Népszabadság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1957-08-01 / 180. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * Ára 64 KYffr NÉPSZABADSÁG 1957. augusztus 1, csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA II. évfolyam, 180. szara Thán ái cháo mííng nhűfng vj khách quy cúa chúng ta! Szeretettel üdvözöljük kedves vendégeinket! ÉLJEN A MAGYAR-VIETNAMI BARÁTSÁG! Ho Si Minh elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke európai körútja során ma hazánkba érkezik. Neve és híre nem ismeretlen a magyar nép előtt. A vietnami nép nyolcéves hősies harca, vezetőinek neve évekig szerepelt a lapok hasábjain. A franciák ellen vívott szabadságharcról érkező hírek, az a hősiesség, amellyel a vietnamiak harcba szálltak a gyarmatosítók uralmának megdöntésére, kivívta az egész világ csodálatát. Eljutottak hozzánk a harcok legendái: a mocsárban, a víz alatt rejtőző, nádcsövön lélegző katonák története, annak híre, hogy a visszavonuló lakosság hogyan égette föl maga mögött, ha kellett, saját hajlékát is, hogy az előrenyomuló francia gyarmatosítók ne találjanak szállásra és élelemre. A Dien Bien Phu-i győzelem a vietnami hősiességet példázza ma is az egész világon. A szabadság és a hazaszeretet erőt adott a népnek s nyolc év múlva siker koronázta a páratlan küzdelmet. A jól felfegyverzett és túlerőben levő francia gyarmati hadsereg felett győzedelmeskedett a vietnami nép. A háború idején csodálva és aggódva figyeltük a küzdelem kimenetelét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság megszületése óta országaink között jó kapcsolat és mély barátság fejlődött ki. Tízezer kilométer választ el bennünket, de — mint Ho Si Minh elvtárs mondotta — „ha földrajzilag távol élünk is, szívünkben közel állunk egymáshoz, mert célunk ugyanaz: a szocializmus építése és a világbéke megőrzéseA kölcsönös barátság azt szolgálja, hogy segítsük egymást, minél eredményesebben munkálkodjunk a nagy célok valóra váltásán. Ezt a támogatást jólesően érezte a magyar nép a közelmúltban. Az októberi ellenforradalom után a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése határozatban hozta nyilvánosságra, hogy „támogatja a magyar népet szocialista vívmányainak megvédésében.“ Az igazi barátság próbájának idején nemcsak ilyen nagy jelentőségű erkölcsi és politikai támogatást kaptunk, hanem jelentős anyagi segítséget is nyújtottak. Az országaink közötti együttműködés megszilárdításáról tanúskodik, hogy az 1957 májusában megkötött új magyar—vietnami árucsereforgalmi megállapodás értelmében az árucsereforgalom a tavalyihoz képest az idén megkétszereződik, így a magyar iparnak is nagy lehetőségei vannak, hogy hozzájáruljon a népi Vietnam felépítéséhez. A Vietnami Demokratikus Köztársaság lakosságára az országépítés mellett egy másik nagy feladat vár: kettészakított hazájának egyesítése. Ez a törekvése természetesen Dél-Vietnam népének is. Ugyanolyan nemzetközi reakciós erők, amilyenek tavaly Magyarországon ellenforradalmat robbantottak ki, most távol, Vietnamban működnek hasonló szándékkal. Dél-Vietnamot az amerikai imperializmus távol-keleti haditámaszponttá építi ki s a genfi egyezmény rendelkezéseit megszegve, akadályozza Észak- és Dél-Vietnam egyesítését. Ez a provokációs kísérlet nemcsak Vietnam életére hat ki, hanem nemzetközi konfliktussal fenyeget, s már hosszú idő óta mérgezi a nemzetközi légkört. Kormányunk és népünk eddig is támogatta s ezután is támogatja a vietnami népet, hogy megvalósítsa kettészakított országa egyesítését. A Ho Si Minh elvtárs vezette vietnami küldöttség, amely hazánkba érkezik, előzőleg már járt Moszkvában, Prágában, Varsóban és Berlinben. Ez az utazás nemzetközi jelentőségű. A szocialista országok kapcsolatainak elmélyítését és a jobb együttműködést szolgálja. A Vietnami Demokratikus Köztársaság a Távol-Keleten szilárd bástyája a szocialista tábor nemzetközi békepolitikájának. Ho Si Minh elvtárs magyarországi látogatása lehetőséget ad, hogy pártunk és kormányunk vezetőivel tanácskozásokat folytassanak a nemzetközi helyzetről, s a magyar—vietnami viszonyról. Amikor szeretettel köszöntjük hazánkban a hős vietnami nép nagy vezetőjét, bizton mondhatjuk, hogy Ho Si Minh elvtárs budapesti látogatása új állomása lesz a népeink közötti baráti kapcsolatoknak. Magyar—jugoszláv villamos távvezeték épül Söjtör és Varasd között A Nehézipari Minisztériumban egy heti tanácskozás után, szerdán véget ért a magyar—jugoszláv villamosenergiaügyi tárgyalások első szakasza. A tárgyalások eredményeként abban állapodtak meg, hogy Söjtör és Varasd között távvezetékkel összekapcsolják a jugoszláv és a magyar energiarendszert. Az építkezést a két ország közösen végzi. A vezeték jugoszláviai részének oszlopait és vezetékanyagát a magyar ipar szállítja, a jugoszláv fél a vételárat villamosenergiával egyenlíti ki. A 120 000 kilovoltos távvezeték rendeltetése az lesz,hogy a jugoszláv energiafeleslegből villamos áramot szállítson Magyarországnak. Az új létesítményt az ajka—söjtöri távvezetékkel kötik össze. Ez kétoldali alátámasztást ad a Dunántúl energiahálózatának, és bizonyos mértékben tehérmentesíti az ajka—söjtöri vezetéket a délnyugat-dunántúli olajvidék energiaellátásában. Ma érkezik Ho Si Minh elvtárs / Berlini tudósítónk telefonjelentése. Berlin, július 31. Ho Si Minh elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, a Vietnami Munkapárt főtitkára moszkvai, prágai, varsói és berlini látogatása után, a Magyar Népköztársaságba is ellátogat. Körutazása az európai szocialista országok fővárosaiban rendkívüli jelentőségű a szocialista tábor országainak barátsága szempontjából. Ho Si Minh elvtárs németországi látogatása befejeztével szerdán este fogadást adott. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke kíséretével együtt csütörtökön délelőtt Budapestre repül. Szarka Károly külügyminiszterhelyettes és Csatorday Károly, a Külügyminisztérium protokoll-osztályának vezetője Berlinbe érkezett, hogy a vietnami vendégeket Budapestre kísérje. Ho Si Minh és kísérete két külön repülőgéppel délelőtt 10 óra tájban indul a Schönefeld-repülőtérről és előreláthatólag a kora délutáni órákban érkezik meg Budapestre. Ha igényt tartunk a hatalomra, felelősséget kell éreznünk a gyárért, a termelésért (Marosán elvtárs a Mány-gyárban (Tudósítónktól.) Szerdán délután munkásgyűlés volt a Láng-gyárban. Az irodaépület előtti nagy térség már jóval négy óra előtt benépesedett. A Láng-gyári kommunisták és pártonkívüliek, a szomszédos üzemek dolgozói egyaránt nagy érdeklődéssel várták, miről beszél majd, hogyan válaszol kérdéseikre a párt küldötte, a politikai bizottság tagja, Marosán György elvtárs. S a sok taps, amely a beszédet meg-megszakította, az ittott feltörő nevetés, a helyeslő közbekiáltások arról tanúskodtak, hogy a válasz megfelelt a várakozásnak. Mit végeztünk eddig és mit teszünk ezután — erről számolt be Marosán elvtárs, s hol a munkásokhoz, hol az asszonyokhoz, a fiatalokhoz szólva felelevenítette a múltat, személyes élményeit a Horthy-rendszerről, hogy mindenkivel megértesse, mivel fenyegetett október 23-a és mitől mentett meg bennünket a szovjet hadsereg, a munkás-paraszt kormány és a párt munkája. — A magyar embernek, s különösen a munkásnak nem szabad felejtenie — mondotta. — Sokan vitatkoznak még ma is arról, hogy mi volt nálunk októberben. Vannak, akik azt mondják, hogy forradalom volt, sőt kiegészítik azzal, hogy nemzeti forradalom. Mi azonban azt mondjuk, hogy gyalázatos ellenforradalom volt. Mi, amikor széjjelvertük a nagybirtokokat, amikor megszüntettük a hárommillió nincstelen koldus országát, az egyke világot, amikor államosítottuk a bankokat, a bányákat, a gyárakat, akkor csináltunk forradalmat. Ha ezt meg akarják változtatni, akkor körülcsavarhatják magukat egymillió méter nemzetiszínű szalaggal, felrakhatnak annyi Kossuth-címert, amennyit csak akarnak és énekelhetik a Himnuszt annyiszor, amennyiszer csak akarják — ez akkor is ellenforradalom. S nekünk gondolnunk kell arra, hogy ha visszajöttek volna a földbirtokosok, a tőkések, a bankárok, akkor bizony nem beszélhettünk volna arról, hogy miért kevés a bölcsőde, miért nem magasabbak a bérek. Bizony, gyorsan elintézték volna azt, aki így beszél. — Most a nyugati rádiók arról sopánkodnak, hogy mi letartóztattunk embereket. Humanistáknak tüntetik fel magukat és panaszkodnak, hogy a Kádár-kormány kegyetlen diktatúrát gyakorol. Mi az oka ennek a nagy kétségbeesésnek? Az, hogy a hatóságunk oda üt, ahová már 1945—49- ben kellett volna. Azokat tartóztatjuk le, akikben az ellenforradalom külföldi szekértolói reménykedtek. Vannak, akik azt kérdezik, miért nem tettük meg ezt már korábban is? Azért, mert bár tudtuk róluk, hogy nem a mi híveink, de türelmesek voltunk. Amikor azonban az SZKP határozatának megjelenése után felélénkültek, különböző rémhíreket terjesztettek, hogy „októberben újra kezdjük", akkor a mi türelmünknek is vége lett. Becsületes embernek ma nincsen félnivalója. De senkivel szemben sem leszünk kíméletesek, aki kezet emel a munkáshatalomra. Ezután Marosán elvtárs gazdasági kérdésekről beszélt. Elmondotta, hogy az ellenforradalom okozta károk ellenére a munkásparaszt kormány igyekezett a régi hibákat kijavítani, s első gesztusként felemelte a béreket, jelezve, hogy először a munkásra gondol. A nehéz helyzetben is meghozta ezt az intézkedést, amikor a károk, a sztrájk okozta kiesés miatt több százezer munkanélkülivel számoltak. Nagy erőfeszítéseket tettünk, de elértük, hogy ma már nincsen munkanélküliség, s csak Budapesten tízezer embert várnak a munkapadok. A bonyolultabb munka ezután következik. Szilárd elhatározásunk, hogy nem engedünk semmiféle bérdemagógiát. Ha adunk akár egy forintot, csak úgy adjuk, hogy ott legyen mögötte a kenyér, a hús, a könyv, a ruha és a többi termék. A párt és a kormány minden eszközzel biztosítja a forint szilárdságát. Csak olyan keresetemelkedést enegedélyez, amely megfelel a lehetőségeknek. Ha többet akar a munkás, változtasson a jelenlegi helyzeten, növelje a termelékenységget, csökkentse az önköltséget. Mi semmiféle demagógiát nem engedünk, mert nem akarjuk az inflációt! •— Milyen nálunk a gyártmá? (Folytatás a 2. oldalon^