Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-15 / 244. szám

1058. október 15. szerda Tíz új tsz kapott működési engedélyt Hajdú megyében A Hajdú megyei Tanács végrehajtó bizottsága szeptemberben alakult tíz termelőszövetkezetnek adta ki a működési engedélyt. Engedélyt kapott többek között Vettérd ellenforradalom utáni első közös gazdasága és Mikepércs második termelőszövetkezete. Az új szövetkezetek mindenütt megkezdték a közös munkát, az őszi szántást-vetést. (MTI) Kukoricabetakarító gépeket próbálnak ki Fejér megyében Fejér megyében a kislángi és a kiscsérpusztai állami gazdaságban új típusú kukoricabetakarító gépet próbálnak ki. Az előbbiben a Zetor-traktorra szerelhető, egysoros kukoricabetakarító gép, a KH—1-es kísérleti példányát helyezték üzembe. A Mezőgépfejlesztési Intézet tervei szerint gyártott gép az eddigi tapasztalatok szerint kiválóan dolgozik, s tízórás műszakban 3—4 hold kukoricát takarít be: a csövet letöri, a szárat felszecskázza, a letört csöveket tartályba gyűjti, a felszecskázott szárat pedig a Zetor után kapcsolt pótkocsiba szórja. A Kiscsérpusztai Állami Gazdaságban az univerzális traktor alvázára szerelhető járva szecskázó gépet próbálták ki, amely sántán a Mezőgépfejlesztési Intézet terve szerint készült. A gép tízórás műszakban körülbelül 8—10 holdnyi silókukoricát szecskáz fel. (MTI) Érdekes számok a Komárom megyei tsz-ek eredményeiről (Tatabányai tudósítónktól.) Komárom megye termelőszövetkezeteinek helyzetéről, fejlődéséről tanácskozott legutóbbi ülésén a megyei párt-végrehajtóbizottság. Az ülés, az adatok alapján, megállapította, hogy a termelőszövetkezetek a most befejeződő gazdasági évben igen szép eredményeket értek el. Sokat mond maga az a tény, hogy az 1957—1958-as gazdasági évben Komárom megye területén őszi búzából az egyéniek hatmázsás, a termelőszövetkezetek viszont 8,7 mázsás átlagot értek el. A rozsból 4,7, az őszi árpából 2,5, a zabból pedig 2,3 mázsával haladja meg a szövetkezetek termésátlaga az egyénileg gazdálkodókét. Fejlődik az állattenyésztés is. Az idei gazdasági évben a tsz-ek nagy gondot fordítottak a takarmánybázis megteremtésére, növelték a pillangósok vetésterületét s ezen az alapon növekedett a száz hold szántóra eső számosállatok száma, a komáromi járásban például az év eleje óta 21,9- ről 29-re. Több tsz törzsállattenyésztő gazdaságot szervezett. Az egy tehénre jutó évi átlagos tejhozam a múlt gazdasági évben 1827 literről 2100 literre, a juhok átlagos gyapjúhozama pedig 3,8 kilóról 4,6 kg-ra emelkedett. Nőtt az évi borjú- és malacszaporulat. Több tsz épített vagy épít korszerű új istállót. Jellemző adat, hogy szeptember végéig Komárom megye termelőszövetkezetei többek között 540 ezer darab téglát, 100 ezer darab cserepet és 2410 mázsa cementet használtak fel építkezéseikhez. Erősödött a tsz-ek vezetése. 13 szövetkezet állami támogatással agronómust alkalmazott, illetve vett fel a közösségbe. Bár akad a megyében még néhány gyengébb tsz is, egészében véve Komárom megye szövetkezetei ebben a gazdasági évben még az eddiginél is inkább bizonyságát adták a nagyüzemi gazdálkodás fölényének. — A Szegedi Szalámigyár korszerűsítését és bővítését az idén megkezdik. A beruházás során nyolcmillió forintot fordítanak erre a célra; a gyár évi termelése a bővítés után 60 vagonnal emelkedik. — Megérkezett Győrbe — néhány napos látogatásra — a Rosztov területi Komszomol-küldöttség. Kitűnő hibridkukorica-termés Somogyban A Somogy megyei Bárdibükki Állami Gazdaságban a tavasszal jól előkészített magágyba vetett amerikai hibrid kukorica kiváló terméssel fizetett. A 35 holdon átlag 50 mázsa csöves kukorica termett. A többi fajta is kielégítően hozott, így a májusi morzsokban számítva — a holdankénti átlag a tervezettnél 5 mázsával több, 20 mázsa körül lesz. A 186 holdon ez 930 mázsa terméstöbbletnek felel meg. (MTI) NÉPSZABADSÁG Együtt az emberekkel * t új vezetőséget választott a jászkiséri Kossuth Tsz A Jászapáti Járási Tanácsnál hallottam, hogy a jászkiséri Kossuth Tsz-ben nemrégiben leváltották az elnököt és a vezetőség több tagját. Az új vezetőség most, teszi az első lépéseket. Érdemes lenne ott szétnézni ... így kerültem Jászkisérre, így ismerkedtem meg azzal az ügygyel, melyről az utóbbi hetekben annyi szó esett ebben a jómódú jászsági községben. Néhány évvel ezelőtt a Kossuth Tsz az elsők között volt az országban. És akkor is az a Káli István volt a szövetkezet elnöke, akit most augusztus végén a tagság egyhangúlag leváltott. Miért?* A szövetkezet udvarán hétköznapi élet fogad. Két idősebb ember vetőmagot csáváz, nagy kádban, nagy kosárral. Kell a mag, sürgeti a vetés. Az irodában a szövetkezet pénztárosa morogva teszi elém a megyei lapot, mely szerint: a Jászkiséri Gépállomás körzetében a Kossuth Tsz kivételével megkezdődött a vetés. És rögtön hívja is a fiatal agronómust, aki bizonyítja, hogy nemcsak megkezdték a munkát, hanem aznapig éppen 370 holdat vetettek el. — Soha ennyire nem voltunk előre, mint az idei őszön. Jól halad a kukorica törése, és reméljük, időben végzünk a rizsaratással is. — Ezt lehet hallani mindenkitől. A „nagy tisztogatás’’ óta, amióta Kálit és még hét tagot eltávolítottak a szövetkezetből, egyre inkább jó kerékvágásba zökkennek. A hírnév bódulatában A Káli-ügy viszont nem mai keletű. Amint mondják, a tagság már harmadik éve „zsongott“ Káli ellen, és a tagokban apránként felgyülemlett elégedetlenség, bosszúság, sértettség tört végül is utat magának azon a bizonyos augusztus végi közgyűlésen. Káli Istvánt, aki most 42 éves, mindenki tehetséges embernek ismerte. A felszabadulás után beválasztották a földigénylő bizottságba. Földet kapott. Azután a helyi földművesszövetkezet ügyvezetője lett. De inni kezdett, és innen elbocsátották. Ebből tanult és egy időre megbecsülte magát. Hét évvel ezelőtt ő lett a Kossuth elnöke. Ebben az időben sokat tett a szövetkezetért. A tagok így emlékeznek erre: „Ha mindig olyan maradt volna, mint az első években, akkor senki sem szólt volna ellene semmit.“ Nagy volt a tekintélye, hallgattak rá az emberek. Akkoriban az egyik járási megbeszélésen így jellemezték tréfásan a Kossuth elnökének helyzetét: „Ha a Káli azt mondja a tagnak, bújj be a zsákba, akkor a tag csak annyit kérdez: hol a szája?“ Igen, valahogy így volt ez. Ehhez jött az országos hírnév, a sok megtisztelés. És sajnos, jött a baj is. Az elnök egyre inkább mindent a maga feje után kezdett csinálni. Nélküle egy kocsit nem lehetett sehová sem küldeni. Egy kefét nem lehetett venni. Úgy gondolta, hogy ő mindent mindenkinél jobban tud. Közben a tsz több mint négyszeresére nőtt. Kálinak több mint kétezer holddal és több mint háromszáz taggal kellett volna törődnie. Aki szólt , „megkapta a magáét" A tagok hamar megértették, nincs értelme, hogy bármit is javasoljanak, felesleges felszólalniuk a közgyűléseken, az elnökük úgy sem fogad el semmiféle eltérő véleményt. Igaz, Káli a közgyűléseken sokszor kérte a tagokat, hogy szóljanak hozzá a beszámolójához, de az is igaz, hogy aki szólt, az mindig „megkapta a magáét”, hallhatta az elutasító választ vagy az elnöktől vagy annak valamelyik hívétől. Egy háromszáz tagú szövetkezetet azonban sokáig így vezetni nem lehet. Hiszen ha a tagok a közgyűlésen nem mernek őszintén véleményt mondani, akkor nyilván más alkalmakkor — munka közben, kinn a határban, otthon — beszélnek majd a szövetkezet ügyeiről. Itt is így történt. És ez Kálinak nem tetszett. Ezért hozatott egy olyan határozatot, mely szerint a tagok a tsz ügyeiről egymás között nem beszélhetnek. Akinek van valami mondanivalója az — mondja el a közgyűlésen. A tagok nagy része érezte, hogy ez így nincs rendjén. Sok hiba forrása volt az is, hogy Káli István nem rendelkezett azzal a tudással, mely egy ilyen nagy, kétezer holdas gazdaság szakszerű, kielégítő vezetéséhez szükséges lett volna. Iskolára pedig nem ment. „Minek menjek, tudok én annyit, mint az ottani előadók“ — mondta néha. Öntelt volt, hiányos képzettséggel, de kiváló beszélőképességgel. Ellentmondást nem tűrt, ezzel akarta talán a már omladozó tekintélyét szilárdítani. Hiba lenne, ha a Kossuth Tsz 298 tagja és közülük különösen a 43 kommunista mentegetné a maga felelősségét ebben az ügyben. Hiszen előbb észre kellett volna venniük a bajt és előbb kellett volna — a járási szervekkel együtt — keresniük a megoldást. Mindenesetre az, hogy a tagok teljesen egységesek voltak az önkényeskedő, részeges, hanyag elnök leváltásánál — biztató a jövőre nézve! A szövetkezet új elnökévé Dósa Józsefet választották, ő azonban azóta már elnökképző iskolára került. Most az elnökhelyettes, a vezetőség tagjai, a párttitkár, a brigádvezetők összefogva állnak helyt és dolgoznak. Most derült csak ki, mennyi a teendő. És a megosztott, tervszerű munka, a jobb vezetés, az emberségesebb ügyintézés máris érezteti hatását. Ezt hallani: „Az új vezetők még csak a felkarjukat nyújtották ki, de már most is másképpen megy minden." Igen, a vezetőségi tagok tárgyalnak egymással, tárgyalnak a tagsággal. Gyorsabb lesz az áru útja, javul a vidék ellátása A belkereskedelmi miniszter és a SZÖVOSZ elnöke közös utasítására a vidéki vegyeskereskedések áruellátását átszervezik. A rendelet szerint az elosztó raktárakat átveszik az FÜSZÉRT-vállalatok, így az áruelosztó szövetkezetek feladatát központi szerv bonyolítja le és a raktárhálózat sűrítésével az áru gyorsabban és kevesebb szállítási költséggel jut majd a rendeltetési helyére. (MTI) Baráti segítség a zalai olajbányászatnak Olajiparunk az államosítás óta igen jelentős fejlődésen ment keresztül, amihez nagy segítséget nyújtottak a baráti országok. A Szovjetunió az elmúlt két évben öt nagyteljesítményű fúróberendezést, ezenkívül agregátokat, mentőszerszámokat, szállítóeszközöket, különleges szondákat, mikroszkópokat, műszereket és sok egyebet küldött a zalai olajmezőre. A Szovjetuniótól kapta olajbányászatunk az első radioaktív mérőberendezést, a hozzátartozó segédeszközökkel együtt és a berendezéshez azóta is állandóan biztosítja a megfelelő izotópokat.( Csehszlovákiától a többi között agregátokat, korszerű perfo- ráló műszerkocsit, Romániától fúróberendezéseket és görgős fúró- kat, Lengyelországtól motorokat,) a Német Demokratikus Köztársaságtól laboratóriumi felszerelése. Őket kaptak a zalai olajbányászok. Olajiparunk fejlődését nagy mértékben segítették olajbányászi küldöttségeinknek a baráti orszá- gokban tett tanulmányútjai is. A féldecis brigád Mindehhez járult még az is, hogy újra elkezdett inni. Szenvedélyesen és minden mértéket felrúgva. Ivócimborái a vezetőség egyes tagjai voltak. „Féldecis brigádnak” hívták őket. A szégyen és a düh mardosta a tagokat, hogy míg ők a határban erejüket megfeszítve dolgoznak, addig az elnök és a vezetőség néhány tagja az italboltban tivornyázik. Ha az egyénieknek a szövetkezeti gazdálkodásról beszéltek, azok csak annyit mondtak: „Azért alakítsunk termelőszövetkezetet, hogy nálunk is úgy legyen, mint a Kossuthban?” Ide jutott a hajdani országos hírű tsz, ide juttatta — amint most Kiséren mondják — az „egykezes vezetés”, a tagok túlzott bizalma, félénksége, beletörődése és a járási szervek megalkuvó, elnéző magatartása. Magára talált a tagság Ez a felszabadultabb légkör érződött már a szeptemberi közgyűlésen is. Több volt a hozzászóló, mint bármikor. Már javaslatok is hangzottak el. Valami új kezdődött a Kossuth Tsz-ben: végre magára talált a tagság. Boros Béla negyedik éve tagja a szövetkezetnek, de csak most szeptemberben szólalt fel először közgyűlésen. „Eddig hallgattam, mert nem láttam értelmét a beszédnek, de amikor augusztusban Cseh elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője beszélt a közgyűlésünkön a tagok jogairól, akkor megfogadtam, hogy ezután mindig bátran elmondom a véleményemet” — ezt mondja most Boros Béla. Valószínűleg a Kossuth Tsz nagyon sok tagjának a lelkében játszódott le ugyanez, és született hasonló fogadalom. Az új vezetőség már megtervezte a vetésforgót. Vége lesz hát az állandó kapkodásnak! A 130 holdnyi takarmányterületet legalább 400-ra akarják növelni. Ez az első és legfontosabb lépésük az állattenyésztés fejlesztésében. Gondoltak már az állatok törzskönyveztetésére is. Sok aprómagot, értékes szerződéses növényt is akarnak termelni. Belterjesebbé teszik 2000 holdas gazdaságukat, így több lesz a munkaalkalom és remélik, hogy jövőre előleget is rendszeresebben tudnak majd adni. Ma már a tagok előtt nincs titok. Persze, nem könnyű az új vezetőség helyzete, sok év hibáit kell most itt jóvátenni. Nevelniük kell az embereket arra, hogy ténylegesen vegyenek részt a fontos, közös ügyek eldöntésében, és a szövetkezetet teljesen magukénak érezve — gazda módjára — végezzék munkájukat. A nehezén már túlvannak a jászkiséri Kossuth Tsz tagjai. Sokat tanultak — igaz a maguk kárán —, de ezt a tanulságot legalább szívleljék meg örökre. Tóth Benedek GAZDÁTLAN KASTÉLY Van Taktaszadán egy régi kastély, 1795-ben építették és Kisfaludy-kastélynak emlegetik utolsó tulajdonosáról. Az értékes műemlék szomorú sorsra jutott 1945 után: terményraktár lett belőle, és otthonra talált benne egy-két család is. Teltek-múltak az évek, s a kastély egyre vigasztalanabb képet mutatott. Omlottromlott kívül-belül. A gyönyörű freskókra vastag mészréteg került. A Terményforgalmi Vállalat nem bizonyult jó gazdának, minthogy nem is tartozik hatáskörébe a műemlékvédelem. Az utóbbi két évben teljesen üresen áll a kastély, ugyanis a beszolgáltatással ellentétben a felvásárlás folyamatos, s így a másik magtár is tökéletesen elegendő. Ésszerű elgondolások szerint több gondon segíthetne a kastély. Helyet kaphatna benne az általános iskola nyolc tanteremmel és legalább két pedagóguslakással. Jelenleg hat tanteremben tanul a háromszáz iskolás, de kétszer annyi hely is kevés volna. Egyik felszabaduló tanterem óvodának kellene, a másik KISZ- helyiségnek. S talán még egy másik gond is megoldást nyerne. Taktaszadán csupán azért nincs orvos, mert orvoslakás nincs. Az sem mellékes, hogy az égető gondok megoldásán kívül végre méltó gazdára találna az értékes műemlék. 9