Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1957-10-01 / 231. szám
2 Apró Antal elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.)övetkezett és a magánkisiparban még sok a visszaélés, sok helyen aránytalanul magas béreket állapítottak meg, s ezzel bérfeszültséget idéznek elő az állami iparral szemben. Az ilyen jelenségeket is sürgősen meg kell szüntetni. Az üzemi tanácsok révén a dolgozók részt vesznek az üzemek vezetésében Ezután Apró elvtárs néhány készülő kormányrendeletről, törvénytervezetről beszélt. A munkástanácsok lényegében döntő többségükben megszűntek, mert sok helyen politikailag és gazdaságilag káros tevékenységet fejtettek ki és az összetételük nem volt megfelelő. A pártnak és a kormánynak az a véleménye, hogy a munkástanácsok helyett olyan üzemi tanácsokat kell létrehozni a szakszervezetek vezetésével, amelyek a széles dolgozó rétegek számára lehetővé teszik, hogy bekapcsolódjanak a gyárak, az üzemek, vállalatok vezetésébe, munkájának ellenőrzésébe. Az ellenforradalom következtében meglazult az állami és állampolgári fegyelem. Ezért a kormány elhatározta, hogy a régifajta állami ellenőrzés helyett a dolgozó parasztok, a munkások, az értelmiségiek széles tömegeire épített népi ellenőrzési rendszert fog bevezetni. A munkások, parasztok ezreit fogjuk bevonni gazdasági, társadalmi életünk rendszeres ellenőrzésébe. Apró elvtárs beszédét a következőképpen fejezte be: A párt, a kormány bízik a kecskeméti népben, Bács-Kiskun megye dolgozóiban. Köszönjük a segítséget, amelyet az ellenforradalom leverésében, a támogatást, amelyet az építőmunkánkban adtak. Azon leszünk,hogy leküzdjük a gazdasági nehézségeket és itt, a Duna-Tisza közén, az egész magyar honban, a szocializmus erősödése nyomán jólét, boldogság legyen, boldog nép éljen ebben a hazában. Apró Antal beszédét többször szakította félbe az ünneplő közönség lelkes tapsa. A Himnuszszal záródó nagygyűlés után a vendégek a helyi vezetőkkel baráti beszélgetésen találkoztak. A vendégek megtekintették a híres napi kiállítást és vásárt, majd a szovjet vendégek eleget Kecskeméten tettek a Helvéciai Állami Gazdaság meghívásának. Közben a város területén tovább folytatódott az ünnepi program. A Széchenyi téri színpadon a megye legjobb művészeti együttesei adtak műsort. Délután nagysikerű ifjúsági, irodalmi és mesedélutánt rendeztek az úttörőházban. A sportműsorban birkózóverseny és labdarúgómérkőzés szerepelt. Münnich elvtárs is meglátogatta a kiállítást Délután 4 óra tájban láttuk meg Kecskemét főterén dr. Münnich Ferenc elvtársat, a Minisztertanács első elnökhelyettesét, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját. Mint „magánember" érkezett a híres napokra, de a kiállításon hamarosan felismerték és megmutatták neki az érdekességeket. Münnich elvtárs este 7 óráig tartózkodott a vásáron. Indulásakor megkértük, mondjon néhány szót a látottakról, benyomásairól. — A kiállítás és a vásár elrendezése szép és ízléses — mondta. — A kiállított termékek kiváló minősége azt bizonyítja, hogy nagy koincs van a megye homokos földjeiben, s ennek a kincsnek „kibányászásához“ értenek is a mi parasztjaink és mezőgazdasági vezetőink. Nagyon tetszett a vásár mozgalmas élete, optimista hangulata, és a helyi vezetők hozzáértése, ügybuzgósága. Az egyéni gazdák termékei mellett örömmel láttam a termelőszövetkezetek kiváló gyümölcseit és zöldségféléit. A látottak alapján is erősödött az a meggyőződésem, hogy a lehetőségekhez mérten nagyobb mértékben kell támogatni az itt folyó munkát. A hétfői nap legnagyobb eseménye a városi moziban megnyílt országos méhésztalálkozó és a Vakok Szövetsége Homérosz Énekkarának koncertje volt. Ma van az utolsó idei híres nap Kecskeméten. Délután 3 órakor osztják ki a kiállítás díjnyerteseinek az értékes díjakat. Cserhalmi Imre A társadalmi ellenőrzés feladata a kereskedelem és a vásárlók közti kapcsolat megjavítása A társadalmi ellenőrök megbeszélése a Szaktanácsban Hosszú idő után először ültek össze hétfőn délelőtt a Szaktanács épületében a társadalmi ellenőrök, hogy megvitassák a kereskedelem ellenőrzésének feladatait, új módszereit. A bevezető és vitaindító beszédet Vince József elvtárs, a Szaktanács titkára tartotta. Beszédében foglalkozott a társadalmi ellenőrzés fontosságával, az áruelosztás, a nyitvatartási idő, a protekcionizmus, a burkolt áremelés problémáival. A hozzászólók főleg azt hangsúlyozták, mennyivel könynyebb a munkájuk azokban az üzletekben, ahol kedvesen fogadják őket, szívesen állnak rendelkezésükre. Akadnak olyan üzletek is, ahonnan valósággal kidobják a társadalmi ellenőröket. Akadályozza munkájukat az is, hogy a tanácsok kereskedelmi osztályai nem minden esetben veszik komolyan jelentéseiket, sokszor nem intézkednek, de még csak nem is válaszolnak a bejelentett panaszokra. A komlóiak az áléstermelőkre, az ózdiak a helyi kenyérgyár rossz munkájára panaszkodtak. Szóba kerültek a kereskedelemben megmutatkozó káros nézetek és a protekcionizmus kihatásai is. Akadnak boltvezetők, akik tanácsi és egyéb összeköttetéseikre hivatkozva, kinevetik a társadalmi ellenőröket, s fölényesen mondják: „Kisfiú maga ahhoz, hogy engem feljelentsen.“ Az értekezlet részvevői megállapodtak abban, hogy a társadalmi ellenőrzésre napjainkban nagyobb szükség van, mint bármikor ezelőtt. A burkolt árdrágítással, egyes kereskedelmi dolgozók korrupt magatartásával már-már odáig jutottunk, hogy a vásárlók bizalma megrendült a kereskedelemben és az iparban. A társadalmi ellenőrzés feladata, hogy jó kapcsolatot építsen ki a vásárlók és az eladók között és ügyeljen arra, hogy a kormányrendeleteket mindenütt betartsák, hívja fel a figyelmet a burkolt árdrágításra, a kereskedelmi dolgozók esetleges korrupt magatartására. Tanácstagi pótválasztások Pest megyében Vasárnap tanácstagi pótválasztásokat tartottak Pest megye 32 községében és egy városában, összesen négy megyei, 15 járási, 10 városi és 127 községi tanácstagot választottak. A választásokat mindenütt jelölőgyűlések előzték meg, amelyeken a választók alaposan megvitatták a jelöltek személyét. Több helyen, így például a dabasi járás hat községében, nem fogadták el a népfront javaslatát, hanem alkalmasabb személyt jelöltek tanácstagnak. Vasárnap a választók döntő többsége már a kora délutáni órákban leadta szavazatát. A váci járás 12 községében délután két óráig befejeződött a szavazás. NÉPSZABADSÁG A Népszabadság pályázatára érkezett munkákból Táncsics nevéhez híven (Befejező rész.) Feszült a légkör a teremben. Lám, mégsem megy olyan simán. Ezek a kommunisták nem olyan könnyen engednek. Igaz, hogy Erdélyi elrohant, de azért találkoznak még vele is, ha úgy hozza a sors. Lucinai Mátyás töri meg a csendet. — Hagyják emberek. Rendre van most szükség, nem veszekedésre. Tényi hát marad, hogy szemtanúja lehessen a továbbiaknak. Van min csodálkoznivalója éppen elég. Mint eső után éticsiga a bokor alól, úgy bújnak elő a régi rend levitézlett emberei, mind jogot és hatalmat követel magának. Gonda Sándor állatorvos úr túl az ötvenen, őszülő hajával, hóna alatt kis intarziás kazettával az asztalhoz lép és felnyitja a kazetta fedelét. Ünnepélyesen körülhordozza tekintetét a jelenlevőkön. Elérkezett hát élete nagy pillanata, minden szempár reá szegeződik. Belenyúl a kazettába és a gondosan megőrzött fénylő érmeket sorban kirakja az asztal lapjára. — Emberek! Nekem is vannak fájdalmaim — szólal meg a feszült csendben. Igaza van Több mint tíz éven át nem hordhatta Horthytól kapott kitüntetéseit, amit még huszárszázados korában tűztek a mellére. Bizonyára fájt az is, hogy a háború előtt állattenyésztési főfelügyelő volt a minisztériumban, most pedig csak egy icike-picike körállatorvosi rangja van. Egyszóval ledegradálták. Hogy tisztességesen megélletett és nem bántotta a kutya se, minek is jutna eszébe? Vagy ha eszébe jut, vajon kielégítheti egy nagyra törő ember igényeit, akinek a népi demokrácia „kettétörte” a karrierjét? Pestről egyre vadabb hírek érkeznek. Beszélhet a rádióforradalomról, de a jó fülűek már látják, hogy ellenforradalom van. Gonda is a helyzet magaslatára emelkedik. Eddig csak háttérből, most már nyíltan is átveszi a szellemi irányítást. Kiválasztja a megfelelő embereket maga mellé munkatársnak, leváltja Pálinkást és helyére a malom könyvelőjét teszi. Horváth László alkalmas a megbízatásra, hiszen horthysta főhadnagy, tehát megbízható az új helyzet számára. Helyettese pedig Mohácsi János csendőrőrmester lesz. Ebben az időben a majsi rendőrőrs egészen üres volt. Legénységét Pécsre és Mohácsra vezényelték. Mohácsi első tennivalója, hogy a rendőrséget megszállja, Tóth Antal rendőrtörzsőrmester véletlenül hazajött és Mohácsi egyedül találja az őrsön. — Adja át az őrsöt és a parancsnokságot — rendelkezik Mohácsi. — Nem adom, mert a megbízatást nem magától kaptam — néz vele farkasszemet Tóth Antal. — Na jó, erről még beszélgetünk — távozik Mohácsi. Gondát, Horváthot aggasztja, hogy nem tudnak lépést tartani a fejleményekkel és lemaradnak. Lám, az az egy szál rendőr is ellenállt. Pedig van itt még nagyobb erő is, a kommunista párt. Addig az ő számukra nemigen teremhet babér, ameddig a párt szét nem hullik. Gonda tehát felhívja Nyitrai Sándort, a párttitkárt, hogy estére hívja össze a párttagságot gyűlésre. Azt se titkolja, mi célból — Fel kell oszlatni a pártot — jelenti ki. Nyitrai is tsz-tag. Feloszlatni? Nem, ebben ő nem segédkezik. Nem is intézkedik, nem hívja össze a tagságot. A gyűlést mégis megtartják. Gonda üzent minden párttagnak, hogy estére „saját érdekében" jelenjen meg. Megtörténik hát az a csoda, hogy a marsi kommunisták gyűlésén a pártonkívüli Gonda tartja a titkári beszámolót, méghozzá telt ház előtt, mindenkit elhozott a kíváncsiság, mit is terveznek velük. Gonda aztán valahogy ilyenformán „tájékoztatja" őket: — „Nincs szükség a „kommunista pártra. Értik? Lépjenek be a Kisgazdapártba." Határozatot mégsem hoz a gyűlés, mert ha Gonda kicsit még tovább beszél, magára marad a szobában. Soknak viszket a tenyere, s hogy ne legyen baj, inkább hazamegy. Amíg azonban Gonda szóval tartotta a kommunistákat, addig „jó hazafiak" lerombolják a szovjet emlékművet. Közben bomlik a csoport is. Eleinte csak el-elmaradnak a munkából egyesek, később hírek szállingóznak, hogy ez is meg az is kimarad. A gyűlés utáni estén aztán akad, aki nyíltan is színt vall. Mohácsi kíséretében beállít a tsz-irodára Kis József, Ulla Árpád, Juhász József középparaszt, meg Német Károly. A kilépésről már nem is beszélnek. — Leltározni akarunk. Határozzuk meg, hogy hol kezdjük — jelentik be kerekperec. Ez az arcátlanság sok volt a maradni szándékozóknak. Szalai János a szoba közepére lép. Nem mond nagy szavakat, nem is kiabál, mint aki haragszik, csupán szép csendesen megjegyzi: — Ha maguk most nem távoznak, vagy holnap visszajönnek leltározni, akkor innen nem mennek el élve. Mohácsi csak testőrnek jött, nem is szól bele a dologba A másik négy közül Kis József tér legelőbb magához a meghökkenésből. — Komolyan mondod ezt? — kérdi kissé megszeppenve. Tényi Vince Szalai vállára teszi a kezét s mintha Kisék a szobában se lennének, csak ennyit mond: — Veled tartok, János. Hazudna, aki azt állítaná, hogy Kisék nyápic, pipogya emberek, legény legyen a talpán, aki velük bírókra kél, hanem azért valami nagy-nagy elszántságot láthatnak Szalai, Tényi meg a többiek arcán. Beszédnek itt már nemigen van helye. Nem kellett a kilincset se megfogniok, hogy kívülre kerüljenek! Ettől a perctől fogva egy pillanatra sem maradt üres a tsz-iroda. — Látjátok, ha összetartunk, erősek vagyunk — biztatta az embereit Erdélyi —, fel kell osztani egymás közt az őrködést, ne virrasszon mindenki egyszerre, mert kimerülünk. Tervet is kell készítenünk, ne csak találomra bolyongjunk ide-oda. A kétszáztizenkét tagból ha hullott is a férgese, azért jutott őrség bőven a kazlakhoz is, istállókhoz is. November 2-án este asszonynépség nyitott ijedten az irodába. — Emberek, valami rettenetes készül, segítsenek. Idegenek jártak az udvarban. Hallottam, mikor mondták, hogy később visszajönnek. A szemben levő házban lakott Sós József rendőr, oda készülődtek a kései látogatók. Hogy nem egészségnézőbe, az nyilvánvaló volt. Ha jönnek, hát hadd jöjjenek, akkor készüljünk a fogadásukra, és állítsuk össze a küldöttséget, gondolták. Sósék utcai kiskapuja máskor se szokott csukva lenni, most is kizárva várta a látogatókat. Alig kerültek a kapun belül, bezárult mögöttük, amiről a retesz éles 1957. október 1. kedd Csak az eszköz változott Lengyel Józsefné somsálybányai lakos levélben fordult az MSZMP központi irodájához. Sürgős vizsgálatot követelek — írta. „Somsálybányán — és különösen a bányaüzemben — olyan elemek vannak vezető pozícióban, akik nemcsak, hogy lepaktáltak az ellenforradalmárokkal, hanem maguk is részt vettek ebben.” Ezzel vádolja a bányaüzem igazgatóját, párttitkárát, szakszervezeti bizottsági elnökét, és a munkásőrség parancsnokát. És ha már lúd, hát legyen kövér — gondolta. — A vezetők mellé bevádolja a pártvezetőség több tagját is. A bejelentés nyomán természetesen megindult a vizsgálat. Ez azonban olyan eredményeket hozott, ami nemigen felel meg Lengyelné szájaízének. Kiderült ugyanis, hogy a bejelentések az utolsó szóig hazugságok. A vizsgálat egyértelműen megállapította: Lengyelné becsületes, párthű elvtársakat próbált bemocskolni, megrágalmazni. Olyan embereket, akik nemcsak régi munkásmozgalmi múlttal rendelkeznek, hanem az ellenforradalmi események idején is keményen helytálltak. Ugyanakkor a vizsgálat során kiderült az is, hogy ezt már sokkal kevésbé lehetne elmondani magáról a bejelentőről. Sőt, Lengyelné, családjával együtt, aktív részese volt az ellenforradalom- nak. Ő maga gyalázkodó hangú, szovjetellenes felhívásokat írt, és terjesztett a községben. Még ma is arcátlanul uszít a párt és a kormány ellen. A bizottságnak tudomására jutott, hogy nemrégiben deklasszált elemekből, egy külön csoportot szervezett. Ezek segítségével ma is akadályozza a községen belüli megnyugvást. Megbízottjainak segítségével igyekszik dezorganizálni a párt szervezési munkáját. Férje még nemrégiben is csákánnyal támadt a párt helyi vezetőire. Emiatt munkahelyéről is elbocsátották, és az eljárást is megindították ellene. S hogy felnőtt fiúk se maradjon szégyenben szülei előtt, annak idején részt vett a szovjet hősi emlékmű lerombolásában. Mivel azonban Magyarországon az ilyen lehetőségek időszaka egyszer s mindenkorra véget ért, a család most másfajta eszközökkel próbálkozik. A családi tanács határozata alapján. Lengyelné megírta gyalázkodó hangú levelét. S ugye, az ilyen levélre illik válaszolni. Nos, hatóságaink nem is maradtak ezzel adósak. Rövidesen bíróság elé fogják invitálni Lengyelnét, s előző tettei mellett, most majd rágalmazásért is felelni fog. Friss István előadása a Tiszti Házban: „Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdéséről" Néhány hónapos nyári szünet után új előadássorozat indult az MSZMP Politikai Akadémiája keretében. Az első előadást hétfő délután a Néphadsereg Központi Tiszti Házában tartották. A megnyitón megjelentek: Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Kállai Gyula, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának és a forradalmi munkásparaszt kormánynak több tagja. Kállai Gyula művelődésügyi miniszternek, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának megnyitó beszéde után Friss István, a Központi Bizottság tagja tartott előadást Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdéséről címmel. Az előadás ismertetésére visszatérünk.