Népszabadság, 1960. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

2 31­­ épült tavaly, mi épül az idén a termelőszövetkezetekben ? Köztudomású, hogy a termelő­­szövetkezetek erősödésének és a mozgalom egészséges fejlődésének igen fontos tényezője az építkezés a nagyüzemi társas gazdaságok­ban. Az építésügyi és a földmű­velésügyi minisztérium illetékesei lapunk munkatársának a követ­kező tájékoztatást adták a ter­melőszövetkezeti építkezésekről. 1. Hány gazdasági épüle­tet emeltek az idén a ter­melőszövetkezetekben? — A műszakilag igényes, az egyszerű kivitelű új istállók és az átalakítások révén 1959-ben 110 000 tehén, 34 000 növendék­marha, 90 000 sertés, 175 000 juh és 380 000 baromfi elhelyezésére alkalmas férőhellyel gyarapodtak a termelőszövetkezetek. Az épít­kezések legnagyobb részét az Épí­tésügyi Minisztérium vállalatai végezték. Elkészítettek össze­sen 466 istállót, ami 37 250 férő­helyet jelent. A tanácsi vállalatok 100 istállót adtak át a tsz-eknek, 5822 férő­hellyel, az építőipari szövetkeze­tek pedig 12 723 férőhelyet kép­viselő, 209 istálló építését kezdték el, de nem tudták teljesen befe­jezni. Ennek az a legfőbb oka, hogy az építőipari szövetkezetek jórészt olyan munkákba kezdtek, amelyeket a tsz-ek az úgynevezett anyagmentes hitelből szándékoz­tak megvalósítani. Az ilyen elkép­zelések valóra váltása gyakran nem sikerült, mert a legtöbb he­lyen mégiscsak kértek anyagokat a központi készletekből. Ezeket az igényeket viszont nem vagy csak részben tudtuk kielégíteni. A tavalyi tsz-építkezések mint­­egy 25—30 százalékát maguk a termelőszövetkezetek végezték el, saját építőbrigádjaikkal. Ilyen, úgynevezett egyszerű kivitelezésű épület 1200 szerepelt az 1959-es tervben, de többhöz fogtak hozzá. Elkészült belőle kereken ezer, s áthúzódott 1960-ra mintegy 450. Mindezek a tények azt bizo­nyítják, hogy 1959-ben több épít­kezés valósult meg a termelőszö­vetkezetekben, mint 1950-től 1958-ig együttvéve. 2. Milyen tapasztalatokat szereztek a minisztériumok a múlt évben a termelőszö­vetkezeti építkezéseknél? — Az óesztendő igen nagy fel­adatokat rótt mindazokra, akik a termelőszövetkezeti építkezésekkel foglalkoznak. Az év eleji nagy számszerű növekedésnek megfele­lő előirányzatok természetesen nem szerepeltek a minisztériu­mok már korábban elkészített éves tervében. Ezért — minden igyeke­zet és erőfeszítés ellenére — vol­tak zökkenők. A gyárak nem tud­ták olyan ütemben előállítani az épületelemeket, amilyen gyorsan a falakat felhúzták az építkezők. Voltak szállítási nehézségek is. Megszívlelendő tapasztalat, hogy nem szabad külön választani az építkezésektől az úgynevezett já­rulékos beruházásokat. A villamo­sításról és a víz bevezetéséről, il­letve kutak fúrásáról van szó. Fontos tapasztalat az is, hogy helyesebb, ha inkább kevesebb százas és több 50 férőhelyes istál­lót építünk. Persze úgy, hogy a kiszolgáló épületrészeket 100 férő­helyesre méretezzük, s bármikor hozzá lehessen toldani a másik 50 férőhelyes részt. A már említett anyagmentes hitel nem hozta meg a várt ered­ményt. Sok helyen nem rendelte­tésszerűen használták fel az ilyen hiteleket, hanem nagy építkezé­sekbe vágtak bele, amiket nem tudtak befejezni. Az idén rende­zettebbé és irányítottabbá kell tennünk az ilyen hitelek folyósí­tását, felhasználását. A termelőszövetkezeti tagok se­gítsége a vállalati, vagy építő­ipari szövetkezeti építkezéseknél nem volt olyan mértékű, mint amilyenre számítottunk. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az építkezéseket — a fentiekben már elsorolt tényezők miatt — nem tudtuk megfelelőképpen ösz­­szeegyeztetni a mezőgazdasági munkákkal. Végül, de nem utolsósorban egy más természetű, igen lényeges tapasztalat: az építőipari dolgo­zók, mérnökök, műszakiak és fi­­zik­ai munkások egyaránt elisme­résre méltó szorgalommal, lelki­ismeretességgel végezték megfe­szített munkájukat a termelőszö­vetkezetekben. 3. Az idén milyenek a termelőszövetkezeti építke­zési tervek? — A már működő termelőszö­vetkezetekben megvalósítandó építkezések tervei készen vannak. Most folyik az ilyen épületek mű­szaki terveinek sokszorosítása. Ez a munka, sajnos, eléggé elhúzó­dott. Az épületek helyének kije­lölése jól halad. Az illetékesek kijelölték az építő vállalatokat, s megindult az anyagszállítás. Az épületelemgyártást egész évben folytatták, hogy elkerülhessük a tavalyi zökkenőket. Az anyagtermelés természete­sen nemcsak a már létesítmény­­jegyzékbe foglalt építkezések szükségleteire terjed ki. Figye­lembe vettük azt is, hogy az 1959 végén alakult s az idei tavaszon előreláthatólag létrejövő termelő­­szövetkezetekben is jelentős épít­kezésekre kerül sor. Erre a célra mintegy háromszor akkora erőt irányoztunk elő, mint amennyit a már működő szövetkezetek épít­kezéseire fordítunk. A Földművelésügyi Miniszté­riumnak az 1959 végén megalakí­tott termelőszövetkezetekben szükséges építkezési feladatokat legkésőbb 1960. március 31-ig részletesen meg kell határoznia. Ezeket az építkezéseket még eb­ben az évben be is kell fejeznünk. Az 1960 elején alakuló közös gaz­daságok építkezéseire vonatkozó létesítmény-jegyzéket legkésőbb 1960. június 1-ig készíti el a Föld­művelésügyi Minisztérium. Az eb­ben szereplő istállók egy részének felépítése áthúzódik 1961-re. A már említett járulékos beru­házások az idén együtt haladnak az építkezéssel, tehát nem fordul­hat elő, hogy az istállóban lesz ugyan önitató berendezés, de hiányzik a villany vagy a víz. Sokat könnyít a termelőszövet­kezeti építkezéseken, hogy a ta­valy létrehozott beruházási iro­dák most már megfelelő gyakor­lattal rendelkeznek. A termelőszövetkezeti tagok többet segíthetnek a gazdaságuk­ban folyó vállalati építkezéseknél, mert az idén már csökkenteni tudják a mezőgazdasági és az építkezési munkák ütközését. Kedvező a szövetkezeteknek az is, hogy ahol műszakilag igényes építkezés folyik, ott a kijelölt vállalat köteles elvégezni a kisebb jelentőségű építkezéseket is. úgy tervezzük, hogy 1960-ban mintegy 3000, egyszerűbb kivitele­­zésű, úgynevezett szerfás épület készül a termelőszövetkezetekben. Az ehhez szükséges anyagok rész­ben az állami erdőgazdaságok fa­­kitermeléséből, részben helyi lehe­tőségek kihasználásával biztosít­hatók. Az állam a legmesszebbmenően segíti a termelőszövetkezeteket az építkezésekben, s az építőipar fel­készülten, lelkiismeretesen végzi munkáját. Az persze lehetetlen, hogy minden indokolt igényt azon­nal kielégíthessünk. Az viszont, hogy a termelőszövetkezet a lehe­tő leggyorsabban hozzájuthasson a szükséges épületekhez, magukon a termelőszövetkezeti vezetőkön és tagokon is múlik. Ha jobban hasz­nosítják lehetőségeiket, még ötle­tesebben, találékonyabban gon­doskodnak egyszerűbb kivitelezé­sű épületekről és amennyire ere­jüktől telik, fuvarral és munkás­kezekkel is segítik az építkezése­ket. 1960-ban még jobb eredmé­nyekkel folytathatjuk az építke­zést a nagyüzemi társas gazdasá­gokban, mint tavaly. I G. P. TAVASSZAL TÖRTÉNT, hogy Csepelen, a Martin öntőcsarnoká­ban a daru egy 40 tonna acéllal teli üstöt emelt. A darusok fenn a kosárban a megszokott mozdu­latokkal, s a beidegződött figye­lemmel irányították, kísérték az üst mozgását, a kemence csapoló­nyílásától az öntőtáblák tölcsér­jéig, ahol a hatalmas üst majd terhét leadja.­­ Talán egy méter, talán csak egy fél hiányzott már a célig, amikor a dugó kiolvadt az üst fenekén. Először vékony, majd mind vas­tagabb sugárban ömlött az izzó acél a földre, s nyomában millió­nyi, eleven égő csillag hullt vakí­tóan szerteszét. Ilyenkor — mert előfordult már máskor is ez — a darus fürgeségén, ügyességén áll: elfolyik-e az acéladag, vagy bele­­talál-e az elszabadult acélfolyam a tölcsérbe, amely a hőségtől és szikraözöntől bizony már táncol az ember szeme előtt. — Ügyes darusunk van — mondták végül az emberek, ami­kor az acélsugár a tölcsérbe si­mult, s ketten a darukosárban ru­hájuk ujjával törölték le homlo­kukról a verejtéket. Péter Béla karja azonban egyszer csak meg­állt a levegőben. — Nézd! — kiáltotta és ráme­redt a daru kisebbik csúszójára, a „kismacskára”, amelyet a szik­raeső egyik magasra csapódó csil­­lagocskája meggyújtott. Négy mé­terre a darukosártól már lánggal égett a macska, s a lángok a ve­zetékeken a motor felé kúsztak. — Leég a négy motor — nyög­te végül, s már mászott is ki a kosárból a nagyhorog tartóvasá­ra. — Hová mész? örült! — ordí­totta a társa, s azután saját te­nyerét szorította a szájára, ne­hogy kiabálásával ő maga zavar­ja a másikat. Péter Béla már lent állt a har­minc centi széles, korlát és ka­paszkodó nélküli emelőkereten, alakja az alatta áradó hőségtől és fényességtől föntről már csak hullámzó sziluettnek látszott. — A poroltót — nyújtotta kezét felfelé, aztán már csak a „macs­kát” nézte, amelyre sugárban lö­vellt a tüzet fojtó fehér hab. — Nem szabad lenézni — biz­tatta magát, de közben minden idegszálával látta, tudta két méterre maga alatt a 40 tonna fo­lyékony acélt. Az üst tetején öt­hat centi salakréteg szigetelte csak az 1500 fokos hőséget, amely így is perzselőbb, bágyasztóbb volt az elviselhetőnél. — Nem szabad lenézni — pa­rancsolta magának Péter Béla, s­zagbaszakadt, nagy testénél csak akarata volt erősebb, amely fenn­tartotta a vaskereten. Ez az aka­rat legyőzte a tüzet, a hőséget, s ez tette hőssé néhány órának tűnő másodpercre Péter Bélát, a csepe­li darust. EZ A MINDENT LEGYŐZŐ AKARAT tette hőssé Kohári Mi­hályt, a Csepel Autógyár lakatosát is. Néhány hónapja a normális­­üzemben vizsgára készültek a he­gesztők. Az apparátot már beállí­tották, a hegesztőpisztoly szabá­lyos, rövid lánggal égett, nyolcan is figyelték, hogyan készül a vizs­gadarab. A légnyomás, vagy csupán egy természetes reflex volt-e, amely az első dörrenésre fedezékbe kerget­te az embereket — nem tudni. Szekrények, gépek mögül nézték máris iszonyodva, hogyan eszi a láng — amely a pisztoly helyett most már a gumicsőből tört elő sziszegve — a gumit. A méteres láng zabolátlanul futott vissza, a tartály felé. — Menekülni — hallotta belül­ről a hangot Kohári Mihály is — a palackot 250 atmoszféra nyomá­sú gáz robbantja szét — s még­sem tudott elmozdulni a lemez­­szekrény mellől. — Mennyi időm lehet még? — kérdezte magától, s ösztönösen számolni próbálta a gyors egy­másutánban hangzó apró robba­násokat, amelyekkel a gumicső önmagát emésztve égett vissza­felé, egyre közelebb a palackhoz. Körülnézett. — Egyedül vagyok — látta, s még mindig a szekrényhez ta­padt. — Szaladj, fuss — ezt sziszegte, fújta a palackhoz csúszó láng is, és Kohári Mihály tudta, hogy a robbanásig már legfeljebb ötöt számolhat. És ekkor megmozdult. Olyan jeges nyugalommal, mint­ha semmi más dolga nem lenne, egyenesen a palackhoz ment. Vagy futott? Erre már nem em­lékszik. Csak arra, hogy a gáz­csapot, azt a kicsit, amit máskor erő nélkül, fél kézzel forgatott, most két kézzel ragadta meg és... egyszerűen elzárta. Éppen csak egy gondolattal hamarább, mint a láng a palackhoz ért. Egy rö­vid gondolatnyival csak, hiszen az első robbanástól idáig nem tel­hetett el több, mint 5—6 másod­perc. És nem kellett volna ugyan­ennyi ahhoz, hogy a karcsú, 250 atmoszférát ölelő palack az egész műhelyt felrobbantsa. — HŐSÖK? — ízlelgetem ma­gamban a szót, miközben magam elé idézem az óév e két hősének arcát. Az egyik szelíden néz rám a szarukeretes szemüveg felett, s a másik jól megtermett, nagybaju­­szú csepeli munkás. Emberek. Akiket sok dolgos, egyszerű esztendő után a pillanat tett hőssé, az elhatározás nagysá­ga, a bátorság, a készség és nem utolsósorban a munkásszolidari­tás. Ágoston Éva Péter Béla Kohári Mihály NÉPSZABADSÁG 1960. január 1. péntek Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön délelőtt ülést tartott. Megvitatta az Országos Árhivatal jelentését az ipari termelői árrendezés köz­­gazdasági értékeléséről. A kor­mány a jelentést tudomásul vet­te és elismerését fejezte ki az Or­szágos Árhivatal dolgozóinak a termelői árrendezés során végzett jó munkájukért. A Minisztertanács meghallgatta és tudomásul vette az Országos Tervhivatal, a Nehézipari Mi­nisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium együttes jelentését a szovjet hitelből épülő Tisza­­vidéki Vegyikombinát nitrogén­műtrágya-gyárával kapcsolatosan 1958 decemberében hozott intéz­kedések végrehajtásáról. Elfogad­ta a Művelődésügyi Minisztérium­nak a művelődési otthonok létesí­tésével és működésével kapcsola­tos kérdések rendezéséről szóló előterjesztését, majd folyó ügye­ket tárgyalt. (MTI) Az egyházi vezetők látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél Olt Károly, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, az új év al­kalmából fogadta a római kato­likus püspöki kar tagjait, az Or­szágos Béketanács katolikus bi­zottságának vezetőit, a reformá­tus egyház püspökeit és főgond­nokait, az evangélikus egyház püspökeit és főfelügyelőjét, a magyarországi izraelita egyház vezetőit. A szívélyes légkörben lefolyt beszélgetéseken mindkét fél ré­széről méltatták az állam és az egyházak közötti viszony kedvező alakulását. Az egyházi vezetők hangoztatták, hogy helye­slik és támogatják a forradalmi munkás­paraszt kormánynak a széles nép­tömegek jólétének további emelé­sére irányuló politikáját. Grősz József kalocsai érsek kifejtette, hogy a katolikus egyház helyesli és támogatja a szocializmust, mert az emberek, köztük a kato­likus hívők jólétét és felemelke­dését is jelenti. Hangoztatta: a katolikus egyház vezetői és papjai egyetértenek azzal, hogy a nagy­üzemi mezőgazdaság kiépítése, a termelőszövetkezet a parasztság további felemelkedésének útja. A megjelent egyházi vezetők újévi jókívánságaik mellett kife­jezésre juttatták, hogy az 1960-as évben is készségesen támogatják a kormánynak a szocializmus épí­tésére, a népjólét emelésére irá­nyuló politikáját. (MTI) Elkészült az új mikrohullámú berendezés: egy időben továbbít televíziós műsort és hatszáz telefonbeszélgetést A szocialista országok távköz­lési minisztereinek 1957. évi érte­kezletén döntést hoztak, hogy a népi demokratikus országok kö­zött is olyan állandó mikrohul­lámú összeköttetést kell terem­teni, amely egy időben televízió­műsor és több száz telefonbeszél­getés továbbítását teszi lehetővé. A KGST a Távközlési Kutató In­tézetet bízta meg ilyen beren­dezés kialakításával. Az intézet dolgozói kétéves munka eredmé­nyeként, az év utolsó napjára el­készítették a három szélessávú, mikrohullámú berendezés labora­tóriumi példányát. A berende­zés lehetővé teszi, hogy a TV mű­sora és a telefonbeszélgetések több ezer kilométer távolságra is eljuthassanak. (MTI)

Next