Népszabadság, 1959. július (17. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-01 / 152. szám
2 Tovább kell csökkenteni az üzemi balesetek számát EGY ANKÉT TANULSÁGAI Az üzemi balesetek elhárításáról tanácskozott kedden a SZOT- ban több száz szakszervezeti funkcionárius, rendőr, ügyész, bíró, vállalati igazgató. Tanulságos, érdekes ankét volt. A megbeszélést megelőzően ugyanis a SZOT munkavédelmi osztályának kezdeményezésére egy bizottság megvizsgálta az üzemek munkavédelmi helyzetét, az üzemi balesetek okait, továbbá az ilyen ügyekkel kapcsolatos igazságszolgáltatási eljárást. A bizottság jelentését az ankét részvevői elé terjesztették. Pénz van rá , mégsincs védőberendezés Törvények, rendeletek, szigorú szabályzatok kötelezik hazánkban minden üzem, vállalat, intézmény vezetőjét, hogy messzemenően gondoskodjék a dolgozó emberek biztonságáról. Tizennégy esztendő alatt a szakszervezetek és az állami szervek közös erőfeszítései nyomán az üzemi balesetek száma egyre csökkent. De azért — bár sok intézkedés történt a balesetek megelőzésére, a gépek, az üzemi berendezések zömét ellátták megfelelő védőberendezéssel —, még mindig sok az üzemi baleset. A műszaki és gazdasági vezetőket kötelezték munkavédelmi vizsga letételére, s ezzel bővültek is munkavédelmi ismereteik — a balesetek oka nem egy esetben mégis a tudatlanság. Más esetekben viszont felelőtlenségről, gondatlanságról van szó. A balesetek többségét a munkavédelmi rendszabályok megsértése idézi elő. Sok üzemben még mindig nem alkalmazzák a korszerű védőberendezéseket, noha államunk erre kellő összegeket fordít. Egyes üzemi vezetők csak kinevezik a munkavédelmi felelőst, s ezzel — azt hiszik —, le is tudták munkavédelmi kötelezettségeiket. Előfordul, hogy az üzemi vezetők nem is tudnak a munkahelyükön előfordult balesetek okairól, s nem is állapítják meg, hogy kik a felelősök! Pedig az üzemi balesetek számának csökkentésében rendkívül jelentős a felelősségrevonás. Nemcsak azért, mert elrettent, hanem növeli a felelősségérzetet a dolgozók testi épsége iránt. A TRANSZVILL Vállalatnál például Fonó Tibor üzemvezető hanyagságából és mulasztásából súlyos baleset érte Nyári Tibort. Fonót nem vonták felelősségre, ellenkezőleg: a vállalat, ugyanabban a negyedévben, amikor a baleset történt, 1800 forint prémiumban részesítette, sőt megkapta a „Gépipar kiváló dolgozója” kitüntetést is. Csak természetes, hogy az ilyen eljárás nem növeli a felelősségérzetet, nem ösztönzi a dolgozókat arra, hogy minden egyes munkamozzanatnál messzemenően legyenek figyelemmel embertársuk testi épségére. 729 „véletlen" Igen gyakori, hogy a felelősök megállapítása helyett, minden kivizsgálás nélkül a sérült dolgozóra hárítják a felelősséget. A Láng Gépgyárban 130 baleset közül mindössze egy esetben állapították meg más személy felelősségét. Ez az arány első hallásra is gyanús. „A sérült dolgozók felelőssége” gyakran a felettesek felelősségét keni el, így történt például a kaposvári Sertéstenyésztő Vállalatnál, ahol az üzemi balesetért valójában az igazgató volt a felelős. Az is előfordult, hogy megpróbálták rábeszélni a sérült dolgozót, vállalja magára a felelősséget. A SZOT munkavédelmi bizottsága a vizsgálat során azt tapasztalta, hogy nemcsak a helyi, úgynevezett házon belüli felelősségrevonások körül vannak bajok, hanem fogyatékos az ügyészségek, bíróságok és nyomozószervek ezirányú munkája is. Kása Jánost a Kertimagtermeltető Gazdaság kismiskolci üzemegységében tavaly októberben egy vontatón halálos baleset érte. Megállapították, hogy sem vontatóvezetői, sem traktorvezetői jogosítvánnyal nem rendelkezett. Az igazgató — a munkavédelmi megbízott tiltakozása ellenére — mégis vontatóvezetői munkára rendelte. Nyilvánvaló tehát az igazgató felelőssége, az ügyészség ennek ellenére megszüntette a nyomozást. Tized rangú bűnügy? Különösen a múlt években lehetett tapasztalni igazságügyi szerveinknél, hogy egyes helyeken az üzemi baleseteket tizedrangú bűnügyként kezelték s figyelmen kívül hagyták, hogy az üzemi balesetek számának csökkentéséért folyó küzdelemben nem elégséges csupán a meggyőzés, hanem szükséges a hatásos adminisztratív intézkedés is. A felszólalásokból és a SZOT munkavédelmi osztályának vizsgálati anyagából kiderültek azok a feladatok is, amelyeknek megvalósításával lényegesen tovább lehet csökkenteni az üzemi balesetek számát. Az egyik ilyen fontos feladat, hogy az állami és szakszervezeti szervek minden eszközzel szorítsák rá a vállalatok felelős vezetőit a balesetek körül-l ményeinek helyes vizsgálatára, a felelősségrevonásra, s arra, hogy súlyos mulasztások esetén bűnvá-Jdi feljelentést is tegyenek. A munkások élet- és munkakörül-l ményei állandó javításának elő- segítésére különösképpen a szak- szervezeteknek kell foglalkozniuk, azokkal a dolgozókkal, akik mulasztásukkal balesetet okoztak, vagy okozhatnak. Rendkívül hasznosnak ítélték meg az ankét részvevői, hogy egyes üzemekben az ilyen ügyekkel már a társadalmi bíróságok is foglalkoznak. Javaslatot tettek az Igazságügyminisztériumnak és a Belügyminisztériumnak, hogy az üzemi baleseti bűnügyekben alakítsák ki az egységes nyomozati eljárást, illetve bírói gyakorlatot. Ugyancsak fontos feladatként jelölték meg, hogy egyes, különösen súlyos esetekben az ügyészség és a szakszervezet közösen végezzen vizsgálatot, illetve tartson közösen országos vizsgálatokat is.* Nagyfontosságú problémáról, a dolgozó ember testi épségének védelméről folyt a tanácskozás a SZOT-ban. Bizonyosan ez a tanácskozás is hozzájárul majd ahhoz, hogy még kevesebb legyen a munkaképtelenné lett ember, az árván maradt család , az üzemi baleset. Szabó László Az ország legnagyobb hűtőháza épül Miskolcon Tervszerű ütemben épül Miskolcon az ország legnagyobb hűtőháza. A hűtőház 5500 tonna hűtőteréből 2000 tonna tárolására alkalmas teret gyümölcs, tojás, zöldség és zsír nullfok körüli hőmérsékleten való raktározására terveztek. 3000 tonna húsárut mínusz 20 Celsius fok hőmérsékletű térben tárolnak, végül 500 tonna hűtőtérbe olyan vegyes élelmiszerek kerülnek, amelyeknek tartósítása mínusz 20 Celsius fokig terjedő, különféle hőmérsékletet kíván. Miskolc új, fontos létesítményét 1960 őszén teljes technológiai berendezéssel együtt készen átadják rendeltetésének. Építésztervezők: Csaba László és Herkó Dezső (IPARTERV). ytgyyy - - • «. • ' ' " V *' * ”Ni"' ^ ' X '' s |;y’; sí / PÉP ¡ } 1959. július 1. szerda NÉPSZABADSÁG Tizenöt kombájnos eddig tíz vagon gabonát aratott az állami gazdaságokban Az állami gazdaságok kombájnosai a nehéz aratás — gyakori esőzések és a dőlt gabonák — ellenére is kiváló és gyors munkát végeznek a gabona betakarításában. Eddig 15 kombájnos több mint 10 vagon gabonát aratott le és csépelt el. A verseny első helyezettje Csige István (Ebesi Állami Gazdaság), aki eddig 1624 mázsa gabonát takarított be. Raden Prijono indonéz miniszter elutazott Budapestről Raden Prijono indonéz oktatás- és művelődésügyi miniszter kedden délelőtt elutazott Budapestről. Búcsúztatására megjelentek a Ferihegyi repülőtéren Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, a Külügyminisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézete más képviselői. (MTI) A tervezettnél 30—40 százalékkal nagyobb gabonatermésre számítanak a csornai járás szövetkezetei (Tudósítónktól.) A vetésterület 41 százalékán, 31 és fél ezer holdon termelnek gabonát az idén a csornai járás termelőszövetkezetei. Ez a nagy terület 53 termelőszövetkezet között oszlik meg s van olyan község, mint például Csorna, ahol 2000 holdnál több az aratni való. Az aratás előtt azonban sok még a teendő a növényápolásban. Bősárkányban például, ahol átlagosan 50—60-an vettek részt a kapálásban, a legutóbbi napokban 300-an gyomtalanították a veteményeket. Több községben, mint Szilben, Páliban, Rábacsécsényben ugyanez a helyzet. A járási pártbizottság munkatársai hathatós segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetekben az aratási munkák megszervezéhez. Ez a segítség nélkülözhetetlen, hiszen csak akkor tudják a járásban nagyobb veszteségek nélkül betakarítani a gabonát, hogy ha minden rendelkezésre álló erőt munkába állítanak. Annak ellenére, hogy úgyszólván minden kaszálni tudó férfi vágni fogja a rendet, sok munka vár egy-egy szövetkezeti tagra. Vannak községek, amilyen például Bágyogszovát, Páli vagy Rábaszentmihály, ahol 15—20 holdnyi kalászos jut egy-egy kaszásra. A munkaerőhiányt a pillanatnyi nehézség ellenére kedvező fordulatnak kell tekinteni, mert a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülése következtében sok tartalékföldet fogtak művelés alá. A járás gépállomásai még nem fejlődtek olyan mértékben, hogy magukra vállalhatnák a gabonabetakarítás zömét. Egyelőre kevés a gép, mindössze 16 kombájn és 26 aratógép áll a szövetkezetek rendelkezésére. Ezek a gépek a járás gabonájának mintegy 15 százalékát takarítják be. Tekintve, hogy az ország e vidékén későn érik a búza, még nem kezdődött meg az aratás. Az érést hátráltatja az eső is. Hétfőn több mint 50 milliméter csapadék hullott a járás területére. Az esőzés nem változtatja meg észrevehetően a terméshozam mennyiségét. A szakemberek megítélése szerint 30—10 százalékkal nagyobb lesz a hozam, mint amennyit terveztek a termelőszövetkezetek. Átlagosan 13—14 méter mázsa holdanként gabonatermésre számítanak. A kongresszusi versenyről tárgyalt a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének központi vezetősége Kedden délután a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének központi vezetősége Földi László elvtárs, a központi vezetőség tagja, a könnyűipari miniszter első helyettese beszámolója alapján megvitatta a kongresszusi verseny eddigi eredményeit és a további feladatokat. A kongresszusi versenyben a papírgyártó és feldolgozó vállalatok dolgozói 24 millió forint, a nyomdaipar dolgozói 20 millió forint értékű termeléssel akarják túlteljesíteni az 1959. évi tervet. A papíripar dolgozói másfél százalékkal, a feldolgozó ipar vállalatai pedig két és fél százalékkal teljesítették túl az első negyedévi tervet. Kevésbé jó eredményekről számolhatott be a központi vezetőség a nyomdaiparban. A nyomdaipar dolgozói az első negyedévben nem teljesítették a termelési tervet. A második negyedévben már jelentős elmaradást pótoltak, de még további erőfeszítések szükségesek, hogy teljesíteni tudják a kongresszusi versenyben vállalt feladatokat. A szakszervezet központi vezetőségének ülése elhatározta, hogy rövidesen összehívja a most újonnan megválasztott szakszervezeti bizottsági titkárokat, ismerteti velük a központi vezetőség vitáját, útmutatásait és segítséget nyújt a kongresszusi verseny további sikereinek eléréséhez. „Aranyásók“ a Mátrában A PATAKMEDERBEN, a Ms árnyat adó százados tölgyek alatt egy szikár, negyven év körüli, csontos arcú férfi lépked. Oldalán tömött bőrtáska. Egyik kezében hosszúnyelű, kis kalapács, a másikban meg zsinórra fűzött, aprócska kézinagyító csillan. A gyönyörű völgyet, a kéklő hegykoszorút, a csodálatos kilátást pillantásra sem méltatja. Körülötte rigó füttyent, forrásvíz csobog — nem hallja. Harangvirágok, margaréták ringanak, ezerszínű pillangók libbennek — nem látja. Néha megbotlik — észre sem veszi. Cipője elmerül a vízben — oda sem néz. A vadrózsa meg a galagonyabokor tüskéi belekapnak a kabátjába, arcát, kezét karcolják — meg sem érzi. Csak a patakmeder időmarta köveit látja. Néha lehajol, s egyikmásikról lepattint egy kis darabot. Kezébe veszi, s a nagyítóval hosszasan vizsgálgatja. Homloka rödökbe szalad, majd kisimul, ajka körül kis mosolyféle játszik, s az egész ember hirtelen felélénkül. Táskájához kap, ceruzát, térképet húz elő, iránytűt, mérőszalagot.„ Gyorsan jegyez, méreget, majd a legközelebbi fához siet, s jelet vés a kérgébe. Most már — mint Decí nyomra lelt — szaporábban halad, gyakrabban pattintgat s jegyez. Egyszer csak kilép a mederből egy nagyobbacska kőhöz. Roppan a kalapács, villan a nagyító, s a férfi diadalmasan körültekint. A kis kőforgács kvarckristályaiban piritszemecskéken törik megó napsugár. Megvan! Ráakadt az érctelép helyére. Néhány hét múlva újságok röpítik szét a hírt: „Újabb érctelepeket fedeztek fel a geológusok!" A szikár férfi akkor talán már egy másik patakmederben „vallatja” a kőzeteket, amelyek csillámaiból, elmállott anyagából úgy olvas nagyítója alatt, akár más halandó ember a nyitott könyvből. A szikár férfi — Vidacs Aladár geológus, a Magyar Állami Földtani Intézet Mátra-osztályának vezetője. A Galyatető felé, a Nagylipót nevű hegygerincre kalauzol, amelynek tisztásán MÁVAG-kompresszor (légsűrítő) zakatol. Néhány lépésnyire sövényből font cserényszerű, összetákolt pihenőhely, előtte nagy kövekből hevenyészett szabad tűzhely. A kövekre fektetett deszkákon ehető gomba szárad, mellette meg a mélyből felhozott kőzetminták sorakoznak. Távolabb három zöldszínű sátor áll, bennük mindenféle geológusműszer, naplók, bányafák, kisvasúti sínek, huzalok, kötelek, szerszámok, olaj s gépalkatrészek. A kompresszor alatt mintegy ötven méternyire, lenn a hegy sziklás keblében bányászok vájják a kőzetet, készítik a kutató vágatot. — Hogyan találtak rá a télérre? — Nehezen — mosolyog Vidacs elvtárs ——, de segített a tudomány. A mi hazánk ércekben nem olyan gazdag, hogy a télért csak úgy a külszínen egyszerűen megleljük. Elsősorban a köveket vizsgáljuk, amelyek olyan irányjelzők számunkra, akár éjszaka a kilométerkövek a gépkocsivezetőnek. — A MÁTRÁBAN nem könnyű kutatni — magyarázza. .— A kőzetek jó része olyan, hogy az egykori vulkáni lávából külsőleg nem lehet ércesedésre következtetni. A külső hatásokra — víz, napsütés, hőingadozás, fagy stb. — elbomlottak, kovásodtak. Másrészt a lejtők meredekek, s ha találunk is ércelőfordulást jelző köveket, nem tudjuk, honnan került arra a helyre. Ezért a kovásodott és elbomlott kőzetek gyakorisága alapján megkeressük származásuk helyét, így ismertük fel a Nagylipót gerincét. Hetekig hason csúszva, nagyítóval a kézben, szinte minden centiméternyi helyen megvizsgáltuk a kőzet összetételét és szerkezetét. — Jöttek a turisták, üdülők, s kiabálták, hogy mit vesztettünk el. — Semmit, válaszoltuk. — Hát akkor miért keresgélnek? —* Lehet, hogy kissé bolondoknak néztek bennünket. De amikor megtudták a hírt, hogy megtaláltuk a telért, mindennap eljöttek nézelődni, érdeklődni. Kíváncsiak voltak a munkánkra. Sokat magyaráztunk nekik, s azóta nagy tisztelettel néznek ránk. A tiszteletet meg is érdemlik. Esőben, tűző napon, a legnagyobb nehézségek közepette is helytállnak, s kutatják a népgazdaság számára oly fontos színesfémek érceit. Külsőre „hétköznapi” emberek, semmi „rendkívüliság” vagy „kiválasztottság” nem látszik rajtuk, semmi „romantikus”, vagy olyan, ami a mexikói, nevar