Népszabadság, 1956. november (1. évfolyam, 1-21. szám)

1956-11-04 / 3. szám

Munkához látnak a budapesti üzemek Hétfőre már valamennyi dolgozó munkájára számítanak a Ganz Vagonban A Ganz Vagon- és Gépgyárban a reggeli órákban az üzem dolgozóinak csaknem fele jelentkezett munkahe­lyén. A munka felvételét elősegítet­te, hogy fővárosunkban szombaton reggel részlegesen megindult az autó­buszközlekedés is. A mai napon a kohászat kivételé­vel már valamennyi gyáregységben megindultak a gépek, s megkezdődött a békés építő munka. Hétfőn reggel­re már valamennyi dolgozó munká­jára számít a gyár forradalmi bizott­sága s ekkor a kohászat is megkezdi működését Az Óbudai Hajógyár dolgozói megóvták az exportra készülő hajókat Az Óbudai Hajógyárban szomba­ton reggel a karbantartó részlegek megkezdték munkájukat, hogy meg­teremtsék a teljes üzem hétfőn reg­gel 7 órára tervezett megindításához az előfeltételeket. A gyár ideiglenes forradalmi mun­kástanácsának tagjaiból és a munká­sokból, műszakiakból szervezett rendfenntartó erőkkel megóvták a gyár kikötőjében levő exportra ké­szülő hajókat. Az ideiglenes forra­dalmi munkástanács úgy döntött, hogy a Szovjetunió részére gyártott négyszáz személyes személyszállító hajót és a hatszáz lóerős tehervon­tató hajót — amely már útra készen állt — mindaddig visszatartja, amíg ezeknek a hajóknak további sorsá­ról külkereskedelmi szerveink nem döntenek. A gyár munkásai a Szíria részére készülő különleges tengeri vontatóhajón a munkálatokat hétfőn folytatják. Ötezer munkás lo­gozik már a MÁVAG­ban A röpcédulák ellenére is tovább folytatják munkájukat A MÁVAG forradalmi bizottmá­nyának szombat reggeli jelentése szerint a szivattyúgyárban és a ko­vácsolóüzemben pénteken reggel A jövő héten megkezdik a lakóházak helyreállítását Az Építésügyi Minisztérium for­radalmi bizottmánya intézőbizott­sága tárgyalást folytat a tervező és a kivitelező vállalatok forradalmi bizottmányaival, hogy a jövő héten megkezdődhessen a fővárosban a ká­rok felmérése, a lakóházaik helyre­­állítása. Sorra nyitnak a budapesti vendéglátóipari üzemek Egymás után nyitnak az étter­mek, eszpresszók, kivéve az italbol­tokat, amelyeket változatlanul zárva tartanak. Súlyos károk érték a IX. kerületben, valamint a VIII. kerület egyes részein működő vendéglátó­ipari üzemegységeket, a IX. kerti­megkezdődött a rendes munka. A nagy­üzemben pénteken reggel öt­ezer dolgozó foglalta el munkahe­lyét. Ez a létszám 85 százaléka a gyár budapesti alkalmazottainak.­­ a MÁVAG dolgozói szombaton reggel egyöntetűen elutasították az újpesti forradalmi bizottmány továb­bi sztrájkra hívó röpcéduláit. Egy­ségesen kitartanak a nagyüzemi for­radalmi munkástanácsok csütörtökön este hozott határozatával: valameny­­nyi üzemrészben megkezdik a ter­melést. A legújabb jelentés szerint hétfőtől már három műszakban dol­goznak. É­letben jelenleg csak három van nyit­va. Zárva tartanak a külső kerüle­tekben a vendéglők, eszpresszóik is, mert a távolság miatt dolgozóik még nem tudják megközelíteni munka­helyüket. Ugyanakkor a XIII. kerü­letben például minden üzem műkö­dik — kivéve az italboltokat. Az áru­ellátás teljesen zavartalan. Rövidesen megnyílnak a mozik is A harcok napjaiban a budapesti filmszínházakat is érték károsodások, 5—6 mozi nagyobb helyreállításra szorul. Most állapítják meg a káro­kat. Felülvizsgálják a raktáron levő filmeket, hogy megállapítsák, melyek alkalmasak vetítésre. Előkeresnek a befejezésükhöz közelálló lakóháza­kat minél hamarabb átadjá­k új la­kóiknak. Az újpesti üzemekben hétfőn megindul a munka Ismeretes, hogy az újpesti és a cse­peli üzemek között vita folyt a mun­ka felvételéről. Az újpestiek több órás vita után is ragaszkodtak a sztrájk folytatásához. Szombaton este azon­ban az újpesti munkástanácsok kül­döttei megbeszélést tartottak az új­pesti forradalmi tanács termében s úgy döntöttek: hétfőn egységesen megindítják a munkát. Az újpesti Duna Cipőgyár munkásta­nácsa felkérte szerkesztőségünket a kö­vetkezők közlésére: A Duna Cipőgyár ideiglenes munkástanácsa értesíti a gyár dolgozóit, hogy 5-én, hétfőn reggel 7 órakor a termelést beindítja. Hétfőn reg­gel 7 órakor jelentkezzenek munkára a B-gyár sarok­üzem, üzemfenntartás, mű­szaki osztály, anyag- és áruforgalmi osztály dolgozói, az összes adminiszt­ratív dolgozók és műszaki vezetők, a gyermekotthon, bölcsőde és orvosi ren­delő dolgozói. Keddtől, 6-ától kezdve az A-gyár is megindítja a termelést. A Duna Cipőgyár tehát a szokásos kezdési időpontban, két műszakban teljes üzemmel dolgozik. A szocialista Internacionálé bécsi üléséről szombaton az esti órákban megérke­zett a Magyar Szociáldemokrata Párt küldöttségének egyik tagja, dr. Ré­vész András Kéthly Anna megérke­zését a legközelebbi órákban vár­ják. (MTI) A becsületes munkások megértik új pártunk zászlóbontásának célját Pénteken alakítottuk meg az MSZMP X. kerületi szervezetét, amelynek tagja Horváth Vincze régi munkásmozgalmi harcos is. Beszél­gettem vele az új pártról, a régiről, s a tanulságokról, amelyeket jól agyunkba kell vésni. Horváth Vince a saját életén érezte a múlt bűneit, hibáit. Már 1919-ben részt vett a munkások harcában. 1945 után is azonnal bekapcsolódott a munkás­­mozgalomba, s tagja lett a Kommu­nista Pártnak. De ő mindig olyan ember volt, aki véleményét bármiről és bárkiről is mindig megmondta. A Rákosi-önkénynek ez nem volt ínyé­re, s mint politikailag megbízhatat­lant, izgatással vádolva, börtönbe ve­tették. A forradalom nyitotta meg előtte is a börtönkaput. Mikor hallotta, hogy újjáalakul a párt, első útja a párthoz vezetett és részt kért annak harcából. Abban a reményben tette ezt, hogy ez a párt megtisztul a múlt bűneitől, s nem fo­gadja be a soraiba azokat a sztálinis­ta,rákosista elemeket, akik részesei voltak a terrornak, a jog és a szabad­ság eltiprásának. Nekünk, akik ezt az új pártot létrehozzuk, gondoskodnunk kell arról, hogy megvédjük pártunk tisztaságát az ilyen elemektől, hogy zászlónkat soha többé ne szennyez­hesse be semmiféle klikk önző érde­ke. Számítunk arra, hogy a becsüle­tes munkásság megérti új pártunk zászlóbontásának célját és mellettünk áll a munkásosztályért, a szocializmu­sért vívott harcunkban. E cél érdeké­ben hajlandók vagyunk minden de­mokratikus szervezettel együttmű­ködni, amely segíti a független Ma­gyarország, a szocializmus megterem­­tését hazánkban. Varga Imre az MSZMP X. kerületi szervezetének tagja Mindszenty József rádiónyilatkozata Mindszenty József bíboros, eszter­gomi érsek rádiószózatot intézett a magyar néphez és a világhoz. A szó­zatban köszönetet mondott mindazok­nak, akik részvéttel és segítő szándék­kal viseltettek. Mi kis nemzet vagyunk — mon­dotta —, kis ország a föld­gömbön. Ám valamiben mégis elsők vagyunk: egy nemzet sincs, amely ezeréves tör­ténelme során nálunk többet szenve­dett volna. Első királyunk, Szent Ist­ván uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győ­zelem után, amelynek 500. évforduló­ját üljük, nemzeti létszámunk egye­zett az akkori Angliáéval. Ám folyton szabadságharcokat kellett vívnunk, legtöbbször a nyugati országok védel­mében. Ez megakasztotta a nemzetet és mindig újra saját erőnkből kellett a felemelkedést keresnünk. Mi rendkívül súlyos helyzetünk­ben is azt reméljük, hogy nincs el­lenségünk. Azért, mert mi se va­gyunk ellenségei senkinek sem. Min­den néppel és országgal barátságban akarunk élni. A régi nacionalizmusokat minde­nütt át kell értékelni. A nemzeti ér­zés ne legyen többé harcok forrása az országok közt, hanem éppen az igazság fundamentumán a békés együttélés záloga. A nemzeti érzés virágozzék az egész világon, a népek közös kincseit képező kultúrértékek területén, így az egyik ország hala­dása a másikat is előre viszi. Más természetű okoknál fogva, fizikai életfeltételeik szerint is mind job­ban egymásra utaltak a népek. Mi, magyarok az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni. Nem mesterségesen hirdetett, de valódi barátságban mindegyikkel, sőt még további tájakra is emelve szemün­ket mi, akik nemzeti barátságban, zavartalan, békés, kölcsönös megbe­csülésben kívánunk lenni a nagy Amerikai Egyesült Államokkal és a hatalmas orosz birodalommal egy­aránt, jószomszédi viszonyban Prá­gával, Bukaresttel, Varsóval és Bel­­gráddal. Ausztriát pedig ebben a te­kintetben úgy kell megemlítenem, hogy mostani vajúdásunk kapcsán tanúsított testvéri magatartását máris minden magyar a szívébe zárta. Majd a szovjet csapatok kivoná­sáról beszélt, őszintén reméljük, je­lentette ki, hogy az orosz fegyveres erők mielőbbi kivonása országunk­ból megtörténik. Belső helyzetünket azonban az is vál­ságossá teszi, hogy az előbb elmon­dottak miatt a munka, a termelés or­szágosan megállt. Közvetlen éhínség fenyeget. A szabadságharcot egy csontig soványított nemzet vívta. Ezért a munkát, a termelést, a hely­reállítási feladatok elvégzését min­denütt azonnal fel kell venni, saját összességünk, nemzetünk érdekében. Ez a nemzet életének folytatásához szükséges haladéktalanul. Új, visszaélésmentes választás szük­séges, amelynél minden párt indulhat. A választás történjék nemzetközi el­lenőrzés mellett. Én pártokon kívül az állásom szerint felül is vagyok és maradok. Figyelmeztetek ebből a tisztem­ből minden magyart, hogy a gyönyö­rű egység októberi napjai után ne adjon helyt pártviszályoknak és szét­húzásnak. A törvényes felelősségre­­vonásoknak minden vonalon, éspedig független és pártatlan bíróság útján kell bekövetkezniök. Magánbosszúkat el kell kerülnünk, ki kell küszöböl­nünk. A keresztény hitoktatás szabadsá­gának azonnali rendezését, a katoli­kus egyház intézményeinek és társu­latainak, köztük sajtójának vissza-­­­adását joggal elvárjuk. 2 NÉPSZABADSÁG Tűnjenek el a felelőtlen rágalmazók! A Frankel Leó utcában rosszul lett egy kilencedik hónapban levő terhesasszony. Rosszul lett és neki­esett egy fának t estében leszakí­tott egy kitűzött röplapot. Szomorú és emberhez méltatlan, de akadt több felelőtlen­ járókelő, aki éles hangon támadt rá az asz­­szonyra. Árulót kiáltottak rá, s hall­hatta a rögtönzött vádat is: persze, hogy letépi, mert „ái­ós a férje.. Talán még baja is eshetett volna a szerencsétlen nőnek, ha nem lépnek közbe a nemzetőrség arra járó tag­jai. Az ő szavukra volt szükség, hogy észhez térjenek. Az ő szavukra és több józan ítéletű ember szavára a felelőtlen rágalmazók végül is eltűn­tek. Tűnjenek is el, mert emberség­re, forradalmunk vívmányait meg­védő, okos megfontoltságra soha nem volt olyan szükségünk, mint ezekben a napokban. Hogi­ art csa­láfi el a külföldi sefféltf­t'? A Magyar Vöröskereszt értesíti a segélyre szoruló lakosságot, hogy az országunkba érkezett külföldi se­gély elosztása folyamatban van. Ér­tesítjük a lakosságot, hogy a segély elosztását a kerületi nemzeti forra­dalmi bizottságok a Vöröskereszttel együttesen bonyolítják le. A segélyt — az indokoltság megállapítása után és a sürgősség sorrendjében — 1956. november 8-tól az egyes kerületi nemzeti forradalmi bizottságok ad­ják ki. Kérelmével mindenki a kerü­leti nemzeti forradalmi bizottsághoz forduljon. A Vöröskereszt közvetlen segélyt egyelőre csak a forradalom harcaiban sebesülteknek (vagy azok közvetlen hozzátartozóinak), vagy a most szabadult politikai foglyoknak tud adni. (MTI) i XrmHh íraszlot­t*VB*tok t'S nemzet ilyen óriási meg-A mozdulása után természetes, hogy őt magát kell megkérdeni, hogy képzeli el a jövőjét. Ennek a meg­fel­bomlott pártok feltámasztása le­h Én azt hiszem, kül- és belpolitikai okból is jobb lett volna, ha néhány hetet még várhattunk volna de ha a nemzet élni akar visszaszerzett sor­sával és kikényszerítette, vigyáz­zunk, hogy minél több jó, és minél kevesebb rossz származzék belő1®­Végzetes tévedés lenne, ha »kitá­masztott pártokkal, nem kívánt ki­sértetjárásként az akkori pártélő szelleme is visszatérne. Nem vádolni akarok. Senki sem­ látja tisztábban a mentségeket. Olyan módszerekkel álltunk szem­ben, amelyekre a magyarság tapasz­talatainál fogva nem volt felkészül­ve. Akiket ez a módszer jellemük­ben felőrölt, vagy hibás lépésekre kényszerített, inkább szánnivalók, s amennyiben értékeik vannak, azt szeretnénk a nemzeti munkának megmenteni. Amit mondani akarok hogy ezek a feltámadt pártok volta­képpen csak új pártok szervező he­lyei lehetnek, amelyekben mi régiek már akik politizáltak közöttünk, fok­ról fokra a forradalomcsináló s ab­ban megtisztult fiataloknak adjuk át a helyet. Van azonban ennek a sokpárt­rendszernek nagyobb veszélye is, mint a hajdani pártok tülekedésének, kicsinyességeinek feltámadása, a meggyűlölt rendszerrel együtt szét­tépheti azt a szocializmust is, amely­ről fiatalon álmodtunk, s amelyhez a letűnt rendszer bűnei között is ra­gaszkodtunk. Három dolgot kell itt mindenkinek meggondolnia: 1. Hogy Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szo­­cializmus útján, voltaképp szocialista állammá lett. Ezt a helyzetet a régi rend lerombolásának a vágyéban számba nem venni, olyan óriási hat­ás lenne, amilyen a kommunistáké volt, akik a magyar gazdasági élet, főként a mezőgazdaság valóságos ál­lapotát, magasabb fejlettségét szám­os nem véve, oda rombolták, ahol az orosz állt az októberi forradalom előtt, csakhogy a lenini menetrend szerint láthassanak a felépítéséhez. Intézkedéseinkben a mostani állapo­tokból kell kiindulni, eltökélve, hogy ami vívmány vagy kis változtatással vívmánnyá alakítható, azt megtart­suk, s megfelelő irányban továbbfej­lesztjük. 2. De ha a helyzet nem is pa­rancsolná, a magyar nép klasszikus művekben testet öltött vágya is azt diktálja, hogy a szocializmus elvéhez ragaszkodjunk. Nem ismerek olyan magyar írót, gondolkozót, aki a szo­cializmusnak ellensége lett volna. A vita inkább akörül volt, hogy szocia­lizmusunk a külföldi patronok hű másolása legyen-e, vagy az általános elveknek, a magyar természethez, gazdasági helyzethez idomuló alkal­mazása. A vita most eldőlt, eldöntöt­te a meg nem kérdezett nemzet. De a döntés nem a szocializmus, csak annak tőlünk idegen formája ellen történt. 3. Végül az sem közömbös, hogy a­­ Fent! cikket az „Új Magyarország”­­ból vettük át. Németh László okfejtésé­vel és javaslataival egyetértünk, szocializmus vállalásával vagy elve­tésével mit nyerünk s vesztünk a világban. Ebben a pillanatban hall­gattam végig a magyar semlegesség! nyilatkozatot. Ki nem helyesli, hogy a magyarság semmiféle hatalmi cso­portosulásban részt ne vegyen? Azonban épp ezzel önkéntelen kap­csolatba kerültünk az államoknak azzal az egyre növő, semlegességre törekvő tömbjével, amelyek között véleményem szerint a helyünk is van. Lengyelországra, a szabadság felé haladó Duna-népekre, a színes nemzetek világára gondolok. Ezek a népek pedig vagy szocialisták, mint Lengyelország és Jugoszlávia, vagy ősi eszméik alapján, de a szocializ­mussal rokon rendszerek felé halad­nak, mint India. Ezek a népei­ két­ségkívül sorra elidegenednének tő­lünk, ha mi csak látszatra is, abba esnénk vissza, amit ők polgári de­mokráciának neveznek. De ugyanezt kívánja az a tisztelet is, amelyet a Szovjetunió népeiben viselkedésünk­kel, remélünk, kivívtunk, sőt úgy hi­szem, a Nyugat jobbjainak a figyel­me is, akik e meghökkentő forrada­lom után mintaadó politikai beren­­­dezkedést várnak tőlünk. Éppen ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy a kormány­­koalíció pártjai, de lehetőleg min­den párt, közös nyilatkozatot ad­jon ki, amelyben a szocializmus néhány nagy elve mellett, mint a gyárak állami kézbentartása, bizo­nyos alacsony (25—40?) holdszám fö­lötti birtokok vissza nem adása, hi­tet tennének. Nagyon szép lenne, ha néhány olyan elvben is megegyez­hetnének, amely a szocializmus sa­játos helyi jellegét is hangsúlyozhat­ná, mint pl. a munkásság részesedé­sének kimondása az ipar és kereske­delmi vállalatok vezetésében és jö­vedelmében, vagy a laza, önkéntes, hegyközségszerű szövetkezetek tá­mogatása. A pártok külön célja, fel­adata ezen a közösen elismert, nem nagyszámú elven túl kezdődne, s az általuk képviselt társadalmi csopor­tok külön érdekeiben gyökerezne. Én azt hiszem, ezt a „szocialista" deklarációt minden működő párt el­fogadhatná. Az írók pártja, a volt Parasztpárt éppen úgy, mint a mar­xizmus tanait a század és ország megváltozott viszonyaival összehan­goló szociáldemokrácia, sőt talán a kommunista párt örököse, a Szocia­lista Munkáspárt is. Nem lehetne kifogása ellene a Kisgazda Pártnak sem, hiszen nekik nem a „tulajdon szentségének“ liberális védelme a feladata, hanem bizonyos holdszám alatti birtokok védelme, amelyeknek a fejlődése ezután nem mennyiségi, hanem minőségi irányban haladna. Kis Sándor személye, de Kovács Béla nyilatkozata is biztosítéknak látszik, hogy a Kisgazda Párt nem lesz a kapitalizmust feltámasztani akaró emberek menhelye. A Katoli­kus Néppárt első nyilatkozatából is azt hallom, hogy az utóbbi idők vív­mányait nemcsak felmondani nem akarja, de továbbfejleszteni. Egy ilyen nyilatkozattal, amely úgy érzem, a pártok és az ország akaratát fejezné ki, pillanatnyi hasz­nán túl históriai jelentőségű politi­kai forma is jönne létre; a néhány nagy, közös alapelven álló több­pártrendszer, amely az egységes esz­mei alapon álló társadalmi rendsze­rek határozottságát, a parlamentáris rendszer rugalmasságával egyesí­tené. TV ÚJPESTEN TÖRTÉNT (Tanulságos történet munkásoknak) A nemzeti felkelés első forró nap­­jaiban , mint annyi más üzemben az Egyesült Izzóban is megválasz­tották az ideiglenes munkástanácsot. A tanács megszervezte a gyár védel­mét, a bérelőlegek kifizetését és így tovább. Szóval tette amit kell. A napokban megjelent a gyárban néhány fegyveres. Vezetőjük az Új­pesti Forradalmi Bizottság képviselő­jének mondotta magát, s kifogásolta az üzemi munkástanács összetételét. Azok voltak , vagy sem; nem tud­­juk. Azt sem igen lehet érteni, hogy miből gondolják egyesek, az üzemtől távol, hogy jobban tudják kit akar­nak a munkások , mint ők maguk. Az is feltűnő, hogy fegyveresek men­tek „meggyőzni“ a munkásokat. De talán még ezeknél a kérdéseknél is feltűnőbb, hogy mi lett fellépésük eredménye. A munkástanács átala­kult, s az új tanács legfeltűnőbb vo­nása, hogy 14-ről 7-re, felére csök­kent benne a munkások száma. Ho­gyan? Munkástanács, amelyből ki­szorítják a munkásokat? Mi ez? Ki­nek az érdeke? Az újpesti eset nem kivétel. Vannak gyárak, ahol már harmadszor választanak ideiglenes munkástanácsot. Mi szükség van er­re? Milyen szándékok húzódnak meg e mozgolódások mögött? Munkások! Számotokra a felkelés egyik legfontosabb vívmánya az üze­mi munkástanács! A felkelés keze­tekbe adta a gyárakat. Nem szép sza­vakkal, mint Rákosiék tették, hanem valóságosan. A munkástanácsok a ti hatalmi szerveitek. Kommunisták, szociáldemokraták, pártonkívüliek fogjatok össze: védjétek meg. Az ideiglenes tanácsokat mihamarább váltsátok fel a gyár összes dolgozói által demokratikusan megválasztott tanácsokkal. Egy fontos okkal több, hogy hétfőn minden munkás munka­helyén legyen. Az Egyesült Izzó mun­kásai megkezdik a munkát. Helyes döntés. S nemcsak az ország nehéz helyzete, hanem ez is indokolja, hogy a munkások végre együtt légy®l­nek, hallassák hangjukat, kinyilvá­nítsák akaratukat. Egy munkás sem akarhatja, hogy a munkástanács, a gyári hatalom, amit a sztálinistáktól harccal kivívott a munkásság m°st ellenforradalmi erők martaléka le­gyen. Őrizzük meg a forradalom dokumentumait, emlékeit Az Országos Széchényi Könyvtár ké mindenkit, aki részt vett a forradalom bármely eseményében, vagy szemtanúi volt bármely megmozdulásnak, hogy röviden írja le, foglalja össze az­­eket, a hallottakat. Minden esemény­ élményleírás lehetőleg rögzítse a pontos időpontot és helyet. A könyvtár Ka mindenkit, aki fényképfelvételeket k®­szített a forradalom napjaiban, mond­son el felvételeiből egy-egy másolatot a könyvtárhoz. Címe: Országos Széchényi Könyvtár Budapest, VIII Múzeum korai 14—16. (MTI)

Next