Népszabadság, 1959. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

2 Dobi István távirata az Olasz Köztársaság elnökéhez GIOVANNI GRONCHI úr őexcellenciájának, az Olasz Köztársaság elnökének Róma Fogadja Elnök Úr, Olaszország nemzeti ünnepe alkalmából az olasz nép jólétére és az ön személyes boldogságára irányuló, mind a magyar nép, mind a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, mind pedig a magam nevében kifejezett őszinte jókívánságaimat. DOBI ISTVÁN , a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A földm­­vesszövetkezeti kereskedelem fejlesztéséről, a zöldség-gyümölcsfelvásárlási és értékesítési feladatokról tárgyalt az Országos l-'üdmű­­vesszővel kezel­­ Tanácsi Hétfőn délután az Újvárosháza tanácstermében megkezdődött az országos földművesszövetkezeti tanács kétnapos ülése. Az­ első napi tanácskozáson részt vett Fe­hér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Tömpe Ist­ván, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Tisza József, a Termelőszövetkezeti Ta­nács titkára, Dégen Imre, az or­szágos vízügyi főigazgatóság fő­igazgatója, Erdős József, az OKISZ elnöke, valamint Konstan­tin Filorianu, a román fogyasztási szövetkezetek központi szövetsé­gének Magyarországon tartózkodó elnökhelyettese. A tanácskozást Nyers Rezső, a SZÖVOSZ elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja nyi­totta meg. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom segítése mellett a földműves­szövetkezeteknek el kell lát­­niuk az egyénileg gazdálkodó parasztokat a zavartalan terme­léshez szükséges eszközökkel, to­vább kell javítani a városok és iparvidékek zöldáru-ellátását, s ennek érdekében segíteni kell a termelőszövetkezetek árutermelé­sét is. A földművesszövetkezeti keres­kedelem időszerű feladatairól Molnár Károly, a SZÖVOSZ el­nökhelyettese számolt be. Elmon­dotta, hogy ez év első negyedének áruforgalmi tervét 1,7 százalék­kal túlteljesítette a földművesszö­vetkezeti kereskedelem. Sok bolt­vezető azonban nem követeli meg eléggé a nagykereskedelmi válla­latoktól, hogy fokozottan vegyék figyelembe a vidéki lakosság, ál­talában a parasztság igényeit Egyes cikkekből nincs az üzletek­ben elegendő a vásárlók ízlésének és a keresletnek megfelelő áru. Különösen a konfekcióiparra és cipőgyártó iparra vonatkozik ez. Részletesen beszélt a boltok szá­mának növekedéséről és arról, hogy egyre inkább tért hódítanak a magyar falvakban a legkorsze­rűbb kereskedelmi formák: az ön­­kiszolgáló és önkiválasztó üzle­tek. Szólt arról is, hogy az idei nyá­ron, a termelőszövetkezeti mozga­lom nagyarányú fejlődése követ­keztében sok helyen nem elszór­tan dolgoznak az emberek a ha­tárban, hanem nagy csapatokban, ez lehetővé teszi, hogy a szövet­kezeti kereskedelem, elsősorban a vendéglátóipar, széles körben szervezze meg a mozgó árusítást: hűsítő italokkal, dohánnyal, cu­korkával, egyes ételfajtákkal és más szükséges árukkal munkahe­lyükön, napközben keressék fel a fogyasztókat. Az előzetes tervek szerint országosan mintegy 1000 mozgóárus keresi majd fel a nyá­ri munkák idején a termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok dolgozóit. Molnár Károly előadása után indult vitában felszólalt Halász János belkereskedelmi miniszter­­helyettes is, majd Paná­k László, a SZÖVOSZ elnökhelyettese a zöld.­­ség-gyümölcsf­el­vásárlásról és el­látásról számolt be. A tanácsko­zást ma folytatják. 1!>59. június ?, kedd MIPS Z A B A n S A r. A ROSSZ IDŐ ELLENÉRE IS vidáman telt el a gyermeknap Vasárnap az egész ország külö­nös szeretettel vette körül a gyer­,­m­ekeket. A budapesti gyerekek már a reggeli órákban csapatosan indultak a Városliget, a Népliget, a Margitsziget, a Városmajor felé, ahol különféle mulatságos játé­kokkal, versenyekkel, műsorok meghallgatásával töltötték el­­az időt. A földalatti villamos ezrével szállította a gyerekeket a Város­ligetbe, övék volt délelőtt a Vidám Park, tízezren kaptak ingyenje­gyet Az Állatkerti Szabadtéri Színpadon műsort hallgattak, a Barlang Moziban érdekes híradó-, dokumentum- és rajzfilmeket lát­hattak. A városligeti tavon apró, fehér vitorlások úsztak, s a par­tokról száz meg száz gyerek és felnőtt figyelte izgatottan útjukat. A modellező szakkörökben készült sok kis hajóval sebességi versenyt is rendeztek a tavon. A Hősök terén sok felnőtt és fiatal „szur­koló” figyelte a rollerek és robo­gók mérkőzését. Kétszázhúsz gye­rek indult, s a játékboltokból 2000 forintnál nagyobb értékű játékot kaptak a győztesek, a többiek pe­dig vígaszdíjként egy-egy szelet csokoládét. A művelődési otthonok mati­nékat rendeztek. Több szakszer­vezet a szabadtéri színpadokon adott vidám műsort, felvonultat­va a gyerekek kedvenceik színé­szeket, bábjátszókat, zenészeket, bohócokat. A gyermeknap vidéki ünnepsé­gei is színpompásak voltak. Sze­geden, a város főterén, mintegy 5000 úttörő és több mint 2000 kis­dobos sorakozott fel, a városi és járási pártbizottság zászlót aján­dékozott a pajtásoknak. Az ün­nepség után számos szórakozási lehetőség várta a gyerekeket. Debrecenben is sok kedves meg­lepetés várta a fiatalokat. Va­sárnap díjtalanul tekinthették meg a debreceni állatkertet. Vasárnap tartották Pécsett a Baranya megyei III. ifjúsági és úttörő béketalálkozót. Komlóról, Mohácsról, Pécsváradról, Bere­­mendről és a megye többi helysé­géből 8000 fiatal érkezett Pécsre. A jól sikerült találkozó program­jában vízikarnevál, hajómodell­­bemutató, ifjúsági filmelőadás, bábjáték, továbbá népi együtte­sek előadásai szerepeltek. Békéscsabán is színvonalas mű­vészi és sportműsor szórakoztatta a gyerekeket. Veszprém megyé­ben, a zirci járásban a nőtanács küldöttsége kereste fel a kórház­ban fekvő gyermekeket és csoko­ládéval ajándékozta meg őket. Több bányászlakótelepen és más községben vasárnap adták át a gyerekeknek az új játszótereket. Győr megyébe a megyei nőta­nács meghívására 30 osztrák ven­dég, 16 szülő és 14 gyermek ér­kezett a gyereknapi ünnepségek­re; az osztrák gyerekek jól szóra­koztak a Győrszentmártoni Álta­lános Iskola vidám gyermeknapi műsorán. Sztálinvárosban két út­törőcsapat avatott zászlót. Az ün­nepségen megjelent az ellenforra­dalom idején mártírhalált halt Mező Imre özvegye és két gyer­meke is. A gyermeknapon rendezték meg a játékboltok a hagyományos roller- és kerékpárversenyt a Hősök terén. Képünkön: az egyik , rollerfutam rajtja. A szervezeti szabályzat kérdései Néhány szó a tagsági díjról " Hajlamosak vagyunk arra, hogy a tagsági díj befizetését csupán egyszerű anyagi kérdésnek tekint­sük. Az egyik körzeti pártszerve­zetben például ekképpen próbál­ták meggyőzni azt az elvtársat, aki már több esetben nem fizette be pontosan a tagsági díjat: „A párt számít a te tagsági díjadra is, hiszen a párt a tagsági díjakból biztosítja a szükséges anyagi esz­közöket.” Tény, hogy a párt szempontjá­ból nem közömbös a tagsági díj befizetése, vagy nem befizetése. Az is igaz, hogy a párt valóban számít minden kommunista tag­sági díjára. De a tagdíjfizetés a párt számára és a párttagok szá­mára is sokkal többet jelent anyagi kötelezettségnél. A tagsá­gi díj rendszeres fizetése részben a párthoz való tartozást, a párt céljainak megvalósításában való részvételt is jelképezi. A szervezeti szabályzat szerint „A párt tagja az lehet, aki elfo­gadja a párt céljait, politikai irányvonalát és szervezeti sza­bályzatát, minden erejével küzd a párt célkitűzéseinek megvalósí­tásáért, részt vesz a párt vala­mely alapszervezetének munkájá­ban, vállalja a pártfegyelmet, végrehajtja a párt határozatait, s rendszeresen fizeti a tagsági dí­jat.” Látjuk tehát, hogy a tagsági díj fizetése a legfontosabb krité­riumok között szerepel. S hogy mennyire politikai kér­dés a tagsági díj fizetése, azt mu­tatja az is hogy az ellenforrada­lom előtt, amikor a pártban sok oda nem való tag is volt, örökös probléma volt a nem fizető tagok fegyelmezése. Mi a helyzet ma? Igen jó. A párttagság tudja kötelezettségét, és pontosan fizeti a tagsági díjat. Ma lényegesen magasabb például az egy párttagra eső tagsági díj összege, mint az MDP-ben volt, s többek között ez is mutatja, hogy a párttagság nemcsak elfogadja a párt céljait, hanem minden erővel segíti e célkitűzések végrehajtá­sát. Szólni kell arról is, hogy bár a párttagok túlnyomó többsége tudja kötelezettségét, mégis akad­­nak itt-ott elvtársak, elsősorban a körzeti és falusi pártszervezetek­ben, akik nem fizetik be a tag­sági díjat minden hónap elején, s megvárják, míg erre felszólítják őket. A vezetőségek magyarázzák meg ezeknek az elvtársaknak a tagsági díj jelentőségét. Egyesek , felületességből, vagy nemtörő­dömségből hanyagolják el a tag­sági díj pontos fizetését. Ha meg­magyaráznák nekik, hogy a tag­sági díj is kiállás a párt politiká­ja mellett, bizonyára nem lenné­nek ilyen könnyelműek. A párt senkitől sem kíván ere­jét meghaladó tagsági díjat. A progresszivitás biztosítja, hogy minden elvtárs anyagi erejéhez, jövedelméhez mérten vállalja a párt anyagi terheit. Éppen, ezért indokolatlan, ha egyes párttagok nem tartják be a kategóriahatáro­kat, és lefelé kerekítik a tagsági díjat. Megtörténik, hogy nem szá­­mítják be az összjövedelembe a prémiumot, az éjjeli, és a veszé­lyességi pótlékot. (A tagsági díj fizetése egyébként csak a törvé­nyes munkaidő alatt elért jövede­lem után kötelező. Nem kell fi­gyelembe venni a családi pótlé­kot, a túlóradíjat, a jutalmat, és az év végi nyereségrészesedést.) Ugyanakkor az is helytelen vol­­na, ha a párttagokat túlfizetésre erőltetnék. Teljesen önkéntes, hogy valaki kíván-e többet fizetni tagdíj gyanánt vagy csak az elő­írt díjat fizeti. A párt elvárja a kommunisták­tól a kereset arányában előírt tagsági díj havonta történő befi­zetését, a túlfizetés dicséretre­­méltó, de nem azon mérjük le a párttagokat, hogy ki mennyit fi­zet, s hogy többet fizet-e az elő­írtnál. Rónai Sándor elvtárs látogatása Tiszakécskén Rónai Sándor, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke, vasárnap részt vett és beszédet mondott a tisza­­kécskei külterületi általános isko­la úttörőcsapata avatásán. Az ün­nepség után megtekintette az ottani állami gazdaságot és elbe­szélgetett a gazdaság vezetőivel. (MTI) MEGTANULTA JÁNOS Az olvasó bizonyára jól is­meri a mondást: „Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt Já­nos.” A Fehérvári úton, a Kábel- és Műanyaggyárban valami hiba esett ezzel a közmondással. Ezt a gyárat ugyanis jórészt munkásból lett műszakiak veze­tik. Olyan emberek, akik János­­korukban, 30—40 éves fejjel kezd­tek tanulni, technikumra, egye­temre járni, mert Jancsi-éveikben kifutók vagy inasok voltak. Az igazgató, a főmérnök, a fő­­konstruktőr mind a munkapad mellől került szorgalmas tanulás után vezető helyre. Csak egyet­len régi mérnök dolgozik a gyár­ban a hanglemezosztályon. Má­sik tapasztalt mérnök most ke­rült ide Forster Pál személyében. Bizony, elkelne még jó néhány ré­gi szakember is, hiszen a tehetsé­ges ifjú utánpótlás­­ tagjai jófor­mán gyerekemberek még a szak­mában, egy-két éves gyakorlattal. — S hogyan intézik a gyár doll­gait a munkásból lett műsza­kiak? — Jó munkásszellemben — mondja a műhelyek népe. — Remegnek a műhelyért. Min­dent tudnak, amit a műhelyben tudni lehet. Ez Langer Tibor fia­tal mérnök véleménye. A gyártmányok minősége a leg­jobb tanúságtétel. Külföldön is elismert kábelféleségek, kristályt utánzó műanyagtálcák jó hangle­mezek, az életet kellemessé tevő apró használati tárgyak készülnek itt. Egyszóval, jól dolgoznak a ká­belgyáriak. Most beszélgetünk egy egészen fiatal kábelgyári intézmény, a mű­szaki klub összejövetelén. Jó do­log ez a műszaki klub is. Van itt minden: zenegép és barátságos környezet, tudományos viták, kül­földi tapasztalatok megbeszélése, politikai eszmecserék. S az is a klub érdeme, hogy a máris nép­szerű­­Forster mérnök német nyelvre tanítja a műszakiakat. Legjobban mégis a vita szelle­me tetszik. Az éles, de sohasem bántó fogalmazás, a kendőzetlen őszinteség. Ez bizonyítja legin­kább, hogy jó tőről fakadt hajtás ez a műszaki klub. Beszéd közben a fiatalokról is szó esik, a műszaki utánpótlás­ról. Mert ez az öregek első számú szívügye. S nem is a hátuk mögött beszélünk róluk, hiszen a vitába hamarosan négy ifjú mérnök is bekapcsolódik, s derekasan szo­rongatják érveikkel az idősebbe­ket. A múltkoriban az egész üzem közvéleményét felbolygatta a hír, hogy három fiatal mérnök vidék­re költözött, mert ott pillanatnyi­lag kedvezőbb helyzetbe kerül­nek. — Ezek csak kirívó példák. A mi fiataljaink általában kitűnő emberek. Az említetteknél sem az a baj, hogy elmentek tőlünk, hisz ott is szükség van rájuk, ahová mentek —­ mondja Nyakas János elvtárs főmechanikus. — Csak azt nem felejtem el, hogy én foggal­­körömmel harcoltam annak ide­jén egy csipetnyi megbecsülésért. Egy-két fiatal most a dédelgetést kötelező előlegnek tekinti. Csak ha mindent megkap, akkor tesz valamit. — Ne gondoljanak az öregeb­bek mindjárt hálátlanságra — mondja Pályi Gábor, fiatal mér­nök. — Az az igazság, hogy szak­­emberhiány van. Egy-két éves gyakorlattal rendelkező fiatal mérnökök manapság komoly be­osztásokban válogatnak. Langer Tibor sokkal szenvedé­lyesebben vitázik. — Szerintem nem bűn — mond­ja — ha a fiatal mérnök keresi a számára legmegfelelőbb helyet. S nem önzés az, ha a jövőjére gon­dol. — Úgy mondjuk, fiatal mér­nök. De ez manapság nem min­dig 22—23 éves fiatalembert je­lent. Sokan érettebb korban vég­zik el az egyetemet. S azoknak igazán nem mindegy, hogy 5 vagy 10 év múlva teremtenek gondoktól mentes egzisztenciát maguknak. Langer Tibor a vita hevében — mi tagadás — el is veti a suly­kot. Azt fejtegeti, hogy egy kezdő mérnöknek, aki az első időkben 1300—1400 forintos fizetést kap, legalább 15 évre van szüksége ah­hoz, hogy kényelmes otthont te­remtsen, családját megfelelő módon tarthassa el. Ez a 15 év kerül most a vita közép­pontjába. Ezt „bombázzák” a hozzászólók érveikkel. Először Both László főmérnök kezd hoz­zá, hogy tiszta vizet öntsön a po­hárba. S a vitázó négy fiatalt említi példaképpen. Azzal kezdi, hogy két-három éve vannak az üzemben. Fizetésük most kétezer forint. Tehát két év alatt 600 fo­rintot emelkedett. S ez még csak a kezdet, hiszen ebben a szakmá­ban 5-6 évre van szükség, hogy

Next