Népszabadság, 1960. november (18. évfolyam, 259-284. szám)

1960-11-01 / 259. szám

2 FELAVATTÁK A KÖZ.TÍl»S\S\«. TÉRIX ew mwf/tfur stsahad­súfjért elesett hősök emlékművét Vasárnap dél­­előt­t ünnepé­lyesen felavat­ták a magyar nép szabadsá­gáért elesett hősök emlék­mű­vét a Köz­társaság téren. Az ünnepsé­gen a párt, a kormány, a fegyveres tes­tületek képvi­selői, a társa­dalmi és tö­megszervezetek küldöttei, a munkásmozga­lom sok régi harcosa, az egykori küzdő­társak, az el­esettek vérta­­núságának hi­teles tanúi, Bu­dapest dolgo­zói adóztak a hősöknek kijá­ró tisztelettel az emlékmű előtt. A Him­nusz hangjai után Gáspár Sándor, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első tit­kára mondott beszédet. — A magyar munkásmozgalom történetének krónikásai sok áldo­zatot sok gyászt jegyeztek fel — mondotta. — Hosszú időn át munkásosztályunk csak elsiratni, de eltemetni nem tudta saját ha­­lottait. Most a szabad hazában hirdesse ez az emlékmű azok di­csőségét, akik a nemzet becsüle­téért, munkáshatalomért, hazánk függetlenségéért áldozták életüket. L­ehullt a lepel az emlékműről — Kalló Viktor szobrász és Skod­­ajos építész közös alkotásáról —, amelynek több mint 20 méter hosszú talapzatáról felfelé emel­kedő alakot ábrázoló, öt mé­ter magas bronzszobor hűen kife­jezi az emlékmű eszmei monda­nivalóját: a harcost megölhetik, de az eszme győzedelmeskedik. A leleplezés után a főváros dol­gozói nevében Veres József, a fő­városi tanács VB-elnöke átvette az emlékművet, majd gyászdal­lamok hangjai mellett elhelyezték a koszorúkat. Az MSZMP Központi Bizottsá­ga nevében Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány képviseletében Benke Valéria művelődésügyi miniszter és Czinege Lajos altábornagy, honvédelmi miniszter helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A SZOT részéről Brutyó János fő­titkár és Tóth Anna, a SZOT elnökségének tagja, a Budapesti Pártbizottság részéről Gáspár Sándor, a pártbizottság első titká­ra, és Kiss Dezső titkár koszorú­zott. A fegyveres testületek ko­szorúit Garamvölgyi Vilmos rend­őrvezérőrnagy, belügyminiszter­­helyettes, Úszta Gyula altábor­nagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Halas Lajos, a munkás­őrség országos parancsnoka, Gá­bor István, a partizánszövetség főtitkára helyezte el. A fővárosi tanács képviseletében Veres Jó­zsef, a végrehajtó bizottság elnö­ke, Kelemen Lajos VB-elnökhe­­lyettes, a KISZ nevében Nagy Richárd és Balogh István, a KISZ központi bizottságának titkárai he­lyezték el a megemlékezés virágait. Ezután az 1956-os ellenforradalom áldozatainak hozzátartozói képvi­seletében Mező Imréné és Szántó Miklós koszorúzta meg az emlék­művet, majd a fővárosi üzemek, intézmények és a lakosság kép­viselői díszítették virágokkal az emlékművet. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Legutóbbi írásunkban arról volt szó, hogy a termelékenység növe­lésének egyik akadálya: nincs megfelelő összhang a szénfalnál dolgozók teljesítménybérezése és az őket kiszolgáló szállítócsillések időbérezése között. Megígértük, válaszolunk arra, hogyan lehetne ezt az ellentétet megszüntetni. Egyesek szerint az időbérben és a teljesítménybérben dolgozók vi­szonylagos ellentétének a megol­dása kézenfekvő, hiszen az impro­duktív dolgozók is megkapják a nyereségrészesedést, tehát érde­kük, hogy jól dolgozzanak. Ez igaz, csak nem elegendő. Van lehetőség az említett dolgozóknak az eddigi­nél jobb anyagi ösztönzésére is. Egyebek között az olyan módsze­rek, amiket egy-két helyen már alkalmaznak is. Az összüzemi tel­jesítmény emelésére például a szénmedence minden frontján, an­nak teljesítményétől függően, csa­­patbérezéssel lehetne elszámolni az iparosokat. Vagy egy másik: a megyei párt­­bizottság javasolta, hogy a tröszt dolgozza ki és vezesse be a kül­színi és a föld alatti szállítók anyagi érdekeltségének rendsze­rét. Meg is tette. Az új bérezési formát kísérletképpen bevezették a Zagyvai Szénbányák forgácsi üzemében. A 100 százalékon felüli minden egyes százalék után a szál­lítómunkások keresete egy forint­tal nő. A forgácsi szállítómunkások megnyugvással fogadták a rendel­kezést. Azóta a csilleforduló meg­gyorsult, kevesebb az üzemzavar, s a bánya egy hónap alatt 332 tonna szénnel termelt többet. Bátrabb intézkedéseket! Az anyagi érdekeltség fokozása azonban egymagában nem csoda­szer. Ha nem jár átgondolt, hatá­rozott irányítással, akkor kevés eredményt hoz. Sajnos, a bányák vezetői sokszor liberálisak, elné­zőek a fegyelembontókkal szem­ben, pedig amikor a szép szó, a rábeszélés nem használ, nagyon is elkel a szigorúság. Ezt igazolja a Tiribes-akna pél­dája is. A tiribesi bányászok ez év második negyedévében az utol­sók közt kullogtak a versenyben. A bánya havi feladatai esedékes részének megvalósításában még június 14-én is csak 94,8 százalé­kon állt. Mi volt a baj? Az akna egyik új frontján, amely az összter­melés 68 százalékát adja, rosz­­szul ment a munka. A bányá­szok nem tartották be a technoló­giai fegyelmet. Helytelenül om­­lasztottak, s az átszerelés is lassú volt. A legnagyobb bajt azonban az okozta, hogy az acéltámokat 80 centiméter helyett 110—120 cen­timéterre helyezték egymástól, így azok nem tartották eléggé a szenet fedő kőzetet, s az állandó omlással, balesetveszéllyel fenye­getett. Az igazgató, Pintér András elv­társ, aki maga is bányász volt, többször figyelmeztette a front­brigádot, de a szó nem használt. Deák István párttitkár és Gálik Balázs ÜB-elnök is megpróbált a frontosok lelkére beszélni, de azok­ akkor sem hajtották végre az utasításokat. Ekkor az igazgató olyasmire határozta el magát, amit vezető nagyon ritkán meré­szel: hónap közepén leváltotta a 75 tagú frontbrigádot, és másokat helyezett a munkahelyre. E nem várt fordulatra „palota­forradalom” tört ki. A leváltottak nem akartak távozni, mondván, hogy az újak sem tudnak többet termelni náluk. Az új brigád tag­jai azonban fogadkoztak, hogy ők betartják majd a technológiát. Az új brigád nem okozott csa­lódást: biztonságos munkakörül­ményeket teremtett, meggyorsí­totta az átszerelést, betartotta a technológiát s már a harmadik napon teljesítette a tervet. A ke­­­­délyek megnyugodtak, s ma már a leváltottak is derekasan helyt­állnak új munkahelyükön. A bá­nya június óta nemcsak túltelje­síti a tervet, de már az előző hó­napok mulasztásait is pótolta. Az igazgató, a műszakiak, a párt- és a szakszervezet vezetői pedig le­vonták a tanulságot: ha baj van, akkor meggondoltan ugyan, de bátran és merészen kell csele­kedni. Elég-e a régi szakismeret? A példák azt bizonyítják, hogy a termelékenység csökkenését a vezetésben elkövetett hibák okoz­ták. Ezek persze nem szándéko­sak, hiszen a vezetők lelkesen, nagy akarattal, idejüket és ere­jüket nem kímélve végzik munká­jukat. Ez azonban még nem minden, hiszen a szakismeret ép­pen olyan fontos és elengedhetet­len követelmény, mint a munká­hoz való becsületes hozzáállás. A szaktudás körül azonban nincs minden rendben. Mert a régi típusú, a régi termelési tech­nológiával dolgozó bányarészeket a négy elemit végzett és nagy szakmai gyakorlatú aknászok, lő­­mesterek különösebb baj nélkül el­vezetgett­ék. De amikor a bá-­s nyákat most egymás után re­konstruálják, korszerűsítik, új ácsolóanyagokat, biztosítási mó­dokat, új technológiákat alkal­maznak és a különböző gépek egész seregét állítják munkába, akkor ez a szakmai tudás már nem elegendő, gyarapítani kell, el kell sajátítani az új gyakorlat alkalmazását. A Zagyvai Szénbányáknál 31 aknász közül mindössze egy vég­zett technikumot, s bár sokan a munka átvételénél árulják el, hogy még kobozni sem tudnak, egyszerűen nem akarnak tanulni. Ez Nógrádban, sajnos, nem egye­dülálló jelenség. Az élet követeli, hogy rövid időn belül oldják meg elsősorban a mérnökök, a technikusok és a középkáderek tervszerű szakmai továbbképzését. Erre sok lehetőség kínálkozik. A megye székhelyén vagy Nagybátonyban, illetve Kis­­terenyén létesítsenek technika há­zat, az üzemekben műszaki klu­bokat, ezeket lássák el kül- és bel­földi műszaki folyóiratokkal, ál­landó jellegű könyvtárral stb. Folytassák a fiatal mérnökök to­vábbképzését, a műszaki közép­káderek szakmai nevelését, kép­zettségüknek megfelelően. A tech­nikumot végzetteknek szervezze­nek szakmai előadássorozatokat, akik pedig a technikumot még nem végezték el, azok egy része iratkozzék be esti tagozatra, más részének pedig biztosítsanak bentlakásos továbbképzést. Meg­oldható a fizikai dolgozók általá­nos továbbképzése is, a korábban kialakult tanfolyamok újraszerve­zésével. Ezenkívül nagyon elkel­ne például gép- és elektro­­lakatos tanfolyamok indítása is. Mindez persze önmagában nem oldja meg a tanulást, ha a mű­szaki középkádereknek nem ma­gyarázzák meg annak jelentősé­gét és elfogadják nagyon is át­látszó érveiket. (Nem érek rá, házat építek, az én kezem már elszokott a ceruzától, idős va­gyok stb.) Ehelyett győzzék meg őket a tanfolyamok hasznossá­gáról, a hibás nézetek tarthatat­lanságáról. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt az ország egyik legnagyobb trösztje. Tizenegy vállalata, több mint 10 000 dolgozója van,­­ ösz­­szes barnaszén-termelésünknek mintegy 17—18 százalékát az it­teni bányákból hozzák felszínre. Riportsorozatunkban megírtuk, hogy a tröszt vezetői és dolgozói általában megértik feladataik je­lentőségét, s bár az idei év máso­dik felében átmenetileg csökkent a termelékenység , terveiket év­ről évre, hónapról hónapra telje­sítik. A fő tanulságokat így lehetne összegezni: a munkatermelékeny­ségének növelése, a korszerű, új módszerek (gépek, acéltámok stb.) meghonosítása a nógrádi bányák­ban sem csupán műszaki, gazda­sági feladat, hanem politikai harc kérdése is. E harc sikere kivált­képp a vezetés előrelátásától és következetességétől függ. S ha a Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetői követtek is el hibákat, fontos, hogy ezeket idejében fel­ismerték, s már hozzáláttak kija­vításukhoz. Más bányák és üze­mek vezetői is megszívlelhetik a tanulságot: soha ne engedjék, hogy pillanatnyi sikerek, a helyi érdekek veszélyeztessék a holnapi sikereket, a népgazdasági érdeke­ket. S. Nagy Sándor (Vége.) MIÉRT CSÖKKENT A TERMELÉKENYSÉG A NÓGRÁDI BÁNYÁKBAN? III. Jobb anyagi ösztönzést, magasabb szaktudást! NÉPSZABADSÁG 1960. novemb­er 1. kedd November 7-én kfjabb tizenegy borsodi községben gyűl ki a fény Borsod megyében az idén mint­egy harmincötmillió forintos be­ruházással 33 községet kapcsol­nak be a villanyhálózatba. Az Észak-Magyarországi Áramszol­gáltató Vállalat dolgozói eddig 11 községbe vezették be a villanyt és november 7-én újabb 11 köz­ségben gyúl ki a fény. A falvak lakói jelentős társadalmi munká­val segítették a villamosítást. A terv szerint az év végéig mind a 33 község lakói villannyal világít­hatnak. A KGST állandó közlekedési bizottságának ülésszaka 1960. október 25-e és 29-e között Berlinben megtartotta ötödik ülésszakát a KGST állandó köz­lekedési bizottsága. Az ülésszakon az Albán, a Bol­gár, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel, a Román Népköztársa­ság, a Szovjetunió és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kül­döttségei, továbbá tájékozódás céljából a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselői, valamint a vasúti együttműködési szervezet és a KGST állandó gépgyártási bizottsága képviselői vettek részt. Az ülésszakon megvitatták azt a kérdést, hogyan teljesítették a KGST tizenkettedik ülésszakán a tagállamok közötti teherszállít­mányok biztosítására tett javas­latokat, megállapodtak azokban az intézkedésekben, amelyeknek célja a tagállamok belső vízi és gépkocsi-közlekedésének fejlesz­tése abból a célból, hogy nemzet­közi szállításokat is le tudjanak bonyolítani. A bizottság elfogadott több ja­vaslatot a vasútvonalak karban­tartására és állapotának javításá­ra, továbbá azokra az intézkedé­sekre vonatkozólag, amelyeknek célja a KC­ST-tagállamok tengeri flottájának jobb kihasználása. Az ülésszakon jóváhagyták az 1961. évi munkatervet. A bizottság ülésszaka a kölcsö­nös megértés és a testvéri együtt­működés baráti légkörében folyt le. Valamennyi határozatot egy­hangúlag fogadtak el. (MTI) Kineve­zés A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa Dr. Részei László rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Magyar Népköz­­társaság újdelhi nagykövetségé­nek vezetésére kapott megbízatá­sa és Ceylonba történt akkreditá­lásának érintetlenül hagyása mellett, megbízta a Burmai Unió területére kiterjedő hatáskörrel a Magyar Népköztársaság képvise­letével. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Taná­csa eredményes munkássága elis­meréséül Németh Gyula Kossuth­­díjas akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanárnak, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtu­dományi Intézete igazgatójának, 70. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese hétfőn nyújtotta át. (MTI) A szénipari állandó bizottság ülése Varsóban tartották meg a Köl­csönös Gazdasági Segítség Taná­csa szénipari gazdasági és tudo­­mányos-műsza­ki együttműköd­ési állandó bizottságának 7. rendes ülését, amelyen megvizsgálták a tagországok széniparának 1980-ig terjedő távlati fejlesztési tervei­vel kapcsolatos munkák össze­hangolásának szervezési kérdé­seit.. Nagy figyelmet fordítot­tak a tagállamok közötti tudo­mányos-műszaki együttműködés elmélyítésére, hogy az országok széniparának legfontosabb prob­lémái gyorsan megoldódjanak. Ezenkívül több szervezeti kér­désben hoztak határozatot. (MTI) Dobi István távirata az iráni sahnak Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jó­kívánságait Mohammed Riza Pahlevi iráni sahnak, gyermeke születése alkalmából. (MTI) Megállapodás a magyar és a román építőművészek együttműködéséről A Magyar Építőművészek Szö­vetségének meghívására Anton Moisescu, a Román Építőművé­szek Szövetségének szakmai tit­kára és Alexandra Flórián, a szö­vetség vezetőségi tagja egy hetet töltött hazánkban. A vendégek tárgyalásokat folytattak a két szö­vetség baráti együttműködéséről. Megállapodtak többek között szakirodalom és folyóiratok cseré­jében, tanulmányutak és tapaszta­latcserék szervezésében. A baráti megállapodás okmányait az alá­írás után küldi meg egymásnak a két építőművész-szövetség. A kül­döttség hétfőn délután utazott el a Ferihegyi repülőtérről.

Next