Népszabadság, 1960. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
2 MÁR AZ IDÉN TÖBBET! Milyen jövedelemforrásokra számíthatunk? Ha az új termelőszövetkezetek már ebben az évben jelentős bevételi forrást akarnak teremteni, nagy gonddal összeállított termelési tervet kell készíteniük. Jó tervet készíteni csak a tagokkal együtt lehetséges, hiszen ha a tagság nem ismeri tennivalóját, munkája nem lesz kielégítő. Ezért ajánlatos, hogy tervkészítéskor minden taggal beszélgessenek, kérjék ki véleményüket: családtagjaival milyen munkát végezne a legszívesebben. Másik fontos tényező, az állatállomány maximális megteremtése, valamint a szálas-, a siló- és az abraktakarmányok megtermelése, amelyet a jó tervnek tükröznie kell. Munkaigényes, de a jövedelmező A tervnek tartalmaznia kell az ipari növények szerepét is, hiszen ez nagyon jelentős bevételi forrása lehet a szövetkezetnek. Nálunk például a cukorrépa 10 éves átlagban 224 mázsát adott katasztrális holdanként, s ennek bevétele — ha a természetben viszszajuttatott takarmány értékét le is számítjuk — 10 ezer forint kát. holdanként. Vetőburgonyából 3 éves átlagban holdanként 120 mázsa termett és ez holdanként 14 700 forint bevételt jelentett, így van ez a dohány, mák és más ipari növények termelésével is. Persze ezek eléggé munkaigényesek, ezért nagyon fontos, hogy a családtagokat is vonják be a közös munkába. Már az első évben ajánlatos, hogy használják ki a kertészkedésben levő lehetőségeket, öntözéses vagy szárazkertészetet létesítsenek. A mi kertészetünkben a paprika, a paradicsom, a káposzta, a vöröshagyma, a görögdinnye igen szép bevételt hozott, kát, holdanként 13 400 forint átlaggal hálálták meg a velük való törődést. Kertészeti növényeknél célszerű, ha három-négy fajtát termelnek, ennél többnek a termelése a munka szétaprózódásához vezethet. 50—100 holdas kertészetet szükséges szakmailag képzett kertész kezére bízni. Az állattenyésztés haszna Gondolniuk kell az új tsz-eknek az állattenyésztésből származó jövedelemre is. Sertéssel például érdemes foglalkozni, gyorsan szaporodó, gyorsnövésű állatfaj. A hússertés 7—8 hónapos korra megfelelő takarmányozás mellett. 105—115 kiló átlagsúlyt ér el és jó jövedelmet hoz a tsz-nek. Ennek leadását lehetőleg olyan időre tervezzék, hogy az új termésből hizlalhassák meg. A marhahizlalásnál most csak a selejttehenek, ökrök és növendékbikák meghizlalására lehet gondolni. Ugyanis vigyázni kell arra, hogy meglegyen a megfelelő tehénlétszám, hiszen ez több tejet, borjút és több istállótrágyát jelent. Több istállótrágya pedig jobb talajerő, nagyobb termés, több takarmány és még jövedelmezőbb állatállomány. Ennek a körforgásnak mindenkor érvényesülnie kell a mezőgazdaságban Ezért még egyszer szeretném aláhúzni, hogy fokozott gondot fordítsanak már most a tervezésnél a takarmánybázis megteremtésére. A mi szövetkezetünkben a lóhere- és lucernavetés területe eléri az egész terület 20 százalékát. És igyekszünk kihasználni a kukoricában, a silókukoricában rejlő lehetőségeket is. Tavaly például silókukoricánk holdanként 320 mázsás termést adott. Ez olcsóbbá és könnyebbé tette az állati termékek előállítását, hús- és tejtermelésünket. Jó és olcsó beruházások A terveknek tükrözniük kell a jó és olcsó beruházásokat is, azt, hogy minél gazdaságosabban teremtsék elő a szükséges férőhelyeket az állatok számára Nálunk tavaly 262 darab szarvasmarhaférőhelyet építettünk egy 102 férőhelyes magtárpadlásos istállót és egy 160 férőhelyes szerfás építkezésű téliesített istállót. Ez utóbbi szerfás építkezési forma. 180 ezer forintba került és igen jól bevált, hiszen egy férőhely alig haladja meg az ezerforintos beruházást és 25—30 évig megfelel szarvasmarha-istállónak. Az alapja salakbeton, fala vörös tégla, a jászol benne betonból készült. Egyiknek a teteje nád, másiknak szarufa közé szorított nád, rajta cseréppel. Az amortizációja évente állásonként 40 forint. Ennél tehát jobb elhelyezési módot ma nem is tudnánk elképzelni. Olcsó és gyorsan felépíthető, a két istállót két hónap alatt saját építőbrigádunk hozta tető alá. Végül amit még tanácsolhatok a kezdet kezdetén az új termelőszövetkezeteknek: egyetértés legyen a vezetők és a tagok között. A szövetkezeti vezetők soha semmit se akarjanak egyes-egyedül megoldani, mindent beszéljenek meg a tagsággal, akkor egészen bizonyos, hogy a tagok elégedettek lesznek tevékenységükkel. Az emberek ugyanis szeretik azokat, akik meghallgatják javaslataikat, megértik őket és törődnek problémáikkal. A jó szövetkezeti vezető ismeri a tagságot, külön-külön emberileg és természetileg is. Tudja, hogy minden ember más- és másképpen gondolkodik ezért mindenkihez meg kell találnia az utat, hogy szót érthessen vele. Sok munkára, nyugodt és megfontolt nevelésre van még szükség ahhoz, hogy a dolgozó parasztság bele tudjon illeszkedni a közösségbe és minél hamarabb túltegye magát a régi, kisparaszti gondolkodási formán. Minél hamarabb válik a paraszt odaadó részesévé a közösség alkotásainak, annál hamarabb lesz áthidalva szívében és lelkében az az űr, amelyet úgy hívunk, hogy bizonytalanság. Bartha András a füzesabonyi Petőfi Tsz elnöke Több mint háromezren vetélkednek a felszabadulási versenyben Komlón Javult a szén minősége Az 1960. évi tervek ismertetése óta megélénkült a verseny a komlói bányaüzemeknél. Az utóbbi néhány héten több mint háromezren tettek éves vállalást. Csapatonként, személyenként még nehéz lenne értékelni a végzett munkát, de a tröszt eredményei már tükrözik a változást: február első harmadában még 4 százalékos elmaradás volt a tervteljesítésben, a szén fűtőértéke pedig 40 kalóriával volt alacsonyabb az előírtnál. A fegyelmezett munka, a gépek jobb kihasználása, a tisztántermelés állandó ellenőrzése, az újabb jó minőségű szenet adó munkahelyek átadása meghozta az eredményt: február 26-ra a bányászok 600 tonnával túlteljesítették esedékes havi előirányzatukat. A komlói bányákból termelt szén fűtőértéke most 30 kalóriával magasabb az előírtnál. (MTI) Tudományos konferencia kezdődött a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola oktatói, szakemberei és hallgatói hétfőn háromnapos tudományos konferenciára gyűltek egybe. Dr. Fekete Zoltán egyetemi tanár, a főiskola igazgatóhelyettese megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a felszabadulás óta a kertészeti kutatók száma a hatszorosára, s a kutatáshoz használt laboratóriumok, felszerelések, eszközök száma is a többszörösére növekedett. Részletesen ismertette a szovjet tudósok, szakemberek nyújtotta segítséget, a tőlük átvett gépesítési és termelési módszereket, amelyek jelentősen meggyorsítják a magyar kertészet és szőlészet fejlődését. Ezután dr. Ormos Imre egyetemi tanár, a főiskola igazgatója felsőoktatásunk megjavításának módszereiről tartott bevezető előadást. Elmondotta a többi között, hogy a mezőgazdaság nagyarányú átalakulása minden eddiginél mélyebbre ható változásokat követel a kertészeti felsőoktatástól is. Példaként ismertette a Szovjetunióban és más szocialista országban már végrehajtott felsőoktatási reformok irányelveit, vázolta az oktatás és a tudományos kísérletek, valamint a gyakorlati termelés közti szoros kapcsolatok megteremtésének lehetőségeit NÉPSZABADSÁG 1960. március 1. kedd Egyesült a vasas- és a kohászszakszervezet Megválasztották az új szakszervezet vezetőségét A vasas- és a kohászszakszervezet kongresszusának küldöttei vasárnap együttes ülésen folytatták tanácskozásukat a vasasszakszervezet székházának dísztermében. A kongresszuson megjelent Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagja, Brutyó János, a SZOT főtitkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, a Központi Bizottság póttagja. Az ülésen részt vett G. Aducci, a Szakszervezeti Világszövetség vasipari tagozatának főtitkára, valamint J. Marillier és P. Krautter, a szövetség titkára. A vasárnapi ülésen a szombaton elhangzott beszámolók és a vita alapján döntöttek a következő két év feladatairól, továbbá arról a javaslatról, hogy a vasas- és a kohászszakszervezet mondja ki egyesülését. A tanácskozáson felszólalt Gáspár Sándor, aki az MSZMP Központi Bizottsága nevében üdvözölte a kongresszust. A Vas- és Gépipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége részéről G. Aducci főtitkár mondott üdvözlő beszédet, Brutyó János pedig a szervezett dolgozók jókívánságait tolmácsolta. Csergő János kohó- és gépipari miniszter a vitában elhangzott több kérdésre válaszolt. Elmondotta a többi között, hogy a műszaki fejlesztés fokozása érdekében gyártástechnológiai korszerűsítési tervet készít a minisztérium. Egyetlen olyan külföldi szerszámgép behozatalát sem engedélyezi a vállalatoknak, amelyek nem szolgálják a gyártástechnológia fejlesztését. Kérte a szervezett dolgozókat, segítsenek az új módszerek bevezetésében. Erre annál is inkább szükség van, mert a termelékenység színvonala még mindig nem kielégítő. Ezután bírálta a túlórák hajhászását, és bejelentette, hogy felelősségre vonják a jövőben az olyan vállalati igazgatókat, akik megszegik a túlórák felhasználására vonatkozó rendelkezéseket. A dolgozók jólétének további emeléséről elmondotta a miniszter, hogy az idén 150 millió forintot költenek a kohó- és gépiparban szociális, kulturális és munkásvédelmi beruházásokra. Fokozottan ellenőrzik, hogy ezeket az összegeket valóban a kívánt célokra használják fel. A felszólalások után a kongreszszus elfogadta a határozati javaslatokat, a többi között azt a javaslatot is, amely kimondja a vasas- és a kohászszakszervezet egyesülését. Ezután került sor a szavazásra, amelynek során megválasztották a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének 111 rendes és 15 póttagját. Az új központi vezetőség a déli órákban megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta a 19 tagú elnökséget, a számvizsgáló bizottságot és a szakszervezet tisztségviselőit. A szakszervezet elnöke Háner József, alelnöke Drahos Lajos és Steinhertz Simon. A szakszervezet főtitkára Török István. Tél végi napsütés a Múzeumkertben. (Kéri Dániel felvétele.) 1934: Tébolyító nyomor — 1960: Tizenkét magánautó Jegyzetek Vasas-bányatelepről A NAPOK CSIGALASSÚSÁGGAL TELTEK. A Pécs melletti kis Vasas-bányatelepen mindig történt valami, ami megremegtette az emberek szívét. A nyilasok és a németek állandóan ott cirkáltak a faluban és senki sem tudta, mi történik vele aznap, otthon találja-e még az este. A félelem — állandó lakó lett. Rákos Lajos vájár este átszaladt Kőmig Jánosékhoz. Látszott rajta, hogy rossz az előérzete. Nyugtalanul ült le s hosszan hallgatott. Szedik az embereket — mondta végül. — Mit tanácsolsz? Elmeneküljek? Érezte, hogy rákerül a sor. Régi munkásmozgalmi harcos, aki verekedett az emberek igazáért. Évek óta feketelistás, ha szanálás volt a bányánál, mindig rajta kezdték. — Jó lenne elbújtatni valahová — vélték a többiek. Késő volt!... Reggel a rosszul függönyözött ablakok mögül rémült tekintetek kandikáltak az utcára. A feltűzött szuronyú csendőrök között ott lépkedett Rákos Lajos, Bencze József és Mátyás Marcell. Asszonyok jajveszékelése és gyereksírás szállt utánuk. Este úgy tudták, Pécsre vitték őket. Nemsokára azt hallották, hogy már a budaörsi laktanyában vannak. A hozzátartozók még reménykedtek, hátha elengedik őket. De a következő üzenet már lesújtó volt: Rákos és Bencze meghaltak. Brutálisan megkínozták őket, még a nyelvüket is kitépték. Mátyás később hazavergődött — összetörve. A rémület úrrá lett a falun. De nem sokáig. 1944. NOVEMBER 27. VOLT... Az éjszaka csípősre fordult. A hideg behúzódott a vásott kabátok alá, a lyukas bakancsokba, pirosra marta az emberek arcát, és könnyeket sajtolt a szemükből. De az emberek nem fáztak! Most már nem ... Ott álltak a Vasas-bányatelepet körülölelő hegyek egyik csúcsán, és Pécs felé figyeltek, ahonnan ágyúk dörejét, géppuskák ropogását hozta a szél. Már hajnalodnak — kérdezték egymástól — vagy a sűrűn fellobbanó torkolattüzek festik pirosra a csillagtalan éjszaka földet seprő szegélyét? Mögöttük a faluban az utolsó kocsira is feldobálták már a bútorokat ... A német katonák eliszkoltak, s most követték őket a nyilasok s a volksbundisták is. Mire a nap felkelt, Vasas-bányatelep felszabadult. A falun lovasok vágtattak át. A nép kitódult az utcára, de keveset látott. A vöröscsillagos katonák már túljártak a hegyen, mindenütt az ellenség sarkában, szorították tovább a németeket. Néhány bátrabb fiatal felkerekedett, gyalog ment be Pécsre, hogy szovjet katonákat lásson. De az idősebbek sem tétlenkedtek. Ott gyülekeztek a kultúrháznál a régi munkásmozgalmi harcosok, a szociáldemokrata és a titkos kommunista párttagok, a szakszervezeti bizalmiak és a régi sztrájkok, tüntetések szervezői. Megalakították a kommunista pártot. Kőnig János vájár, és néhány társa az igazgatóhoz ment, és megmondta neki: — Magára nincs szükségünk. * A PÁRT ELSŐ SZAVA a munkásokhoz az volt: vegyétek a szerszámot, s menjünk dolgozni. A bányamester helyettesét, Vándor Ferenc elvtársat kérdezték meg, hogy mennyi ember kellene a széntermelés megindításához? A vezetőség tagjai sorra járták a házakat, hívták az embereket dolgozni. Az első nap negyvenen láttak munkához. György József, Zeklics János, Szeml András, Sütő József, Róth János és mások. Bizony elkeseredtek, mikor meglátták a már egy hete nem működő bányát. A vágatokban térdig vagy derékig állt a víz, az ácsolatok törötten lógtak, a munkahelyek legtöbbje beomlott. Azt sem tudták hirtelen, hol kezdjék. De akik munkába álltak , nem kérdezték hány órát dolgoznak, mennyi lesz a fizetség, hiszen már nem a DGT, a Hermann Göring Werke tőkéseié, hanem az övék volt a bánya. Az első nap nyolc csille szenet fejtettek. Másnap már nyolcvanan álltak munkába, s aztán, hogy a környékről is eltakarodott az ellenség és helyreállt a rend, jöttek a vidékiek is. Ki gyalog, ki kerékpáron, ki pedig éppen egy arrafelé tartó szovjet katonai járművön. Élelmük nem volt. Amikor leültek „ebédelni”, egyiknek néhány szem sült krumpli, a másiknak kukoricapogácsa, a harmadiknak meg éppenséggel semmi sem került elő a tarisznyájából. S mégis: a kas egyre több szenet szállított. Műszak után az akna köré gyűlve számoltak: ma 60, másnap 80, aztán 100 csille szenet küldtek felszínre. A szakszervezet megbízottai járták a vidéket lovas kocsikkal, teherautókkal s más szállító eszközökkel fuvarozták el a szenet, s élelmiszert, krumplit, babot, szalonnát, húst, tojást, élő baromfit hoztak. A szovjet katonai parancs.