Népszabadság, 1960. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Népgazdaságunk fejlődéséről beszélve, szinte általánossá váltak az utóbbi három évben az olyan megállapítások, mint: „fej­lődésünk gyorsabb, mint ahogy azt elképzeltük”, „megvannak a gyorsabb fejlődés feltételei”. Visszapillantva a megtett útra, valóban azt látjuk, hogy dolgozó népünk a három év folyamán mindig nagyobb feladatok elvég­zésére volt képes, mint azt ter­veinkben feltételeztük. 1957-ben a dolgozók derekas munkájával, barátaink segítségével, igen gyor­san úrrá lettünk az ellenforrada­lom okozta gazdasági nehézsége­ken. Lényegében egy esztendő alatt elvégeztük a konszolidáció­stabilizáció feladatát. 1958-ban már 12 százalékkal többet termel­tünk, mint az előző évben, tovább tudtuk szilárdítani népgazdasá­gunk helyzetét, újabb külföldi kölcsönök nélkül is megálltunk a saját lábunkon és — ha­­ szerény mértékben is — növelni tudtuk a dolgozók 1957-ben jelentősen megemelt életszínvonalát. 1959. évi tervünket is minden vonatkozásban túlteljesítettük. Meghallgatásra és követésre talált a dolgozók minden rétegében pár­tunk Központi Bizottságának márciusi határozata, melyben azt ajánlotta dolgozó népünknek, hogy már 1959-ben érjük el a leg­fontosabb mutatókban a három­éves tervben 1960-ra tervezett szintet. A szocialista ipar termelése 12 százalékkal meghaladja az 1958. évi termelést és 6 százalékkal magasabb a tervezettnél. Mező­­gazdaságunk össztermelése 2,3 százalékkal nagyobb a tervben előírtnál. Az iparban a munka termelé­kenysége 5 százalékkal magasabb az előző évinél és 2 százalékkal a tervezettnél. Különösen az év utolsó hónapjaiban alakult jól a termelékenység, így például no­vemberben 8 százalékkal emelke­dett októberhez viszonyítva. Ki­elégítően alakult az önköltség is. Végleges számaink még nincse­nek, de biztosra vehető, hogy nemcsak a tervet, de a Központi Bizottság határozatában szerep­lő túlteljesítés mértékét is telje­sítjük. Mindezek következtében, jól alakult a nemzeti jövedelem. Munkánk eredményeként a nem­zeti jövedelem 1960-ra tervezett szintjét már 1959-ben meghalad­tuk. • Megfelelően, a tervhez képest igen kedvezően alakult külkeres­kedelmi forgalmunk és fizetési mérlegünk. Tovább szilárdult az ország gazdasági helyzete. A kiskereskedelmi forgalom mintegy 10 százalékos növeke­dése, s a takarékbetétállomány 2,3 milliárd forintról 3,8 milliárd fo­rintra emelkedése is szemlélte­tően bizonyítja, hogy a lakosság reáljövedelmében is elértük a hároméves tervben 1960-ra terve­zett színvonalat. Eredményeink tehát nagyon szépek. Dolgozó népünk jog­gal lehet büszke a munka front­ján elért jelentős sikerekre. Mégis ez alkalommal az eredmények je­lentőségének méltatása helyett inkább a hiányosságokról, a hi­bákról szeretnék néhány gondola­tot közölni. Lehet, hogy sokan er­re csóválják a fejüket, mert nem tartják ildomosnak egy „számve­tés és köszöntő” jellegű cikkben a hibák hánytorgatását. Akik ezt furcsállják, azoknak azt kell mon­danom: eredményeink önma­gukért beszélnek, dicsérik mun­kánkat, a fogyatékosságokat, a hibákat azonban nekünk kell „megszólaltatnunk”, bár sokszor azok is szembeötlőek. A különböző szinteken vezető helyen dolgozó elvtársakhoz, gaz­dasági szakemberekhez kell for­dulnom néhány őszinte szóval. Fel szeretném hívni a figyelmet ismételten arra, hogy a termelés nem öncél. Nem szabad a számok bűvkörébe esni. A termelési feladatok megjelölésénél és vég­rehajtásánál mindenkor dolgozó népünk érdekét, szebb és boldo­gabb jövőjének szolgálatát tart­sák szem előtt. Sokszor elmon­dott, sokszor hallott szavak ezek? Igen. Felesleges ismételten el­mondani? Mindenkit ez vezérel már munkájában? Nem hiszem. Mi sokszor óvjuk önmagunkat és másokat az elbizakodottságtól. Igen sok példa bizonyítja, hogy ez a figyelmeztetés sohasem árt. Mindig vannak emberek, akik az első sikerek, vagy jelen esetben az első 3 év sikerei után hajla­mosak a „hegyen-völgyön lakoda­lomra”. Az elmúlt év közepén, harma­dik negyedévében a termésbecslé­sek csak úgy hemzsegtek a „re­kordtermés”, „soha ilyen még nem volt” jelzőktől. Ezek hatására kez­dett kialakulni olyasfajta szemlé­let, hogy „most már nem kell any­­nyira krajcároskodni”, elő lehet venni mindazokat a beruházási igényeket, melyeket néhány hó­nappal azelőtt még időszerűtlen­nek tartottunk. Ez a felfogás meg­­is mutatkozott az 1960. évi terv ki­dolgozásának utolsó szakaszában is, és meglehetősen nehéz volt visszaszorítása. Annál inkább szó­vá kell ezt tenni, mert ugyanazok a gazdasági vonalon dolgozó elv­­társaink estek ebbe a hibába, akik az előző két esztendőben váltig hangoztatták, hogy népgazdasági szinten kell gondolkodni, nem sza­bad még egyszer erőnket megha­ladó, túlzott beruházásokba fogni. Hozzá kell tennem, hogy lényegé­ben ebben a szellemben is végez­ték munkájukat. Úgy érzem, köte­lességünk időben felhívni elvtár­saink, a gazdasági vonalon dolgo­zó szakemberek figyelmét arra, hogy az említett helyes felfogást a továbbiakban is jó, ha szem előtt tartjuk. Az előbbivel rokonkérdés a be­ruházási célok kijelölésével, a beruházások tervezésével és ki­vitelezésével kapcsolatos prob­léma. Teljes joggal állapíthatta meg kongresszusunk, hogy ezen a területen van munkánkban a leg­kisebb javulás. Sőt, ha a beruhá­zások koncentráltságát vizsgál­juk, az elmúlt évben inkább rosz­­szabbodást, mint javulást tapasz­talhatunk. Érdemes mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, végiggon­dolni, mi értelme van „kihar­colni”, elfogadtatni olyan beruhá­zásokat, melyeknek műszakilag indokolt kivitelezési ideje egy év, de a beruházások szétforgácsolása következtében 2-3 évig épülnek. Úgy gondolom, nem erős a kife­jezés, ha azt mondjuk, hogy az ilyen eljárás egyenesen bűn a népgazdasággal, dolgozó népünk­kel szemben. A felelősség azon­ban nemcsak azoké, akik „kihar­colják” a többletberuházást azzal, hogy „legalább kezdjük el, a töb­bit majd csak megkapjuk”, ha­nem azoké is, akik ezt világosan látják, mégis „engednek a nyo­másnak”, és hozzájárulnak. A beruházásokkal kapcsolatos hiányosságoknál kell megemlíte­ni azt a tűrhetetlen jelenséget is, mely a behozott külföldi gépek felhasználásánál tapasztalható. A gépek behozatalát meghatározott iparágak gyorsabb fejlesztésére, modernizálására és termelőkapa­citásának bővítésére határoztuk el. Nem szabad szó nélkül tudo­másul venni, hogy az importgé­pek egy részét nem arra a célra használják fel, amire szántuk. Az illetékes gazdasági vezetők na­gyon jól tudják, milyen jelentő­sége van népgazdaságunk gyor­sabb fejlesztése szempontjából az ipar szerkezete megjavításának. Nagyon jól tudják — előadásokat is tartanak róla —, hogy nem ál­talában kell emelni a termelést, hanem meghatározott iparágak­ban, korszerű gyártmányokban és úgy, hogy azzal az ország fizetési mérlegét javítani tudjuk. Mégis „osztogatják" a gépeket, olyan te­rületeken növelve a termelő­­kapacitást, ahol a feltételek ehhez — korszerű gyártmányok hiánya vagy anyaghiány miatt — ma még nincsenek meg. Meg kell azt is említeni, hogy az importgépek termelésbe állítása az elmúlt év­ben sok esetben indokolatlanul hosszú ideig tartott, úgy vélem, a legelemibb követelmény azokkal szemben, akik a termelés bővíté­séhez vagy korszerűsítéséhez gé­peket kapnak, hogy azokat kése­delem nélkül fel is használják. T­ermelési tervünk jelentős túl­teljesítése igen örvendetes. Az különösen helyes, hogy a túl­teljesítés túlnyomórészt olyan cik­kekben történt, melyek gazdaságos elhelyezése biztosított volt. Sajnos, ez nem minden esetben és nem minden területen történt így. Az év utolsó hónapjaiban egyes he­lyeken kezdett ismét lábra kapni a „mennyiségi szemlélet”. Most kell ezt szóvá tenni, amikor még kezdetleges formájában jelentke­zik, nehogy később baj legyen belőle. Nyilvánvaló, hogy ezt a hi­bát nem a munkapadnál dolgozó munkás, nem is a művezető vagy üzemi mérnök követi el. A mi­nisztériumoknak és az Országos Tervhivatalnak kell gondoskod­niuk arról, hogy pártunk határo­zatának, egész gazdaságpolitikai vonalunknak megfelelően, tovább­ra is a terv olyan minőségi muta­tói álljanak az előtérben, mint a műszaki fejlesztés, az önköltség, a termelékenység. Szólni kell arról is, hogy bár a termelékenységi tervet a Közpon­ti Bizottság márciusi határozatá­nak megfelelően teljesítettük, ezt sokkal nehezebben tudtuk elérni, mint azt az objektív körülmények indokolták volna. Két „szubjektív tényező” is nehezítette a terme­lékenységi előirányzat elérését: egyrészt az év elején az előző év jó eredményéből eredően volt bi­zonyos elbizakodottság s ennek eredményeként a termelési tervet az első negyedben alig teljesítettük, a termelékenység meg egyenesen gyengén alakult (erre nem árt most az év kezdetekor visszagon­dolni), másrészt az év további ré­szében, főleg a második és har­madik negyedévben, elsősorban létszámemeléssel igyekeztek gaz­dasági vezetőink a növekvő ter­melési feladatot megoldani. So­kan úgy gondolkodnak, hogy „hi­szen ebben nincs semmi hiba, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezésével úgyis sok munka­erő szabadul fel”. Nem kívánok részletesen foglal­kozni a mezőgazdasági kérdések­kel, de azt meg kell mondani, hogy aki így gondolkodik, az na­gyon leegyszerűsíti ezt a fontos kérdést. A mezőgazdasági nagy­üzemi termelés megszervezésével valóban szabadul fel munkaerő, de egyrészt ez nem az átszerve­zéskor, hanem a nagyarányú gé­pesítés után jelentkezik, más­részt nekünk a nagyüzemi terme­lés kialakításakor arról is kell gondoskodni, hogy a mezőgazda­­sági termelés egyre belterjesebbé váljon. Ez viszont az esetek zö­mében többlet-munkaerőt igényel a mezőgazdaságban. Ismételten fel kell hívnunk arra a figyelmet, amit pártunk VII. kongresszusa nyomatékosan aláhúzott, hogy a termelékenység állandó emelése a legfontosabb mutatója szocialista termelésünknek. Elemeznünk kell a népgazda­ságunkban ma még meglevő hiányosságokat, hiszen kiküszö­bölésük nagy tartalékot jelent 1960. évi feladataink végrehajtá­sához. Ezt az elemző munkát jó­részt a gazdasági élet különböző területein dolgozó szakemberek­nek kell elvégezniük. Műszaki ér­telmiségünk és közgazdászaink munkája mostanában nagyobb hatással van gazdasági életünkre. Láthatják, hogy helyes javasla­taikat és elgondolásaikat meg­valósíthatják. Munkájuk még eredményesebb lehet, ha erőfeszí­téseiket jobban koncentrálják népgazdaságunk fejlődését még akadályozó jelenségek kiküszöbö­lésére, illetve a gyorsabb fejlő­dést biztosító tényezők kibonta­koztatására. Mint erről a kong­resszusunkon is szó volt, arra van szükség, hogy a gazdasági kérdé­sekkel foglalkozó értelmiségünk tárja fel a termelékenység, a mű­szaki színvonal emelésének tar­talékait, tegyenek hathatós intéz­kedéseket újabb munkamódsze­rek bevezetésével, új konstruk­ciók alkalmazásával a már elért eredmények továbbfejlődésére. Műszaki szakembereink és a köz­gazdászok tartsanak szorosabb kapcsolatot a fizikai dolgozókkal, s velük együttműködve, gazdag tapasztalataikat hasznosítva, min­den bizonnyal az eddiginél is na­gyobb eredmények elérésére lesz­nek képesek. Az 1960. évi terv minden rész­letében való teljesítése igen fon­tos feladat népgazdaságunk to­vábbi fejlődése szempontjából. Jelentőségét növeli, hogy a há­roméves terv befejező éve, mely­nek teljesítése adja meg a kiin­dulást második ötéves tervünk­höz. Az 1960. évi népgazdasági terv kidolgozásánál abból indul­tunk ki, hogy biztosítsuk a lakos­ság életszínvonalának szerény, de mégis a hároméves terv további túlteljesítését jelentő emelkedé­sét. Ennek megfelelően terveztük meg a lakosság áruellátását. Már a terv készítésénél törekedtünk beruházásaink eddiginél nagyobb koncentrálására. Viszonylag ke­vés új beruházást kezdünk meg, ugyanakkor erőinket jobban össz­pontosítjuk a már megkezdett be­ruházások gyorsabb befejezésére. Az év végére mintegy kétszázzal csökkentjük a folyamatban levő nagyobb beruházások számát. To­vább javítjuk a beruházások belső összetételét. A gépi beruházások hányada a korábbi években mint­egy 25—28 százalék volt, ez most több mint 41 s­zázalékra nő. Az építési hányad 50 százalékról mintegy 40—41 százalékra csök­ken. Előirányoztuk, hogy a nö­vekvő termelésnek megfelelően, valamelyest növeljük anyagtarta­lékainkat. Fontos feladatnak tar­tottuk, hogy a tervben biztosít­suk továbbra is a fizetési mér­leg egyensúlyát, valamint arról is gondoskodjunk, hogy 1961-től kezdve nagyobb mértékben tud­juk visszafizetni a szocialista or­szágoktól felvett hiteleket. 1960. évi népgazdasági tervünk szerint a szocialista ipar termelé­se 8 százalékkal emelkedik. A ter­melés emelkedésének hozzávető­leg felét a termelékenység növe­kedésével kívánjuk biztosítani. A tervben csak olyan mértékű ter­melésemelkedést irányoztunk elő, melynek anyagfedezete és a gyár­. Ú­gy gondolom, ezek a számok világosan mutatják, hogy népgazdaságunk egészségesen fej­lődik. Külön alá kell húzni azt a helyes irányú fejlődést, mely ab­ban nyilvánul meg, hogy azonos mennyiségű nyersanyagból na­gyobb értéket hozunk létre. A gép­ipari termelés mintegy 35 száza­lékkal nő, az acélfelhasználás azonban csak 30 százalékkal. Te­hát gépiparunk szerkezete nép­gazdaságunk sajátosságainak meg­felelően kedvezően alakul. 1960-ban az éves terv feladatai­nak megoldása mellett még egy nagy munkát kell elvégezni: kong­resszusunk határozatainak meg­felelően ki kell dolgoznunk máso­dik ötéves tervünket. A terv fő vonásait a kongresszus jóváhagy­ta, ám a terv véglegesítéséig még sok és bonyolult munkát kell el­végezni. A terv kidolgozása során figyelembe kell venni a vitában már eddig is elhangzott hasznos javaslatokat. A minisztériumok és az Országos Tervhivatal kötelessé­ge ezeket az észrevételeket részle­tesen elemezni és felhasználni. A pártszervek gondosan ügyeljenek rá, hogy minden megvalósítható javaslatot a tervkészítéshez fel­használjanak. Különös gonddal kell foglalkozni azokkal a javasla­tokkal, amelyek beruházást, első­sorban építési beruházást nem igé­nyelnek, továbbá azokkal, ame­lyek az eddig kellően nem haszno­sított természeti kincseink jobb kiaknázására hívják fel a figyel­met, valamint azokkal, amelyek a vidéki iparosítás helyes megoldá­sára irányulnak. Véleményünk tett termékek elhelyezése biztosí­tott. Tőlünk, a gazdasági élet kü­lönféle területén és szintjén dol­gozó vezetőktől és dolgozóktól függ nagymértékben, hogy ebben az évben is túlteljesítsük tervün­ket, mint ahogy a legutóbbi há­rom év mindegyikében történt. Számítunk rá, hogy minden hiá­nyosság ellenére — sőt, elsősorban azok kiküszöbölésével — további eredményeket tudunk elérni ipa­runk szerkezetének, termékeink műszaki színvonalának és minő­ségének javításában. Ez adja meg az alapot ahhoz, hogy a tervezett­nél nagyobb termelésnövekedést tudjunk 1960-ban is megvalósí­tani. Az elmúlt évben igen nagy eredményeket értünk el a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésében. A tavaszi nagy fejlő­dés, a kongresszus hatására és határozatának megfelelően, foly­tatódott decemberben is Első­sorban ez a biztosítéka annak, hogy tavalyhoz viszonyítva hoz­závetőleg 5 százalékos termelés- és közel 9 százalékos felvásárlási növekedést elérhessünk. A mező­­gazdasági árutermelés tervezett növekedését nagymértékben fog­ja elősegíteni a rendelkezésre bocsátott több mint 10 ezer traktor és több tízezer mezőgaz­dasági munkagép, valamint az olyan intézkedések, mint például a hibrid vetőmag széleskörű el­terjesztése stb 1960. évi tervünk jellegét, egy­ben bonyolultságát mutatja a ter­vezett termelés- és nemzeti jöve­delememelkedés viszonya. A szo­cialista ipar 8 százalékos terme­lésnövekedésével egy időben a nemzeti jövedelem — az új érték — termelésének 9 százalékos nö­vekedését terveztük. Ez mutatja, hogy az eddiginél lényegesen na­gyobb szerepe lesz a mostani tervévben az anyagtakarékosság­nak, a műszaki színvonal emelé­sének. A hároméves terv befejező évé­nek további ismertetése és elem­zése helyett vázlatosan, néhány számadattal kívánom érzékeltet­ni, hogy az 1960. évi terv egysze­rű teljesítésével — tehát figyel­men kívül hagyva, hogy a tervet 1960-ban is túl lehet és minden bizonnyal túl is fogjuk teljesíteni — milyen eredményeket érünk el a hároméves terv végére, hogyan alakul hároméves tervünk teljesí­tése az eredeti hároméves célok­hoz viszonyítva. szerint a kongresszus határozatait szem előtt tartva, a belső erőfor­rásainkat jobban kihasználva, a vitában már eddig és a továbbiak­ban még felvetődő javaslatokat helyesen felhasználva, megvan an­nak lehetősége, hogy végleges tervünkben a jelenleg kidolgozott­nál nagyobb, népgazdaságunk fej­lődését még gyorsabbá tevő, reális feladatokat tűzhessünk magunk elé. A népgazdaság fejlesztésében eddig elért sikerek arról ta­núskodnak, hogy dolgozó népünk bízik a pártban, hallgat a párt szavára, mint ahogy pártunk bí­zik népünkben, meghallgatja a dolgozók észrevételeit és taná­­­csait. A párt és a nép egybefor­­rottságát bizonyítja a párt VII. kongresszusa tiszteletére kibonta­kozott és igen szép eredményeket elért szocialista munkaverseny. Igen nagy örömmel tölt el ben­nünket, hogy ez a munkaverseny tovább folytatódik és egyre na­gyobb eredmények elérését bizto­sítja a termelés minden terüle­tén. Büszkék vagyunk dolgozó né­pünkre, melynek munkája nyo­mán eddigi sikereink létrejöttek. Büszkék vagyunk dolgozóinkra akik a VII. kongresszus után most felszabadulásunk 15. évfordulójá­nak tiszteletére kezdeményeztek szocialista versenyt, kifejezésre juttatva soha el nem múló hálá­jukat és megbecsülésüket a fel­szabadító Szovjetunió és a szovjet nép iránt. Becsüljük és szeretjük dolgozó népünket és kívánjuk, hogy a most kezdődő év eredmé­nyekben az eddigieknél is gazda­gabb, boldog és békés legyen. B­átrabban a megkezdett te­mán ÍRTA: FOCK JENŐ A hároméves terv előírása 1957 - 100 1958—1959 tény + 1960. évi terv Nemzeti jövedelem 113 125 Szocialista ipar 122 135 Mezőgazdaság 112 114 Belkereskedelmi forg. Állami beruházás (3 év alatt összesen, régi áron milliárd forintban) 114 120,6 32 40,6 Termelékenység az iparban Bérből és fizetésből élők 115 119 egy keresőre jutó reálbére Bérből és fizetésből élők 106 110 egy főre jutó reáljövedelme 108 115

Next