Népszabadság, 1957. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1957-11-01 / 258. szám

2 November 7 előtt — a Magyar Pamutiparban (Tudósítóiktól.) Nem is olyan régen — tavasz elején — a Magyar Pamutipar és a jó munka két egymástól eléggé távoleső, semmiképpen sem öszszeillő fogalom volt. Azóta a sok bajjal küszködő, sokat bírált üzemiből olyan gyár lett, melyben már egyre inkább az eredményeik dominálnak. A jó munkában oroszlánrésze van a munkaversenynek. Persze az ellenforradalom napjaiban, és utána is jó ideig, itt sem volt népszerű szó a munkaverseny. De ahogy haladt az idő, ahogy az élet egyre inkább a rendes kerékvágásba zökkent, a gyár egyik-másik műhelyében is egyre több szó esett arról, hogy kellene valamit csinálni, jó lenne versenyezni. A bűvös csekkfüzet Hosszas töprengés után megtalálták a megoldást. Ez lényegében — ahogy mondani szokás — „pofonegyszerű”, valóságos Kolumbusz tojása. Aki dolgozik, az versenyez, s aki jól dolgozik, az méltó a megbecsülésre, de az anyagi jutalomra is. Nem kell várni, míg egy-egy versenyszakasz befejeződik, állandóan lehet pénzjutalmat kapni a jó munkáért. Az e célra rendelkezésre álló összeget az egyes üzemegységek létszámának arányában elosztották. Az egységvezetők csekkfüzetet kaptak, s amikor valakit arra érdemesnek találnak, a szakszervezeti bizalmi jóváhagyásával máris kiutalják a jutalmat. A dolgozónak csak fel kell vennie a pénzt. A verseny konkrét: a fonodában a mennyiség fokozása, a szövődében a minőség javítása és az anyagtakarékosság növelése a fő követelmény Mit eredményezett a verseny? Íme, néhány szám: a harmadik negyedévi tervet az elmúlt év kilenc hónapjának átlagához viszonyítva 117 százalékra valósították meg. Az egy órára eső termelési értéktervet 9,6 százalékkal teljesítették túl. A készáruk minősége 2,4 százalékkal javult. A jó eredmények alapján méltán számítanak nyereségvisszatérítésre a gyár dolgozói. Hogy valóban így legyen abban segít a november 7 tiszteletére folyó verseny is, melynek győztesei összesen harmincezer forint külön jutalomban részesülnek. Export 40 országba Szükség is van az elért eredmények állandósítására és fokozására, nemcsak azért, hogy minél több legyen a nyereségrészesedés, hanem azért is, mert a Magyar Pamutipar hazánk legnagyobb könnyűipari gyára, s termékeivel nemcsak a belföldi piacot látja el, hanem sokat és sokfelé exportál is — devizát hoz az országnak. A gyár több száz cikkét, a különböző kartonokat, flanelleket, műszálból készült nőiruha-anyagokat vagy negyven országba szállítja. A kivitel zöme Afrikába, Közel- és Közép-Keletre irányul: Szíriába, Libanonba, Irakba, Iránba, Egyiptomba, Indiába, Pakisztánba és Indonéziába, de a gyűrűshollós címkéjű — ez a Magyar Pamutipar védjegye — áruk kedveltek Angliában, Olaszországban, a Benelux államokban, s természetesen a Szovjetunióban s a népi demokratikus országokban is. Annak meg különösen örülnek, hogy újabb piacot is szereztek. Törökország részére végeztek bérmunkát, s a törökök úgy meg voltak elégedve, hogy jövőre újabb, még nagyobb megrendelést helyeztek kilátásba. Pedig nem könnyű a világpiacon kivívott helyet megtartani. Nagy a konkurrencia. De már megvannak a tervek a korszerűsítésre, sőt részben már a munkálatok is folynak. A szövődé rekonstrukcióját már befejezték, s elkezdődött a fonodás is. Sok gyűrűsfonógépet a gyár által tervezett és saját erőből készített korszerű nyújtóművekkel láttak el, s a technológia modernizálása, új eljárások kidolgozása érdekében szerződést kötöttek a Textilipari Kutató Intézettel. Véber Zoltán, az óbudai telep főmérnöke, az európai hírű kolorista pedig, miután megjárta Csehszlovákiát, most Olaszországban tanulmányozza az új módszereket.* Ilyen az élet ezekben az ünnep előtti napokban a Magyar Pamutiparban. Szó se róla, kevésbé látványos, mint azelőtt volt. Kevesebb a plakát, a dekoráció, a versenyfelhívás, kevesebb a „mozgósítás” , de több a szívből jövő agitáció, a bensőséges ünneplés, több a tartalom. Mert november 7 ünnepének a jelentősége kitéphetetlenül él a szívükben. A KISZ-szervezetek az ifjúság neveléséért A KISZ-szervezetek országszerte tanfolyamokat, ifjúsági akadémiákat, előadássorozatokat rendeznek a fiataloknak. Heves megyében tizenegy ifjúsági akadémiát szerveztek, amelyekre csaknem ezer hallgató iratkozott be. Harminc megyei községben rendeznek ifjúsági esteket. Békés megyében előadásokat, vitákat, kiállításokat, divatbemutatókat rendeznek. ,,Kérdezz-felelek“ köröket szerveznek a KISZ- szervezetek. A szarvasi és a sarkadi járásban, Dobozon és Bélmegyeren már szervezik az ezüstkalászos tanfolyamokat. A Dunai Vasmű „Mező Imre" KISZ-szervezetének vezetői magánügyeikben is segítik a fiatalokat. Több KISZ-tagnak nyújtottak már segítséget lakásügyben, bérkérdésben. Zalaegerszegen, Nagykanizsán, és a megye nyolcvanhárom községében a KISZ-szervezetek rendszeresen tartanak ifjúsági esteket, amelyek népszerűek a szervezeten kívüli fiatalság körében is. Harmincöt községben tartanak „Kérdezz-felelek1, * * * * * * * ” esteket. A november első hetében kezdődő ifjúsági akadémiákra eddig több mint ezren jelentkeztek. A megyében a télen huszonöt ifjúsági akadémiát indítanak. A celldömölki KISZ-szervezet tagjai énekkart, tánccsoportot, zenekart és színjátszó együttest alakítottak, amelyek már készülnek a november 7-i ünnepi előadásra. (MTI) A Téli Palota ostroma Elmondja Pavel Malkov öreg forradalmár, aki részt vett a Téli Palota ostromában . Q~7 október 25-én reggel ■*- ^ -*- * a Szmolnij második emeletére futottam. A szoba előtt, ahová igyekeztem, katonák álltak. Amikor megmondtam miért jövök, beengedtek. A szobában Lenin, Szverdlov, Dzerzsinszkij, Podvojszkij, Urickij, Antonov- Ovszejenko és a Forradalom más vezetői álltak. Az asztalnál a jegyzőkönyvet írták. A jelenlevők figyelmesen hallgatták Lenint, aki a Téli Palota ostromának tervéről beszélt. — össze kell állítanunk a roham operatív tervét. Kit bízzunk meg ezzel? — kérdezte Nyikolaj Podvojszkij, amikor Lenin elhallgatott. — Téged, Antonov Ovszejenkót, Csudnovszkijt és Malkovot — mondta valaki. Ezután a fent említett elvtársakkal elvonultunk és összeállítottuk a roham tervét. Este 9 órakor parlamentereket küldünk a Palotába, akik átnyújtják az ultimátumot. Ha az ideiglenes kormány nem adja meg magát azonnal, a petropavlovszki erőd rakétajelzést ad. 9 Ezután az Aurora 3 vaktölténnyel a Téli Palotára tüzel. A A petropavlovszki erőd éles töltényekkel megnyitja a tüzet a Palotára. A vörösgárdisták, tenger•'* részek és katonák megkezdik az ostromot. Ezután visszatértünk a szobába, ahol a katonai forradalmi bizottság megtárgyalta tervünket. Mindez délelőtt 10 órakor történt. A Szmolnijból Antonov Ovszejenkóval a petropavlovszki erődbe siettünk, ahol a parancsnok már várt ránk. Közöltük a katonai forradalmi bizottság határozatát és utasítást adtunk a rakéták és a lőszerek előkészítésére. Innen az Aurorára mentünk, ahol ugyancsak ismertettük a matrózok feladatait. Rövidesen visszaérkeztünk a Szmolnijba. Alighogy beléptünk, Podvojszkij magához kéretett. — Torpedónaszádok érkeztek a tengerről. Menj eléjük és mondd meg, hogy várják a parancsot. Lehetséges, hogy tüzelniük kell a Palotára. Estére felvonultak a forradalmi csapatok a Téli Palota körül. Az izzó szemekből, kemény arcvonásokból megállapíthattuk, hogy a katonák elszánt harcra készülnek. Hát bizony a Palota, több mint ezer szobájával, 170 lépcsőjével, vastag falaival igazi erődként várta a csatát. Hátha még hozzászámítjuk a jól felfegyverzett helyőrséget is. Az épületet északról a Néva és a csatorna határolja. Innen nem juthattunk a Palotába. Maradt tehát a déli oldal, ahol viszont üres térség volt. Kilenc óra. Az ultimátum ideje lejárt. A petropavlovszki erőd magas tornya felett megjelent a piros rakéta. A roham jele! Eldördültek az Aurora lövései. Megelevenedett a sötétség! A parancsnokok, akik eddig alig bírták visszatartani forradalmárjaikat, most csapataik élén futottak a téren. A hurrá kiáltásba időnként beledördültek a petropavlovszki erőd ágyúi. Támogatták a rohamozókat. Három oldalról támadtunk. A junkerek elkeseredett tűzzel válaszoltak. 5.. Az erőd már hosszú ideje nem tüzelt, az ellenség pedig pusztított. Mi történt az erődben? Az erőd parancsnokának, a fegyverraktárban levő ágyúkból csupán néhány 3 hüvelykest sikerült harcképes állapotba hoznia. A többit az ideiglenes kormány kiszolgálói megrongálták. A döntő pillanatban azonban a tüzéreket irányító tiszt megtagadta az engedelmességet és kijelentette: „Ezekből sem lehet tüzelni.” Ez a huzavona könnyen tragikussá válhatott volna. Szerencsére ekkor érkeztek az erődhöz azok a matrózok, akiket Podvojszkij küldött ők sem boldogultak az ágyúkkal. Mégis elhatározták, hogy az egyiket megtöltik és felrobbantják, hiszen lőni kell, mert ettől függ az ostrom sikere. Hogy mi történt ezután, azt senki sem tudja... Eldördült a lövés és a tengerészek , akik maguk sem hitték, hogy életben maradtak — már a második töltetet készítették... A téren ezalatt ádáz küzdelem folyt. Az ellenség nem adta meg magát. Megjelent egy páncélautó, amely ritkította a támadók sorait. A mi puskáink tehetetlenek voltak vele szemben. Ekkor az egyik katona, életét feláldozva, a kocsihoz rohant, és kézigránátját közvetlen a kerekek alá vágta. A forradalmárok betörték a Téli Palota vaskapuját. De ez nem a harc végét, hanem ellenkezőleg, a kezdetét jelentette. A Palotában még két óráig harcoltunk. Az oszlopok, szobrok és lépcsők mögül leselkedett ránk az ellenség. Az ideiglenes kormány miniszterei a palota egyik legbelsőbb szobájába húzódtak. Abban reménykedtek, hogy egyszer majd megérkezik a felmentő sereg. De hiába... Hadd említsem meg azt a kis epizódot, amely nagyszerűen bizonyítja a pétervári forradalmárok elszánt hitét igaz ügyük győzelmében. A teremben, ahol a miniszterek ültek, hirtelen megszólalt a telefon. Az egyik miniszter vette fel a kagylót. — Téli Palota? Itt a Litván ezred. Hogy áll a harc? Bevették már a Palotát? Letartóztatták a minisztereket? — kérdezte egy hang. — Nem, nem. Még nem tartóztattak le bennünket, — válaszolta a miniszter és bizakodóan fellélegzett. — Még nem? — csodálkozott a kérdező. — Nohát, akkor hamarosan megtörténik. Így is történt. Nemsokára a téren vonultak a letartóztatott miniszterek, oldalukon a lefegyverzett junkerekkel. A régi rend utolsó bástyája elesett NÉPSZABADSÁG 1957. november 1. péntek A Központi Statisztikai Hivatal újabb és újabb dokumentációkat, statisztikai gyűjteményeket bocsát ki- Havonta rendszeresen megjelenik a Statisztikai Havi Közlemények. Közreadták a régóta hiányolt Statisztikai Évkönyv 1956. évi gyűjteményét, amely részletes felvilágosítást ad Magyarország életének összes, számokban kifejezhető tényeiről. De sok más kiadvány — mezőgazdasági, ipari, népmozgalmi stb. — ad képet fejlődésünkről, hiányosságainkról. A közgazdászoknak most már széles köre foglalkozhat a számok elemzésével és remélhetőleg sok helyes tudományos munka lát majd ennek alapján napvilágot. A napokban a Statisztikai Hivatal ismét újabb kiadvánnyal lepte meg a közönséget. Kiadták A főbb tőkés o országoik gazdaságának ’konkjunktúrája 1956-ban és 1957. 1. negyedében című munkát. Mint az előszó megállapítja: „A Központi Staitisztikai Hivatalban néhány év óta készülnek a kapitalista or*szágok konjunktúrájáról össze* foglaló jelentések. A korábbi je* lentések aránylag kis példány* számban jelentek meg és a köz* gazdászoknak meglehetősen szűk köre számára voltak csak hozzáférhetőek." S tegyük hoz zá: az adatok nagy része szigo rúan titkos volt. Most viszont mindenki rendelkezésére áll, aki kíváncsi a tőkés gazdaság helyzetére. Reméljük, hogy a Statisztikai Hivatal tovább folytatja e helyes munkát és tovább bővíti kiad* ványainak körét. Ezzel is hozzájárul a közvélemény helyes formálásához, az alapos tájékoztatáshoz és elősegíti a tudományos munka fellendülését is. NEM ÉRNÉ MEG? A pécsi I. számú sebészeti klinika tanársegéde, dr. Illés Tibor hosszú idő óta tanulmányozta a csonttörések gyógyítását. Tapasztalatai azt bizonyították, hogy az eltört csontok gyógyulási időtartama annál hosszabb, minél hoszszabb a tört végek közötti rés, illetve eltolódás. Lényegében tehát a tört csontok közötti rés minél kisebbre való szűkítése az egyetlen lehetőség, amellyel az orvos gyorsíthatja a gyógyulást. Ennek több lehetősége van, de az eddig ismert eljárások mindegyikének volt valamilyen hátránya. Dr. Illés Tibor addig kutatott, amíg szerkesztett egy találmányt, amely lehetővé teszi a törések gyors, pontos összeillesztését, azaz a mielőbbi gyógyulást. A találmány nemcsak, hogy megkönnyíti az orvos munkáját, hanem lényegesen le is egyszerűsíti azt, s minimálisra csökkenti a beavatkozás idejét. Ez pedig sok felesleges fájdalomtól, a rosszul összeforrott rész újbóli eltérésétől, stb. menti meg a beteget, nem szólva arról, hogy a gyógyulás is tökéletesebb. A múlt év elején el is készült és nagyszerűen bevált a gép, amelyet azóta nemcsak az I. számú sebészeti, hanem a II. számú klinika is használ és sűrűn kölcsönkéri a pécsi megyei kórház is. Debrecenből, Pincehelyről, sőt külföldről is érdeklődnek utána. Az olvasó ezek után azt hinné, hogy most már hozzáfogtunk és sorozatban gyártjuk a gépet. Sajnos, nem. A Dunántúli Napló beszámol arról, hogy e jelentős találmány kivitelezését, sorozatgyártásának megindítását az illetékesek nem támogatják, s még mindössze egy van belőle, amely vándorol klinikáról klinikára. Pedig többre is igen nagy szükség lenne, s bizonyára örömmel fogadnák mindenütt a sebészorvosok, nem szólva arról, hogy mennyi beteg lenne érte hálás, akiknek gyors felgyógyulását a találmány segítené, úgy gondoljuk, megérné az a kis fáradság, amely a sorozatgyártás megkezdéséhez szükséges.