Népszabadság, 1960. október (18. évfolyam, 233-258. szám)

1960-10-07 / 238. szám

Mit tehetünk a sertéshizlalás fejlesztéséért? az állattenyésztés fejlesztésének és a hizlalás növelésének előseregítésére a párt és a kormány ez év tavaszán különböző átmeneti intézkedéseket hozott. Ezek az átmeneti intézkedések jelentősen elősegítik az ismeretes kettős feladat végrehajtását. Az átmeneti intézkedések világosan és félreérthetetlenül arra hívják fel a figyelmet, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állatállományának maximális növelése mellett az ország húsellátása érdekében, a háztáji állattenyésztésre és hizlalásra is elengedhetetlenül szükség van. Ezért, helyes, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a közös takarmánykészletek biztosítása és az államnak történő eladás mellett, megfelelőképpen gondoskodnak a háztáji állattartáshoz szükséges takarmányról is. A szövetkezetek adjanak át takarmányt feleslegükből azoknak a tagoknak, akik az állammal szerződést kötöttek állatok nevelésére, hizlalására. Különösen szükséges ez ott, ahol a munkaegység alapján kiosztott takarmány erre nem elegendő. Támogatnunk kell a még egyénileg termelő paraszti gazdaságok állattenyésztését, hizlalási tevékenységét is. Ezért az állam termelési biztonságot teremt számukra azzal, hogy a szerződött állatokat kedvezően értékesíthetik akkor is, ha a jövőben a szövetkezeti gazdálkodás útját választanák. A sertéstenyésztés és hizlalás tekintetében oly fontos kocaállomány ez év márciusa óta június végéig az átmeneti intézkedések hatására a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 56 ezerrel, a háztáji gazdaságokban 54 ezerrel, az egyéni gazdaságokban pedig 29 ezerrel, összesen 139 ezerrel növekedett. Ez a szám azt mutatja, hogy a sertéstenyésztés fejlesztését a tanácsi és egyéb államigazgatási szervek magukévá tették. A termelőszövetkezetek mostanáig az államtól már mintegy 86 ezer, a háztáji gazdaságok pedig mintegy 47 ezer anyakocának való kocasürdőt kaptak; a termelőszövetkezetek állami hitelből, a háztáji gazdaságok pedig sürdővel történő törlesztésre. A sertéshizlalást vizsgálva, azonban megállapítható, hogy az átmeneti intézkedések koránt sem érvényesültek olyan mértékben, ahogyan azt a népgazdaság érdeke megkívánja. A termelőszövetkezetek dicséretes erőfeszítést tettek a sertéshizlalás fokozására. A fő nehézség azonban abból adódik, hogy a szövetkezetekben általában ugyan elég takarmány van, de hiányzik a megfelelő süldőmennyiség, és az elegendő férőhely, viszont a háztáji gazdaságokban van süldő, van férőhely, de a tagok elegendő takarmány hiányában nem tudják azokat meghizlalni és így nem kötnek szerződést. Most tehát az a legfontosabb feladat, hogy a hizlalásra alkalmas süldők „találkozzanak” a meglevő takarmánnyal. Ezért, ahol megvan arra a lehetőség, minden erővel fejlesszük a szövetkezetek közös sertéshizlalását, ugyanakkor azonban tegyünk meg mindent a háztáji hizlalás és az egyéni gazdaságok hizlalási tevékenységének elősegítésére. Az átmeneti intézkedések lelkiismeretes és maradéktalan végrehajtása lehetővé teszi ennek az oly fontos feladatnak a jó megoldását. Eddig 86 000 tenyészkocát kaptak meg a termelőszövetkezetek A Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda az év elején azt a feladatot kapta, hogy 1960 végéig 60 000 tenyészkoca-süldőt adjon át a termelőszövetkezeteknek az állami, kísérleti és tangazdaságok tenyészeteiből, a szükséges tenyészkanokkal együtt. Ezt a tervet a Gazdasági Bizottság egyik határozatával menetközben 100 000-re módosította. — Október elsejéig — mondotta Várkonyi Istvánná, a TEGI igazgatója —, a 100 000 tenyészkoca-süldőből 86 000 már a termelőszövetkezetekben van s november 15-ig a százezredik kocasürdőt is leszállítják. Az akció lényegét általában megértették és hathatósan segítették a megyék, járások, mezőgazdasági vezetői és zömmel a termelőszövetkezetek vezetői is. Különösen Baranya, Somogy, Szolnok, Békés és Csongrád megyében halad jól az akció. A tervezett tenyészkoca-süldők 90—95 százalékát máris elhelyeztük, a hiányzókat pedig most szállítjuk. — A gazdaságok által leszállított tenyészanyag minőségével kapcsolatban — folytatta a TEGI igazgatója — sok jó és néhány tanulságos tapasztalatot szereztünk. Az állami gazdaságok zöme igyekezett a legjobb, törzskönyvezett tenyészsertéseiből juttatni. Külön szeretném kiemelni azt az örvendetes tényt, hogy milyen sok, a sertéstenyésztésben magas színvonalon álló termelőszövetkezetünk van már. Ezt bizonyítja, hogy október 1-ig kereken 11 500 tenyészkoca-süldőt vásároltunk fel a termelőszövetkezetektől és még 3—3,5 ezer süldő felvásárlására van lehetőségünk. Ez ideig még nincs pontos áttekintésünk a már kiadott kocasüldők szaporulatáról, de néhány tanulságos példa akad. A toronyi Búzakalász Tsz-be szállított 30 koca mind leellett, átlagosan 8 malacot. A pusztaszentlászlói Haladás Tsz 20 kocasüldőt kapott májusban. Augusztus végére leellettek, 7-es fialási átlaggal. Itt említem meg — mondotta befejezésül a TEGI igazgatója —, hogy eredetileg 1000 tenyészkanról kellett gondoskodnunk, amit menetközben 3500-ra kellett növelnünk. Az első félévben nem volt, de most már mindenütt van elegendő, a kocalétszámhoz megfelelő minőségű és mennyiségű tenyészkan. Ahol a süldő „találkozik“ a takarmánnyal Törik a kukoricát a füzesabonyi határban. Szép a termés, sokkal jobb, mint a tavalyi. Több terem a szövetkezetek közös földjén, és többet törnek le a tagok háztáji területéről is. — Kell is a sok kukorica, szükségünk van rá nagyon — mondja Bartha András, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Ezer hízóra szerződtek Ülünk az irodában, s az elnök azt számolja, hogy mennyivel több hízott sertésre szerződtek ebben az esztendőben, mint tavaly. A múlt évben 800 hízott disznót szállítottak el a községből szerződéses alapon, idén pedig eddig több mint ezerre kötöttek szerződést. A Szabad Nép Tsz 250, a Petőfi 540 sertésre szerződött, pontosan százzal többre, mint amennyi a tervükben szerepelt. A tagok pedig a háztáji gazdaságban 274 hízott sertésre szerződtek. A tavasszal még úgy állapodtunk meg a tagsággal — mondja Bartha András —, hogy ebben az esztendőben ezer hízott sertést ad a szövetkezet az államnak. Sajnos, az elképzelés — az, hogy 560-nal túlteljesítjük tervünket —, nem vált valóra. Ugyanis nem volt elegendő süldőnk, s a nagy kereslet miatt nem tudtuk összevásárolni a hízónak valót. Vásároltunk ugyan anyakocákat, már van is 70 darab, de ezeknek a malacából csak jövőre lesz hízó. S most már azt sorolja, mi lesz az idei takarmánnyal. A Petőfi Termelőszövetkezet 418 kataszteri holdon termelt az idén kukoricát. Ezen a területen, holdanként 30 mázsával számolva, mintegy 120 vagon csöveskukorica terem. 270 hold háztáji kukorica is van, egyegy család tehát 30 mázsa kukoricát szállít haza a háztáji földről. Mindenki jól jár . Sokat töprengtünk, hogy mit csináljunk ezzel a sok kukoricával, hogyan hasznosíthatjuk legjobban. Úgy, hogy a szövetkezet is jól járjon s a népgazdaságnak is haszna származzon belőle. Felmértük, mennyi takarmányt igényel a közös állatállomány, gondoltunk elegendő tartalékra és a tavaszi vetőmagra is, és ezek után azt határoztuk, hogy 70 vagon csöveskukoricát hagyunk meg a közösnek, így jut elegendő kukorica a tagságnak, és ez ösztönzi őket, hogy a háztájiban minél többet hizlaljanak, minél többet adjanak el az államnak. Errefelé nagyon szeretnek sertéssel foglalkozni, az emberek sohasem érezték jól magukat, ha legalább öt-hat sertést nem tudtak ősszel hízóba fogni. Ez még ma is így van. A szövetkezet tagjainak összesen 100 anyakocájuk és 730 hízónak valójuk van. Mi is sokat beszéltünk, szerződjenek, hizlaljanak, sőt, példát is mutattunk a háztáji hizlalásban. Én is leadtam egy szerződött hízót, a főagronómus elvtárs is négyre szerződött , a tagság között is van olyan, mint például Hanuszka István, aki eddig 11 hízott disznót adott le az államnak. Kell neki a pénz, házat épít, a sertéshizlalás pedig a háztáji gazdaságban is jól jövedelmez. Mi lesz jövőre ? Szövetkezetünkben árpából a tervezett 10 mázsa helyett 14 mázsa termett holdanként, abból is jutott tehát munkaegységenként két kiló. Lesz elegendő takarmánya tehát a háztáji állatállománynak is. Jövőre úgy tervezzük, hogy a szövetkezetben ezer sertést hizlalunk, de akkor se akarjuk csökkenteni a háztáji hizlalást. Ezt el is tudjuk érni, ha növeljük a takarmánytermelést. Sok húsra van szüksége az országnak, ezért a háztájira is számítani kell. Ebben a termelőszövetkezetben az életrevaló és a népgazdaság érdekeit helyesen értelmező vezetőség megtalálta a módját, hogy a süldő és a kukorica „találkozzék” a közösben és a háztáji gazdaságban is. Bizonyára a jó kukoricatermésből a hizlalás teljes szükségletének kielégítése mellett, jut állami értékesítésre is. Megmarad Bácsszentgyörgy hírneve Kis község a déli határszélen Bácsszentgyörgy, amelynek nevezetessége, hogy egyike Bács-Kiskun megye legjobb állattenyésztő községeinek. S akkor lett igazán azzá, amikor — éppen két esztendeje — tsz-községgé lett. Bácsszentgyörgynek az idei hizlalási terve: 560 hízó volt, de év végéig 622 hízott sertést ad át a község az Állatforgalmi Vállalatnak. Ebből 349 darabot a két szövetkezet, a Béke és az Új Alkotmány hizlal, 198-at a tsz-tagok szerződtek le és 75-öt a község néhány egyéni gazdája. Bácsszentgyörgyön nincs olyan család, amely ne hizlalna sertést. A tsz-tagok általában 2—3 sertés hizlalására kötöttek szerződést. A termelőszövetkezetek vezetőségei lehetővé tették, sőt szorgalmazták, hogy minél több disznót neveljenek, hizlaljanak a tsz-tagok a háztájiban. A legfontosabb ehhez, hogy már a vetésterv elkészítésekor gondoskodtak arról, hogy ne csak a közös jószágállománynak jusson takarmány, hanem a háztáji hízónak is. A tsztagok termelési prémiumként a terven felül termelt kukorica 20 százalékát kapják meg. Minden munkaegységre öt kiló szemeskukoricát osztanak. A Balla család számvetése Az Állatforgalmi Vállalattal kötött szerződés értelmében jutott két fehér hússertés kocasüldőhöz Bálla János, a jászberényi Kossuth Tsz tagja. A Rét u. 10. szám alatti házban kerestük fel Bálla Jánost, hogy magunk is meggyőződjünk róla: mire jutott a két kocasürdővel? — A kocák szeptember végén ellettek — mondotta Balla János. — A két kocától 20 malacunk van. A takarmányozás megoldása volt a legnagyobb gondunk. A háztáji terület kát. holdjáról ugyan rendelkezésünkre állt a kukorica és burgonya, de árpánk nem volt A szövetkezet vezetőségéhez fordultam segítségért Munkaegységelőlegként 2,1 mázsa árpát juttatott a szövetkezet. Ehhez vásároltunk lucernaszénát és ezt megőröltetve 6 mázsa jó minőségű lucernaliszthez jutottunk. Mindezek mellett a háztáji földünkön köztesként termelt mintegy 20 mázsa takarmánytököt és körülbelül 20 mázsa takarmányrépát tartalékoltunk télire a kocáknak. — Úgy számítjuk — folytatta —, hogy a süldők februárra elérik a 40 kg-os súlyt és így teljesíthetjük a szerződésben vállalt kötelezettségünket. Egy kis számvetést is készített a család. A 6 kocasüldő leadása után 14 süldőjük marad „nyereségként”. Ezek értéke — 40 kg-on súlyban — összesen 8680 forint, 14,5 forintos kilónkénti áron számítva. Ha a gondozás, takarmányozás költségeit leszámítjuk, akkor mintegy 4500—5000 forint tiszta nyereséggel számolhatunk. Érdemes volt szerződni, érdemes volt kocatartásra vállalkozni. 1120 hízó a közösből, 500 a háztájiból a kiskörei Dózsában nak el közfogyasztási célokra. Az eredmény országosan is figyelemre méltó. A hizlalásnál széleskörűen hasznosítják a legkorszerűbb módszereket. A hízók 7—8 hónapos korukra elérik a 115 kilós élősúlyt. A malacok a fiaztatóból egyenesen a hizlaldába kerülnek, így lényegében feleslegessé válnak a süldőszállások. A közös állomány figyelemre méltó fejlesztése mellett nem feledkeznek meg a Dózsa Termelőszövetkezet tagjai azokról a lehetőségekről sem, amelyet a háztáji sertéstartás jelent. A kiskörei termelőszövetkezeti gazdák az idén a háztáji gazdaságban nem kevesebb, mint 500 hízott sertés értékesítésére kötöttek szerződést. A szövetkezet vezetősége messzemenően támogatja a tagok igyekvését: munkaegységenként másfél kiló árpát adnak minden olyan tagnak, aki sertéshizlalásra kötött szerződést. Hozzásegíti ezenkívül a termelőszövetkezet a szerződőket megfelelő mennyiségű fehérjetakarmányokhoz is, így a többi között a termelőszövetkezettel azonos áron kapnak szójadarát, hús- és lucernalisztet. A szép eredmények értékét csak fokozza az, hogy ebben a termelőszövetkezetben már saját szaporulatból hizlalnak, s éppen a tenyésztés további számszerű javításával akarják a következő években emelni húsértékesítési tervüket. (MTI) Tizenegymillió forint termelési értéket állít elő az idén a kiskörei Dózsa Termelőszövetkezet. E hatalmas összeg többségét — 60 százalékát — az állattenyésztés szolgáltatja. A kitűnően vezetett közös gazdaság a múlt évben épített 600, és az idén elkészült 300 férőhelyes hizlaldájából már ez évben 1120 hízott sertést szállíta- Tenyésztés, állategészségügy és téliesítés Szövetkezeteinkben sok még az olyan megoldatlan kérdés, amelyik szorosan összefügg a korszerű nagyüzemi tenyésztés és a nagyüzemi árutermelés kialakításával. Az első ilyen kérdés a tenyésztés és az árutermelés összefüggése. Vannak megyék, vannak termelőszövetkezetek, ahol a tenyésztést, másutt a hizlalást helyezik előtérbe, s a helyes arányok megbomlása zökkenőkhöz vezethet. Elsőrendű feladat tehát a kocalétszám menynyiségi növelése és egyúttal minőségi megjavítása. Különösen sokat jelent az, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek megteremtették a belterjesebb tartást igénylő fehérhússertés-tenyésztés alapjait, fokozatosan térjenek át e gyorsabb fejlődésű, szaporább fajta tenyésztésére. Ez egymagában is jelentősen növeli az árutermelésre jutó létszámot, de a jobb takarmányértékesítés következtében gazdaságosabbá is teszi a hizlalást. A másik sok kérdést felvető terület az állategészségügy. A nagyüzemi tenyésztés és hizlalás állategészségügyi feltételei sokban eltérnek a kisüzemi, háztáji állattartás feltételeitől. Ahol sok száz állatot tartanak együtt, nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy majd gyógyítják a beteget. A betegségeket az előrelátó állategészségügyi rendszabályokkal meg kell előzni. Ha így járnak el, nem következhet be az, ami az idén bekövetkezett, hogy több száz, sőt, ezer koca vetélt el hangfertőzés miatt. De a malacok felneveléskori betegségei tekintetében is a legjobb orvosság a megelőzés, az állategészségügyi, a tisztasági rendszabályok betartása. A férőhelyek megépítése talán az előbbieknél is sürgetőbb feladat. A sertéstenyésztésben az ellető helyiségek, a süldőszállások, illetve hizlaldák építésére nagyarányú segítséget nyújt az állam és tudni kell azt, hogy például a szerfás, szabadtartásos süldőnevelők nemcsak egyszerűen olcsók, hanem egyúttal korszerűek is. Céltalan, tehát az ilyenek építésétől idegenkedni, hiszen ezek az egyszerű építésű nevelőszállások a legjobb páratartalmat és huzatmentes levegőt nyújtják a bennük nevelt növendékeknek. Télire pedig szalmabálával, kukoricaszárral, nádpallókkal, vagy ahol van, vályoggal és más építőanyagokkal olcsón, egyszerűen téliesíthetünk. A téliesítés ma nagyon sürgős feladat, hogy mikorra beköszönt a tartós hideg, a szerfás fiaztatókban, szállásokban, süldőnevelőkben megszüntessük a huzatosságot, az esetleges beázást.