Népszabadság, 1958. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-27 / 49. szám

8 Megkezdődtek a jelentkezések az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Az Országos Mezőgazdasági Ki­állításra és Vásárra a jelentkezé­sek országszerte megkezdődtek. Szolnok megyében eddig 100 ál­lami gazdaság, termelőszövetke­zet és egyénileg dolgozó paraszt töltötte ki a nevezési lapot. A je­lentkezők között nagy számmal vannak növénytermesztők is. Az ország egyik legnagyobb ju­­hászatában, a Pankotai Állami Gazdaságban Andrikó István, Kossuth-díjas üzemegységvezető a 15 000 magyarfésűs merinói anya­juh és törzskos közül kiválasztot­ta­ a 40 legszebb jószágot a kiállí­tásra. Az egri és a gyöngyösi történel­mi borvidéken a télen csaknem minden községben rendeztek bor­­kiállítást és borversenyt. A tavasz beköszöntéig még több helyen, így legközelebb Verpeléten rang­sorolják a legkiválóbb borokat. A mezőgazdasági kiállításra, illetve a nemzetközi borversenyre a 20 leghíresebb bortermelő község versenyein díjnyertes borokból válogatják ki az elküldendőket. Pénzcsempészek és tudatlan segítőik Nem ritka eset, hogy külföldről pénzt és pénzértékű tárgyat jut­tatnak az országba a magyar de­vizahatóság, a Nemzeti Banik en­gedélye és tudta nélkül. A rendőrség nemrégiben fe­jezte be a nyomozást Benedek Jenő és bűntársai ügyében. Bene­dek társa és sógora, Biringer Osz­kár annak idején disszidált, sógo­rára bízta ittthonthagyott vagyon­tárgyait. Ezeket Benedek értékesí­tette, így 121 ezer forintot szer­zett. Biringer azután kint élő ma­gyaroktól különböző összegeket vett fel, s levélben utasította Be­nedek Jenőt, hogy a nála levő pénzből azok hozzátartozóinak kü­lönböző összegeket fizessen ki. Bárd Béla, Biringer bátyja maga 25 000 forintot vett át, s annak egy részét hat címre tovább küldte. Benedek és Bárd jól tudta, hogy amit tesznek, az a törvény ellen való, a címzettek egy része viszont nem tudta, hogy bűncselekményt követ el, amikor a számára kül­dött külföldi eredetű pénzt elfo­gadja, így Szabó Lajosné, Szaj­ka Albert fodrász és Reinhardt Re­zsőfié sem tudta, hogy bűncselek­ményt követ el, amikor külföldi hozzátartozói által ilyen módon küldött pénzösszeget elfogadott. A törvények azonban ebben az eset­ben is, s rájuk is vonatkoznak, s így bűnvádi eljárás indult ellenük. Nem ritka az ehhez hasonló eset, a rendőrség sok személy el­len folytat eljárást, akik tudat­lanságukban vétettek a törvény ellen. Ha valakinek külföldről pénzt küldenek, azonnal jelenteni köteles. A rendőrségnek előbb­­utóbb minden illegális forintát­utalás tudomására jut. Van azon­ban szabályos lehetőség is arra, hogy a külföldön élők magyar­­országi hozzátartozóikat támogas­sák. Az IKEA útján lehet külde­ményeket eljuttatni Magyaror­szágra. Ha az IKEÁ-t veszik igénybe, ez nemcsak törvényes, hanem a magyarországi hozzátar­tozók jobban is járnak, ugyan­annyi valutáért nagyobb értéket kapnak. ­HÉTKÖZNAPI LABDARÚGÓ MÉRKŐZÉS — Igazgató elvtárs, sürgős idézésem van a rendőrségre! — Intézze el a helyettesem­mel, mert én meg rohanok a minisztérium­ba! NÉPSZABADSÁG 1958. február 27. csütörtök Március 12-én érkezik hazánkba Obrazcov bábszínház együttese Szergej Obrazcov világhírű báb­színházának együttese lengyelor­szági vendégszereplése után már­cius 12-én érkezik Budapestre. Bár részletes műsoruk még nem ismeretes, véglegesnek tekinthető, hogy az együttes március 14-én lép először a budapesti közönség elé. Egy nappal előbb Szergej Obrazcov zenés bábjátékparódiát mutat be a Ba­rtók-teremben , az estet egyedül játssza végig. (MTI) Szalmával akarta bemelegíteni a motort ■ elégett a gépkocsi A nagylóki termelőszövetkezet­ben Zeleni József tsz-tag szalmá­val akarta bemelegíteni a szövet­kezet tehergépkocsijának motor­ját. Közben meggyulladt az olaj, s elégett a gépkocsi. Ugyancsak a tűz martaléka lett négy külső gu­mi, egy kerékpár, 200 liter ben­zin és egy 16 méter hosszú fészer. A kár meghaladja a 120 000 forin­tot. Zeleni Józsefet őrizetbe vet­ték. Az ügyben a vizsgálat tart. (MTI) _______*__ ­ SZÁZEZER EMBER ÍRTA ALÁ Nyugat-Németországban azt a bonni hadügyminisztériumhoz intézett feliratot, amelyben a la­kosság élesen tiltakozik a teuto­­burgi erdőnek gyakorlótérré való igénybevétele ellen. A NÉMA KATONAR­ atatics őrmester ugyanazt val­lotta az újonckiképzésről, amit Fegyverneki alezredes vagy Horthy Miklós ellentengernagy. Az újoncból először ki kell tipor­ni a civilt, a kényelmet, a rátarti­­ságot, a véleményét, a gerincet, így puha, képlékeny embermasz­­szát kap a kiképző, amelyből sa­ját ízlése szerint formálhatja meg a Horthy-katonát. Ratatics — e filozófia törvényei szerint — már a bevonuláskor szemügyre vette embereit. Ilyen­kor olyan mámorosan forgolódott, mint egy tavaszi illatoktól részeg kecskebak. Képzeletében ország­gá tágult a kaszárnya, mely biro­dalmat az őrmesterek, csupán az őrmesterek gyönyörűségére táp­lálja, irányítja a „Legfelsőbb Had­úr”. Amíg a szolgálatos szakasz­vezető kidobálta az ablakon az egy zubbony, egy nadrág, egy pár bakancs, kapca és miegymásból álló pereputtyot, az őrmester az arcokat fürkészte. A fintorok, a finnyás vagy megadó pillantások előre sejtették vele, kit milyen kezelésbe kell részesítenie, hogy az első hónap végéig megfelelő masszává váljék.­­ őszén is így kezdődött, kiszemelt magának néhány pá­cienst és visszatartotta őket a fo­lyosón. — Magát hogy hívják? — förm­­medt egy nyugodt tekintetű, szög­hajú fiúra. — Kovács Menyhért — hallat­szott a válasz. Az aprócska had­isten ráförmedt fenyegetőn. — És mi nem tetszik magának a zubbonyon? — Piszkos! — Piszkos? Mire való a szappan meg a kefe? — Piszkos! — ismételte a ko­nok legény, és csak igen csekély­ke tisztelettel méregette a dúsbaj­­szú, tömzsi őrmestert. Végül két hatalmas pofon értette meg vele, hogy itt nem lehet kovácsmeny­­hértkedni. Itt Ratatics a törvény. A többi delinkvens sürgősen meg is értette ezt és elfelejtettek pa­naszkodni. Nem csoda, ha az őr­mester szívét apró, kellemes bi­zsergések járták át, s a jól sike­rült nyitány után a kantinba sie­tett, hogy erőt gyűjtsön a nagy esti szimfóniához. Este volt ugyan­­is az újoncok bemutatkozása. Helyesebben Ratatics mutat­kozott be az újoncoknak. Szakasz­vezetői, tizedesei kíséretében vé­­gigdübörgött a szobákon, ahol az újoncok éppen vetkőződtek. Ko­vácsék szobájában az őrmester körülnézett és engedélyt adott a lefekvésre. De amikor a katonák már elnyúltak a szalmazsákon, megkezdődött a móka. Egyenként kellett talpra ugorniuk, hogy az ágy mellett jelentsék, honnan sza­­lajtották őket, apjuk-anyjuk ki­­féle-miféle szerzet és hogy tud­nak-e mesélni? Talán valami ősi lírai hajlandóság buzgott a bö­lényhangú őrmesterben, hogy ennyire szerette a mesét? Nem tudni. Elég csak annyi, hogy kedvtelve hallgatta a szebbnél szebb mesecímeket, s a végén rá­bökött egy ijedt, vékonyka le­gényre. — No majd maga. Maga re­­begjen el egy mesét. A legény da­dogott valamit. Hangja már sí­rásra fordult, úgy bizonygatta, hogy egy szemernyi mesét sem tud mondani. — Nem tud. Nagy szégyen. Igen nagy szégyen — morfondírozott Ratatics tettetett méltatlankodás­sal, majd a szoba közepére vezé­nyelte a fiút, a szakaszvezetők és tizedesek fenyegető gyűrűjébe. — Szóval nem tud? — alakos­kodott tovább az őrmester. — Ezt akkor megtelefonáljuk az ottho­niaknak is. Egy tizedes már pattant is, mint a rúgó és kinyitotta a kálítóa­­ajtót. S a remegő, szégyentőln pi­­rosló fiúval bekiabáltatták az üres kályhába: — Anyám, a te hülye fiad még egy mesét sem képes mondani. Az otthontól való elszakadás friss fájdalmában, mikor az anyai könnyek még ott száradtak az ar­cokon, szentségtörésnek hatott ez a jelenet. Görcsös fájdalom szo­rongatta a fiúk torkát. Az őrmes­ter élvezte a hangulatot és kaján ábrázattal Kovácsra mutatott. Ko­vács meg sem várta a felszólítást. Leszegett fejjel, konokul köpte az őrmester szemébe a szót. — Velem ilyen csúfságot nem űz. Az új katonák még nem ismer­ték Rataticsot, sem a katonaélet gyönyöreit, de világosan megsej­tették, hogy ebből veszedelem lesz. Kovács várta a pofonokat, de az őrmester nem ütött. Na­gyobb adut tartogatott kártyái kö­zött. — Riadó! — üvöltötte, öt perc múlva felöltözve várják a paran­csot! — S amikor készen voltak, Kovácsra mutatott. — Ami most jön, azt majd ne­ki köszönjék. Félórás hajkurászás, bukfence­­zés után holtfáradtan tértek visz­­sza a szobába. Ott mintha bomba robbant volna. A katonaládák tartalma egy kupacba összeönt­ve, az ágyak darabokban, szana­­széjjel. Elmúlt éjfél, mire minden a helyére került. S másnap megkezdődött a ki­képzés, a kopaszra nyírt le­gények kálváriája. Kovács lefo­gyott, elfáradt, összetört néhány hét alatt, Ratatics lépten-nyomon gyötörte az emlékezetes lázadá­sért. Kétségbeesett tervek, kép­zelgések őrölték a fiú lelkét , mégsem a kínzás vette le lábáról. Egyszer, a napi kiképzés után valami csomagot cipelte­­tett fel vele az őrmester a lakására. Nem talált mást vagy őt szemelte ki? A fiú dü­höngve cipelte a zsákba varrott holmit. De az őrmesterné tiszta konyhájában elszállt a mérge. A temérdek keblű, pirospozsgás asszony körül az otthon levegője áramlott melegen, jószagúan. S Kovács szíve fájdalmasan sajgott az otthon után. Pár perc múlva megérkezett az őrmester is. A szőrmek kis ember megállt a fiú előtt, s olyan barátságosan nézett rá, hogy a katona hátán végigbizsergett a hideg. — No, üljön le Kovács. Most nem a laktanyában vagyunk — mondta az ámuló katonának. — Üljön csak le, tudom, jól­esik egy kis otthoni környezet. Ratatics úgy beszélt, mint valami jószívű nagybácsi: — Nézze, a katonaság véresen komoly dolog. Nem lehet kukori­­cázni. A kaszárnya követel. Ott katona az ember. Itthon meg em­ber lesz a katonából. Hirtelen témát változtatott. Mi újság otthon? Milyen a termés? Valóságos őrmesteri ódát kanyarí­­tott a kérgeskezű magyar paraszt­ról, aki rendületlenül áll az eke szarva mellett. Végül is realizálta a magyar föld iránt érzett rajon­gását. Igen emberségesen meg­kérte Kovácsot, hozna neki tojást, szalonnát, miegyebet. — Nem is rossz gyerek maga, Kovács — mondta búcsúzóul. Csak tanuljon meg engedelmes­kedni. Üdvözlöm az édesapját. A szegény fiút összekavarta ez a pálfordulás. Az ötheti kínzás, gyötrődés után szíven ütötte az első emberi szó. Azt hitte, elsírja magát A hajdani lázadó nem is vette észre, hogy örül az őrmeste­ri kegynek. Elérkezett az idő, amikor az újonckiképzésről számot kel­lett adni az ezredparancsnoknak. Ratatics feszesen jelentett és megindította a szakaszokat Jobb­ra át, balra át, díszlépés, puská­val tisztelegj! Ment, mint a kari­kacsapás. A gyalogsági bemutatót szóbeli vizsga követte. Az őrmes­ter megköszörülte a tarkát, hogy feltegye az első kérdést. De Fegy­vernek! alezredes kurtán leintet­te: — Majd én i­s odafordult az egyik kopaszra nyírt legényhez. — Hogy hívnak, fiam? A legény felugrott, s rémülten hebegte: — Első a cső, második a závár­zat... Jeges csend támadt. Rata­tics izzadni kezdett. Az újoncok között ugyanis néhány nem ma­gyar nemzetiségű is volt, egyikük­­másikuk magyarul is alig tudott. Csak ismételgették, amit az őr­mester a feküdtök, futások, béka­ügetések támogatásával beléjük vert. A Szent Antal-frizurás hó­­rihorgas alezredes jóízűen felne­vetett. — Majd te! — mutatott Ko­vácsra. S Kovács, mint a vízfolyás so­rolta a géppuska részeit Az alezredes elégedetten bólin­tott. — Szép magyar arcod van, fiam és értelmes szemed — majd kisvártatva hozzátette. — Nincs párja a magyar embernek, a ma­gyar katonának. — Ezt emelt hangon mondta és lesújtó pillan­tásokat lövellt a megszeppent nem magyar nemzetiségűekre. Szegény Kovács, honnan tud­hatta volna, hogy az alezredes időzített dicsérete benne volt az újonckiképzés tervezetében. S hogy derék parancsnoka minden évben elsüti ezt a frázist kétszer­­háromszor. Kovács csak sütkére­zett a nemzeti dicsőségben, s az elismerés észrevétlenül lökte, ta­szította a rataticsi massza felé. Egy szép napon kitört a vihar. Az alezredes porszemet vélt felfedezni egy puskacsőben. Lete­remtette a népet derekasan, az őrmester is megkapta a magáét. — Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter, Veszprém megye országgyűlési képviselője, Csóton és Lovászpatonán tartott fogadónapot. Lovászpatonán a Hazafias Népfront nagygyűlésén mondott beszédet. — A ve­rideg­látói pár hagyományos szakmai bálját március 5-én rende­zik meg a Gellért Szállóban, este jé­ tíz órai kezdettel. — Egymillió kaszát és 120 ezer vívópengét készít az idén a Szentgotthárdi Kaszagyár. A leg­nagyobb exportszállítások Brazí­liába, a Szovjetunióba, és a népi demokratikus országokba irá­nyulnak. — 300 NÉPDALT mondott el a néprajzkutatóknak Nagy Gáborné, 63 éves kállósemjéni parasztasz­­szony. A gazdag gyűjtemény a nyíregyházi Jósa András Múzeum­ba kerül, feldolgozásra.­­ Mesterséges hőmérsékletű vagonok gyártását kezdték meg a leningrádi Jegorov vagongyár­ban. Az új személyszállító kocsik­ban 8 kétszemélyes hálókupé, 4 mosdó, tus és telefon található. Egy kis készülék lehetővé teszi a hőmérséklet és a levegő ned­vességtartalmának szabályozását. — Helyreigazítás. Tegnapi szá­munk „Hol éljen sokáig?” című cik­kében hibásan jelent meg Tollas Ti­bor fasiszta „költő” eredeti neve. Tollast eredetileg Kecskés Tibornak hívják.­­ Ipari aktívaértekezletet tar­tott az MSZMP szegedi végre­hajtó bizottsága az üzemi párttit­károk, igazgatók, ÜB-elnökök és KISZ-titkárok részére, hogy az el­múlt év tapasztalatai alapján, kö­zösen beszéljék meg a legfonto­sabb tennivalókat. — A román kőolajipar 100 éves évfordulója alkalmából új játék­film készült a román mérnökök és olajipari munkások küzdelmes életéről. — JIMENEZ volt venezuelai diktá­tor, Peronhoz hasonlóan, 100 millió dollár vagyonával menekült el. Az új kormány, amely a bukott diktátor vagyonának elkobzását kimondotta, mindössze 2000 dollárt talált. — 70 napon át napi 50 liternél több tejet adott a Bolyi Állami Gazdaság Gombos nevű tehene. A tehén jelenleg is 48 liter tejet ad naponta. — Árdrágító visszaélés miatt rendőri eljárás indult a csepeli Sport­bolt eladói ellen. A rendőrség kéri azokat, akik tavaly ősztől az idén februárig Itt melegítőt vásároltak, hogy a számlával vagy anélkül, je­lentkezzenek a csepeli rendőrkapi­tányságon a II. emelet 224-es szobá­ban vagy telefonon a 344—944-es számon. — Nyitják a szőlőt a kiskunsági szőlőskertekben. A nyitással egy­idejűleg trágyáznak: rövidesen 18 ezer vagon szervestrágyát szór­nak szét a Bács megyei szőlőkben. — Jubileumi szelet néven kü­lönleges csomagolású csokoládés árut hoz forgalomba fennállásá­nak 10. évfordulója alkalmából a KÖZÉRT. — Az Állami Falu Színház (Déry­né Színház) műsora: János vitéz (Uraiújfalu), Romeo és Júlia (Rétság). Eladó birtok (Várpalota H. M.). IDŐ­JÁ­RÁ­SJELEMES A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás ma estig. Erősen felhős idő, több helyen eső, később havaseső. Helyenként esetleg zivatar. Megélénkülő délkeleti-déli, a Dunán­túlon nyugati északnyugatira for­duló szél. Enyhe éjszaka. A nappali hőmérséklet nyugaton csökken, ke­leten alig változik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet nyugaton 4—7, a Duna—Tisza-közén 7—10, Tiszántúlon 10—13 fok között.

Next