Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)
1956-09-23 / 265. szám
. A repülőgép-utasok jól ismerik a felszállást megelőző, egyre erősbödő motorhangot. A sebesen forgó légcsavar ilyenkor felborzolja a repülőtér pázsitját, aztán a gép lassan gurulni kezd, s szinte észrevétlenül szökken el a földről. A helikopter indulása előtt is fokozatosan hangosodik a motorzaj, a közeli fűszálak is „hasravágódnak“ és aztán simábban, mintha liften utaznánk, egy pillanat alatt fent vagyunk az „első emeleten“, öt méter magasságban függünk egy helyben. A helikopter a legnagyobb teljesítményt igénylő ellenőrző lebegést végzi. A próba kitűnően sikerült, visszaereszkedés után azonnal útnak eredünk. A törökbálinti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet szérűje a leszállási céluztk. A gép kalimpáló árnyéka végighúz a szántóföldeken és nemsokára feltűnik a napraforgó táblával kerített szérű három hatalmas szalmakazla. A kiszemelt célpont fölé repülünk, de a helikopter nem telepszik azonnal a földre, előbb „lábujjhegyen“ áll a tarlón, s csak aztán, óvatosan „talpal rá“ teljes súlyával a talajra. „Ringlispil“ a tarlón Mondani is fölösleges, hogy a rendkívüli látványosság tiszteletére félbeszakadt a közeli silónál a munka, mindenki a honvédségi helikopterhez siet. Láttak már ilyenfajta repülőgépeket röpködni a levegőben, közelről is kíváncsiak rá. Fülöp Erzsike édesapja karját fogva nézi a helikopter tetején a négy forgó szárnyat. Alig tud betelni a látvánnyal. — Édesapám, nézze, utánunk jött a ringlispil! Se vége, se hossza a kérdezősködésnek. A két pilóta alig győzi a válaszokat, hogy mi mindent tud ez a négyszárnyú, zöldszínű gépmadár. Halászi Károly brigádvezetőnek a téli jeges ár jut az eszébe. Moziban látta. Bizony, nagy segítséget jelent egy ilyen elemi csapásnál a helikopter, amely könnyen megközelítheti az örvénylő vízzel körülzárt embereket. Megáll a levegőben és a bajbajutottak kötélhágcsón feljuthatnak rá. A nehezen elérhető helyekről a súlyos betegeket beszállíthatja a kórházba. Hosszú eszmecserére nincs idő, új feladat végrehajtására indulunk. Egy nagy iskolakörrel térünk vissza a felszállási helyre. Kendő lobog Fülöp Erzsike kezében, meg a többiek is integetnek, amikor „felliftezünk“ a magasba és elindulunk a főváros felé. Lakáskérdés — felülről nézve Megkapó képet mutat a nyugati oldalról a Vár. A Krisztina-szárnyon már begyógyították a legsúlyosabb háborús sebeket, csak a Dunára néző oldalon pillanthatunk még be a háztetőn keresztül az épület belsejébe. Sokat vitáztak már arról, hogy milyen legyen a helyreállítandó Vár végleges formája. Ha a bizottság itt a helikopteren tanácskozott volna, úgy gondolom, a kupolás megoldás mellett döntöttek volna. Még így, a beomlott kupola csonkjával is egészen csodálatos körvonalat mutat az épülettömb. De nemcsak újjáépítésre váró műemlékek, hanem renoválásra szoruló házak is akadnak bőven ezen a környéken is. Ha az illetékesek helikopterre ülve bepillantanának a házak udvarába, újabb meggyőző figyelmeztetést kapnának, hogy milyen sok tennivaló akad még a lakások helyreállításában. Azt is hozzátehetem: öröm látni, rövid utunk mentén milyen sok új ház épül. Sok, de nem elég. És akad még bőven beépítetlen házhely ezen a szemet gyönyörködtető vidéken, közvetlenül a város szívében. Szemben a Szabadság-szoborral Nehéz kérdés, hogy a Duna közelében járó gép melyik ablakán tekintsenek ki. A pesti oldalon a város sokszor fényképezett panorámája hívogat, de a legszebb felvétel is csak halvány mása a pillanatonként változó tájnak, a karcsú hidakkal összekapcsolt Pestnek és Budának, a Duna ragyogó gyöngyeként ékeskedő Margitszigetnek, a kanyargó körutat övező házrengetegnek. A másik oldalon hirtelen a Szabadság-szobor arca tűnik elém. Döbbenetes látvány váratlanul szembenézni a szoborkolosszussal!. .. A következő pillanatban már a Gellért-fürdő fölött suhanunk át. A napfürdőzők kisszámú csapata még a hirtelen hűvösre fordult szeptember végének bágyadt napsütését is kihasználja, hogy testének minden porcikájában elraktározza az egészséget adó sugarakat. ... Távolodunk Budapest központjától. Az albertfalvi EMAG-gyár udvarán zöldrefestett kombájnok várnak elszállításra. Nem messze előregyártott épületelemek sorakoz.... nak. Ritkulnak a és környéke, házak, sűrűsödnek a sporttelepek. Nem is hittem volna, milyen sok labdarúgó-, röplabda- és teniszpálya van Budapestnek ezen a kis részén. Bálnavadászattól a gyárkémény-javításig Az egyenletes motorzúgás közben az motoszkál a fejemben, hogy milyen gyorsan fejlődött a technika azóta, hogy 1920 szeptemberében Budapesten először szállt fel pilótával az Asbóth Oszkár által tervezett helikopter. A helikopterek ma már óránként 200 kilométer körüli sebességgel repülnek, kívánatra egészen a megállásig lassítani tudják sebességüket. Előre, hátra, le és fel mozognak és különösen az a tulajdonságuk hasznosítható jól, hogy huzamosabb ideig képesek egyhelyben lebegni. Pár négyzetméternyi helyen leszállnak, leereszkednek hozzáférhetetlen szakadékokba és bálnavadászattól gyárkémény-javításig sok ezer más célra használják már. Csak az a baj, hogy rendkívül komplikált a modern helikopterek kezelése és különleges hajtóanyagot kíván a motorjuk. Úgy hírlik, éppen ezeknek a legkritikusabb tulajdonságoknak a megváltoztatásával ígér három magyar repülőgépkonstruktőr: Hadházi Dániel, Samu Béla és Orosz Jenő mérnökök találmánya — újabb sikert. Amíg ezek a gondolatok forogtak agyamban, a szárnyak forgása befejeződött. Visszaérkeztünk. Észre sem vettem, mikor álltunk meg. A Közgazdaságtudományi Egyetem Az épülő lágymányosi lakótelep. Kéri Dániel — Veres Pál hó 10-én Szekszárdra hívvott meg az ottani Sörkert vezetője, mert amint Torma vezető elvtárs elmondta, a legutóbbi esztrád műsorunk alkalmával megszavaztatta a Sörkert vendégeit, hogy kit hívjanak le a legközelebbi műsorra. Hogy kire esett a választásuk, azt szerénységem tiltja kimondani. Szóval leutaztam Szekszárdra. A közönség a szép szeptemberi estén valósággal tódult a Sörkertbe. A kis brigádommal a kert végén ültem egy asztalnál, hogy meggyőződjünk a szekszárdi bor jó híréről. Éppen győződgettünk, amikor odajön egy aranyos, idős néne és így köszönt: — Jóestét, lelkem. Ismerjük ám magát a rádióból. Jót kacarásztunk, amikor azt mondja, hogy (és kedvesen próbált idézve utánozni): Ha én egyszer kinyitom a számat! Ha én egyszer elkezdek beszélni... Hát most eljöttünk magához ide is, lelkem. — Nagyon köszönöm — mondom —, édes húgom (még nálam is jóval idősebbnek látszott a néne, dehát udvariaskodtam, mert hát közönség, az mégiscsak közönség). — Aztán itt, mit fognak játszani? —• Igyekezni fogunk — mondom —, hogy itt is jól mulassanak. — Aztán lehet-e majd jó sóikat kacarászni? — Mindent elkövetünk — mondom. — Akkor rendbe van — mondja az édes—, mert tudja meg ám, hogy a szekszárdiak nagyon szeretnek ám kacarászni. — El is játszottunk hat tréfát, már csak a néne kedvéért. Mostanában sokat támadták a „„könnyű műfajt”. Támadták abból az alkalomból, hogy könnyű, hogy mat (abból az alkalomból, hogy jaj, eddig még nem támadták). Hát igen, tisztelt szerkesztőség. Tessék már végre tudomásul venni, hogy nemcsak a szekszárdiak, a paksiak is, mindenki, mindenütt szeret ám kikacarászni”. Mert (és ezt magamról is tudom), ha az ember munkája végeztével jól kikacagja magát, másnap jobb kedvvel fog a munkához. (Ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám, hogy a jóízűkacagás emeli a munka potenciálját. De én ilyet nem mondok.) Nem való ám az úgynevezett könynyű műfajról (én tudom, hogy nem könnyű, sőt a legnehezebb a világon) olyan félvállról beszélni. A Szabad Nép még félvállról sem foglalkozott azelőtt velünk. A közelmúltban, amikor a szabadság főleg csak köszöntés volt, a Szabad Nép székházát (aminek felépítéséhez én is hozzájárultam 20 forinttal), megközelíteni se igen lehetett egy egyszerű halandónak — vagyis nekem. A közelmúltban a Szabad Népben sem volt hely a könnyű műfaj számára. A Vidám Színpad társulata és igazgatósága több ízben kérte a Szabad Népet, hogy foglalkozzék velünk is, de hiába. De ha egy textilgyár műkedvelő gárdája „öntevékenyen" egy vidám estét rendezett és véletlenül éppen a Vidám Színpad műsorát játszották el, arról a Szabad Nép hosszan és melegen emlékezett meg. (Sajnos, mondták nekem a szerkesztőségben, még keveset is foglalkoztak velük.) Így persze magára a Vidám Színpad számára megemlékezni (nem dicsérni!) — erre már nem volt hely. De ha már a textilszakmánál vagyunk, el kell mondanom, hogy tíz évvel ezelőtt részt vettem egy színészgyűlésen, ahol nagyobbára szerződés nélküli ,színészek voltak jelen. Én is az voltam, sokáig, évekig. Nem szerződtettek, mert polgári jelenségnek deklaráltak. Az is voltam. Az előadó többek közt örömmel jelentette be, hogy most találkozott Tapolczai Gyulával, aki boldogan mesélte neki, hogy a gyárban, amelyet ő „patronál”, húsz textilmunkást képezett át színésszé. Óriási taps. Próbáltak volna nem tapsolni. (Akkoriban még mindennek kellett örülni.) Én nem örültem és nem is tapsoltam. Fel is szólaltam és megmondtam nyíltan: ha majd azt jelentik be, hogy húsz színészt képeztek át textilmunkássá, én akkor fogok tapsolni. Sajnos erre nem volt alkalmam. Ha lett volna, akkor ma kevesebb lenne húsz szerződés nélküli színésszel. És még valamit. Tavaly egy új rendelettel vagy intézkedéssel az Országos Filharmónia közös nevezőre hozta a kabarét a cirkusszal. (Kiközvetítés.) Így intézkedett a magas minisztérium — tehát bizonyára helyesen. Én ugyan nem értem ezt az intézkedést. Ezek szerint én egy kategóriában vagyok mondjuk a légtornászokkal, én, aki a lépcsőházban már az első emeletnél szédülök. A másodikról már le sem merek nézni. A varieté művészeivel még mostohábban bánnak, mint velünk. Például a legutóbb Londonban vendégszereplő Állami Népi Együttesről a pesti és londoni lapok dicshimnuszokat zengtek. Joggal és megérdemelten. Ámde, miért nem írtak egy hangot sem a több mint két hete Párizsban óriási sikerrel szereplő magyar cirkuszi művészekről? A párizsi lapok írtak — a magyar lapok nem. Pedig Párizs is egy ismert város, nemcsak London. Visszatérve a könnyű műfajra, megfigyeltük, hogy a szigorúan bíráló kritikusok rengeteget nevetnek előadásainkon, aztán kimennek és leszidják. „Ez nem jó“ — mondják. De azt nem mondják meg, hogy mi is lenne az, ami nekik is jó lenne. Jónéhány éve és jónéhány évig színigazgató voltam (Teréz körúti Színpad) nagynevű társammal, a magyar kabaré megteremtőjével, Nagy Endrével. Akkor nem kritizálták úgy a műsorunkat. Ha rossz volt a műsor, nem nézte meg a közönség. (Megtud az hamar mindent.) Most csepülik, de a közönség megnézi, mert neki tetszik. A közönség az esküdt bíróság. Annak idején is gondot okozott egy új műsort csinálni. Pedig akkor az íróknak (nem tehetek róla, de így volt) szabadabban lehetett politikusokat, magas funkcionáriusokat, közéleti személyeket élethűen maszkírozva is a színpadra vinni és kifigurázni. Nekik nem ártott, nem is sértődtek meg, de a köznek használt. Most már e téren is nagy a javulás és ez örvendetes. Egy sikeres premierünk után a következendő műsorra gondolvaakkor sűrűbben kellett új műsort hozni. Nem volt ilyen jó színházi konjunktúra és nem volt ilyen fejlett a — színházi szervezés) beállít hozzánk színházunk titkára, s azt mondja nekem: — Igazgató úr kérem (akkor még az elvtárs megszólítás nem volt ennyire elterjedve) nekem van egy ötletem, ami által hosszú ideig mindennap telt házakat lehetne csinálni. — No, mi az? — kérdem mohón. — De én is szeretnék „benne lenni“ — mondja a titkár. — Természetesen, ha jó az ötlet, akkor maga is „benne van" — mondom én — várva a ragyogó ötletet, amely naponta telt házat csinál. — Hát kérem — mondja fontoskodva a titkárom — egy olyan vidám darab, amivel a közönség végigkacagja az egész estét. — Na, kérdem türelmetlenül, hát hol az a darab? — Azt nem tudom, mondja ő, de egy ilyet kellene az igazgató úrnak valahonnan beszerezni, vagy íratni. — Hát a mi kritikusaink is valahogy ilyen tanácsokat adogatnak nekünk, az úgynevezett könnyű műfajistáknak. Kedves, tehetséges íróink és kritikusaink! Tessenek kérem jó darabot írni, és azzal segíteni bennünket. Nem tanáccsal. Mert hála a jó istennek, tanáccsal egyelőre el vagyunk látva... Egyébként jó kacarászást kívánunk, mert erre vágynak Szekszárdon, Debrecenben, sőt Pesten is. Salamon Béla Vidám Színpad Hozzászólok a könnyű műfajhoz SZABAD NÉP Hétfőn megkezdi működését a Belügyminisztérium sajtóirodája Pőcze Tibor belügyminiszter helyettes sajtótájékoztatója Szombaton, a Belügyminisztérium Tiszti Házában tartott értekezleten Pőcze Tibor rendőrvezérőrnagy, belügyminiszterhelyettes tájékoztatta a sajtó és a rádió képviselőit arról, hogy ismét megalakult a Belügyminisztérium sajtóirodája. Bejelentette, hogy az iroda hétfőn, szeptember 24-én kezdi meg működését. — A demokratizmus szélesedéséhez hozzátartozik — mondotta többek között —, hogy az állampolgárokat, az ország lakosságát az élet minden területéről az igazságnak megfelelően és időben tájékoztassuk. Ezt a célt szolgálja a Belügyminisztérium sajtóirodájának újbóli létrehozása is. A lakosság joggal elvárja, hogy erről a területről is nyíltan, őszintén megmondjuk, mi a helyzet, beszéljünk munkánkról, eredményeinkről, hibáinkról és kérjük a lakosságot, hogy segítsen nekünk. A miniszterhelyettes elmondotta: ha közbiztonsági adatainkat összehasonlítjuk a Horthy-rendszer idejéből származó statisztikával, kiderül, hogy a közbiztonságra legsúlyosabb bűncselekmények csaknem minden kategóriájában csökkenés tapasztalható. A belügyi dolgozók azon munkálkodnak, hogy egyre kevesebb legyen a bűncselekmény. — Egyik legfőbb feladatunk minden erővel harcolni azoknak a hibáknak kiküszöböléséért, amelyek a múltban — gyakran súlyos törvénysértések formájában — előfordultak — hangoztatta. — A törvényesség megszilárdításában máris jelentős eredményeket értünk el. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK TELEFONJELENTÉSE: „Mindent megteszünk, hogy jól szerepeljünk“ Utolsó előkészületek , Moszkva, szeptember 22. „Régi vita dől el vasárnap“ — írja szombati számában a Moszkovszkij Komszomolec című újság. — „A labdarúgás kedvelői ugyanis még a mai napig sem tudták meg, hogy melyik csapat erősebb, a szovjet-e, vagy a magyar? Az eddigi két hivatalos válogatott mérkőzés eredménye mindig 1:1 volt... Mi lesz most?“ Feleletet csak vasárnap délután kap a moszkvai stadion közönsége, valamint a szovjet és a magyar sportemberek többmilliós tábora. A moszkvaiak közül a borúlátók is legalább 2:1-es szovjet győzelmet jósolnak (körülbelül ez olvasható ki a Szovjetszkij Szport című szaklap cikkéből is), de most, kevéssel a mérkőzés előtt, azt is meg lehet állapítani, hogy a magyar csapat ázsiója nőtt az utóbbi időben. Valamennyi lap szeretettel üdvözölte a magyar csapatot. Az Izvesztyija ma azt írja, hogy megérkeztek a „bőrlabda mesterei“. A Vecsernyaja Moszkva szerint nem lesz könnyű dolga a szovjet válogatottnak, ha meg akarja ismételni múlt heti győzelmét — márpedig meg akarja ismételni... Közük a lapok Gavril Kacsalin szovjet állami edző érdekes és meleghangú nyilatkozatát. A többi között ezt mondta: „Ez a mérkőzés igazi sportbarátok találkozója. Felvonultatják majd két teljesen ellentétes futballiskola jellegzetességeit. Igaz, hogy mindkét együttesnek sajátos támadó stílusa van, gyors játékot folytat. De amíg a szovjet játékosok nagy erejükkel, kitartásukkal tűnnek ki, a magyarok a technika virtuózai.“ Kacsalin még hozzátette: „Kemény dió számunkra a magyar csapat.“ Szinte ugyanilyen hangokat hallani a magyarok körében is, ha a szovjet csapatról van szó. Nehéz lesz, nagyon nehéz. A magyar szakemberek és a játékosok nagyrabecsülik a szovjet labdarúgást, ismerik immár 1952 óta tartó veretlenségét és állandó fejlődését. Úgyszólván másról sem hallani a Leningrád Szálló halljában, ahol sakkozással, levelezőlapítással ütik agyon az időt játékosaink, hogyan kell játszani a Szovjetunió válogatottja ellen, milyen taktikával lehetne sikerrel hazatérni Moszkvából. Körülbelül ugyanaz az elgondolás, mint a múlt vasárnap Belgrádban volt: csapatunk jól megszervezett védekezéssel igyekszik útját állni a kezdetben különös erővel várható szovjet rohamoknak, s minden lehető alkalmat meg akar ragadni az ellentámadásra, főleg a szélsők révén. Rendkívül sok függ a szélsőktől — ezt hallottuk egy héttel ezelőtt Belgrádban, ezt halljuk most Moszkvában. Mások olyan véleményen vannak, hogy ez a mérkőzés a mi idősebb játékosaink kondícióvizsgája lesz. iHiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiHiiiHiiiiiiiiii mai nagy mérkőzésre elegendő-e a jó forma legyőzni azt a nem kis korkülönbséget, amely átlagban a magyar és a szovjet csapat között van. Bukovi Márton szövetségi kapitány bizakodással tekint a mérkőzés elé: „Nagyon bízom a csapatban, látva egységét, lelkesedését, megnyugtató formáját. Mindent meg fog tenni együttesünk, hogy teljes tudását nyújtsa és jól szerepeljen Moszkvában.” A magyar tábor általában döntetlen körüli eredményt vár. „Ha győzünk, az sem lesz baj, legfeljebb nem neveznek bennünket prófétának” — mondták játékosaink, amikor szombaton felkeresték őket a szovjet újságírók. Az utolsó előkészületek megtörténtek. A szovjet csapat pénteken elég erős edzést tartott, a szombati napot pedig technikai megbeszélésre szánta. Az összeállítás változatlan, bár szombaton este az a hír szivárgott ki Taraszovkából, a szovjet válogatott edzőtáborából, hogy Kacsalin átcsoportosítást tervez csapatában, tehát nem biztos, hogy a Hannoverben győztes játékosok valamennyien ugyanazon a helyen játszanak, mint a Német Szövetségi Köztársaság ellen. A magyarok szombaton délelőtt felkeresték a mérkőzés színhelyét, a moszkvai központi stadiont, ahol háromnegyed órán át gyakoroltak. Játékosaink nagy érdeklődéssel néztek körül a gyönyörű sporttelepen, csak a szpartakiád versenyeitől megviselt játéktérről hangzott el egy-két bíráló szó. A mi csapatunk változatlan. Két ember (kapus és egy mezőnyjátékos) cserélhető egészen a mérkőzés végéig. Az utolsó hírek alapján tehát a „99 százalékos“ szovjet csapat: Jascsin — Tiscsenko, Basaskin, Ogonykov — Paramonov, Netto — Tatusin, Ivanov, Sztrelcov, Szálnyikon, Iljin. A „100 százalékos“ magyar csapat: Grosics — Kárpáti, Börzsei, Kotász — Bozsik, Berendi — Sándor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Játékvezető: Devillers (Franciaország). Kezdési idő: moszkvai 3 óra. Előtte nagy atlétikai versenyt rendeznek a legjobb szovjet versenyzők részvételével, a mérkőzés után pedig V. Kuc — aki igen jó formában van — kísérletet tesz az 5000 méteres síkfutás világrekordjának megjavítására. A magyar csapat és szurkolótábora bizonyára szívesen venné, ha esetleges új világcsúccsal kellene megvigasztalni a moszkvai szurkolókat. Vető József A Népstadion mai műsora A Népstadionban ma sorra kerülő kettős labdarúgó-mérkőzés műsora a következő: Budapest ifj—Baranya megyei ifjúsági válogatott labdarúgó-mérkőzés 15 órakor. Magyarország B— Szovjetunió B válogatott labdarúgómérkőzés 17 órakor, játékvezető: Lemesics (Jugoszlávia). Magyarország B: Danka — Buzánszky, Várhidi, Sárosi — Szojka, Dékány dr. — Budai, Szusza, Palotás, Vilezsál, Fenyvesi. Szovjetunió B: Ivakin — Keszarev, Krizsevszkij, Kuznyecov — Boca, Szokolov — Agapov, Mamedov, Fedoszov, Beljajev, Rizskin. (MTI) VASÁRNAP, 1956. SZEPTEMBER 23 * * HÍREK * * Játék az Játszani, játszani, játszani jó! Valljuk be őszintén: nemcsak gyerekfejjel, mi felnőttek is szívesen játszunk. Ezt, a játszási kedvet használta fel a magyar rádió, amikor tegnap este megrendezte a bábeli zűrzavar című nemzetközi monstre társasjátékot. Nálunk újdonság ez a rádiósjáték — külföldön már esztendők óta játsszák. Most a Világ Ifjúsága című lap 10. évfordulója adott különleges alkalmat az első kísérletre. A budapesti rádió VI-os stúdiójában vagyunk vagy kétszázan. Az éteren keresztül folyik a játék. Mert partnerünk a görlitzi hangversenyterem ezer főnyi közönsége. A rádióriporterek szívélyesen üdvözlik az egybegyűlteket, majd két jelentkezőt kérnek. Nálunk már jelentkezett is egy fiatal pesti aszszonyka, s „odaát” — 1300 kilométerre innen — is felcsattan a taps, ott is akadt már jelentkező. Német partnerünk teszi fel az első kérdést: „Milyen ország zenéjét hallja most a pesti asszonyka?” Furcsa dallam csendül, mindenki töri a fejét ... „Lengyel" — mondja az itteni játékos. Nem, sajnos, nem, pontot vesztettünk. A dal: román muzsika. Sebaj! Jön a következő kérdés: Milyen nyelven beszélnek most? Eltalálta: lengyelül. De a német játékos is eltalálta a mi spanyol nyelvrészlet közvetítésün éterben két. 2:1. És így tovább. Most egy zajt kell felismerni, most ismét egy zeneszámot ...A nyertes pénzjutalmat kap, a vesztes „fájdalomdijat ?. Egyre több a jelentkező, egyre felszabadultabb, vidámabb, játékosabb a közönség. Nálunk is, Gorlitzben is. Most jön a legizgalmasabb: a „dupla vagy semmi” ”” kérdésekre kell választ adni”a delinkvensnek. „Mi Mongólia fővárosa?” „Milyen folyó folyik Berlinen keresztül?” Aki nyer, tovább folytathatja a játékot — dupla vagy semmi. Egy fiatalember 400 forintig viszi fel. És halljuk, mint kacag a távoli kisváros közönsége, és nevetünk mi is és tapsolunk. Közben frissítőnek egy-egy zene, énekszám, a Harsányi-együttes énekel, Görlitzben egy remek tánczenekar játszik. Pompás szórakozás ez a játék az éterben. A totó — külön élmény. Mindenki kap egy totólapot, a kérdésekre kell választ adnia: 1, 2, x. Az izgalom a „tetőfokra hág”. Énekverseny. A jelentkezőknek helyben kell megtanulni és előadni egy énekszámot. Aki nyer , természetesen az is jutalmat kap. Ez még csak kísérlet, ez a mai éterbeli játék. Legközelebb már a rádióhallgatók százezres nyilvánossága előtt zajlik. Hogy mikor? Tessék kitalálni! Annyit megsúghatunk, hogy hamarosan. " SZIKRA Lapnyomda, * * * * • Megjelent a Társadalmi Szemle szeptemberi száma A Társadalmi Szemle szeptemberi számának vezércikke a pártaktívaértekezletek tapasztalatait és a pártmunka következő feladatait foglalja össze. Kovács István és Markója Imre írása a bürokrácia elleni harcról és az állami igazgatás megjavításáról szól. Gyenes Antal az egyszerűbb szövetkezeti formáknak termelőszövetkezeti mozgalmunkban betöltött szerepéről írt cikket. Pataki Ferenc cikkének címe: A szocialista nevelés és a népi kollégiumi mozgalom. Kárpáti János Liszt Ferenc öröksége és a magyar zenetudomány című cikkében a nagy zeneköltőről emlékezik meg. E számban jelenik meg Zsigmond László tanulmányának (A proletár internacionalizmus — a francia és a német nép békéjének záloga) befejező része. Radnai József a nemzetközi helyzetnek a genfi kormányfői értekezlet utáni alakulásáról ad beszámolót. A Társadalmi Szemle e száma közli a Politikai Bizottság határozatát a tudományos munkaközösségek felállításáról. A VITA-rovatban Forgács László szól hozzá Béri János Költészet és filozófia viszonya a magyar ideológiában című cikkéhez. A SZEMLE-rovat Komját Irén és László Tivadar Németország Kommunista Pártjának betiltása veszélyezteti a békét és Széphelyi Zoltán A Szuezi-csatorna államosításáról című írását közli. A KÖNYVISMERTETÉS-rovatban Szabó Pál összegyűjtött elbeszéléseiről Szalai Sándor ír. — A TTIT és a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága falusi népfőiskolát szervez. Az előadások anyagát a legkülönbözőbb tudományos területről válogatják össze. — A Gheorghiu-Dej Hajógyárból szombaton új 1100 tonnás tengerjáró indult próbaútra, amely a felszabadulás óta a hetvenötödik. A jubiláns hajót ünnepélyesen bocsátották első útjára. — Az Igazságügyi Minisztérium és a Legfőbb Ügyészség szeptember 26-án a DISZ Országos Központjában társadalmi ankétot rendez a fiatalkorúak bűnözési problémáiról. — DRAGUTIN KNIEWALD Jugoszláv tudós ismeretlen Janus Pannonius- és Vitéz János-kéziratokat fedezett fel a zágrábi könyvtárban. — Újításokat kivitelező brigád alakult a Ganz Vagon- és Gépgyár kísérleti műhelyében. A brigád célul tűzte ki, hogy helyileg megvalósítja a dolgozók újítási és ésszerűsítési javaslatait. — Csipkeverő tanfolyamot szervezett a tapolcai népfront bizottság nőtanácsa. A részvevők nagy érdeklődéssel tanulják a Balaton partján népművészetté fejlődött csipkeverés tudományát. — A csemegeboltok rövidesen forgalomba hozzák a műanyagba csomagolt befőtteket és savanyúságokat. Az üveget helyettesítő műanyag áttetsző, hajlékony és törhetetlen. A MAGYAR BARTÓK BÉLA EMLÉKBIZOTTSÁG Bartók Béla halálának 11. évfordulója és a nemzetközi Bartók-ünnepség megnyitása alkalmából szeptember 26-án délelőtt 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében díszülést tart. — Hat cukorgyárunk kezdte meg eddig a működését. Kész cukortermelésük a mai napon már a kétezer vagon fölé emelkedik. — A MADÁCH SZÍNHÁZ IGAZGATÓSÁGA KÖZLI, hogy az Éjjeli menedékhely helyett hétfőn, 24-én a Tévedések vígjátéka, kedden, 25-én pedig a Nóra kerül színre. A megváltott jegyek érvényesek, vagy kívánságra átcserélhetők. — A Fővárosi Operettszínházban a ma esti előadás 7 óra helyett fél 8 órakor kezdődik. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL VASÁRNAP KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30—6.00: Népek dalai. — 6.00—7.59: Reggeli zene. — Közben: 7.00: a Szabad Nép vezércikke. — 8.00: Hírek. — 8.10: Édes anyanyelvünk. — 8-15: Egy falu — egy nóta. — 8.55: Két szobrász beszélget — 9.00: Zenés fejtörő. — 10.00: A versmondás művészete — 10-35: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 11.05: Hangverseny. — 11.30: Rádiólexikon. — 12.00: Hírek. — 12.10: Jó ebédhez szól a nóta. — 12-40: Szimfonikus zenekar. — 14.00: Közvetítés Moszkvából a Szovjetunió—Magyarország nemzetek közötti labdarúgó-mérkőzésről Beszél Szepesi György. — 16.00: Kiesewetter: Táncszvit — 16.10: Tánczenekar. — 17-00: Hírek. Sport — 17.10: Kincses Kalendárium. 18.10: Egy hét a külpolitikában. — 18.25: Szív küldi ... — 18.55: Könnyű melódiák. — 13.15: Az épülő kommunizmus nagy országában — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Esti Híradó. — 20.20: Magyar nóta-hangverseny. — 21.00: Séta Sopronban. Zenés irodalmi műsor. — 22.00: Hírek — 22.10: A vasárnap sportja. Toto. — 22-30: Hanglemezek. — 23.00: Zenekari hangverseny. — 24.00: Hírek. — 0.10: Vidám népdalok. PETŐFI-RÁDIÓ: 8.00: Könnyű dalok. — 9.00: Operettrészletek. — 9.30: Miska bácsi lemezesládája. — 10.10: Szív küldi ... — 11.00: Nagy karmesterek. — 12.25: Debussy: Kertek az esőben. — 12.30: A világirodalom humora. — 12.55: Magyar nóták ... — 13.20: Romantikus kórusművek — 13.40: Rádió Gyermekszínház. — 14.12: A náthás medve. Hajnal Anna versei. — 14-20: Művészlemezek. — 15.20: Régmúlt századok íródiákjai nyomában. — 16.20: A Zenebarátok Köre válaszol a hallgatók kérdéseire. — 17.20: Szimfonikus könnyűzene. — 18.00: Schumann: d-moll trio. — 18.32: Csehov-novellák. — 18.56: Könnyűzene. — 20.10: Vasárnapi Album — 20.50: Tánczene. — 21.30: Oscar Nedbal operettjeiből. — 22.00: Magyar népdalok. — Szeptember 24-től 29-ig tartja ülését Genfben az Európai Gazdasági Bizottság mezőgazdasági bizottságának különleges munkacsoportja. Az ülésen részt vesznek Magyarország képviselői is. — AHOL LENIN ÉLT címmel dokumentumfilmet készítenek a Szovjetunióban; a film bemutatja azokat az európai városokat, ahol Lenin élete során megfordult. — Szombaton délelőtt bútorkiállítás nyílt meg az Iparművészeti Múzeumban. A fényezett bútorokon kívül bemutatják a legmodernebb gyártmányú csőbútor-garnitúrákat is. — Hárommillió forintos költséggel tatarozzák az Óbudai Goldberger Gyár régi gyárépületeit. — Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem dolgozóinak 27 kétszobás, összkomfortos lakást adtak át a napokban a 41. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A HAZÁNKBAN nagy sikerrel vendégszereplő ,,Lado’’ jugoszláv állami népi együttes ma este fél 8 órai kezdettel a Központi Tiszti Ház színháztermében mutatja be műsorát. Magyarország a harmadik helyen a sakkolimpián Moszkva, szeptember 22. (TASZSZ) Szombaton délelőtt ismét függőjátszmákra került sor. A magyar együttes mindkét függőjátszmáját elvesztette, s így a 8. és 9. fordulóban elért eredménye: Magyarország—Csehszlovákia 2.5, 1.5, Magyarország—Svájc 3:1. További eredmények: Szovjetunió— Svájc 3:1, Bulgária—NSZK 1,5:2,5, Csehszlovákia—Argentína 1:2 (1), Dánia —Szovjetunió 0,5:3,5, Jugoszlávia—Izrael 2:1 (1), Románia—Anglia 1:2 (1). Az élcsoport állása: Szovjetunió 26 pont, Jugoszlávia 22,5 (1), Magyarország 22. NSZK 18,5. (MTI) IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: kisebb felhőátvonulások, esetleg egy-két helyen kisebb eső Mérsékelt helyenként kissé élénkebb délkeleti szél! Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 22—25 fok között. A Duna vízállása szombaton reggel Budapestnél 361 centiméter. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Anyegin (F-bérlet, 1 sz., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Ruszalka, a bratislavai Nemzeti Színház vendégjátéka (20. bérlet, 1 sz. 7). — Nemzeti Színház: Tavaszi áradás (Szigeti, és Vízvári-bérlet, 1. sz., 7). Katona József Színház: Főbelövendők klubja (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: Hunyadi (Táncsics-sorozat, 7). — Madách Színház: Királyasszony lovagja (7) — Madách Színház Kamaraszínháza: Vannak még kísértetek (7). — Petőfi Színház: a kőszívű ember fiai (7). — Jókai Színház: Három szegény szabólegény (3). — Fővárosi Operettszínház: Szelistyei asszonyok (negyed 3). Valahol Délen (fél 8). — Blaha Lujza Színház: Montmartrei Ibolya (31. Egy amerikai Londonban (7). — József Attila Színház: Szép kis família (fél 8). — A József Attila Színház vendégjátéka az IKARUS Kultúrotthonban (Mátyásföld): A szabin nők elrablása (fél 8). — Zeneakadémia: Bartók-fesztivál. A Budapesti Kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Porrai Miklós (III bernet, 1. sz., 8). — Egressy Színpad (Jókai u., 2) : Televizió (7). — Építők Rózsa Ferenc Kultúrháza: A Stomfay-család (4). Pest megyei építőipari kultúrcsoportok seregszemléje (8) — Vidám Színpad: Lehet beszállni (3, 7). Kis Színpad: Torkig vagyok a szerelemmel (fél 4, fél 8). — Budapest Varieté: Humorexpressz (fél 3 fél 8, fél 91 — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi műsor (4. 81. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vm Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100 *142—220’ Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája. A jövő hét elején adják ki az „Olimpia 1956“ bélyegsorozatot A posta szeptember 25-én, kedden „Olimpia 1956” néven, nyolc értékből álló bélyegsorozatot hoz forgalomba. A kétszínnyomású bélyegek egy-egy sportágat, sportjelenetet ábrázolnak. A 20 filléres kajakozót, a 30 filléres lovas öttusázót, a 40 filléres vívókat, a 60 filléres női gátfutókat, az egyforintos labdarúgó-kapust, az 1,50 forintos súlyemelőt, a ötforintos tornásznőt, a három forintos kosárlabdázókat mutat be. A bélyegsorozat megjelenése alkalmából a fővárosban a 4-es, a 72-es és a Filatélia-postahivatal, vidéken pedig 15 nagyobb város postahivatala elsőnapi bélyegzőt használ. ----------------- ^ •*■