Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)
1956-10-28 / 296. szám
) Híven az igazsághoz Nem értünk egyet azokkal, akik az elmúlt napok eseményeit sommásan ellenforradalmi, fasiszta puccskísérletnek minősítik. Figyelemmel kísértük a fejleményeket, meglehetősen tájékozódtunk a különféle megmozdulásokról, s mindezek alapján állapítjuk meg az alábbiakat: 1. Az események a budapesti , főiskolai és egyetemi ifjúság tüntetésével kezdődtek, de a legnagyobb tévedés volna csak ifjúsági mozgalmat látni ebben. A budapesti ifjak az egész nép szívéből fakadó érzésnek és nemes, forró szenvedélynek adtak kifejezést. Látnunk kell végre, hogy egész né-pünket átfogó és eggyé forrasztó , nagy nemzeti demokratikus mozgalom fejlődött ki hazánkban, me- lyet az elmúlt évek önkénye a fel-szín alá szorított, de az utóbbi hó , napokban a szabadság első szellőjétől lobogó lángra gyúlt. Ez a mozgalom fejezte ki a munkásokj igényét arra, hogy valóban az üzemek gazdáivá váljanak. Ebben a jó mozgalomban fejeződött ki a paiarasztság emberi igénye arra, hogy ez szabaduljon meg az örökös létki-bizonytalanságtól és indokolatlan!' zaklatástól, élje a maga egyéni vagy szövetkezeti életét a kedvelt és a vágya szerint. Ezt a mozgalmat erősítette a kommunista és a. . pártonkívüli értelmiségiek harca , az alkotó munka szabadságáért és jó rendszerünk morális tisztaságáért.: 1 E népi mozgalom legnagyobb jó erejét és forróságát, halált vállaló : szenvedélyességét a hazaszeretet!" adta meg. Az ország függetlenség; i gének és egyenjogúságának a kö jvetelése olyan átfogóvá lett, mint 1 maga az anyanyelv, amelyet be-je szélünk. Örök szégyen, hogy akad-j itak kommunisták, vezető funkció- ; c ban is, akik nem értették meg sajját népük nyelvét. Az mentette js meg a párt becsületét, hogy Rá- rákosi önkényuralma idején is vol-ttak kommunisták, egyre számosab-ban, fokozatosan a többséget téve j ki, akik forradalmár módon meg- , értették a nemzet szivének nyug- j j tásán, heves dobogását. Élére áll ! csak annak a harcnak, amely ata- tv gyár és demokratikus úton vezeti a szocializmus felé az országot. ! . Ez a szenvedély, amely száz év- | . ben, ha egyszer ragad magával is egy egész nemzetet — ez sodorta, magával 23-án Budapest diák- és munkásfiataljait a tüntetésre. A ■ sok és többnyire helyes követeléshez, amely ezen a tüntetésen el- hangzott — még egyet kell most hozzáfűznünk. Meg kell állapítani, hogy milyen tényezők — és kik a felelősek azért, hogy ezt a hatalmas hazafias demonstrációt vér szennyezte be és a legszörnyűbb testvérharc kezdetét jelentette. Ma még nem tudunk erre felelni, de népünk nem fog nyugodni addig, amíg igaz és világos választ nem kap a kérdésre. Szenvedély nélkül, tárgyilagosan vegyünk sorra néhány tényt, amely segíthet a helyzet megítélésében. Október 23-án 150—200 ezer budapesti fiatal — akikhez egyébként jócskán csatlakoztak az öregek is — tüntetett a jogos, demokratikus és nemzeti követelések mellett. Követelték a tüntetők többek között a magyar—szovjet kapcsolatok felülvizsgálását, s a teljes egyenjogúság alapján tör- ténő rendezését. 2. A tüntetésbe — különösen a késő délutáni órákban — keveredtek disszonáns hangok is, amelyek túlléptek a szocialista demokratizmusért vívott harc keretein. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ebben a szakaszban számos tüntető egyetemi hallgató vállalkozott az elvakultak, a szélsőséges elemek meggyőzésére arról, hogy nem a rendszer ellen, hanem a szocialista demokratizmusért, a nemzeti függetlenség biztosításáért folyik a harc. 3. Nagy várakozás előzte meg kedd este 8 órakor Gerő Ernő rádióbeszédét. Ez a beszéd azonban súlyos csalódást okozott, mert először: arról tanúskodott, hogy az akkori vezetés egy része nem tudta, nem akarta megérteni a tüntetés lényegét, s másodszor: nem tudott és nem akart megfelelő konkrét tanulságokat levonni belőle. 4. Az utca hangulata ekkor már pattanásig feszült. A város különböző pontjain elkezdődött a tűzharc. Fontos megjegyezni, hogy ez után is, másod-, harmadnap is jelentek meg tüntetők középületek előtt, többek között ilyen jelszavakkal: függetlenség, szabadság — nem vagyunk mi fasiszták. Igaz az is, hogy csak a tüntetésbe belekeveredő rossz, becstelen elemek részéről folyt kisebb mértékben fosztogatás, viszont több helyen láthattuk, hogy a betört kirakatablakok mögött érintetlenül maradtak az áruk. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a tűzharc kitörése után sem arról volt szó egyszerűen, hogy az egyik oldalon hatolnak az ellenforradalmárok, s a másik oldalon a rendszerhez hűnységek. Az igazság az, hogy a arcban részvevő felkelők közl kezdetben igen nagy voltoknak a becsületes hazafiaknak száma, köztük kommunistáké is, kik mindaddig nem látták kellőiztosítékait a szocialista demokrciának. A tragikus eseményekem torzíthatják el annyira sátáinkat, hogy szem elől veszítsük z igazságot: a felkelők zömét kitért munkás, paraszt és értelmiségi eyetemistákat és munkásgyermeket nem tekinthetjük a népi demokrácia ellenségeinek. Meg kell jegyezni azt is, hogy a azvélemény bizakodással fogadi Nagy Imre miniszterelnökké iló kinevezését,, de olaj volt a ízre az a határozat, amely Gerőrnőt megerősítette első titkári akciójában. Nagy Imre nyilatkozta, majd Gerő Ernő leváltása és ádár János első titkárrá történtnevezése, valamint a megújhozott Központi Vezetőség nyilatkozta, s az a tény, hogy az új korányban szerepel például Tildy Itán, Kovács Béla, Lukácsyörgy, Babits Antal, helyesléssel látkozott jelentős tömegek részért. A tűzharc azonban folyt tovább, e csütörtök délutántól már csökenő mértékben. Nemcsak, s talán em is elsősorban a szovjet csapak miatt csökkent az elleállás ereje, hanem azért, mert, a sikerek jelentős része — biztosít- 3, látva a demokratikus követelőik teljesítését — csütörtöktől ezdve tömegesen élt az amnesza nyújtotta lehetőséggel és letelt a fegyvert. Jellemző ennek a tmokratikus rétegnek gondolkozására, hogy ezek után többen köztük magyar katonákkal és rendrökkel együtt vettek részt a rendonálásban. A helyzet megfordását jellemezte az is, hogy a munásság hozzálátott a munkástanárok megalakításához, s munkásiikolákat fegyvereztek fel, amek karhatalmi alakulatokkal vélütt vesznek részt a rend helyállításában. De torzítanánk a teljes igazságot, ha elhallgatnánk, hogy a tüntésben kezdettől fogva részt vettk rossz elemek is. Ezek különös a tűzharcok megindulása után, fgyveresen garázdálkodtak, népi emokráciánkkal szemben léptek ;, ártatlan és fegyvertelen embeket, továbbá foglyokat gyilkolik le, s fosztogattak is. Bizonyíti ezt az a tény is, hogy az elfoottak között számos rovott múltú kád, s több volt horthysta tisztet lefegyvereztek. Ezeknek az eleieknek ellenforradalmi céljaik éltak és vannak, ezekkel az eleiekkel szemben — akik még most lövöldöznek, veszélyeztetve a ekés lakosság életét — a törvény tljes szigorával kell eljárni. Éppen ezért, a nagyobb véronás elkerüléséért kérjük józan, higgadt szavakkal, s nem bosszúálló gyűlölettől vezetve azokat a még most is harcoló, de csak megevesztett, vagy megmámorosoott embereket, hogy határolják el magukat az ellenforradalmároktól, timpenelemektől, tegyék le a fegyvert — számíthatnak nemzeti kormányunk nagylelkűségére. De az a huszonnegyedik óra, hog visszafordulhatnak az ellenforradalomhoz vezető útról! Fővárosunkban vége felé közlednek a harcok. Rendet, nyugalmat kell tereménünk. Erre megvan minden lehetőség, mint ahogy erre irányu az egész nép óhaja. Először: népünk lényeges követléseit máris teljesítette nemzet kormányunk. Másodszor: további követeléseket, mint például a szovjet csapatok kivonása, kormányunk magáévá tett, s e kérdésben a nem helyreállításával párhuzamosan tárgyalásokat kezdeményez. Harmadszor: a jólét, a demokrácia sokoldalú fejlesztéséhez átgondolt politikai és gazdaság intézkedésekre van szükség. Ehhe pedig nyugalom, rend kell, enélkül nem tudjuk elkezdeni a béke élet mindennapjaiban a demokrácia színvonalának és az életszínvonalnak emelését. Negyedszer: a még most is fegyveres harcban állók jelentős rész már talán szubjektív szándéka ellenére is ténylegesen rendszerünket veszélyezteti. Ezekkel szembe minden eszközt fel kell használnunk népünk, rendszerünk, demokratikus programunk védelmében. E tekintetben közös alap kell hogy kerüljön a három-nég nappal ezelőtt tüntető tömeg, magyar ifjúság, az egész nép, párt és az új nemzeti kormány. Ötödször: lakosságunk megelégelte már a vérontást, a nélkülözéseket, békére, nyugalomra vágyi. Legyen lakosságunk aktív részese a béke, a rend megteremtésének. Ez most a legfőbb feladat. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKIS SZABAD NÉP Ma nyitva tartanak az élelmiszerüzletek A belkereskedelmi miniszter közli, hogy ma délelőtt tíz órától délután három óráig az összes élelmiszerüzetetk nyitva tartanak. Hősies munkával biztosítják a főváros kenyér-, villany-, víz- és gázellátását A Vízműveknél egyetlen pillanatig sem szünetelt a munka. A dolgozók három-négy napja egyfolytában, váltás nélkül, élelem■ nélkül látták el feladatukat, s hogy Budapestnek vizet tudjanak adni. Csak szombaton, azaz tegnap jutottak élelemhez. A gázgyáriak megvédték üzemüket , és a termelés folyamatos. Élelem itt sem volt, de a III. kerület termelőszövetkezetei most már hússal, zöldségfélével látják el a gázgyári dolgozókat. A vezetők egy pillanatra sem hagyták el a gyárat. Mindannyian a teljes nyugalmat, a felesleges vérontás megszűnését várják. Bár 27 napra elegendő szénkészletük van - tehát Budapest gázellátása biztosított —, mégis, a további termelés szempontjából fontos, hogy minél előbb helyreálljon a normális élet rendje. A Gázszolgáltató Vállalat dolgozói is hősies munkát végeznek. A belövések okozta szolgáltatási zavarokat azonnal rendbehozzák, hogy Budapest egyetlen lakásából se hiányozzék a gáz.Az Elektromos Művek biztosították,hogy mindenütt legyen villanyvilágítás. Csak ott vannak áramzavarok, ahol a harcok következtében megrongálódtak a vezetékek. Ezeket mindaddig nem tudják megjavítani, amíg a lövöldözés folyik. A lakások, az üzemek egyetlen órára sem maradtak sötétben. S ez az Elektromos Mű- Ivek dolgozói hősies helytállásának köszönhető. Éjjel-nappal munkában voltak. Megérdeklődtük azt is, mi a helyzet Budapest élelmiszerellátásában. A következő választ kaptuk. Áru van, csak nyugalom kell, hogy el tudják látni az üzleteket. A raktárak tele ■annak áruval, élelemmel, csak azállítással vannak bajok. Jelenleg a honvédség alakulatai adnak át gépkocsikat élelmiszerszállításra. Megelelő mennyiségű liszt, cukor, zsír ■an a raktárakban. A vágóhidakon van hús. Az intézmények, az otthonok, a lakosság a kerületi KÖZÉRT válla ránkhoz forduljon — mindenütt inflekciót tartanak —, ha élelmiszerrablémái is vannak. Ezekben a napokban ugyanis a közellátásnak ezek szervei tudnak leginkább segíteni. Budapest tragikus harcának hősei közé tartoznak a pékek is. A sütödékbben kedd este óta váltás nélkül, 1—2 órai pihenés után, éjjel-nappal sütik akenyeret. E néhány nap alatt sokkal több kenyeret adtak, mint rendes körülmények között. A kenyér beszerzésénél mégis mutatkozó nehézségeket csak a közlekedési zavarok elmúltával lehet megszünetni. De még ilyen nehéz körülmények között is a kórházakba, intézményekbe pergőtűz közepette is szállt át: a kenyeret a pékségek. Ott, ahol a szállításra nincsen mód, a lakosság közvetlenül a sütödékben vásárolja a kenyeret. Mindenki számára biztosítva van kenyér, mindenki kaphat belőle, kki türelmesen sorbaáll. Rendre és nyugalomra van szükség. Liszt van bőven, a sütödéknek szénkészletük is van, a pékek legfőbb vágya, hogy minden család asztalára friss kenyeret juttassanak. A szállítómunkások, a gépkocsivezetők életük kockáztatásával viszik a kenyeret a város különböző pontjaira. Budapest közellátásának legfőbb biztosítéka a rend, a nyugalom, a béke. Vas Zoltán rádiónyilatkozata Hazánk rendkívül nehéz helyzetbe jutott, de bízom benne, hogy pártunk és a nemzeti kormány új és helyes politikája, a nemzet, összefogás és a dolgozó tömegek alkotó akarata révén rövidesen újból normalizálódik életünk. Új nemzeti kormányunk egyik első intézkedése az lesz, hogy a lakosság élelmiszer és egyéb fontos szükségletei ellátására közellátási kormánybiztosságot szervezett. Amikor a kormány megbízott e fontos és megtisztelő feladat ellátásával, abban a reményben kezdtem meg munkámat, hogy az élelmiszeripari, a begyűjtési, a közlekedési, a bánya- és energiaügyi minisztériumok, valamint a fővárosi tanács vezetői és dolgozói segítségével az általam vezetett bizottság meg is tudja feladatait oldani. Merem állítani, hogy különösen Budapest életét.,ezer-tartalékét-máris elég jelentősek ahhoz, hogy a lakosság ellátását már holnaptól kezdve biztosítsuk. Arra kérem a vásárlókat, de az üzletek és árudák vezetőit i is, hogy holnap az árukiszállításokhoz mérten egyelőre mérsékeltebben vásároljanak, illetve árusítsanak. Ezzel is megkönnyítik Budapest dolgozó népe folyamatos ellátását. Ugyanakkor természetesen nem feledkezünk meg a vidék ellátásáról sem és remélem, hogy a nemzeti kormány helyes irányú tevékenysége e téren is rövidesen éreztetni fogja hatását . Magam is, mint a közellátás kormánybiztosságának elnöke, kérem ehhez minden állami és társadalmi szerv, minden magyar dolgozó és a dolgozó parasztok támogatását. Nagy Imre 1896-ban született, parasztcsaládból. Az első világháború után hadifogolyként részt vett az októberi forradalomban. A huszas évek elején kapcsolódott be a magyar munkásmozgalomba. A felszabadulás után, mint földművelésügyi miniszter a magyar földreformtörvény megalkotója és végrehajtója, a magyar parasztok évszázados álmának valóraváltója. Később több poszton dolgozott a kormányban mindaddig, amíg a Rákosiféle önkényuralom hallgatásra nem kényszerítette a nép igazi érdekeiért kiálló politikust. 1953-ban az ő nevéhez fűződött az az óriási visszhangot kiváltó kormányprogram, amely a nemzet legégetőbb problémáinak megoldását, a népjólét emelését, a haza függetlenségét tűzte célul. A hatalmas lelkesedéssel fogadott program megvalósítását a népellenes Rákosi-klikknek sikerült ugyan ideig-óráig elodáznia, sőt Nagy Imrét lemondásra kényszerítették, kizárták a pártból. Magyarország legnépszerűbb politikai vezetője azonban nem adta fel a harcot. A sztálinista restauráció időszakában köréje tömörültek a nemzet hazafias erői, a kommunisták csak úgy, mint a párton kívüliek. Munkások, parasztok, értelmiségiek számára egyaránt Nagy Imre neve lett a zászló hazánk szabadságáért, a népjólét emeléséért folyóharcban. Egész népünk egyöntetű követelése végül is győzelemre vezetett: Nagy Imre ismét tagja a párt Politikai Bizottságának és vezetésével tegnap megalakult hazánk új nemzeti kormánya. Tildy.Alián 1889-ben született. Teológiai tanulmányait részben a pápai református Teológiai Akadémián, részben a belfasti Assembly College-ben végezte 1916 óta foglalkozik politikával, különösen a kisgazdák és aszegényparasztság kérdéseivel. Egy ideig tagja volt az első magyar kisgazdapártnak, de amikor ez a párt feladta radikális követeléseit, Tildy Zoltán szakított vele és önálló utakon kereste az agrárproletárok boldogulásánál biztosítását. 1918—30 között lelkészi munkája mellett élénken részt vett az ellenzéki parasztság szervezésében. 1930-ban munkatársaival Békésen megalapította a Független Kisgazdapártot. 1936-ban országgyűlési képviselővé választották és kemény harcot kezdett a nyilasok ellen. A jobboldali veszéllyel és az ország függetlenségét veszélyeztető német hatalmi törekvésekkel szembeszállva, mind szorosabb kapcsolatba került a munkásosztály és a parasztság pártjaival. Tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban, annak egyik vezetője és irányítója volt. A német és nyilas terror veszedelmeit illegalitásban élte át. 1945 novemberében miniszterelnök lett. 1946. február 1-én a megalakuló Magyar Köztársaság elnökévé választották. A Rákosi-féle önkényuralom lemondatta és hosszú éveken át házi őrizetben tartották. Az utóbbi hónapokban ismét bekapcsolódhatott a magyar közéletbe. Jan. Károly Munkáscsaládból származik. Apja asztalos, anyja gyári munkásnő. Már fiatal korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a Ganz Hajógyár tanoncainak ifibizalmija volt. Húsz éves korától a rákospalotai vajsasszakszervezet vezető tagjaként dolgozott. A felszabadulás után a Ganz Ha-jjógyár üzemi bizottságának elnöke, később a gyár első munkásigazgatója lett. Janza Károly 1949-ben vosnult be a hadseregbe, ugyanebben az évben megválasztották a XIII. kerület országgyűlési képviselőjévé. 1950 óta a honvédelmi miniszter helyetteseként dolgozik. Mimirl Frmir 1886 ban született, jogi egyetemet is végzett. Az első világháborúban mint hadifogoly került Oroszországba és így részt vett a magyar hadifoglyok forradalmi szervezetének megalakításában. 1918 elején hazatért és 1919 ben már kommunista tevékenységéért letartóztatták. Kiszabadulása után a Tanácsköztársaság hadseregében fejtett ki tevékenységet, majd részt vett a spanyolországi szabadság- harcokban. A felszabadulás után először pécsi főispán, majd budapesti rendőr-fő kapitány lett. 1949-ben a helsinki, 1950-ben a szófiai, majd 1954-ben a moszkvai követséget vette át. 1956 augusztusától a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban képviselte hazánkat. Münnich Ferencet 1956. október 24-én beválasztották a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségébe. Kossa István 1904-ben született Balatonlellén. Középiskoláit Keszthelyen, a Premontrei Gimnáziumban végezte, majd villamosvezető lett Budapesten. Egészen fiatalon megválasztották a Közlekedési Alkalmazottak Szakszervezetének főtitkárává. 1932-ben a Horthy-rendőrség letartóztatta, majd 1942-ben különleges büntetőszázadba, a szovjet frontra hurcolták. Ott többedmagával átállt a szovjet hadsereg oldalára, tevékenyen harcolt hazánk szabadságáért. A felszabadulás után előbb a Szakszervezeti Tanács főtitkára, majd iparügyi miniszter, később kohó- és gépipari miniszter, az MTH elnöke stb. funkciókat töltött be. Legutóbb az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese volt és ebben a munkakörében tevékenyen fellépett a tervgazdálkodásban megnyilvánuló téves és káros módszerek ellen. Nizsál Ferenc 1909-ben munkáscsaládból született , Győrött. Cipészsegédnek tanult, s már fiatal korában részt vett a munkásmozgalomban. 1925 óta tagja a Bőripari Munkások Szakszervezetének. Később, mint cipészsegéd dolgot volt, leginkább Budapesten. Annál idején részt vett több sztrájk szervezésében, emiatt a Horthy-rendőrség, legelőször 1929 ben, letartóztatta, 1945-ben a XIII. kerületben a pártbizottság titkárának választották, később Budapest alpolgármestere lett, majd a fővárosi tanács elnökhelyettese. 1954 ben kinevezték a város és községgazdálkodási miniszter első helyettesének. Nezvál Ferenc 1945 óta — miközben dolgozott — elvégezte az Állam- és Jogtudományi Egyetemet. Korázs Unsa Az új földművelésügyi miniszter a magyar parasztság ismert és kikiváló képviselője. Maga is gazdálkodó, régi megbecsült harcosa a paraszti élet felemelkedésének. A második világháború előtt, mint a parasztszövetség egyik vezetője dolgozott a faluért, ugyanakkor tevékenyen részt vett a kisgazdapárt irányításában is. A háború után, mint a Független Kisgazdapárt egyik vezető személyisége, fontos céljának tartotta a nemzeti összefogás megteremtését, a népfront-mozgalom kibontakoztatását. A Kisgazdapárt belügyi államtitkárnak küldte. Ott sokat tett a törvényességért, a rend és nyugalom helyreállításáért. Amikor a Független Kisgazdapárt főtitkára lett, hónapról hónapra élezték a harcot ellene, végül a Rákosi-féle önkény összeesküvéssel vádolta meg. Kovács Bélát az ellene emelt vádak alapján a szovjet hatóságok letartóztatták. Több év után az idén tért haza a Szovjetunióból. Most a nemzet életének e sorsdöntő óráiban ismét felelős helyre lép azok érdekében, akikért egész életében küzdött, a magyar parasztokért, a nép szabad jövőjéért. (■Teiles Antal 1921-ben született, munkáscsaládból Már kora ifjúságában bekapcsolódott a kommunista ifjúsági szövetség munkájába, tagja volt a Győrffy kollégium vezetőségének. A Horthyrendőrség 1944-ben letartóztatta. A háború befejezése után a MADISZ funkcionáriusa lett, közben a Közgazdasági Tudományegyetemen tanult. Részt vett a NÉKOSZ megszervezésében és később a szervezet főtitkára lett. A NÉKOSZ feloszlatása után teljesen mellőzték és bár közgazdász diplomája volt, kénytelen volt segédmunkásként dolgozni. Nagy Imre elvtárs, aki akkor az Agrártudományi Egyetemen dolgozott, maga mellé vette tanársegédnek. Az 1953- as júniusihatározat óta a Társadalmi Szemle mezőgazdasági rovatának vezetője. Lakár György 1885-ben született Budapesten. Már kora fiatalságában részt vett a haladó mozgalmakban. Az 1919-es Maigyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa volt. A forradalom bukása után a két világháború között emigrációban élt Bécsben, Berlinben és Moszkvában. Hazánk felszabadulása után a budapesti Tudomány Egyetemen egyetemi tanárrá nevezték ki, rendes tagja lett a Tudományos Akadémia, majd az Akadémia elnökségének. Tudományos munkássága átalakítóan hatott a magyar irodalomtudományra, kivételes visszhangot váltott és vált ki a külföldön is. Műveit számos idegen nyelvre lefordították, több külföldi tudományos akadémia választotta tiszteletbeli tagjává. Lukács György élénk közéleti tevékenységet is fejt ki, tagja a Béke Világtanácsnak. Számos magyar és külföldi kitüntetés tulajdonosa. Babits Antal 1902-ben született a Veszprém megyei Lovászpatonán. Tíz gyermekes pékmester fia. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, majd három évig vidéken volt orvos. Később pedig hat évig a Budapesti Egyetemi Klinikán díjtalan gyakornok, illetve tanársegéd. Megszerezte a sebészi képesítést és 1940-ben megkapta az egyetemi magántanári címet. 1941- ben már megbízták az Urológiai Klinika vezetésével, azonban 1943-ban elmozdították állásából. 1945 után ismét az Urológiai Klinika vezetője, amelynek élén a mai napig Babits professzor állt. Szibiánszky Miklós Édesapja is mezőgazdasági szakember volt. Ribiánszky Miklós régebben Weisz Manfréd kerekegyházi uradalmában dolgozott. Az Állami Gazdaságok Minisztériumának megalakulásakor mint kiváló mezőgazdasági szakember a törzsállattenyésztő igazgatóság vezetője lett. Később a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságának helyettes vezetője, majd az állami gazdaságok miniszterhelyettesévé nevezték ki. Kiváló munkásságáért 1953-ban Kossuth-díjat kapott. A KORMÁNY ÚJ TAGJAI Megalakult az új nemzeti kormány Mint ahogy lapunk tegnapi számában jelentettük, megalakult az új nemzeti kormány. A kormány összetétele a következő: Minisztertanács elnöke: NAGY IMRE, helyettesei: APRÓ ANTAL, BOGNÁR JÓZSEF, ERDEI FERENC Államminiszter: TILDY ZOLTÁN Külügyminiszter: HORVÁTH IMRE Belügyminiszter: MÜNNICH FERENC Honvédelmi miniszter: JANZA KÁROLY Pénzügyminiszter: KOSSA ISTVÁN Igazságügyminiszter: Dr. MOLNÁR ERIK Kohó- és gépipari miniszter: CSERGŐ JÁNOS Bánya- és energiaügyi miniszter: CZOTTNER SÁNDOR Vegyipari miniszter: SZABÓ GERGELY Könnyűipari miniszter: NAGY JÓZSEFNÉ Város- és községgazdálkodási miniszter: NEZVAL FERENC Földművelésügyi miniszter: KOVÁCS BÉLA (a Független Kisgazdapárt volt főtitkára) Állami gazdaságok minisztere: RIBSÁNSZKY MIKLÓS Külkereskedelmi miniszter: BOGNÁR JÓZSEF Belkereskedelmi miniszter: TAUSZ JÁNOS Élelmiszeripari miniszter: NYERS REZSŐ Begyűjtési miniszter: GYENES ANTAL Építésügyi miniszter: APRÓ ANTAL Közlekedésügyi miniszter: BEBRITS LAJOS Népművelési miniszter: LUKÁCS GYÖRGY (egyetemi tanár) Oktatásügyi miniszter: KÓNYA ALBERT Egészségügyi miniszter: BABITS ANTAL (egyetemi tanár) Az Országos Tervhivatal Elnöke: KISS ÁRPÁD Az új nemzeti kormány eskütétel után azonnal hivatalba lépett: Budapest, 1956. október 27. Kovács Béla földművelésügyi miniszter nyilatkozata az új kormányról Kovács Béla, az újonnan megalakult nemzeti kormány földművelésügyi minisztere nyilatkozott a sajtó munkatársának. A többi között ezeket mondotta: Szükségesnek láttam egy koalíciós kormány kialakítását, mivel lehetetlen, hogy a Magyar Dolgozók Pártja egyedül vigye tovább az ország ügyeit. Ez a körülmény szükségessé teszi, hogy a béke, a rend és a nyugalom helyreálljon. Nyilvánvaló, hogy az új kormány feladata nemcsak az ország ügyeinek továbbvitelében kell , hogy megnyilvánuljon, hanem országunk demokratikus alapjainak lerakásában is, hogy munkáját a nép akaratának megfelelően végezhesse. Hogy ezt a célt elérjük, ahhoz az szükséges, hogy a lakosság viselkedőjék fegyelmezetten, ítélje el a fosztotgatást és védje meg a népvagyont. (MTI) Lukács György egyetemi tanár, népművelési miniszter üzenete a magyar ifjúságnak Kedves fiatal barátaim! Tudjátok jól, hogy régen elégedetlen voltam nagyon sokkal, amit pártunk és kormányunk az utolsó években csinált. Én ennek az elégedetlenségnek még Rákosi idejében a nyilvánosság előtt kifejezést adtam. Ezt a jogos elégedetlenséget a politika nem demokratikus jellege és a jó nemzeti függetlenség, a nemzeti hagyományok, a nemzeti sajátosságok elhanyagolása váltotta ki. Ennélfogva érthetőnek és jogosnak tartom, hogy az ifjúság elégedetlensége nyíltan kirobbant. Sajnálatra méltó módon ez a jogos elégedetlenség olyan formákat öltött, ami számos áldozattal járt és mozgási teret adott a hazánkban még mindig létező reakciós áramlatoknak. Ennek a megállapításnak azonban nem szabad elhomályosítania azt a tényt, hogy az ifjúság demokratikus, függetlenségi és nemzeti követeléseinek túlnyomó része jogos volt, megvalósítható és megvalósítandó. Az új kormány legtöbb feladata lesz egy ilyen demokatikus és nemzeti programot kidolgozni és végrehajtani. Az utolsó napok szörnyű leckéjéből mindenkinek tanulnia kell. A legsürgősebb tanulságok: állami, társadalmi, gazdasági és kulturális életünket az igazi demokrácia szellemében újjáalakítani. Ez az igazi demokratizmus alkalmas arra, hogy elsöpörje a sztálinizmus minden maradványát. A demokratikus szabadságnak, a nép önrendelkező hatalmának minden irányú kiépítése az igazi alap arra, hogy megtaláljuk a szocializmus magyar útját és a szocializmus megvalósításának magyar módját az élet minden területén sikerrel alkalmazzuk. Ezeknek a nagy céloknak megvalósítása érdekében kell összefogni minden szabadságszerető embernek, elsősorban a magyar ifjúságnak. Ebben a munkában szeretnék veletek - e együtt dolgozni! Babits Antal egészségügyi miniszter az ötnapos harc sebesültjeinek megmentéséről . Kórházaink személyzete, orvosok, ápolók nagy erőt fejtenek ki, hogy az ötnapos harc sebesültjeinek életét megmentsék. A kórházakat gyorsan átrendezték, fekvőhelyeket biztosítottak. Legsúlyosabb a helyzet talán az Üllői úti klinika környékén volt. Ez a környék egyik gócpontját képeztek a legszörnyűbb- a*ízhcrooknak. A légnyomás betörte az ablakokat. A különböző klinikákat, a belgyógyászatit is a sebészet céljaira rendezték át, a frissen operált sebesülteket az alagsorban helyezték el. A szomszédos MTII-intézet fiataljai tűzharc közben a kerítésen át adták oda matracaikat a klinika medikumsainak, így segítettek a kezdeti fekvőhely-hiány megszüntetésében. Ezekben a nehéz napokban a fővárosi üzemek és a vidék dolgozóinak a spontán, minden kérés nélküli segítsége is megnyilvánult. Élelmiszert — Nagykanizsáról például egy teherautóval — küldtek, úgy hogy az élelmezés terén különösebb hiány nincs. Gyógyszert a néphadsereg adott nagy mennyiségben, és megérkezett a Lengyel Vöröskereszt küldeménye is. Hír érkezett arról is, hogy az osztrák VIC szintén nagymennyiségű gyógyszert adott át a határon egészségügyi szerveinknek, s rádió útján a svédek is bejelentették, hogy gyógyszerküldeményt juttatnak el kozúnk. • "Nagy baj azonban, hogy kevés a vér! A kórházak könnyű betegei önszántukból adtak vért, hogy minél több sebesültet megmentsenek az életnek. Az egészségügyi miniszter elmondotta továbbá, hogy 3500 sebesültet gyógykezelnek, s 250-en haltak meg a kórházakban a harcok áldozatai közül. (Ez csak a kórházakra vonatkkozik, nem a teljes szám. — Szerk.) Tájékoztatott bennünket Babits miniszter arról is, hogy 600 ágyat szereltek még fel, s további 600 ágy be- állítása lehetséges ha újabb áldozatokat követelnek a harcok. — Reméljük azonban, hogy minderre már nem lesz szükség — mondotta az új miniszter, majd így fejezte be: — Ugyanakkor kérjük fővárosunk véradó lakóit, hogy a veszélytelen órákban jelentkezzenek a véradásra, mert nagyon sok honfitársunk élete függ ettől! Nemzeti bizottságok alakulnak a Budapesti kerületekben A VII. kerületben megalakult a nemzeti bizottság. A bizottság első feladatának tekinti a kerületben a rend és a nyugalom helyreállítását. A VII. kerülethez hasonlóan a többi kerület is készül a nemzeti bizottságok megalakítására.