Népszabadság, 1959. november (17. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

16 oldal — Ára 80 fillé* VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZABADSÁG 1959. november 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVII. évfolyam, 257. szám (5—6. oldal) Hruscsov elvtárs nagy beszéde a nemzetközi helyzetről Fővárosunk jelenéről és jövőjéről, a kommunisták munkájáról tárgyal a budapesti pártértekezlet A budapesti kommunisták küldöttértekezlete a főváros egyik legnagyobb munkáskerületében, Új­pesten tanácskozik. Az Egyesült Izzó kul­túrtermében a vörös terítővel borított keskeny asztalok mellett sok száz budapesti kommu­nista kezdett munkához tegnap reggel. Hogy mi­lyen szellemben, milyen céllal? — ezt az a kong­resszusi irányelvekből idézett mondat fejezi ki leg­jobban, amely az emelvény felett olvasható a dra­périán: „A párt akkor küzd céljaiért eredménye­sen, amikor a dolgozó tömegek bizalmát, cselekvő támogatását élvezi.” A kerületek küldöttei egy-egy csoportban ülnek. Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt első titkára a XIII. kerületiekkel. Marosán György elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első titkára a VIII. kerületiek között. S ott látjuk Kállai Gyula elvtársat, a Poli­tikai Bizottság tagját. Amikor az elnökség tagjaivá választják őket, más­ pártmunkásokkal, a Központi Bizottság több tagjával, állami vezetőkkel, üzemi munkásokkal együtt foglalják el helyüket. Csikesz Józsefné elvtársnő, a Budapesti Pártbi­zottság titkára elnöki megnyitót mond. Emlékeztet a Budapesti Pártház elleni ellenforradalmi támadás mártírjaira. S a küldöttek felállnak — néma tisz­telgés Mező Imre, Asztalos János, Kállai Éva, Papp József és a többi pártmunkás, egyszerű katonák előtt, azok előtt, akik ma már nem lehetnek kö­zöttünk ... Az értekezlet munkához lát — megválasztják a bizottságokat és Marosán György elvtárs, a Buda­pesti Pártbizottság első titkára a mikrofonhoz lép. éves terv irányelvei foglalkoznak az ipartelepítés irányával, új ipari gócpontok vidéki kialakításával, új munkaalkalmak megteremté­sével s ezzel a főváros tehermen­tesítésével. Felhívjuk a minisz­tériumok vezetőinek figyelmét, hogy bátrabban gondoskodjanak a főváros területén feleslegesen elhelyezkedő intézmények vidék­re telepítéséről. Kibontakozik előttünk a fővá­ros perspektívája a kormány ti­zenöt éves lakásépítési programjá­ban is. Az ötéves terv időszaká­ban felépül az Erzsébet-híd, és a Vigadó. A Vár építkezése és a földalatti vasút a harmadik ötéves tervben nyer befejezést. Budapest hazánk megelégedett népének iga­zi szocialista fővárosává fejlődik. Ezután arról szólt, hogy a buda­pesti tanácsok megerősödtek. A tanácstagok sokkal aktívabbak, hozzáértőbbek, nagyobb felelőssé­get éreznek választóik iránt, mint az előző években. A lakosság is részt vállal a város­­ gondjainak intézéséből és egyre szélesebb mértékben bontakozik ki a társa­dalmi munka. A megválasztott 3300 tanács­tagon kívül Budapesten mint­egy 70 000 dolgozó vesz részt az államigazgatás gyakorlati munkájában. A szocialista főváros létrehozása megköveteli a budapesti tanácsok munkájának további javítását. Marosán György elvtárs beszámolóját tartja. 3iaras€Ín György ekkitázs kisaníthatója Bevezetőben Marosán elvtárs arról beszélt, hogy a kongresszusi készülődés jelentős állomása a budapesti pártértekezlet. — Budapesten, az ország szívé­ben élünk és harcolunk — mon­dotta. — Néha nemcsak Magyar­­ország, hanem a külföldi közvéle­mény is reánk tekint. Most is vár­ja, hogyan ítéljük meg a megtett utat, mit tanultunk belőle és ho­gyan tekintünk a jövőbe. Mind­járt hozzáteszem: bátran, büszkén, szilárd hittel, meggyőződéssel. Nagy lépést tettünk előre, hogy szeretett Budapestünk szebb le­gyen, mint valaha, lakói vidám, derűs, egészséges és boldog, szo­cialista emberek legyenek. A továbbiakban részletesen ele­mezte, mit tett a Budapesti Párt­­bizottság az MSZMP 1957-es or­szágos pártértekezlete határoza­tainak megvalósításáért. Ma bátran kijelenthetjük — mondotta —, hogy munkánk ered­ményes volt. Eredményeink­kor­részletesen foglalkozott Maro­sán elvtárs a tanácsok javuló munkájával, amelynek eredmé­rása a párt helyes politikájának ingadozás nélküli végrehajtásá­ban, a politikai tömegmunka ki­bontakoztatásában van. A munkáshatalom megszilárdí­tása, az ellenforradalom által oko­zott károk helyreállítása, a poli­tikai és gazdasági konszolidáció a párt Központi Bizottsága politi­kája alapján a kommunisták példamutatá­sával és a dolgozó tömegek tá­mogatásával oldódott meg a fővárosban — hangsúlyozta Marosán elvtárs. A proletárdiktatúra megszilárdu­lásának legfőbb tényezője a mun­kásosztály politikai állásfoglalása, a rendszert támogató magatartá­sa, a termelésben kifejtett aktív tevékenysége. Elismeréssel szólt a beszámoló az állami, közigazgatási és fegy­veres szervek tevékenységéről. Megemlítette, hogy Budapest ma egyike Európa azon főváro­sainak, ahol a legnagyobb a köz­­biztonság. Egeképpen a korábban elhanya­golt, rosszul kivilágított város kezd igazi világvárossá nőni. A fővárosi tanács csaknem 3 mil­liárd forintot költ évente Buda­pest fejlesztésére. A lakásépítkezés és a tataro­zás az elmúlt három évben erőteljesebb fejlődést mutat, mint bármikor a felszabadulás óta. Míg 1950—1956-ig évenként átlag 240 millió forintot fordítottunk épületjavításra, felújításra, az el­múlt két év alatt 1354 millió fo­rintot költöttünk e célra. Egyre jobban táplálkoznak, öltözködnek a pesti családok, fejlődik a lakás­­kultúra, a nők örömére megkezdő­dött a háztartási munka gépesíté­se. Fejlődött a főváros egészség­­ügyi helyzete is. — A fejlődés ellenére sem va­gyunk és nem is lehetünk elbi­­zakodottak — folytatta Marosán elvtárs. — Súlyos örökséget vi­selünk a főváros iparának túlmé­­retezettsége miatt. 1950-hez vi­szonyítva a lakosság száma 1958 végéig 15 százalékkal növekedve — csaknem 2 millióra emelkedett. A túlzsúfoltság kedvezőtlenül hat az amúgy is nagy lakás­hiányra, a közlekedésre, a köz­ellátásra, a közegészségügyre. Örömmel üdvözöljük, hogy az öt­ Budapest szebb, mint valaha A pártértekezlet részvevői. A kongresszusi verseny budapesti eredménye: mintegy kétmilliárd forint terven felül A gazdasági feladatokról szólva Marosán elvtárs elmondotta, hogy a budapesti pártszervezetek az 1957-es pártkonferencia útmuta­tása alapján segítették a gazdasá­gi és műszaki vezetés megszilár­dítását. Ez nem volt sima, zök­kenőmentes út, hosszú, küzdel­mes harcban győzték le azt a re­vizionista nézetet, amely tagadta a párt vezető szerepét a gazdasági életben. Bár a pártbizottság ké­sőn figyelt fel az üzemi dolgozók kezdeményezéseire, de amikor felismerte a benne rejlő erőt, élére állt és szervezte a tömegek munkaverseny-mozgalmát. S ami­kor a párt Központi Bizottsága ez év márciusában azt javasolta, hogy már ez évben érjük el az 1960-ra kitűzött néhány fontos népgazdasági célt, a Budapesti Pártbizottság ennek sikeres meg­valósítása érdekében kongresszu­si munkaversenyt kezdeménye­zett, amely azóta tömegessé vált. És hogy mennyire nem volt iga­zuk egyes kishitű gazdasági veze­tőknek, az bizonyítja, hogy a budapesti szocialista ipar, most, amikor az első tíz hó­napot lezárjuk, a vállalást is túlteljesítve, mintegy 2 mil­liárd forinttal termelt többet a tervnél. Az eddig elért eredmények arra engednek következtetni, hogy a budapesti üzemek az év végére az 1800 millió forint helyett, mint­egy 2500 millió forint értékű ter­mékkel járulnak hozzá terven felül a szocializmus felépítésének meggyorsításához Egyes üze­meink különösen jó munkát vé­geztek. A jók közül is külön di­cséretet érdemelnek a Csepel Vas­ és Fémművek, a Vörös Csil­lag Traktorgyár, az Egyesült Iz­zó, az Angyalföldi Bútorgyár, a Marhavágóhíd, a Bécsi úti Tégla­gyár, az Egyesült Gyógyszer, és Tápszergyár dolgozói és vezetői. A nagyüzemek között viszont akadnak olyanok is, ahol van még bőven behozni való. Ilyen például a Kőbányai Gyógyszer­­gyár, a Beloiannisz, az Óbudai Hajógyár és a Ganz Darugyár. A Láng Gépgyár termelése is erő­sen visszaesett az utóbbi időben. A termelékenység alakulása az iparban nem kielégítő, ami­nek részben az az oka, hogy a vállalatok gazdasági vezetői el­sősorban a létszám növekedésével igyekeztek biztosítani a termelési feladatok elvégzését s nem új technológiai eljárásokkal, a mun­kafegyelem erősítésével, a gépek jobb kihasználásával. Küzdjünk az önelégültség ellen A továbbiakban arról szólt Ma­rosán elvtárs, hogy egyes üze­mekben ismét káros jelenségek ütik fel a fejüket. A gazdasági vezetők körében önelégültség, el­bizakodottság tapasztalható. Mi­vel általában jól mennek a dol­­gok egyes területeken, nem ve­szik észre a hibákat, az elmara­dásokat, a mulasztásokat és nem­egyszer figyelmen kívül hagyják az összgazdasági érdekeket. Egyes vezetők nem veszik figyelembe (Folytatás a 2. oldalon)

Next