Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)
1956-11-12 / 7. szám
L A NÉPSZABADSÁG Kádai János elvtárs,a forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnökének beszéde tatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, amely engem és néhány társamat, a Nagy Imre mondom el nézetemet, hozzáfűzve, hogy tapasztalatom szerint e kérdésről vallott nézetemet ma már az öntudatos dolgozók tömegei is teljes mértékben osztják és magukénak vallják. Már a múlt hét közepén világossá vált, hogy a bekövetkezett súlyos helyzetből csak kétféle kivezető út van. Az egyik — továbbjárva a Nagy Imre-kormány összeomlásra vezető útját, előtérbe állítjuk a szovjet csapatok kivonásának kérdését és annak nyomán tehetetlenül szemléljük, hogy az ellenforradalmi fehérterror lemészárolja előbb Budapesten, majd vidéken a kommunista munkások, parasztok, értelmiségiek aktív tömegét, azután a kommunistákkal rokonszenvezőket, majd valamennyi demokratikus hazafit, azután félredobja az ellenforradalom a Nagy Imret és minden más demokratikus összefogásra alapozott kormányt, hogy tiszta ellenforradalmi kormányt hozzon létre. Ez az ellenforradalmi kormány azután megsemmisítve a néphatalom utolsó maradványa is, visszaadva mindent: a gyárakat, a bányákat, a bankokat, a földet a régi tulajdonosoknak, viszszaültetve a nép nyakára a főjegyzőket, az arisztokratákat, és a csendőröket, visszaállítja hazánkban a kapitalista földesúri rendszert. Végül pedig a nép erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó imperialistáknak. Ez volt az egyik lehetséges út. A másik út, minden erővel, a szovjet csapatok segítségét is igénybe véve, gátat vetni az ellenforradalmi hullámnak, megvédeni munkásosztályunkat, parasztságunkat, egész népünket, népi demokratikus rendszerünket, szocialista vívmányainkat és jövőnket a megsemmisítéstől, helyreállítani törvényes és alkotmányos rendünket, a békés normális életet, a jogrendet és hozzálátni égető és fontos kérdések megoldásához, a sebek begyógyításához, új és szebb életünk kiépítéséhez. A megoldandó kérdések között szerepel, hogy a rend helyreállta után leüljünk tárgyalni a varsói szerződést aláíró országok kormányaival a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásáról. A szocialista, a népi demokratikus Magyarország, a népi hatalom megvédése, nemzeti függetlenség és szuverenitás teljes biztosítása csak ilyen módon lehetséges. A súlyos helyzetből csak ezt az egyetlen kivezető utat írta elő ke kormány volt minisztereit, arra a döntő elhatározásra bírt, hogy kilépve ebből a kormányból, a Ma tetezően számunkra az ország és a nép érdeke. Mi ezt az utat választottuk! Nyíltan meg kell mondani azt is: aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, az akár akarja ezt, akár nem — az ellenforradalom, az imperialista járom, s a nemzeti függetlenség elvesztése mellett adja le szavazatát, melyek népünket ma különösen foglalkoztatják. Elsősorban a megbántott nemzeti érzéssel kapcsolatos kérdésekre gondolok. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kossuth címer legyen, honvédeink egyenruhája feleljen meg a magyar hagyományoknak és március 15-e ismét a magyar szabadságharc pirosbetűs ünnepe legyen. A kormány két nappal ezelőtt rendeletet adott ki, hogy a kötelező idegen nyelvet az iskolában a tanuló szabadon, maga választhassa meg. Szintén hagyományainkhoz híven vissza kell majd állítani iskoláinkban az osztályozásnak nálunk régen megszokott módját, hogy a legjobb az egyes osztályzat és ne az ötös legyen. Meg kell mondanom azt is, hogy azokra a torz, szolgai és talpnyaló intézkedésekre, amelyekkel Rákosiék népünk nemzeti érzését súlyosan megbántották és amelyeket most nekünk késlekedés nélkül helyre kell hoznunk, nem a Szovjetuniónak, vagy a szovjet népnek volt szüksége, hanem azoknak a hízelgőknek, akik saját népüktől elszakadva, a szolgai másolással akarták magukat igazolni és hazánkban a szovjet barátságot a maguk számára monopolizálni. Sokat foglalkoztatja ma a közvélemény egy részét a különböző pártok kérdése is. E kérdéssel kapcsolatban a következőket mondhatom. Nem tudjuk másképp jövő feladataink megoldását elképzelni mint úgy, hogy a legkülönbözőbb pártállásponton és világnézeten levő emberek részt és felelősséget kapnak és vállalnak az ország ügyeinek vitelében minden fokon. A legszélesebb demokratikus nemzeti összefogás, az igazi népfrontpolitika alapján állunk s ennek megfelelően a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a szó legtisztább értelmében vett nemzeti egységfront kormány és az is marad. Népköztársaságunkban a közügyek intézésében helyet és szerepet kapnak mindazok, akik e rendszer alapján állanak, de ki kell azokból rekeszteni mind a Ma gyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását kezdeményezzük. Ma igazán csak az áll a népi hatalom és a nemzeti függetlenség ügye mellett, aki meggyőződéssel vallja, hogy minden erővel és lehetséges segítséggel — a szovjet csapatok segítségét is igénybevéve — zúzzuk szét az ellenforradalmat, erősítsük meg népi köztársaságunkat és azután üljünk le, tárgyaljuk meg a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásának kérdését. Ezeken az alapvető kérdéseken kívül van még hat, akik népi demokratikus rendszerünkkel szemben ellenséges érzésekkel viseltetnek. A társadalmi munka széles területén pedig együtt kívánunk dolgozni mindazokkal a hazafiakkal, akik készek népünk legalapvetőbb közös ügyét, a béke ügyét velünk együtt védelmezni. Vannak emberek, akiket a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után kétség fogott el, hogy nem akarják-e egyesek ismét visszahozni a régi bürokratikus párt- és államvezetési módszereket? Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy Magyarországon ma nincs egyetlen ember sem vezető, párt vagy állami poszton, aki a régi hibás politikát, vagy vezetési módszereket vissza kívánná állítani. De még ha akadna is olyan ember, aki a régi módszereket vissza akarná állítani, olyan ember már nincs, aki képes is volna rá, mert a tömegek nem akarják a régi hibákat viszontlátni, s kérlelhetetlenül elsöpörnék helyéről azt a vezetőt, aki ilyesmire vállalkoznék. A vezetés eltökéltségére, a régi hibák leküzdésére két példát akarok megemlíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottsága szombati ülésén határozatot hozott több tucat olyan ember ügyében, akik a Rákosi-klikk politikáját képviselték a párt-, társadalmi és állami élet vezető posztjain. Ezeket a volt párt- és állami vezetőket arra kötelezzük, hogy térjenek vissza eredeti foglalkozásukhoz és dolgozzanak úgy, mint az állam bármely más polgára a termelésben, az építő munkában. Az állami vezetés bürokratikus és néptől elszakadt módszereinek felszámolása érdekében a kormány elvi határozatot hozott a minisztériumok és más állami főhatóságok összevonására, számuk csökkentésére, ideértve a volt Államvédelmi Hatóság felszámolását elrendelő belügyminiszteri végrehajtási utasítást is, amely már meg is jelent napról a másikra megoldani. Ezért elhatároztuk, hogy ha egy kérdés megoldásához még nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyíltan és kertelés nélkül megmondjuk. Felfogásunk szerint ugyanis nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy az igazat mondjuk és a nép érdekében cselekedjünk. A kormány november 10-i ülésén elhatároztuk, hogy legkésőbb január 1-i végrehajtási határidővel a munkabéralapot fel kell emelni 10 százalékkal, mégpedig úgy, hogy az 1200 forintnál kevesebbet kereső munkások bérét 15 százalékkal, az 1200—1500 forint közötti keresetű munkások bérét 8—10 százalékkal fel kell emelni. Ugyanezen az ülésen elhatároztuk, hogy a gyermektelenségi adót eltöröljük. Megerősítette a kormány a dolgozó parasztságot sújtó beszolgáltatási rendszer eltörléséről hozott korábbi határozatot is. Ezeken a rendszabályokon túl ma tovább nem mehetünk. Ellenkező esetben az 1945—46-os évhez hasonlóan pénzromlás, infláció kezdődne hazánkban. Ez pedig nem a dolgozók javát szolgálná, hanem csak a szenvedéseit fokozná. A kormány határozatot hozott arra is, hogy a harcok következtében hajléktalanná vált károsultak lakáskérdésének mielőbbi megoldása érdekében az összevonás révén felszabaduló egyes miniisztériumi épületeket lakás céljaira kell átadási. Ugyancsak örömmel fogadta a kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságának azt a bejelentését, hogy korábban irodáknak használt épületeket a kormányszervek rendelkezésére bocsátja azzal, hogy velük a dolgozók lakásigényeit segítsük kielégíteni. A kormány látja a rendkívül felgyülemlett és égető kérdéseket. De a tennivalókat nem lehet felülről, varázsszavakkal megoldani. szépi deimoforetikusis rendszerünk és nemzeti függetlenségünk, ma egymástól el nem választható kérdéséről néhány fontos politikai kérdés. El vagyunk tökélve a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, nem vezet közülünk senkit a bosszúállás szelleme és ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellenkezőleg. Tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát bírva nem lehet csak vezetni és kormányozni hazánkban. Ez kötelességünkké teszi, hogy a dolgozók, minden jogos kívánságát megvizsgáljuk és közülük mindazt, amely a közérdek károsodása nélkül megoldható, megoldjuk. Tudjuk, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kérdés van, s ezeket nem lehet egyik i csak az egész nép összefogott erejével és munkájával. Segítsen a feladatok megoldásában munkás, bányász, vasutas, parasztember éppen úgy, mint szellemi életünknek azok a képviselői, írók, újságírók, művészek, tudósok és diákok, akik a múlt hibáinak feltárásában oly jelentős szerepet játszottak. Külön fordulunk a budapesti dolgozókhoz. A Budapesten még mindig előforduló orvlövészek, fosztogatás, rablás és gyújtogatás felszámolása, a még mindig fegyverrel kóborlók lefegyverzése, a börtönökből kiszabadult bűnözők összeszedése, a lakosság életének és vagyonának védelme, a törvényes rend, a normális élet, a munka feltételeinek teljes helyreállítása ma már nem annyira katonai, mint inkább karhatalmi és rendészeti feladat. Ennek gyors befejezéséhez azonban a lakosság önvédelmi segítsége is szükséges. A házak lakói, a sok helyen már alkalmazott öntevékenységgel óvják saját házukat, életüket és vagyonukat. Ne engedjenek házaikba fegyverrel kóborló idegeneket. Ha ilyenek mutatkoznak, fegyverezzék le őket és az így összeszedett fegyvereket — éppen úgy, mint az utcán összeszedett fegyvereket — szedjék össze és adják át a legközelebbi magyar karhatalmi rendőr, vagy szovjet katonai alakulatoknak. HONFITÁRSAIM! DOLGOZÓ TESTVÉREIM! Igen súlyos napok vannak mögöttünk és sok nehéz feladat megoldása vár még mindnyájunkra. De ezek nem leküzdhetetlen nehézségek és nem megoldhatatlan feladatok. Ha a nép legöntudatosabb férfiai és női példamutatóan talpraállnak, kezükbe veszik néphatalmunk védelmének és megerősítésének ügyét, mindnyájan egy akarattal munkához látunk — eddigi szocialista vívmányainkra támaszkodva kilábalunk a bajokból s a múlt káros árnyai után tiszta, boldogabb és barátságosabb élet napja virrad népünkre. Örvendetes, és biztató jelenség az is, hogy harcunkban nem vagyunk magunkra hagyatva. A testvéri szocialista országokban éppen úgy, mint a kapitalista országokban, milliók és milliók figyelik aggódva, hogy leküzdjük-e az ellenforradalom hidráját? Hiszem, hogy igen és tudom, hogy már a nehezén túl vagyunk. A szocializmus hívei, valamint azok a nem szocialista, de az igazság és a haladás ügyét őszintén szolgáló, igaz emberbarátok, akik népünk javát akarják és nem a reakció felülkerekedését, nemcsak rokonszenvel néznek felénk az egész világon, hanem kinyújtották segítő kezüket is. Értékes támogatást jelentenek számunkra a nyugati országokból a Vöröskereszt útján hozzánk eljuttatott adományok is. Felhívásunkra a testvéri országok egész sora válaszolt máris jelentős segítséggel. Az albán, a bolgár, a csehszlovák, a kínai, a lengyel, a mongol, a német, a román és a szovjet szocialista országok jelentékeny segítség nyújtását határozták el és indítottak útnak hazánk felé. MUNKÁSOK, PARASZTOK, ÉRTELMISÉGIEK, HONFITÁRSAIM! Országunk és népünk nemegyszer volt már a maihoz hasonló súlyos helyzetben. Ezeken a nehézségeken népünk összefogott erejével, lelkesedésével, forró hazaszeretetével még mindig úrrá lettünk. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendületlenül bízik népünk alkotó erejében, s bizton hiszi, hogy sikeresen leküzdjük mai nehézségeinket is, és győzelemre visszük a dolgozó nép ügyét. népszabadság A Magyar Szocialista Munkáspárt lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Budapesti Lapnyomda Felelős: Kulcsár Mihály