Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)

1956-11-12 / 7. szám

L A NÉPSZABADSÁG Kádai János elvtárs,a forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnökének beszéde tatja hazánkban. Arról az alap­vető kérdésről, amely engem és néhány társamat, a Nagy Imre­ mondom el nézetemet, hozzá­fűzve, hogy tapasztalatom szerint e kérdésről vallott nézetemet ma már az öntudatos dolgozók töme­gei is teljes mértékben osztják és magukénak vallják. Már a múlt hét közepén vilá­gossá vált, hogy a bekövetkezett súlyos helyzetből csak kétféle ki­vezető út van. Az egyik — továbbjárva a Nagy Imre-kormány összeomlásra veze­tő útját, előtérbe állítjuk a szovjet csapatok kivonásának kérdését és annak nyomán tehetetlenül szemléljük, hogy az ellenforradalmi fehérter­ror lemészárolja előbb Buda­pesten, majd vidéken a kom­munista munkások, parasztok, értelmiségiek aktív tömegét, azután a kommunistákkal ro­­konszenvezőket, majd vala­mennyi demokratikus hazafit, azután félredobja az ellenforrada­lom a Nagy Imre­t és minden más demokratikus összefogásra alapozott kormányt, hogy tiszta el­lenforradalmi kormányt hozzon létre. Ez az ellenforradalmi kor­mány azután megsemmisítve a néphatalom utolsó maradványa is, visszaadva mindent: a gyára­kat, a bányákat, a bankokat, a föl­det a régi tulajdonosoknak, visz­­szaültetve a nép nyakára a főjegy­zőket, az arisztokratákat, és a csendőröket, visszaállítja hazánk­ban a kapitalista földesúri rend­szert. Végül pedig a nép erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó im­perialistáknak. Ez volt az egyik le­hetséges út. A másik út, minden erővel, a szovjet csapatok segítségét is igénybe véve, gátat vetni az ellen­­forradalmi hullámnak, megvédeni munkásosztályunkat, parasztsá­gunkat, egész népünket, népi de­mokratikus rendszerünket, szocia­lista vívmányainkat és jövőnket a megsemmisítéstől, helyreállítani törvényes és alkotmányos rendün­ket, a békés normális életet, a jog­rendet és hozzálátni égető és fon­tos kérdések megoldásához, a se­bek begyógyításához, új és szebb életünk kiépítéséhez. A megoldandó kérdések kö­zött szerepel, hogy a rend helyreállta után leüljünk tár­gyalni a varsói szerződést aláíró országok kormányaival a szovjet csapatok Magyaror­szág területéről való kivoná­sáról. A szocialista, a népi demokratikus Magyarország, a népi hatalom megvédése, nemzeti függetlenség és szu­­verenitás teljes biztosítása csak ilyen módon lehetséges. A súlyos helyzetből csak ezt az egyetlen kivezető utat írta elő ke­ kormány volt minisztereit, arra a döntő elhatározásra bírt, hogy ki­lépve ebből a kormányból, a Ma­­ tetezően számunkra az ország és a nép érdeke. Mi ezt az utat választottuk! Nyíltan meg kell mondani azt is: aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az or­szágból a szovjet csapatokat, az akár akarja ezt, akár nem — az ellenforradalom, az im­perialista járom, s a nemzeti függetlenség elvesztése mel­lett adja le szavazatát, melyek népünket ma különösen foglalkoztatják. Elsősorban a megbántott nem­zeti érzéssel kapcsolatos kérdések­re gondolok. A Magyar Forradal­mi Munkás-Paraszt Kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kossuth címer legyen, honvédeink egyenruhája feleljen meg a ma­gyar hagyományoknak és március 15-e ismét a magyar szabadság­­harc pirosbetűs ünnepe legyen. A kormány két nappal ezelőtt rendeletet adott ki, hogy a kötele­ző idegen nyelvet az iskolában a tanuló szabadon, maga választhas­sa meg. Szintén hagyományaink­hoz híven vissza kell majd állíta­ni iskoláinkban az osztályozásnak nálunk régen megszokott módját, hogy a legjobb az egyes osztályzat és ne az ötös legyen. Meg kell mondanom azt is, hogy azokra a torz, szolgai és talpnyaló intézkedésekre, amelyekkel Ráko­­siék népünk nemzeti érzését sú­lyosan megbántották és amelye­ket most nekünk késlekedés nél­kül helyre kell hoznunk, nem a Szovjetuniónak, vagy a szovjet népnek volt szüksége, hanem azoknak a hízelgőknek, akik saját népüktől elszakadva, a szolgai má­solással akarták magukat igazolni és hazánkban a szovjet barátságot a maguk számára monopolizálni. Sokat foglalkoztatja ma a köz­vélemény egy részét a különböző pártok kérdése is. E kérdéssel kapcsolatban a következőket mondhatom. Nem tudjuk másképp jövő feladataink megoldását elkép­zelni mint úgy, hogy a legkü­lönbözőbb pártállásponton és világnézeten levő emberek részt és felelősséget kapnak és vállalnak az ország ügyei­nek vitelében minden fokon. A legszélesebb demokratikus nem­zeti összefogás, az igazi népfront­politika alapján állunk s ennek megfelelően a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a szó legtisztább értelmében vett nem­zeti egységfront kormány és az is marad. Népköztársaságunkban a köz­ügyek intézésében helyet és szere­pet kapnak mindazok, akik e rendszer alapján állanak, de ki kell azokból rekeszteni mind a Ma­­ gyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását kezdemé­nyezzük. Ma igazán csak az áll a népi ha­talom és a nemzeti függetlenség ügye mellett, aki meggyőződéssel vallja, hogy minden erővel és le­hetséges segítséggel — a szovjet csapatok segítségét is igénybe­­véve — zúzzuk szét az ellenfor­radalmat, erősítsük meg népi köz­társaságunkat és azután üljünk le, tárgyaljuk meg a szovjet csapatok Magyarország területéről való ki­vonásának kérdését. Ezeken az alapvető kérdéseken kívül van még hat, akik népi demokratikus rend­szerünkkel szemben ellenséges ér­zésekkel viseltetnek. A társadalmi munka széles területén pedig együtt kívánunk dolgozni mind­azokkal a hazafiakkal, akik készek népünk legalapvetőbb közös ügyét, a béke ügyét velünk együtt védelmezni. Vannak emberek, akiket a Ma­gyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után két­ség fogott el, hogy nem akarják-e egyesek ismét visszahozni a régi bürokratikus párt- és államveze­tési módszereket? Személyes tapasztalatom alap­ján állíthatom, hogy Magyarországon ma nincs egyetlen ember sem vezető, párt vagy állami poszton, aki a régi hibás politikát, vagy vezetési módszereket vissza kívánná állítani. De még ha akadna is olyan em­ber, aki a régi módszereket vissza akarná állítani, olyan ember már nincs, aki képes is volna rá, mert a tömegek nem akarják a régi hi­bákat viszontlátni, s kérlelhetet­lenül elsöpörnék helyéről azt a vezetőt, aki ilyesmire vállalkoz­nék. A vezetés eltökéltségére, a régi hibák leküzdésére két példát aka­rok megemlíteni. A Magyar Szocialista Munkás­párt Intéző Bizottsága szombati ülésén határozatot hozott több tu­cat olyan ember ügyében, akik a Rákosi-klikk politikáját képvisel­ték a párt-, társadalmi és állami élet vezető posztjain. Ezeket a volt párt- és állami vezetőket arra kötelezzük, hogy térjenek vissza eredeti foglalkozásukhoz és dol­gozzanak úgy, mint az állam bár­mely más polgára a termelésben, az építő munkában. Az állami vezetés bürokratikus és néptől elszakadt módszereinek felszámolása érdekében a kormány elvi határozatot hozott a miniszté­riumok és más állami főhatóságok összevonására, számuk csökkenté­sére, ideértve a volt Államvédelmi Hatóság felszámolását elrendelő belügyminiszteri végrehajtási uta­sítást is, amely már meg is jelent­ napról a másikra megoldani. Ezért elhatároztuk, hogy ha egy kérdés megoldásához még nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyíltan és kertelés nélkül megmond­juk. Felfogásunk szerint ugyanis nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy az igazat mondjuk és a nép érdekében cselekedjünk. A kormány november 10-i ülé­sén elhatároztuk, hogy legkésőbb január 1-i végrehajtási határidő­vel a m­unkabé­ralapot fel kell emelni 10 százalékkal, mégpedig úgy, hogy az 1200 fo­rintnál kevesebbet kereső mun­kások bérét 15 százalékkal, az 1200—1500 forint közötti keresetű munkások bérét 8—10 százalékkal fel kell emelni. Ugyanezen az ülésen elhatároz­tuk, hogy a gyermektelenségi adót eltöröljük. Megerősítette a kormány a dolgo­zó parasztságot sújtó beszolgálta­tási rendszer eltörléséről hozott korábbi határozatot is. Ezeken a rendszabályokon túl ma tovább nem mehetünk. Ellenkező esetben az 1945—46-os évhez hasonlóan pénzromlás, infláció kezdődne ha­zánkban. Ez pedig nem a dolgozók javát szolgálná, hanem csak a szenvedéseit fokozná. A kormány határozatot hozott arra is, hogy a harcok következ­tében hajléktalanná vált károsul­tak lakáskérdésének mielőbbi megoldása érdekében az össze­vonás révén felszabaduló egyes miniisztériumi épületeket lakás céljaira kell átadási. Ugyancsak örömmel fogadta a kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságának azt a bejelentését, hogy korábban irodáknak használt épületeket a kormányszervek rendelkezésére bocsátja azzal, hogy velük a dol­gozók lakásigényeit segítsük ki­elégíteni. A kormány látja a rendkívül felgyülemlett és égető kérdéseket. De a tennivalókat nem lehet fe­lülről, varázsszavakkal megol­dani. szépi deim­oforetik­u­si­s rendszerünk­ és nemzeti függetlenségünk, ma egymástól el nem választható kérdéséről néhány fontos politikai kérdés. El vagyunk tökélve a múlt h­ibáinak­ gyökeres felszámolására, nem vezet közülünk senkit a bosszúállás szelleme és ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellen­kezőleg. Tudatában vagyunk an­nak, hogy a dolgozó nép, elsősor­ban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát bírva nem lehet csak vezetni és kormányozni hazánkban. Ez köte­lességünkké teszi, hogy a dolgozók, minden jogos kívánságát meg­vizsgáljuk és közülük mindazt, amely a közérdek károsodása nél­kül megoldható, megoldjuk. Tudjuk, hogy az országban ren­geteg megoldásra váró kérdés van, s­ ez­ek­et nem lehet egyik i csak az egész nép összefogott erejével és munkájával. Segítsen a feladatok megoldásá­ban munkás, bányász, vasutas, parasztember éppen úgy, mint szellemi életünknek azok a kép­viselői, írók, újságírók, művészek, tudósok és diákok, akik a múlt hibáinak feltárásában oly jelentős szerepet játszottak. Külön fordulunk a budapesti dolgozókhoz. A Budapesten még mindig előforduló orvlövészek, fosztoga­tás, rablás és gyújtogatás felszá­molása, a még mindig fegyverrel kóborlók lefegyverzése, a börtö­nökből kiszabadult bűnözők össze­­szedése, a lakosság életének és vagyonának védelme, a törvényes rend, a normális élet, a munka fel­tételeinek teljes helyreállítása ma már nem annyira katonai, mint inkább karhatalmi és rendészeti feladat. Ennek gyors befejezésé­hez azonban a lakosság önvédelmi segítsége is szükséges. A házak lakói, a sok helyen már alkalma­zott öntevékenységgel óvják saját házukat, életüket és vagyonukat. Ne engedjenek házaikba fegyver­rel kóborló idegeneket. Ha ilye­nek mutatkoznak, fegyverezzék le őket és az így összeszedett fegyve­reket — éppen úgy, mint az utcán összeszedett fegyvereket — szed­jék össze és adják át a legköze­lebbi magyar karhatalmi rendőr, vagy szovjet katonai alakulatok­nak. HONFITÁRSAIM! DOLGOZÓ TESTVÉREIM! Igen súlyos napok vannak mö­göttünk és sok nehéz feladat meg­oldása vár még mindnyájunkra. De ezek nem leküzdhetetlen ne­hézségek és nem megoldhatatlan feladatok. Ha a nép legöntudatosabb fér­­fiai és női példamutatóan talpra­­állnak, kezükbe veszik néphatal­munk védelmének és megerősíté­sének ügyét, mindnyájan egy aka­rattal munkához látunk — eddigi szocialista vívmányainkra támasz­kodva­­ kilábalunk a bajokból s a múlt káros árnyai után tiszta, boldogabb és barátságosabb élet napja virrad népünkre. Örvendetes, és biztató jelenség az is, hogy harcunkban nem va­gyunk magunkra hagyatva. A testvéri szocialista országokban éppen úgy, mint a kapitalista or­szágokban, milliók és milliók fi­gyelik aggódva, hogy leküzdjük-e az ellenforradalom hidráját? Hi­szem, hogy igen és tudom, hogy már a nehezén túl vagyunk. A szocializmus hívei, valamint azok a nem szocialista, de az igaz­ság és a haladás ügyét őszintén szolgáló, igaz emberbarátok, akik népünk javát akarják és nem a reakció felülkerekedését, nemcsak rokonszenvel néznek felénk az egész világon, hanem kinyújtották segítő kezüket is. Értékes támo­gatást jelentenek számunkra a nyugati országokból a Vörös­­kereszt útján hozzánk eljuttatott adományok is. Felhívásunkra a testvéri orszá­gok egész sora válaszolt máris je­lentős segítséggel. Az albán, a bolgár, a csehszlovák, a kínai, a lengyel, a mongol, a német, a ro­mán és a szovjet szocialista orszá­gok jelentékeny segítség nyújtá­sát határozták el és indítottak út­nak hazánk felé. MUNKÁSOK, PARASZTOK, ÉRTELMISÉGIEK, HONFITÁRSAIM! Országunk és népünk nemegy­szer volt már a maihoz hasonló súlyos helyzetben. Ezeken a ne­hézségeken népünk összefogott erejével, lelkesedésével, forró ha­zaszeretetével még mindig úrrá lettünk. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendü­letlenül bízik népünk alkotó ere­jében, s bizton hiszi, hogy sikere­sen leküzdjük mai nehézségeinket is, és győzelemre visszük a dol­gozó nép ügyét. népszabadság A Magyar Szocialista Munkáspárt lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Budapesti Lapnyomda Felelős: Kulcsár Mihály

Next