Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-04 / 287. szám

2 1958. december 4, csütörtök NÉPSZABADSÁG A szakszervezet munkája nyomán Fejlődött az egészségvédelem a textilgyárakban Fogadás Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségének tiszteletére Az ősszel megtartott üzemegész- Bégügyi hónap tapasztalatairól ta­nácskoztak a textiles üzemek tár­sadalombiztosítási aktivistái a szakszervezet központjában. A textileseknek ez a szinte már ha­gyományossá vált akciója az idén igen kedvező eredményeket hozott. Javult az egészségügyi propagan­da. 35 üzemben egészségügyi kiál­lítást rendeztek, a Pápai Textil- gyárban grafikonokkal szemléltet­ték a leggyakoribb megbetegedé­seket, a SORTEX-ben bemutat­ták, hogyan lehet könnyíteni a második műszak terhein, a Hazai Fésűsfonógyárban részletes tabló­kon bizonyították be a helyes tisz­tálkodás és táplálkozás, az egész­séges életmód előnyeit. Egészség- ügyi előadásokat tartottak, film­vetítéssel egybekötve, üzemi hír­adókat készítettek, különböző pla­kátok, feliratok segítségével fi­gyelmeztették a dolgozókat, ho­gyan kerülhetik el a meghűlést, az időszakos megbetegedéseket. Különösen sokat törődtek a be­tegekkel. Meglátogatták őket ott­hon vagy a kórházban, s ha kel­lett, anyagi vagy egyéb segítséget nyújtottak. A Győri Fonodában 10 tagú KISZ-brigád látogatta az Idősebb betegeket, segített nekik az otthoni munkában, a gyógy­szerbeszerzésben. A táppénzesek felülvizsgálata módot nyújtott arra, hogy az üzemorvos kiegészít­hesse a beteg kezelését, de arra is, hogy megakadályozhassák egyesek illetéktelen táppénzes állományát. Több üzemben ellenőrizték a fiatalkorúakra, a terhes nőkre vo­natkozó rendelkezések betartását, felülvizsgálták a csökkent munka­képességűek munkabeosztását. A tbc-sek részére nyolc üzemben feljavított étkezést biztosítottak. Brigádok ügyeltek a műhelyekben a rendre, a tisztaságra, ellenőriz­ték, hogy a hideg idő beállta előtt rendbehozzák a huzatos, rosszul fűtött helyiségeket. A szakszervezet elnökségének határozata alapján, s az üzem­egészségügyi hónap eredményeire építve, most évi egészségügyi ter­vet dolgoznak ki az üzemekben. A terv tartalmazza majd a dolgozók egészségügyi nevelésével kapcso­latos feladatokat, s a betegség megelőzése érdekében teendő in­tézkedéseket. Különösen nagy súlyt helyeznek majd a gerontoló­giai vizsgálatokra, azaz az idős­kori megbetegedések elhárítására, s minden 45 éven felüli nő és 50 éven felüli férfi részére időszakos szűrővizsgálatot szerveznek. To­vábbi feladat a beteg dolgozók egészségügyi állapotának figye­lemmel kísérése. Egészségügyi közvéleménykutatást szerveznek majd, hogy elégedettek-e a dol­gozók a körzeti, üzemi egészség- ügyi ellátással, a kezeléssel. E feladatok megoldásához a szakszervezeti aktivisták, a gaz­dasági vezetők és a többi tömeg- szervezet, elsősorban a Vörös- kereszt támogatását kérik. Csak együttműködve, az erőket össze­sítve felelhetnek meg a dolgozók örvendetesen megnövekedett egészségügyi igényeinek. Korszerűsítik a Szolnok megyei malmokat A Szolnok megyei malmok a ga­bona őrlésén kívül rizshántolást is végeznek. A hároméves terv idején, majd ért követően, a megye malmait korszerűsítik. Jövőre a karcagi rizs- hántoló-telep kétszáz vagonos, lég­kondicionáló berendezéssel is ellátott raktárt kap. A szolnoki malomban új gépeket szerelnek fel. A későbbi években a megye malmainak nyolc­van százalékát újítják fel. (MTI)------O----­T anyaszínház a debreceni határban Nyolc éve működik Debrecen város öntevékeny művészeti együttese, a debreceni Kis Szín­pad. Az együttes most olyan mű­szaki felszereléseket kap a városi tanácstól, amely lehetővé teszi tanyai előadások megrendezését is. A tervek szerint ugyanis va­sárnaponként felkeresnek majd egy-egy nagyobb tanyatelepülést és ott színházi előadással, bábjá­tékkal, filmvetítéssel, ismeretter­jesztő előadásokkal szórakoztat­ják a lakosságot. (MTI) Antonin Krceknek, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkársága tagjának, a prágai pártbizottság első titkárá­nak vezetésével csehszlovák párt­küldöttség tartózkodik hazánk­ban. A delegáció tiszteletére Jú­lius Viktory, a Csehszlovák Köz­társaság magyarországi rendkí­vüli és meghatalmazott nagykö­vete szerdán este fogadást adott. 1959. szeptember 1-én 11 he­lyen: Budapesten, Baján. Debre­cenben, Esztergomban. Győrött, Jászberényben, Kaposvárott, Nyíregyházán, Sárospatakon, Sze­geden és Szombathelyen felsőfokú tanítóképző intézet, három he­lyen: Kecskeméten. Sopronban és Szarvason pedig felsőfokú óvónő­képző kezdi meg működését. A tanítóképzőkben a tanulmányi idő 3 év. A hallgatók öt féléven át tanulnak az intézetben. A második félév után két héten át — tanáraik irányításával — az ipari és mező- gazdasági üzemek, termelőszövetke­zetek, n falvak <Ss tanyák dolgozói­nak életével ismerkednek meg. A hatodik félévet egyik általános is­kolában gyakorlati munkával töltik. Az óvónőképző intézetek liallgutói- nak tanulmányi ideje két esztendő. A Landler Jenő Járóműjavító­ban különleges berendezéssel ellátott sínvizsgáló vasúti kocsi készült. Segítségével ellenőrzik a hézagnélküli vágányok építé­sénél a sínszálakat, nincs-e rej­tett belső hibájuk. A vágány- építések befejezése után pedig a hegesztés minőségét vizsgálják és ellenőrzik évenként, nem keletke­zett-e törés vagy elváltozás. A sínvizsgáló kocsiba ipari röntgenkészüléket és ultrahangos sínvizsgálóberendezést helyeztek el. A röntgencső áramellátását a beépített benzinmotoros áramfej­lesztő biztosítja. A röntgenfelvéte­leket a kocsi sötétkamrájában hívják elő. Az ultrahangos berendezés im­A fogadáson részt vett Fehér Lajos és Kiss Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, valamint az MSZMP Központi Bizottságának több tagja, a Központi Bizottság és a budapesti, valamint a vidéki pártapparátus több vezető mun­katársa. A fogadás szívélyes, baráti lég­körben zajlott le. (MTI) Nagy-Budapest külső része gázellátásának javítására a Fővárosi Gázművek dolgozói a Soroksári úton 1431 méter hosszú 500 mil­liméteres nyomóvezetéket fektetnek le. Jövőre megnyílnak az új felsőfokú tanító- és óvónőképző intézetek Gördülő smvizsgáló-laborafórium Ar. első év befejeztével egy hónapig gyakorlatképpen óvodában foglalkoz­nak a kicsinyekkel. A tanító- éo óvónőképző intézetek­ben nap'pali és levelező tagozat mű­ködik majd. Általános gimnáziumi érettségivel vagy ezzel egyenlő év-' tékü érettségi bizonyítvánnyal, il­letve képesítéssel rendelkezők leérhe­tik felvételüket, A nappali tagozatra jelentkezőknél 30 év a felvételi kor­határ. Levelező tagozatra azok Je­lentkezhetnek, akik már betöltötték 22-ik életévüket, de még nem múl­tak el 40 évesek. A felvételhez vizs­gát kell tenni. Előnyben részesülnek 6z olyan érettségizett fiatalok, akik egy viagy több éven át ipari nagy­üzemben vagy « mezőgazdaságban fizikai munkát végeztek. A hallgatók tandíjat nem fizet­nek és szociális helyzetüktől füg­gően tanulmányi segélyben része­síthetők. (MTI) pulzus-visszhang rendszerű. A pá­lyafenntartási szakszolgálat mér. nőkéi tavaly óta végzik az ultra­hangos sínvizsgálatot, és tapaszta­lataik alapján most kiterjesztik e módszer alkalmazását. Továbbfej. lesztik a meglevő berendezéseket, a mostani ultrahangos berende­zést. nemsokára nagyobb teljesítő- képességű. fényérzékeny papírra regisztráló berendezéssel cseré­ük ki. A sínvizsgáló-kocsit felszerelik a legkorszerűbb ultrarövid hullá­mú rádiótelefon berendezéssel is, melynek segítségével a nyílt pá­lyán végzett vizsgálatok alatt is állandó összeköttetést tarthatnak fenn a forgalmi szakszolgálattal. Életet formáló közösség Családgondozó munka az angyalföldi Bolyai Fiúgimnáziumban A nehezen nevelhető, gyönge ta­nulmányi eredményt felmutató ta­nulók 80 százalékánál határozot­tan kimutatható a családi élet rendezetlensége, a környezet lé­lekromboló, züllesztő hatása — erről beszélt az a statisztika, amelyet a Bolyai Általános Gim­názium igazgatója tett elénk, be­szélgetésünk mintegy bevezetője­ként. Elgondolkodtató szám ez, de korántsem angyalföldi sajátos­ság. Mint ahogy nem jellegzetesen angyalföldi, de még csak nem is „magyar specialitások” azok a problematikus esetek, amelyekről sorra számoltak be az osztályfő­nökök, a szülői munkaközösség, s az ifjúsági szervezet vezető ta­nárai. Sírva jön be egy édesanya az Iskolába. Fia, akivel összeszólal­kozott, durván bánt vele, majd el­távozott otthonról s napok óta nem jelentkezett. A tanárok, a nevelési tanácsadó foglalkozik az üggyel, s kiderül: egy agyonsze­retett, agyonkényeztetett egyet­len gyermekről van szó ... Ittasan jön iskolába az egyik fiú. Nem elégszenek meg a büntetéssel, az okokat, a hátteret is kutatják. Ki­derül: isznak a szülők és rendsze­resen iszik odahaza a serdülő gyermek is ... Már e példák is mutatják: a Bolyai-gimnázium tanárai nem elégszenek meg a „diagnózis’’ megállapításával, hanem segíteni akarnak a válságba jutott családokon, a gyermekeken, akikre elhagya- tottságukban száz veszély leselke­dik. Családgondozás — így neve­zik maguk között ezt a sok fárad­ságot, áldozatot igénylő munkát, amely több. sokkalta több az egy­szerű családlátogatásnál. Hiszen nemcsak megismerkednek a csa­lád életével, gondjaival, nemcsak néhány praktikus pedagógiai ta­nácsot adnak, hanem — ahogyan Bíró Sándor, az iskola igazgatója jellemezte: a családgondozó ne­velő ápolja a gyümölcsöt, de ezen­kívül gyökereinél kezeli növen­déke családjának sérült fáját... Segíteni a szülőket, hogy ők is se­gíthessenek az iskolának, hogy ne rombolja le a család, a környezet azt, amit az iskola nagy gonddal, fáradsággal felépített — ez a gon­dolat vezérli a családgondozó pe­dagógusokat. A gimnázium nevelői közül mind többen vallják: legyen a múlté az iskolának az a típusa, amelynek tanárai teljesítve a tan­terv előírta kötelességeiket, úgy érzik, mindent megtettek, amivel az iskolának, hivatásuknak tar­toznak. ök ennél többre töreksze­nek. Védőszárnyaik alá veszik a gyermekkel együtt a családot is, amelynek meghittsége vagy vál­sága ott tükröződik a gyermek szemében, magatartásában, tanu­lásában. — Ki törődik egyáltalán a családokkal, kihez fordulhat ta­nácsért a szülő — kérdezték a ne­velők, amikor hosszasan beszél­gettünk arról, hogy a születő, új társadalomban a család is sok új, megoldatlan gonddal küzd. Az ál­lam sokat áldoz értük, de ki le­gyen nevelő, erkölcsi támaszuk? — Mi vállaljuk ezt a feladatot — mondják a pedagógusok —, hiszen hivatásunk a nevelés, s mi a gyer­meki lélek legkisebb rezdülésein át is megérezzük, ha valami baj van odahaza, a családban. Többletmunkát, nehéz gondo­kat, á családok terheinek átválla­lását jelenti ez a munka, amelyet a tantestület néhány tagja már hosszabb ideje végez. Ezért ma már nemcsak a tervekről, hanem munkájuk eredményeiről Is be­számolhatnak. Dolgozik már, se­gít a szülőknek a nevelői ta­nácsadói szolgálat, amely az osztályfőnökök támasza, tanácsot ad a hozzája forduló szülőknek, dicsér és figyelmeztet, foglalko­zik az úgynevezett problematikus gyerekekkel. Hasznosnak ígérke­zik a decemberi ankét, amelyen az angyalföldi sajátos társadalmi és szociális problémákat beszélik meg a szülők és a pedagógusok. Mert vannak ilyenek is. Csak né­hányat említünk közülük: komoly gondot okoz az iskolában, hogy amennyire szeretik a fizikai mun­kát, a politechnikai oktatást a munkásszülők gyermekei — hiszen otthonról hozzák magukkal a munka szeretetét — annyira cél­talannak látják egyes munkásszü­lők és diákok a továbbtanulást. — Miért járjam ki a gimnáziumot, amikor a bátyám a nyolc általá­nossal is kétezer forintot keres — ezt kérdezte tanáraitól az egyik tanuló, aki azóta már el Is hagy­ta az iskolát. Egy másik . gond: az iskola munkásszármazású ta­nulóinak nagy részénél mindkét szülő dolgozik, vagy ha csak egyikük is, akkor is kevesebb se­gítséget kaphatnak otthon a szü­lőktől, jobban magukra maradnak problémáikkal, mint az értelmi­ségi szülők gyermekei. S a további tervek? Az osztály- főnöki munkaközösség ankétokat rendez a szülőknek, írásbeli vála­szokat kér nevelési gondokról, körleveleket küld ki egy-egy fon­tos, időszerű problémáról. A ta­nárok a szülőket is segítségül hívják a KISZ-be, a nevelési tanácsadó­ba. Rendszeresen megbízzák a szü­lői munkaközösségek tagjait a hiányzó gyermekek látogatásával, s ezek kapcsán is számos nevelési problémát oldanak meg. Feléb­resztik e munkával a szülőkben a felelősséget az iskola, más csalá­dok, a társadalom iránt. S még egy újszerű dologról szá­molhatunk be a Bolyai-gimná- ziumból. A tanárok az iskolánkí- vüli nevelőmunkában támaszkod­nak a KISZ-szervezetre is. Al­kalmunk volt beszélgetni néhány- nyal a KISZ-tagok közül. Megle­pő az a büszkeséggel áthatott, fe­lelősséget sugárzó öntudat, amely- lyel iskolájuk az egyetlen angyal­földi fiúgimnázium hivatásáról szólnak. Nemcsak azon igyekez­nek, hogy a tanulmányi eredmé­nyekben sem maradjanak el más gimnáziumoktól, hanem ennél többet szeretnének: azt, hogy az itt tanuló fiatalok tudása, öntu­data kisugározzák az iskolán kí­vülre ts. KlSZ-szervezetük sajá­tos feladatának tartja az angyal­földi csavargó, illetlenül viselke­dő. vagánykodó fiúk nevelését. Ha találkoznak velük a tereken, a mozik előtt, beszélgetnek velük, figyelmeztetik őket. Bánsági Pál, harmadik osztályos tanuló mesél­te: egy délután összehívta udva­rukba a házban lakó kisdiákokat, s beszélgetett velük az iskoláról, a tanulásról, a helyes viselkedés­ről. A tanárok azt mondják, nem is az a fontosabb, ami ennek a munkának az eredménye lehet, inkább az, hogy felébred a diá­kokban. már az iskola padjaiban a felelősség a közösség iránt. A KISZ-szervezet arra is törek­szik. hogy a diákok ne szakítsák meg barátságukat azokkal, akik­kel együtt jártak az általános is­kolába. s most ipari tanulók, vagy az üzemekben dolgoznak. Igye­keznek megváltoztatni azok ma­gatartását, gondolkodásmódját, akik azt hiszik, hogy mivel diák­sapka van a fejükön, ezzel külön­bek lettek a munkásgyerekeknél. Az iskola rendszeres kapcsola­tot tart az üzemekkel. Éppen most veszik számba, melyek azok az angyalföldi üzemek, amelyek­ben a legtöbb szülő dolgozik. A KISZ-szervezet kultúrcsoportja és a tanárok előadásokat tarta­nak az üzemekben, meghívják a gyári fiatalokat a klubdélutánok­ra. S amire nagyon törekszenek, amiben úgy érzik, a legtöbbet se­gíthetnek: vezetőket adnak az út­törő-csapatoknak. A Bolyai-gimnázium kezdemé­nyezésének újdonsága nem is az egyes módszerekben van, hiszen azok egyikével-másikával szinte minden iskolában találkozunk. In­kább abban, hogy itt céltudatos politikai, tervszerű pedagógiai megfontoltsággal teszik az iskola, a tanárok, szülők és a tanulók együttes feladatává a törődést a közösséggel. Az is­kola nevelői, a szülők és a diákok is érzik: a gimnázium nem elszi­getelten áll Angyalföldön: hanem beletartozik egy nagyobb mun­kásközösségbe. így válik az isko­la — ahogyan ezt a Bolyai-gim- náziumban mondják — nemcsak ismeretközlő, hanem a jellemet, az életet, a jövő családjait formá­ló szocialista közösséggé. Faragó Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék