Népszabadság, 1958. október (16. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-01 / 232. szám

1958. október 1. szerda NÉPSZABADSÁG AZ ÓRIÁS LÉPTEI A Kínai Népköztársaság megalakulásának kilencedik évfordulójára K­ilencedszer ünnepük ma Kí­nában a történelmi október 1. évfordulóját. A kilenc év mind­egyike többet adott a kínai nép­nek, nagyobb lépéssel vitte előre a hatalmas országot, mint Kína sok ezer éves történelmének bár­melyik száz vagy ak­ár ezer esz­tendeje. De ha mi, a kínai nép sok százmillió szövetségesével és barátjával együtt, örültünk min­den egyes eredménynek, mert sa­ját erőnk gyarapodását láttuk benne, az arcvonal túloldalán az imperialisták, kiváltképp az amerikaiak — elzárva a felsza­badult országot saját újságíróik elől is — vakok és süketek módjá­ra nem vették tudomásul, mi tör­ténik az új Kínában. Propagan­dájukban Kína elmaradott pária­országként élt tovább, úgy, ami­lyenné ők süllyesztették és ismer­ték egy évtizeddel ezelőtt. Kilenc év telt el, amióta a Kí­nai Népköztársaság megalakulá­sával az imperializmus elszenved­te legsúlyosabb vereségét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta. A kilenc év közül ez a ki­lencedik érlelte meg a legtöbb gyümölcsöt­ a kínai nép számára. Elkezdődött a „nagy előreugrás”, amikor több mint 600 millió em­ber, ez a roppant erő, nekilen­dült, hogy rövid néhány év alatt túlszárnyalja Anglát ipari terme­lésben, s azután a Szovjetunió­val együtt utolérje az Egyesült Államokat is. S most pánikhan­gon szólal meg a burzsoá sajtó! Amerikaiak ugyan nem (hiszen az Egyesült Államok vezetői Kínát nemlétezőnek nyilvánítják), de angol újságírók egyre-másra jár­ják Kínát, s lapjaik terjedelmes sorozatokban köztik beszámolói­kat. „A vörös ipari sárkány ki­hívása”, „Az ébredő ipari óriás” — ilyen címekkel írnak az újság­írók, s nem képesek elrejteni csodálatukat és megdöbbenésüket a számukra félelmetes arányú gazdasági „előreugrás’­ miatt. E gigantikus technikai forra­­dalomnak elsőrendű célkitű­zése — vezető iparággá tenni Kí­nában a vas- és acélipart. Az ala­pokat már az első ötéves terv idején (1953—57) lefektették, ami­kor az országban 825 nagy ipari objektumot építettek, nagyrészt szovjet és népi demokratikus se­gítséggel. 1957-ben 5 240 000 tonna acélt termeltek, s most, csupán egy év múltán — kétszeresére, 10,7 millió tonnára növelik az acéltermelést. Ilyet még nem lá­tott a történelem! Anglia ma 22 millió tonna acélt termel. De a kínai acélgyártás tizenháromszor olyan gyorsan növekszik, mint az angol. Ha ez az ütem mindkét or­szágban folytatódik, akkor Kína már 1959-ben utolérheti Angliát az acéltermelésben. Kína földjén szinte valóra váük Marx jóslata: „Egy nap húsz év­vel ér majd fel.” A káprázatos számoknál nem ke­vésbé izgalmas a „hogyan”. Mint annyi más ügy érdekében, a vas- és acéltermelés növelésére is népi mozgalom indult. (S ezek a moz­galmak, tudjuk, már eddig is mind elsöprő sikerrel végződtek.) Most a nagy vasipari üzemek gyorsított építésére irányítják a kínai munkások nagy tömegeit. 1958 első felében 62 új hatalmas ipari objektumot helyeztek üzem­be. Kuangszi tartományban egy csőgyárat két hét alatt építettek fel, Jünanban néhány hónap alatt több mint 10 000 új gyár, üzem és bánya kezdte meg a termelést. A nagyobb gyárak mellett ugyan­is százával épülnek a közép­­nagyságú gyárak és ezrével a kis helyiipari üzemek. Ezek, bár nem nagy teljesítményűek, de kielégítik a helyi szükség­leteket és együttesen — óriási számuknál fogva — való­ban ugrásszerűen növelik az össztermelést, így, januártól jú­niusig összesen 520 000 helyi ipa­ri üzemet létesítettek, többségük­ben vas és acélt gyártó üzemet, köztük több, mint 11 ezer népi ko­hót és 640 kilométer új vasútvo­nalat. 3164 kilométer műutat épí­tettek. Vagy nézzük a szénbányászatot. 1958-ban Kínában 180 millió ton­na szenet hoznak felszínre, jövőre 240 millió tonnára emelik a ter­melést. Ez ugyanannyi, mint amennyit Angliában készülnek ki­bányászni. Tehát 1959-ben Kína a szénbányászatban már utoléri Angliát. Kína ma már maga állítja elő használatba helyezett gépeinek 60 százalékát: repülőgépeket és gép­kocsikat, traktorok sok fajtáját, mérőműszereket, energetikai, rá­diótechnikai és más ipari beren­dezéseket. (A múltban teljes gép- és berendezésszükségletét külföld­ről importálta.) A nagy ünnep elő­estéjén pedig — szinte az eddigi sikerek betetőzéseként — üzembe helyezték Kína első atomreakto­rát és részecskegyorsítóját. Szov­jet segítséggel épült, de kínai munkások kezemunkáját dicséri, jelképezve, hogy a népi Kína nemcsak ipari, hanem atomnagy­hatalommá is fejlődik. A „nagy előreugrás’’ magával ragadta az 500 milliónyi kí­nai parasztságot is. Ahhoz, hogy mindenkinek jusson elegendő ke­nyér és rizs, olaj és hús — kevés Kínában a művelhető föld. A ki­út — növelni kellett az öntözött területeket. Százmillió paraszt ne­kilátott, hogy öntözőműveket, csatornákat, gátakat építsen. 1957 októberétől 1958 júniusáig az ön­tözött terület 28 millió hektárral növekedett. A termést mező­­gazdasági gépek alkalmazásával is lehet növelni. De a kínai ipar még jó ideig nem tudja kielégíte­ni a szükségleteket. A parasztok erre elhatározták, hogy tökélete­sítik meglevő szerszámaikat. 1958 első felében 100 000 újítás szüle­tett, s 67 000 tökéletesített mező­­gazdasági munkaeszköz használa­tát vezették be a termelésbe. Ilyen volt például az iga­vonta­tású rizs­­palántaültető gép, a csatornaépí­tésnél alkalmazott szellemes föld­mozgató szerkezet. Mennyi keser­ves, hátgörnyesztő munkától sza­badultak meg az emberek, s mennyi munkáskéz szabadult fel a vetések gondosabb művelésére, az öntöző- és építőmunkák el­végzésére. Az idén az általánosan jó ered­ményeken túl, a már 1955— 1956-ban viharos győzelmet aratott termelőszövetkezetek egy­re gyakrabban értek el kima­gasló, eddig elképzelhetetlen terméseredményeket különleges gonddal ápolt kísérleti parcellái­kon. A kínai parasztok ezeket a népgazdaság „szputnyikjainak” nevezték el. Hopej tartomány egyik szövetkezetének kísérleti parcelláján például egy hektár­ról 394 tonnás rizstermést takarí­tottak be. Ez egyelőre rekordnak, „szputnyik”-eredménynek számít. S ha az iparban Anglia a ver­senytárs, a mezőgazdaságban Kí­na már az Egyesült Államokkal vetélkedik. Nyolc évvel ezelőtt fele annyi búzát sem termelt, az idén pedig legalább 2 millió ton­nával túlszárnyalta Amerikát, s a Szovjetunió után jelenleg a máso­dik helyet foglalja el a világon a gabonafélék termelésében. Talán a kivételesen jó időjárás tette? Szó sincs róla! Jelentős területe­ket nagy szárazság sújtott, a ga­bonafélék terméseredménye mégis 69 százalékkal felülmúlta a tava­lyit. Íme, a „nagy előreugrás” első eredményei a mezőgazdaságban! A­lkotó, építő lázban ég egész Kína. „Többet, jobban, gyor­sabban, gazdaságosabban" — ez a jelszó vert gyökeret minden ember szívében. Változnak maguk a kí­nai emberek is. Sanghajban pél­dául a gyári munkások egynegye­de elvégezte a középiskolát (90 százalékuk ifjúmunkás), s szerte az országban népi egyetemeken tanulnak. Gyári munkások és pa­rasztok iratkoznak be ide, akik még néhány évvel ezelőtt, írni­ ol­­vasni sem tudtak. Az egyetemek és főiskolák mellett üzemeket és műhelyeket létesítenek, a diákok tanulás közben szakmát sajátíta­nak el, és megismerkednek a fi­zikai munkával. A falvakban újfajta ember je­lent meg: az ügyeskezű ezermes­ter, aki művelője a földnek, de mindenhez ért, a villanyszerelés­től a traktorvezetésig. S létrejöt­tek az első „szocialista élgárdák” — a nagy alkotások rohamcsapa­tai. Senszi tartományban pél­dául a legöntudatosabb munká­sokból, parasztokból és katonák­ból több mint 3 és fél millió főt számláló szocialista élgárdát ala­kítottak, amelyet egy-egy hatal­mas létesítmény gyors felépítésére irányítanak. A tartomány nagy víztárolóját például a tervezett 370 nap helyett 50 nap alatt készí­tették el. Az idei nyár óta pedig a szocialista élet új hajtása kezd elterjedni a kínai falvakban: a kis termelőszövetkezetek összeolva­dásával sorra alakulnak a népi kommunák, új, magasabbrendű társadalmi viszonyokat megteste­sítő emberi közösségek. Történelemalkotó, forradalmi folyamat megy végbe ma Kíná­ban. S ez nemcsak azt jelzi, hogy a szabad Kína kilen­cedik évében „a szocialista építés új szakasza következett be — mint a Renmin Ribao írja — hanem azt is, hogy az új kínai társadalom gyors és határozott lépésekkel halad a kommunizmus felé”. S ha keressük a százmilliós tö­megeket megmozgató, embert és országot átformáló erő forrását, akkor értjük csak meg igazán Kí­na Kommunista Pártjának nagy­ságát, merészségét és határtalan erejét. Megértjük azt is, hogy csakis a szocialista úton haladó Kína — amely 9 éves fennállásá­nak minden pillanatában bizton számíthatott a Szovjetunió és az egész szocialista tábor segítségé­re — volt képes ily rövid, a tör­ténelemben szinte csak pillanat­nak számító idő alatt kiemelni a világ lakosságának egynegyed ré­szét az évszázados elmaradott­ságból és óriásléptekkel érni utól a világ fejlett kapitalista ha­talmait. Vajon létezhet-e fénye­sebb bizonyítéka annak, micsoda febírhatatlan erő a szocialista, a kommunista eszme, amely ilyen csodákra képes lelkesíteni és meg­szervezni egy 600 milliós népet! E kínai népóriás mellett micso­da hadonászó törpéknek tűnnek azok, akik azt hiszik: ha nem is­merik el és nem engedik be az Egyesült Nemzetek Szervezetébe a Kínai Népköztársaságot, akkor az nem is létezik, akkor megszű­nik erősödni, megszűnik hatást gyakorolni Ázsia népeire és a világesemények alakulására. És milyen nevetségessé válik görcsös ragaszkodásuk Csang Kaj-sek po­­j­ácaf­igurá­j­ához! S mily kilátástalan az imperia­lista hatalmak minden kísérlete, hogy feltartóztassa a kínai nép céltudatos, lendületes építőmun­káját. Mióta az amerikai imperia­listák és csang kajsekista lakásaik provokációikkal feszült helyzetet idéztek elő a Tajvani-szorosban, még odaadóbb, még szenvedélye­sebb munka folyik a gyárakban és a földeken, s a népfelkelők miliei sajátítják el a fegyverfor­­gatást. A harcedzett, korszerű fegyverekkel felszerelt kínai nép­hadsereg, ilyen hátországra tá­­maszkodva, s maga mellett tartva a Szovjetuniót és népi demokra­tikus szövetségeseit — olyan beve­hetetlen kínai falként áll, amely­be elkerülhetetlenül beletörik min­den imperialista agressziós próbál­kozás. És nincs hatalom, amely meggátolhatja, hogy a Kínai Nép­­köztársaság befejezze azt a mű­vét, amelynek ma kilenc éve nagy fordulópontja volt: felszabadítani egész Kínát, mindazokat a terü­leteket is, amelyeken ma még im­perialisták garázdálkodnak. A Kínai Népköztársaság nagy nemzeti ünnepének napján a magyar dolgozók szívből jövő forró testvéri üdvözletüket küldik a jóban és rosszban mellettünk álló hős kínai népnek. Azt üzen­jük: büszkék vagyunk, hogy ilyen hatalmas szövetségesünk van, melynek ereje a mi erőnket is megsokszorozza, s azt is üzenjük, hogy kínai barátaink és elvtár­saink mindenkor és mindenben számíthatnak a magyar nép sze­­retetére és támogatására. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója alkalmából MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökének, LIU SAO-CSI elvtársnak, a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése állandó bizottsága elnöksége elnökének, CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének Peking A Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója al­kalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány és az egész magyar dolgozó nép nevében legforróbb testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek, kedves Elvtársak és Önökön keresztül a hős kínai népnek. A nagy szabadságharcos hagyományokkal rendelkező kínai nép, amely történelme folyamán — hasonlóan a­ magyar néphez — szám­talanszor fegyverrel harcolt külső és belső elnyomói ellen, kilenc év­vel ezelőtt döntő csapást mért kizsákmányolóira, és harcokban edzett, a marxizmus—leninizmus elveihez hű kommunista pártja és népi kormánya vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. A testvéri kínai nép az elmúlt kilenc esztendő alatt Kína Kom­munista Pártja Tűzetésével hatalmas sikereket ért el a szocializmus felépítése, szabadsága és függetlensége megvédésében. A 600 milliós kínai nép nagyszerű fejlődése során politikai, gazdasági és kulturális téren elért nagy sikerei lelkesedéssel töltik el a szocialista tábor országainak, valamint a nemzeti függetlenségükért harcoló országok népeit is. Az utóbbi időben a magyar és kínai nép kapcsolatai mind gazdagab­bá, sokoldalúbbá válnak. Nagy jelentőségű volt kapcsolataink további szélesítése szempontjából a magyar kormányküldöttség látogatása a Kínai Népköztársaságban. A látogatás alkalmából megfogalmazott nyilatkozatok és egyezmények népeink azon törekvéséről tanúskod­nak, hogy a proletár internacionalizmus szellemében a legmesszebb­­menően elősegítik egymás fejlődését és előrehaladását. Minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy a magyar és kínai nép barátsága és együttműködése, a Szovjetunió vezette szocialista tábor soraiban a jövőben tovább erősödjék. Néhány héttel az imperializmus által végrehajtott közép-keleti intervenció után, az Egyesült Államok uralkodó körei újabb agresszív cselekedetet hajtanak végre a Távol-Keleten, és durván beavatkoz­nak a Kínai Népköztársaság belügyeibe. A magyar nép és a Magyar Népköztársaság kormánya leghatá­rozottabban elítéli az amerikai kormánynak a kínai belügyekbe való beavatkozását, és teljes mértékben támogatja a testvéri kínai nép jogos harcát Tajvan és a környező szigetek teljes felszabadításáért. A kínai nép nagy nemzeti ünnepén Önöknek, kedves Elvtársak és az egész kínai népnek további, minden eddiginél nagyobb sikere­ket kívánunk a szocializmusért és a béke védelméért vívott har­cukban. 1958. szeptember 30. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, DR. MÜNNICH FERENC a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Negyvennyolc millió forint pótberuházási keretet használ fel a könnyűipar A könnyűipar az idei 260 mil­liós beruházási kereten kívül, utólag még 48 millió forintot ka­pott a gyárak korszerűsítésére. Az összeg felhasználását már meg­kezdték s többnyire új külföldi és hazai gépek beszerzésére vagy üzembeállításuk gyorsítására for­dítják. Ebből a pénzből jut pél­dául a Kínából vásárolt 250 szö­vőgépre, továbbá az Athenaeum és az Alföldi nyomda részére gé­pek vásárlására. A Goldberger Textilművek ke­lenföldi telepén és a Budai Pa­mutfonóban már szerelik a kül­földi gyapottisztító agregátokat. 3 Fogadás a Bartók-fesztivál külföldi vendégei tiszteletére Benk­e Valéria művelődésügyi miniszter hétfőn a késő esti órák­ban a Gundel-étteremben foga­dást adott a Bartók-fesztivál kül­földi vendégeinek a tiszteletére. A művelődésügyi miniszteren kívül megjelent a fogadáson Orbán László, az MSZMP Központi Bi­zottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, Aczé­l György, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese, Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok Intézeté­nek alelnöke, s a magyar kultu­rális élet számos más kiválósága, előadóművészek, zeneszerzők, ze­netudósok. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több tag­ja és számos kiváló külföldi ven­dégünk. (MTI) A tatarozások során számos budapesti háznál árkádokat építettek, hogy a forgalmat kényelmesebbé és gyorsabbá tegyék. A képen a Rákóczi út 38—40. sz. ház árkádsora esti kivilágításban. (MTI Fotó: Sziklai Dezső felvétele.)

Next