Népszabadság, 1959. március (17. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

1959. március 11. szombat NÉPSZABADSÁG Nagyra becsüljük az 1919-es Tanácsköztársaság harcosainak áldozatát és hősiességét Százötven veteránt tüntettek ki az Országházban A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából a néphatalom meg­teremtéséért folytatott forradalmi harcban és a Tanácsköztársaság fennállása idején kifejtett munkásságuk elismeréséül a Tanácsköztár­sasági Emlékéremmel tüntetett ki külföldi és magyar veteránolvat. A régi harcosok közül 130-nek pénteken délelőtt a parlament kupola­termében adták át a kitüntetést. Az Országház zászlódíszbe öltözött főbejáratánál díszőrség fo­gadta a meghívottakat, s az érkezőkkel egy dicső kor történelme vo­nult be a terembe. A Magyar Tanácsköztársaság egykori kemény har­cosai, a párt megteremtésének ifjú káderei most mint fehérhajú nagypapák s nagymamák jelentek meg, néhányan még unokáikat is elhozták. Az érkezés és a várakozás perceit kedves találkozások, meg­ható jelenetek tarkítják. A régi harcostársak közül sokan évek, sőt évtizedek óta nem látták egymást , most boldogan ráznak kezet, öle­lik meg egymást. Az ünnepség tizenegy óra után néhány perccel vette kezdetét. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, dr. Mün­nich Ferenc, a kormány elnöke, Kiss Károly és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a kormány és az Elnöki Tanács több tagja. A meg­hívott veteránokat Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke üdvö­zölte. — Népünk nagy ünnepe, a di­cső emlékű Magyar Tanácsköz­társaság születésének 40. évfordu­lója alkalmából jöttünk össze, hogy ünnepélyesen megemlékez­zünk az első magyar néphatalom történelmi jelentőségéről és azok­ról, akik a forradalmi harcokban és a Tanácsköztársaság idején munkájukkal tevékeny részt vál­laltak a néphatalom megteremté­sében — kezdte beszédét Dobi elvtárs, majd az Elnöki Tanács nevében szeretettel üdvözölte az 1919-es prol­etár forradalom ma­gyar, szovjet, lengyel, csehszlo­vák, román, bolgár és német ve­teránjait. — Népi demokráciánk történel­mi örököse, beteljesülése és hű folytatója az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság ügyének — mon­dotta. — Ezért megünneplésére nemcsak a megemlékezés kegyele­te ösztönöz bennünket, hanem in­ternacionalista kötelességünk is, hogy hűek maradjunk 1919 örök­ségéhez. — Ezután a külföldi ven­dégekhez szólt, akik támogatták a Magyar Tanácsköztársaságot. Elmondta: Nagyra becsüljük azt a segítséget és áldozatot, amelyet az 1919-es magyar vöröshadsereg­ben folytatott harcukkal és a Ta­nácsköztársaság fennállása idején kifejtett tevékenységükkel né­pünknek nyújtottak. Beszéde után Dobi elvtárs az Elnöki Tanács nevében a magya­rokon kívül 19 szovjet, 11 cseh­szlovák, 13 román, 2 bolgár, 6 lengyel és 11 német veteránnak átadta a kitüntetéseket. A magyar veteránok közül: Abe­­lovszky József, dr. Agárdi Ferenc, Ba­sáki Ferencné, Bauer István, Bárd­ András, Bárd István, dr. Benedikt Ottó, özv. Bodon Jánosné, özv. Bólyai Ernőné, Betti Béla, Chlepkó Edéné, Cservenka Teréz, Cséby I­ajos, Derko­­vits Jenő, Deszankó György, Dénes Leó, dr. Domokos József, Fekete Bé­la, Fogarasi Béla, id. Frank Ferenc, Gazda Pál, Gál János, Gárdos Mária, dr. Gyetvai János, Hajdú János, Ham­burger Jenőné, Háhner József, dr. Haász Árpád, dr. Hevesi Gyula, Hi­kádé Aladár, Hunya István, Jacwerth Ferenc, Jakab Rudolf, Jancsik Ferenc­­né, Kelen Józsefné, Kolonits Ferenc, Koncsek Ferenc, Kummer Ferenc, Kun­ Béláné, Laki István, dr. László Jenő­­né, Lehel Artúr, Lehota István, Len­gyel Gyuláné, Lengyel József, Lóránd Ferencné, Lőwinger Andorné, Mada­rász Emil, Madarász Emilné, Mózes Viktor, dr. Münnich Ferenc, Nádass Lajos, Nógrádi Sándor, Novoszád Já­nos, Paksi József, Palkovits János, Péter József, Poczany József, Pogány Józsefné, Pollák Károly, Rabinovits Józsefné, Radó Sándor, Ragó Antal, dr. Rákos Ferenc, Révai József, Ré­vész Géza, Rónai Sándor, özv. Rudas Lászlóné, Spiesz József, özv. Strom­feld Aurélné, Szabó Sándor, Szaka­­sits Árpád, Szatmári Sándor, Szaton Rezsőné, Szamuely Tiborné, dr. Szántó Rezső, Szeri Lénárd, Székely Béláné, Szíjártó Lajos, Szilágyi Dezső, Tóth László, Uitz Béla, Varga Jenő, Ván­­tus Károlyné, Vértes György, Zádor Pál, Zámpori István; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéből meghívott: Bíró Mária, Cipp István, Dervarics Antón, Déri Imre, Fábián Zoltán, Hajdú Benedek, Kovács János, Krammer Szófia, Lévi Gyula, Marsak Ábrám, Norber Oszkár, Obernyik István, Papp József, Pola­­csek László, Schwartyik Mihail, Szarkanyics Mihail, Székely Géza, Uraszov Vladimír, Vogel Pável; a Lengyel Népköztársaságból meg­hívott: Brodowicz Stefan, Doskocz Andrej, Krajzer Cecylia, Krajzer Szmul, Lepinszki Josef, Sému­ El­­mond; a Csehszlovák Népköztársaságból meghívott: dr. Adam Jiri, Déry Ar­­nost, Gecej Ondrej, Janousenova Ma­ria, Krajnák Mich­al, Pacala Frantisek, Perenyi Vojtech, Pór Alexander, Poor Frantisek, Stric William, Tóth Jan; a Román Népköztársaságból m meghí­­vott: Alioa Ioan, Bánévi Anton, Buz­­guta Iosif, D. Costin Richard, Precin Petru, Ilisie Teodor, Juhász István, Hagymás György, Kudor Ferenc, Ruszko Josef, Timofi György, Tritin Mihail, Vargancsik Gusztáv; a Bolgár Népköztársaságból meghí­vott: Alexander K­oszifov, Gusztáv Kovács; a Német Demokratikus Köztársaság­ból meghívott: Rust Alfréd, dr. Bosil Spiru, Dietrich Jákob, Effenberger Ferdinand, Friedel Rudolf, Jász Dezső, Keller Stefan, Krauss Georg, Sandner Franz, Sebkopik Franz, Zarth Jean kapott Tanácsköztársasági Emlékérem kitüntetést. Ezután Kiss Károly, az Elnöki Tanács nevében Dobi Istvánnak, mint egykori vöröskatonának ad­ta át a kitüntetést. Az ünnepség után a veteránok, a párt és a kormány vezetői ba­ráti megbeszélésen vettek részt. Párt- és kormányküldöttségek látogatásai az Elnöki Tanács elnökénél Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénte­ken az Országházban fogadta az Albán Népköztársaság­­párt- és kormányküldöttségét, élén Spiro Kolekával, az Albán Munkapárt Politikai Bizottságának tagjával, a minisztertanács elnökhelyette­sével; a Mongol­ Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét, amely D. Molomzsamcnak, a Mongóliai Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának póttagja, a minisztertanács elnökhelyette­se vezetésével tartózkodik ha­zánkban: a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság párt- és kor­mányküldöttségét, élén Vo Ngu­­yen Giappal, a Vietnami Munka­párt Politikai Bizottságának tag­jával, a minisztertanács első el­nökhelyettesével. A fogadáson ott voltak Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, dr. Mün­nich Ferenc, a Minisztertanács el­nöke, az országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Külügyminisztérium képviselői. Kiváló eredmények a Diósgyőri Könnyűgépgyárban (Tudósítónktól.) Mi újság a Diósgyőri Könnyű­gépgyárban? — kérdeztük a na­pokban Lipovszki Gyula elvtársat, a gyár igazgatóját. — Hát ami azt illeti, sok min­den — szól mosolyogva, s már so­rolja is a jobbnál-jobb „újságo­kat”. A tavalyi esztendőben for­dulat következett be az alig tíz­éves gyár történetében. Eddig ugyanis veszteséges üzem volt a Könnyűgépgyár, s állami dotáció­val dolgozott. A gyár hároméves terve még 1960-ra is 14 milliós veszteséggel számolt. A dolgozók azonban másként vélekedtek. 1958 elején nagygyű­lésen határozták el, még ebben az évben (mármint 1958-ban) meg­szüntetik a ráfizetést és eredmé­nyes üzemmé teszik a gyárat. A kollektíva összefogott és részletes, mintegy 250 műszaki intézkedést tartalmazó tervet készített. Az in­tézkedések zömét már megvalósí­tották. Több igen fontos — köztük exportra szánt — gyártmánynál egészen kiváló eredményeket ér­tek el a minőség és az önköltség tekintetében. Az emelővillás tar­goncák gyártási ideje például 1958 elején még 1100 normaóra volt, az év végére már csak 780 óra. A tervnek minden mutatóját túltel­jesítették, megszüntették a veszte­séget, s a gyár fennállása óta elő­ször zárta nyereséggel az évet. Ennek megfelelően módosították az 1959-re és 1960-ra előírt terve­ket is. Az eredmények megértéséhez azt is el kell mondani, hogy ezek­ben igen nagy szerepe volt a gyár öntevékeny piackutató munkájá­nak és a felsőbb szervek ilyen­irányú segítségének is. Korábban gyakran küzdött az üzem belső munkanélküliséggel, ami termé­szetesen a keresetek átmeneti csökkenésével járt. A tavalyi év­vel ez is megváltozott. A gyárnak elegendő, sőt egyre több munká­ja van. (58-ban az 57-es évinek éppen kétszeresét termelte.) Részt vállalt például a dieselesítési program teljesítéséből és mint­egy 120 féle szivattyút gyárt. En­nek megfelelően az átlagos kere­setek havi 200—300 forinttal nőt­tek. Huszonegy napos nyereséget ért el a gyár kollektívája (ebből azon­ban ki kell fizetni a vasúti ked­vezményt), amint Lipovszki igaz­gató elmondta, számítanak — ugyancsak a gyár fennállása óta először — az élüzem címre. Nagy forgalomra számít az idén a Turistaházakat Kezelő Vállalat (Tudósítónktól.) Itt a tavasz, sok száz ter­mészetbarát keresi fel ezekben a napokban a turistaházakat, húsvéttól pedig már másfél hét­re előre minden helyet lefoglaltak a természetrajongók. Az igazi tu­ristaforgalom ugyan csak április­tól várható, de a Turistaházakat Kezelő Vállalat már előre felké­szült az „ostromra”. Úgy tervezik, hogy tizenhat turistaházat telje­sen felújítanak, bővítik az étter­mek befogadó képességét. Azokat a házakat, ahol villany van, rá­dióval, televízióval is ellátják. A Miskolc környéki és az ózdi tu­risták örömére teljes belső ta­tarozást végeznek a Bükk va­lamennyi turistaházában. Má­justól a mátrai, majd a Balaton környéki házak tatarozására, kor­szerűsítésére kerül sor. A Természetbarátok Szövetsége az idén is megrendezi a már ha­­gyomásossá vált felszabadulási emlékversenyt. A Vörös Kőszik­lánál rendezendő ünnepségen a versenyzőkkel együtt ötezer rész­vevőre számítanak; 350 verseny­ző részére hat turistaházat már előre lefoglaltak. Május 15-től száz — egyenként ötszemélyes — sátrat állítanak fel a Balaton mellett, Mátraszentimrén és a Mecsekben. Ezzel elsősorban a KISZ-fiatalok, az iskolások kirán­dulásait kívánják elősegíteni. Tavaly több mint 200 000 turis­ta és hétvégi kiránduló kereste fel a turistaházakat. A külföldi vendégek is számos felejthetetlen napot töltöttek az ország festői szépségű vidékein. Az idén még nagyobb forgalomra számít a Tu­ristaházakat Kezelő Vállalat 19 Vendégeink ismerkedése Budapesttel A hazánkban tartózkodó kül­földi párt- és kormányküldöttsé­gek pénteken délelőtt a még kissé hűvös, de vidám koratavaszi na­pon sétára indultak, hogy megis­merkedjenek Budapesttel. Megte­kintették a Várat, a Gellért-he­­gyet, felkeresték a Millenniumi Emlékművet, körülnéztek újonnan épülő lakótelepeinken, s megláto­gatták a Népstadiont. A Halászbástyára reggel 9 óra­kor elsőnek a szovjet küldöttség érkezett, A. B. Arisztov elvtárs vezetésével. A küldöttséget elkí­sérte Apró Antal elvtárs is. A vendégek nagy nevetéssel hall­gatták Apró elvtárs tréfás meg­jegyzését: azért volt gyors ütemű a Halászbástya újjáépítése, mert sürgősen szükségük volt rá a szerelmespároknak ... . A kínai vendégek „idegenveze­tője” Marosán elvtárs volt. A Köztársaság téren elmagyarázta Csu Te elvtársnak és kíséretének, hogyan támadták meg az ellen­forradalmárok 1956 októberében a budapesti pártházat. Román és koreai vendégeink a Millenniumi Emlékmű után ellá­togattak a Kerepesi úti lakótelep­re, s a Népstadionban találkoz­tak a lengyel küldöttséggel. A bolgár dele­gáció Biszku Béla elv­­társ kíséretében ismerkedett fővá­rosunkkal. A séta során, városnézés közben gyakran hangzottak el dicsérő, el­ismerő megjegyzések; vendé­geinknek tetszettek építkezéseink, lakótelepeink, s megragadta őket Budapest panorámájának szépsé­ge. A séta végén sajnálattal álla­pították meg: kár, hogy ilyen rö­vid a délelőtt, pedig még sok min­dent szerettek volna látni a fővá­ros életéből. Arisztov, Csu Te és Marosán elvtársak a Halászbástyán. A koreai küldöttség Komócsin elvtárs kíséretében a Millenniumi Emlékműnél. Külföldi párt- és kormányküldöttségek megkoszorúzták a Köztársaság téri pártház hős védőinek emlőtábláját A hazánkban tartózkodó szov­jet, kínai, bolgár, csehszlovák, koreai, lengyel, német, román párt- és kormányküldöttségek A. B. Arisztov, Csu Te marsall, Iván Mihajlov, Václav Kopeczky, Pák Kim Csur, Jan Szydorczyk, Hein­­rích Rau és Emil Bodnaras veze­tésével pénteken felkeresték a Köztársaság téri pártházat, s ko­szorút helyeztek el az ellenforra­dalmárok által meggyilkolt hős védők emléktábláján. A koszorú­zásnál jelen volt Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyet­tese, Marosán György állammi­niszter, Biszku Béla belügymi­niszter, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Komócsin Zol­tán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, Acél György, Szurdi István és Úszta Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Csikesz Józsefné, a Buda­pesti Pártbizottság titkára, Pesta László, a fővárosi tanács végre­hajtó bizottságának elnökhelyet­tese.

Next