Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-01 / 232. szám
1958. október 1. szerda NÉPSZABADSÁG AZ ÓRIÁS LÉPTEI A Kínai Népköztársaság megalakulásának kilencedik évfordulójára Kilencedszer ünnepük ma Kínában a történelmi október 1. évfordulóját. A kilenc év mindegyike többet adott a kínai népnek, nagyobb lépéssel vitte előre a hatalmas országot, mint Kína sok ezer éves történelmének bármelyik száz vagy akár ezer esztendeje. De ha mi, a kínai nép sok százmillió szövetségesével és barátjával együtt, örültünk minden egyes eredménynek, mert saját erőnk gyarapodását láttuk benne, az arcvonal túloldalán az imperialisták, kiváltképp az amerikaiak — elzárva a felszabadult országot saját újságíróik elől is — vakok és süketek módjára nem vették tudomásul, mi történik az új Kínában. Propagandájukban Kína elmaradott páriaországként élt tovább, úgy, amilyenné ők süllyesztették és ismerték egy évtizeddel ezelőtt. Kilenc év telt el, amióta a Kínai Népköztársaság megalakulásával az imperializmus elszenvedte legsúlyosabb vereségét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta. A kilenc év közül ez a kilencedik érlelte meg a legtöbb gyümölcsöt a kínai nép számára. Elkezdődött a „nagy előreugrás”, amikor több mint 600 millió ember, ez a roppant erő, nekilendült, hogy rövid néhány év alatt túlszárnyalja Anglát ipari termelésben, s azután a Szovjetunióval együtt utolérje az Egyesült Államokat is. S most pánikhangon szólal meg a burzsoá sajtó! Amerikaiak ugyan nem (hiszen az Egyesült Államok vezetői Kínát nemlétezőnek nyilvánítják), de angol újságírók egyre-másra járják Kínát, s lapjaik terjedelmes sorozatokban köztik beszámolóikat. „A vörös ipari sárkány kihívása”, „Az ébredő ipari óriás” — ilyen címekkel írnak az újságírók, s nem képesek elrejteni csodálatukat és megdöbbenésüket a számukra félelmetes arányú gazdasági „előreugrás’ miatt. E gigantikus technikai forradalomnak elsőrendű célkitűzése — vezető iparággá tenni Kínában a vas- és acélipart. Az alapokat már az első ötéves terv idején (1953—57) lefektették, amikor az országban 825 nagy ipari objektumot építettek, nagyrészt szovjet és népi demokratikus segítséggel. 1957-ben 5 240 000 tonna acélt termeltek, s most, csupán egy év múltán — kétszeresére, 10,7 millió tonnára növelik az acéltermelést. Ilyet még nem látott a történelem! Anglia ma 22 millió tonna acélt termel. De a kínai acélgyártás tizenháromszor olyan gyorsan növekszik, mint az angol. Ha ez az ütem mindkét országban folytatódik, akkor Kína már 1959-ben utolérheti Angliát az acéltermelésben. Kína földjén szinte valóra váük Marx jóslata: „Egy nap húsz évvel ér majd fel.” A káprázatos számoknál nem kevésbé izgalmas a „hogyan”. Mint annyi más ügy érdekében, a vas- és acéltermelés növelésére is népi mozgalom indult. (S ezek a mozgalmak, tudjuk, már eddig is mind elsöprő sikerrel végződtek.) Most a nagy vasipari üzemek gyorsított építésére irányítják a kínai munkások nagy tömegeit. 1958 első felében 62 új hatalmas ipari objektumot helyeztek üzembe. Kuangszi tartományban egy csőgyárat két hét alatt építettek fel, Jünanban néhány hónap alatt több mint 10 000 új gyár, üzem és bánya kezdte meg a termelést. A nagyobb gyárak mellett ugyanis százával épülnek a középnagyságú gyárak és ezrével a kis helyiipari üzemek. Ezek, bár nem nagy teljesítményűek, de kielégítik a helyi szükségleteket és együttesen — óriási számuknál fogva — valóban ugrásszerűen növelik az össztermelést, így, januártól júniusig összesen 520 000 helyi ipari üzemet létesítettek, többségükben vas és acélt gyártó üzemet, köztük több, mint 11 ezer népi kohót és 640 kilométer új vasútvonalat. 3164 kilométer műutat építettek. Vagy nézzük a szénbányászatot. 1958-ban Kínában 180 millió tonna szenet hoznak felszínre, jövőre 240 millió tonnára emelik a termelést. Ez ugyanannyi, mint amennyit Angliában készülnek kibányászni. Tehát 1959-ben Kína a szénbányászatban már utoléri Angliát. Kína ma már maga állítja elő használatba helyezett gépeinek 60 százalékát: repülőgépeket és gépkocsikat, traktorok sok fajtáját, mérőműszereket, energetikai, rádiótechnikai és más ipari berendezéseket. (A múltban teljes gép- és berendezésszükségletét külföldről importálta.) A nagy ünnep előestéjén pedig — szinte az eddigi sikerek betetőzéseként — üzembe helyezték Kína első atomreaktorát és részecskegyorsítóját. Szovjet segítséggel épült, de kínai munkások kezemunkáját dicséri, jelképezve, hogy a népi Kína nemcsak ipari, hanem atomnagyhatalommá is fejlődik. A „nagy előreugrás’’ magával ragadta az 500 milliónyi kínai parasztságot is. Ahhoz, hogy mindenkinek jusson elegendő kenyér és rizs, olaj és hús — kevés Kínában a művelhető föld. A kiút — növelni kellett az öntözött területeket. Százmillió paraszt nekilátott, hogy öntözőműveket, csatornákat, gátakat építsen. 1957 októberétől 1958 júniusáig az öntözött terület 28 millió hektárral növekedett. A termést mezőgazdasági gépek alkalmazásával is lehet növelni. De a kínai ipar még jó ideig nem tudja kielégíteni a szükségleteket. A parasztok erre elhatározták, hogy tökéletesítik meglevő szerszámaikat. 1958 első felében 100 000 újítás született, s 67 000 tökéletesített mezőgazdasági munkaeszköz használatát vezették be a termelésbe. Ilyen volt például az igavontatású rizspalántaültető gép, a csatornaépítésnél alkalmazott szellemes földmozgató szerkezet. Mennyi keserves, hátgörnyesztő munkától szabadultak meg az emberek, s mennyi munkáskéz szabadult fel a vetések gondosabb művelésére, az öntöző- és építőmunkák elvégzésére. Az idén az általánosan jó eredményeken túl, a már 1955— 1956-ban viharos győzelmet aratott termelőszövetkezetek egyre gyakrabban értek el kimagasló, eddig elképzelhetetlen terméseredményeket különleges gonddal ápolt kísérleti parcelláikon. A kínai parasztok ezeket a népgazdaság „szputnyikjainak” nevezték el. Hopej tartomány egyik szövetkezetének kísérleti parcelláján például egy hektárról 394 tonnás rizstermést takarítottak be. Ez egyelőre rekordnak, „szputnyik”-eredménynek számít. S ha az iparban Anglia a versenytárs, a mezőgazdaságban Kína már az Egyesült Államokkal vetélkedik. Nyolc évvel ezelőtt fele annyi búzát sem termelt, az idén pedig legalább 2 millió tonnával túlszárnyalta Amerikát, s a Szovjetunió után jelenleg a második helyet foglalja el a világon a gabonafélék termelésében. Talán a kivételesen jó időjárás tette? Szó sincs róla! Jelentős területeket nagy szárazság sújtott, a gabonafélék terméseredménye mégis 69 százalékkal felülmúlta a tavalyit. Íme, a „nagy előreugrás” első eredményei a mezőgazdaságban! Alkotó, építő lázban ég egész Kína. „Többet, jobban, gyorsabban, gazdaságosabban" — ez a jelszó vert gyökeret minden ember szívében. Változnak maguk a kínai emberek is. Sanghajban például a gyári munkások egynegyede elvégezte a középiskolát (90 százalékuk ifjúmunkás), s szerte az országban népi egyetemeken tanulnak. Gyári munkások és parasztok iratkoznak be ide, akik még néhány évvel ezelőtt, írni olvasni sem tudtak. Az egyetemek és főiskolák mellett üzemeket és műhelyeket létesítenek, a diákok tanulás közben szakmát sajátítanak el, és megismerkednek a fizikai munkával. A falvakban újfajta ember jelent meg: az ügyeskezű ezermester, aki művelője a földnek, de mindenhez ért, a villanyszereléstől a traktorvezetésig. S létrejöttek az első „szocialista élgárdák” — a nagy alkotások rohamcsapatai. Senszi tartományban például a legöntudatosabb munkásokból, parasztokból és katonákból több mint 3 és fél millió főt számláló szocialista élgárdát alakítottak, amelyet egy-egy hatalmas létesítmény gyors felépítésére irányítanak. A tartomány nagy víztárolóját például a tervezett 370 nap helyett 50 nap alatt készítették el. Az idei nyár óta pedig a szocialista élet új hajtása kezd elterjedni a kínai falvakban: a kis termelőszövetkezetek összeolvadásával sorra alakulnak a népi kommunák, új, magasabbrendű társadalmi viszonyokat megtestesítő emberi közösségek. Történelemalkotó, forradalmi folyamat megy végbe ma Kínában. S ez nemcsak azt jelzi, hogy a szabad Kína kilencedik évében „a szocialista építés új szakasza következett be — mint a Renmin Ribao írja — hanem azt is, hogy az új kínai társadalom gyors és határozott lépésekkel halad a kommunizmus felé”. S ha keressük a százmilliós tömegeket megmozgató, embert és országot átformáló erő forrását, akkor értjük csak meg igazán Kína Kommunista Pártjának nagyságát, merészségét és határtalan erejét. Megértjük azt is, hogy csakis a szocialista úton haladó Kína — amely 9 éves fennállásának minden pillanatában bizton számíthatott a Szovjetunió és az egész szocialista tábor segítségére — volt képes ily rövid, a történelemben szinte csak pillanatnak számító idő alatt kiemelni a világ lakosságának egynegyed részét az évszázados elmaradottságból és óriásléptekkel érni utól a világ fejlett kapitalista hatalmait. Vajon létezhet-e fényesebb bizonyítéka annak, micsoda febírhatatlan erő a szocialista, a kommunista eszme, amely ilyen csodákra képes lelkesíteni és megszervezni egy 600 milliós népet! E kínai népóriás mellett micsoda hadonászó törpéknek tűnnek azok, akik azt hiszik: ha nem ismerik el és nem engedik be az Egyesült Nemzetek Szervezetébe a Kínai Népköztársaságot, akkor az nem is létezik, akkor megszűnik erősödni, megszűnik hatást gyakorolni Ázsia népeire és a világesemények alakulására. És milyen nevetségessé válik görcsös ragaszkodásuk Csang Kaj-sek pojácafigurájához! S mily kilátástalan az imperialista hatalmak minden kísérlete, hogy feltartóztassa a kínai nép céltudatos, lendületes építőmunkáját. Mióta az amerikai imperialisták és csang kajsekista lakásaik provokációikkal feszült helyzetet idéztek elő a Tajvani-szorosban, még odaadóbb, még szenvedélyesebb munka folyik a gyárakban és a földeken, s a népfelkelők miliei sajátítják el a fegyverforgatást. A harcedzett, korszerű fegyverekkel felszerelt kínai néphadsereg, ilyen hátországra támaszkodva, s maga mellett tartva a Szovjetuniót és népi demokratikus szövetségeseit — olyan bevehetetlen kínai falként áll, amelybe elkerülhetetlenül beletörik minden imperialista agressziós próbálkozás. És nincs hatalom, amely meggátolhatja, hogy a Kínai Népköztársaság befejezze azt a művét, amelynek ma kilenc éve nagy fordulópontja volt: felszabadítani egész Kínát, mindazokat a területeket is, amelyeken ma még imperialisták garázdálkodnak. A Kínai Népköztársaság nagy nemzeti ünnepének napján a magyar dolgozók szívből jövő forró testvéri üdvözletüket küldik a jóban és rosszban mellettünk álló hős kínai népnek. Azt üzenjük: büszkék vagyunk, hogy ilyen hatalmas szövetségesünk van, melynek ereje a mi erőnket is megsokszorozza, s azt is üzenjük, hogy kínai barátaink és elvtársaink mindenkor és mindenben számíthatnak a magyar nép szeretetére és támogatására. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója alkalmából MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökének, LIU SAO-CSI elvtársnak, a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése állandó bizottsága elnöksége elnökének, CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének Peking A Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar dolgozó nép nevében legforróbb testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek, kedves Elvtársak és Önökön keresztül a hős kínai népnek. A nagy szabadságharcos hagyományokkal rendelkező kínai nép, amely történelme folyamán — hasonlóan a magyar néphez — számtalanszor fegyverrel harcolt külső és belső elnyomói ellen, kilenc évvel ezelőtt döntő csapást mért kizsákmányolóira, és harcokban edzett, a marxizmus—leninizmus elveihez hű kommunista pártja és népi kormánya vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. A testvéri kínai nép az elmúlt kilenc esztendő alatt Kína Kommunista Pártja Tűzetésével hatalmas sikereket ért el a szocializmus felépítése, szabadsága és függetlensége megvédésében. A 600 milliós kínai nép nagyszerű fejlődése során politikai, gazdasági és kulturális téren elért nagy sikerei lelkesedéssel töltik el a szocialista tábor országainak, valamint a nemzeti függetlenségükért harcoló országok népeit is. Az utóbbi időben a magyar és kínai nép kapcsolatai mind gazdagabbá, sokoldalúbbá válnak. Nagy jelentőségű volt kapcsolataink további szélesítése szempontjából a magyar kormányküldöttség látogatása a Kínai Népköztársaságban. A látogatás alkalmából megfogalmazott nyilatkozatok és egyezmények népeink azon törekvéséről tanúskodnak, hogy a proletár internacionalizmus szellemében a legmesszebbmenően elősegítik egymás fejlődését és előrehaladását. Minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy a magyar és kínai nép barátsága és együttműködése, a Szovjetunió vezette szocialista tábor soraiban a jövőben tovább erősödjék. Néhány héttel az imperializmus által végrehajtott közép-keleti intervenció után, az Egyesült Államok uralkodó körei újabb agresszív cselekedetet hajtanak végre a Távol-Keleten, és durván beavatkoznak a Kínai Népköztársaság belügyeibe. A magyar nép és a Magyar Népköztársaság kormánya leghatározottabban elítéli az amerikai kormánynak a kínai belügyekbe való beavatkozását, és teljes mértékben támogatja a testvéri kínai nép jogos harcát Tajvan és a környező szigetek teljes felszabadításáért. A kínai nép nagy nemzeti ünnepén Önöknek, kedves Elvtársak és az egész kínai népnek további, minden eddiginél nagyobb sikereket kívánunk a szocializmusért és a béke védelméért vívott harcukban. 1958. szeptember 30. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, DR. MÜNNICH FERENC a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Negyvennyolc millió forint pótberuházási keretet használ fel a könnyűipar A könnyűipar az idei 260 milliós beruházási kereten kívül, utólag még 48 millió forintot kapott a gyárak korszerűsítésére. Az összeg felhasználását már megkezdték s többnyire új külföldi és hazai gépek beszerzésére vagy üzembeállításuk gyorsítására fordítják. Ebből a pénzből jut például a Kínából vásárolt 250 szövőgépre, továbbá az Athenaeum és az Alföldi nyomda részére gépek vásárlására. A Goldberger Textilművek kelenföldi telepén és a Budai Pamutfonóban már szerelik a külföldi gyapottisztító agregátokat. 3 Fogadás a Bartók-fesztivál külföldi vendégei tiszteletére Benke Valéria művelődésügyi miniszter hétfőn a késő esti órákban a Gundel-étteremben fogadást adott a Bartók-fesztivál külföldi vendégeinek a tiszteletére. A művelődésügyi miniszteren kívül megjelent a fogadáson Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, s a magyar kulturális élet számos más kiválósága, előadóművészek, zeneszerzők, zenetudósok. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több tagja és számos kiváló külföldi vendégünk. (MTI) A tatarozások során számos budapesti háznál árkádokat építettek, hogy a forgalmat kényelmesebbé és gyorsabbá tegyék. A képen a Rákóczi út 38—40. sz. ház árkádsora esti kivilágításban. (MTI Fotó: Sziklai Dezső felvétele.)