Népszabadság, 1959. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-28 / 123. szám

4 Iskolai kirándulások a nevelés szolgálatában A pécsi Leövey Klára Leánygimnázium érdekes tapasztalataiból A pécsi Leövey Klára Leánygimnázium legjobb növendékei közül harminc nagy útra készül. Tizenhatnapos kirándulást terveznek az NDK-ba, a lipcsei egészségügyi leánygimnázium magyarországi látogatásának viszonzására. Ezt a kirándulást is — mint már tíz év óta annyit — Szűcs Stefánia tanárnő szervezi és vezeti. Tíz év tapasztalatai alapján a gimnáziumban felépítették a tanulmányi kirándulások rendszerét. Már az első osztályosok is előre tudják, hogy a négy év alatt merre és miért látogatnak majd el diáktársaikkal. Érdemes legalább röviden ismertetni e rendszert, amely ma már szerves része az iskolában folyó tanulmányi és nevelői munkának. A gimnáziumban főleg nyáron s csak ritkán évközben és akkor is a tanév kezdetén rendeznek nagy kirándulásokat. Egynapos kirándulás persze akad bőven, főleg az első osztályosok részére, a megye, a város alapos megismerése céljából, de igazán fontosnak és eredményesnek csak a több napos kirándulásokat tartják. Az első nagyobb kirándulásra az első gimnáziumi tanév befejezése után kerül sor. Az első út: Budapest, Dunakanyar, Pilis hegység, Sztálinváros. A második évben a Dunántúllal ismerkednek: Nagykanizsa, Szombathely, Kőszeg, Sopron, Győr, Veszprém, Balaton. A harmadik év programja a Mátra, a Bükk Aggtelek, Miskolc, Debrecen, s az út az Alföldön át vezet haza. Az érettségizettek lehetőség szerint külföldre mennek. (Egyszer voltak már Csehszlovákiában) vagy nyaralni a Balaton mellé. Ez a rendszer önmagában nem mond többet annál, minthogy a gimnázium növendékei négy év alatt megismerkednek az ország legszebb tájaival Persze, ez sem kevés, de a dolog haszna azért sokkal nagyobb ennél. A gimnázium tanárai azt vallják, hogy a jól előkészített és szervezett kirándulásoknak igen nagy a nevelő hatásuk. Az osztályok ugyanis egész éven át készülnek a kirándulásra. Hogy lesz-e kirándulás, azt év elején a szülői értekezlet dönti el. (Eddig még mindig mellette döntött.) De hogy a kirándulásra ki megy el, az az egész évi munkától függ. 1949 óta következetesen végrehajtják azt a határozatot, hogy a rovót, intőt kapott, bukott, fegyelmezetlen magatartású diák nem vehet részt a kiránduláson. Ennek a következetességnek nevelő erejét mindennél ékesebben bizonyítja, hogy eddig az első nyáron lemaradt gyerekek a második kirándulásra már minden esetben érdemessé váltak. Jó hatással van ez a tanulópárok munkájára is. Akad gyenge tanuló, akinek két társa is segít, de az a dicsőség az iskolában, ha az osztályból mindenki elmehet kirándulni. Az eszesebb, tehetségesebb gyerekekben is felelősségérzet alakul ki a kollektíva iránt. A felkészülés másik haszna: megtanítja a fiatal lányokat a pénz megbecsülésére, értékelésére. A szükséges anyagi fedezet egy részét ugyanis az osztály egész éven át gyűjti. Akadt olyan kislány is, aki csak nagyon nehezen az egész osztály „közreműködésével” tudott leszokni az állandó csokoládévásárlásról. Vett helyette kiflit s elment — kirándulni. A kirándulások számos lehetőséget rejtenek a nevelésre. Minden alkalommal meglátogatnak egy nagyüzemet. Ez rendszerint hamar észlelhető változást hoz a gyerekeknél, a munka értékelésében. Segít, hogy megtanulják, becsülni a munkát. Előfordul, hogy két-három év után ugyanarra a vidékre kerülnek, s meglepetten kiáltanak fel: „Ez az üzem három éve nem volt itt!“ A kirándulás fontos célja: a haza, a szocialista rendszerünk szeretetére való nevelés. A programot úgy állítják öszsze, hogy minden napnak meglegyen az ismeretet adó és szórakoztató része. Budapesti kirándulásból sosem marad ki az operaelőadás, a fontosabb kiállítások megtekintése, de szerepel benne az állatkert és a jégrevü is. A diákok klubdélutánokon számolnak be élményeikről, s boldogan vállalnak egy hatodik órát is, ha valamelyik tanár szintén beszámolót kér. A beszámolást megkönnyíti, hogy a kiránduláson mindenki számára kötelező a naplóvezetés . A kirándulás természetesen szervesen illeszkedik a tanterv célkitűzéseihez is, különösen a második és a harmadik évben. Elsősorban földrajzról, gazdasági ismeretekről történelemről, művészettörténetről van szó. A harmadik évben különös szempont a pályaválasztás, ilyenkor több könnyűipari üzemet látogatnak meg. A gimnázium általános tapasztalata, hogy a legtöbb helyen készségesen segítenek a kirándulások szervezésében. Ha probléma volt, mindig az illetékes pártszervezettől kértek és kaptak azonnali támogatást. Legnagyobb gond az elszállásolás. Nagyot nőttek a gyerekek igényei, s hozzátehetjük: a szülők anyagi lehetőségei is. A Leövey Gimnáziumban nemrég intézkedtek egy szeptemberre tervezett kirándulás szállásai felől. S bizony, már most is zsúfoltsággal találkoznak. Ma már akad szülő, aki azért íratja lányát a Leövey Gimnáziumba, mert ott „világot is láthat”. S a kirándulások valóban nagy élményekkel ajándékozzák meg a gyermekeket, sok egész életreszóló barátság szövődik ezeken az alkalmakon. De ami a legfontosabb: jelentős segítséget jelentenek a gimnázium nevelőinek a rájuk bízott több mint 800 fiatal leány neveléséhez. Cserhalmi Imre NÉPSZABADSÁG 1959. május 28. csütörtök ÉG AZ ERDŐ (Tudósítónktól.) Ég az erdő a törökbálinti faluszélen, egy 35—40 holdas fenyves közepe. Megriadt vadászkutya lapul gazdája lábához. Száraz a falevél, de még szárazabb a borostyángally: ég akár a zsír vagy a puskapor. Ükalakban terjed a tűz, percenként 15—20 métert nyalából át. És ki tudja, hogy ugyanebben az időben hány ilyen tűz pusztít az országban, hiszen a hivatalos statisztika szerint ezen a tavaszon a Budapest környéki erdőkben mindennap kigyulladt valahol a kirándulók kedvelt pihenőhelye, a vadak otthona, a fenyves, a cserjés a tölgyes. Kétmillió forintnyi kár érte az országot az idei erdőtüzek miatt. Majdnem mindegyiket kirándulók okozták. Ég az erdő. Törökbálint már ki sem látszik a füstfelhőből. A lángok a fák koronáját nyaldossák. Csupán az a vigasztaló ebben a rettenetes látványban, hogy a tűz ,,mesterségesen” keletkezett. Kollár Gyula erdőmérnök gyújtotta fel a fenyő rengeteg kétholdnyi összefüggő részét, kilenc tűzoltókocsit riasztottak, szinte valamennyien itt vannak a helyi erdőgazdaság munkásai, s a tűz hírére a falu apraja-nagyja is a lángok irányába siet. Egy óra múlva már csak az üszkös fatörzsek és a kesernyés illat emlékeztet a tűzre. A kétholdnyi satnya fenyvest mindenképpen ki kellett volna vágni. S most, hogy a Budapesti Filmstúdió oktató filmet készít az erdőtüzek megelőzéséről, ezt az elszegényedett törökbálinti fenyvest választotta áldozatul az Országos Erdészeti Főigazgatóság. Kevés kár keletkezett, mindöszsze néhány köbméternyi fa vált használhatatlanná. A film készítői elvégezték dolgukat, S a tűzoltóknak is jó erőpróba volt ez a mai riasztás. De a budai, az egri, a miskolci hegyekben nincs mindig készenlétben a tűzoltóság, egyikmásik hegycsúcsot meg sem lehet közelíteni ezekkel a hatalmas masinákkal. Egy eldobott cigarettavégből, a magára hagyott szalonnapirító parázsból azonban mindig keletkezhet tűz. S ebből lesznek a milliós károk, az olyan erdőtüzek, mint a törökbálinti volt. Mi mást mondhatnánk mi, akik láttuk ezt a kétholdas fenyvesben pusztító tüzet: vigyázzatok, emberek, védjétek, óvjátok az erdőt. Terjed a tűz! Döntik a megégett fákat. Kohászasszonyok Ugyan ki gondolná, hogy ebben a kéngáztól és ércportól, füsttől és forróságtól szüntelenül telített levegőben nők is dolgoznak? Lányok és asszonyok, feleségek és anyák mintegy két és félezren a tizenhatezerből, mert összesen ennyien dolgoznak a Lenin Kohászati Művekben. Két és félezer sebből is vagy 1400 a fizikai munkás. Ha körülnézel a gyáróriásban, nem találsz üzemet nélkülük, a munkásnők nélkül, még a martin, vagy a hengerde se kivétel. Hogy jól van-e így? Ahogy vesszük. Jól is, rosszul is. Jól, mert Diósgyőrben, (de egész Miskolcon) kevés, nagyon kevés a női munkaalkalom, s így a szükség sokszor törvényt bont. Mert igencsak elkel sok családban az aszszony keresete ... S rosszul, mert ha van is — amint hogy ténylegesen van — a nők számára megfelelő munkakör a kohászatban, egészében véve mégsem nekik való munkahely ez. A töméntelen füst és gáz, a szilikózis könnyebben támadja meg a női szervezetet, mint a férfiét Ennek kimondásával aligha esik csorba a női egyenjogúságon... De helytállnak! Sokszor jobban, mint a férfiak. Nem kell csak a bugacsiszolóba lemenni, megmondja ott bárki a gazdasági vezetők közül: a női csiszoló különb a férfinél; ügyesebb, kitartóbb, türelmesebb. Pedig ez aztán próbakő: aki itt állni tudja a sarat, kivívja mindenki tiszteletét. S hány asszony dolgozik itt négyhat-tíz éve már ... S milyen különösek! Mennyivel másabbak, mondjuk a szövő-, fonónőknél. Keményebbek, edzettebbek, arcvonásaik markánsak, a kezük eldurvul s a hangjuk is érdesebb valahogy Nemcsak a csengése, de az értelme is. Nem válogatják a szavakat — ahogy gondolják, úgy mondják ki, néha bizony nyersen, de nyíltan. És szívből. Mert az eszük és a szívük mindig összestimmel. Közöttük kevesebb a nőkre oly jellemző pletyka, kicsinyes iieykedés egymásra. Bajtársak ők a gyárban s gyáron kívül, munkában összekovácsoltak, összetartok, s fegyelmezettek. Mert a kemény munka vasfegyelmet, szilárd öntudatot olt mindükbe. A munkában nem ismernek tréfát, de azért, ha kell,— s ennyi férfi között bizony elég gyakran kell — úgy tudnak verekedni igazukért, mint egy-egy nőstényoroszlán. De a lelkük finom, akár a bársony és tiszta, akár a hegyi patak vize ... Füiketito zaj, sár ’ is szikrázik az acél a csiszológépfel egyenletes mozdulatai alatt, és por,sűrű, szinte áthatolhatatlan por. Sokáig, néha egy teljes műszakon át szántja végig, újra meg újra az asszonyi kezek irányította lengőcsiszológép karja egy és ugyanazt a hibás bugát, még csak el nem tűnik teljesen a repedés nyoma. Ez a durvahengerdei bugacsiszolóműhely. Itt dolgozik Makai Józsefné. Csiszoló volt ő is egész mostanáig, mégpedig brigádvezető, csak a napokban tették átvevőnek az idősebb asszonyt, miután majd tíz éven át, ki tudja hány ezer tonnányi bugából ..köszörülte ki a csorbát...” Hanem itt bajosan lehet szót váltani. Se hanggal, se tüdővel nem győznénk, így hát otthonában keresem fel. Nehezen találok rá a barátságos házikóra, amely szerényen búvik meg az Avas nyugati oldalában. Szoba-konyha, meg egy kis veteményes kert. Itt lakik Makai néni 17 éves Józsi fiával. A szép, tiszta, sok régi bútordarabbal, csecsebecsékkel telezsúfolt szobácskában legszembetűnőbb a modern 3800 forintos mikrobarázdás lemezjátszós rádió. Mostanában vették részletre. Az asztalon újságféle, meg a Pártélet legújabb száma. Készülni kell még ma valamire ... Mikor a gyárban érdeklődtem Makai néni felől, úgy mondták, özvegy Makainé. De ő nem tudja a szájára venni ezt a kegyetlen szót. Mert az ő Jóskája „csak“ eltűnt abban a szörnyű nagy világégésben, 43-ban és hátha ... Sokszor álmodja azt, hogy él, egészséges, s egyszer még hazajön ... S amikor ezt mondja, érdes hangja egy árnyalattal tompul, szemére leheletnyi fátyol borul... Egyedül maradt két gyorsan növő gyerekkel, Manyikával, meg Józsival. Manyika azóta kirepült a házból, férjhez ment. De akkoriban, 45 után, nagyon kellett a kereset. Makai József is vasgyári munkás volt, szállítómunkás. Egy ideig kapott is utána segélyt a család. Persze az nem volt elég, meg aztán ,később, a rohamosan fejlődő gyárnak kellett a munkáskéz. Sorra felkérték az özvegyeket: álljanak be férjük helyett a gyárba. De ő úgy félt tőle, mint a tűztől. Élénken emlékezett rá, hányszor jött haza az ura vérző tenyérrel az embertelen munkakörülmények miatt. Azt hitte, most is úgy lesz... Aztán, amikor harmadszor is megkeresték a gyárból, mégiscsak ráállt, elvégre azelőtt napszámba járt. Annál komiszabb munka ez se lehet — gondolta — és főleg kellett már nagyon a pénz a gyerekekre ... így került a csiszolóba ... Igaz, az első tél komisz volt. Nemcsak nagyon poros, de huzatos is volt rettentően a munkahelyük. Ezen azóta már változtattak. Hanem a por ... mert van ugyan tisztítóberendezés, csakhogy nem jó. Bizony nagyon jó lenne, ha a háromnapos egészségügyi pótszabadságot felemelnék hátra ... Akkoriban volt a sztálin-műszak, s a félénk asszonyból néhány hét leforgása alatt a legjobb csiszolómunkás lett. Három év se telt el, amikor egyszercsak Balázsné, a művezető megfogja a vállát: „No, Mamikám mától fogva te vagy a brigádvezető — érted-e?" — Én meg csak hápogtam — emlékszik rá Makai néni —, azt se tudtam mi fán terem az a brigádvezetőség ... Aztán meg hát vannak itt régebbiek... — próbáltam elhárítani. — Mától te vagy a brigádvezető és punktum! — Csattant a Balázsné hangja, most már egy oktávval feljebb és nem volt avellája. Vállalni kellett ... A többi aztán úgy jött magától. Felkaroltak, mindenki nagyon kedves volt hozzám. Beosztottak szemináriumba, később a pártba is javasoltak kitüntetéseket kaptam, legutóbb a szocialista munka érdemérmet, s még a Hazafias Népfront elnökségébe is beválasztottak . . Csak ez a Jóska gyerek akarna tanulni! — sóhajt fel hirtelen Makai néni. — Mert azt sajnos nem igen szíveli, bár utóbb megígérte.