Népszabadság, 1957. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1957-06-01 / 128. szám

(Folytatás az 1. oldalról) a budapesti banditák hasonlítottak azokra a párizsi banditákra, akik a Francia Kommunista Pártra törtek. November 8-án, a támadás másnapján, a párt szavára ötvenezer párizsi munkás tüntetett a fasiszták ellen. A hallgatóság tapsától gyakran félbeszakítva, Guyot elvtárs beszámolt arról a harcról, amelyet a Francia Kommunista Párt a magyarországi események igazi arcának megmutatásáért folytatott. Felmutatta a párt plakátjait, százezres és milliós példányban kiadott füzeteit. A párizsi pártbizottság ajándékaként át is nyújtotta azokat Marosán György elvtársnak. „Végeredményében megleckéztettük az imperialistákat, azonban nem tagadhatjuk, hogy ők is leckét adtak nekünk. Igaz, hogy az imperializmus világméretekben meggyengült a második világháború után, de mégis erős és ravasz s erről nem szabad megfeledkeznünk. Az osztályharc élő valóság ott is, ahol a szocializmus győzött. Meg kell őrizni a nemzetközi munkásmozgalom egységét és tömörülését a Szovjetunió és az SZKP körül. Minden országban, mint a szemünk fényét, őrizni kell a párt egységét, hűségét a marxizmus a leninizmushoz, a dogmatizmus és a revizionizmus elleni egyidejű harcban" — vonta le a tanulságokat a francia kommunisták képviselője. A Francia Kommunista Párt most, 1957 májusában erősebb, mint valaha. A párt áll, a munkásegység ügye előre halad s Guy Mollet kormánya fekszik a földön — jelentette ki hatalmas taps közepette Guyot elvtárs. A francia burzsoá sajtó azon siránkozik, hogy a magyar események hatása eltompult. „Minél gyorsabban haladnak előre önök, annál jobb lesz nekünk Franciaországban’* — mondta a szónok. Franciaországban most nincs kormány. Igaz, az élet úgy megy tovább, mintha volna. Sok különbség nincs. De azért kormány mégis kell. A reakciós pártok olyan kormányt akarnak, amilyen a korábbi volt. Ez azonban már csak azért is nehezen megy, mert erős mozgalom van ellene a gyárakban, üzemekben. A párt olyan baloldali kormányt akar, amely véget vet az algériai háborúnak. Ezért kész támogatni minden erre hajlandó erőt, még akkor is, ha más kérdésekben nem ért egyet vele. „Véget kell vetni az algériai háborúnak, ezzel tartozunk az algériai és a francia népnek" — mondotta Guyot elvtárs. Beszédét így fejezte be: „Sok sikert kívánok nehéz és nemes feladatotok teljesítésében. Legyetek egységesek, pártotok éskormányotok közül, legyetek egységesek a nemzetközi munkásmozgalomban.’’ Percekig tartó hatalmas ováció köszöntötte szavait, a megjelentek helyükről felállva, hosszan éltették vendégeinket és a dicső Francia Kommiunisita Pártot. Mikor a tapsvihar elcsendesedett Marosán, György elvtárs lépett a mikrofonhoz. Lapunk zártakor beszéde még tart. Beépítik a „foghíjakat' A fővárosi tanács és az Építésügyi Minisztérium szervei az elkövetkező években a város peremén épülő új lakótelepeken kívül beépítik a fővárosban levő 50—60 „foghíjas” telket is. Az első ilyen üres telkek beépítése egy-két helyen már megkezdődött. Legelőször a főváros főútvonalán levő foghíjaikat rendezik. A Fővárosi Tanács Építőipari Beruházó Vállalata a tervek szerint az idén a következő foghíjak beépítéséit tervezi: Pesten a már említett Üllői úti üres telkeken kívül a Rákóczi út 56 és 65, a Damjanich utca 21 és 54, a Csanádi utca 25, a Baross utca 114 és 116 szám alatti foghíjakat. Budán az Árpád fejedelem útja 35—37, a 39, a 40, 41, 42, 43, 49, 51—53, az 54, a Dereglye utca 3 és a Szépvölgyi út 3/b, a Török utca 5—7, a Mártírok útja 27, a 35—37, a 43—45 és 49-es, a Tass Vezér út, a Böszörményi út 32 és 42, az Attila utca 5 és 101, a Krisztina körút 83—85 számú telkeket. Az új lakások száma több mint ezer lesz. Az épületek folyamatosan, legkésőbb 1958 októberéig épülnek meg, s nagymértékben eltüntetik fővárosunk előnytelen utcaképeit, egységes, összefüggő lakónegyedekké egészítik ki a városképet. (4. folytatás.) Amíg Mindszenty erre várakozott, addig az Országházban más esemény zajlott le, öt óra tájban ugyanis nagyszabású sajtófogadást rendeztek a magyar és külföldi újságírók, fotóriporterek részére. A fogadáson Tildy Zoltán és Losonczy Géza államminiszterek válaszoltak az újabb szenzációkra éhes hazai és nyugati lapok munkatársainak kérdéseire. Losonczy Géza kifejtette, hogy a kormány „a legteljesebb mértékben ragaszkodik ahhoz, hogy a most lezajlott forradalom (?) vívmányai (?) teljes egészükben fennmaradjanak.. A sajtóértekezlet szünetében terjedt el a hír: megérkezett Edward T. Wailes, az Egyesült Államok új magyarországi követe. — Miért oly sietős neki? Miféle megbízása van? — faggatták a nyugatnémet újságírók amerikai kollégáikat. Ők csak vállukat vonogatták. Akkor nem is tehettek mást. De később közlékenyebbek lettek. A jólértesült amerikai folyóirat, a Reporter, december 27 én arról írt, hogy az események túl gyors kifejlődése miatta budapesti amerikai ügyvivő személyesen kényszerült meglátogatni Nagy Imrét és felszólítani arra, hogy szíveskedjék legalább némi bizalmatlanságot mutatni a Nyugat iránt. Legalább addig, amíg a szovjet csapatok el nem hagyják az országot.. . Ezt a tanácsot túl későn adtuk neki .. Ezért jött hát pont aznap az új követ, hogy „politikusan" tempót diktáljon a túl gyorsan diadalittasult ellenforradalomnak, s hozza rendbe az elhamarkodott és taktikailag kuszált lépések következményeit. A helyzet azonban másnap megfordult. Wailes úr küldetése kudarcba fulladt, a tempót már nem ő diktálta. Át sem adta megbízólevelét, s később eltávozott ... A sajtóértekezlet után Mindszenty őeminenciája végre megérkezett a parlamenti stúdióba. Pontban nyolckor, a nyugati fotóriporterek kereszttűzében megkezdte „szózatának" felolvasását. Nos, az ellenforradalomnak ez a vezéralakja, Magyarország „első zászlósura" dörgedelmes főpapi stílusban megadta a választ Losonczynak a sajtóértekezleten kifejtett illúzióira. Hiába beszélt Losonczy bármit is a „vívmányokról", Mindszenty még a Nagy Imre-kormányt sem ismerte el, és ezt reakciós elvakultságtól gőgös hangon így fejezte ki: „A bukott rendszer (!) részesei és örökösei (az örökösök természetesen Nagy Imre és kormányának tagjai, Sz. I.) külön felelősséget viselnek saját tevékenységükért, mulasztásért, késedelemért vagy helytelen intézkedésért egyaránt." Nos, a „bukott rendszer örököseinek" is szól Mindszenty fenyegetése, hogy „ ... a törvényes felelősségrevonásnak minden vonalon, éspedig független és pártatlan bíróság útján kell bekövetkeznie". E főpapi „kinyilatkoztatásnak" nem lehetett méltóbb befejezést adni annál, hogy beszéde végén Mindszenty visszakövetelje az egyház „intézményeit", tehát nyilvánvalóan földbirtokát is... Szombaton az esti órákban már egyre feszültebbé és zavarosabbá vált a légkör a parlamentben, amint az országban is fokozódott a zűrzavar és ellentmondásosabb lett a helyzet. Maléter, az ellenforradalmár honvédelmi miniszter, mielőtt a parlamentből elindult küldöttségével Tökölre — ahol a megállapodás szerint este 10-kor folytatódtak volna a magyar—szovjet katonai tárgyalások — nyilván igen bosszankodhatott. Erre sok oka volt: az árulásban vele együtt tartó tisztek jelentették, hogy a néphadsereg harmadik hadteste, Gyurkó vezérőrnagy parancsnoksága alatt, továbbra sem teljesíti a népi demokráciát eláruló felkelő vezér és miniszter utasításait. A harmadik hadtest tisztjei, katonái mindvégig hűek maradtak esküjükhöz, a munkáshatalomhoz. Ezért a Duna—Tisza közén, a Tiszántúlon mindvégig harcban álltak és sikeresen számolták fel a fasiszta ellenforradalmi csoportokat. Az ilyen hazafias akciók keresztezték Maléter tervét. Mi volt e terv lényege? Amint a parlamentben megtudtam, Maléterék, az áruló tisztek parancsnoksága alatt álló alakulatokkal, a hajnali órákban provokációra készültek a szovjet csapatok ellen. Kalandorvállalkozásuktól azt várták, hogy ezzel meggyorsíthatják az úgynevezett ENSZ-csapatok beavatkozását. Ez egyértelmű lett volna azzal, hogy hazánk hadszíntérré válik. Nagy Imre, Tildy Zoltán és több itt tartózkodó miniszter, valamint más állami vezető ilyen légkörben tért éjféltájban nyugovóra parlamenti szállásán. November 4-én hajnali fél négykor Janza honvédelmi miniszterhelyettestől hivatalos jelentés jött, hogy megkezdődött a szovjet csapatok bevonulása Budapestre. Nagy Imre ekkor magához kérette Tildy Zoltánt, s néhány más minisztert. Üzentek a lakásán tartózkodó Kovács Béla államminiszternek is, akiért autót küldtek. De Kovács Béla mégsem tudott bejönni, mert míg a kiküldött tiszt a kapu előtt álló kocsiból felment érte a lakására, addig ellenforradalmárok elrabolták az állami autót... (Folytatás következik.) Szenes Imre: Az utolsó napjuk... NÉPSZABADSÁG 1957. június 1. szombat 1 Fontos határozatokat hoztak a KGST állandó mezőgazdasági bizottságának Szófiában tartott ülésén A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának állandó mezőgazdasági bizottsága a múlt héten Szófiában tartotta második ülését, amelyen Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői vettek részt. Megfigyelőt küldött az ülésre a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság is. A tanácskozásokról a következő tájékoztatást adták ki: Az állandó bizottság ülésén, az egyes országok képviselői beszámoltak az 1956. évi mezőgazdaságfejlesztési terv teljesítéséről, a mezőgazdasági munkák állásáról, majd megvitatták és jóváhagyták az állandó bizottság 1957. évi munkatervét. Az ülésein fontos határozatokat hoztak a KGST-szert részvevő országok mezőgazdasági termelésének távlati tervezése, a termelés szakosítása, a mezőgazdaság gépesítése, a gyomok és egyéb kártevőik, valamint különböző betegségek elleni védekezés, a nagy terméseket hozó növényfajták elterjesztése kérdéseiben. Részletesen megtárgyalták az ülés részvevői a kukoricatermelés növelésének lehetőségeit, a hibrid kukoricavetőmag előállítására irányuló tudományos kutató munka összeegyeztetését, az élelmiszeripar egyes ágazatainak távlati fejlesztését. Foglalkoztak azzal a kérdéssel is, hogyan tudja a mezőgazdaság minél nagyobb mértékben nyersanyaggal ellátni a könnyűipart. Elhatározták továbbá, hogy nemzetközi mezőgazdasági szakfolyóiratot adnak ki, amelynek feladata lesz elősegíteni a KGST országaiban a tudomány és a gyakorlat eredményeinek kölcsönös kicserélését. A határozatok nagymértékben elősegítik és tovább erősítik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országok közötti gazdasági tudományos és műszaki együttműködést. (MTI) A KISZ és az Úttörőszövetség levele a pedagógusokhoz A KISZ és az Úttörőszövetség a pedagógusnap alkalmából üdvözlő levélben köszöntötte a nevelőket. A levél a többi között a következőiket tartalmazza: Szeretettel köszöntjük Önöket, ifjúságunk fáradhatatlan nevelőit, a pedagógusok napján. Hálás szívvel és gyermeki szeretettel köszöntjük mindenekelőtt azokat az idősebbtanítókat és tanárokat, akik becsületes hazafiakká neveltek minket, mai kiszistákat és ifjúsági vezetőket. S velük együtt szeretettel üdvözöljük a tanítók és tanárok ifjabb nemzedékét, népi demokráciánk neveltjeit is, akik ugyanolyan féltő gonddal ültetik el a tudásvágyat a gyermeki szívekbe, mint elődeik, mint idősebb társaik. Azokat a tanítókat és tanárokatköszöntjük ma, akik a népünk és ifjúságunk jövője ellen támadó ellenforradalom után újra tanítványaik elé léptek, hogy begyógyítsák az ellenforradalom okozta sebeket és a szocializmus, a nemzetköziséggel párosuló igaz hazafiság magasztos eszméjét plántálják az ifjúság lelkébe. Köszönet és elismerés illeti azokat az úttörővezető pedagógusokat, akik a nehéz időkben is helytálltak és a vörös nyakkendőhöz, az úttörőfogadalomhoz hű pajtások ezreit nevelték csapataikban. Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akiknek áldozatos munkájához fűződik a magyar gyermekek e kedves szervezetének megújhodása és sorainak állandó gyarapodása. Hisszük, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezette közös munkánkat siker koronázza, övezze tisztelet; a tanítványok és az egész társadalom szeretete vegye körül az ifjúság igaz nevelőit! Nemes munkájukhoz jó egészséget, sok sikert kívánunk! Ünnepélyes diplomakiosztás a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen pénteken adták át az 1956—1957-ben végzett mérnökök diplomáját. Salyi István Kossuth-díjas rektor nyolcvankilenc gépész- és hetvenöt kohómérnöknek adta át ünnepélyesen a diplomát. A végzett mérnökök nevében Salánki József gépészmérnök vett búcsút az Alma Matertől. (MTI) A magyar ipar büszke seregszemléje Megnyílt a Budapesti Ipari Vásár A Városligetben péntekre virradóan egész éjjel dolgoztak a kiállítók. Reggel 9 órára, az ünnepélyes megnyitásra azonban, minden készen állt. Megjelent az ünnepélyes megnyitón Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Ott voltak az ipari tárcák miniszterei: Czottner Sándor, Csergő János, Nagy Józsefné, Trautman Rezső. Megjelent dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, dr. Pongrácz Kálmán, a fővárosi tanács VB-elnöke, J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a budapesti diplomáciai testület több tagja. Szili Géza, a fővárosi tanács VB-elnökhelyettese megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a vásár megrendezése az ellenforradalom után hét hónappal, gazdasági életünkkonszoldációjának egyik bizonyítéka. Ez a vásár — mint mondotta — jóval nagyobb, mint a legutóbbi, 1955-ös helyiipari vásár volt. Az idén már a helyi ipar mellett részt vesz a magyar nagyipar is a kiállításon. Délben megnyíltak a kapuk a nagyközönség előtt, és a szerencsések, akik már az első napon belépőhöz jutottak, büszke örömmel nézték a magyar ipar seregszemléjét. Az épületek előtt és között sorakozó gépmonstrumok, hatalmas autóbuszok és vontatók, épp úgy megnyerték a közönség tetszését, mint az apró műszerek, rádióalkatrészek. Hatalmas a tolongás a textil-, cipő-, bőrárukiállításon. Sorba kell állnia annak, aki vásárolni is akar a kiállított, szebbnél szebb könnyűipari termékekből. Sokak bosszúságára sok kiállított cikk nem eladó. Ezek a mintadarabok, a jövő évi modellek. Nem vásári, hanem kiállítási tárgyak, és a céljuk is az, hogy a közönség megismerje, mire készül a magyar ipar, és az érdeklődők véleménye elősegítse a legjobban megfelelő típusok kialakítását. A szövetkezetek és magánkisiparosok fülkéi előtt is nagy a tolongás. Nyergestől papucskészítőig, mézeskalácsostól órásig, mindenféle kisiparos kiállít a vásáron. S ha áruval győzik a rohamot, ugyancsak jó üzletet csinálhatnak. Itt is, ott is egyre több a csomagokkal megrakodott ember. Az üzemek szakemberei, mérnökei a „konkurrens" gyár termékeit nézik, jegyezgetnek. Mindenkitől lehet tanulni valamit. Egy vevő terjedelmes csomagot cipel, azon töri a fejét, hogy fog hazajutni, de felvidul egy tábla láttán, külön szolgálat gondoskodik a csomagok hazajuttatásáról. Hullámzik a tömeg, mindenkit egy kis büszkeséggel tölt el a vásár. Egy országban úrrá lett nép alkotó erejének biztató bizonyítéka az 1957-es Budapesti Ipari Vásár. Faludi András Derékig ér, halászol a búza Csongrádban Csongrád megye magasabb fekvésű földjein — főleg Szeged határában és a makói járás egyes vidékein — halászol a búza. Az ősszel legkorábban a termelőszövetkezetek vezettek: a szegedi Haladás, és az Alkotmány, a földeáki Dózsa, a pitvarosi Vörös Csillag s még jónéhány termelőszövetkezet tábláin derékig ér már a búzavetés.