Népszabadság, 1959. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
A napokban volt esztendeje, hogy Móra Ferenc, ■ kiváló író, örökre letette tollát. Meséi, elbeszélései azonban mindmáig élnek. Aligha van gyerek, aki ne ismerne néhányat ezekből a történetekből. Aki végigolvassa őket, megismeri Móra egész gyerekkorát, a subákra színes tulipánokat hímezgető édesapát, a mosolygós cipókat sütő édesanyát, s mindenkit, aki ott élt körülöttük szánalmas szegénységben, Írásain — bármilyen szomorú élményét mondja is el bennük — mindig átsüt az emberbe vetett hitének tiszta derűje. Az alábbi kis elbeszélést a nagy íróra emlékezve közöljük. Mikor én legelőször találkoztam nagyeszű Gyurgyókával, ki nem tudtam nézni, hol tartja a nagy eszét. A fejében nem tarthatta, mert az sótartónak is kicsi lett volna. Bizonyosan az erszényében tartotta, mert mindig azt csörgette a ■sebében, mikor beszélt. — Fiúcska — roppant egyszer elébem az utcán. — Tudsz-e fára mászni? •— Mint a mókus. •— Derék dolog — veregette meg a vállam Jókedvűen kacarászva. «— Hát a cseresznyét ■aereted-e?. — Mint a rigó. — Bolondság! — förmedt rám mérgesen és nagyot lökött rajtam. Hanem aztán megint nekiszelídült. — Sebaj no, megfogadlak rigónak. Kiviszlek a szőlőmbe cseresznyét szedni. Hajnalban már ott csörgött a szamaras kordé az ablakunk alatt. — Rikkants rigóm! — pattogtatta az öreg ostorát. De mikor fel akartam kapaszkodni a kordéra, már akkor nem voltam rigó. — Ohó, csacsikám — vihogott a nagyeszű ember —, nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem a szürkével, hogy te vagy a futósabb. Hát azt szeretném most már látni, melyeknek lesz a győztes. Az kapja a dús ablakot, így aztán én versenyt futottam a szürkével, nagyeszű Gyurgyóka meg csak nevette a kordéból. MÓRA FERENC: NAGYESZŰ GYURGYÓKA Csak úgy pihegtem, mire kiértünk ■ alig vártam, hogy a csacsit kicsapja az árokpartra. Azt gondoltam, utána én is sorra kerülök, kapom az ablakot. Kaptam ám egy barackot a fejem búbjára. — Csacsinak kicsi vagy még, békás, nézzem no, különb vagy-e rigónak? Föl is lebbentem én a fára egyszerre. Az öreg meg fölnyújtotta a kosarat, hogy azt tele kell szedni. — Csak a szépít válogasd, fiúcska! — parancsolta. Hát hiszen magam is csak a szépít válogattam volna, de ahogy az első szemet be akartam kapni, haragosan fölrikoltott rám Gyurgyóka: holnap — Fütyülni rigókám, fütyülni! Micsoda rigó vagy te, ha még fütyülni sem tudsz! Soha rigó még olyan keservesen nem fütyült, mint ahogy akkor én fütyültem. Mindig fütyülnöm kellett, míg csak a kosár tele nem lett. Egy szem sem sok, de nekem annyi cseresznye nem jutott a magam szedéséből. Igaz, hogy ő maga se kóstolt bele. — Nyáron nem jó cseresznyét enni — tette föl a kosarat a kordéra —, mert kihull tőle az ember foga. Csípje meg a csóka, jobb annál a sóska. Szép, nagylevelű sóska zöldellett a dűlőúton. Persze csak afféle vad sóska. Megrágtam egy-két levelet, legalább szomjam oltottam vele. — Jó-e, fiúcska? — fogta bel Gyurgyóka a csacsikát. — Jobb volna tejföllel — mondtam fanyalogva. Nagyeszű Gyurgyóka vígan csattogtatta össze a tenyerét: — Angyal szól ki belőled fiúcs-ka! Hanem azt mondom neked, hogy aki cseresznyét ehetnék, ne t egyék sóskát. Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt adnak, ezért a piacon, fiúcska! Meg-megcsörgette zsebében az erszényt, én meg szaggattam a sóskát és teletömtem vele a korjdé derekát. Jó puha ülésünk lesz rajta, gondoltam magamban. Az ám, Gyurgyóka, elhelyezke- dett benne nagy kényelmesen, ■ nekem meg azt mond* ta: — Étel után jól esik a mozgás, fiúcska. Ahol • nagy a homok, segíthetsz * is a csacsikának. Ö húz- za a kordét, te meg toljad. Ami cseresznye lerázódik, az a tied le-i hét. Egész a házunkig sejgítettem a csacsikénak. • Ott azt mondta az én pártfogóm: szállj, ba-1 rát, a hintórul — és be- kiáltott az édesanyám-! nak: — Hazahoztam a rigót, szem-1 szédasszony! Kedvire kimulatta magát a szőlőben. Derék legény: csak az a kár, hogy olyan fejem van. Nagy fejben hamar szétszalad az ész. Beláttam magam is, hogy a nagyeszű Gyurgyókának igazam van. Azóta sohse mentem el többet rigónak. KÉPES BETŰREJTVÉNY KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES. 2. Móra Ferenc ifjúsági könyve. 16. Móra ifjúsági regénye. 10. A tetejére helyezni. 13. Átkarol. 14. Nyílás a házon. 15. Ábécé-részlet. 17. Tyúk, dunántúli tájszólással. 18. A telefon feltalálója. 19. Bőrkikészítő mesterember. 20. Keservesen sír. 21. Káposzta- és salátajelző. 23. MG. 25. Szomszédnép. 26. Figyelembe veszi a véleményét. 28. Női nyakmelegítő. 30. Vajat tesz a kenyérre. 31. A 18. vízszintes sor, névelővel. 32. Ész, agy. 34. Rengeteg holmi. FÜGGŐLEGES: 1. Névelővel: Móra Ferenc ifjúsági történelmi regénye. 32. Szétporladó. 3. A szomjat oltja. 4. Részesragának párja. 5. Főfolyónk mássalhangzói. 7. Ió. 8. A Duna romániai mellékfolyója. 9. A füzetbe jegyez. 11. Kutyája. 12. Tó a Szovjetunió északi részén. 16. Valami egyéb. 19. A Duna délebbi mellékfolyója. 21. Hőmérőbeosztás. 22. Német—lengyel határfolyó. 24. Tengeráramlat az Atlantióceánban. 26. Névelővel: szépség, kellem. 27. RLG. 29. Vonatkozó névmás. 31. Határ közepe. 33. EA. 35. Azonos mássalhangzók. Beküldendő a három leghosszabb sor megfejtése. MESÉLNEK A KÖZMONDÁSOK Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot sem érdemli Az erdőben járt a farkas. Éhes volt. Egyszer csak egy alvó nyúlra bukkant. Éppen oda akart menni, hogy megfogja, amikor egy szép fiatal kis szarvast pillantott meg a fák mögött. Hagyta a nyulat és a szarvas után vetette magát. De hiába, nem tudta utolérni. Nagysokára éhesen és fáradtan tért vissza a farkas, hogy a nyulat megegye. A nyúlnak azonban már hűlt helye volt. Közben felébredt és elszaladt. A farkas csalódottan mondogatta magának: — Úgy kellett! Elszalasztottam a kicsi, de biztos zsákmányt a nagyobb, de bizonytalanabb falatért. Ezért mondják: aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Bradács Zoltán v. oszt. tanuló, Nyírbátor Aki bottal köszön, annak doronggal felelnek Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királynő. Kiment az erdőbe sétálni s elvesztette a gyűrűjét. Egy favágó arra járt, megtalálta a gyűrűt és hazavitte. Otthon jól megnézte és látta, hogy a gyűrű aranyból van és a királyné nevét vésték bele. Ekkor elvitte a királynéhoz. A kapuőr nem akarta beengedni, de mikor megmondta, hogy mi járatban van, azonnal kinyitotta a kaput A királyné gazdagon megajándékozta a favágót. Amikor a favágó bátyja meghallotta, hogy öccse milyen gazdag lett, elhatározta, hogy megszerzi annak vagyonát. De terve nem sikerült, mert amikor odament öccséhez, éppen nagy lakoma volt nála. Haragjában botot emelt rá, hogy megverje. A vendégek azonban körülfogták. Az egyik ember felkapott egy heverő dorongot és úgy elverte a favágó bátyját, hogy tán még most is fekszik, ha meg nem halt. Galavits Erzsébet V. oszt. tanuló, Sopron MEGFEJTÉS — NYERTESEK rejtvények megfejtéséért a következők kapnak társasjátékot: Papp Ilonka, Tiszalök, József Attila u. 18. — Németh Irén, Bagodvitenyéd, Petőfi út 10. — Ifj. Makovecz Antal, Győr, I., Fürdő köz 4. — Józsa Sándor, Dévaványa, Bem József u. 3. — Bálint Katalin, Győrszentmárton, Tóth-hegy 71. Könyvet kapnak: Kerekes Katalin, Szeged, Gogol u. 18. — Bisztrai Kati, Tibi, Gyuri, XVII., Rákoshegy, Kossuth Lajos u. 13. — Kutas Mária, Pilisvörösvár, József Attila út 4. — Fodor Erzsébet, Tahi, Visegrádi út 138. — Fekete Helga, Budapest, XIV., Ond vezér útja 57. — Fodor Erzsébet, Csongrád, II., Kétágú u. 55. — Fehér Attila, Mezőszilas, Jókuti u. 16. — Kiss Anikó, Kemecse, Fő u. 1. — Hajdunka , Anna, Hajdúhadház, Állomás. — Lambert Klára, Nagykanizsa, Vorosilov u. 158. — Laczai Attila, Nyékládháza, Szemere út 1. — Mátyás Valika, Emőd, Kossuth u. 39. — Nagy Zsuzsa, Monori , erdő. — Nagy F. László, Kiskunfélegyháza, Kilián György u. 34. — Oszkó I Mária, Nagyszentjános, Állomás. — Ifj. Palmer István, Várpalota, Thury , György tér 3. — Rónay Mariann, Bálványos. — Rabecz Magdolna, Selyp, J Cukorgyár. — Suba Anna Mária, Hatvan, Szalkay u. 4. — Pirók Emil, Mór, Wekerle Sándor u. 15. — Virágh Ilona, Tiszavasvári, Kathy János Alt. Isk. — Varga Péter, Szigetújfalu, Gátőrház. \ — Tihanyi Margit, Szabadhídvég. — Torma Zoltán, Szólád, Kossuth Lajos * u. 82. — Tüskés István, Gödöllő, Kaziitczy u. 19. \ Leveleitekre, megfejtéseitekre írjátok rá nagybetűvel: Népszabadság szerkesztősége, Gyermekrovat. A nyereményeket postán küldjük ki. A február S-i számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Karnevál. Álarcosbál, Szerpentin. Farsang. Konfetti. A február 1-i számban megjelent Történetek Krilovról KRILOV ÉS A BABONÁS HÁZIASSZONY Krilov Iván Andrejevics, a híres orosz állatmeseíró (született 1769. február 13-án) egyszer vendégségben volt. A vendégek vidáman beszélgettek. Egyszer aztán bejött a háziasszony és így szólt: — Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy megszámoljam hányan vagyunk, hogy meg tudjak téríttetni az ebédhez. Gyorsan számolni kezd, majd arca egyre nagyobb rémületet tükröz. Végül sikoltva kiált fel: — Öregek! Pontosan tizenhárman vagyunk! — és tanácstalanul néz a vendégek szemébe. A nagy orosz költő, Krilov, aki halálos ellensége volt minden babonának, mosolyogva nyugtatta meg: — Asszonyom, én megmentem a helyzetet. Terítsen tizennégy személyre és én két személy helyett eszem. ROSSZKOR SZÜLETETT. Minthogy Krilov február 13-án született, a babonás emberek sosem állhatták meg, hogy borzadva szóvá ne tegyék ezt. Egyszer valaki így szólt hozzá: — Mily borzasztó lehet az ön élete! Csuppa rettegés, félelem. ! — Miért? — kérdezte a költő , gyanútlanul. — Hát, mert 13-am született! Nem fél, hogy valami szerencsét- lenség éri? — Nagyobb szerencsétlenség nem érhetett, mint az, hogy nem száz évvel később születtem. Különben én is félek tőle, hogy életem végén meg találok halni — felelte enyhe gúnnyal a költő. KRILOV: A KUTYA ÉS A LÓ Egy majorban szolgált a Kutya meg a Ló, s vetélkedtek, melyik az előbbrevaló. „Ha téged innen’’, szólt Bodri, „elküldenének, nem hiányolnánk kitűnő erődet. Miért oly nagy dolog húzni s szántani? Bátor vagy, az igaz, de mi egyéb, no mi? S hasonlíthatod-e énhozzám magadat, kinek nyugalmam nincs se éj, se nap, nappal kint a mezőn őrzöm a nyájat, éjjel pedig itthon a házat!” „Igaz, van érdemed elég”, felelt a Ló, ,.s mind becsülnivalók, de hogyha én nem szántanék, nem lenne őriznivalód”. Szabó Lőrinc fordítása SAKKTÁBLA-PROBLEMA A fenti öt részdarabot úgy kell összerakni, hogy egy rendes sakktáblát kapjunk.