Népszabadság, 1960. augusztus (18. évfolyam, 182-206. szám)

1960-08-02 / 182. szám

2 Megkezdődött a gabonaértékesítés Az egy-másfél évvel ezelőtt alakult termelőszövetkezetekben az idén még csak korlátozottan érvényesíthették a nagyüzemi termelési módszereket, hiszen a kalászosok zömét a tagok még egyéniként, kis parcellákba vetették. A közös gazdálkodás nagyobb anyagi lehetőségei azonban a gondos növényápolásban, az alapos és szakszerű műtrágyázásban máris kifejezésre juthattak. Országszerte búgnak a cséplőgépek, s bebizonyosodik, hogy az új közös gazdaságok gazdag termést takarítottak be, és lényegesen többet adnak közfogyasztásra is, mint tavaly. Zala megyében, ahol a termelőszövetkezetek többsége egymásfél évvel ezelőtt alakult, a múlt évihez viszonyítva mintegy 250 vagonnal több gabonát értékesítenek a közös gazdaságok. Söjtör község egyéni gazdái a múlt évben mindössze 700 mázsa kenyérgabonát adtak el. Az ugyanitt létrehozott Alkotmány Termelőszövetkezet, amely holdanként 220 kiló műtrágyával serkentette gyorsabb fejlődésre a kalászosokat, már az idén 1400 mázsa gabonával járul hozzá az ország ellátásához. Hahót község parasztsága átlagosan 3—4 vagon gabonát adott el a múlt években, most az első közös aratás után ugyanennek a községnek a szövetkezeti gazdái ugyanazokról a földekről 13 vagon kenyérnekvalót értékesítenek. Az eladásra szánt gabonát a termelőszövetkezetek a cséplőgéptől szállítják az átvevőhelyekre. A Terményforgalmi Vállalat Zalai megyei magtáraiban már eddig 15 000 mázsa gabona gyűlt össze. A Békés megyei Battonya község egyik legfiatalabb szövetkezete, a 2500 holdas Kossuth az idén 14 mázsás búzatermést takarított be olyan földekről, ahol a korábbi években már 8—9 mázsás átlag is jó termésnek számított. A jó termésből bőven jut a tagoknak is. Fejenként 3 mázsa kenyérnekvalót osztanak ki. Az előző években, amíg a szövetkezet tagjai egyénileg gazdálkodtak, úgyszólván csak a saját szükségletükre termeltek, az idén viszont — a vetőmagon és megfelelő mennyiségű tartalékon felül — nem kevesebb mint 20 vagon búzát adnak el az államnak. A Komárom megyei Csatka községben gazdálkodó Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai is elégedettek az első közös aratás eredményeivel. Az idén a községi átlag búzából elérte a 10 mázsát holdanként. Rozsból ugyancsak 10 mázsa, tavaszi árpából pedig 11 mázsa volt a hozam. Tavaly ebből a községből egyetlen mázsa gabona se jutott közfogyasztási célokra, az idén viszont már Csatka termelőszövetkezeti község lakói is három vagon kenyérgabonával járulnak hozzá az ország ellátásához. Baranya megye termelőszövetkezetei mintegy 90 000 mázsa kenyérgabona értékesítésére kötöttek szerződést a Terményforgalmi Vállalattal. Ez több mint kétszerese annak a mennyiségnek, amit a múlt évben adtak el az államnak a megye közös gazdaságai. Az emelkedést csak részben magyarázza a szövetkezetek számának növekedése, a többlet nagy része a korszerűbb gazdálkodásnak köszönhető. A sellyei járásban például másfél-két mázsával emelkedtek a hozamok, annak ellenére, hogy az időjárás kedvezőtlenebb volt a múlt évinél. A közös munka, a gépállomások segítsége, a nemesített vetőmag és a műtrágya használata eredményeként a járás községei az idén átlagosan 100—200 mázsával több kenyérgabonát adnak az országnak, mint tavaly. A sellyei járás egyénileg dolgozó parasztsága a múlt évben mindössze 6800 mázsa kenyérgabonát értékesített. Az idén ugyanarról a területről ugyanazok, de már szövetkezetekbe tömörült gazdák 13 000 mázsa gabona értékesítésére kötöttek szerződést a Terményforgalmi Vállalattal. (MTI) A Sajó és a Hernád után most a Tisza mentén védekeznek az árvíz ellen Minden óvóintézkedést megtettek a kár elhárítására Az észak-magyarországi folyók, a Sajó, a Hernád és a Bódva völgyében lassan visszatér az élet a rendes kerékvágásba. A Bódva már végig apad, s a Hernád mentén is húzódik vissza medrébe a kiöntött víz. A mélyebben fekvő területekről a lakosság árkok ásásával vezeti vissza a vizet a folyóba. Elmúlt a veszély a Sajó völgyében is. A napokig tartó hősies védekezés, sikerre vezetett: a folyó sehol sem tudta átszakítani a gátakat. A Sajó által legjobban veszélyeztetett községeknél, Sajónémetinél, Sajópüspöki és Dubicsány térségében — a víz vasárnapra csaknem egy métert apadt. Sajónémetinél, ahol a gátakon átcsapott áradat több ezer holdnyi területet öntött el, a víz visszahúzódása után mintegy nyolc méter szélességben átvágták a töltést és csaknem másfélmillió köbméter belvizet vezettek vissza a mederbe. A Sajó és a Hernád árhulláma szinte egyszerre érkezett a Tisza Borsod megyei szakaszához. Sarud, Poroszló és Tiszabábolna térségében a Tisza áradása következtében elrendelték az elsőfokú készültséget. A miskolci vízügyi igazgatóság előrejelzése alapján ebből a térségből napok óta hordták a terményt az ártól veszélyeztetett területről. Vasárnap hajnalban Poroszló határából száz traktor vontatású pótkocsival mentették a gabonát az ártérről. A Tisza hullámterében levő úgynevezett nyári gátakat szombatról vasárnapra virradó éjjel a Tisza menti községek egész lakossága erősítette. Vasárnap honvédségi és tűzoltósági alakulatok is segítettek a falvak lakosságának, hogy megvédjék a hullámtérben levő több ezer holdnyi kukorica- és burgonyaföldeket. A tiszapalkonyai térségben hatvencentis nyúlgátakat emeltek. Ezt a víz egy helyen áttörte ugyan, de a szakadás helyét sikerült eltömni. Szolnok megye területén négy nap alatt 564 centimétert emelkedett a víz szintje; a tetőzésre kedden-szerdán számítanak. A tanácsok, a vízügyi igazgatóság szervei és a termelőszövetkezetek minden óvóintézkedést megtettek. Vasárnap és hétfőn Tószeg, Vezseny, Nagykörű, Tiszabő és több más község határában több száz ember dolgozott a hullámtereken, erősítette a nyári gátakat. A szövetkezeti gazdák mintegy 35 000 holdnyi hullámtérről megkezdték a termés behordását. Két nap alatt több mint ezer kocsi szénát, kévébe kötött kalászost helyeztek biztonságba. A Bodrogon végigvonuló árhullám vasárnap Sárospatakon tetőzött. A Bodrogzug belvizeinek elvezetésén Bodrogkeresztúrnál KISZ ifjúsági tábor dolgozik. A MÁV Északi Járóműjavító Vállalat dolgozói az idén öt százalékkal több mozdonyt javítanak, mint tavaly. Most épül, csaknem 200 millió forintos költséggel, egy új műhely diesel-motorkocsik javítására, amelyet 1961-ben adnak át. Képünkön: az épülő új műhelycsarnok. NÉPSZABADSÁG 1960. augusztus 2. kedd Alkotmányi versenyhónap kezdődött a Lenin Kohászati Művekben A Lenin Kohászati Művek kiváló dolgozói a múlt hónap közepén megtartott ankétjükről felhívással fordultak a gyár dolgozóihoz: eddigi eredményeik javítására augusztus 1-től 30-ig tartsanak alkotmányi versenyhónapot. A felhívást termelési tanácskozásokon tárgyalták meg, s ahhoz valamennyi üzem dolgozói csatlakoztak. A versenyhónap első napján, hétfőn, röpgyűléseken méltatták az alkotmány törvénybe iktatásának jelentőségét és elhatározták, hogy augusztusban az eddiginél is jobban dolgoznak a tervek, felajánlások teljesítéséért. Egyik legfőbb teendőjüknek az úgynevezett tételes elmaradás csökkentését, az árukiszállítás növelését tekintik. (MTI) Intézkedések a hengerelt anyagok súlytöbbleteinek csökkentésére (Tudósítónktól.) A Népszabadság május 12-i száma „Tűrhetetlen tűrés” című írásában foglalkozott a hengerelt gyártmányok súlyfeleslegeivel. A melegen hengerelt áruk, ha meg is felelnek a szabványelőírásoknak, többnyire súlytöbblettel készülnek. Ezért ha a felhasználók tonnában — a számlálás így történik — meg is kapják a rendelt anyagmennyiséget, folyóméterben, négyzetméterben már nem mindig. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság körülbelül 50 ezer mérés alapján megállapította, hogy az átlagos súlyfelesleg 2,3 százalék, ami körülbelül 25 ezer tonna többletanyag-felhasználást jelent évente A gazdasági bizottság nemrégen elfogadta a kohó- és gépipari miniszter, valamint a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökének jelentését, amely intézkedik a többletsúlyok csökkentéséről. Az idén már többféle hengereltáru szabványelőírásait módosították. A szabványmódosításokra jellemző, hogy csökkentik az eddigi tűréseket és különösen csökkentik a megengedett súlytöbblet határát. Ez év végén a melegen hengerelt gyártmányok 70—75 százaléka már ilyen „szűkített” szabványokkal készül. A minisztérium megfelelő intézkedési tervet készített a súlytöbbletek csökkentésére. Az intézkedések között szerepel a hengerek minőségének javítása, a hengerek üregezésének módosítása, a gyártásközi ellenőrzés megszigorítása, a gyakoribb henger-utánállítás, a mérlegelés megjavítása és így tovább. Ez év október 1-től néhány terméknél: a kis és nagy vasúti síneknél, a 40—80 mm átmérőjű koracéloknál, a közép- és durvalemeznél — a felsorolt termékek alkotják az összes hengereltacél-termelésünk 30 százalékát — kísérletképpen bevezetik a névleges súlyban történő számlázást. A névleges súlyban való számlázásnál a megrendelő nem fizeti meg a fölösleges többletsúlyt. A névleges súlyra való áttérés a bérezésnél is a névleges súlyú elszámolást teszi szükségessé.. Fél év tapasztalatai alapján értékelik majd ezt a módszert és szükség esetén újabb intézkedéseket foganatosítanak. A felsorolt intézkedések nyomán előreláthatólag a rúd- és idomacélnál, a betonacélnál, a durva-, a közép- és finomlemezeknél 1961 végéig a kimutatott súlyfeleslegek 38 százalékát, évente mintegy 8600 tonna acélt takarítanak meg. Potsdam szelleme nem szállhat sírba! TIZENÖT ÉVVEL EZELŐTT írták alá a hitlerizmus feletti győzelem vezető hatalmai — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia — korunk történetének egyik jelentős, sőt, talán legjelentősebb okmányát: a potsdami szerződést. E szerződés nemcsak a benne kifejtett elvek és határozatok miatt jelentős okmánya korunk történetének, hanem azok miatt a tapasztalatok miatt is, amelyek a szerződésben foglalt következtetésekhez vezettek, s amelyeket népmilliók szenvedései és hősi áldozatai hitelesítettek. A potsdami szerződés történelmi jelentősége azonban nemcsak abban van, hogy levonja a hitleri háborúban, s általában a nácizmussal kapcsolatban szerzett tapasztalatok tanulságát, hanem abban is, hogy előremutat a jövőre, s megvilágítja az utat, amelyen az emberiségnek haladnia kell, ha el akarja kerülni, hogy a fasizmus — az imperializmusnak ez a végletes formája — ismét katasztrófába sodorja az emberiséget. A szerződés egyik legfontosabb passzusa az, amely kimondja: „Szilárd és megingathatatlan elhatározásunk, hogy megsemmisítjük a német militarizmust, és nácizmust, s gondoskodunk arról, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világ békéjét ... Végérvényesen szétzúzzuk a német vezérkart, amelynek több ízben sikerült felélesztenie a német militarizmust... Felszámoljuk vagy ellenőrizzük a német ipar mindazon ágait, amelyeket haditermelés céljára lehetne felhasználni ... Nincs szándékunkban megsemmisíteni vagy rabságba vetni a német népet, de a németek csak a nemzeti szocializmus és a militarizmus kiirtása után számíthatnak megfelelő létre, és egy helyre az Egyesült Nemzetek Szervezetében.2. Mi valósult meg ebből a fogadalomból, amelyet a történelmi helyzet, s a világ népeinek az a legfőbb kívánsága diktált, hogy megszabaduljanak a háborús fenyegetéstől? Valóban megtettek-e mindent a potsdami egyezményt aláíró hatalmak — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia —, hogy megsemmisítsék a német militarizmust és a nácizmust? A HÁBORÚT KÖVETŐ ÉVEK TÖRTÉNETE azt bizonyítja, hogy a Potsdamban lefektetett alapelvekhez és alapvető közös célkitűzésekhez csak a Szovjetunió ragaszkodott következetesen, s igyekezett a felvetődött problémákat a potsdami szellemben, tehát a béke és biztonság szellemében megoldani. Meg lehet állapítani azt is, hogy a Szovjetunió javaslatai, amelyek a német kérdés rendezésére vonatkoznak, mindenkor figyelembe vették az adott helyzet realitásait és valamennyi érdekelt nemzet jogos biztonsági igényeit. Ezzel szemben a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok, úgyszólván a háború befejezésének pillanatától fogva szakadatlanul azon fáradoznak, hogy félretolva a német nemzeti követeléseket, újból szerephez juttassák a militaristákat, és felhasználják őket agresszív céljaikra. Nyugat-Németország felfegyverkezése és bekapcsolása az atlanti katonai szervezetbe, olyan helyzetet teremtett, hogy Adenauer kancellár kijelenthette a bonni parlamentben: megtörtént „Jalta és Potsdam szellemének sírbatétele”. Az egész hidegháborús irányzatnak, amely oly nagy helyet foglal el a nyugati hatalmak háború utáni politikájában, kezdettől fogva egyik lényeges célkitűzése volt: sírba tenni azt a szellemet, amely egyesítette a hitlerizmus ellen hadra kelt népek fegyvereit és kimondta a történelem ítéletét a nácizmus és szövetségesei felett. A potsdami szerződésben, amelyen a Szovjetunió miniszterelnökének neve mellett ott áll az Egyesült Államok elnökének és Nagy-Britannia miniszterelnökének neve is, a nagyhatalmak kötelezettséget vállaltak a német militarizmus és nácizmus megsemmisítésére. Ezzel szemben az amerikaiak kezdettől fogva támogatták és felhasználták a nácikat Nyugat-Németországban. A lappangó náci fertőzési gócokat élénk virulenciához segítette a hidegháborús amerikai politika, amely nemcsak Nyugat-Németországban, hanem magában az Egyesült Államokban és egész befolyási körzetében, a nácizmus jellegzetes módszereit alkalmazta. De nemcsak arról van szó, hogy kedvező atmoszférát teremthettek a német fasizmus feléledéséhez, hanem arról is, hogy közvetlen támogatást nyújtottak gyakorló fasisztáknak, s nemcsak eltűrték, hanem egyenesen elősegítették, hogy volt náci vezetők tekintélyes állami posztokat töltsenek be a Német Szövetségi Köztársaságban. Ami pedig a német militarizmus megszüntetésére tett fogadalmat illeti, az amerikaiak és az angolok éveken át mindent elkövettek a hitlerista tisztikar és a különböző náci fegyveres alakulatok vezetőinek rehabilitálására és felhasználására. MÁR 1951 ELEJÉN ELKEZDTÉK a nürnbergi ítéletek hivatalos revízióját és „kegyelmi úton” egész sereg náci háborús bűnös előtt nyitották meg a börtönajtót. E „kegyelmi ténykedés” összefüggései az atlanti rendszer agreszszív terveivel, a nyugatnémet Bundeswehr felállításával és bekapcsolásával a NATO-szervezetbe, ma már teljesen világosan állnak a világ közvéleménye előtt.