Népszabadság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1957-09-01 / 206. szám
2 Magyar államférfiak üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából HO SÍ MINH elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, a Vietnami Munkapárt Központi Bizottsága elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének és külügyminiszterének Hanoi Vietnam függetlenségi ünnepe, a vietnami nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar dolgozó nép nevében testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és Önökön keresztül az egész vietnami népnek. A vietnami nép nemzeti ünnepén tiszta szívből kívánunk a malar nép nevében újabb sikereket a Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozóinak a népgazdaság fejlesztéséért, életszínvonaluk emeléséért tett erőfeszítésükhöz. Szilárdan bízunk benne, hogy mielőbb teljesül a vietnami nép hőn óhajtott vágya, országa demokratikus alapokon történő, békés egyesítése, aminek érdekében a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya fáradságot nem kímélve munkálkodik. Biztosítjuk Önöket, hogy a magyar nép minden erejével támogatja a testvéri Vietnami Demokratikus Köztársaság népét e célok megvalósításában. Ho Si Minh elvtársnak a közelmúltban Magyarországon tett látogatása nagymértékben hozzájárult népeink őszinte és igaz barátságának további elmélyüléséhez. Őszintén kívánjuk, hogy a szocializmust építő népek nagy családjába tartozó magyar és vietnami nép barátsága a népek békéje javára tovább erősödjék. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KADAR JÁNOS a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke, az MSZMP KB első titkára, HORVÁTH IMRE a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. December közepére összehívták a SZÖVOSZ IV. országos kongresszusát Szombaton a parlament épületében ülést tartott az Országos Földművesszövetkezeti Tanács. Az ülésen megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Nyers Rezső, a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Nánási László, a SZÖVOSZ felügyelőbizottságának elnöke, Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára, Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettes. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Sadao Nakabajashi, a Japán Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének hazánkban tartózkodó alelnöke is. A tanácsülésen Nánási László tartott beszámolót a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének Stockholmban, augusztus 4—7 között tartott kongresszusáról, és a földművesszövetkezetek nemzetközi kapcsolatainak fejlődéséről. Lesték Pál, a SZÖVOSZ igazgatóságának tagja, a földművesszövetkezeti járási, megyei küldöttgyűlések előkészületeiről tartott beszámolót. A beszámolókat élénk vita követte. A felszólalók hangsúlyozták a földművesszövetkezeti mozgalom külföldi kapcsolatainak fontosságát. Beszéltek az ENSZ ötös bizottságának jelentéséről és egyöntetűen tiltakoztak az ellen, hogy az úgynevezett magyar ügyet, az ENSZ közgyűlésének napirendjére tűzzék. Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács végül határozatokat hozott. Egyik határozatukban az ENSZ ötös bizottságának Magyarországgal foglalkozó jelentése ellen tiltakoznak. A másik határozatban a SZÖVOSZ negyedik országos kongresszusának összehívásáról intézkednek. A határozat kimondja, hogy a földművesszövetkezeti küldött- és közgyűléseket szeptember 15-től október 31-ig, a járási és megyei küldöttgyűléseket november 1-től december 8-ig, a SZIlVOSZ országos kongresszusát pedig december 16, 17, 18-án kell megtartani. A harmadik határozat a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége XX. kongresszusával foglalkozik, és a többi között megállapítja: „Szükséges annak a kérdésnek a megoldása, hogy minden ország szövetkezeti mozgalma a legrövidebb időn belül tagja legyen az SZNSZ-nek, hogy ezáltal az SZNSZ csakugyan a szövetkezetek világszervezetévé váljon.’’ A határozat sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy ismét nem vették fel a magyar szövetkezeti mozgalmat. MTTfTfTf?TynTTTTtTTyTTYTtTTTtTTTVTTTTyfTTTtmnT?TTTfTffTTtTTTTTTMTT?TTTyTTyyTTTyTTTtTTTTTTTVT VTTTTTTTVVTTTTTTVTTTVTTTVTVWVWVTVTVVTV Szakszervezeti kiállítás nyílt meg Győrött A szeptember elsejei szakszervezeti nap alkalmából szombaton délután kiállítás nyílt meg Győrött a szakszervezetek megyei tanácsának székházában. A kiállítás képekben, számadatokban, grafikonokban szemléltetően mutatja be, mit tesznek a szakszervezetek a dolgozók érdekében. Képet nyújt a magyar szakszervezetek mintegy száz éves fejlődéséről és jelenlegi tevékenységéről. NÉPSZABADSÁG 1957. szeptember 1. vasárnap A szabad Vietnam tizenkét esztendeje T izenkét esztendeje kiáltották ki Hanoiban a független, szabad Vietnamot. 1945. szeptember 2-án Ho Si Minh elvtárs félmillió ember lelkes örömujjongása közepette olvasta fel Hanoiban a függetlenségi nyilatkozatot. jelentette be: „Franciaországgal szembeni gyarmati viszonyunk véget ért”, megszületett a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Sorsfordulóhoz érkezett ezzel a sokat szenvedett nép, feltárultak előtte a felemelkedés, az új, emberhez méltó élet biztató perspektívái. A Vörös folyó országának népe azonban nem élvezhette sokáig zavartalanul, békében szabadságát, függetlenségét. Alighogy hozzálátott saját sorsának alakításához, a múlt terhes örökségének felszámolásához, régi elnyomói fegyverrel támadtak rá. A francia imperializmus hitszegő módon harcba indította állig felfegyverzett csapatait, gyilkos különítményeit egykori leggazdagabb, legértékesebb gyarmatának visszaszerzéséért. Nyolc évig folyt a szenynyes háború, hogy ismét az egykori szolgaság bilincsébe verjék a vietnami népet. Csodálattal szemlélte a világ a hazafiak halált megvető, mondába kívánkozó hősiességét, sorozatos győzelmeit az egyenlőtlen küzdelemben. Végül is bebizonyosodott, hogy a legmodernebb haditechnika, a többszörös számbeli fölényben levő hadsereg sem vehet erőt azokon, akik a függetlenség, a szabadság megvédelmezéséért harcolnak. A francia imperializmus alapos leckét kapott ebből 1954 kora nyarán, Dien Bien Phunál. Vietnam fiai, a kommunisták vezette, lelkesítette milliók nemcsak a vérzivataros időkben, fegyverrel a kézben álltak helyt, hanem mindvégig nem kevésbé csodálatra méltó sikereket értek el az eke szarvát vagy a kalapácsot fogva. Különösen az utóbbi három évben, amióta mindkét kezükkel a munka szerszámait forgathatják, hatalmas ütemben meggyorsult a gazdasági, a kulturális, a társadalmi felemelkedés. Ott, ahol a lakosság túlnyomó többségét alkotó parasztság majd teljes egészében feudális urak, idegen elnyomók cselédje volt, és nem mondhatott magáénak egy talpalatnyi földet sem, ebben az évben eredményesen befejeződik a földreform. A 11 milliós falusi lakosságból 10,3 milliót a népi hatalom juttatott először földhöz. S azokon a rögökön, amelyeken nem is olyan rég gyakran maguk a parasztok vonták az igát, egyre több és több traktor dübörög. Megkezdték a mocsarak lecsapolását, s az eddig parlagon hevert 20 ezer hektár földön is nemsokára élet virul. A régi Vietnamban iparról, főként nehéziparról a jelentős természeti kincsek,ellenére is alig beszélhettünk. Az a kevés számú gyár és üzem, amely az országban volt, vagy a háború pusztításának vagy a kivonuló gyarmati csapatok garázdálkodásának esett áldozatául. Még azt sem mondhatjuk, hogy az ipart poraiból kellett feltámasztani. Az alapokat kellett és kell megteremteni. Az erőfeszítések, a szocialista országok testvéri segítségének eredménye itt sem maradt el. Egyetlen évben, 1956-ban 18 üzem, köztük érc-, foszfátdúsító, villanyerőmű, gyufagyár, fűrészáru-üzem kezdte meg a termelést De nem csupán az ország képe változik, gazdagodik, hanem maguk az emberek is. Egykor a lakosság 90 százaléka nem tudott írni, olvasni. Ma már fordított az arány, s úgy tervezik, 1960-ra nem lesz ember, aki ne értene a betűvetéshez, az olvasáshoz. A felemelkedés jele az is, hogy jelenleg tízszer annyi orvos őrködik a nép egészségén, mint egy évtizede. Az éhhalál teljességgel, a múlt lidérce. Az élet minden területén nagy, eredményekben gazdag útra tekinthetnek vissza Vietnam fiai a demokratikus köztársaság kikiáltásának napján. Az öröm azonban nem zavartalan, mert mindez csak a 17. szélességi körtől északra van így, mert még ezen az évfordulón sem ünnepelhetnek egységes hazában. A bővizű Ben Haj folyó még mindig két részre osztja Vietnam szép földjét. Pedig az 1954- es genfi értekezlet döntése értelmében az ország egységét már meg kellett volna teremteni. Washington szaigoni bábjai azonban még az általános választások előkészítéséről sem hajlandók tárgyalni, hallani sem akarnak az egységről, hiába kötelezi őket érvényes nemzetközi megállapodás, hiába törekszik erre következetesen a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, az egész vietnami nép. Sőt, a 17. szélességi kört, a demarkációs vonalat országhatárrá próbálják változtatni. Komoly akadályok tornyosulnak tehát Vietnam egysége előtt. De bizton elmondhatjuk, az a hős nép, amely annyi nehézségen úrrá lett már, le fogja győzni ezeket az akadályokat is. A magyar nép, — ez kifejezésre jutott Ho Si Minh elnök ittjártakor —, a szocialista országok többi népével, a haladó emberek százmillióival együtt szívből kívánja, hogy mielőbb elkövetkezzék az a nap, amikor északon és délen közös erővel küzdenek az ősi föld felvirágoztatásáért, azoknak a célkitűzéseknek teljes diadaláért, amelyekért az elmúlt 12 esztendőben oly sikerrel munkálkodott a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Ezt a szép virágoskertet az agrárreform juttatta. J) ’ú*iderí Cti Umanaz Hipp-hopp, rakétahajtású időgépünkkel máris ott vagyunk 1971-ben, Dánia fővárosában, Koppenhágában. Nicsak mennyien igyekeznek bejutni azon a nagy kapun! Mi lehet ott? Megtudjuk az épületbe igyekvőktől, hogy ez a koppenhágai bíróság háza, s azért e sokadalom, mert ma állítják bíróság elé az 1970- es októberi dán események részvevőinek és tevékeny részeseinek egy csoportját... Ahá, szóval itt lesz a tárgyalás — hiszen éppen ezért jöttünk. A Népszabadság tudósítója belesodródik a tülekedésbe. Két kabétgomb árán sikerül bejutnunk az esküdtszéki terembe, ahol már újságírók és kiváncsiak hada lesi óráját és a bírói emelvény mögötti ajtót. Kilencet üt a szomszédos templom toronyórája, nyílik a szárnyasajtó... Az ablakokon betörő fény földig érő bírói talárokat, vállra omló, hamuszínű parókákat világít meg. Belép a bíró és két esküdtje... Hol is láttuk már ezt az arcot, ejnye, ejnye... ? „Mondja csak, kolléga úr, ki ez a bíró, olyan ismerős“ — szólunk jól megtermett dán szomszédunkhoz, egy kollégához. „Nem tudja? Alsing Andersen úr. Bizonyára az ENSZ-ből ismeri a nevét. Valamikor Dánia ENSZ-küldötte volt. Magyarországon éppen akkor valami csetepaté zajlott le, s Andersen úr volt a kiküldött vizsgáló bizottság elnöke. Tevékenységéért nagy dicséreteket kapott. Azután visszajött hazájába, s először úgy gondolta, hogy nyugdíjba vonul, de aztán ifjúkori vágyait teljesítendő, kineveztette magát bírónak." Igen, igen, most már emlékszünk mi is ... A bíró és az esküdtek elfoglalják helyüket a pulpituson, csendre intik a hallgatóságot, majd bevezettetik a vádlottakat. Adatfelvétel, azután a vádirat felolvasása következik. Az első vádlottat az állam biztonsága ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolják. — Vádlott, 1970. október 23-án este a koppenhágai rádió épülete előtt tartózkodott egy tömegben... Igaz? — Igaz. — Vádlott több száz társával be akart hatolni a rádió épületébe, hogy felolvassa a dán alkotmány megváltoztatására irányuló követeléseit. Amikor a kaput nem sikerült kinyitniuk, vállukkal döngetnikezdték a nehéz tölgyfaajtókat. Sikertelenségük láttán vádlott és társai kabátjuk alól fegyvereket rántottak elő, lőni kezdték az ablakokat... — De kérem, először bentről lőttek... — A parancs elhangzott az oszolyra, s a dán törvények szerint a fegyveres erőknek joguk van tüzelni a parancs nem teljesítése esetén, sőt, a csoportosulás tagjait büntetőjogi felelősségre is lehet vonni, az érvényes dán büntetőtörvénykönyv 133. § 2. bekezdése alapján — süvit közbe az ügyész hangja. — Különben is tények vannak arra, hogy vádlott és társai kezdték a lövöldözést. — Apropó... tegyük fel bentről lőttek ki először — folytatja az ügyész mondókáját Andersen úr. — De honnan tudtak akkor maguk olyan gyorsan visszatüzelni? A fegyverek talán az égből pottyantak kezükbe? Megállapítom tehát a rendelkezésekre álló tények alapján, hogy vádlott elkövette a dán büntetőtörvénykönyv 11. §-ába ütköző bűncselekményt, amely kimondja: „Aki az állam alkotmányának megváltoztatása céljából lázadást szít vagy vezet, életfogytig terjedhető fegyházzal büntettetik.” Tanúk jönnek, folyik a bizonyítási eljárás, s a bíró úr ismét megszólal: a Vádlott elkövette továbbá a „közrend és béke” elleni bűncselekményt, nevezetesen a Btk. 113. §-a szerint megfogalmazott bűntettet: „Aki csoportosulást szít abból a célból, hogy személy vagy vagyon ellen fenyegessen, három évig terjedhető fegyházzal büntetendő.” „Ez aztán a keménység — súgja a fülembe a mellettem ülő dán kolléga úr. — De kell is, mert rendnek muszáj lenni, elvégre mégsem lehet tűrni, hogy csak úgy felakasztanak derék dán úriembereket, kifosztják tisztes családok kis vagyonkáját, mint például egyik jóbarátom áruházát, a Központi Divatcsarnokot.. Nem szólok közbe, a kollégával nem nagyon vitatkozom, túlságosan vehemens a dán alkotmány védelmében. Inkább hallgatom. Tanulságos ... Közben Andersen úr áttér a második vádlott ügyére, őt lázadásban való részvétellel vádolja az ügyészség. Halljuk csak, mit mond erről az ügyész? A Vádlott részt vett abban a lázadásban, amelynek célja volt megtámadni a kjöbenhavni városi képviselőtestület székházát. Fellázadtak a helyi vezetés ellen. Ezzel vádlott is elkövette a Btk. 111. § 2. bekezdésében meghatározott bűntettet: „Aki lázadásban részt vesz, valamint az, aki egyéb olyan cselekményt követ el, amely az állam alkotmányának törvényellenes módon való megváltoztatására irányul, 8 évig terjedhető fegyházzal büntetendő.” — De kérem,mi nem is fegyveresen akartuk megtámadni... — Na és? — veszi át a szót ismét a bíró. — Fegyvertelenül is részt lehet venni a lázadásban ... A bíróság felvonultatja a tanúkat e vádlott ügyében is. Majd felállítják a következő vádlottat, akit ugyancsak az államrend elleni bűntettel vádolnak. — Elismeri, hogy részt vett a Főtéren alakult lázadócsoport harcaiban? — Igen. De én csak közönséges beosztott voltam, csupán egy fegyverem volt, atrocitásokat sem követtem el... — Volt-e fegyvere vagy sem ? A dán törvények szerint ez az érdekes ...