Népszabadság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
1958. január 1. szerda NÉPSZABADSÁG Győzelmes évet folytatunk Tagadhatatlan: egy esztendővel ezelőtt főleg védekezésben voltunk. Az imperializmus össztüzet zúdított a szocializmus állásaira: világszerte féktelen szovjetellenes, szocializmusellenes uszítás folyt. Egy esztendeje az Üllői úton még az ellenforradalom okozta romokat takarítottak, s meggyilkolt kommunisták sírhantján még friss volt a temetési virág, nemcsak Magyarországon, a Mező Imrék, a Bene Mihályok, a Bordás Andrások sírján, hanem Párizsban, az 1917-es októberi forradalom évfordulóján pártlapjuk megtámadott székházát védelmező francia munkások sírjain is. Akkor még elsősorban védekeztünk az imperialista támadások és bujtogatás ellen. De a szocialista világ megvédte magát. Megzavarni is csak ideig-óráig lehetett. Fegyveres védekezésbe kényszerültek a gyarmatosítás igája alól felszabadult népek is. Az egyiptomi Port Szaidban esztendeje még angol és francia repülők által lebombázott egész utcasorok álltak romokban, s elsülylyedt hajók torlaszolták el a világ egyik legfontosabb víziútvonalát. Azután, a múlt év elején, Jemen következett, majd Omán vályogvárait lőtték páncéltörő fegyverekkel műveltségükkel és kultúrájukkal hivalkodó britek. Aztán Little Rockban egy hadsereget kellett kivezényelni kilenc néger gyerek védelmében — felsőbb iskolát végző amerikai aranyifjak, jövendő értelmiségiek,felvilágosultságával” szemben... A múlt esztendőben? De hiszen amikor az olvasó e sorokat olvassa, telve talán egy Szilveszter-éjszaka vidámságával és fáradtságával, Algériában a francia „gloire“ hordozói, dicső forradalmak népének késő utódai, esetleg éppen „átfésülik’ a sivatag oázisait és jaj annak a parasztnak, tanítónak, kereskedőnek, aki kezük ügyébe kerül, aki fennakad a „fésünt’. Még tort ül Algériában az embertelenség, az eszeveszett, szadista barbárság. Nemrég került kezembe egy iszonyú kép, algériai ellenállók zsákmányolták egy francia katona elfogásakor. Fiatal, szép algériai lány áll zilált hajjal, teljesen meztelenül a képen és két francia katona fogja kétfelől: karjánál és mellénél fogva. Ez az algériai lány, míg odahaza, békében élt, talán fátyolt hordott, s hite szerint még szeme bogarát sem fedhette fel, soha, idegen férfi előtt... Még a képnél is, a lány halálra riadt tekinteténél is iszonyúbb volt a francia katonák arcán a vigyor. S ugyanezt az állati vigyorgást látja a kínvallatások során a mennyezetről lelógó, villanyárammal „kezelt 11 ezernyi szabadságharcos, s ezt láthatta halálbamerevülő szemével a Köztársaság téren a hős ezredes, amikor egy őrült fúria szuronyt mártott megkínzott testébe, hogy kitépje szívét. Szervezett hadjáratot folytatott az embertelenség a nép fiai és lányai ellen. Embertelenségre nevelt emberek, az imperializmus parancsszavára, keleten, nyugaton és délen, egyszerre támadtak az emberiség ellen. Támadtak, és van hely a földön, ahol támadnak most is. És közben a Karácsony-szigeteken és egyebütt, messzi a világ zajától, kísérleti robbantásokkal tartották egy, hisszük, soha el nem jövendő, de mindig fenyegető tömegpusztítás főpróbáit az imperialisták. A kísérletek gyilkos hamuja talán már milliókat fertőzött meg, magzataikkal, jövendő gyermekeikkelegyütt. Nyugat-Németországban a barbár hitleri gondolat eszmei örököseit, amerikai segítséggel ültette ismét kormányba a választás, amelyen a kommunista párt részt se vehetett. Az esztendő elején az Egyesült Államok elnöke, Eisenhower, ideológiai burokba csomagolta az amerikai imperializmus soronkövetkező céljait. Az amerikai kongresszusban — éppen esztendeje — megfogalmazta a támadás folytatásának hitvallását is, ezúttal közép-keleti viszonylatban. Eisenhower megfújta a további agresszió, a közép-keleti támadások harsonáját, az Eisenhower—Dulles-doktrinát, hogy új és nagyon régi mese, a kommunista veszély, a kommunista kísértet meséjével a támadás új szövétnekét lobbantja lángra. A világ haladó erőinek táborát ideig-óráig, hetekre is, megzavarhatta 1956 váratlan eseményeinek és a fékeveszett uszításoknak sorozata. Pillanatokra az imperializmus időt és teret nyert. Szövetségeseket is. De ma, amikor az új esztendő ránk köszönt, már jó ideje tartó, lényeges változás tanúi vagyunk. Ez a változás az elmúlt, nehezen kezdődő új esztendőnek az eredménye, a győzelme. Ismét támadásban vannak a haladás, az emberiség, az emberiesség erői — a békéért, az emberiségért. 1957 ismét a tisztulás esztendeje volt. Hiszen nyilvánvaló: nem lehet erőlködéssel, hazug torzítással szakadatlanul világüggyé léptetni elő egy kéthetes ellenforradalmi kísérletet, amit nyomon követ a szocializmus újbóli megerősödése — és ugyanakkor meg nem történtté vagy csekélységgé tenni Egyiptom megtámadását, Omán, Jemen lerohanását, vagy az esztendők óta tartó ciprusi, algériai mészárlást. A tények valóban makacs dolgok. Megváltoztatják a tömegek látását is. A haladó erők csatasorba álltak. A kommunisták megerősítették soraikat. A gyarmati népek, elsősorban a legtámadottabb arab népek összefogva harcba szálltak függetlenségükért. A világ legnagyobb tudósai felemelték szavukat a gyilkosok új merénylete, az „őrület viharai”, az atomsugárzás pusztítása ellen. Az ő tudósaik is! A népek békekonferenciáján, az egykori gyarmat Ceylonban a világ békeerői felmérték egymás erejét, s közösen hallatták hangjukat. A népek találkozója volt, tízezreké, a moszkvai ifjúsági fesztivál is, amely egymaga ezernyi hazugságot leplezett le. Az új élet szemtanúi nem hiszik többé a hazugságokat, hanem szétzúzzák azokat. Nem csoda, hogy az imperialisták meg is ijedtek hazugságaik jövendő leleplezőitől. Svájcban tömegverekedéssel, csomagok elrablásával, Irakban, letartóztatással, az Egyesült Államokban, Libanonban az iratok elkobzásával várták a VIT-ről viszszatérőket. S hiába próbálta az Egyesült Államok Szíriában a maga bábjait ültetni kormányba, a maga hadseregeit felvonultatni a Földközi-tenger partjain. A Szovjetunió, az arab népek, a világ szabadságharcos népei elől a török—izraeli—amerikai ármádiák visszavonultak, mielőtt véressé verték volna fejüket az ellenállás falán. Indonézia népe is harcba kelt elrablóit területéért, az országát kirabló gyarmati urak elűzéséért. Ismét szilárdabb lett a szocialista országok frontja. Tizenkét szocialista ország kommunista pártjai tettek hitet a szocializmus építésének legfőbb közös törvényei és egysége, hatvanöt országé a békéért való teljes cselekvési egység mellett, s az imperializmus ellen. A Szovjetunió egyenesen és következetesen tör az ipari és mezőgazdasági termelés elsősége felé. A népi Kína történelmileg szinte percek alatt válik gyarmati sorban élő elnyomott országból szilárd, erős, szocialista nagyhatalommá. A népi demokráciák új és új sikerekről számolhatnak be; soraik egységesek és erősek. A Szovjetunió szakadatlanul ostromolta az esztendő folyamán a nyugati hatalmakat a leszerelésnek, az atomkísérletek beszüntetésének, az atomfegyverkezés betiltásának javaslataival. Románia a balkáni népek közös tárgyalását javasolta. Lengyelország közép-európai atommentes övezet létrehozásáért szállt síkra. Van-e értelme ezeknek a javaslatoknak? Valóra válhat-e egy is közülük, amikor a háború elvakult kalandoraival szegezzük azokat szembe? Elfogadhatják-e azok, akiknek az öldöklés, a háború legfőbb eszköz rabló céljaik elérésére? Hányan kérdezik ezt naponta világszerte, hányan várnak aggódva választ erre mindennapi újságjuk hasábjain. Széles, egyre szélesebb a békéért harcolók frontja. Nehezebb ma már nyíltan nemet mondani ésszerű javaslatokra. Kibúvót kell keresni, köntörfalazó fogalmazást — s erre mind jobban szűkül a lehetőség. S a feladat: egyre nehezebbé tenni a kibúvást. Türelemmel, szüntelen leleplezéssel, a valóság szakadatlan feltárásával, újabb ezrek és ezrek szemeinek felnyitásával el lehet érni ezt is. Hogy a szüntelen javaslatok, a nemzetközi helyzet leleplező alakulása erősíti a szocializmust, erősíti békeharcunkat, szélesíti frontunkat, arra jó példa és bátorító tanulság, hogy már nemcsak az ENSZ-ben csökkent az imperialisták szakadatlan, pergőtűzszerű támadási lehetősége, hanem még szűkebb családjukba, az Atlanti Szövetségbe is befurakodott az ellentmondás és tagadás szelleme; élesedtek ellentéteik is, s nem keveset nyomott a latban a tömegek hangulata, amely résen áll, várva miniszterelnökét, s kérdezve: mit vállaltál? Igaz, nemcsak tiltakoztunk, javasoltunk, figyelmeztettünk, nemcsak találkozók során ismerkedtünk. Csattanósabb és félreérthetetlenebb bizonyíték is került, ha nem is az asztalra. A szovjet interkontinentális rakéta, s a mesterséges hold, az ember birodalmát már több mint ezredszer megkerülő mázsányi műszergömb — s a másik, a féltonnás — megcáfolhatatlan bizonyítékot adott arról, aminek az imperialista Nyugat sok millió dolláros propagandagépezete mindig az ellenkezőjét állította. Mint az üstökös, úgy ragyogott fel a hazugságok égboltján, annyi mindenre fényt derítve, a Szovjetunió erejének, tudásának tanúsága, a technika csodája. Kultúrálatlanok — mondták még nem is olyan régen a szovjet emberről —, s íme, legyőzik a világűrt. Szétmarja őket az államgépezet mindenható bürokratizmusa — szajkózták — s íme, a szajkózóknál ette meg a Vanguardot többek között a bürokrácia rozsdája is. Megtámadni készülnek bennünket — fajta az imperializmus — s még szerencse, hogy mi vagyunk az erősebbek és tudósabbak. S ime, el kell ismerniük, hogy nem ők az erősebbek, s hogy ők kullognak hátul a tudomány mezején. És mi mégsem támadjuk meg őket, legyőzhetetlen fegyverek birtokában sem ... De támadunk! Támadunk, azonban nem a fegyverek erejével. Az igazságéval. A tények leleplezték a hazugság lovagjait. De a leleplezett gonosztevők mindenre elszántak. A béke győzelmes offenzívája beleütközhet még esztelen támadási terveikbe. Az óesztendő azonban a széles és erős imperialista támadással szemben a béke offenzívájárnak új kibontakozását hozta. Új évre ébredünk — és világosabban süt a nap. Új égitestek fénye világít a mennybolton. Új évre ébredünk — és most már ők védekeznek: az igazsággal és az erővel szemben. Új évre ébredünk s nyilvánvaló: nemcsak az igazság. s az erő is a miénk. Ebben más az idei újév napja a tavalyinál. Ebben más 1957, mint 1956 volt. S most ismét új esztendő köszönt ránk. Új, és egyben folytatása az elmúltnak. Jó ügyet folytat. Győzelmes évet. Kende István Vorosilov, Hruscsov és Bulganyin elvtárs újévi üdvözlő távirata DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya elnökének Budapest. Az új esztendő alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében forró üdvözletünket küldjük Önöknek és az önök személyében az egész munkaszerető magyar népnek. A múlt év eredményeit összegezve, a szovjet emberek megelégedéssel látják a szocialista tábor és az egész világ haladó erőinek megnövekedett erejét és összeforrottságát. A szocialista országok testvéri egysége és ereje, az összes országok kommunista és munkáspártjainak internacionalista szolidaritása következtében kudarcot vallottak, és kudarcra vannak kárhoztatva a béke és a szocializmus ellenségeinek mindennemű agresszív tervei. " Drága Elvtársak! Az új esztendőben új sikereket kívánunk Önöknek és az egész magyar népnek a szocializmus építésének nagy munkájában, a népek közötti baráti együttműködés további fejlesztésében, a világbéke és Európa békéjének megerősítésében. Erősödjék és virágozzék a népeink közötti — a marxizmus— leninizmus legyőzhetetlen eszméitől áthatott — megbonthatatlan barátság. K. J. VOROSILOV a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke N. SZ. HRUSCSOV a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára N. A. BULGANYIN a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. * Ezenkívül még számos távirat érkezett baráti országaik vezetőitől. * Dobi István és Kádár János elvtárs újévi üdvözlő távirata KLIMENT JEFREMOVICS VOROSILOV elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének NYIKITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának NYIKOLAJ ALEKSZANDROVICS BULGANYIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Kedves Elvtársak! Moszkva Szívből köszönjük jókívánságaikat, amelyeket az új év alkalmából küldtek. A magyar nép az 1956 őszén kiállott különlegesen súlyos megpróbáltatás után, egy esztendő céltudatos munkája és harca eredményeként, ma, az új év küszöbén békés viszonyok között, magabiztosan tekint szocialista jövője felé. Mindez a testvéri népek szolidáris támogatásával és annak eredményeképpen alakult így, hogy az imperializmus agresszív, békebontó törekvéseivel szemben a szocialista országok megbonthatatlan egysége, a világ haladó és békeszerető embereinek frontja szilárdan helytállt. E békefront első harcosa a szocializmus hatalmas országa, a Szovjetunió, amelyre egyre növekvő bizalommal és reménykedve tekintenek a szocializmus hívei és a tartós békére sóvárgó egész emberiség. Az új esztendő küszöbén mi, magyar dolgozók sok sikert kívánunk a szovjet népnek a kommunista társadalom építésében, a béke védelmében. Kívánjuk, hogy erősödjék még tovább a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan, igaz és testvéri barátsága. Önöknek, kedves Barátaink, a Szovjetunió kommunistáinak és minden hű állampolgárának jó egészséget, személyes boldogságot és sikert kívánunk az új esztendőre. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Aláírták a mongol—magyar tudományos és kulturális együttműködés 1958-as munkatervét December 28-án a Mongol Népköztársaság kulturális minisztériumában magyar részről Carasin Rudolf nagykövet, mongol részről Damind Szurun, a Mongol Tudományos Bizottság elnöke aláírta a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti tudományos és kulturális együttműködés 1958-as munkatervét. Az aláírásnál jelen volt: Szandagij Szoszorbarma, a kulturális ügyek minisztere, Puredzsabin Erdene, a Mongol Népköztársaság Külföldi Kulturális Kapcsolatokat Ápoló Társaság főtitkára, Gyöngyösi Árpád nagykövetségi attasé. (MTI) 3