Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1959. szeptember 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVII. évfolyam, 204. szám Ára CD fillér Tanévnyitó A szülők, akik figyelemmel kísérték, mi mindent tett a kormány és a pedagógustársadalom az új tanév sikeres előkészítéséért, tapasztalhatták, hogy aligha volt még tanév, amely annyi újat, anynyi biztatót ígérne, mint a mai nappal kezdődő. További több mint félezer általános iskolában vezetjük be a politechnikai oktatást, 161 középiskolában az öt nap tanítás, egy nap üzemi munka egybekapcsolásával, másutt az érettségi bizonyítványt és szakképzettséget nyújtó középiskolával kísérleteznek, 12 000 diák továbbképző iskolán tanul, új, az eddiginél magasabb színvonalú képzettséget nyújtó felsőfokú tanító- és óvónőképzők nyitják kapuikat. A kormányzat több mint tízmillió forintot biztosított a gyakorlati oktatás kiterjesztésére, hétszáznál több új tanterem várja a tanulóifjúságot. S így sorolhatnánk tovább az 1959.60- as tanév újdonságait, a jó felkészülés eredményeit. Köztudomású, hogy a kormányzat nemrégiben iskolai reformbizottság kiküldéséről határozott. S az új tanév — bár lényeges változásokat nem hoz — sok tekintetben mégis a reform előkészítésének jegyében indul, egynéhány új iskolatípust illetően pedig kísérleti esztendő lesz. S ez utóbbit különösképpen hangsúlyoznunk kell, mert a reform kidolgozásánál arra törekszünk, hogy százszor is megfontoljuk, kikísérletezzünk egy-egy újítást. Hogy a reformra szükség van, hogy iskolarendszerünket a társadalmi haladásban, a tudományokban és a technikában bekövetkezett forradalmi változásokhoz kell igazítanunk, ennek jogosságát ma már mind többen felismerik, pedagógusok és szülők egyaránt. Vannak ugyan, akik féltik, s ha némi változtatással is, de szeretnék megőrizni a régi iskolát, bezárni az élettől elszakadt, sok tekintetben öncélú tudományművelés keretei közé. Pedig egy iskolai nevelési rendszer feltétlenül csődbe jut, ha olyan embereket bocsát útra, akiknek kezében ugyan az „érettséget” tanúsító bizonyítvány, de elölről kell kezdeniük mindent, bele kell tanulniuk az életbe. S a múlt rendszertől örökölt iskolatípusaink az időközben végrehajtott tantervi változtatások ellenére sem tölthetik be a haladás, a gyakorlati élet követelte hivatásukat. Az aggályoskodók érveit pedig már eddig is megcáfolta az élet. Mindenekelőtt a gyakorlati oktatás, amely várakozáson felüli sikereket hozott már az elmúlt két esztendőben is. A szocialista társadalom a legfejlettebb technika, a legkorszerűbb tudományok alapjaira helyezi a társadalom anyagi életét, s a leghaladóbb eszmék tanításával alakítja az emberek gondolkodását. Természetes tehát, hogy az iskolától is azt követeljük, hogy megadja a tanulóknak ezeket a korszerű alapismereteket, ezek szellemében oktassa, nevelje a szocialista társadalom jövendő építőit, a ma gyerekeit. Ha nem teljesítené e feladatot, gátja lenne a szocialista építés előrehaladásának, az új típusú ember nevelésének. Pedig a pedagógus hivatása talán azért a legszebb, a legvonzóbb, s egyben a legfelelősségteljesebb is, mert munkája minden mozzanatával egy-egy tégláját rakja le a jövő alapjainak. Mivel magyarázható az új iskolarendszer felé, a szocialista szellemű oktatás, nevelés útján tett első lépések nagy népszerűsége? Mi az oka annak, hogy a szülők szinte kövtelik, hogy politechnikai ismereteket is nyújtó osztályba vegyék fel gyerekeiket, hogy a pedagógusok ezrei szívesen képzik át magukat valamely szakma mesterévé, hogy a fizikai munkától addig irtózó diák az iskolában megszerezve a gépet, a szerszámot, érettségi után szívesen tanul szakmát? Mindenekelőtt azzal, hogy a gyakorlati ismeretek megszerzése olyan szükségletet elégít ki, amelynek hiányát ma már mindenki érzi, aki a tudományok és a technika rohamos nekilendülésének időszakában meg akarja állni helyét az élet bármely területén. Hány és hány kezdetben idegenkedő, gyerekét a fizikai munkától féltő szülő vált hívévé a műhelyoktatásnak, mert látja, az elméleti tudás mellé olyan ismereteket is adott az iskola, amelyeket „kenyérre” válthat, amelyek nélkül aligha boldogulhatna. A nevelőnek persze többet kell látnia a munkára nevelésben a gyakorlati haszonnál. S ennél többet kell láttatnia a szülővel is. A munkára nevelés nem lehet öncélú. Jóllehet a fizikai munka már önmagában is jellemformáló erő, ám mégiscsak eszköz s csakis céltudatos nevelőmunkával válthatja valóra a hozzá fűzött reményeket, hogy harmonikus jellemű, a munkát, a dolgozót becsülő közösségi embereket neveljünk. Az életre nevelésen ugyanis nemcsak azt értjük, hogy olyan diákokat bocsásson útra az iskola, akik feltalálják magukat az életben, „megélnek még a jég hátán is”, hanem azt, hogy cselekedeteikben, gondolkodásmódjukban, magatartásukban fellelhetők legyenek mindazok a tulajdonságok, amelyek a szocialista társadalom emberét jellemzik. S ez már nemcsak a tankönyveken és a műhelyeken, hanem elsősorban a nevelők világszemléletén, emberi magatartásán múlik. S a siker akkor lesz teljes, ha meggyőződéssel vallott, egységes világszemlélet, a szocialista világnézet hatja át mindazok cselekedeteit, akikre a gyermeki lélek formálását bízzák. Ezért kell hangsúlyoznunk az új tanév fontos feladataként a tantestület ideológiai, nevelési egységének további erősítését. A pedagógus szerepe nem csökken, sőt növekszik azzal, hogy az iskola kapcsolatba kerül az üzemmel, s a munkások, a dolgozó parasztok tevőlegesen is részt vállalnak a diákság nevelésében. A nevelőmunka oroszlánrésze továbbra is a pedagógusra hárul, s természetesen a felelősség is. A nevelők ezrei munkálkodtak eddig is az iskola és az élet kapcsolatának szorosabbra fűzésén. Ők győzték meg az idegenkedő szülőket, fáradhatatlanul kértek és szereztek az iskolának gépeket, szerszámokat. Ők az erjesztői annak az átalakulásnak, amely ma a pedagógusok körében végbemegy, s amelynek eredményeként lelkes híveivé válnak az új, a szocialista szellemű iskolának. S ez lesz az eszmei és pedagógiai alapja a tervezett iskolareformnak is, hisz annak megvalósítása lépésről lépésre, okos megfontoltsággal, nemcsak anyagi feltételeket kíván. A tanévnyitó ünnepélyességét, a nagy elhatározásokkal teli újrakezdés örömét nemcsak a munka szépsége, a tanítványok viszontlátása feletti öröm, hanem a nehezebb, az új feladatok nagyszerűségének érzete is adja. S a jó kívánság ezek sikeres végrehajtásához legyen egyben szeretetteljes köszöntése minden pedagógusnak és diáknak az új tanév küszöbén. HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDE amerikai útjáról, Adenauer leveléről, a hétéves terv sikeréről Moszkva, augusztus 31. (TASZSZ) Hruscsov elvtárs vasárnap felesége és leánya társaságában Mihail Solohov szovjet író meghívására a Rosztov-területen levő Sztanyica Vesenszkajába látogatott. Megérkezése után gyűlést tartottak, amelyen társadalmi szervezetek vezetői, továbbá Solohov és Hruscsov mondott beszédet. Hruscsov elvtárs beszédének jelentős részét a nemzetközi helyzet kérdéseinek, a békés együttélés problémájának, a szovjet és az amerikai kormányfő közelgő találkozásainak szentelte. Hangsúlyozta, hogy jó szándékokkal utazik az Egyesült Államokba, azzal a hő óhajjal, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdulását. Hajlandók vagyunk olyan intézkedésekre — mondotta — amelyeknek segítségével fel lehet olvasztani a hidegháború jegét és amelyek lehetővé teszik, hogy a népek fellélegezzenek. Reméljük, az Egyesült Államok kormányát szintén hasonló elgondolások vezetik. Minden józan gondolkodású ember előtt világos — folytatta a szovjet kormányfő —, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulása nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok népeinek, hanem minden ország népének, a nagy és kis népeknek egyaránt hasznára lenne, mert a népek nem akarnak háborút, hanem tartós békére vágynak. Ma a szó szoros értelmében minden embert érdekel és foglalkoztat a világ békéjének biztosítása. Joggal tekintik ezt a kérdést a nemzetközi élet fő problémájának. Hruscsov elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet — ha a fő kérdést, a béke fenntartásának lehetőségét tekintjük — már nem rossz, sőt azt mondhatni, hogy jó. Hruscsov beszélt Adenauer nyugatnémet kancellárnak a szovjet kormányfő augusztus 18-i üzenetére adott válaszáról is. Első olvasásra — mondotta Hruscsov — ez a válasz kedvező benyomást kelt. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy e válasz hangneme tartózkodóbb és ebben a vonatkozásban lényegesen különbözik a bonni kormány dokumentumainak eddigi stílusától. (Folytatás a 2. oldalon.) Hruscsov és Solohov a vesenszkajai gyűlésen. Dorogi és tatabányai készülődés a bányásznapra A dorogi és a tatai szénmedencében az idei bányásznap bővelkedik majd kulturális eseményekben. Szeptember 6-án nyitják meg ünnepélyesen a dorogi József Attila Művelődési Otthon udvarán elhelyezett kis múzeumot, amelyben a Dorog környékén talált ,római kori leleteket állítják ki. A múzeum megnyitása után a Nemzeti Múzeumnak és a Tudományos Akadémiának a megnyitón megjelent képviselői találkoznak a bányászokkal. Tatabányán a fennállása 60. évfordulóját ünneplő Bányász Szimfonikus Zenekar ünnepi hangversenyt ad a bányásznap előestéjén. Ugyancsak Tatabányán nyílik meg szeptember 6-án a bányászszakszervezet országos fényképészeti kiállítása is. VASÁRNAPI SÉTA A BUDAI VÁRBAN Augusztus utolsó vasárnapján a délelőtti szép időben sokan keresték fel a budai Vár környékét és a Halászbástyát. Gyönyörű a kilátás a Halászbástyáról. * Sétál a család a Várlépcsőnél. (Kéri Dániai felvételei.)