Népszabadság, 1957. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1957-06-01 / 128. szám

(Folytatás az 1. oldalról) a budapesti banditák hasonlí­tottak azokra a párizsi ban­ditákra, akik a Francia Kom­munista Pártra törtek. November 8-án, a támadás más­napján, a párt szavára ötvenezer párizsi munkás tüntetett a fasisz­ták ellen. A hallgatóság tapsától gyakran félbeszakítva, Guyot elvtárs be­számolt arról a harcról, amelyet a Francia Kommunista Párt a magyarországi események igazi arcának megmutatásáért folyta­tott. Felmutatta a párt plakátjait, százezres és milliós példányban kiadott füzeteit. A párizsi párt­­bizottság ajándékaként át is nyúj­totta azokat Marosán György elv­társnak. „Végeredményében megleckéz­tettük az imperialistákat, azon­ban nem tagadhatjuk, hogy ők is leckét adtak nekünk. Igaz, hogy az imperializmus világméretekben meggyengült a második világhá­ború után, de mégis erős és ra­vasz s erről nem szabad megfeled­keznünk. Az osztályharc élő va­lóság ott is, ahol a szocializmus győzött. Meg kell őrizni a nem­zetközi munkásmozgalom egysé­gét és tömörülését a Szovjetunió és az SZKP körül. Minden or­szágban, mint a szemünk fényét, őrizni kell a párt egységét, hűségét a marxizmus a leninizmushoz, a dogmatizmus és a revizio­­nizmus elleni egyidejű­ harc­ban" — vonta le a tanulságokat a fran­cia kommunisták képviselője. A Francia Kommunista Párt most, 1957 májusában erősebb, mint valaha. A párt áll, a mun­kásegység ügye előre halad s Guy Mollet kormánya fekszik a földön — jelentette ki hatalmas taps közepette Guyot elvtárs. A francia burzsoá sajtó azon siránkozik, hogy a magyar ese­mények hatása eltompult. „Minél gyorsabban haladnak előre önök, annál jobb lesz nekünk Franciaországban’* — mondta a szónok. Franciaországban most nincs kormány. Igaz, az élet úgy megy tovább, mintha volna. Sok kü­lönbség nincs. De azért kormány mégis kell. A reakciós pártok olyan kormányt akarnak, amilyen a korábbi volt. Ez azonban már csak azért is nehezen megy, mert erős mozgalom van ellene a gyá­rakban, üzemekben. A párt olyan baloldali kormányt akar, amely véget vet az algériai háborúnak. Ezért kész támogatni minden erre hajlandó erőt, még akkor is, ha más kérdésekben nem ért egyet vele. „Véget kell vetni az algériai háborúnak, ezzel tartozunk az algériai és a francia népnek" — mondotta Guyot elvtárs. Beszé­dét így fejezte be: „Sok sikert kí­vánok nehéz és nemes feladatotok teljesítésében. Legyetek egysége­sek, pártotok és­­kormányotok kö­zül, legyetek egységesek a nem­zetközi munkásmozgalomban.’’ Percekig tartó hatalmas ováció köszöntötte szavait, a megjelentek helyükről felállva, hosszan éltet­ték vendégeinket és a dicső Fran­cia Kom­miunisita Pártot. Mikor a tapsvihar elcsendese­dett Marosán, György elvtárs lé­pett a mikrofonhoz. Lapunk zár­takor beszéde még tart. Beépítik a „foghíjakat' A fővárosi tanács és az Épí­tésügyi Minisztérium szervei az elkövetkező években a város pe­remén épülő új lakótelepeken kí­vül beépítik a fővárosban levő 50—60 „foghíjas” telket is. Az első ilyen üres telkek beépítése egy-két helyen már megkezdő­dött. Legelőször a főváros fő­útvonalán levő foghíjaikat rende­zik. A Fővárosi Tanács Építőipari Beruházó Vállalata a tervek sze­rint az idén a következő foghíjak beépítéséit tervezi: Pesten a már említett Üllői úti üres telkeken kívül a Rákóczi út 56 és 65, a Damjanich utca 21 és 54, a Csa­nádi utca 25, a Baross utca 114 és 116 szám alatti foghíjakat. Budán az Árpád fejedelem útja 35—37, a 39, a 40, 41, 42, 43, 49, 51—53, az 54, a Dereglye utca 3 és a Szép­völgyi út 3/b, a Török utca 5—7, a Mártírok útja 27, a 35—37, a 43—45 és 49-es, a Tass Vezér út, a Böszörményi út 32 és 42, az At­tila utca 5 és 101, a Krisztina kör­út 83—85 számú telkeket. Az új lakások száma több mint ezer lesz. Az épületek folyamato­san, legkésőbb 1958 októberéig épülnek meg, s nagymértékben eltüntetik fővárosunk előnytelen utcaképeit, egységes, összefüggő lakónegyedekké egészítik ki a vá­rosképet. (4. folytatás.) Amíg Mindszenty erre várako­zott, addig az Országházban más esemény zajlott le, öt óra tájban ugyanis nagyszabású sajtófoga­dást rendeztek a magyar és kül­földi újságírók, fotóriporterek ré­szére. A fogadáson Tildy Zoltán és Losonczy Géza államminiszte­­rek válaszoltak az újabb szenzá­ciókra éhes hazai­ és nyugati la­pok munkatársainak kérdéseire. Losonczy Géza kifejtette, hogy a kormány „a legteljesebb mértékben ragaszkodik ahhoz, hogy a most lezajlott forradalom (?) vívmányai (?) teljes egészük­ben fennmaradjanak.. A sajtóértekezlet szünetében ter­jedt el a hír: megérkezett Edward T. Wailes, az Egyesült Államok új magyarországi követe. — Miért oly sietős neki? Miféle megbízása van? — faggatták a nyugatnémet új­ságírók amerikai kollégáikat. Ők csak vállukat vonogatták. Akkor nem is tehettek mást. De később közlékenyebbek lettek. A jólérte­sült amerikai folyóirat, a Repor­­ter, december 27 én arról írt, hogy az események túl gyors kifejlődése miatt­­a budapesti amerikai ügyvivő személyesen kényszerült meglá­togatni Nagy Imrét és felszólítani arra, hogy szíveskedjék legalább némi bizalmatlanságot mutatni a Nyugat iránt. Legalább addig, amíg a szovjet csapatok el nem hagyják az országot.. . Ezt a tanácsot túl későn adtuk neki .. Ezért jött hát pont aznap az új követ, hogy „politikusan" tempót diktáljon a túl gyorsan diadalitta­­sult ellenforradalomnak, s hozza rendbe az elhamarkodott és tak­tikailag kuszált lépések következ­ményeit. A helyzet azonban más­nap megfordult. Wailes úr külde­tése kudarcba fulladt, a tempót már nem ő diktálta. Át sem adta megbízólevelét, s később eltávo­zott ... A sajtóértekezlet után Mind­­szenty őeminenciája végre megér­kezett a parlamenti stúdióba. Pontban nyolckor, a nyugati fotó­riporterek kereszttűzében meg­kezdte „szózatának" felolvasását. Nos, az ellenforradalomnak ez a vezéralakja, Magyarország „első zászlósura" dörgedelmes főpapi stílusban megadta a választ Lo­­sonczynak a sajtóértekezleten ki­fejtett illúzióira. Hiába beszélt Losonczy bármit is a „vívmányokról", Mindszenty még a Nagy Imre-kormányt sem ismerte el, és ezt reakciós elva­­kultságtól gőgös hangon így fe­jezte ki: „A bukott rendszer (!) ré­szesei és örökösei (az örökösök természetesen Nagy Imre és kor­mányának tagjai, Sz. I.) külön felelősséget viselnek saját tevé­kenységükért, mulasztásért, kése­delemért vagy helytelen intézke­désért egyaránt." Nos, a „bukott rendszer örököseinek" is szól Mindszenty fenyegetése, hogy „ ... a törvényes felelősségre­­vonásnak minden vonalon, és­pedig független és pártatlan bíróság útján kell bekövet­keznie". E főpapi „kinyilatkozta­tásnak" nem lehetett méltóbb be­fejezést adni annál, hogy beszéde végén Mindszenty visszakövetelje az egyház „intézményeit", tehát nyilvánvalóan földbirtokát is... Szombaton az esti órákban már egyre feszültebbé és zavarosabbá vált a légkör a parlamentben, amint az országban is fokozódott a zűrzavar és ellentmondásosabb lett a helyzet. Maléter, az ellenforradalmár honvédelmi miniszter, mielőtt a parlamentből elindult küldöttsé­gével Tökölre — ahol a meg­állapodás szerint este 10-kor foly­tatódtak volna a magyar—szovjet katonai tárgyalások — nyilván igen bosszankodhatott. Erre sok oka volt: az árulásban vele együtt tartó tisztek jelentették, hogy a néphadsereg harmadik hadteste, Gyurkó vezérőrnagy parancsnok­sága alatt, továbbra sem teljesíti a népi demokráciát eláruló fel­kelő vezér és miniszter utasításait. A harmadik hadtest tisztjei, kato­nái mindvégig hűek maradtak esküjükhöz, a munkáshatalomhoz. Ezért a Duna—Tisza közén, a Ti­szántúlon mindvégig harcban áll­tak és sikeresen számolták fel a fasiszta ellenforradalmi csoporto­kat. Az ilyen hazafias akciók ke­resztezték Maléter tervét. Mi volt e terv lényege? Amint a parlamentben megtudtam, Malé­­terék, az áruló tisztek parancsnok­sága alatt álló alakulatokkal, a hajnali órákban provokációra ké­szültek a szovjet csapatok ellen. Kalandorvállalkozásuktól azt vár­ták, hogy ezzel meggyorsíthatják az úgynevezett ENSZ-csapatok beavatkozását. Ez egyértelmű lett volna azzal, hogy hazánk hadszín­térré válik. Nagy Imre, Tildy Zoltán és több itt tartózkodó miniszter, va­lamint más állami vezető ilyen légkörben tért éjféltájban nyugo­vóra parlamenti szállásán. November 4-én hajnali fél négy­kor Janza honvédelmi miniszter­­helyettestől hivatalos jelentés jött, hogy megkezdődött a szov­jet csapatok bevonulása Buda­pestre. Nagy Imre ekkor magá­hoz kérette Tildy Zoltánt, s né­hány más minisztert. Üzentek a lakásán tartózkodó Kovács Béla államminiszternek is, akiért autót küldtek. De Kovács Béla mégsem tudott bejönni, mert míg a kiküldött tiszt a kapu előtt álló kocsiból felment érte a lakására, addig el­lenforradalmárok elrabolták az állami autót... (Folytatás következik.) Szenes Imre: Az utolsó napjuk... NÉPSZABADSÁG 1957. június 1. szombat 1 Fontos határozatokat hoztak a KGST állandó mezőgazdasági bizottságának Szófiában tartott ülésén A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának állandó mezőgazdasá­gi bizottsága a múlt héten Szófiá­ban tartotta második ülését, ame­lyen Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, a Szov­jetunió és Csehszlovákia képvise­lői vettek részt. Megfigyelőt kül­dött az ülésre a Kínai Népköztár­saság és a Mongol Népköztársaság is. A tanácskozásokról a követ­kező tájékoztatást adták ki: Az állandó bizottság ülésén, az egyes országok képviselői beszámol­tak az 1956. évi mezőgazdaság­­fejlesztési terv teljesítéséről, a me­zőgazdasági munkák állásáról, majd megvitatták és jóvá­hagyták az állan­dó bizottság 1957. évi munkatervét. Az ülésein fontos határozatokat hoztak a KGST-szert részvevő orszá­gok­­ mezőgazdasági terme­lésének távlati tervezése, a termelés szako­sítása, a mezőgazdaság gépesítése, a gyomok és egyéb kártevőik, valamint különböző betegségek elleni védeke­zés, a nagy terméseket hozó növény­fajták elterjesztése kérdéseiben. Részletesen megtárgyalták az ülés részvevői a kukoricatermelés növe­lésének lehetős­égeit, a hibrid kuko­­ricavetőmag előállítására irányuló tu­dományos kutató munka összeegyez­tetését, az élelmiszeripar egyes ága­zatainak távlati fejlesztését. Foglal­koztak azzal a kérdéssel is, hogyan tudja a mezőgazdaság minél na­gyobb mértékben nyersanyaggal el­látni a könnyűipart. Elhatározták továbbá, hogy nem­zetközi mezőgazdasági szakfolyóira­tot adnak ki, amelynek feladata lesz elősegíteni a KGST országaiban a tudomány és a gyakorlat eredményei­nek kölcsönös kicserélését. A határozatok nagymértékben elő­segítik és tovább erősítik a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsá­hoz tartozó országok közötti gazda­sági tudományos és műszaki együtt­működést. (MTI) A KISZ és az Úttörőszövetség levele a pedagógusokhoz A KISZ és az Úttörőszövetség a pedagógusnap alkalmából üd­vözlő levélben köszöntötte a nevelőket. A levél a többi között a kö­vetkezőiket tartalmazza: Szeretettel köszöntjük Önöket, ifjúságunk fáradhatatlan nevelőit, a pedagógusok napján. Hálás szívvel és gyermeki szeretettel köszöntjük mindenekelőtt azokat az idősebb­­tanítókat és tanárokat, akik becsületes hazafiakká neveltek minket, mai kiszistákat és ifjúsági vezetőket. S velük együtt szeretettel üdvözöljük a tanítók és tanárok ifjabb nemzedékét, népi demokráciánk neveltjeit is, akik ugyanolyan féltő gonddal ültetik el a tudásvágyat a gyermeki szívekbe, mint elődeik, mint idősebb társaik. Azokat a tanítókat és tanárokat­­köszöntjük ma, akik a népünk és ifjúságunk jövője ellen támadó ellenforradalom után újra tanítvá­nyaik elé léptek, hogy begyógyítsák az ellenforradalom okozta sebe­ket és a szocializmus, a nemzetköziséggel párosuló igaz hazafiság ma­gasztos eszméjét plántálják az ifjúság lelkébe. Köszönet és elismerés illeti azokat az úttörővezető pedagóguso­kat, akik a nehéz időkben is helytálltak és a vörös nyakkendőhöz, az úttörőfogadalomhoz hű pajtások ezreit nevelték csapataikban. Köszö­net és elismerés illeti mindazokat, akiknek áldozatos munkájához fű­ződik a magyar gyermekek e kedves szervezetének megújhodása és sorainak állandó gyarapodása. Hisszük, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezette közös munkánkat siker koronázza, övezze tisztelet; a tanítványok és az egész társadalom szeretete vegye körül az ifjúság igaz nevelőit! Nemes munkájukhoz jó egészséget, sok sikert kívánunk! Ünnepélyes diplomakiosztás a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen pénteken adták át az 1956—1957-ben végzett mérnökök diplomáját. Salyi István Kossuth-díjas rek­tor nyolcvankilenc gépész- és hetvenöt kohómérnöknek adta át ünnepélyesen a diplomát. A vég­zett mérnökök nevében Salánki József gépészmérnök vett búcsút az Alma Matertől. (MTI) A magyar ipar büszke seregszemléje Megnyílt a Budapesti Ipari Vásár A Városligetben péntekre virradóan egész éjjel dolgoztak a kiállí­­tók. Reggel 9 órára, az ünnepélyes megnyitásra azonban, minden ké­szen állt. Megjelent az ünnepélyes megnyitón Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf Ist­ván, az Elnöki Tanács titkára. Ott voltak az ipari tárcák miniszterei: Czottner Sándor, Csergő János, Nagy Józsefné, Trautman Rezső. Meg­jelent dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, dr. Pongrácz Kálmán, a fővárosi tanács VB-elnöke, J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a budapesti diplomáciai testület több tagja. Szili Géza, a fővárosi tanács VB-elnökhelyettese megnyitó beszé­dében hangoztatta, hogy a vásár megrendezése az ellenforradalom után hét hónappal, gazdasági életünk­­konszoldációjána­k egyik bizo­nyítéka. Ez a vásár — mint mondotta — jóval nagyobb, mint a leg­utóbbi, 1955-ös helyiipari vásár volt. Az idén már a helyi ipar mellett részt vesz a magyar nagyipar is a kiállításon. Délben megnyíltak a kapuk a nagyközönség előtt, és a szeren­csések, akik már az első napon belépőhöz jutottak, büszke öröm­mel nézték a magyar ipar sereg­szemléjét. Az épületek előtt és között sora­kozó gépmonstrumok, hatalmas autóbuszok és vontatók, épp úgy megnyerték a közönség tetszését, mint az apró műszerek, rádióal­katrészek. Hatalmas a tolongás a textil-, cipő-, bőrárukiállításon. Sorba kell állnia annak, aki vásárolni is akar a kiállított, szebbnél szebb könnyűipari termékekből. Sokak bosszúságára sok kiállí­tott cikk nem eladó. Ezek a minta­darabok, a jövő évi modellek. Nem vásári, hanem kiállítási tárgyak, és a céljuk is az, hogy a közönség megismerje, mire készül a magyar ipar, és az érdeklődők véleménye elő­segítse a legjobban megfelelő tí­pusok kialakítását. A szövetkezetek és magánkis­iparosok fülkéi előtt is nagy a tolongás. Nyergestől papucskészí­tőig, mézeskalácsostól órásig, mindenféle kisiparos kiállít a vá­sáron. S ha áruval győzik a ro­hamot, ugyancsak jó üzletet csi­nálhatnak. Itt is, ott is egyre több a cso­magokkal megrakodott ember. Az üzemek szakemberei, mérnökei a „konkurrens" gyár termékeit né­zik, jegyezgetnek. Mindenkitől le­­het tanulni valamit. Egy vevő terjedelmes csomagot cipel, azon töri a fejét, hogy fog hazajutni, de felvidul egy tábla láttán, külön szolgálat gondosko­dik a csomagok hazajuttatásáról. Hullámzik a tömeg, mindenkit egy kis büszkeség­gel tölt el a vásár. Egy országban úrrá lett nép al­kotó erejének biztató bizonyítéka az 1957-es Budapesti Ipari Vásár. Faludi András ­ Derékig ér, halászol a búza Csongrádban Csongrád megye magasabb fek­vésű földjein — főleg Szeged ha­tárában és a makói járás egyes vidékein — halászol a búza. Az ősszel legkorábban a termelőszö­vetkezetek vezettek: a szegedi Ha­ladás, és az Alkotmány, a földeáki Dózsa, a pitvarosi Vörös Csillag s még jónéhány termelőszövetkezet tábláin derékig ér már a búzave­tés.

Next