Népszabadság, 1960. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Népgazdaságunk fejlődéséről beszélve, szinte általánossá váltak az utóbbi három évben az olyan megállapítások, mint: „fejlődésünk gyorsabb, mint ahogy azt elképzeltük”, „megvannak a gyorsabb fejlődés feltételei”. Visszapillantva a megtett útra, valóban azt látjuk, hogy dolgozó népünk a három év folyamán mindig nagyobb feladatok elvégzésére volt képes, mint azt terveinkben feltételeztük. 1957-ben a dolgozók derekas munkájával, barátaink segítségével, igen gyorsan úrrá lettünk az ellenforradalom okozta gazdasági nehézségeken. Lényegében egy esztendő alatt elvégeztük a konszolidációstabilizáció feladatát. 1958-ban már 12 százalékkal többet termeltünk, mint az előző évben, tovább tudtuk szilárdítani népgazdaságunk helyzetét, újabb külföldi kölcsönök nélkül is megálltunk a saját lábunkon és — ha szerény mértékben is — növelni tudtuk a dolgozók 1957-ben jelentősen megemelt életszínvonalát. 1959. évi tervünket is minden vonatkozásban túlteljesítettük. Meghallgatásra és követésre talált a dolgozók minden rétegében pártunk Központi Bizottságának márciusi határozata, melyben azt ajánlotta dolgozó népünknek, hogy már 1959-ben érjük el a legfontosabb mutatókban a hároméves tervben 1960-ra tervezett szintet. A szocialista ipar termelése 12 százalékkal meghaladja az 1958. évi termelést és 6 százalékkal magasabb a tervezettnél. Mezőgazdaságunk össztermelése 2,3 százalékkal nagyobb a tervben előírtnál. Az iparban a munka termelékenysége 5 százalékkal magasabb az előző évinél és 2 százalékkal a tervezettnél. Különösen az év utolsó hónapjaiban alakult jól a termelékenység, így például novemberben 8 százalékkal emelkedett októberhez viszonyítva. Kielégítően alakult az önköltség is. Végleges számaink még nincsenek, de biztosra vehető, hogy nemcsak a tervet, de a Központi Bizottság határozatában szereplő túlteljesítés mértékét is teljesítjük. Mindezek következtében, jól alakult a nemzeti jövedelem. Munkánk eredményeként a nemzeti jövedelem 1960-ra tervezett szintjét már 1959-ben meghaladtuk. • Megfelelően, a tervhez képest igen kedvezően alakult külkereskedelmi forgalmunk és fizetési mérlegünk. Tovább szilárdult az ország gazdasági helyzete. A kiskereskedelmi forgalom mintegy 10 százalékos növekedése, s a takarékbetétállomány 2,3 milliárd forintról 3,8 milliárd forintra emelkedése is szemléltetően bizonyítja, hogy a lakosság reáljövedelmében is elértük a hároméves tervben 1960-ra tervezett színvonalat. Eredményeink tehát nagyon szépek. Dolgozó népünk joggal lehet büszke a munka frontján elért jelentős sikerekre. Mégis ez alkalommal az eredmények jelentőségének méltatása helyett inkább a hiányosságokról, a hibákról szeretnék néhány gondolatot közölni. Lehet, hogy sokan erre csóválják a fejüket, mert nem tartják ildomosnak egy „számvetés és köszöntő” jellegű cikkben a hibák hánytorgatását. Akik ezt furcsállják, azoknak azt kell mondanom: eredményeink önmagukért beszélnek, dicsérik munkánkat, a fogyatékosságokat, a hibákat azonban nekünk kell „megszólaltatnunk”, bár sokszor azok is szembeötlőek. A különböző szinteken vezető helyen dolgozó elvtársakhoz, gazdasági szakemberekhez kell fordulnom néhány őszinte szóval. Fel szeretném hívni a figyelmet ismételten arra, hogy a termelés nem öncél. Nem szabad a számok bűvkörébe esni. A termelési feladatok megjelölésénél és végrehajtásánál mindenkor dolgozó népünk érdekét, szebb és boldogabb jövőjének szolgálatát tartsák szem előtt. Sokszor elmondott, sokszor hallott szavak ezek? Igen. Felesleges ismételten elmondani? Mindenkit ez vezérel már munkájában? Nem hiszem. Mi sokszor óvjuk önmagunkat és másokat az elbizakodottságtól. Igen sok példa bizonyítja, hogy ez a figyelmeztetés sohasem árt. Mindig vannak emberek, akik az első sikerek, vagy jelen esetben az első 3 év sikerei után hajlamosak a „hegyen-völgyön lakodalomra”. Az elmúlt év közepén, harmadik negyedévében a termésbecslések csak úgy hemzsegtek a „rekordtermés”, „soha ilyen még nem volt” jelzőktől. Ezek hatására kezdett kialakulni olyasfajta szemlélet, hogy „most már nem kell anynyira krajcároskodni”, elő lehet venni mindazokat a beruházási igényeket, melyeket néhány hónappal azelőtt még időszerűtlennek tartottunk. Ez a felfogás megis mutatkozott az 1960. évi terv kidolgozásának utolsó szakaszában is, és meglehetősen nehéz volt visszaszorítása. Annál inkább szóvá kell ezt tenni, mert ugyanazok a gazdasági vonalon dolgozó elvtársaink estek ebbe a hibába, akik az előző két esztendőben váltig hangoztatták, hogy népgazdasági szinten kell gondolkodni, nem szabad még egyszer erőnket meghaladó, túlzott beruházásokba fogni. Hozzá kell tennem, hogy lényegében ebben a szellemben is végezték munkájukat. Úgy érzem, kötelességünk időben felhívni elvtársaink, a gazdasági vonalon dolgozó szakemberek figyelmét arra, hogy az említett helyes felfogást a továbbiakban is jó, ha szem előtt tartjuk. Az előbbivel rokonkérdés a beruházási célok kijelölésével, a beruházások tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos probléma. Teljes joggal állapíthatta meg kongresszusunk, hogy ezen a területen van munkánkban a legkisebb javulás. Sőt, ha a beruházások koncentráltságát vizsgáljuk, az elmúlt évben inkább roszszabbodást, mint javulást tapasztalhatunk. Érdemes mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, végiggondolni, mi értelme van „kiharcolni”, elfogadtatni olyan beruházásokat, melyeknek műszakilag indokolt kivitelezési ideje egy év, de a beruházások szétforgácsolása következtében 2-3 évig épülnek. Úgy gondolom, nem erős a kifejezés, ha azt mondjuk, hogy az ilyen eljárás egyenesen bűn a népgazdasággal, dolgozó népünkkel szemben. A felelősség azonban nemcsak azoké, akik „kiharcolják” a többletberuházást azzal, hogy „legalább kezdjük el, a többit majd csak megkapjuk”, hanem azoké is, akik ezt világosan látják, mégis „engednek a nyomásnak”, és hozzájárulnak. A beruházásokkal kapcsolatos hiányosságoknál kell megemlíteni azt a tűrhetetlen jelenséget is, mely a behozott külföldi gépek felhasználásánál tapasztalható. A gépek behozatalát meghatározott iparágak gyorsabb fejlesztésére, modernizálására és termelőkapacitásának bővítésére határoztuk el. Nem szabad szó nélkül tudomásul venni, hogy az importgépek egy részét nem arra a célra használják fel, amire szántuk. Az illetékes gazdasági vezetők nagyon jól tudják, milyen jelentősége van népgazdaságunk gyorsabb fejlesztése szempontjából az ipar szerkezete megjavításának. Nagyon jól tudják — előadásokat is tartanak róla —, hogy nem általában kell emelni a termelést, hanem meghatározott iparágakban, korszerű gyártmányokban és úgy, hogy azzal az ország fizetési mérlegét javítani tudjuk. Mégis „osztogatják" a gépeket, olyan területeken növelve a termelőkapacitást, ahol a feltételek ehhez — korszerű gyártmányok hiánya vagy anyaghiány miatt — ma még nincsenek meg. Meg kell azt is említeni, hogy az importgépek termelésbe állítása az elmúlt évben sok esetben indokolatlanul hosszú ideig tartott, úgy vélem, a legelemibb követelmény azokkal szemben, akik a termelés bővítéséhez vagy korszerűsítéséhez gépeket kapnak, hogy azokat késedelem nélkül fel is használják. Termelési tervünk jelentős túlteljesítése igen örvendetes. Az különösen helyes, hogy a túlteljesítés túlnyomórészt olyan cikkekben történt, melyek gazdaságos elhelyezése biztosított volt. Sajnos, ez nem minden esetben és nem minden területen történt így. Az év utolsó hónapjaiban egyes helyeken kezdett ismét lábra kapni a „mennyiségi szemlélet”. Most kell ezt szóvá tenni, amikor még kezdetleges formájában jelentkezik, nehogy később baj legyen belőle. Nyilvánvaló, hogy ezt a hibát nem a munkapadnál dolgozó munkás, nem is a művezető vagy üzemi mérnök követi el. A minisztériumoknak és az Országos Tervhivatalnak kell gondoskodniuk arról, hogy pártunk határozatának, egész gazdaságpolitikai vonalunknak megfelelően, továbbra is a terv olyan minőségi mutatói álljanak az előtérben, mint a műszaki fejlesztés, az önköltség, a termelékenység. Szólni kell arról is, hogy bár a termelékenységi tervet a Központi Bizottság márciusi határozatának megfelelően teljesítettük, ezt sokkal nehezebben tudtuk elérni, mint azt az objektív körülmények indokolták volna. Két „szubjektív tényező” is nehezítette a termelékenységi előirányzat elérését: egyrészt az év elején az előző év jó eredményéből eredően volt bizonyos elbizakodottság s ennek eredményeként a termelési tervet az első negyedben alig teljesítettük, a termelékenység meg egyenesen gyengén alakult (erre nem árt most az év kezdetekor visszagondolni), másrészt az év további részében, főleg a második és harmadik negyedévben, elsősorban létszámemeléssel igyekeztek gazdasági vezetőink a növekvő termelési feladatot megoldani. Sokan úgy gondolkodnak, hogy „hiszen ebben nincs semmi hiba, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezésével úgyis sok munkaerő szabadul fel”. Nem kívánok részletesen foglalkozni a mezőgazdasági kérdésekkel, de azt meg kell mondani, hogy aki így gondolkodik, az nagyon leegyszerűsíti ezt a fontos kérdést. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés megszervezésével valóban szabadul fel munkaerő, de egyrészt ez nem az átszervezéskor, hanem a nagyarányú gépesítés után jelentkezik, másrészt nekünk a nagyüzemi termelés kialakításakor arról is kell gondoskodni, hogy a mezőgazdasági termelés egyre belterjesebbé váljon. Ez viszont az esetek zömében többlet-munkaerőt igényel a mezőgazdaságban. Ismételten fel kell hívnunk arra a figyelmet, amit pártunk VII. kongresszusa nyomatékosan aláhúzott, hogy a termelékenység állandó emelése a legfontosabb mutatója szocialista termelésünknek. Elemeznünk kell a népgazdaságunkban ma még meglevő hiányosságokat, hiszen kiküszöbölésük nagy tartalékot jelent 1960. évi feladataink végrehajtásához. Ezt az elemző munkát jórészt a gazdasági élet különböző területein dolgozó szakembereknek kell elvégezniük. Műszaki értelmiségünk és közgazdászaink munkája mostanában nagyobb hatással van gazdasági életünkre. Láthatják, hogy helyes javaslataikat és elgondolásaikat megvalósíthatják. Munkájuk még eredményesebb lehet, ha erőfeszítéseiket jobban koncentrálják népgazdaságunk fejlődését még akadályozó jelenségek kiküszöbölésére, illetve a gyorsabb fejlődést biztosító tényezők kibontakoztatására. Mint erről a kongresszusunkon is szó volt, arra van szükség, hogy a gazdasági kérdésekkel foglalkozó értelmiségünk tárja fel a termelékenység, a műszaki színvonal emelésének tartalékait, tegyenek hathatós intézkedéseket újabb munkamódszerek bevezetésével, új konstrukciók alkalmazásával a már elért eredmények továbbfejlődésére. Műszaki szakembereink és a közgazdászok tartsanak szorosabb kapcsolatot a fizikai dolgozókkal, s velük együttműködve, gazdag tapasztalataikat hasznosítva, minden bizonnyal az eddiginél is nagyobb eredmények elérésére lesznek képesek. Az 1960. évi terv minden részletében való teljesítése igen fontos feladat népgazdaságunk további fejlődése szempontjából. Jelentőségét növeli, hogy a hároméves terv befejező éve, melynek teljesítése adja meg a kiindulást második ötéves tervünkhöz. Az 1960. évi népgazdasági terv kidolgozásánál abból indultunk ki, hogy biztosítsuk a lakosság életszínvonalának szerény, de mégis a hároméves terv további túlteljesítését jelentő emelkedését. Ennek megfelelően terveztük meg a lakosság áruellátását. Már a terv készítésénél törekedtünk beruházásaink eddiginél nagyobb koncentrálására. Viszonylag kevés új beruházást kezdünk meg, ugyanakkor erőinket jobban összpontosítjuk a már megkezdett beruházások gyorsabb befejezésére. Az év végére mintegy kétszázzal csökkentjük a folyamatban levő nagyobb beruházások számát. Tovább javítjuk a beruházások belső összetételét. A gépi beruházások hányada a korábbi években mintegy 25—28 százalék volt, ez most több mint 41 százalékra nő. Az építési hányad 50 százalékról mintegy 40—41 százalékra csökken. Előirányoztuk, hogy a növekvő termelésnek megfelelően, valamelyest növeljük anyagtartalékainkat. Fontos feladatnak tartottuk, hogy a tervben biztosítsuk továbbra is a fizetési mérleg egyensúlyát, valamint arról is gondoskodjunk, hogy 1961-től kezdve nagyobb mértékben tudjuk visszafizetni a szocialista országoktól felvett hiteleket. 1960. évi népgazdasági tervünk szerint a szocialista ipar termelése 8 százalékkal emelkedik. A termelés emelkedésének hozzávetőleg felét a termelékenység növekedésével kívánjuk biztosítani. A tervben csak olyan mértékű termelésemelkedést irányoztunk elő, melynek anyagfedezete és a gyár. Úgy gondolom, ezek a számok világosan mutatják, hogy népgazdaságunk egészségesen fejlődik. Külön alá kell húzni azt a helyes irányú fejlődést, mely abban nyilvánul meg, hogy azonos mennyiségű nyersanyagból nagyobb értéket hozunk létre. A gépipari termelés mintegy 35 százalékkal nő, az acélfelhasználás azonban csak 30 százalékkal. Tehát gépiparunk szerkezete népgazdaságunk sajátosságainak megfelelően kedvezően alakul. 1960-ban az éves terv feladatainak megoldása mellett még egy nagy munkát kell elvégezni: kongresszusunk határozatainak megfelelően ki kell dolgoznunk második ötéves tervünket. A terv fő vonásait a kongresszus jóváhagyta, ám a terv véglegesítéséig még sok és bonyolult munkát kell elvégezni. A terv kidolgozása során figyelembe kell venni a vitában már eddig is elhangzott hasznos javaslatokat. A minisztériumok és az Országos Tervhivatal kötelessége ezeket az észrevételeket részletesen elemezni és felhasználni. A pártszervek gondosan ügyeljenek rá, hogy minden megvalósítható javaslatot a tervkészítéshez felhasználjanak. Különös gonddal kell foglalkozni azokkal a javaslatokkal, amelyek beruházást, elsősorban építési beruházást nem igényelnek, továbbá azokkal, amelyek az eddig kellően nem hasznosított természeti kincseink jobb kiaknázására hívják fel a figyelmet, valamint azokkal, amelyek a vidéki iparosítás helyes megoldására irányulnak. Véleményünk tett termékek elhelyezése biztosított. Tőlünk, a gazdasági élet különféle területén és szintjén dolgozó vezetőktől és dolgozóktól függ nagymértékben, hogy ebben az évben is túlteljesítsük tervünket, mint ahogy a legutóbbi három év mindegyikében történt. Számítunk rá, hogy minden hiányosság ellenére — sőt, elsősorban azok kiküszöbölésével — további eredményeket tudunk elérni iparunk szerkezetének, termékeink műszaki színvonalának és minőségének javításában. Ez adja meg az alapot ahhoz, hogy a tervezettnél nagyobb termelésnövekedést tudjunk 1960-ban is megvalósítani. Az elmúlt évben igen nagy eredményeket értünk el a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A tavaszi nagy fejlődés, a kongresszus hatására és határozatának megfelelően, folytatódott decemberben is Elsősorban ez a biztosítéka annak, hogy tavalyhoz viszonyítva hozzávetőleg 5 százalékos termelés- és közel 9 százalékos felvásárlási növekedést elérhessünk. A mezőgazdasági árutermelés tervezett növekedését nagymértékben fogja elősegíteni a rendelkezésre bocsátott több mint 10 ezer traktor és több tízezer mezőgazdasági munkagép, valamint az olyan intézkedések, mint például a hibrid vetőmag széleskörű elterjesztése stb 1960. évi tervünk jellegét, egyben bonyolultságát mutatja a tervezett termelés- és nemzeti jövedelememelkedés viszonya. A szocialista ipar 8 százalékos termelésnövekedésével egy időben a nemzeti jövedelem — az új érték — termelésének 9 százalékos növekedését terveztük. Ez mutatja, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb szerepe lesz a mostani tervévben az anyagtakarékosságnak, a műszaki színvonal emelésének. A hároméves terv befejező évének további ismertetése és elemzése helyett vázlatosan, néhány számadattal kívánom érzékeltetni, hogy az 1960. évi terv egyszerű teljesítésével — tehát figyelmen kívül hagyva, hogy a tervet 1960-ban is túl lehet és minden bizonnyal túl is fogjuk teljesíteni — milyen eredményeket érünk el a hároméves terv végére, hogyan alakul hároméves tervünk teljesítése az eredeti hároméves célokhoz viszonyítva. szerint a kongresszus határozatait szem előtt tartva, a belső erőforrásainkat jobban kihasználva, a vitában már eddig és a továbbiakban még felvetődő javaslatokat helyesen felhasználva, megvan annak lehetősége, hogy végleges tervünkben a jelenleg kidolgozottnál nagyobb, népgazdaságunk fejlődését még gyorsabbá tevő, reális feladatokat tűzhessünk magunk elé. A népgazdaság fejlesztésében eddig elért sikerek arról tanúskodnak, hogy dolgozó népünk bízik a pártban, hallgat a párt szavára, mint ahogy pártunk bízik népünkben, meghallgatja a dolgozók észrevételeit és tanácsait. A párt és a nép egybeforrottságát bizonyítja a párt VII. kongresszusa tiszteletére kibontakozott és igen szép eredményeket elért szocialista munkaverseny. Igen nagy örömmel tölt el bennünket, hogy ez a munkaverseny tovább folytatódik és egyre nagyobb eredmények elérését biztosítja a termelés minden területén. Büszkék vagyunk dolgozó népünkre, melynek munkája nyomán eddigi sikereink létrejöttek. Büszkék vagyunk dolgozóinkra akik a VII. kongresszus után most felszabadulásunk 15. évfordulójának tiszteletére kezdeményeztek szocialista versenyt, kifejezésre juttatva soha el nem múló hálájukat és megbecsülésüket a felszabadító Szovjetunió és a szovjet nép iránt. Becsüljük és szeretjük dolgozó népünket és kívánjuk, hogy a most kezdődő év eredményekben az eddigieknél is gazdagabb, boldog és békés legyen. Bátrabban a megkezdett temán ÍRTA: FOCK JENŐ A hároméves terv előírása 1957 - 100 1958—1959 tény + 1960. évi terv Nemzeti jövedelem 113 125 Szocialista ipar 122 135 Mezőgazdaság 112 114 Belkereskedelmi forg. Állami beruházás (3 év alatt összesen, régi áron milliárd forintban) 114 120,6 32 40,6 Termelékenység az iparban Bérből és fizetésből élők 115 119 egy keresőre jutó reálbére Bérből és fizetésből élők 106 110 egy főre jutó reáljövedelme 108 115