Népszabadság, 1960. április (18. évfolyam, 78-102. szám)

1960-04-01 / 78. szám

A szovjet /K­ovist­ón is fő franciaországi látogatása Hruscsov elvtárs beszéde Lillé városában Lillé, március 31. (TASZSZ) Hruscsov elvtárs — válaszul Laurent polgármester üdvözlő szavaira — a többi között ezeket mondta szerdán a lille-i város­házán: Tisztelt polgármester úr! Tisz­telt hölgyeim és uraim! Az önök gyönyörű hazájában tartózkodva, örömmel látogattam el Lille-be, Charles De Gaulle el­nök szülővárosába,­­. A Szovjetunióban­­úgy ismerik De Gaulle elnököt, mint aki nagy bátorságot tanúsított a második világháború súlyos megpróbálta­tásai idején. Kivívta a szovjet emberek megbecsülését azzal a fá­radhatatlan harccal, amelyet Franciaország felszabadításáért, a német fasiszta megszállók ki­űzéséért, hazája nemzeti becsüle­téért folytatott. De Gaulle tábornokkal először akkor találkoztam, amikor 1944- ben tárgyalni jött Moszkvába. Ezeket a tárgyalásokat akkor siker koronázta: országaink szövetségi és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést kötöt­­­­tek egymással. Franciaországi látogatásunk másfajta körülmények között fo­lyik. Azóta nagy változások tör­téntek a nemzetközi helyzetben. A hidegháború és a fegyverkezési hajsza hosszú évei a francia— szovjet viszonyra is rányomták bélyegüket. Bár még nem oszlot­tak szét teljesen a láthatárt elsö­tétítő felhők, bizonyosan elmond­ható, hogy az utóbbi időben a nemzetközi helyzet jelentősen ki­tisztult, nyilvánvaló jelei vannak a nemzetközi feszültség enyhülé­sének. A különböző országok ál­­lamférfiainak találkozói feltétle­nül hasznosak voltak a béke szempontjából. Mi értékeljük De Gaulle elnök­nek a Kelet és Nyugat jobb meg­értését előmozdító erőfeszítéseit. Reméljük, hogy találkozóink és az elnökkel folytatandó tárgyalá­saink államaink viszonyának megj­avulását, barátságunk erősödését ered­ményezik, ami feltétlenül elő­mozdítja majd az európai és a világbéke megszilárdulását. A De Gaulle elnökkel való talál­kozóknak ezért tulajdonítunk nagy jelentőséget. Hasznos dolgokat tapasztaltunk Franciaországban Nemcsak tárgyalni jöttünk Franciaországba, hanem azért is, hogy megismerkedjünk a tehetsé­ges és szorgalmas francia nép éle­tével. Franciaországi tartózkodá­sunk rövid ideje alatt sok érdekes és hasznos dolgot láttunk, hasznos dolgokat országaink baráti kap­csolatainak fejlesztése szempont­jából. Ma megismerkedtünk az önök városával, az északi iparvidék központjával, ahol szenet bányász­nak, acélt gyártanak, bonyolult gépeket állítanak elő. Különösen kedves számomra Észak-Francia­ország azért, mert sok tekintetben emlékeztet a mi „kovácsműhe­­lyünkre’­, a Donyec-medencére. Felhasználom most az alkalmat arra, hogy a szovjet emberek forró üd­vözletét és baráti jókívánsá­gait tolmácsoljam Lillé lakos­ságának, Észak-Franciaország dolgozóinak. A szovjet emberek most békés munkájukkal foglalkoznak. A Szovjetunió gazdasági élete és kultúrája gyors ütemben fejlődik. Sikeresen teljesítjük hétéves ter­vünket. Az idén csupán a terven felül előállított termékmennyiség meghaladja az egész forradalom előtti Oroszország egyévi ipari termelését. Növekszik a Szovjetunió lakosságának jóléte Amikor minden eszközzel fej­lesztjük gazdasági életünket, min­denekelőtt arról gondoskodunk, hogy maximálisan kielégítsük a szovjet emberek anyagi és kulturális szükségleteit, a leg­jobb feltételeket teremtsük meg az ember, az egyén sok­oldalú fejlődéséhez. Állami költségvetésünk egyhar­­mada közoktatási, tudományos, kulturális, egészségvédelmi és szociális célokat szolgál. Országunkban hatalmas arányú lakásépítkezés folyik. A múlt év­ben például a városokban két­millió-kétszázezer lakás, a fal­vakban mintegy nyolcszázötven­­ezer lakóház készült el. Országunkban ingyenes az or­vosi ellátás. Szakadatlanul nő a kórházak, a gyermekotthonok, az üdülők száma. Országunkban az emberek átlagos maximális élet­kora a forradalom előtti Orosz­országhoz képest több mint két­szeresére — 32 évről 68 évre — emelkedett. A szovjet tudomány és ipar fejlődése lehetővé tette a Föld és a Nap mesterséges bolygóinak felbocsátását, a Hold láthatatlan oldalának lefényképezését. A szov­jet tudósok és technikusok vív­mányait úgy tekintjük, mint a szocialista rendszer feltárta ha­tártalan emberi lehetőségek tanú­­bizonyságát, és úgy véljük, hogy ezeket a vívmányokat az egész emberiség javára kell felhasznál­ni. A szovjet tudósok, hogy megörö­kítsék a francia tudomány kima­gasló egyéniségének és a béke lánglelkű harcosának emlékét, a Hold láthatatlan felén az egyik krátert Frédéric Joliot-Curie-ről nevezték el. Mindenki előtt világos, hogy a gazdaságot, a tudományt és a kultúrát eredményesen fej­leszteni, az életszínvonalat nö­velni csakis tartós békében lehet. Ezért harcol a Szovjetunió oly,áll­hatatosan és következetesen a bé­kéért, a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok bé­kés együttéléséért, minden elgondolásukkal és erőfe­szítésükkel erősíteni igyekeznek államukat és annak gazdasági ere­jét, s nem szeretnék, ha bárki is megzavarná őket ebben. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy nálunk a dolgok a jövőben is úgy haladjanak, ahogyan ma. Ma pedig az a helyzet, hogy nép­gazdaságunk nagy léptekkel ha­lad, emelkedik a szovjet nép élet­­színvonala, fejlődik a tudomány és a kultúra. Területünk felmérhetetlen, természeti kincseink meg­­számlálhatatlanok. A legcse­kélyebb alapunk sincs arra, hogy elégedetlenek legyünk hazánk mai helyzetével. A szovjet népnek esze ágában sincs bármilyen hódításra, egye­nes vagy közvetett agresszióra gondolni, mert az agresszió össze­egyeztethetetlen a mi szocialista rendszerünkkel. Miért lenne jó nekünk a há­ború? Önök is tudják, hogy ha­zánk területe roppant tágas. Ta­lán nem mindenki tudja elkép­­zelni, micsoda távolságok vannak a Szovjetunióban. Moszkva és a Távol-Kelet között több ezer kilo­méter az út. Elég, ha megemlí­tem, hogy a moszkvai és a vlagyi­­vosztoki idő között hét óra az el­térés, ugyanannyi, mint Moszkva és New York között. Népünk szereti hazáját, szocia­lista rendszerét. S ha bárki fejébe venné, hogy megzavarja békés életünket, és kezet emelne rendszerünk­re, a szovjet nép még elkese­Szeretnék őszinte köszönetet mondani dicső városuk lakosságá­nak azért a meleg vendégszerete­tért és szívélyességért, amelyben engem és elvtársaimat részesítet­tek. Mindenütt szívélyesen, ven­­dégszeretően fogadtak bennün­ket, baráti tekintettel és baráti üdvözléssel. Az önök városa vállalkozóinak szíves meghívására megismerked­tem két vállalat — a Prouvost- és a Boussac-gyár — munkájával. Boussac urat már régebben meg­ismertem,­ akkor, amikor Moszk­vában járt. Prouvost és Boussac urak nagyon kedvesek voltak és megköszönöm nekik, hogy lehető­vé tették számomra gyáraik meg­tekintését. Meg kell mondanom, hogy gyártmányaik termelése és minősége méltán tett szert hír­névre, fedettebben küzdene, mint annak idején a hitleri fasiszta hordák ellen. De mi mindent megteszünk, és erőnket nem kímélve továbbra is rajta leszünk, hogy megakadályoz­zuk egy új háború kirobbantását. Ezért mindenkivel leülünk a tár­gyalóasztalhoz, aki találkozni akar velünk, hogy szót értsünk, és biztosítsuk a békét. Engedjék meg, hogy köszönete­­met nyilvánítsam e gyárak mun­kásainak és munkásnőinek, akik meleg szívvel, nagy rokonszenv­­vel fogadtak bennünket. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik gondoskodtak arról, hogy látogatásunk jól szer­vezett és kellemes legyen, a többi között a prefektus úrnak és a pol­gármester úrnak, akik kedvező feltételeket teremtettek lille-i lá­togatásunkhoz. Megköszönöm ezt, s minden jót kívánok önöknek. Éljen Franciaország és a Szov­jetunió népeinek barátsága és együttműködése! (Hosszan tartó taps.) Laurent polgármester Lillé emlékérmét nyújtotta át ezután Hruscsovnak. A szovjet kormány­fő beírta nevét a város arany­könyvébe. Köszönet a vendégszeretetért A szovjet emberek felvirágzást kívánnak Franciaországnak A szovjet emberek minden nép­pel békében akarnak élni. Mély­séges rokonszenvel gondolnak a francia népre, szívből kívánnak nagyságot és virágzást Franciaor­szágnak, s azt szeretnék, hogy or­szágaink barátságban éljenek, sokoldalúan együttműködjenek. (ITaps.) Ha a Szovjetunió és Francia­­ország egyesíti erőfeszítéseit, sokat tehet a békéért, a né­pek biztonságának megszilár­dításáért. A magam és kísérőim nevében köszönetet szeretnék mondani ön­nek, polgármester úr, és mind­nyájuknak, uraim. Nagyon tet­szett nekem a polgármester úr be­széde és kedvem támadt néhány szóban reflektálni rá. Meg kell jegyeznem, hogy ha a szónoki emelvényen kellene vetélkednem önnel, alaposan fel kellene ké­szülnöm és összeszedni magam, hogy megelőzzem (Derültség, taps), de azért nem teszem le a fegyvert, csak elismerem az ön képességeit és kész vagyok ver­senyre kelni önnel. (Taps.) Ami pedig beszédének lényegét illeti, polgármester úr, elmondha­tom, hogy egyetértek azzal, amit mondott. Sőt, mi több, mi teszünk is egyet s mást azért, hogy elér­jük azt a célt, amelyet ön vázolt beszédében. Kijelentem önöknek, uraim, hogy a Szovjetunió népei Hruscsov elvtárs beszéde a roueni díszvacsorán Rouen, március 31. (TASZSZ) Hruscsov szerdán este Rouen­­ban, a tiszteletére rendezett dísz­vacsorán a következő beszédet mondotta: Tisztelt Joxe miniszter úr! Tisz­telt prefektus úr! Tisztelt polgár­­mester úr! Tisztelt uram, a ke­reskedelmi kamara elnöke! Höl­gyeim és uraim! Franciaországi utazásunk vé­géhez közeledik. Természetesen ily rövid idő alatt nehéz teljes képet alkotni egy nagy és oly sokoldalú ország­ról, mint Franciaország. Mégis sok-sok érdekeset láthattunk. Ha az ember Franciaországban uta­zik, mindenütt ősi emlékműveket és ugyanakkor korszerű technikai vívmányokat lát. Az évszázadok hosszú során át Franciaországban fenséges várakat és méltóságteljes székesegyházakat emeltek. Ugyan­akkor a francia nép géniusza a technika olyan mintaszerű alko­tásait teremtette meg, mint a Ca­­ravelle sugárhajtású utasszállító gép, a világ leggyorsabb villany­mozdonyai, a dijoni önműködő vasúti gócpont, a tancarville-i füg­gőhíd és sok-sok más. Nagy érdeklődéssel ismerked­tünk meg az önök szép városával, Normandia ősi fővárosával is. Megtekintettük a híres roueni székesegyházat, láttuk a korsze­rűen felszerelt kikötőt, a patinás normandiai házakat és a háborús romok helyén épült új lakónegye­deket. Meggyőződtünk róla, mek­kora kegyelettel ápolják Rouen lakói nagy földijeik, Corneille és Flaubert emlékét, őrzik a francia nép legendás hősének, Jeanne d’Arc-nak emlékezetét. Rouen fontos utak keresztező­désén fekszik. Békeidőben eleven ipari és kereskedelmi központ, amelyen át a legkülönbözőbb áruk nagy tömege árad. De a há­borúban Rouen a német beözön­­lés útjába került, elkeseredett csaták színhelyévé vált. A roueniak száz évnél is rö­­videbb idő alatt, háromszor élték át a német hódítókkal viselt háború borzalmait, so­kat szenvedtek, és becsülni tudták a béke áldásait. Mindenki tudja, mily nagy ál­dozatot hoztak a szovjet emberek a második világháborúban hazá­juk szabadságáért és Európa más népeinek felszabadításáért a hit­leri területrablók uralma alól. A szovjet nép legjobb fiainak mil­liói hősi halált haltak a csatame­zőkön. A német fasiszta hódítók 1710 várost és munkáslakótelepet, több mint 70 000 falvat romboltak le és égettek fel. 25 millió em­A megpróbáltatások éveiben országainkat a közös ellenség ellen kifejtett harcos együtt­működés fűzte össze. Franciaország joggal lehet büszke derék fiaira, a Normandia-Nye­­men repülőezred pilótáira, akik hervadhatatlan dicsőséget szerez­tek, a szovjet harcosokkal váll­vetve küzdöttek a német fasiszta hódítók ellen. Ez az ezred Moszk­vától a Balti-tengerig dicsőséges harcos utat tett meg. Két és fél év alatt nagyszámú légiharcban vett részt, s e harcokban a fran­cia repülők sok győzelmet arat­tak. Az ezred zászlaját a Vörös Zászló és az Alekszandr Nyevsz­­kij Érdemrend díszíti. A hitleris­ták Nyemen parti ,védem­i von­a­lának áttöréséért cí­mezred külön dicséretet és a „nyemen’" "Kitün­tető címet kapta Negyvenkét re­pülő szovjet érdemrendet kapó*. Marcel Albert és Roland de la Poip főhadnagyok a Szovjetunió Hőse címet érdemelték ki. A francia kormány becsületrenddel, felszabadulási kereszttel és több érdeméremmel tüntette ki az ez­redet. Amikor elcsitultak a harcok, a francia repülők ugyanazokon a gépeken tértek haza, amelyekkel harcoltak. A szovjet és a francia nép barátságának jeléül ezeket a repülőgépeket a francia légierőnek ajándékozták. Ebben az időben írta De Gaulle tábornok J. V. Sztálinnak, hogy a francia kormány és nép nagyra­­becsüli ezt az ajándékot és „a két szövetséges nép mély barátságá­nak fényes tanúbizonyságát látja benne”. Különös örömömre szol­gál, hogy itt, Normandia főváro­sért tettek hajléktalanná. Ha­zánk ebben a háborúban körül­belül 500 milliárd dollárnyi ká­­­rokat szenvedett. Hokan emlékezhetek meg a hős francia repülők bátorságáról, mert Normandia nevének dicsőséget szereztek az orosz égbolton. Az én fiam is a Normandia- Nyemen ezredével azonos frontszakaszon áldozta életét a német fasisztákkal vívott harcban, ő is repülő volt. Mélységesen átérzem mind­azoknak a fájdalmát, akik szeretteiket vesztették el a háborúban. Hiszen újjá lehet építeni val­as­kát, fel lehet szántani pusztasá­gá tett föl­d -hot de­mmi sem adj­­ja vissza szerette­ oket, akik­nek életét derékba törte a háború. Az ember elme nem nyugodhat s­e, hogy a halált hozó háború minden negyedszázadban betör­jön az emberek békés életébe! A föld legnagyobb szellemei felhábo­rodással keltek ki a gyilkolás vak őrülete ellen Köztük voltak Fran­ciaország dicső fiai: Hugó és Mau­­passant, Zola és Jaurés, Romain Rolland és Henri Barbusse. Csak most, a mi korunkban vált gyakorlati lehetőséggé, hogy kiiktassuk a háborút az emberi társadalom életéből. A béke erői győzedelmeskednek a háború erői fölött. Minden világ­részben sok millió becsületes ember emelte fel szavát a béke védelmében. Sikerrel fejlődik és napról napra erősödik a szocialis­ta országok tábora, amely elveti a hódító háborúk módszerét, és a békét, a békés együttélést írta zászlajára. Ez a tábor több mint egymilliárd embert tömörít, és ha­talmas erejét teljesen a béke szolgálatába állítja. Normandia repülői dicsőséget szereztek az orosz égbolton. A roueni toronyóra a béke óráit jelezze! Nemrégen, amikor Indiában, Indonéziában, Burmában és Af­ganisztánban jártunk, ismét meg­győződhettünk arról, hogy ezek az országok, amelyek több mint 500 millió embert számlálnak, te­vékenyen harcolnak az új há­borúk, a hadi készülődések ellen. Sok más ország is ilyen politikát folytat. Mindezek tanúbizonysága szerint, növekszik annak reális lehetősége, hogy megszüntessük a nukleáris kísérleti robbantásokat, véget vessünk a fegyverkezési hajszának és ne tűrjük új háborúk kirobbantását. A dolog rajtunk, minden or­szág népein múlik, és jóra fordul, ha a népek békeóhaja tettekben fog megtestesülni! Emelem poharam népeink ba­rátságára, a világbékére! Igyunk arra, hogy a roueni toronyóra sohase jelezzen más időt, mint a béke óráit!

Next