Népszabadság, 1960. november (18. évfolyam, 259-284. szám)
1960-11-01 / 259. szám
2 FELAVATTÁK A KÖZ.TÍl»S\S\«. TÉRIX ew mwf/tfur stsahadsúfjért elesett hősök emlékművét Vasárnap délelőtt ünnepélyesen felavatták a magyar nép szabadságáért elesett hősök emlékművét a Köztársaság téren. Az ünnepségen a párt, a kormány, a fegyveres testületek képviselői, a társadalmi és tömegszervezetek küldöttei, a munkásmozgalom sok régi harcosa, az egykori küzdőtársak, az elesettek vértanúságának hiteles tanúi, Budapest dolgozói adóztak a hősöknek kijáró tisztelettel az emlékmű előtt. A Himnusz hangjai után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott beszédet. — A magyar munkásmozgalom történetének krónikásai sok áldozatot sok gyászt jegyeztek fel — mondotta. — Hosszú időn át munkásosztályunk csak elsiratni, de eltemetni nem tudta saját halottait. Most a szabad hazában hirdesse ez az emlékmű azok dicsőségét, akik a nemzet becsületéért, munkáshatalomért, hazánk függetlenségéért áldozták életüket. Lehullt a lepel az emlékműről — Kalló Viktor szobrász és Skodajos építész közös alkotásáról —, amelynek több mint 20 méter hosszú talapzatáról felfelé emelkedő alakot ábrázoló, öt méter magas bronzszobor hűen kifejezi az emlékmű eszmei mondanivalóját: a harcost megölhetik, de az eszme győzedelmeskedik. A leleplezés után a főváros dolgozói nevében Veres József, a fővárosi tanács VB-elnöke átvette az emlékművet, majd gyászdallamok hangjai mellett elhelyezték a koszorúkat. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány képviseletében Benke Valéria művelődésügyi miniszter és Czinege Lajos altábornagy, honvédelmi miniszter helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A SZOT részéről Brutyó János főtitkár és Tóth Anna, a SZOT elnökségének tagja, a Budapesti Pártbizottság részéről Gáspár Sándor, a pártbizottság első titkára, és Kiss Dezső titkár koszorúzott. A fegyveres testületek koszorúit Garamvölgyi Vilmos rendőrvezérőrnagy, belügyminiszterhelyettes, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Halas Lajos, a munkásőrség országos parancsnoka, Gábor István, a partizánszövetség főtitkára helyezte el. A fővárosi tanács képviseletében Veres József, a végrehajtó bizottság elnöke, Kelemen Lajos VB-elnökhelyettes, a KISZ nevében Nagy Richárd és Balogh István, a KISZ központi bizottságának titkárai helyezték el a megemlékezés virágait. Ezután az 1956-os ellenforradalom áldozatainak hozzátartozói képviseletében Mező Imréné és Szántó Miklós koszorúzta meg az emlékművet, majd a fővárosi üzemek, intézmények és a lakosság képviselői díszítették virágokkal az emlékművet. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Legutóbbi írásunkban arról volt szó, hogy a termelékenység növelésének egyik akadálya: nincs megfelelő összhang a szénfalnál dolgozók teljesítménybérezése és az őket kiszolgáló szállítócsillések időbérezése között. Megígértük, válaszolunk arra, hogyan lehetne ezt az ellentétet megszüntetni. Egyesek szerint az időbérben és a teljesítménybérben dolgozók viszonylagos ellentétének a megoldása kézenfekvő, hiszen az improduktív dolgozók is megkapják a nyereségrészesedést, tehát érdekük, hogy jól dolgozzanak. Ez igaz, csak nem elegendő. Van lehetőség az említett dolgozóknak az eddiginél jobb anyagi ösztönzésére is. Egyebek között az olyan módszerek, amiket egy-két helyen már alkalmaznak is. Az összüzemi teljesítmény emelésére például a szénmedence minden frontján, annak teljesítményétől függően, csapatbérezéssel lehetne elszámolni az iparosokat. Vagy egy másik: a megyei pártbizottság javasolta, hogy a tröszt dolgozza ki és vezesse be a külszíni és a föld alatti szállítók anyagi érdekeltségének rendszerét. Meg is tette. Az új bérezési formát kísérletképpen bevezették a Zagyvai Szénbányák forgácsi üzemében. A 100 százalékon felüli minden egyes százalék után a szállítómunkások keresete egy forinttal nő. A forgácsi szállítómunkások megnyugvással fogadták a rendelkezést. Azóta a csilleforduló meggyorsult, kevesebb az üzemzavar, s a bánya egy hónap alatt 332 tonna szénnel termelt többet. Bátrabb intézkedéseket! Az anyagi érdekeltség fokozása azonban egymagában nem csodaszer. Ha nem jár átgondolt, határozott irányítással, akkor kevés eredményt hoz. Sajnos, a bányák vezetői sokszor liberálisak, elnézőek a fegyelembontókkal szemben, pedig amikor a szép szó, a rábeszélés nem használ, nagyon is elkel a szigorúság. Ezt igazolja a Tiribes-akna példája is. A tiribesi bányászok ez év második negyedévében az utolsók közt kullogtak a versenyben. A bánya havi feladatai esedékes részének megvalósításában még június 14-én is csak 94,8 százalékon állt. Mi volt a baj? Az akna egyik új frontján, amely az össztermelés 68 százalékát adja, roszszul ment a munka. A bányászok nem tartották be a technológiai fegyelmet. Helytelenül omlasztottak, s az átszerelés is lassú volt. A legnagyobb bajt azonban az okozta, hogy az acéltámokat 80 centiméter helyett 110—120 centiméterre helyezték egymástól, így azok nem tartották eléggé a szenet fedő kőzetet, s az állandó omlással, balesetveszéllyel fenyegetett. Az igazgató, Pintér András elvtárs, aki maga is bányász volt, többször figyelmeztette a frontbrigádot, de a szó nem használt. Deák István párttitkár és Gálik Balázs ÜB-elnök is megpróbált a frontosok lelkére beszélni, de azok akkor sem hajtották végre az utasításokat. Ekkor az igazgató olyasmire határozta el magát, amit vezető nagyon ritkán merészel: hónap közepén leváltotta a 75 tagú frontbrigádot, és másokat helyezett a munkahelyre. E nem várt fordulatra „palotaforradalom” tört ki. A leváltottak nem akartak távozni, mondván, hogy az újak sem tudnak többet termelni náluk. Az új brigád tagjai azonban fogadkoztak, hogy ők betartják majd a technológiát. Az új brigád nem okozott csalódást: biztonságos munkakörülményeket teremtett, meggyorsította az átszerelést, betartotta a technológiát s már a harmadik napon teljesítette a tervet. A kedélyek megnyugodtak, s ma már a leváltottak is derekasan helytállnak új munkahelyükön. A bánya június óta nemcsak túlteljesíti a tervet, de már az előző hónapok mulasztásait is pótolta. Az igazgató, a műszakiak, a párt- és a szakszervezet vezetői pedig levonták a tanulságot: ha baj van, akkor meggondoltan ugyan, de bátran és merészen kell cselekedni. Elég-e a régi szakismeret? A példák azt bizonyítják, hogy a termelékenység csökkenését a vezetésben elkövetett hibák okozták. Ezek persze nem szándékosak, hiszen a vezetők lelkesen, nagy akarattal, idejüket és erejüket nem kímélve végzik munkájukat. Ez azonban még nem minden, hiszen a szakismeret éppen olyan fontos és elengedhetetlen követelmény, mint a munkához való becsületes hozzáállás. A szaktudás körül azonban nincs minden rendben. Mert a régi típusú, a régi termelési technológiával dolgozó bányarészeket a négy elemit végzett és nagy szakmai gyakorlatú aknászok, lőmesterek különösebb baj nélkül elvezetgették. De amikor a bá-s nyákat most egymás után rekonstruálják, korszerűsítik, új ácsolóanyagokat, biztosítási módokat, új technológiákat alkalmaznak és a különböző gépek egész seregét állítják munkába, akkor ez a szakmai tudás már nem elegendő, gyarapítani kell, el kell sajátítani az új gyakorlat alkalmazását. A Zagyvai Szénbányáknál 31 aknász közül mindössze egy végzett technikumot, s bár sokan a munka átvételénél árulják el, hogy még kobozni sem tudnak, egyszerűen nem akarnak tanulni. Ez Nógrádban, sajnos, nem egyedülálló jelenség. Az élet követeli, hogy rövid időn belül oldják meg elsősorban a mérnökök, a technikusok és a középkáderek tervszerű szakmai továbbképzését. Erre sok lehetőség kínálkozik. A megye székhelyén vagy Nagybátonyban, illetve Kisterenyén létesítsenek technika házat, az üzemekben műszaki klubokat, ezeket lássák el kül- és belföldi műszaki folyóiratokkal, állandó jellegű könyvtárral stb. Folytassák a fiatal mérnökök továbbképzését, a műszaki középkáderek szakmai nevelését, képzettségüknek megfelelően. A technikumot végzetteknek szervezzenek szakmai előadássorozatokat, akik pedig a technikumot még nem végezték el, azok egy része iratkozzék be esti tagozatra, más részének pedig biztosítsanak bentlakásos továbbképzést. Megoldható a fizikai dolgozók általános továbbképzése is, a korábban kialakult tanfolyamok újraszervezésével. Ezenkívül nagyon elkelne például gép- és elektrolakatos tanfolyamok indítása is. Mindez persze önmagában nem oldja meg a tanulást, ha a műszaki középkádereknek nem magyarázzák meg annak jelentőségét és elfogadják nagyon is átlátszó érveiket. (Nem érek rá, házat építek, az én kezem már elszokott a ceruzától, idős vagyok stb.) Ehelyett győzzék meg őket a tanfolyamok hasznosságáról, a hibás nézetek tarthatatlanságáról. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt az ország egyik legnagyobb trösztje. Tizenegy vállalata, több mint 10 000 dolgozója van, öszszes barnaszén-termelésünknek mintegy 17—18 százalékát az itteni bányákból hozzák felszínre. Riportsorozatunkban megírtuk, hogy a tröszt vezetői és dolgozói általában megértik feladataik jelentőségét, s bár az idei év második felében átmenetileg csökkent a termelékenység , terveiket évről évre, hónapról hónapra teljesítik. A fő tanulságokat így lehetne összegezni: a munkatermelékenységének növelése, a korszerű, új módszerek (gépek, acéltámok stb.) meghonosítása a nógrádi bányákban sem csupán műszaki, gazdasági feladat, hanem politikai harc kérdése is. E harc sikere kiváltképp a vezetés előrelátásától és következetességétől függ. S ha a Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetői követtek is el hibákat, fontos, hogy ezeket idejében felismerték, s már hozzáláttak kijavításukhoz. Más bányák és üzemek vezetői is megszívlelhetik a tanulságot: soha ne engedjék, hogy pillanatnyi sikerek, a helyi érdekek veszélyeztessék a holnapi sikereket, a népgazdasági érdekeket. S. Nagy Sándor (Vége.) MIÉRT CSÖKKENT A TERMELÉKENYSÉG A NÓGRÁDI BÁNYÁKBAN? III. Jobb anyagi ösztönzést, magasabb szaktudást! NÉPSZABADSÁG 1960. november 1. kedd November 7-én kfjabb tizenegy borsodi községben gyűl ki a fény Borsod megyében az idén mintegy harmincötmillió forintos beruházással 33 községet kapcsolnak be a villanyhálózatba. Az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói eddig 11 községbe vezették be a villanyt és november 7-én újabb 11 községben gyúl ki a fény. A falvak lakói jelentős társadalmi munkával segítették a villamosítást. A terv szerint az év végéig mind a 33 község lakói villannyal világíthatnak. A KGST állandó közlekedési bizottságának ülésszaka 1960. október 25-e és 29-e között Berlinben megtartotta ötödik ülésszakát a KGST állandó közlekedési bizottsága. Az ülésszakon az Albán, a Bolgár, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel, a Román Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttségei, továbbá tájékozódás céljából a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselői, valamint a vasúti együttműködési szervezet és a KGST állandó gépgyártási bizottsága képviselői vettek részt. Az ülésszakon megvitatták azt a kérdést, hogyan teljesítették a KGST tizenkettedik ülésszakán a tagállamok közötti teherszállítmányok biztosítására tett javaslatokat, megállapodtak azokban az intézkedésekben, amelyeknek célja a tagállamok belső vízi és gépkocsi-közlekedésének fejlesztése abból a célból, hogy nemzetközi szállításokat is le tudjanak bonyolítani. A bizottság elfogadott több javaslatot a vasútvonalak karbantartására és állapotának javítására, továbbá azokra az intézkedésekre vonatkozólag, amelyeknek célja a KCST-tagállamok tengeri flottájának jobb kihasználása. Az ülésszakon jóváhagyták az 1961. évi munkatervet. A bizottság ülésszaka a kölcsönös megértés és a testvéri együttműködés baráti légkörében folyt le. Valamennyi határozatot egyhangúlag fogadtak el. (MTI) Kinevezés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dr. Részei László rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Magyar Népköztársaság újdelhi nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása és Ceylonba történt akkreditálásának érintetlenül hagyása mellett, megbízta a Burmai Unió területére kiterjedő hatáskörrel a Magyar Népköztársaság képviseletével. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkássága elismeréséül Németh Gyula Kossuthdíjas akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanárnak, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete igazgatójának, 70. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese hétfőn nyújtotta át. (MTI) A szénipari állandó bizottság ülése Varsóban tartották meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szénipari gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési állandó bizottságának 7. rendes ülését, amelyen megvizsgálták a tagországok széniparának 1980-ig terjedő távlati fejlesztési terveivel kapcsolatos munkák összehangolásának szervezési kérdéseit.. Nagy figyelmet fordítottak a tagállamok közötti tudományos-műszaki együttműködés elmélyítésére, hogy az országok széniparának legfontosabb problémái gyorsan megoldódjanak. Ezenkívül több szervezeti kérdésben hoztak határozatot. (MTI) Dobi István távirata az iráni sahnak Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Mohammed Riza Pahlevi iráni sahnak, gyermeke születése alkalmából. (MTI) Megállapodás a magyar és a román építőművészek együttműködéséről A Magyar Építőművészek Szövetségének meghívására Anton Moisescu, a Román Építőművészek Szövetségének szakmai titkára és Alexandra Flórián, a szövetség vezetőségi tagja egy hetet töltött hazánkban. A vendégek tárgyalásokat folytattak a két szövetség baráti együttműködéséről. Megállapodtak többek között szakirodalom és folyóiratok cseréjében, tanulmányutak és tapasztalatcserék szervezésében. A baráti megállapodás okmányait az aláírás után küldi meg egymásnak a két építőművész-szövetség. A küldöttség hétfőn délután utazott el a Ferihegyi repülőtérről.