Népszabadság, 1959. augusztus (17. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

2 400 vagon új gabona érkezett Budapestre Hajdú, Szolnok, Fejér és Bolcs­­ megyéből folyamatosan érkeznek az újgabona-szállítmányok a bu­dapesti Ferencvárosi Malomba. Eddig mintegy 400 vagon új gabo­nát tároltak, amelyből 150 va­gonnyit őröltek mert. Közvetlenül az első cséplések után érkezett gabona minősége minden tekin­tetben kitűnő volt, azonban a hosszú esőzés rontott a minősé­gen: 15—16 százalékos víztartal­mat állapítottak meg. A nedves gabonát a tárolóhelyiségekben szétteregetik, szakszerűen szárít­ják és csak utána őrlik. (MTI) VIT-műszak a Szegedi Textilművekben .A Szegedi Textilművekben VIT-műszak kezdődött. A virá­gokkal díszített fonógépeken az üzem túlnyomórészt fiatal dolgo­zói már az első napon kiváló tel­jesítményeket értek el. A vállalat vezetői a legjobb eredményt el­ért dolgozók hozzátartozóinak le­velet írnak és nekik is megköszö­nik a jó munkát. Szerdán pél­dául Kantos Béla művezető csa­ládja kapott levelet, mert szak­­mánya a VIT-műszakban 105 szá­zalékos teljesítményt ért el, és jó minőségű fonalat gyártott. Kicserélték a magyar-osztrák vízügyi egyezmény okiratait Pénteken Budapesten kicserél­ték a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a határvidék vízgazdálkodási kér­déseinek szabályozásáról Bécs­ben, 1956. április 9-én aláírt egyezmény megerősítő okiratait. A ratifikációs okmányok kicserélé­sénél jelen volt Sebes István kül­­ügyminiszterhelyettes, dr. Wal­­ther Peinsipp, az Osztrák Köz­társaság magyarországi rendkívü­li követe és meghatalmazott mi­nisztere. (MTI) Magyar küldöttség is részt vesz a zwickaui nemzetközi pedagógiai szemináriumon A Német Demokratikus Köz­társaságban augusztus 1-től 15-ig Zwickauban tartják a politechni­kai képzéssel foglalkozó nemzet­közi pedagógiai szemináriumot. A tanácskozáson Magyarországot Kalmár Ferenc budapesti tanul­mányi felügyelő és Sinka Antal, a nyíregyházi Kossuth Gimnázium igazgatója képviseli. (MTI) Megnyílt Kispest első önkiszolgáló boltja Pénteken két bolttal gyarapo­dott Kispest üzleti hálózata. A Wekerle-telepen, megnyílt az első önkiszolgáló bolt, amelynek ízlé­ses, korszerű berendezése 145 ezer forintba került. Ugyancsak pén­teken a Vöröshadsereg útján tej­ívó nyílt meg. (MTI) Képcsarnok nyílt Szombathelyen A Budapesti Képcsarnok Vál­lalat a Szombathelyi Városi Ta­nács támogatásával képcsarnokot­­ rendezett be Szombathelyen. (MTI) A Nácizmus Üldözöttei Bizottságának felhívása A Nácizmus Üldüzüteinek Bizottsága­­ felhívja a dach­aui koncentrációs tábor­­ volt foglyainak figyelmét, hogy a­­ Dachauban felállítandó nemzetközi­­ múzeum részére bocsássák rendelkez­­­ésre a birtokukban levő, Dachaura vonatkozó dokumentumaikat (igaz/.ol- !­Vány, feljegyzések, használati tárgyak , stb.) írott dokumentációról fotókópia­­ is megfelel. A bizottság hivatalos helyisége és munkaideje: Budapest, I­V., Beloiannisz u. 18., I. e., mindennap­­ 10—18 óráig, szombaton 13.30 óráig. ( (MTI) ! NÉPSZABADSÁ, 1­959. augusztus 1. szombat Hogyan működjenek együtt a népi ellenőrzési bizottságok és a tanácsok? .­ ntotjtffi iemovsetk­ett­*elnn­keinvk érfí'/i^'s/cíf Pénteken az Országházban ér­tekezletet tartottak a megyei ta­nácsok VB-elnökei. Első napiren­di pontként dr. Antos István elv­társ, pénzügyminiszter időszerű pénzügyi kérdésekkel foglalkozott, s ismertette azokat a problémá­kat, amelyek a termelői átrende­zéssel kapcsolatosan a tanácsi vállalatoknál felmerültek. Ezután dr. Varga András elv­társ, miniszterhelyettes, a Mi­nisztertanács titkársága tanácsi osztályának vezetője részletesen foglalkozott a tanácsi szervek s a népi ellenőrzési bizottságok kapcsolataival.­­ A szocialista államban jelen­tős és jellemző vonás, hogy az el­lenőrzés állami munkájában tár­sadalmi szervek is közreműköd­nek, illetve az ellenőrzésbe társa­dalmi aktivistákat is bevonnak — állapította meg bevezetőben Var­ga elvtárs. — Az állami munka nálunk egyre inkább népi jelleget ölt.­­ A népi ellenőrzési bizottságok a sajátos feladataikat figyelembe véve­­— folytatta — a tanácsok végrehajtó bizottságaival mellé­rendeltségi viszonyban vannak. A törvény előírja, hogy a két szerv egymás munkáját kölcsönösen tá­mogatni köteles. Tehát nem dol­gozhatnak egymástól elszigetelten, függetlenül. A népi ellenőrzési bizottságok jó munkája alkalmas eszköz a tö­megekkel való kapcsolataink to­vábbi megszilárdítására: az ap­parátust és a tanácsi intézménye­ket, vállalatokat a lakosság bevo­násával kívülről serkenti a jobb munkára, a dolgozók ügyeivel va­ló lelkiismeretes és alapos foglal­kozásra. Segíti a jó politikai köz­hangulat kialakítását, ha az egy­szerű emberek sokasága látja, hogy az ellenőrzési tevékenység az ő érdekében történik. Varga elvtárs ezután elmondot­ta: a népi ellenőrzési bizottságok másfél év alatt több mint 10 000 vizsgálatot fejeztek be, melyek mintegy 30 000 gazdasági egységet érintettek. E vizsgálatok 40 százaléka közvetlenül tanácsi vagy tanácsi irányítás alatt álló szerv működésére vonatkozott, to­vábbá legalább 30 százaléka pedig közvetve érintette a tanácsi szer­vek munkáját. Ugyanezen idő alatt 14 000 közérdekű bejelentés érkezett a népi ellenőrzési bizott­ságokról, amelynek 38 százaléka ugyancsak közvetlenül tanácsi vagy irányításuk alatt álló szer­vek működésér­e vonatkozott. A népi ellenőrzés szervezete tehát bevált, létrehozása he­lyes volt, munkája megfelel a dolgozók várakozásának. Ugyanakkor az ellenőrzés társa­dalmi jellege fokozódott, mert a népi ellenőrök száma ez év első negyedében meghaladta a 25 000 főt. Hiba azonban, hogy egyes vég­rehajtó bizottságok vezetői még nem látják elég világosan a népi ellenőrzés fontosságát, nem hasz­nálták fel jól tapasztalataikat. Már ott is hibáztak, hogy a mun­katerveket tárgyaló tanácsülése­ken vita és kiegészítés nélkül el­fogadták a népi ellenőrzési bizott­ságok munkaterveit, bár azok nem mindig választották meg a legszerencsésebben vizsgálati té­máikat. Különösen fontos lett volna az állami fegyelem megszilárdításá­val kapcsolatos feladatok­ megha­tározása, a törvényesség megtar­tásával, a dolgozók ügyeinek in­tézésével kapcsolatos problémák vizsgálata. Azért emelem ki első­sorban ezeket a kérdéseket — hangoztatta Varga elvtárs —, mert az ügyészi szervek által le­folytatott törvényességi vizsgála­tok sok hibát vetettek felszínre. S a legtöbbször az az eredőjük, hogy a tanácsok szakigazgatási szervei, vállalatai és intézményei túlteszik magukat a felsőbb szer­vek általános érvényű rendelke­zésein. Nemegyszer tanúsítanak ellenállást a jogszabályok végre­hajtásával szemben. Sajnálatos jelenség, hogy az ál­lami fegyelem megsértésének leg­súlyosabb, fegyelmi büntetést, sőt büntető eljárást is maga után vo­nó esetei jó néhány megyében még előfordulnak. Nem egy példát lehetne felsorolni a törvénysértés­re, kiskirályoskodásra, a külön­böző összefonódásokból, rokoni és baráti kapcsolatokból származó visszaélésekre s korrupciós jelen­ségekre is. A megyei és a járási tanácsok végrehajtó bizottságai és szak­­igazgatási szervei sokszor nem tárják­­fel időben az ilyen jelen­ségeket, s amikor az mégis meg­történik, gyakran liberalizmust tanúsítanak. Sokan úgy gondolják, hogy a bűnös visszaéléseket elkö­vető funkcionáriusokat vagy beosztott dolgozókat nekik, mint felsőbb szerveknek kell megvé­deniük, cselekményeiket lehetőleg titokban kell tartaniuk, mert ha felelősségre vonják őket, ezzel a párt és a kormányzat tekintélyét sértik meg. Számtalan esetben találkozunk a felsőbb szervek tekintélyének lebecsülésével. Sok esetben a fe­lettes tanácsi szervek is hallhat­ják a „fent és lent” elvtelen jel­szó hangoztatását, miszerint más a fenti elhatározás és más a vég­rehajtás. A végrehajtó bizottság és a népi ellenőrzési bizottság egymással mellérendeltségi viszonyban áll, ebből következik tehát, hogy a né­pi ellenőrzési bizottság közvetle­nül nem vizsgálhatja a végrehajtó bizottság működését. El kell ítélni az olyan jelensé­geket, amilyet a rétsági járásban tapasztaltunk. Itt a járási tanács VB-elnöke egyszerűen megtiltot­ta, hogy a népi ellenőrök a ta­nács VB-titkárságán megvizsgál­ják a dolgozók panaszainak és bejelentéseinek intézését. A vég­rehajtó bizottság elnöke annyira elragadtatta magát, hogy kétszer is kiutasította a népi ellenőröket a titkárságról, megtorlásul pedig „egy ideig a népi ellenőrzési bi­zottság elnökét a VB-ülésre meg sem hívta. Szolnok megyében például az egyes szakigazgatási szervek ve­zetői személyes sértésnek veszik a népi ellenőrzési bizottságoknak munkájukra vonatkozó megálla­pításait. Előfordul az is, hogy in­tézkedések helyett a népi ellenőr­zési bizottságok kontrolláló vizs­gálatokat rendelnek el. Legutóbb például a Szolnoki Járási Tanács VB pénzügyi osztálya csak azután volt hajlandó a Jászfényszarú községben megállapított 600 ezer forintos adóvisszaélések ügyében intézkedni, miután a népi ellen­őrzési bizottság vizsgálatainak megállapításait egy külön kont­rolláló bizottsággal ismételten fe­lülvizsgáltatta. A végrehajtó bizottságok veze­tői és a népi ellenőrzési bi­zottságok vezetői között a sze­mélyi kapcsolat a legtöbb he­lyen kielégítő. Vannak azonban olyan jelensé­gek, hogy a végrehajtó bizottsá­gok elnökei — mint pl. Tapolcai elvtárs, a sztálinvárosi tanács VB-elnöke — nehezen törődnek bele abba, hogy a népi ellenőrzési bizottság nincs nekik aláren­delve, s nem utasíthatják elnö­két. Persze, olyan jelenségekkel is találkozhatunk, amikor a népi ellenőrzési bizottság elnöke hatal­mi túltengésből igyekszik fölé­­helyezni magát a végrehajtó bi­zottságnak. S ez nem tűrhető. Az ilyen személyi torzsalkodá­sokat, a hatalmi villongásokat sürgősen fel kell számolni. Csak­­ akkor tudnak eredményesen és­­ hatásosan dolgozni,­­ ha a mellérendeltség elveit tiszteletben tartják, segítik és támogatják egymás munkáját, elvi viták alapján rendezik a munka során felmerült nézet­­eltéréseket — fejezte be referátumát Varga elvtárs. Az elhangzott referátumokat élénk vita követte, amelyeknek során mind Antos, mind Varga elvtárs előadásához számosan szóltak hozzá. Nagy András A magas terméshozamok terve A MEDOSZ megvitatta a mezőhegyesiek hétéves tervét A MEDOSZ Országos Elnöksé­ge pénteken Mezőhegyesen az ál­lami gazdaság művelődési házá­ban ülést tartott. Az elnökség tagjai a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével kitüntetett kiváló gazdaság hétéves fejlesztési ter­vét vitatták meg. A mezőhegye­siek részletesen kidolgozott prog­ram alapján nagy területeken ki­magasló átlagterméseket kíván­nak elérni. A hétéves terv végére a terveik szerint búzából 20, ku­koricából májusi morzsol­ban szá­mítva 42, cukorrépából 300, rost­kenderből 70, silókukoricából pe­dig 500 mázsás átlagtermést taka­rítanak be. Az évi tejtermelést a jelenlegi 4,5 millióról 12 millió li­terre emelik és 18 millió tojást adnak az ország ellátására. Kukoricából például tavaly az aszály ellenére 24 mázsás termést értek el, az idén pedig 30—40 má­zsára számítanak. Cukorrépából már most vannak 300 mázsát ígé­rő parcelláik. Ünnepélyesen fogadták a vidékre került fiatal pedagógusokat Pénteken több megyeszékhe­lyen ünnepélyesen fogadták azo­kat a most végzett fiatal pedagó­gusokat, akik az új tanévben vi­déki iskolákban kezdik meg mun­kájukat. Salgótarjánban a Nógrád me­gyei Tanács székházának díszter­mében több mint 70 fiatal peda­gógus tett esküt, akik szeptember­től a palóc községek iskoláiban tanítanak majd. A Komárom megyei Pártbizott­ság és a tanács Tatabányán ren­dezett fogadást a megye iskolái­hoz beosztott fiatal nevelők ré­szére: itt mintegy 80 tanár, tanító és óvónő tett esküt — köztük több gyógypedagógus is, akiknek közreműködésével Tatabányán kívül most már Bábolnán és Tar­­jánban is működik majd gyógy­pedagógiai osztály. Ünnepélyesen fogadták a fia­tal nevelőket Szolnokon is, ahol több mint százhúszan tettek es­küt, s kapták meg kinevezésüket a termelőszövetkezeti városok és községek iskoláiba. (MTI) MI KERÜL A MÚZEUMBA? Sunyi revizionisták, kényelmes reformisták, megalkuvó szo­ciáldemokraták nemegyszer szisz­­szennek fel oly érzékenyen, mintha lábukra hágott volna az, aki pedig csak a szemükre veti, hogy eltávolodtak Marxtól. De csu­pán a nyílt szavakra kényesek. Programjaik megfogalmazásában (tetteikről nem is szólva) ragyo­gó bizonyítéka van e sötét igaz­ságnak: Marxtól nemcsak egy eseménydús évszázad, hanem ha­talmas eszmei szakadék is elvá­lasztja őket. Valóban, a nyílt szavaktól sze­mérmesen óvakodnak, olyannyi­ra, hogy például az osztrák szo­ciáldemokrata párt legutóbbi programtervezetéből egyenesen kiiktatta ezt a tervezett monda­tot: „A modern társadalom merő­ben másként fejlődött, mint Marx jövendölte'' — s ezzel a mondattal helyettesítette: „A mo­dern társadalom mélyreható vál­tozáson megy keresztül” — ami tényleg semmiképpen sem mond ellent Marx tanainak. Ám ez a mondatcsere nem azt példázza, hogy az osztrák szocialista párt, az ausztriai burzsoá kormány­koalíció oszlopos tagja, mégis marxistil ösvényen jár, hanem azt, hogy nem merik mégsem nyíltan kimondani a valóságot: azt, hogy immár hátat fordítottak Marxnak. s k­imondja helyettük más! Ki­­állítja az eszmei bizonyít­ványt többek között a nyugatné­met „független” Die Welt minapi cikke is. Gösta von Uexkür, a „Karl Marx ins Museum”, azaz a „Múzeumba Marx Károlyt” cí­mű cikk szerzője egyrészt gondo­san megtisztítja az osztrák és a svájci szociáldemokrata pártokat a marxizmus gyanújának még az árnyékától is, másrészt pedig ma­gának Marx Károlynak is meg­adja a szerinte rreki­dukáló tisz­tességet. Hiszen cikkét egyenesen imigyen végzi: „Múzeumba Karl Marxszal, nem pedig lomtárba!”. S ezt a finom megkülönböztetést az csiholta ki Gösta von Uexküll­­ből, hogy maga is elismeri, mi­lyen „antiszociális, sőt emberte­len” volt Marx idejének kapita­lizmusa, nevezetesen a „korai kapitalizmus”.. E korai kapitaliz­mus hibáinak felismerése — sze­rinte — Marx „történelmi érde­me”, amely indokolttá teszi, hogy Marx helyét mégsem a lomtár­ban, csupán a múzeumban jelöl­jék ki. S Gösta von Uexküll nyomban magáévá is teszi Marx fontos tanítását, nevezetesen amennyiben elismeri, hogy „a kapitalizmus nem maradhatott olyan, mint a korai kapitalizmus volt”. Ó, valóban, nem is maradt olyan! Bocsánat a profán párhu­zamért, a furcsa és merész társí­tásért, de kimondom: Marxnak és Gösta von Vexküllnek igaza van! A korai kapitalizmus nem is ma­radt „olyan". S e két név párosí­tásának jogát talán csak némileg csökkenti, hogy Marx már 110 esztendeje is tudta, s jövő időben fogalmazhatta, hogy az majdan nem marad olyan , míg Gösta von Uexküll visszamenőleg, s csak a múltba pislantva ismerhe­ti el, hogy „nem maradhatott” olyan. A Die Welt cikke egyes euró­pai szociáldemokrata pártok állásfoglalásának forró üdvözlése­ként született. Üdvözli az osztrák és a svájci szociáldemokratákat, amiért letagadhatatlanul átevez­tek a polgári langyos vizekre. A svájci burzsoá Weltwoche egyszerű érvekkel, a szavak rideg statisz­tikájával igazolja honfitársainak (majdnem azt írtam: osztályos társainak) polgári révbeérését: „A régi címszavak — forradalom, osztály, proletariátus, kollektív, nacionalizálás, államosítás stb. — tökéletesen kivesztek (ti. a svájci szociáldemokrata párt programjából). Maga a kapitaliz­mus kifejezés is csak négyszer szerepel, mégpedig a befejező passzusban, a programhoz illesz­tett felhívásban, amelyet nyilván­valóan az utolsó pillanatban csa­toltak hozzá azzal a céllal, hogy tüzes hangjaival ellensúlyozza az első részek határozott mérsékelt­­ségét.” A Weltwoche fényképpel is nyomatékol ad a svájci szociál­demokraták marxizmustól való mentesítésének A közölt fényké­pen tömeget látni, felette transz­parens lobog: „Népfrontot az urak frontja helyett.” a kép, mint az aláírás elárulja, az 1936-os zürichi május 1-i tüntetésről készült. „Ilyen és ehhez hasonló jelszavak­kal már leszámolt a szocialista párt új programja’ — írja som­másan a lap. Igen, leszámolt! Leszámoltak a népfront jelszavával többek kö­zött a francia szocialista párt hivatalos boncai is — s lett is a népfront romjain olyan urak

Next