Népszabadság, 1960. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! fy * Ar.««mié* NÉPSZABADSÁG 1960. február 2. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 27. mim tíz ország számvetése A parlamenti élet hagyományos eseménye: az évi költségvetés tár­gyalása. Ilyenkor mindenről szó esik, a vita az egész esztendő leg­általánosabb politikai vitája, és minden felmerülő részletkérdés­ben ott szerepel a legalapvetőbb: az államvezetés, a kormány iránti bizalom kérdése. A szocialista or­szágokban különös fontosságot ad a vitának a tervgazdálkodás: az itt hozott törvény az egész népgaz­dasági terv pénzügyi megalapozá­sát jelenti. A nép felelős képvise­lői az egész nép egyévi munkájá­nak az állami bevételekben jelent­kező eredményét osztják fel oly­képpen, hogy az a lehető legjob­ban szolgálja a szocialista építést, az ország erőinek gyarapodását, a nép gazdagodását anyagiakban és szellemiekben. S mindennek révén és túl mindenen: a két rendszer versenyében a szocializ­mus nemzetközi pozíciójának erő­södését. Az államéletnek ezt az önma­gában és általában is igen fontos eseményét ez idén minálunk né­hány körülmény jelentőségében még emelte. A költségvetés fő­összege kereken 67 milliárd fo­rint; ekkora állami jövedelemmel még soha nem gazdálkodhattunk. Ez a főösszeg mintegy 14 mil­­liárddal, jó 27 százalékkal na­gyobb a tavalyinál! Az összes kiadásoknak csaknem 40 százalé­kát a nemzeti vagyon növelésére fordítjuk: építkezésekre, iparunk, mezőgazdaságunk, közlekedésünk korszerűsítésére. A felhalmozási kiadások ily módon a tavalyihoz képest több mint 25 százalékkal emelkednek. Ugyanakkor jelentő­sen nőnek azok a tételek is, ame­lyek közvetlenül szolgálják a nép­jólétet (egészségügyi, szociális és kulturális kiadások). A költségve­tés az idén is bevételi többlettel zárul. Gazdag költségvetés tehát ez az idei, a legtekintélyesebb a magyar költségvetések történeté­ben, de a növekedés arányában nagyobb pénzügyi fegyelmet kí­ván, a törvény alkotói és végre­hajtói részéről egyaránt nagyobb felelősséget. A vitát ez idén a tavalyinál ko­rábban tartotta az országgyűlés, a költségvetés január végéig tör­vényerőre emelkedett. Az előké­szítése is jobb, alaposabb volt a régebbieknél. A tervezetet január folyamán az összes parlamenti szakbizottságok, alapos előkészü­let után, részleteiben megtárgyal­hatták. Ezeken a szakbizottsági tárgyalásokon az országgyűlésnek csaknem minden tagja részt vett, és a képviselőknek több mint fele felszólalt. A vitákon megjelentek a tervezet készítői és az egyes szakminiszterek. Ez utóbbiak min­denekelőtt arról számoltak be, hogy a képviselőknek azokat a ré­gebbi javaslatait, amelyeket a ta­valyi költségvetés keretében nem lehetett megvalósítani, hogyan vették figyelembe az idei terve­zet összeállításakor. Ilyen előkészületek alapján érthető ha maga az országgyűlé­si vita színvonalában, érdekessé­gében, egész hangulatában lénye­ges fejlődést mutatott. A bizalom — túl a szavazás tényén — közvet­ve a bírálatban is mutatkozott. Az elismerés mellett úgyszólván minden felszólaló részletesen és konkrétan bírálta is a miniszté­riumok, a különféle központi és helyi hivatalok munkáját. E bírá­lat alapvető és általános jellem­zője azonban a közös gond és fe­lelősség, a segítő szándék volt. Az a törekvés, hogy feltárhassák a­­ legrejtettebb csatornákat is, ame­lyeken át az ország pénze homok­ba szivároghat, hogy a lehető leg­jobban, a legnagyobb hatásfok­kal tudja felhasználni az ország az előirányzatok minden egyes forintját. Emberek, akik közvet­len életkörelben látják egy-egy kormányintézkedés hatását, ere­jét, gyengeségét, vagy egy hiány­zó intézkedés kárát, elmondták ezekben a bírálatokban nem is csak a maguk, de ezrek vélemé­nyét, tapasztalatát. Nem árt a miniszteri presztízsnek ,sem az ilyen bírálat, sőt, látókört tágító, tapasztalatokat sokszorozó, nélkü­lözhetetlen segítség ez minden központi irányítónak. De — is­métlem — ez a bírálat mindenek­előtt a vezetők iránti bizalomnak egészséges megnyilvánulása volt Mindez együtt világosan mutat­ja: közéletünk, ezúttal a parla­menti gyakorlatban, ismét előbb­re jutott, nem is keveset. A kép­viselők szavának súlyában is mé­rik a választók milliói a maguk politikai erejét, ebben is — és éppen nem utolsósorban ebben — érzékelik a néphatalmat válik élményükké, hogy mit is jelent a proletárdiktatúrában az állam­polgár joga. A szocialista forradalomban nélkülözhetetlen dolog, és amint előbbre jutunk, egyre nélkülöz­hetetlenebb, hogy mind szélesebb kör mind mélyebben érezze át a közéleti felelősséget. A párt és a kormány e tekintetben is kö­vetkezetes. Teljesen szakított az­zal a szűklátókörű gyakorlattal, amikor egy-egy népszerű intéz­kedést valóságos hálatömjénezés követett. Éppen ellenkezően, ál­landóan arra az igazságra figyel­mezteti a dolgozókat, hogy „ti ad­tok magatoknak”, hogy az élet­színvonalon nem a kormány „jó szívétől" függ, hanem a nemzeti jövedelem gyarapodásától, millió és millió ember mindennapi mun­kája nyomán. Ennek a nevelés­nek teremnek is már a gyümöl­csei mindenfelé: a spontán kibon­takozott munkaversenyben, a szo­cialista brigádmozgalomban, a parasztság nagy változásában (nem is csak abban, hogy belép­nek a szövetkezetbe, hanem in­kább abban, ahogyan ma már a szövetkezetüket, annak minden dolgát nézik). Nagyon nagy erő, legyűrhetetlen és akadályt nem ismerő a széles körben, mélyen átélt felelősségtudat. Most is, en­nek a — mint láttuk — gazdag, de elég szorosra kötött költségve­tésnek a kapcsán, tudnunk kell: előre ki sem számítható anyagi erőforrásokat tárhat fel ez a fe­lelősségtudat; nemcsak végre­hajtjuk, de túl is teljesítjük segít­ségével mindazt, amit ebben az évben magunk elé tűztünk. S a további, merészebb terveinkben is elsősorban — népünk tehetsége mellett — erre a mindegyre szi­lárdabb felelősségtudatra építhe­tünk. Mi azt tanítjuk: „Ember, ura vagy a világnak, magad vagy ko­vácsa a magad sorsának, sem is­ten, sem fátum, semmi más, csak te magad vagy felelős érte, hogy mi lesz holnap!” Ez a felelősség töltötte meg az országgyűlést, amikor csatlakozott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ parlamentjeihez intézett javasla­tához. És az a délelőtt, amikor a külügyi bizottság elnöke, a kül­ügyminiszter, a párt szónoka, egy katolikus pap és a Népfront főtit­kára erről a kérdésről beszélt, az egész ülésszak legfelemelőbb, leg­ünnepibb hangulatát hozta a te­rembe. Az országgyűlés költségvetési ülésszaka jó példát adott a haza­fiúi és emberi felelősségtudatra. Gyűrűzzön messze ez a tanítás a Duna-parti házból. Segítsen ez is pártunknak, formálni az embert és a jövendőt. Mesterházi Lajos A­ Szovjetunióból újabb többlépcsős ballisztikus rakétát lőttek ki Sikeresen befejeződött a kísérlet Moszkva, február 1. (TASZSZ) Annak a tervnek megfelelően, amely sze­rint kidolgoznak az eddigieknél nagyobb telje­sítőképességű többlépcsős ballisztikus rakétát, hogy segítségével nehézszputnyikokat lőhesse­nek fel és űrrepüléseket végezhessenek a nap­rendszer bolygóira, ez év január 31-én este felbocsátották a második ilyen rakétát. A rakéta utolsó előtti lépcsője az utolsó lép­cső modelljével együtt ez év január 31-én, moszkvai idő szerint 19 óra 58 perckor elérte a Csendes-óceán megadott térségét. Az utolsó fokozat modelljét a légkörben való repülésekor megfigyelték és vízbe esését a hajó­­kon felállított rádiólokációs, optikai és lehall­gató állomások segítségével észlelték. A mérések adatai ismét megerősítették a ra­kéta irányításának rendkívüli pontosságát. Az idén január 31-én végzett fellövéssel sikeresen befejeződött a fent említett rakétatípus kidol­gozásának adott szakasza. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták annak közlésére, hogy a TASZSZ 1960. január 8-i közleményé­ben pontos adatokkal meghatározott térség ■ kitűzött határidő előtt, február 1-én szabaddá vált a tengeri hajózás és a repülés számára. Ma kezdi meg munkáját a moszkvai mezőgazdasági értekezlet Moszkvába érkezett az MSZMP és a részvevő testvérpártok küldöttsége (Moszkvai tudósítónktól.) Hétfő délig megérkezett a szovjet fővárosba az európai szocialista országok kommunis­ta és munkáspárti mezőgazda­­sági értekezletén részt vevő va­lamennyi delegáció. A Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége hétfő délelőtt Moszkva Kijevi pályaudvarára ér­kezett. Kádár János, Münnich Fe­renc, Fehér Lajos elvtársakat, va­lamint a kíséretükben utazó Ma­­gyari András földművelésügyi miniszterhelyettest és Mulató Já­nos külkereskedelmi miniszterhe­lyettest és a szakértőket a pálya­udvaron szívélyes fogadtatásban részesítették az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió külügyminisztériumának képvise­lői. A magyar küldöttséget első­nek Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága elnök­ségének tagja, a KB titkára üd­vözölte. A fogadtatáson részt vett Boldoczki János elvtárs, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykö­vete, a nagykövetség és a moszk­vai magyar kereskedelmi kiren­deltség vezető munkatársai. Az európai szocialista országok kommunista és munkáspárti kép­viselőinek tanácskozása kedden reggel 10 órakor kezdődik. Az ér­tekezlet feladata a szocialista or­szágok mezőgazdasági problémái­nak megtárgyalása. A tanácskozáson részt vevő szovjet pártküldöttséget Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára vezeti. Szombaton a román pártküldöttség Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára vezetésével, az albán pártküldöttség Enver Hod­­zsa elvtárs, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első tit­kára vezetésével jött el Moszkvá­ba. A vasárnap érkezett bolgár pártküldöttséget Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Németország Szocialista Egységpártjának küldöttségét Walter Ulbricht elvtárs, Német­ország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első tit­kára vezeti. Ugyancsak vasárnap érkezett meg Kim Il, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnökségének tagja vezetésével a koreai küldöttség és J. Cedenbal vezetésével a Mongol Népi Forra­dalmi Párt küldöttsége. Hétfőn a magyar pártküldöttségen kívül Moszkvába érkezett a lengyel pártküldöttség Wladyslaw Gomul­­ka elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára vezetésével és a csehszlovák pártküldöttség Antó­nia Novotny elvtárs, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára vezeté­sével. Valamennyi európai népi de­mokrácia pártküldöttségében részt vesz az illető ország miniszterel­nöke, valamint a mezőgazdaság felelős irányítója. Az egyes dele­gációkat szakértők kísérik. A szakértők között sok híres tudós van. Összeomlott az algíri lázadás 13 millió francia dolgozó tiltakozott egyórás sztrájkkal az algíri zendülés ellen Az algériai fasiszták lázadása­­ hétfőn lényegében összeomlott. A lázadók megadták magukat a francia hadseregnek. A francia közvélemény egyre határozot­tabban ítéli el az algériai puccs­kísérletet, a többi között ezt mutatja 13 millió szervezett munkás hétfői egyórás tiltakozó sztrájkja is. A közvélemény körében azonban aggodalom ta­pasztalható, mert a francia kor­mány a szélsőjobboldal elleni rendszabályokkal egyidejűleg intézkedéseket tesz a baloldal ellen is. Vasárnap délután még heves összetűzések voltak Algírban. Az ejtőernyősök és az idegenlégiósok puszta kézzel — lövések nélkül — csaptak össze a lázadókkal. De még így is — mint az Aurore kö­zölte — egy Algírba vezényelt egység kapitánya kijelentette: „Csapatomnak egy nap alatt több sebesültje volt Algírban, mint a kabilföldi harcokban egy egész hó­nap alatt." Vasárnap délben leváltották Gracieux tábornokot, az ejtőer­nyőshadosztály parancsnokát, és Crepin tábornok (Massu utóda az algíri hadtest élén) felhatalmazást kapott a rend helyreállítására. Egész nap katonai erősítések érkeztek Algírba, köztük az idegenlégió gyalogsági egysé­gei is. Mint a megfigyelők kö­zölték, olyan egységeket von­tak össze Algírba, amelyek eddig egyáltalában nem jár­tak ott, és így semmiféle ba­ráti kapcsolatuk nem lehet a lakossággal. A barikádok körül is megerősí­­tették a katonai egységeket és az éjszaka folyamán szögesdrót-aka­­dályokkal körülzárták azokat. Az intézkedéseknek meglett a hatásuk. Hétfőn 12 óra előtt La­­gaillarde, az algériai zendülők egyik vezetője, 700 emberének kí­séretében elhagyta a barikádokat Néhány perccel később Ortiz és csoportja megkezdte a főbarikád szétbontását. A zendülés részvevői egymás után megadták magukat a francia hadseregnek. A területi gárda sok tagja fehér zászlót lengetve átmászott a bari­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next