Népszabadság, 1960. június (18. évfolyam, 129-154. szám)
1960-06-01 / 129. szám
2 NKPSARATISAfI 1960. június 1, szerda A könyvheti könyvek fele már elfogyott Több mint hatmillió forintos forgalom az első három napon Negyedik napja tart az irodalom ünnepe, s az első három napon, a kedvezőtlen időjárás ellenére is csúcsforgalom volt országszerte. Az első napokban több olyan mű teljesen elfogyott, amely az ünnepi alkalomra vagy közvetlenül előtte jelent meg. Az írók Már eddig több mint 50 író látogatott el csaknem 150 vidéki helységbe, fővárosi üzemekbe és az utcákon felállított könyvsátrakba. Meglátogattak termelőszövetkezetet, a gyárakban szocialista brigádokat, sőt, egyes munkásokat is. Legjobb íróink hol ebben, hol meg a másik könyvsátorban dedikálják műveiket. Az író- és olvasótalálkozások hasznossága mindenekelőtt abból mérhető le, hogy a közönség főként a mai magyar irodalom termését vásárolja. Az olvasók keresik (gyakran már hiába) Darvas József, Dobozy Imre műveit, elkapkodták Rideg Sándor új regényét, a fiatal Simon Lajos verskötetét, s igen sokan viszik haza Tamási Áron, Hidas Antal, Keszthelyi Zoltán, Oravecz Paula, Veres Péter, Földeák János, Barabás Tibor és Erdős László köteteit. Helyes kiadási politikára vall klasszikusaink műveinek megjelentetése. Petőfi, a háromféle, s nagy példányszámú kiadás ellenére sem sok, Jókai-művekből minden kevés. Magasra szökött a könyvek iránt az érdeklődés a gyárakban, a bányákban és a termelőszövetkezetekben. A Csepel Vas- és Fémműben és a barcsi termelőszövetkezetben, Miskolcon és Karcagon, Pécsett és Vas megyében az első napokban több százezer forintért vásároltak könyvet a munkahelyeiken a bányászok, a tsztagok, a vasasok és a pedagógusok. A kisebb gyárakban, üzemekben egy-egy, a nagyobbakban üzemegységenként külön könyvsátor várja az olvasókat. Nagyon jellemző, hogy olyan nem éppen könnyű olvasmánynak mondható külföldi irodalmi alkotások, mint például Thomas Mann és Quasimodo könyve milyen népszerűségre tett szert vidéken is. Solohov A hazáért harcoltak című műve mellett a Varázshegy, és Quasimodo műve fogyott el leghamarabb, nemcsak a Nemzeti Színház előtti sátorban, hanem például Karcagon is. Az érdeklődésre jellemző, hogy a könyvhétre megjelenő könyvek fele már elfogyott. Igen sokan vásárolnak négy-öt kötetet is. A műszaki érdeklődésű olvasók a népszerű műszaki munkákat keresik, sajnos ilyenből rendkívül kevés van. Az első három napon az eddigi jelentések és becslések szerint több mint hatmillió forintért vásároltak könyvet az olvasók országszerte. A kilátások szerint az idei könyvhéten sokkal több könyv fogy el, mint eddig bármikor. K. S. A könyvhét egyik ifjú vásárlója a Kálvin téri „Móra Ferenc’* könyvsátor előtt. A négyzetes kukoricavetésnél fészkenként két-három tövet kell meghagyni A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatója A kukorica nagy terméshozamának egyik fontos feltétele, hogy a termelők területegységenként kellő számú növényállományt neveljenek. Ennek jelentősége különösen a hibridkukorica termesztésénél nagy, hiszen a fajták több termést csak sűrű növényállományban adnak. Az országos kukoricatermesztési tanácskozás megállapítása szerint ajánlatos a kukorica holdankénti főszámát a helyi körülményeknek megfelelően az Alföldön 15 000 —22 000-re, a Dunántúlon pedig 18 000—22 000-re növelni. A Földművelésügyi Minisztérium szakemberei ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet, hogy a szemre és silóra négyzetesen vetett kukorica növényállományát úgy kell kialakítani, hogy fészkenként 2 tőnél kevesebb és 3 tőnél több ne maradjon. Ez a növénysűrűség lehetővé teszi a kukoricanövény és a csövek teljes kifejlődését. Ha fészkenként kettőnél kevesebb a tőszám, akkor kevés lesz a termés, ha háromnál több, akkor a kukorica legértékesebb része, a cső, nem fejlődik ki megfelelően. Ahol a körülmények miatt sorosan vetettek, a holdankénti növényszámot itt is a fentieknek megfelelően kell kialakítani. Rendkívül fontos, hogy a tenyészidő különböző szakaszában mindenütt ismerjék a kukoricatáblák állományát, mert az esetleges ritkítást csak ebben az esetben lehet szakszerűen elvégezni. A tőszám növelésével 29—30 százalékos terméstöbblet érhető el, tehát azok a gazdaságok, ahol ennek nem tulajdonítanak jelentőséget, a termés egyharmadárólegynegyedéről mondanak le. A ritkítást nem kell elsietni, leghelyesebb, ha a második kapálás után kerül rá a sor. Ügyelni kell arra, hogy a felesleges töveket a fészekből ne kapával, hanem kézzel távolítsák el. A ritkításnál mindig számoljanak a művelés, a kártevők és a betegségek okozta csökkenésre is. (MTI) Mégis a saját pénzükön mulattak Éppen három esztendeje annak, hogy a Miskolci Vízművek igazgatója, főmérnöke és főkönyvelője az egyik miskolci étteremben „zártkörű” bankettet tartott. Hogy erre mi szolgáltatta az alkalmat, azt most már nem lehet pontosan megállapítani. Meglehet, hogy a vízművek éppen akkor volt hét éves és három hónapos. Meglehet, hogy a vezetőség egyik tagja ekkor töltötte be harminchatodik évét. Az összejövetel azonban kétségkívül megtörtént. Ezt tanúsíthatja többi között az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a városi tanács néhány beosztottja is, akik szintén részt vettek a banketten, s együtt iszogattak a házigazdákkal — záróráig. De miért kell ezen fennakadni? — kérdezhetnék. Hiszen a jó bort az ember nemigen veti meg, még akkor sem, ha hivatalosan vízügyekkel foglalkozik. S ez így is van. Csakhogy... Ez a mulatozás az állam pénzén történt! Amikor ugyanis eljött a záróra, az igazgató a zsebére ütött és igazi gavallériával kifizette az egész számlát. Másnap azután az összeget elszámoltatta a munkásellátás terhére. Az utóbbi három évben azután több alkalommal is megismételték ezt a módszert. Kerestek valami hivatalosnak látszó ürügyet a bankettezésre, utána az igazgató fizetett, majd elszámoltatta az egészet a munkásellátás terhére. Dehát addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. S így van ez még akkor is, ha egyébként vízügyi szakemberek vigyáznak erre a korsóra. Ez történt most is. A múlt évben az egyik ottani dolgozó megelégelte ezeket az állami pénzen rendezett banketteket és bejelentést tett a Népi Ellenőrző Bizottságnál. S ennek nyomán megindult a vizsgálat. Megállapították, hogy a Miskolci Vízművek vezetői harminckétezer forintot költöttek el jogtalanul az állam pénzéből. Ebből huszonkétezer forintot üzemi és egyéb rendezvények alkalmával, tízezer forintot pedig a különböző vendéglőkben tartott „zártkörű ivászatokon””. A vizsgálat befejeztével pedig javasolták a városi tanács végrehajtó bizottságának: vonják felelősségre a mulatozókat. Nos, ez nemrégen meg is történt. Határozatot hoztak az igazgató leváltására. Ezenkívül az igazgatót, a főkönyvelőt és főmérnököt fegyelmileg kötelezték a bankettek költségeinek megtérítésére is. Ha tehát sokára is, de az állam pénze mégiscsak megtérül. S feltehetően, ha ezek az emberek felelősségre vonásuk évfordulóján — szokásukhoz híven — ismét bankettet rendeznek, azt már majd a sajátjukból és nem az állam pénzéből fogják kifizetni. , Nagy András Terlyster szövetet gyárt a Hazai Fésűsfonó A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárban újfajta szövet előállítását dolgozták ki, amelynek fonala a gyapjún kívül poliészter alapanyagú szintetikus szálat is tartalmaz. A szintetikus szál hozzákeverése előnyösen megváltoztatja a szövet tulajdonságait: az új szövet — a Terryster — rugalmas, megázás esetén nem gyúródik és — ami a legfontosabb — vasalástartó. Ezért különösen alkalmas nadrágok és berakott szoknyák készítésére. Az új eljárás bevezetéséhez sok gyártási nehézséget kellett megoldani. A felhasznált szintetikus szálak nehezen festhetők, mert mindössze 0,2 százalék nedvességet fogadnak magukba, ellentétben a gyapjúval, amely 17 százalék nedvességet vesz fel. A festésre túlnyomással működő festő- és szárítógépet vásároltak Angliából Az újfajta szövetből ebben az évben már jelentős exportrendelést is teljesítenek és a belkereskedelemnek is 30—10 ezer négyzetmétert biztosítanak. A Terlyster szövet méteráruként nem kerül forgalomba, hanem a ruhaipar dolgozza fel, amely megfelelő gyártástechnológiát dolgozott ki vasalására. Nagyobb jövedelmek, igényesebb vásárlók Az emberek fogyasztása jövedelmük emelkedésével átalakul; táplálkozási, ruházkodási szükségleteik kielégítése után más, az életet megkönnyítő, szebbé formáló árucikkeket kívánnak vásárolni, s mindinkább gondolhatnak kulturális szükségleteik kielégítésére, szórakozásra is. S hogy ez mennyire így van, jól illusztrálható a háztartásstatisztikai adatok alapján a munkás- és alkalmazottcsaládok fogyasztásának öszszehasonlításával. Azok a családok, amelyekben az egy családtagra jutó havi jövedelem 800 forint, átlagosan csaknem kétszer annyit költenek élelmiszerre, mint az olyan családok, ahol az egy tagra jutó havi jövedelem csak feleakkora, viszont ruházkodási szükségleteik kielégítésére több mint háromszor annyit fordítanak, négy és félszer annyit lakberendezésre és egyéb tartós fogyasztási cikkekre stb. A leggyorsabban növekszik a tartós iparcikkek forgalma A lakosság tehát a jövedelememelkedésnél gyorsabban növeli vásárlását iparcikkekből, főként a tartós fogyasztási cikkekből (bútorból, villamos háztartási gépekből, rádióból, stb.), viszont élelmiszerfogyasztása kisebb mértékben emelkedik. Erre utal a kiskereskedelmi forgalom alakulása is. A kiskereskedelmi forgalom az utolsó öt év alatt 40 százalékkal emelkedett, ezen belül a tartós fogyasztási cikkek forgalma kétszer olyan gyorsan, 80 százalékkal. Ez a tendencia érvényesül a második ötéves terv időszakában, legalábbis két alapvető okból. Növekszik a lakosság életszínvonala: az egy főre jutó reáljövedelem 26—29 százalékkal emelkedik; megkezdődik a 15 éves lakásfejlesztési program, amelynek keretében a tervidőszakban 250 ezer új lakás épül, javul az egészségügyi ellátás stb. Végbemegy és lényegében lezárul a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A termelőszövetkezetek döntő többsége megerősödik, tagjainak jövedelme fokozatosan növekszik, kibontakozik a falu általános gazdasági és kulturális fejlődése. 1958-ban például 100 forint élelmiszerfogyasztásra a munkás- és alkalmazottcsaládoknál 103 forint, termelőszövetkezeti családoknál 85 forint, az egyéni gazdálkodóknál csak 67 forint iparcikk és egyéb vásárlás jutott. A termelőszövetkezeti parasztság viszonylag többet költ ruházkodásra, lakberendezési, lakásfelszerelési és egyéb tartós fogyasztási cikkekre, rádióra, motorkerékpárra stb., mint az egyénileg gazdálkodó parasztság. Nemcsak többet, hanem jobbat és szebbet is A jövedelmek emelkedésével nemcsak arról van szó, hogy a lakosság kereslete mindinkább az iparcikkek felé irányul, hanem arról is, hogy szükségleteit színesebben, választékosabban igyekszik kielégíteni. Nemcsak többet, hanem jobbat, szebbet is kíván vásárolni. Ha például az embereknek már két-három ruhájuk van, a továbbiaknál sokkal igényesebb vásárlókká válnak. És ha már nem gond a „mindennapi kenyér”, jobb, drágább ételek fogyasztására gondolnak, növekszik keresletük a hús, a tojás, a vaj stb. iránt. 1955-ben például a munkásalkalmazott háztartások egy tagjára átlagosan 84 dkg vaj, 109 db tojás, mintegy 8 kg sertéshús jutott, 1958-ban viszont 136 dkg vaj, 149 db tojás, csaknem 15 kg sertéshús stb. A jövedelememelkedéssel egyidejűleg nemcsak az árucikkek (élelmiszer, iparcikk) vásárlásának fokozódásával és összetételének változásával, valamint választékos kereslettel kell számolni, hanem olyan irányú változás is bekövetkezik, amely szerint a lakosság jövedelmének mind nagyobb hányadát költi szolgáltatásokra: a házi munkát megkönnyítő (takarítás, tisztítás stb.), a testápolási (fodrászat, kozmetika stb.), szórakozást nyújtó intézmények szolgáltatásaira. Ezek a jelenségek, mint említettük, tendenciában már most is érvényesülnek, vagyis növekszik az iparcikk-fogyasztás aránya az összfogyasztáson belül, az élelmiszerfogyasztás belső összetétele is javul: több vitamindús táplálékot és fehérjét fogyaszt a lakosság stb. Ám az még korántsem érte el a kielégítő fokot. Bár kalóriafogyasztásban elérjük, sőt túlhaladjuk a fejlett kapitalista országokat, de az egészséges táplálkozás, a vitamindús tápanyagok stb. fogyasztása tekintetében elmaradunk azoktól. A ruházatnál hasonló jelenségek tapasztalhatók. Éppen ezért a második ötéves terv gyorsabb ütemű növekedést irányoz elő a húsfélék, a tej- és tejtermékek, a tojás, a cukor egy főre jutó fogyasztása mint a kenyér, liszt, zsír, zsiradék, burgonya stb. tekintetében. Továbbá a ruházati cikkeknél még az előbbieknél is nagyobb ütemű fejlődést ír elő és még ennél is gyorsabb növekedést a vegyes (tartós) iparcikkek területén. Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy a második ötéves terv időszakában a jövedelmek további emelkedésével a fogyasztás öszszetétele lényeges átalakuláson fog keresztülmenni, hanem azt is, hogy igényesebb vásárlók választékosabb keresletét kell majd kielégíteni. A lakosság magasabb igényének kielégítésére megvan a törekvés. Csupán 1959-ben csaknem 5000 új cikk és választék került forgalomba. A konfekcióiparban például 1959. I. félévében kétszer annyi női ruha modellt gyártottak, mint 1956 I. felében. Jelentősen fejlődött a kereskedelem is. Ezekről tanúskodnak egyébként a mindinkább gazdagodó kirakatok. Ami elmarad a fogyasztók igénye mögött A növekvő igények kielégítése egyes területeken — legalábbis átmenetileg — a termelés korlátaiba ütközik. Vonatkozik ez például egyes élelmiszerekre, mindenekelőtt a húsra. Húsfogyasztásunk az utóbbi években, főleg tavaly jelentősen nőtt, s idén például meg kell elégednünk a tavalyi ellátási szint tartásával. A fogyasztói kereslet kielégítésének mértéke és iránya tekintetében azonban a lehetőségek figyelembevételével sem értük el minden téren a kellő színvonalat. Vannak például olyan cikkek, amelyek termelésében különösebb akadályok nem