fülöp Erzsike kezé­ben, meg a többiek is integetnek, amikor „felliftezünk“ a magasba és elindulunk a főváros felé. Lakáskérdés — felülről nézve Megkapó képet mutat a nyugati oldalról a Vár. A Krisztina-szárnyon már begyógyították a legsúlyosabb háborús sebeket, csak a Dunára néző oldalon pillanthatunk még be a ház­tetőn keresztül az épület belsejébe. Sokat vitáztak már arról, hogy mi­lyen legyen a helyreállítandó Vár végleges formája. Ha a bizottság itt a helikopteren tanácskozott volna, úgy gondolom, a kupolás megoldás mellett döntöttek volna. Még így, a beomlott kupola csonkjával is egé­szen csodálatos körvonalat mutat az épülettömb. De nemcsak újjáépítésre váró mű­emlékek, hanem renoválásra szoruló házak is akadnak bőven ezen a kör­nyéken is. Ha az illetékesek helikop­terre ülve bepillantanának a házak udvarába, újabb meggyőző figyelmez­tetést kapnának, hogy milyen sok tennivaló akad még a lakások hely­reállításában. Azt is hozzátehetem: öröm látni, rövid utunk mentén mi­lyen sok új ház épül. Sok, de nem elég. És akad még bőven beépítetlen ház­hely ezen a szemet gyönyörködtető vidéken, közvetlenül a város szívé­ben. Szemben a Szabadság-szoborral Nehéz kérdés, hogy a Duna köze­lében járó gép melyik ablakán te­kintsenek ki. A pesti oldalon a vá­ros sokszor fényképezett panorámája hívogat, de a legszebb felvétel is csak halvány mása a pillanatonként változó tájnak, a karcsú hidakkal összekapcsolt Pestnek és Budának, a Duna ragyogó gyöngyeként ékeskedő Margitszigetnek, a kanyargó körutat övező házrengetegnek. A másik oldalon hirtelen a Sza­badság-szobor ar­ca tűnik elém. Döbbenetes lát­vány váratlanul szembenézni a szo­borkolosszussal!. .. A következő pilla­natban már a Gel­lért-fürdő fölött suhanunk át. A napfürdőzők kis­számú csapata még a hirtelen hű­vösre fordult szep­tember végének bágyadt napsüté­sét is kihasználja, hogy testének minden porcikájá­­ban elraktározza az egészséget­­ adó sugarakat. ... Távolodunk Budapest központ­jától. Az albert­­falvi EMAG-gyár udvarán zöldrefes­tett kombájnok várnak elszállítás­ra. Nem messze előregyártott épü­letelemek sorakoz­.... nak. Ritkulnak a és környéke, házak, sűrűsöd­nek a sporttele­pek. Nem is hittem volna, milyen sok labdarúgó-, röplabda- és tenisz­pálya van Budapestnek ezen a kis részén.­­ Bálnavadászattól a gyárkémény-javításig Az egyenletes motorzúgás közben az motoszkál a fejemben, hogy mi­lyen gyorsan fejlődött a technika az­óta, hogy 1920 szeptemberében Buda­pesten először szállt fel pilótával az Asbóth Oszkár által tervezett heli­kopter. A helikopterek ma már óránként 200 kilométer körüli sebességgel re­pülnek, kívánatra egészen a meg­állásig lassítani tudják sebességüket. Előre, hátra, le és fel mozognak és különösen az a tulajdonságuk hasz­nosítható jól, hogy huzamosabb ideig képesek egyhelyben lebegni. Pár négyzetméternyi helyen leszállnak, leereszkednek hozzáférhetetlen sza­kadékokba és bálnavadászattól gyár­kémény-javításig sok ezer más célra használják már. Csak az a baj, hogy rendkívül komplikált a modern heli­kopterek kezelése és különleges haj­tóanyagot kíván a motorjuk. Úgy hírlik, éppen ezeknek a legkritiku­sabb tulajdonságoknak a megváltoz­tatásával ígér három magyar repülő­gépkonstruktőr: Hadházi Dániel, Sa­mu Béla és Orosz Jenő mérnökök ta­lálmánya — újabb sikert. Amíg ezek a gondolatok forogtak agyamban, a szárnyak forgása befe­jeződött. Visszaérkeztünk. Észre sem vettem, mikor álltunk meg. A Közgazdaságtudományi Egyetem Az épülő lágymányosi lakótelep. Kéri Dániel — Veres Pál hó 10-én Szekszárdra hív­­vott meg az ottani Sör­kert vezetője, mert amint Torma vezető elvtárs el­mondta, a legutóbbi eszt­­rád műsorunk alkalmá­val megszavaztatta a Sörkert vendé­geit, hogy kit hívjanak le a legköze­lebbi műsorra. Hogy kire esett a választásuk, azt szerénységem tiltja kimondani. Szó­val leutaztam Szekszárdra. A közön­ség a szép szeptemberi estén való­sággal tódult a Sörkertbe. A kis bri­gádommal a kert végén ültem egy asztalnál, hogy meggyőződjünk a szekszárdi bor jó híréről. Éppen győződgettünk, amikor odajön egy aranyos, idős néne és így köszönt: — Jóestét, lelkem. Ismerjük ám magát a rádióból. Jót kacarásztunk, amikor azt mondja, hogy (és kedvesen pró­bált idézve utánozni): Ha én egyszer kinyitom a számat! Ha én egyszer elkezdek beszélni­... Hát most el­jöttünk magához ide is, lelkem. — Nagyon köszönöm — mondom —, édes húgom (még nálam is jóval idő­sebbnek látszott a néne, dehát udva­riaskodtam, mert hát közönség, az mégiscsak közönség). — Aztán itt, mit fognak játszani? —• Igyekezni fogunk — mondom —, hogy itt is jól mulassanak. — Aztán lehet-e majd jó sóikat kacarászni? — Mindent elkövetünk — mondom. — Akkor rendbe van — mondja az édes­­—, mert tudja meg ám, hogy a szek­szárdiak nagyon szeretnek ám kaca­­rászni. — El is játszottunk hat tréfát, már csak a néne kedvéért. Mostanában sokat támadták a „„könnyű műfajt”. Támadták abból az alkalomból, hogy könnyű, hogy mat (abból az alkalomból, hogy jaj, eddig még nem támadták). Hát igen, tisztelt szerkesztőség. Tessék már végre tudomásul venni, hogy nemcsak a szekszárdiak, a pak­siak is, mindenki, mindenütt szeret ám kikacarászni”. Mert (és ezt ma­gamról is tudom), ha az ember mun­kája végeztével jól kikacagja magát, másnap jobb kedvvel fog a mun­ká­­hoz. (Ha nagyképű a­karnék lenni, azt mondanám, hogy a jóízű­­kacagás emeli a munka potenciálját. De én ilyet nem mondok.) Nem való ám az úgynevezett köny­­nyű műfajról (én tudom, hogy nem könnyű, sőt a legnehezebb a világon) olyan félvállról beszélni. A Szabad Nép még félvállról sem foglalkozott azelőtt velünk. A közelmúltban, ami­kor a szabadság főleg csak köszön­tés volt, a Szabad Nép­ székházát (aminek felépítéséhez én is hozzájá­rultam 20 forinttal), megközelíteni se igen lehetett egy egyszerű halandó­nak — vagyis nekem. A közelmúlt­ban a Szabad Népben sem volt hely a könnyű műfaj számára. A Vidám Színpad társulata és igazgatósága több ízben kérte a Szabad Népet, hogy foglalkozzék velünk is, de hiá­ba. De ha egy textilgyár műkedvelő gárdája „öntevékenyen" egy vidám estét rendezett és véletlenül éppen a Vidám Színpad műsorát játszották el, arról a Szabad Nép hosszan és mele­gen emlékezett meg. (Sajnos, mond­ták nekem a szerkesztőségben, még keveset is foglalkoztak velük.) Így persze magára a Vidám Színpad szá­mára megemlékezni (nem dicsérni!) — erre már nem volt hely. De ha már a textilszakmánál vagyunk, el kell mondanom, hogy tíz évvel ez­előtt részt vettem egy színészgyűlé­sen, ahol nagyobbára szerződés nél­küli ,színészek voltak jelen. Én is az voltam, sokáig, évekig. Nem szerződ­tettek, mert polgári jelenségnek dek­laráltak. Az is voltam. Az előadó többek közt örömmel jelentette be, hogy most találkozott Tapolczai Gyu­lával, aki boldogan mesélte neki, hogy a gyárban, amelyet ő „patro­nál”, húsz textilmunkást képezett át színésszé. Óriási taps. Próbáltak vol­na nem tapsolni. (Akkoriban még mindennek kellett örülni.) Én nem­ örültem és nem is tapsoltam. Fel is szólaltam és megmondtam nyíltan: ha majd azt jelentik be, hogy húsz színészt képeztek át textilmunkássá, én akkor fogok tapsolni. Sajnos erre nem volt alkalmam. Ha lett volna, akkor ma kevesebb lenne húsz szer­ződés nélküli színésszel. És még valamit. Tavaly egy új rendelettel vagy in­tézkedéssel az Országos Filharmónia közös nevezőre hozta a kabarét a cirkusszal. (Kiközvetítés.) Így intéz­kedett a magas minisztérium — te­hát bizonyára helyesen. Én ugyan nem értem ezt az intézkedést. Ezek szerint én egy kategóriában vagyok mondjuk a légtornászokkal, én, aki a lépcsőházban már az első emeletnél szédülök. A másodikról már le sem merek nézni. A varieté művészeivel még mostohábban bánnak, mint ve­lünk. Például a legutóbb Londonban vendégszereplő Állami Népi Együt­tesről a pesti és londoni lapok dics­himnuszokat zengtek. Joggal és megérdemelten. Ámde, miért nem írtak egy hangot sem a több mint két hete Párizsban óriási sikerrel szereplő magyar cirkuszi művészek­ről? A párizsi lapok írtak — a ma­gyar lapok nem. Pedig Párizs is egy ismert város, nemcsak London. Visszatérve a könnyű műfajra, megfigyeltük, hogy a szigorúan bí­ráló kritikusok rengeteget nevetnek előadásainkon, aztán kimennek és leszidják. „Ez nem jó“ — mondják. De azt nem mondják meg, hogy mi is lenne az, ami nekik is jó lenne. Jónéhány éve és jónéhány évig színigazgató voltam (Teréz körúti Színpad) nagynevű társammal, a ma­gyar kabaré megteremtőjével, Nagy Endrével. Akkor nem kritizálták úgy a műsorunkat. Ha rossz volt a mű­sor, nem nézte meg a közönség. (Megtud az hamar mindent.) Most csepülik, de a közönség megnézi, mert neki tetszik. A közönség az es­küdt bíróság. Annak idején is gondot okozott egy új műsort csinálni. Pedig akkor az íróknak (nem tehetek róla, de így volt) szabadabban lehetett politikuso­kat, magas funkcionáriusokat, köz­életi személyeket élethűen maszkí­rozva is a színpadra vinni és kifigu­rázni. Nekik nem ártott, nem is sér­tődtek meg, de a köznek használt. Most már e téren is nagy a javulás és ez örvendetes. Egy sikeres pre­mierünk után a következendő műsor­ra gondolva­­akkor sűrűbben kellett új műsort hozni. Nem volt ilyen jó színházi­ konjunktúra és nem volt ilyen fejlett a — színházi szervezés) beállít hozzánk színházunk titkára, s azt mondja nekem: — Igazgató úr kérem (akkor még az elvtárs meg­szólítás nem volt ennyire elterjedve) nekem van egy ötletem, ami által hosszú ideig mindennap telt háza­kat lehetne csinálni. — No, mi az? — kérdem mohón. — De én is szeret­nék „benne lenni“ — mondja a tit­kár. — Természetesen, ha jó az öt­let, akkor maga is „benne van" — mondom én — várva a ragyogó öt­letet, amely naponta telt házat csi­nál. — Hát kérem — mondja fon­toskodva a titkárom — egy olyan vidám darab, amivel a közönség vé­gigkacagja az egész estét. — Na, kérdem türelmetlenül, hát hol az a darab? — Azt nem tudom, mondja ő, de egy ilyet kellene az igazgató úrnak valahonnan beszerez­ni, vagy íratni. — Hát a mi kritiku­saink is valahogy ilyen tanácsokat adogatnak nekünk, az úgynevezett könnyű műfajistáknak. Kedves, tehetséges íróink és kri­tikusaink! Tessenek kérem jó dara­bot írni, és azzal segíteni bennünket. Nem tanáccsal. Mert hála a jó is­tennek, tanáccsal egyelőre el va­gyunk látva... Egyébként jó kaca­­rászást kívánunk, mert erre vágy­nak Szekszárdon, Debrecenben, sőt Pesten is. Salamon Béla Vidám Színpad Hozzászólok a könnyű műfajhoz SZABAD NÉP Hétfőn megkezdi működését a Belügyminisztérium sajtóirodája Pőcze Tibor belügyminiszter helyettes sajtótájékoztatója Szombaton, a Belügyminisztérium Tiszti Házában tartott értekezleten Pőcze Tibor rendőrvezérőrnagy, bel­ügyminiszterhelyettes tájékoztatta a sajtó és a rádió képviselőit arról, hogy ismét megalakult a Belügymi­nisztérium sajtóirodája. Bejelentette, hogy az iroda hétfőn, szeptember 24-én kezdi meg működését. — A demokratizmus szélesedésé­hez hozzátartozik — mondotta töb­bek között —, hogy az állampolgáro­kat, az ország lakosságát az élet minden területéről az igazságnak megfelelően és időben tájékoztassuk. Ezt a célt szolgálja a Belügyminiszté­rium sajtóirodájának újbóli létreho­zása is. A lakosság joggal elvárja, hogy erről a területről is nyíltan, őszintén megmondjuk, mi a helyzet, beszéljünk munkánkról, eredmé­nyeinkről, hibáinkról és kérjük a lakosságot, hogy segítsen nekünk. A miniszterhelyettes elmondotta: ha közbiztonsági adatainkat össze­hasonlítjuk a Horthy-rendszer ide­jéből származó statisztikával, kiderül, hogy a közbiztonságra legsúlyosabb bűncselekmények csaknem minden kategóriájában csökkenés tapasztal­ható. A belügyi dolgozók azon mun­kálkodnak, hogy egyre kevesebb le­gyen a bűncselekmény. — Egyik legfőbb feladatunk min­den erővel harcolni azoknak a hi­báknak kiküszöböléséért, amelyek a múltban — gyakran súlyos törvény­­sértések formájában — előfordultak — hangoztatta. — A törvényesség meg­szilárdításában máris jelentős ered­ményeket értünk el. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK TELEFONJELENTÉSE: „Mindent megteszünk, hogy jól szerepeljünk“ Utolsó előkészületek , Moszkva, szeptember 22. „Régi vita dől el vasárnap“ — ír­ja szombati számában a Moszkovsz­­kij Komszomolec című újság. — „A labdarúgás kedvelői ugyanis még a mai napig sem tudták meg, hogy melyik csapat erősebb, a szovjet-e, vagy a magyar? Az eddigi két hiva­talos válogatott mérkőzés eredménye mindig 1:1 volt... Mi lesz most?“ Feleletet csak vasárnap délután kap a moszkvai stadion közönsége, valamint a szovjet és a magyar sportemberek többmilliós tábora. A moszkvaiak közül a borúlátók is leg­alább 2:1-es szovjet győzelmet jósol­nak (körülbelül ez olvasható ki a Szovjetszkij Szport című szaklap cikkéből is), de most, kevéssel a mérkőzés előtt, azt is meg lehet ál­lapítani, hogy a magyar csapat ázsiója nőtt az utóbbi időben. Valamennyi lap szeretettel üd­vözölte a magyar csapatot. Az Izvesztyija ma azt írja, hogy meg­érkeztek a „bőrlabda mesterei“. A Vecsernyaja Moszkva szerint nem lesz könnyű dolga a szovjet váloga­tottnak, ha meg akarja ismételni múlt heti győzelmét — márpedig meg akarja ismételni... Közük a la­pok Gavril Kacsalin szovjet állami edző érdekes és meleghangú nyilat­kozatát. A többi között ezt mondta: „Ez a mérkőzés igazi sportbarátok találkozója. Felvonultatják majd két teljesen ellentétes futballiskola jel­legzetességeit. Igaz, hogy mindkét együttesnek sajátos támadó stílusa van, gyors játékot folytat. De amíg a szovjet játékosok nagy erejükkel, kitartásukkal tűnnek ki, a magyarok a technika virtuózai.“ Kacsalin még hozzátette: „Kemény dió számunkra a magyar csapat.“ Szinte ugyanilyen hangokat hal­lani a magyarok körében is, ha a szovjet csapatról van szó. Nehéz lesz, nagyon nehéz. A magyar szakembe­rek és a játékosok nagyrabecsülik a szovjet labdarúgást, ismerik immár 1952 óta tartó veretlenségét és ál­landó fejlődését. Úgyszólván másról sem hallani a Leningrád Szálló hall­jában, ahol sakkozással, levelezőlap­ítással ütik agyon az időt játéko­saink, hogyan kell játszani a Szovjet­unió válogatottja ellen, milyen taktikával lehetne sikerrel haza­térni Moszkvából. Körülbelül ugyanaz az elgondolás, mint a múlt vasárnap Belgrádban volt: csapatunk jól megszervezett vé­dekezéssel igyekszik útját állni a kezdetben különös erővel várható szovjet rohamoknak, s minden lehető alkalmat meg akar ragadni az ellen­­támadásra, főleg a szélsők révén. Rendkívül sok függ a szélsőktől — ezt hallottuk egy héttel ezelőtt Belg­rádban, ezt halljuk most Moszkvában. Mások olyan véleményen vannak, hogy ez a mérkőzés a mi idősebb játékosaink kondícióvizsgája lesz. iHiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiHiiiHiiiiiiiiii mai nagy mérkőzésre elegendő-e a jó form­a legyőzni azt a nem kis korkülönbséget, amely át­lagban a magyar és a szovjet csapat között van. Bukovi Márton szövetségi kapi­tány bizakodással tekint a mérkőzés elé: „Nagyon bízom a csapatban, lát­va egységét, lelkesedését, megnyug­tató formáját. Mindent meg fog ten­ni együttesünk, hogy teljes tudását nyújtsa és jól szerepeljen Moszkvá­ban.” A magyar tábor általában döntetlen körüli eredményt vár. „Ha győzünk, az sem lesz baj, legfeljebb nem neveznek bennün­ket prófétának” — mondták já­tékosaink, amikor szombaton fel­keresték őket a szovjet újságírók. Az utolsó előkészületek meg­történtek. A szovjet csapat pénteken elég erős edzést tartott, a szombati napot pe­dig technikai megbeszélésre szánta. Az összeállítás változatlan, bár szom­baton este az a hír szivárgott ki Ta­­raszovkából, a szovjet válogatott ed­zőtáborából, hogy Kacsalin átcsopor­tosítást tervez csapatában, tehát nem biztos, hogy a Hannoverben győztes játékosok valamennyien ugyanazon a helyen játszanak, mint a Német Szövetségi Köztársaság ellen. A ma­gyarok szombaton délelőtt felkeres­ték a mérkőzés színhelyét, a moszk­vai központi stadiont, ahol három­negyed órán át gyakoroltak. Játé­kosaink nagy érdeklődéssel néztek körül a gyönyörű sporttelepen, csak a szpartakiád versenyeitől megviselt játéktérről hangzott el egy-két bíráló szó. A mi csapatunk változatlan. Két ember (kapus és egy mezőnyjá­tékos) cserélhető egészen a mérkő­zés végéig. Az utolsó hírek alapján tehát a „99 százalékos“ szovjet csa­pat: Jascsin — Tiscsenko, Basaskin, Ogonykov — Paramonov, Netto — Tatusin, Ivanov, Sztrelcov, Szálnyi­kon, Iljin. A „100 százalékos“ ma­gyar csapat: Grosics — Kárpáti, Bör­­zsei, Kotász — Bozsik, Berendi — Sándor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Játékvezető: Devillers (Fran­ciaország). Kezdési idő: moszkvai 3 óra. Előtte nagy atlétikai versenyt rendeznek a legjobb szovjet verseny­zők részvételével, a mérkőzés után pedig V. Kuc — aki igen jó formá­ban van — kísérletet tesz az 5000 méteres síkfutás világrekordjának megjavítására. A magyar csapat és szurkolótábora bizonyára szívesen venné, ha esetle­ges új világcsúccsal kellene megvi­gasztalni a moszkvai szurkolókat. Vető József A Népstadion mai műsora A Népstadionban ma sorra kerülő kettős labdarúgó-mérkőzés műsora a következő: Budapest ifj—Baranya megyei if­júsági válogatott labdarúgó-mérkő­zés 15 órakor. Magyarország B— Szovjetunió B válogatott labdarúgó­mérkőzés 17 órakor, játékvezető: Le­­mesics (Jugoszlávia). Magyarország B: Danka — Bu­­zánszky, Várhidi, Sárosi — Szojka, Dékány dr. — Budai, Szusza, Palotás, Vilezsál, Fenyvesi. Szovjetunió B: Ivakin — Keszarev, Krizsevszkij, Kuznyecov — Boca, Szo­­kolov — Agapov, Mamedov, Fedo­­szov, Beljajev, Rizskin. (MTI) VASÁRNAP, 1956. SZEPTEMBER 23 * * HÍREK * * Játék az Játszani, játszani, játszani jó! Valljuk be őszintén: nemcsak gye­rekfejjel, mi felnőttek is szívesen játszunk. Ezt, a játszási kedvet használta fel a magyar rádió, ami­kor tegnap este megrendezte a bá­beli zűrzavar című nemzetközi monstre társasjátékot. Nálunk új­donság ez a rádiósjáték — külföl­dön már esztendők óta játsszák. Most a Világ Ifjúsága című lap 10. évfordulója adott különleges alkal­mat az első kísérletre. A budapesti rádió VI-os stúdió­jában vagyunk vagy kétszázan. Az éteren keresztül folyik a játék. Mert partnerünk a görlitzi hang­­versenyterem ezer főnyi közönsége. A rádióriport­erek szívélyesen üd­­vözlik az egybegyűlteket, majd két jelentkezőt kérnek. Nálunk már jelentkezett is egy fiatal pesti asz­­szonyka, s „odaát” — 1300 kilomé­terre innen — is felcsattan a taps, ott is akadt már jelentkező. Német partnerünk teszi fel az első kér­dést: „Milyen ország zenéjét hallja most a pesti asszonyka?” Furcsa dallam csendül, mindenki töri a fe­jét ... „Lengyel" — mondja az it­teni játékos. Nem, sajnos, nem, pontot vesztettünk. A dal: román muzsika. Sebaj! Jön a következő kérdés: Milyen nyelven beszélnek most? Eltalálta: lengyelül. De a német játékos is eltalálta a mi spanyol nyelvrészlet közvetítésün­ éterben két. 2:1. És így tovább. Most egy zajt kell felismerni, most ismét egy zeneszámot ...A nyertes pénzjutal­mat kap, a vesztes „fájdalomdijat ?. Egyre több a jelentkező, egyre felszabadultabb, vidámabb, játéko­sabb a közönség. Nálunk is, Gor­­litzben is. Most jön a legizgalma­­sabb: a „dupla vagy semmi” ”” kérdésekre kell választ adni”a de­­linkvensnek. „Mi Mongólia főváro­sa?” „Milyen folyó folyik Berlinen keresztül?” Aki nyer, tovább foly­­tathatja a játékot — dupla vagy semmi. Egy fiatalember 400 forintig viszi fel. És halljuk, mint kacag a távoli kisváros közönsége, és neve­tünk mi is és tapsolunk. Közben frissítőnek egy-egy zene­, énekszám, a Harsányi-együttes éne­kel, Görlitzben egy remek táncze­nekar játszik. Pompás szórakozás ez a játék az éterben. A totó — külön élmény. Min­denki kap egy totólapot, a kérdé­sekre kell választ adnia: 1, 2, x. Az izgalom a „tetőfokra hág”. Énekverseny. A jelentkezőknek helyben kell megtanulni és előadni egy énekszámot. Aki nyer , ter­mészetesen az is jutalmat kap. Ez még csak kísérlet, ez a mai éterbeli játék. Legközelebb már a rádióhallgatók százezres nyilvános­sága előtt zajlik. Hogy mikor? Tes­sék kitalálni! Annyit megsúgha­­tun­k, hogy hamarosan. " SZIKRA Lapnyomda, * * * * • Megjelent a Társadalmi Szemle szeptemberi száma A Társadalmi Szemle szeptemberi számának vezércikke a pártaktíva­­értekezletek tapasztalatait és a párt­munka következő feladatait foglalja össze. Kovács István és Markója Imre írása a bürokrácia elleni harcról és az állami igazgatás megjavításáról szól. Gyenes Antal az egyszerűbb szövetkezeti formáknak termelőszö­vetkezeti mozgalmunkban betöltött szerepéről írt cikket. Pataki Ferenc cikkének címe: A szocialista nevelés és a népi kollégiumi mozgalom. Kár­páti János Liszt Ferenc öröksége és a magyar zenetudomány című cikké­ben a nagy zeneköltőről emlékezik meg. E számban jelenik meg Zsigmond László tanulmányának (A proletár internacionalizmus — a francia és a német nép békéjének záloga) befeje­ző része. Radnai József a nemzetközi hely­zetnek a genfi kormányfői értekez­let utáni alakulásáról ad beszámolót. A Társadalmi Szemle e száma közli a Politikai Bizottság határoza­tát a tudományos munkaközösségek felállításáról. A VITA-rovatban Forgács László szól hozzá Béri János Költészet és fi­lozófia viszonya a magyar ideológiá­ban című cikkéhez. A SZEMLE-rovat Komját Irén és László Tivadar Németország Kom­munista Pártjának betiltása veszé­lyezteti a békét és Széphelyi Zoltán A Szuezi-csatorna államosításáról cí­mű írását közli. A KÖNYVISMERTETÉS-rovatban Szabó Pál összegyűjtött elbeszélései­ről Szalai Sándor ír. — A TTIT és a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága falusi népfőiskolát szervez. Az előadások anyagát a legkülönbözőbb tudomá­nyos területről válogatják össze. — A Gheorghiu-Dej Hajógyárból szombaton új 1100 tonnás tengerjáró indult próbaútra, amely a felszabadu­lás óta a hetvenötödik. A jubiláns hajót ünnepélyesen bocsátották első útjára. — Az Igazságügyi Minisztérium és a Legfőbb Ügyészség szeptember 26-án a DISZ Országos Központjában társadalmi ankétot rendez a fiatal­korúak bűnözési problémáiról. — DRAGUTIN KNIEWALD Jugo­­szláv tudós ismeretlen Janus Panno­nius- és Vitéz János-kéziratokat fe­dezett fel a zágrábi könyvtárban. — Újításokat kivitelező brigád ala­kult a Ganz Vagon- és Gépgyár kí­sérleti műhelyében. A brigád célul tűzte ki, hogy helyileg megvalósítja a dolgozók újítási és ésszerűsítési ja­vaslatait. — Csipkeverő tanfolyamot szerve­zett a tapolcai népfront bizottság nő­tanácsa. A részvevők nagy érdeklő­déssel tanulják a Balaton partján népművészetté fejlődött csipkeverés tudományát. — A csemegeboltok rövidesen for­galomba hozzák a műanyagba csoma­golt befőtteket és savanyúságokat. Az üveget helyettesítő műanyag áttet­sző, hajlékony és törhetetlen.­­ A MAGYAR BARTÓK BÉLA EMLÉKBIZOTTSÁG Bartók Béla ha­lálának 11. évfordulója és a nemzet­közi Bartók-ünnepség megnyitása alkalmából szeptember 26-án dél­előtt 11 órakor a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében dísz­­ülést tart. — Hat cukorgyárunk kezdte meg eddig a működését. Kész cukorter­melésük a mai napon már a kétezer vagon fölé emelkedik. — A MADÁCH SZÍNHÁZ IGAZGATÓ­SÁGA KÖZLI, hogy az Éjjeli menedék­hely helyett hétfőn, 24-én a Tévedések vígjátéka, kedden, 25-én pedig a Nóra kerül színre. A megváltott jegyek érvé­nyesek, vagy kívánságra átcserélhetők. — A Fővárosi Operettszínházban a ma esti előadás 7 óra helyett fél 8 órakor kezdődik. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL VASÁRNAP KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30—6.00: Népek dalai. — 6.00—7.59: Reg­geli zene. — Közben: 7.00: a Szabad Nép vezércikke. — 8.00: Hírek. — 8.10: Édes anya­­nyelvünk. — 8-15: Egy falu — egy nóta. — 8.55: Két szobrász beszélget — 9.00: Zenés fejtörő. — 10.00: A versmondás művészete — 10-35: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 11.05: Hangverseny. — 11.30: Rádiólexikon. — 12.00: Hírek. — 12.10: Jó ebédhez szól a nóta. — 12-40: Szimfonikus zenekar. — 14.00: Közvetí­tés Moszkvából a Szovjetunió—Magyarország nemzetek közötti labdarúgó-mérkőzésről Be­szél Szepesi György. — 16.00: Kiesewetter: Táncszvit — 16.10: Tánczenekar. — 17-00: Hírek. Sport — 17.10: Kincses Kalendárium. 18.10: Egy hét a külpolitikában. — 18.25: Szív küldi ... — 18.55: Könnyű melódiák. — 13.15: Az épülő kommunizmus nagy országában — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Esti Híradó. — 20.20: Magyar nóta-hangverseny. — 21.00: Séta Sopronban. Zenés irodalmi mű­sor. — 22.00: Hírek — 22.10: A vasárnap sportja. Toto. — 22-30: Hanglemezek. — 23.00: Zenekari hangverseny. — 24.00: Hírek. — 0.10: Vidám népdalok. PETŐFI-RÁDIÓ: 8.00: Könnyű dalok. — 9.00: Operettrész­letek. — 9.30: Miska bácsi lemezesládája. — 10.10: Szív küldi ... — 11.00: Nagy karmes­terek. — 12.25: Debussy: Kertek az esőben. — 12.30: A világirodalom humora. — 12.55: Magyar nóták ... — 13.20: Romantikus kó­rusművek — 13.40: Rádió Gyermekszínház. — 14.12: A náthás medve. Hajnal Anna ver­sei. — 14-20: Művészlemezek. — 15.20: Rég­múlt századok íródiákjai nyomában. — 16.20: A Zenebarátok Köre válaszol a hallgatók kér­déseire. — 17.20: Szimfonikus könnyűzene. — 18.00: Schumann: d-moll trio. — 18.32: Cse­­hov-novellák. — 18.56: Könnyűzene. — 20.10: Vasárnapi Album — 20.50: Tánczene. — 21.30: Oscar Nedbal operettjeiből. — 22.00: Magyar népdalok. — Szeptember 24-től 29-ig tartja ülését Genfben az Európai Gazdasági Bizottság mezőgazdasági bizottságá­nak különleges munkacsoportja. Az ülésen részt vesznek Magyarország képviselői is. — AHOL LENIN ÉLT címmel do­kumentumfilmet készítenek a Szov­jetunióban; a film bemutatja azokat az európai városokat, ahol Lenin élete során megfordult. — Szombaton délelőtt bútorkiállítás nyílt meg az Iparművészeti Múzeum­ban. A fényezett bútorokon kívül be­­mutatják a legmodernebb gyárt­­mányú csőbútor-garnitúrákat is. — Hárommillió forintos költséggel tatarozzák az Óbudai Goldberger Gyár régi gyárépületeit. — Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem dolgozóinak 27 kétszobás, összkomfortos lakást adtak át a na­pokban a 41. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói.­­ A HAZÁNKBAN nagy sikerrel vendégszereplő ,,Lado’’ jugoszláv állami népi együttes ma este fél 8 órai kezdettel a Központi Tiszti Ház színháztermében mutatja be mű­sorát. Magyarország a harmadik helyen a sakkolimpián Moszkva, szeptember 22. (TASZSZ) Szombaton délelőtt ismét függőjátsz­mákra került sor. A magyar együttes mindkét függőjátszmáját elvesztette, s így a 8. és 9. fordulóban elért eredménye: Magyarország—Csehszlovákia 2.5, 1.5, Magyarország—Svájc 3:1. További eredmények: Szovjetunió— Svájc 3:1, Bulgária—NSZK 1,5:2,5, Csehszlovákia—Argentína 1:2 (1), Dánia —Szovjetunió 0,5:3,5, Jugoszlávia—Iz­rael 2:1 (1), Románia—Anglia 1:2 (1). Az élcsoport állása: Szovjetunió 26 pont, Jugoszlávia 22,5 (1), Magyarország 22. NSZK 18,5. (MTI) IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: kisebb felhőátvonulások, esetleg egy-két helyen kisebb eső Mérsékelt helyenként kissé élénkebb délkeleti szél! Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 22—25 fok között. A Duna vízállása szombaton reggel Buda­pestnél 361 centiméter. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Anyegin (F-bérlet, 1 sz., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Ruszalka­, a bratislavai Nemzeti Színház vendégjátéka (20. bérlet, 1 sz. 7). — Nemzeti Színház: Tavaszi áradás (Szigeti, és Vízvári-bérlet, 1. sz., 7). Katona József Színház: Főbelövendők klubja (7) — A Magyar Néphadsereg Szín­háza: Hunyadi (Táncsics-sorozat, 7). — Ma­dách Színház: Királyasszony lovagja (7) — Madách Színház Kamaraszínháza: Vannak még kísértetek (7). — Petőfi Színház: a kő­szívű ember fiai (7). — Jókai Színház: Há­rom szegény szabólegény (3). — Fővárosi Operettszínház: Szelistyei asszonyok (ne­gyed 3). Valahol Délen (fél 8). — Blaha Lujza Színház: Montmartrei Ibolya (31. Egy ameri­kai Londonban (7). — József Attila Színház: Szép kis família (fél 8). — A József Attila Színház vendégjátéka az IKARUS Kultúrott­­honban (Mátyásföld): A szabin nők elrablása (fél 8). — Zeneakadémia: Bartók-fesztivál. A Budapesti Kórus és a Magyar Rádió Szimfo­nikus Zenekara, vezényel Porrai Miklós (III bernet, 1. sz., 8). — Egressy Színpad (Jókai u., 2) : Tele­vizió (7). — Építők Rózsa Ferenc Kultúrháza: A Stomfay-család (4). Pest me­gyei építőipari kultúrcsoportok seregszem­léje (8) — Vidám Színpad: Lehet beszállni (3, 7). Kis Színpad: Torkig vagyok a sze­relemmel (fél 4, fél 8). — Budapest Varieté: Humorexpressz (fél 3 fél 8, fél 91 — Fő­városi Nagycirkusz: Szeptemberi műsor (4. 81. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vm Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100 *142—220’ Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája. A jövő hét elején adják ki az „Olimpia 1956“ bélyegsorozatot A posta szeptember 25-én, kedden „Olimpia 1956” néven, nyolc érték­ből álló bélyegsorozatot hoz forgalomba. A kétszínnyomású bélyegek egy-egy sportágat, sportjelenetet ábrázol­nak. A 20 filléres kaja­kozót, a 30 filléres lovas öttusázót, a 40 filléres vívó­kat, a 60 filléres női gátfutókat, az egyforintos labdarúgó-kapust, az 1,50 forintos súlyemelőt, a ötforintos tornásznőt, a három forintos kosárlabdá­zókat mutat be. A bélyegsorozat megjelenése alkalmából a fővárosban a 4-es, a 72-es és a Filatélia-postahivatal, vidéken pedig 15 nagyobb város postahivatala elsőnapi bélyegzőt használ. ----------------- ^ •*­■

Next