Népszabadság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1957-09-01 / 206. szám

2 Magyar államférfiak üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából HO SÍ MINH elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, a Vietnami Munkapárt Központi Bizottsága elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének és külügyminiszterének Hanoi Vietnam függetlenségi ünnepe, a vietnami nép nagy nemzeti ün­nepe alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar dolgozó nép nevé­ben testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és Önökön keresztül az egész vietnami népnek. A vietnami nép nemzeti ünnepén tiszta szívből kívánunk a ma­­l­­ar nép nevében újabb sikereket a Vietnami Demokratikus Köztár­­saság dolgozóinak a népgazdaság fejlesztéséért, életszínvonaluk eme­léséért tett erőfeszítésükhöz. Szilárdan bízunk benne, hogy mielőbb teljesül a vietnami nép hőn óhajtott vágya, országa demokratikus alapokon történő, békés egyesítése, aminek érdekében a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya fáradságot nem kímélve mun­kálkodik. Biztosítjuk Önöket, hogy a magyar nép minden erejével tá­mogatja a testvéri Vietnami Demokratikus Köztársaság népét e célok megvalósításában. Ho Si Minh elvtársnak a közelmúltban Magyarországon tett lá­togatása nagymértékben hozzájárult népeink őszinte és igaz barátsá­gának további elmélyüléséhez. Őszintén kívánjuk, hogy a szocializ­must építő népek nagy családjába tartozó magyar és vietnami nép barátsága a népek békéje javára tovább erősödjék. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KADAR JÁNOS a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke, az MSZMP KB első titkára, HORVÁTH IMRE a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. December közepére összehívták a SZÖVOSZ IV. országos kongresszusát Szombaton a parlament épüle­tében ülést tartott az Országos Földművesszövetkezeti Tanács. Az ülésen megjelent Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter, Nyers Rezső, a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke, Nagy Dá­niel, az Elnöki Tanács elnökhe­lyettese, Nánási László, a SZÖVOSZ felügyelőbizottságának elnöke, Tisza József, a Termelő­szövetkezeti Tanács titkára, Ha­lász János belkereskedelmi mi­niszterhelyettes. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Sadao Na­­kabajashi, a Japán Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének ha­zánkban tartózkodó alelnöke is. A tanácsülésen Nánási László tartott beszámolót a Szövetkeze­tek Nemzetközi Szövetségének Stockholmban, augusztus 4—7 kö­zött tartott kongresszusáról, és a földművesszövetkezetek nemzet­közi kapcsolatainak fejlődéséről. Lesték Pál, a SZÖVOSZ igaz­gatóságának tagja, a földműves­szövetkezeti járási, megyei­ kül­döttgyűlések előkészületeiről tar­tott beszámolót. A beszámolókat élénk vita kö­vette. A felszólalók hangsúlyoz­ták a földművesszövetkezeti moz­galom külföldi kapcsolatainak fontosságát. Beszéltek az ENSZ ötös bizottságának jelentéséről és egyöntetűen tiltakoztak az ellen, hogy az úgynevezett magyar ügyet, az ENSZ közgyűlésének napirendjére tűzzék. Az Országos Földművesszövet­kezeti Tanács végül határozatokat hozott. Egyik határozatukban az ENSZ ötös biz­ottságának Magyar­­országgal foglalkozó jelentése el­len tiltakoznak. A másik határo­zatban a SZÖVOSZ negyedik or­szágos kongresszusának összehí­vásáról intézkednek. A határozat kimondja, hogy a földművesszövetkezeti kül­dött- és közgyűléseket szep­tember 15-től október 31-ig, a járási és megyei küldöttgyű­léseket november 1-től de­cember 8-ig, a SZIlVOSZ or­szágos kongresszusát pedig december 16, 17, 18-án kell megtartani. A harmadik határozat a Szövet­kezetek Nemzetközi Szövetsége XX. kongresszusával foglalkozik, és a többi között megállapítja: „Szükséges annak a kérdésnek a megoldása, hogy minden ország szövetkezeti mozgalma a legrövi­debb időn belül tagja legyen az SZNSZ-nek, hogy ezáltal az SZNSZ csakugyan a szövetkezetek világszervezetévé váljon.’’ A hatá­rozat sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy ismét nem vették fel a magyar szövetkezeti mozgalmat. MTTfTfTf?TynTTTTtTTyTTYTtTTTtTTTVTTTTyfTTTtmnT?TTTfTffTTtTTTTTTMTT?TTTyTTyyTTTyTTTtTTTTTTTVT­ VTTTTTTTVVTTTTTTVTTTVTTTVTVWVWVTVTVVTV Szakszervezeti kiállítás nyílt meg Győrött A szeptember elsejei szakszer­vezeti nap alkalmából szombaton délután kiállítás nyílt meg Győ­rött a szakszervezetek megyei ta­nácsának székházában. A kiállítás képekben, számadatokban, grafi­konokban szemléltetően mutatja be, mit tesznek a szakszervezetek a dolgozók érdekében. Képet nyújt a magyar szakszervezetek mintegy száz éves fejlődéséről és jelenlegi tevékenységéről. NÉPSZABADSÁG 1957. szeptember 1. vasárnap A szabad Vietnam tizenkét esztendeje T­ izenkét esztendeje kiáltották ki Hanoiban a független, szabad Vietnamot. 1945. szep­tember 2-án Ho Si Minh elv­társ félmillió ember lelkes öröm­ujjongása közepette olvasta fel Hanoiban a függetlenségi nyilat­kozatot. jelentette be: „Francia­országgal szembeni gyarmati vi­szonyunk véget ért”, megszületett a Vietnami Demokratikus Köztár­saság. Sorsfordulóhoz érkezett ez­zel a sokat szenvedett nép, feltá­rultak előtte a felemelkedés, az új, emberhez méltó élet biztató perspektívái. A Vörös folyó országának népe azonban nem élvezhette sokáig zavartalanul, békében szabadsá­gát, függetlenségét. Alighogy hoz­zálátott saját sorsának alakításá­hoz, a múlt terhes örökségének felszámolásához, régi elnyomói fegyverrel támadtak rá. A francia imperializmus hitszegő módon harcba indította állig felfegyver­zett csapatait, gyilkos különítmé­nyeit egykori leggazdagabb, legér­tékesebb gyarmatának visszaszer­zéséért. Nyolc évig folyt a szeny­­nyes háború, hogy ismét az egy­kori szolgaság bilincsébe ver­jék a vietnami népet. Csodálattal szem­lélte a világ a hazafiak halált megvető, mondába kívánkozó hő­siességét, sorozatos győzelmeit az egyenlőtlen küzdelemben. Végül is bebizonyosodott, hogy a legmo­dernebb haditechnika, a többszö­rös számbeli fölényben levő had­sereg sem vehet erőt azokon, akik a függetlenség, a szabadság meg­­védelmezéséért harcolnak. A fran­cia imperializmus alapos leckét kapott ebből 1954 kora nyarán, Dien Bien Phunál. V­ietnam fiai, a kommunisták vezette, lelkesítette milliók nemcsak a vérzivataros időkben, fegyverrel a kézben álltak helyt, hanem mindvégig nem kevésbé csodálatra méltó sikereket értek el az eke szarvát vagy a kalapá­csot fogva. Különösen az utóbbi három évben, amióta mindkét ke­zükkel a munka szerszámait for­gathatják, hatalmas ütemben meg­gyorsult a gazdasági, a kulturális, a társadalmi felemelkedés. Ott, ahol a lakosság túlnyomó többségét alkotó parasztság majd teljes egészében feudális urak, idegen elnyomók cselédje volt, és nem mondhatott magáénak egy talpalatnyi földet sem, ebben az évben eredményesen befejeződik a földreform. A 11 milliós falusi lakosságból 10,3 milliót a népi ha­talom juttatott először földhöz. S azokon a rögökön, amelyeken nem is olyan rég gyakran maguk a pa­rasztok vonták az igát, egyre több és több traktor dübörög. Meg­kezdték a mocsarak lecsapolását, s az eddig parlagon hevert 20 ezer hektár földön is nemsokára élet virul. A régi Viet­namban ipar­ról, főként ne­héziparról a je­lentős termé­szeti kincsek,el­­lenére is alig beszélhettünk. Az a kevés szá­mú gyár és üzem, amely az országban volt, vagy a há­ború pusztítá­sának vagy a kivonuló gyar­mati csapa­tok garázdálko­dásának esett áldozatául. Még azt sem mond­hatjuk, hogy az ipart poraiból kellett feltá­masztani. Az alapokat kellett és kell megte­remteni. Az erőfeszítések, a szo­cialista országok testvéri segítsé­gének eredménye itt sem maradt el. Egyetlen évben, 1956-ban 18 üzem, köztük érc-, foszfátdúsító, villanyerőmű, gyufagyár, fűrész­áru-üzem kezdte meg a termelést De nem csupán az ország képe változik, gazdagodik, hanem ma­guk az emberek is. Egykor a la­kosság 90 százaléka nem tudott írni, olvasni. Ma már fordított az arány, s úgy tervezik, 1960-ra nem lesz ember, aki ne értene a betűvetéshez, az olvasáshoz. A felemelkedés jele az is, hogy je­lenleg tízszer annyi orvos őrkö­dik a nép egészségén, mint egy évtizede. Az éhhalál teljességgel, a múlt lidérce. Az élet minden területén nagy, eredményekben gazdag útra te­kinthetnek vissza Vietnam fiai a demokratikus köztársaság kikiál­tásának napján. Az öröm azonban nem zavartalan, mert mindez csak a 17. szélességi körtől északra van így, mert még ezen az évfordulón sem ünnepelhetnek egységes ha­zában. A bővizű Ben Haj folyó még mindig két részre osztja Vi­etnam szép földjét. Pedig az 1954- es genfi értekezlet döntése értel­mében az ország egységét már meg kellett volna teremteni­. Washington szaigoni bábjai azon­ban még az általános választások előkészítéséről sem hajlandók tár­gyalni, hallani sem akarnak az egységről, hiába kötelezi őket ér­vényes nemzetközi megállapodás, hiába törekszik erre következete­sen a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, az egész vietnami nép. Sőt, a 17. szélességi kört, a demarkációs vonalat or­szághatárrá próbálják változtatni. Komoly akadályok tornyosulnak tehát Vietnam egysége előtt. De bizton elmondhatjuk, az a hős nép, amely annyi nehézségen úrrá lett már, le fogja győzni ezeket az akadályokat is. A magyar nép, — ez kifejezésre jutott Ho Si Minh elnök ittjártakor —, a szo­cialista országok többi népé­vel, a haladó emberek százmilliói­val együtt szívből kívánja, hogy mielőbb elkövetkezzék az a nap, amikor északon és délen közös erővel küzdenek az ősi föld fel­virágoztatásáért, azoknak a célki­­tűzéseknek teljes diadaláért, ame­lyekért az elmúlt 12 esztendőben oly sikerrel munkálkodott a Viet­nami Demokratikus Köztársaság. Ezt a szép virágoskertet az agrárreform juttatta. J) ’ú*iderí Cti Umanaz Hipp-hopp, ra­­kétahajtású időgépünkkel máris ott va­gyunk 1971-ben, Dánia fővárosában, Koppenhágá­ban. Nicsak mennyien igyekez­nek bejutni azon a nagy kapun! Mi lehet ott? Meg­tudjuk az épületbe igyekvőktől, hogy ez a koppenhágai bíróság háza, s azért e sokadalom, mert ma állítják bíróság elé az 1970- es októberi dán események rész­vevőinek és tevékeny részesei­nek egy csoportját... Ahá, szó­val itt lesz a tárgyalás — hiszen éppen ezért jöttünk. A Népsza­badság tudósítója belesodródik a tülekedésbe. Két kabétgomb árán sikerül bejutnunk az esküdt­széki terembe, ahol már újság­írók és kiváncsiak hada lesi órá­ját és a bírói emelvény mögötti ajtót. Kilencet üt a szomszédos templom toronyórája, nyílik a szárnyasajtó... Az ablakokon betörő fény földig érő bírói talárokat, vállra omló, hamuszínű parókákat vi­lágít meg. Belép a bíró és két esküdtje... Hol is láttuk már ezt az arcot, ejnye, ejnye... ? „Mondja csak, kolléga úr, ki ez a bíró, olyan ismerős“ — szólunk jól megtermett dán szomszédunk­hoz, egy kollégához. „Nem tudja? Alsing Andersen úr. Bizonyára az ENSZ-ből ismeri a nevét. Va­lamikor Dánia ENSZ-küldötte volt. Magyarországon éppen ak­kor valami csetepaté zajlott le, s Andersen úr volt a kiküldött vizsgáló bizottság elnöke. Tevé­kenységéért nagy dicséreteket kapott. Azután visszajött hazájá­ba, s először úgy gondolta, hogy nyugdíjba vonul, de aztán ifjúko­ri vágyait teljesítendő, kinevez­tette magát bírónak." Igen, igen, most már emlékszünk mi is ... A bíró és az esküdtek elfoglal­ják helyüket a pulpituson, csend­re intik a hallgatóságot, majd be­vezettetik a vádlottakat. Adat­­felvétel, azután a vádirat felolva­sása következik. Az első vádlottat az állam biztonsága ellen elköve­tett bűncselekményekkel vádolják. — Vádlott, 1970. október 23-án este a koppenhágai rádió épülete előtt tartózkodott egy tömegben... Igaz? — Igaz. — Vádlott több száz társával be akart hatolni a rádió épületébe, hogy felolvassa a dán alkotmány megváltoztatására irányuló köve­teléseit. Amikor a kaput nem si­került kinyitniuk, válluk­kal dön­getni­­kezdték a nehéz tölgyfa­­ajtókat. Sikertelenségük láttán vádlott és társai kabátjuk alól fegyvereket rántottak elő, lőni kezdték az ablakokat... — De kérem, először bentről lőttek... — A parancs elhangzott az oszolyra, s a dán törvények sze­rint a fegyveres erőknek joguk van tüzelni a parancs nem teljesí­tése esetén, sőt, a csoportosulás tagjait büntetőjogi felelősségre is lehet vonni, az érvényes dán bün­tetőtörvénykönyv 133. § 2. be­kezdése alapján — süvit közbe az ügyész hangja. — Különben is té­nyek vannak arra, hogy vádlott és társai kezdték a lövöldözést. — Apropó... tegyük fel bent­ről lőttek ki először — folytatja az ügyész mondókáját Andersen úr. — De honnan tudtak akkor maguk olyan gyorsan visszatüzel­ni? A fegyverek talán az égből pottyantak kezükbe? Megállapí­tom tehát a rendelkezésekre ál­ló tények alapján, hogy vádlott elkövette a dán büntetőtörvény­könyv 11. §-ába ütköző bűncse­lekményt, amely kimondja: „Aki az állam alkotmányának megvál­toztatása céljából lázadást szít vagy vezet, életfogytig terjedhető fegyházzal büntettetik.” Tanúk jönnek, folyik a bizo­nyítási eljárás, s a bíró úr ismét megszólal: a Vádlott elkövette továbbá a „közrend és béke” elleni bűn­­cselekményt, nevezetesen a Btk. 113. §-a szerint megfogalmazott bűntettet: „Aki csoportosulást szít abból a célból, hogy személy vagy vagyon ellen fenyegessen, három évig terjedhető fegyházzal büntetendő.” „Ez aztán a keménység — súg­ja a fülembe a mellettem ülő dán kolléga úr. — De kell is, mert rendnek muszáj lenni, elvégre mégsem lehet tűrni, hogy csak úgy felakasztanak derék dán úriem­bereket, kifosztják tisztes csalá­dok kis vagyonkáját, mint pél­dául egyik jóbarátom áruházát, a Központi Divatcsarnokot.. Nem szólok közbe, a kollé­gával nem nagyon vitatkozom, túlságosan vehemens a dán alkot­mány védelmében. Inkább hallga­tom. Tanulságos ... Közben An­dersen úr áttér a második vádlott ügyére, őt lázadásban való rész­vétellel vádolja az ügyészség. Halljuk csak, mit mond erről az ügyész? A Vádlott részt vett abban a lázadásban, amelynek célja volt megtámadni a kjöbenhavni városi képviselőtestület székházát. Fel­lázadtak a helyi vezetés ellen. Ez­zel vádlott is elkövette a Btk. 111. § 2. bekezdésében meghatározott bűntettet: „Aki lázadásban részt vesz, valamint az, aki egyéb olyan cselekményt követ el, amely az állam alkotmányának törvény­­ellenes módon való megváltozta­tására irányul, 8 évig terjedhető fegyházzal büntetendő.” — De kérem,­mi nem is fegyve­resen akartuk megtámadni... — Na és? — veszi át a szót is­mét a bíró. — Fegyvertelenül is részt lehet venni a lázadásban ... A bíróság felvonultatja a tanú­kat e vádlott ügyében is. Majd felállítják a következő vádlottat, akit ugyancsak az államrend el­leni bűntettel vádolnak. — Elismeri, hogy részt vett a Főtéren alakult lázadócsoport harcaiban? — Igen. De én csak közönséges beosztott voltam, csupán egy fegyverem volt, atrocitásokat sem követtem el... — Volt-e fegyvere vagy sem ? A dán törvények szerint ez az érde­kes ...

Next