Népszabadság, 1959. november (17. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
16 oldal — Ára 80 fillé* VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1959. november 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVII. évfolyam, 257. szám (5—6. oldal) Hruscsov elvtárs nagy beszéde a nemzetközi helyzetről Fővárosunk jelenéről és jövőjéről, a kommunisták munkájáról tárgyal a budapesti pártértekezlet A budapesti kommunisták küldöttértekezlete a főváros egyik legnagyobb munkáskerületében, Újpesten tanácskozik. Az Egyesült Izzó kultúrtermében a vörös terítővel borított keskeny asztalok mellett sok száz budapesti kommunista kezdett munkához tegnap reggel. Hogy milyen szellemben, milyen céllal? — ezt az a kongresszusi irányelvekből idézett mondat fejezi ki legjobban, amely az emelvény felett olvasható a drapérián: „A párt akkor küzd céljaiért eredményesen, amikor a dolgozó tömegek bizalmát, cselekvő támogatását élvezi.” A kerületek küldöttei egy-egy csoportban ülnek. Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára a XIII. kerületiekkel. Marosán György elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára a VIII. kerületiek között. S ott látjuk Kállai Gyula elvtársat, a Politikai Bizottság tagját. Amikor az elnökség tagjaivá választják őket, más pártmunkásokkal, a Központi Bizottság több tagjával, állami vezetőkkel, üzemi munkásokkal együtt foglalják el helyüket. Csikesz Józsefné elvtársnő, a Budapesti Pártbizottság titkára elnöki megnyitót mond. Emlékeztet a Budapesti Pártház elleni ellenforradalmi támadás mártírjaira. S a küldöttek felállnak — néma tisztelgés Mező Imre, Asztalos János, Kállai Éva, Papp József és a többi pártmunkás, egyszerű katonák előtt, azok előtt, akik ma már nem lehetnek közöttünk ... Az értekezlet munkához lát — megválasztják a bizottságokat és Marosán György elvtárs, a Budapesti Pártbizottság első titkára a mikrofonhoz lép. éves terv irányelvei foglalkoznak az ipartelepítés irányával, új ipari gócpontok vidéki kialakításával, új munkaalkalmak megteremtésével s ezzel a főváros tehermentesítésével. Felhívjuk a minisztériumok vezetőinek figyelmét, hogy bátrabban gondoskodjanak a főváros területén feleslegesen elhelyezkedő intézmények vidékre telepítéséről. Kibontakozik előttünk a főváros perspektívája a kormány tizenöt éves lakásépítési programjában is. Az ötéves terv időszakában felépül az Erzsébet-híd, és a Vigadó. A Vár építkezése és a földalatti vasút a harmadik ötéves tervben nyer befejezést. Budapest hazánk megelégedett népének igazi szocialista fővárosává fejlődik. Ezután arról szólt, hogy a budapesti tanácsok megerősödtek. A tanácstagok sokkal aktívabbak, hozzáértőbbek, nagyobb felelősséget éreznek választóik iránt, mint az előző években. A lakosság is részt vállal a város gondjainak intézéséből és egyre szélesebb mértékben bontakozik ki a társadalmi munka. A megválasztott 3300 tanácstagon kívül Budapesten mintegy 70 000 dolgozó vesz részt az államigazgatás gyakorlati munkájában. A szocialista főváros létrehozása megköveteli a budapesti tanácsok munkájának további javítását. Marosán György elvtárs beszámolóját tartja. 3iaras€Ín György ekkitázs kisaníthatója Bevezetőben Marosán elvtárs arról beszélt, hogy a kongresszusi készülődés jelentős állomása a budapesti pártértekezlet. — Budapesten, az ország szívében élünk és harcolunk — mondotta. — Néha nemcsak Magyarország, hanem a külföldi közvélemény is reánk tekint. Most is várja, hogyan ítéljük meg a megtett utat, mit tanultunk belőle és hogyan tekintünk a jövőbe. Mindjárt hozzáteszem: bátran, büszkén, szilárd hittel, meggyőződéssel. Nagy lépést tettünk előre, hogy szeretett Budapestünk szebb legyen, mint valaha, lakói vidám, derűs, egészséges és boldog, szocialista emberek legyenek. A továbbiakban részletesen elemezte, mit tett a Budapesti Pártbizottság az MSZMP 1957-es országos pártértekezlete határozatainak megvalósításáért. Ma bátran kijelenthetjük — mondotta —, hogy munkánk eredményes volt. Eredményeinkkorrészletesen foglalkozott Marosán elvtárs a tanácsok javuló munkájával, amelynek eredmérása a párt helyes politikájának ingadozás nélküli végrehajtásában, a politikai tömegmunka kibontakoztatásában van. A munkáshatalom megszilárdítása, az ellenforradalom által okozott károk helyreállítása, a politikai és gazdasági konszolidáció a párt Központi Bizottsága politikája alapján a kommunisták példamutatásával és a dolgozó tömegek támogatásával oldódott meg a fővárosban — hangsúlyozta Marosán elvtárs. A proletárdiktatúra megszilárdulásának legfőbb tényezője a munkásosztály politikai állásfoglalása, a rendszert támogató magatartása, a termelésben kifejtett aktív tevékenysége. Elismeréssel szólt a beszámoló az állami, közigazgatási és fegyveres szervek tevékenységéről. Megemlítette, hogy Budapest ma egyike Európa azon fővárosainak, ahol a legnagyobb a közbiztonság. Egeképpen a korábban elhanyagolt, rosszul kivilágított város kezd igazi világvárossá nőni. A fővárosi tanács csaknem 3 milliárd forintot költ évente Budapest fejlesztésére. A lakásépítkezés és a tatarozás az elmúlt három évben erőteljesebb fejlődést mutat, mint bármikor a felszabadulás óta. Míg 1950—1956-ig évenként átlag 240 millió forintot fordítottunk épületjavításra, felújításra, az elmúlt két év alatt 1354 millió forintot költöttünk e célra. Egyre jobban táplálkoznak, öltözködnek a pesti családok, fejlődik a lakáskultúra, a nők örömére megkezdődött a háztartási munka gépesítése. Fejlődött a főváros egészségügyi helyzete is. — A fejlődés ellenére sem vagyunk és nem is lehetünk elbizakodottak — folytatta Marosán elvtárs. — Súlyos örökséget viselünk a főváros iparának túlméretezettsége miatt. 1950-hez viszonyítva a lakosság száma 1958 végéig 15 százalékkal növekedve — csaknem 2 millióra emelkedett. A túlzsúfoltság kedvezőtlenül hat az amúgy is nagy lakáshiányra, a közlekedésre, a közellátásra, a közegészségügyre. Örömmel üdvözöljük, hogy az öt Budapest szebb, mint valaha A pártértekezlet részvevői. A kongresszusi verseny budapesti eredménye: mintegy kétmilliárd forint terven felül A gazdasági feladatokról szólva Marosán elvtárs elmondotta, hogy a budapesti pártszervezetek az 1957-es pártkonferencia útmutatása alapján segítették a gazdasági és műszaki vezetés megszilárdítását. Ez nem volt sima, zökkenőmentes út, hosszú, küzdelmes harcban győzték le azt a revizionista nézetet, amely tagadta a párt vezető szerepét a gazdasági életben. Bár a pártbizottság későn figyelt fel az üzemi dolgozók kezdeményezéseire, de amikor felismerte a benne rejlő erőt, élére állt és szervezte a tömegek munkaverseny-mozgalmát. S amikor a párt Központi Bizottsága ez év márciusában azt javasolta, hogy már ez évben érjük el az 1960-ra kitűzött néhány fontos népgazdasági célt, a Budapesti Pártbizottság ennek sikeres megvalósítása érdekében kongresszusi munkaversenyt kezdeményezett, amely azóta tömegessé vált. És hogy mennyire nem volt igazuk egyes kishitű gazdasági vezetőknek, az bizonyítja, hogy a budapesti szocialista ipar, most, amikor az első tíz hónapot lezárjuk, a vállalást is túlteljesítve, mintegy 2 milliárd forinttal termelt többet a tervnél. Az eddig elért eredmények arra engednek következtetni, hogy a budapesti üzemek az év végére az 1800 millió forint helyett, mintegy 2500 millió forint értékű termékkel járulnak hozzá terven felül a szocializmus felépítésének meggyorsításához Egyes üzemeink különösen jó munkát végeztek. A jók közül is külön dicséretet érdemelnek a Csepel Vas és Fémművek, a Vörös Csillag Traktorgyár, az Egyesült Izzó, az Angyalföldi Bútorgyár, a Marhavágóhíd, a Bécsi úti Téglagyár, az Egyesült Gyógyszer, és Tápszergyár dolgozói és vezetői. A nagyüzemek között viszont akadnak olyanok is, ahol van még bőven behozni való. Ilyen például a Kőbányai Gyógyszergyár, a Beloiannisz, az Óbudai Hajógyár és a Ganz Darugyár. A Láng Gépgyár termelése is erősen visszaesett az utóbbi időben. A termelékenység alakulása az iparban nem kielégítő, aminek részben az az oka, hogy a vállalatok gazdasági vezetői elsősorban a létszám növekedésével igyekeztek biztosítani a termelési feladatok elvégzését s nem új technológiai eljárásokkal, a munkafegyelem erősítésével, a gépek jobb kihasználásával. Küzdjünk az önelégültség ellen A továbbiakban arról szólt Marosán elvtárs, hogy egyes üzemekben ismét káros jelenségek ütik fel a fejüket. A gazdasági vezetők körében önelégültség, elbizakodottság tapasztalható. Mivel általában jól mennek a dolgok egyes területeken, nem veszik észre a hibákat, az elmaradásokat, a mulasztásokat és nemegyszer figyelmen kívül hagyják az összgazdasági érdekeket. Egyes vezetők nem veszik figyelembe (Folytatás a 2. oldalon)