Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
2 Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar újságíró-küldöttség Hétfőn délelőtt hazaérkezett a magyar újságíróküldöttség, amely Gyáros Lászlónak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének vezetésével kéthetes látogatást tett a Szovjetunióban. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a magyar sajtó több munkatársa, valamint V. A. Koroljov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének sajtóattaséja fogadta. (MTI) A budapesti iparitanulóintézetekben is bevezetik a KISZ-próbát A KISZ budapesti végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy — a középiskolákhoz hasonlóan — az iparitanuló-intézetekben is bevezeti a KISZ-próbákat. Ez jelentős lépés, hiszen Budapesten mintegy 36 000 ipari tanuló dolgozik, s a jövő szakmunkásai ezekből az intézetekből kerülnek ki. Azok a fiatalok, akik felvételüket kérik a KISZ-be, megismerkednek majd a szövetség szervezeti szabályzatával, a KISZ céljaival, a taggyűlések csak ezután döntenek felvételükről. Azok a tanulók, akik már tagjai a KISZ-nek, magasabb szintű politikai kérdésekkel ismerkednek. Magyar stúdióberendezés készül a moszkvai új rádiópalotának A Szovjetunió a most épülő moszkvai új rádiópalota, az idegen nyelvűadások palotája részére az Audió Hang- és Kinotechnikai Gyárnál rendelt meg egy teljes rádióstúdió-berendezést. A berendezés ötven stúdióasztalból, egy nagy központi vezérlőasztalból és a hozzá tartozó segédberendezésekből áll; száz hangszórója, valamennyi új rendszerű. Ezenkívül szállít a gyár az új stúdió részére magnetofon-hangátmásolókat és elektronikus fényjelző táblákat. A berendezés átadásának határidejét szeptember 30-ban állapították meg. A gyár dolgozói azonban a kongreszszusi versenyben vállalták, hogy ezt a határidőt tíz nappal megrövidítik. Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Adenauer üzenete igen fontos kérdéseket érint. Kifejezi azt az óhajt, hogy jussunk jobb megértésre több kérdésben országaink együttműködésének fejlődése végett. Ha e szavakat tettek követik, akkor feltehető, hogy átléphetjük majd azt az elválasztóvonalat, amely közöttünk a nemzetközi helyzet megoldást sürgető kérdések megítélésében van, s lépéseket tehetünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszony megjavítására. Szeretnők, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya részletesebben kifejtené javaslatait olyan fontos kérdések megoldására, mint a leszerelés, a háború maradványainak felszámolása, országaink együttműködésének fejlesztése. Véleményünk szerint — ha a másik fél is úgy akarja — ezek a kérdések nem megoldhatatlanok. Megoldhatók, ha a nyugati hatalmak őszintén óhajtják az égető nemzetközi problémák békés rendezését. Szeretnék hinni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a maga részéről valóban elő kívánja mozdítani a nemzetközi feszültség enyhítését — mondotta Hruscsov és kijelentette, hogy válaszolni fog Adenauer üzenetére. Beszédében Hruscsov elvtárs a Szovjetunió gazdasági és kulturális fejlődésének kérdéseivel, a hétéves terv feladataival is foglalkozott. Kifejtette, milyen nagy erőfeszítések történnek az SZKP XXI. kongresszusán, valamint a párt központi bizottságának júniusi plénumán hozott határozatok végrehajtására, milyen széleskörű mozgalom fejlődött ki a szovjet városokban és falvakban a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért. Sikeresen teljesítjük és túlszárnyaljuk azokat a feladatokat, amelyeket a XXI. pártkongresszuson megerősített hétéves terv ír elő — mondotta. — Az ipar 1959 első hét hónapjában 105 százalékra teljesítette termelési tervét, így termelése a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 12 százalékkal növekedett. Az említett időszak alatt tíz százalékkal többet ruháztunk be, 16 százalékkal több lakást építettünk. Sikeresen teljesítik a szovjet dolgozók a munka termelékenységének növelésére és az ipari termelés önköltségének csökkentésére vonatkozó feladatokat is. A mezőgazdaság helyzetét jellemezve Hruscsov megállapította, hogy az egész néphez hasonlóan, a mezőgazdasági dolgozók is jól kezdték a hétéves tervet. A kolhozok és szovhozok növelik a szemestermények és az ipari növények termelését. Sikeresen fejlődik a közös állattenyésztés, jelentősen növekedett a hús, a vaj, a tej és más termékek termelése és felvásárlása, ami lehetővé teszi a lakosság jobb ellátását. Hruscsov a továbbiakban kijelentette, hogy Kazahsztánban és Szibériában megművelt szűzföldek az idén jó termést hoztak. Országunk helyzete ma igen jó — mondotta. — Ez annak eredménye, hogy a nép megbonthatatlan egységben sorakozott fel szeretett kommunista pártja mögé. Hruscsov ezután Mihail Alekszandrovics Solohov írói munkásságát méltatta. Az utóbbi években — mondotta — Mihail Alekszandrovics többször külföldre utazott. Mindenütt mint a legnagyobb szovjet írót, mint a szovjet kultúra képviselőjét fogadták. Önök tudják, hogy Eisenhower elnök meghívására hamarosan az Amerikai Egyesült Államokba utazom. Meghívom erre az útra Mihail Alekszandrovicsot. Azt hiszem, neki is hasznos lesz, ha közelebbről megismeri a mai Amerika életét — fejezte be beszédét Hruscsov elvtárs. URBÁN ERNŐ : A mmfité*p .KISREGÉNY (Harmincegyedik folytatás.) Mire a titkár tárgyilagossággal ellensúlyozva Rindák szemmel látható felindultságát: — Két okból — mondta. — Egyrészt mert magé ... mit csináljunk ... népszerűtlen ember a falujában, Rindák elvtárs. Csak a lakosságot bőszítenénk vele, hogy úgy mondjam ... vörös posztó lenne a szerepeltetése. Másrészt meg... itt van a szélesebb közvélemény, a járás közvéleménye is. Ha maga, akiről az a hír járja és sajnos, nem alaptalanul, hogy... szektás, hogy a parancsolgató módszer híve, igen, ha maga funkciót kapna az MSZMP- ben is, mit mondana ránk, mivel vádolná meg a közvélemény? Azzal, hogy maradtunk, akik voltunk, fikarcnyit se tanultunk az októberi eseményekből. Bindák csak nézett. Tudta: az építkezésen is undorral, szitkokat eregetve tárgyalta a munkásság, hogy bizony-bizony, a titkár „elvtárs” is a főfő vitorlából szelet kifogók közt volt, akkora kokárdával járkált, hogy a melle is csaknem behorpadt alatta, de mihelyt kifütyülték, rögtön illára vette a dolgot, s csak akkor jelent meg ismét a színen, amikor újonnan üvegezett ablak s pattogó cserépkályha várta a járási pártbizottságon. S akkor még ez az ember meri őt minősítgetni, fitymálgatni, mintha legalábbis könyöradományért vagy állást kunyerálni állított volna be hozzá. Rindák fölállt, úgy megmarkolta a széke támláját, hogy az összeeresztések helyén szálkásra repedt, s nehéz, megtornyozó indulattal mondta: — Maga ... csakugyan nem tanult. Se az „események“-ből, se a tulajdon cik-cakkjaiból nem tanult. Aztán bőr sincs a képén. Megyek, mert... látni se bírom. Jónapot. A pártba ennek ellenére belépett, a munkahelyén bonyolíttatta le átigazolását. Nem dacból, még kevésbé valamiféle számításból. Egyszerűen azért, mert úgy gondolkodott, hogy az eszme, amelynek apjától örökölve a hajlamot, több mint tíz esztendőn át hűséges katonája volt, és, hát s ha beszennyezik is — megtisztul, önerejéből s forrásvíz gyanánt tisztul meg, hasztalan ülnek-brekegnek békák is a partján s egy-egy tuskó, vagy partomlás okán mocsárrá is hasztalan szeretnék sekélyesíteni. Később, karácsony táján hallotta aztán, hogy a járás új titkárt kapott. Várta is, hogy majd üzenetet küld, beszélgetésre hívja a pártbizottság. A hívás azonban elmaradt, a községgel való kimagyarázkodás is húzódott-halasztódott, majd végképp időszerűtlenné vált, s Rindák — mert senyvesztette, búskomor, magába zárkózott remetét csinált belőle az emberkerülés — már arra gondolt, odáig jutott 1958 nyarán, hogy eladja a házát, iparengedélyt vált ki, s mint „képesített ácsmester” a járási székhelyen próbál meg új életet kezdeni. Táblát gyalult, hirdető táblát. Szöveget is festett rá: EZ A HÁZ ELADÓ! S miután ki is szegezte *— jól látható helyre, a kapujára szegezte ki , motorra kapott s öreg masináján a járási székhelyre röfögött be, hogy az iparengedély-kiváltás feltételeit megérdeklődje. A benzinkútnál azonban elakadt. Gondolta: lassan ebédszünet, becsuk a kútkezelő. Az lesz tehát a helyes, ha bebiztosítja magát s tankot töltet, mielőtt a járási tanács ipari osztályán szerencsét próbál. A kútnál sor állt, várakoznia kellett, s alig szállt nyeregből, alig csapta le a motor támasztó villáját, halványkék, hidres-bodros füstpamatokat lökve s akkora mennydörgéssel, hogy egy lánctalpas nehéz traktortól is sok lett volna, egy vadonatúj, s egy alig használt oldalkocsis motorkerékpár kanyarodott mögéje, a várakozóbetonra. Hátranézett: az egyik motoron Dominek Vincét, a másodikon a vele egykorú Sulyok Lajost látta meg s ami a legritkábban szokott megtörténni vele: zavarba jött, nem tudta hogy’ köszönjön? Bólintson-e csupán vagy a jobbját is odanyújtsa-e? Dominek Vincéről tudta, hogy izgalmas szívű volt, otthont, védelmet adott a családjának, amikor neki menekülnie kellett. Azt azonban már nem, hisz’ a feleségét még a puszta ráemlékezéstől is reszketés fogta el, nemhogy beszélni tudott volna róla, hogy előzőleg az öklét is bevérezte érte s a fegyverekkel is farkasszemet nézett miatta a fiatal Dominek. Ám ha tudta volna is, egészen biztos, hogy a hála s a lekötelezettség még oly tökéletes átérzése se törölte volna ki emlékezetéből annak a pillanatnak a kínját és epét fakasztó keserűségét, amikor kérésére, hogy legyen a bíróság előtt a tanúja, csak a vállát vonogatta, s így fizette ki az öreg Dominek: — Hogy mit s miért csináltál — te tudod. Mert én nem. S szintúgy a fiam se. Aztán ha mégis törvény elé citáltatsz, ott is csak azt mondom. De inkább ne citáltass. Csak a perköltség szaporodna a jelenlétünk által. Sulyok Lajosnak pedig az apja, Sulyok Ádám miatt nem tudta, hogyan köszönjön? Még álmodott is vele, jóllehet kisgyereksége óta mindig tengermély s teljesen álomtalan volt az alvása. Ugyanúgy: roham közben, lőcsöt forgatva látta, ahogy akkor: kétségbeesése s testi-lelki összeroppanása pillanatában. Csakhogy álmában ütött is az öreg, ordítva s elsárgult, fekete-tövű farkasfogait vicsorítva ütött s akkorákat, hogy Rindák álmából riadva s hidegverejtéktől lucskosan is nyilalni érezte ütései nyomán a koponyáját. Egyébként Sulyok Lajossal nem,csak egy idős volt, mint rohamutászok katonáskodni is együtt, egy századnál katonáskodtak. Csaknem négy esztendőt „nyomtak le” közös komiszon, s ha Sulyok Lajos csak kicsit is határozottabb, ahogy Rindák szintén megszökhetett volna, amikor Székesfehérvár alá hanyatlott vissza a front. De Sulyok Lajos habozott, sehogy se tudta rászánni magát az „önkényes leszerelés “-re, így aztán Rindák egyedül lépett meg, dekkolva, erdész bátyjánál várta ki a háború végét. Sulyok Lajos ellenben fogságba esett, s jó három esztendő múltán szabadult csak haza az Urál túlsó oldaláról, Cseljabinszk városa alól. Itthon föld várta, az apja juttatásával együtt számítva, kereken 12 katasztrális hold. Nem is beleállt, de valósággal belebújt. Gürcölt, spórolt, esztendőkön át a fogságból hazahozott „komiszrófiá”-ban járt s még a dohányzásról is leszokott. Télen tuskózni, erdőt szólalni szegődött, apját, feleségét s lánytestvéreit a kosárfonásra s a csuhéjkötésre kapatta rá. S pénzt csak egy valamire, mezőgazdasági szakirodalomra nem sajnált, mert az volt az „ambíció’-ja, hogy a család juttatott 12 holdját mintabirtokká fejleszti. Ez bizony vesződséges s különösen az ötvenes évek elején sok bajjal, sok virrasztással járó ambíció volt, de Sulyok Lajos megmakacsolta magát, kisgépi állatállomány tekintetében egy jottányit se volt hajlandó engedni elképzeléseiből, csak éppen ... nevetni felejtett el, s hétköznapló ruhát is olyant viselt, hogy egy kis túlzással madárijesztőnek is bátran elszegődhetett volna benne. Most jól szabott, városias vászonöltönyben volt, s ahogy Rindákot meglátta, mindjárt rászólt, nem hagyta töprengeni a köszönés „miként”-je felől. — Hát te, Jóska komám! — mondta nevetve. — Téged is lehet látni? Szerbusz. Megint kolegák lettünk, tudod-e? Lekezelt, legényesen, lendületből rázta meg Rindák jobbját, aki csak bámult, hogy ni, de kiöltözött, de megfiatalodott ez a kupoli, koravén Sulyok Lajos! Mindene új, és... mi a manó? Még a fogsorát is kitataroztatta. — Kolegák? — csodálkozott rá szóval is. — Hogyhogy kolegák, te Lajos? — Így! — csapott nagykevélyen a vadonatúj motorkerékpár kormányára Sulyok. — Most vettem. Ettől az órától fogva én is motoros vagyok. Rindák a csillogó-villogó, télizöld zománcú gépre sandított. „Legalább... tizenöt-tizenhatezer forintban van testvérek között is!” — állapította meg. Majd olyan hangsúllyal, hogy egyszerre lehetett érteni a gépre és Sulyok Lajos újsüttetű gavallérságára. — Szép! — mondta — Igazán szép, örülhetsz neki. Lajos. (Folytatjuk.) 1959. szeptember 1. kedd NÉPSZABADSÁG Új turistaházat avattak a Pécs melletti Abaligeten A múlt héten avatták fel az új abaligeti turistaházat. A korszerű, modern épület előtt mesterséges tavat is létesítettek. (Tormai Andor felvétele. / MTI Fotó.) Dögei Imre földművelésügyi miniszter vacsorán látta vendégül az iraki mezőgazdasági küldöttséget Vasárnap este a Szabadság-hegyi Vörös Csillag Szállóban Dögei Imre földművelésügyi miniszter vacsorán látta vendégül a Hodaib Haj Hemoud, földművelésügyi miniszter vezetésével hazánkban tartózkodó nyolc tagú iraki mezőgazdasági küldöttséget. A baráti légkörben lezajlott vacsorán részt vett a Külügyminisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium több vezetője. (MTI) Jól sikerült tapasztalatcsere a kiskörei Dózsa Tsz-ben A Heves megyei kiskörei termelőszövetkezetet — amely a megye egyik legnagyobb és legerősebb nagyüzemi gazdasága — vasárnap a pétervásári járásból több mint ötven tsz-elnök és egyéni gazda kereste fel. A vendégek nagy érdeklődéssel szemlélték a fejlett állatállományt, a jól kezelt gyümölcsöst. A látogatók a gazdaság megtekintése közben tanulmányozták a már kialakított és igen jól bevált vetésforgót, a tsz szervezeti felépítését, majd megnézték a telt magtárakat is. Nagyszabású nőtalálkozó volt vasárnap Vácott Tizennyolc község és Vác város asszonyainak, leányainak részvételével egésznapos találkozót rendezett a váci városi és járási nőbizottság a Vác melletti Pokolszigeten. A találkozón részt vett Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. A délutáni műsorban nagy sikert aratott a Fóti Gyermekváros együttese, valamint a váci nagyüzemek művészeti együttesei.