Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-10 / 35. szám

6 Tízévi börtönre ítélték az Egyetem utcai társbérlő-gyilkost A Fővárosi Bíróság Tutsek­­ Gusztáv­ tanácsa szombaton hirde­tett ítéletet az Egyetem utcai társ­bérlő-gyilkos Krausz Bessi Gizel­la 45 éves takarítónő ügyében. A bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki szándékos emberölés bűntettében és ezért 10 évi bör­tönbüntetésre ítélte, valamint nyolc évre eltiltotta egyes állam­­polgári jogainak gyakorlásától. Az ítélet indokolásában a bíró­ság kimondotta, hogy a tanúvallo­mások, a helyszíni szemle és az orvosszakértői vélemény alapján, kétségtelenül a vádlott ölte meg dr. Weiler Erzsébetet. Nem fogad­ható el az a védekezés, amelyet a védelem terjesztett elő, s amely szerint az ügyvédjelölt nőt nem a fürdőszobában, hanem egyik lakó­szobájában fojtotta meg egy har­madik személy. Ennek, mind a tanúvallomások, mind pedig a helyszíni szemlén tapasztaltak el­lentmondanak. Ugyanakkor a vád­lott és a védelem magatartása le­hetetlenné tette, hogy a bíróság egy enyhébb minősítés, az erős felindulásban elkövetett szándé­kos emberölés irányában tüzetes vizsgálódást folytathasson. A vád­lott — nemcsak az orvosszakértői vélemény, hanem a nyomozás és a tárgyalás során tapasztaltak alapján is — nem elmebeteg, s ha­­ bizonyos idegbetegségekkel kezel­ték is, gyors és éles felfogással rendelkezik. Enyhítő körülménynek tudta be a bíróság a meggyilkolt Weiler Erzsébet és Krausz Bessi közötti elmérgesedett viszonyt, azt, hogy a gyilkosság az októberi esemé­nyek után, olyan időben zajlott le, amikor az országban tömege­sen került sor hasonló bűncselek­ményekre. Az ügyész az ítélet ellen nem fellebbezett, hanem azt tudomásul vette. Krausz Bessi Gizella ártat­lanságát hangoztatva fellebbezett, s ehhez csatlakozott védője is. Csalót köröz a rendőrség A Budapesti Rendőrfőkapitány­­ság körözést rendelt el Nagy La­jos szélhámos, csaló ellen, aki a fővárosban, de főleg, az esetek többségénél vidéken követi el bűncselekményeit. Nagy az Élel­miszeripari Minisztérium tisztvi­selőjének adja ki magát, és saját, de nem létező terményjárandósá­gát ajánlja fel megvételre. Áldo­zatait eddig úgy fosztotta ki, hogy egy forgalmasabb útvonalon elké­ri az illetőktől a pénzt, rendsze­rint több ezer forintot, amelyet — mint mondja — befizeti majd a terményre, azután megszökik. Előfordult már, hogy ruhaneműe­ket, élelmiszert is kicsalt hiszé­keny emberektől. Legutóbb a du­nántúli megyékben ütötte fel ta­nyáját. Személyleírása a követke­ző: Barna bundasapkát, szürke hosszú télikabátot, sötétkék zakót, szürke nadrágot és fekete box­­csizmát visel. Jobb hüvelykujjá­nak vége forradásos. A Budapesti Rendőrfőkapitányság kéri a la­kosságot, hogy a szélhámos tar­tózkodási helyéről értesítse telefo­non a 123—456, 14—24-es mellék­­állomást, vagy pedig személyesen a legközelebbi rendőrőrsöt. ■ A körözött szélhámos. Yves Montand megénekelte a párizsi taxisofőrt, az olasz filmek sem fukarkodnak a taxisokról ké­szült felvételekkel, csak a pesti taxi nem jutott még senkinek az eszébe. Pedig ez a téma valóban az utcán hever, pontosabban gu­rul , kissé kopott ülésein ott ül a város ezernyi öröme és gondja Dalt, filmet, regényt lehetne írni a pesti taxisofőrökről. Mit c­inál­­jak, ha csak újságíró vagyok? Ri­portot! Az „elátkozott" Székács utca 11. Salkovszki Ferenc, a JA 906. számú kocsi vezetője 26 esztende­je ül taxin. Hová viszi legszíve­sebben az utasokat? — Mindegy nekem kérem, az utas bemondja a címet, s mi már be is nyomjuk a gázt Megyek én mindenhová szívesen, csak a Szé­kács utca 11-be ne vitesse magát senki. Elátkozott ház az kérem ... — Ki lakik ott? Boszorkány? — Ugyan kérem, a sofőrök nem babonásak. Hanem abban a ház­ban lakott a harmincas évek ele­jén egy kormányfőtanácsos. Be­ült a kocsiba, csak annyit mon­dott, hogy „Székács utca 11.”, s nekem már gyöngyözött a homlo­komon a verejték. Elindultam. Kezdte: „Miért megy ilyen las­san!? ...” Rákapcsoltam. Erre ő: „Most meg rohan, mint egy ál­lat!” Lassítottam. „Most miért nem előz?!” — menydörögte. Úgy ismertük, mint a rossz pénzt, min­den sofőr tudta, hogy egy út a Székács utca 11-ben kisebb fajta istencsapást jelent... Szomorú idők voltak azok a taxi­sok számára is. Sok tízezer mun­kanélküli, taxira alig akadt vala­kinek pénze. Előfordult, hogy a nagy kocsik egész nap egyetlen fuvart sem csináltak. Haltenber­­ger úr, a tulajdonos-vezérigazgató kiadta a parancsot: az a sofőr, aki egyetlen fuvart sem csinál, aznap­ra nem kapja meg a 6 pengőjét. Csakhogy a taxisofőrök nem azért töltik életüket a pesti asz­falton, hogy ki ne fogjanak az ilyesmin. A nagytaxisok egyszer lecsapták a zászlójukat, az óra 60 fillért mutatott. A pénzt befizet­ték a saját zsebükből, megkapták a hat pengőt. Maradt még tisztán öt negyven ... És a borravaló? Annyi herce­hurca volt az elmúlt esztendők­ben körülötte, hogy jó lenne meg­kérdezni az érdekelteket is: nem lealázó-e a számukra a borravaló? Leichmann bácsi nevet: — Lealázó, ha kevés... De ko­molyra fordítva a szót: ez évszá­zados szokás Magyarországon, hiába akarnák kiirtani, különben is, mi taxisofőrök, akárcsak mond­juk a fodrászok és a pincérek, szeretünk keresni. Különben is az utas, ha borravalót ad, valamit mindig kíván érte. Egészen fan­tasztikus­ borravaló történeteink vannak. . Koffer fel, koffer le Egyet közülük Jassó István mond el — nem borravalóért. — Egyszer telefonhívásra me­gyek az utasért. Lekiabál a II. emeletről, hogy menjek fel cso­magokért. Három koffert vitetett le, majd beleszakadtam. Ahová mentünk, ott megint felküldött velük a harmadik emeletre. Fizet­ni akar, de elfelejtette megnézni az órán a csomagért járó pótdíjat. Szólok neki, erre elkezd vesze­kedni, végül nagy ordítozás után leszámolja fillérre a viteldíjat. Nyugodt ember vagyok, de elön­tött a méreg. A taxisok kedves, vidám gyerekeik, de jaj, ha meg­bántják őket. Fogtam a három koffert, levittem a földszintre és letettem a kocsi mellé. Ez volt az én borravalóm az utasnak ... És ha már a pénznél tartunk, mondjuk el, hogy most rendezték a taxisok fizetését — közmegelé­gedésre. Eddig 3 forint volt a leg­magasabb órabér, ennyit kaptak azok, akik évtizedeket töltöttek kocsin. Most 6,19 forint — köz­­megelégedésre. Utas, fizess! Azt azért most sem szeretik a sofőrök, ha az utas „angolosan”, fizetés nélkül próbál távozni. Már az arcáról felismerik a csalót, mint a pénztáros a hamis száz­­forintost. Tapintatosan járnak azért el, nem bántanak meg sen­kit, csak a pénzüket védik. — A múltkor az Ady-mozinnál beül valaki a kocsimba. Azt mond­­ja, hogy vigyem a Teleki Pál ut­cába, azaz nem mégsem oda, ha­nem a Szabadság térre. Ott meg­állít egy átjáróház előtt. Éltem a gyanúperrel, átsétáltam az átjáró­­ház Vécsey utcai oldalára. Nem tévedtem, ott jön az én delikven­sem. Szóltam neki, hogy: „Uram, ön téved, a másik oldalon áll a kocsi.” Kénytelen-kelletlen me­gint beült, s most a Nyugati te­herpályaudvarhoz vitette magát, gondolta, hogy ott eltűnhet a so­­kadalomban. Előre kértem a pénzt, veszekedni kezdett, hogy mit gondolok én róla. Jól gondol­tam, mert az addigi viteldíjat, 7 forint valamennyi fillért is alig tudta összeguberálni... ! — Gyakori az ilyen utas? — Nem. Gyakoribb, ha az utas, mielőtt kiszáll a kocsiból és vár­nom kell rá, előre fizet. A múlt­kor a Szent István körúton egy férfi egy százast hagyott ott ná­lam előlegül. Amikor megint be­szállt, megkérdeztem tőle: „A Jósika utcába menjek?” Csodálko­zott, hogy honnan ismerem a la­káscímét. Onnan, hogy már több­ször vittem, és az ilyen rendes utast megjegyzi magának az em­ber. De nem beszél róla másnak, mert a mi szakmánkban fő a diszkréció! Végül úgy illik, hogy az idős taxisofőrök mellett bemutassunk egy taxisofőrnőt is. Természete­sen nemcsak a taxisok, hanem az újságírók is diszkrét emberek, s ez esetben eltekintünk az életkor közlésétől. Ungvári Györgyné 1950. áprilisa óta van a taxinál, a legrégebbi taxis nők közé tarto­zik. Hogy is volt csak? — Úgy, hogy első utasom egy nő volt. Közismert, hogy ez bal­­szerencsét hoz. Csakhogy a babo­na ezúttal sem vált be, nagysze­rűen érzem magam és semmi pénzért nem hagynám itt a vál­lalatot. Pedig nehéz volt. Eleinte mi, az első női taxisofőrök érde­kességszámba mentünk, s min­denki törte magát, hogy beülhes­sen a kocsinkba. Azután többen lettünk, és valakinek .­eszébe ju­tott, hogy mi nem tudunk vezet­ni. Elkerültek bennünket, mint a fekete macskát. De azután ez is megszűnt, és ma már senki nem törődik azzal, hogy férfi, vagy nő vezeti a kocsit, csak taxit kapjon. — S a sofőrnő sem törődik az­zal ,hogy ki az utas? — Nem. Vannak ugyan utasok, akik a taxiban akarnak újabb hó­dításra szert tenni, dehát álljuk az ostromot. A szemünk az úton­­ van és nem az utason. Akármi- 'i­lyen szépeket is mond az utas, a karambolból nekünk lesz ba­junk . . . — Apropó, karambol. Sokat ka­ramboloznak a taxis nők? — Még a feltételezést is kikér­jük magunknak! A legutóbbi sta­tisztika szerint a nők sokkal ke­vesebb balesetet csináltak, mint a férfi kollégák! Folytathatnám még a beszélge­tést, de sajnos, máris elkéstem, rohannom kell. Hopp, itt egy sza­bad taxi. A taxisofőr a sofőrbun­ .­da prémgallérjába húzódva kérdi:­­ — Hová parancsolja? Bemondok egy címet — teljes* diszkréció mellett.­­ Pintér István ! TAXI!... TAX­!... NÉPSZABAD IX! 1957. február 10. vasárnap NYOLCSZÁZEZER FORINTOS paprikahamisítási panama a Hámán Kató téri piacon­ ­Néhány héttel ezelőtt arra lettek figyelmesek a Főkapitányság tár­­sa­dalomtulajdon-védelmi osztályá­nak nyomozói, hogy a Hámán Kató téri (volt Haller tér) piacon egyes ősi termelők feltűnően élénkpiros színű, fényes paprikát árusítanak. A nyomozók azonnal lefoglaltak a paprikából egy bizonyos meny­­nyiséget és beküldték vegyvizsgá­­latra. Az Élelmiszer Vegyvizsgáló Intézettől visszaérkezett jelentés szerint a paprikát hamisították , mégpedig több mint 50 százalékos idegen anyaggal keverték. Megin­dult a széleskörű nyomozás, amely évek óta nem tapasztalt, hatalmas arányú paprikahamisítási pana­máról rántotta le a leplet. „Osztozunk az üzleten" Frenkl József és Fehér László az I. számú Zöldség- és Gyümölcs­kiskereskedelmi Vállalatnál álltak alkalmazásban, mint felvásárlók. December elején a központi rak­tárakban már fogytán volt az őrölt­­paprika-készlet, ezért azt az utasí­tást kapták, hogy— kis tételek­ben — vásároljanak fel paprikát az őstermelőktől. Frenkl és Fehér teljesítették a megbízatást és szék­­helyüket a Hámán Kató téri pia­con ütötték fel. Ide hordják ugyan­is a Kalocsakörnyéki falvak, Gé­­derlak, Foktő, Úszód községek földművelő­ lakói az állami őrlés után jutalékként kapott papriká­jukat. (Tudni kell ugyanis, hogy a paprikaőrlés 1938 óta állami mo­nopólium, s csak az állam hozhat forgalomba nagyban őrölt papri­kát, amelyért természetesen szava­tosságot is vállal.) Frenkl és Fe­hér nem tartották be a törvényes rendelkezéseket, hanem nagyban kezdték el a felvásárlást. S vala­melyiküknek mindjárt eszébe is jutott: miért ne lehetne ebből a nagy üzletből egy kissé saját zsebre is dolgozni? Felbiztatták szállítójukat: „Úgyis túl világos ez a paprika, fessék meg, hígítsák fel, s kilónként 5 forintot liszte­lünk.” A géderlaki parasztok ezt meg is tették. A fele mérgező anyag Ilyen biztatás után a parasztok már jól tudták, hogy akárm­eny­­nyire is felkeverik a paprikát, lesz, aki megvegye: az állami vál­lalat részére Frenkl és Fehér.. Ezért attól sem riadtak vissza, hogy a jól színező báriummal, mí­­niummal és közönséges falfesték­kel, valamint liszttel — s hogy fé­nyes legyen — étolajjal keverjék Mit számított az nekik, hogy a bárium, a míniu­m rendkívül ár­talmas az egészségre? Frenklék 80 forintért vásárolták az 50 száza­lékos hamisítványpaprika kilóját. Ezt „rendesen” el is számlázták a vállalatnak, viszont a parasztoktól kilónként 5 forintot visszakaptak a kifizetett összegből — természe­tesen saját zsebükre. VIGYÁZAT! Hamis ötforintosok vannak forgalomban! A Főkapitányság társadalom­­tulajdon-védelmi osztályához az elmúlt hetekben több bejelentés ér­kezett, amely szerint hamis öt­forintosok vannak forgalomban. Eddig csupán néhány darabot jut­­­­ta­ttak el ezekből a hamis ötforin­tosokból a nyomozó szervekhez,­­ amiből arra lehet következtetni,­­ hogy nem túl sok van belőlük. En­nek ellenére a nyomozást ez ügy­ben megkezdték. A Főkapitányság felkéri a lakos­ságot, a pénztárosokat, hogy kísér­jék nagyobb figyelemmel az öt­forintosokat. A hamis pénzt köny­­nyen fel lehet ismerni szürkés szí­néről, tompa csengéséről, vala­mint durva kidolgozásáról. Vasútrobbantó terroristákat fogott el a rendőrség Paksi László, dorogi bánya­csillés és társai még november derekán elhatározták, hogy pont­ban éjfélkor felrobbantják a Do­rog és Leányvár közötti vasút­vonalat, majd megtámadják Ele­kes Ferenc Kossuth-díjas bányász országgyűlési képviselőt. Az elhatározást tett követte. Paksi László félkilónyi dinamitot szerzett, azt társaival együtt el­helyezte a vasúti sín talpfái alá, aztán meggyújtották a messzire elvezetett gyújtózsinórt. Ezután Elekes Ferenc lakásá­hoz mentek a terroristák. Útköz­ben azon tanakodtak, hogy be­törik a Kossuth-díjas bányász há­zának ajtaját és az előszobában „ottfelejtenek” néhány kézigráná­tot.. Úgy látszik erre már nem volt idejük, mert csak messziről dobták Elekes házára a lánggrá­nátokat és kézigránátokat. A ház több helyütt megrongálódott: négyezer forint a kár. A minap elfogták a terrorista banda két tagját, Kocsis Lászlót és Kovács Imrét. Társaik disszi­dáltak. 800000 forint kár Amikor a rendőrség társadalom, tulajdon­védelmi osztálya rájött erre a nagyszabású bűntényre, s azonnali zárlatot rendelt el , 5000 kiló hamisított paprikát még sikerült visszatartani a Zöldség- és Gyümölcskiskereskedelmi Vál­lalat raktáraiban. Frenkli és Fe­h­ért természetesen azonnal őrizet­be vették. Elfogták a hamisítókat is, Rozner István és Horváth Jó­zsef géderlaki, Kopasz Sándorné foktői és Nyárasdi József aszadi földműveseket. Mint értesültünk róla, tovább folytatják a vizsgálatot, hogy a mérgező anyagokkal kevert papri­kából nem maradt-e valahol köz­fogyasztású készlet. Kiterjesztik a vizsgálatot a vállalatra is — ki ott a felelős? A Rendőrfőkapitányság egyébként felhívja a lakosság fi­gyelmét, hogy ne vásároljon — különösen piacon — ömlesztett paprikát, még ha néhány forinttal olcsóbb is, mint az állami csoma­golású leplombált és­ szavatolt paprika — ugyanis amellett, hogy a festett paprika káros az egész­ségre, az ételt, a tartósított élel­miszereket is megrontja. 87- L. *­­ Sütetenefél box! Vegyen 3'30-ért LOTTO szelvényt! Árusítás február 15-től

Next