Népszabadság, 1958. június (16. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-01 / 129. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1958. június 1. vasárnap híradás egy „nyughatatlan" üzemből Országos jelentőségű kezdeményezések a Ruggyantaárugyárban A Murika Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett, tizenkétszeres élüzem a Ruggyantaárugyár. Gyártmányai szinte a világ minden részében ismertté tették már nevét. 1957-ben csaknem 15 millió forinttal csökkentették a termelésköltségeit, volt is bőven nyereségrészesedés a borítékban... S most újabb jó hírek érkeztek a Ruggyantából: országos jelentőségű kezdeményezésekről, a szervezett üzemi törzsgárda létrehozásáról, egységes takarékossági munkaverseny megindításáról szól a híradás. Az újságírót Somogyi Pál, a Szuggyantaárugyár igazgatója mindjárt a lényeggel fogadja: — Tavaly rendbehoztuk üzemünk termelését, eltüntettük az ellenforradalmi anarchia nyomait. S mint már annyiszor, ezúttal is bebizonyosodott: a legnehezebb feladatok megoldásánál többnyire ugyanazokat az embereket találjuk az élen, a legbecsületesebb, legjobb dolgozókat, köztük a fiatalok legjobbjain kívül elsősorban a régieket, akik már több évtizede itt dolgoznak ... Most mindössze annyi történt, hogy a Nehézipari Minisztérium és a kerületi pártbizottság helyeslésével és támogatásával a ruggyantaárugyári párt- és szakszervezet, az üzemi tanács és a vállalatvezetőség elhatározta: ezeknek az eddig külön-külön, mintegy a „saját szakállukra” becsületesen, jól dolgozó, egymásról talán nem is tudó embereknek az erejét egy — mondjuk úgy — szervezett testületbe, az úgynevezett üzemi törzsgárdába fogjuk össze. Somogyi elvtárs szerényen így mondta: „mindössze annyi történt”. Pedig már az üzemi törzsgárda megalakulása óta eltelt néhány hét alatt is nyilvánvalóvá vált: követésre méltó a ruggyantaárugyári példa Mindenki tudja: nehéz volt bekerülni itt az ötszáz legjobb közé. Seszták Gyula, az üzemi tanács és az ÜB elnöke elmondta, hogy minden üzemrészben az üzemvezető, a pártszervezet és a szakszervezet képviselője a dolgozók véleményének a meghallgatásával vizsgálta meg igen alaposan, kik a legjobbak, kiket javasolnak a törzsgárdába. Szakmai tudás, szorgalom, politikai magatartás, emberség — mind bekerült itt a serpenyőbe. Mikes Sándor, a pneumatik-üzem vezetője így határozta meg, kik lettek üzemrészükből a törzsgárda tagjai: — Az az újító, aki éjszakáit feláldozva tanult, fáradozott, hogy újításaival, szabadalmaival segítse mindnyájunk jobb életét. Az az idős szaki, aki 25—30 vagy még több éve koptatja a gyár küszöbét, aki egy munkásélet minden örömét, bánatát itt töltötte ebben az üzemben s az a fiatalabb dolgozó, aki szorgalmas tanulással máris felnőtt melléjük. Az a munkás, aki golyózáporban oltotta az égő gyárat, s mikor megindult a termelés, nem tétovázott, hanem felvette a munkát, így volt ez a többi üzemrészben is. Ezzel elérték a Ruggyantában: már az indulásnál nagy tekintélye van ennek az új testületnek. Tekintélyt jelent a törzsgárdának az egész üzem nyilvánossága előtt leszögezett célkitűzése is: nem kiváltságokat kapnak tagjai, hanem a legnehezebb munkafeladatok megoldásából, a munkafegyelem megszilárdításából vállalják az oroszlánrészt s nem szónoklatokkal, hanem személyes példával igyekeznek magukkal ragadni többi munkatársukat. Az is csak növeli a tekintélyt, hogy a törzsgárda nem valami lezárt ajtajú testület, hanem kiváló munkával, példamutató magatartással azok is bekerülhetnek soraiba, akik még nem tagjai. Ezek után nem csoda, hogy az emberek már most, néhány héttel megalakulása után is szinte mindenütt a törzsgárdáról beszélnek, méghozzá úgy, hogy szavaikból a „Hej, ha én is köztetek lehetnek...” hangulata cseng ki. Két jó barátnak, Némethi N Sándornak és Papp Józsefnek, az egyéb köpeny rész felépítő szakmunkásalmait már sikerült is. Addig reklamáltak, jó munkájukra, sztahanovista és kiváló dolgozó okleveleikre és újításaikra hivatkoztak, míg igazat adtak nekik és felvették őket is a legjobbak közé. Buti Istvánná, fonalburkoló szakmunkás pedig azért „veri az asztalt”, hogy ne csak a „felülről” észrevett embereket vegyék be a törzsgárdába, hanem bárki kérhesse a felvételét, ha kellően, jó munkájának példás magatartásának nyomós érveivel meg tudja indokolni azt, s közvetlen munkatársai is támogatják kérését. A törzsgárda tagjai is büszkék a megbecsülésre. S ezzel a megbecsüléssel néhol mulasztásokat is tesznek jóvá. A törzsgárda egyik tagja, Mocsári Mihály bácsi, aki a pneu-felépítésnek már valóságos művésze, és akiről többek között azt beszélik munkatársai, hogy bár vidékről jár be, még soha nem késett egyetlen percet sem, így beszél erről: Huszonhat esztendeje dolgozom az üzemben, de most érzem először, hogy igazán megbecsülik a munkámat... A törzsgárda tagjait rendszeresen összehívják, s megbeszélik velük az adott időszakra eső tennivalókat, feladatokat. A legjobb szakmunkások szervezett összefogása az általános műszaki kultúra, a technikai színvonal fellendülését is magával hozza majd. Doszlop Sándorné üzemmérnök, sok más ruggyantaárugyári mérnök- és technikustársával együtt legalábbis leteszi erre a „nagy esküt”. A Ruggyantaárugyár másik jelentős kezdeményezéséről, az egységes takarékossági munkaversenyről is álljon itt rövid beszámoló. (Az üzemi törzsgárda első nagy próbatétele ez a verseny.) A kormány takarékossági felhívása nyomán elhatározták: a takarékossági mozgalom további, részekre tagozott, szórványos feladatokra és felajánlásokra alapozó módszereit felváltják egy műszakilag alaposan felmért és kidolgozott önköltségcsökkentési terv teljesítésének alapján értékelt, átfogó takarékossági munkaversennyel. A legkisebb üzemrészig, a legapróbb részletekig lebontott terv egyaránt tartalmazza az üzem műszaki vezetőinek elgondolásait s a dolgozók, köztük a törzsgárda tagjainak javaslatait. Az így összeállított tervet megvitatták és elfogadták a pártbizottság és az ÜB együttes ülésén, az üzemi tanács ülésén és a műhelyek gyűlésein. — Sőt, nálunk, a pneu-felépítőben — mondja Szűcs Albert, az üzemi tanács tagja — a műhelygyűlés után mi, mukások aláírásunkkal is hitelesítettük a terv ránk vonatkozó részét. A május elején megindult verseny során teljesítendő takarékossági terv az év végéig csaknem 16 millió forint megtakarítását irányozzák elő. A megtakarítás zöme importált anyag. Ez a megtakarított 16 millió az év végén mintegy 15 napi nyereségrészesedést hoz a ruggyantaárugyáriaknak. Olyan részekből tevődik öszsze a fenti összeg, mint például az a 2 100 000 forint, amelyet egy, a hevedereknél az úgynevezett 60-as szövet helyett az olcsóbb műselyemszövetet alkalmazó újítás sikeres bevezetése jelent. Vagy az a 2 260 000 forint, amit a tervbe vett hulladékcsökkentési arány elérése jelent. — De néhány nap alatt „elavult” ez a 16 milliós előirányzat — mondja Balla Henrik üzemcsoportvezető, a takarékossági munkaverseny egyik lelkes szervezője. — A reális, műszakilag megalapozott újabb javaslatokkal már 20 millió körül tartunk. — Érdeklődésünkre Somogyi elvtárs is megerősíti ezt, elmondja ennek a „hogyanját”. Nos, az üzem kommunistái, illetve „törzsgárdistái” bonckés alá vették a takarékossági tervet és ... például a terv szerint a szövetkező osztályon benzinvisszanyeréssel 40 ezer forintot kellene megtakarítani. Az ottani kollektíva Nagy Géza osztályvezető irányításával máris kidolgozott egy olyan új eljárást, amellyel évi másfélmillió forintra növekszik a benzinvisszanyerési megtakarítás összege. Csak helyeselhető, hogy a szövetkező osztályon és a karbantartó részlegnél a pártalapszervezetek tagsága külön „takarékossági brigádokat ” alakított, melyek feladata: a többieknél is fokozottabb mértékben figyelemmel kísérni a takarékossági munkaverseny állását és segíteni, kezdeményezni, ahol csak lehet. Az is helyes, hogy a szövetkenő párt alapszervezetének brigádjába pártonkívülieket is bevontak — elsősorban a törzsgárda tagjai közül. A takarékossági munkaversenyben egy bizonyos értékelési időszak alatt a legjobb eredményt elérőknek az igazgató rendszeresen köszönőleveleket ír, s a jutalmazásoknál bizony nagy súllyal esnek majd latba az ilyen köszönőlevelek ... A verseny nyilvánosságát egyébként az üzemi lap, a faliújság és a hangoshíradó segítségével kívánják biztosítani. Csizmadia Józsefné, a pártbizottság helyettes titkára a búcsúzásnál azt mondta: — Nyughatatlan üzem ez a Ruggyantaárugyár. Az igazgatói iroda fala tele van élüzemi címről, vándorzászlóról, kormánykitüntetésről kiállított oklevelekkel és mégsem pihennek az emberek a babéraikon. Egyre újabb módszereken, megoldásokon törik a fejüket: hogyan haladhatnánk még előbbre, hogyan dolgozhatnánk még jobban. Így helyes, így van ez jól! S szeretnénk, ha az illetékes szakminisztériumok, iparigazgatóságok, illetve az egyes üzemek megvizsgálnák, mit lehetne a „nyughatatlan üzem” új, jó módszereiből másutt is megvalósítani. Szálkai Sándor A Balatonaligai Állami Gazdaság öt új Holder-traktort vásárolt a Német Szövetségi Köztársaságtól. Képünkön: az új gépek a gazdaság szőlőjében permeteznek. -oooooooooooooo<wx>oooooooooooooooooooöooooooooot A solti Szikra, a ráksi Új Élet és a békéscsabai Május 1. tsz nyerte a termelőszövetkezetek versenyét A solfi Szikra Tsz kapja a százezer forint jutalmat A Termelőszövetkezeti Tanács és a földművelésügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az országos termelési versenyben részt vett legjobb eredményt elért termelőszövetkezetek kitüntetéséről. Az 1956—57. gazdasági év példamutató eredményei alapján — három tájcsoport szerint — az elsőséget a solti Szikra, a ráksi Új Élet és a békéscsabai Május 1. termelőszövetkezeteknek ítélték. Második helyezést nyertek a nagyecsedi Vörös Csillag, a kisbéri Dózsa és a koppánmonostori Dózsa termelőszövetkezetek. A három harmadik helyet a verpeléti Dózsa, a zsebeházi Rohambrigád és a besnyői Sallai termelőszövetkezetek szerezték meg. A verseny nyertesei vándorzászlót, „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság” címet és pénzjutalmat kapnak. A legnagyobb összeget, 100 000 forintot, az első csoport első helyezettje, a solti Szikra Tsz tagsága kapja. A kitüntetéseket és a velejáró pénzjutalmat június 8-án, a traktorosnap alkalmából rendezett ünnepségeken adják át. (MTI) 35. .. Felkoncoltatik... felkoncoltatik ... „ ... Felkoncoltatik ...” A nyilas rémuralom napjaiban közkeletűvé válik ez a kifejezés ... Ott díszeleg a vezércikkekben éppúgy, mint a nyilas kormány plakátjain, s valamennyi „közérdekű” rendelet záradékában ... Márpedig minden napra jut néhány rendelet, tele fenyegetőzéssel. Az emberek nemigen vesznek kézbe újságot. Legfeljebb azért, hogy megtudják, mitől kell megint rettegni, s milyen újabb hamis okmányokra lesz szükség a bujkáláshoz... Pedig olykor másért is érdemes lenne belenézni! íme, példának a Nemzetőr című nyilas lap november 9-i száma. Vastag, kéthasábos cím üti meg az olvasó szemét: „Beregffy Károly honvédelmi miniszter a legelülső vonalban." Aha, elutazott a nyilas vezérezredes? De hol az a „legelülső” vonal? Philipp Böss SS-haditudósító jelentéséből kiderül, hogy Beregffy úrnak nem kellett messzire utaznia... Azt mondja: „Beregffy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter és a magyar vezérkar főnöke november 8-án délben magasabb rangú magyar tisztek kíséretében megszemlélte a soroksári harcszakaszt...” Ha valaki véletlenül máshonnan meg nem tudja, innen értesülhet arról, hogy már Soroksárnál van a „legelülső” vonal.. . De azért a bajnak még nincs vége, nehéz hetek várnak a szenvedő fővárosra, s főképp a nyilasok elől bújkálókra ... Mert most már a fél város bújkál, illegalitásba, a föld alá menekül, hogy megérje a közelgő szabadulást... Hanem bújkálni nagyon nehéz. A bújkálókra, s a nyilas rendeletek, parancsolatok megszegőire ezernyi vastagbetűs plakátról ordít a fenyegetés: „felkoncoltatik ...” S ez azt jelenti, hogy bármely nyilasnak, a hatalom bármely aprószentjének bírósági eljárás és minden egyéb teketória nélkül joga van bárkit kivégezni a nyílt utcán, a helyszínen ... Hindy Iván a budapesti első hadtest parancsnoka, aki október 15-én még vezérőrnagy volt, a nyilas puccs körül szerzett kimagasló érdemei jutalmaképpen immár altábornagy... Az altábornagy úr dühöng. Egyre szökdösnek a katonák... Pedig Beregffy vezérezredes úr parancsban adta a csapatok tudtára, hogy 130 szökött honvédegyént felkoncoltak ... És ő, Hindy sem volt tétlen, 62. számú bizalmas hadtestparancsnoki parancsában minden alparancsnokát feljogosítja, hogy a szökésben levő vagy „defetista” katonákat a helyszínen koncolják fel... Mégsincs rend a hadtestnél. — Ez így nem megy tovább — mondja ordítva Horváth ezredesnek, a hadtest vezérkari főnökének. — Történelmi idők, és semmi könyörület! Valami olyan intézkedésre lenne szükség, amely kordában tartja az embereket! Találjon ki végre valamit! A vezérkari főnök tátog. — Altábornagy úr, alázatosan jelentem, ismét, ki kell adni, hogy aki rendet bont, felkoncoltatik... — Eh, ezt már tucatszor kiadtam. Mondja — áll fel az asztaltól —, van magának felesége? — Van, altábornagy úr, éppen most csomagol. Nyugatra evakuált ott várja be a végső győzelmet. Nagyon aggódom miatta ... — Ez az! — kiált fel Hindy. — Mindenki aggódik a feleségéért, a gyerekeiért, a szüleiért... Ezt kell felhasználni! írja bizalmas parancsomat a tisztikarhoz: a szökevény nemcsak személyében koncoltatik fel, hanem hasonló sorsra jut valamennyi hozzátartozója is! Majd adok én a szökevényeknek! Az ezredes jegyez. S tovább buzgólkodik: — Altábornagy úr, tenni kellene valamit az orosz röpcédulák olvasói ellen is... Ugyebár az emberek már régóta harcolnak, gyakran visszavonulunk, hazavágynak már, satöbbi... Az ellenség ezt kihasználja, ígéretekkel traktálja őket, hogy ugyebár, aki átszökik, megmenekül... — Hát nem megmondtam — csattan fel Hindy —, hogy a röplapokat szolgáltassák be nekem? — Természetesen ezt kiadtam, jelentem alázatosan, de... — Mit de? Aki nem szolgáltatja be a röpcédulákat vagy akár csak elolvassa, azonnal felkoncoltatik! Megértette? Ez lesz a ... hányadik is? — A 72. számú hadtestparancsnoki parancs... — Helyes. És még ma megfogalmazzuk a hozzátartozók felkoncolásáról szóló parancsot is, ön most elmehet. Közvetlen autóbuszösszeköttetés Budapest és Aggtelek között Az IBUSZ a MÁVAUT-tal kötött megegyezés alapján június 1- től minden hét végén közvetlen autóbuszösszeköttetést létesít Budapest és Aggtelek között. A közvetlen autóbuszjárat lényegesen megkönnyíti a világhírű cseppkőbarlang látogatását. Az autóbuszok szombaton délután 13 óra 15 perckor indulnak és vasárnap délután jönnek vissza. A részvevőknek Aggteleken szállást is biztosítanak. Az útiköltség 205 forint 20 fillér. (MTI)