Népszabadság, 1960. december (18. évfolyam, 285-310. szám)

1960-12-01 / 285. szám

1960. december 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Tizenöt éves a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség A régi újságok lapjairól a há­ború dúlásától még vérző Euró­pa sivár és kimerült képe mered ránk, de már megcsap a béke első hónapjainak új reménység­től, határtalan lelkesedéstől iz­zó hangulata is. A nemzetközi nőmozgalom kezdeteit kutatjuk a lapokban: 1945 november vé­gét írták, s öt világrészből ha­jón és repülőgépen, gyalog és vonaton asszonyok százai igye­keztek Párizsba. A magyar nők küldöttei is hideg autóbuszban tették meg az utat Prágáig — Magyarországról még nem in­dult vonat külföldre. November 26-án a párizsi Mutualité-palo­­tában megnyílt a nők első világ­kongresszusa, amelynek elhatá­rozására december 1-én megszü­letett a ma jubiláló Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. Nem ez volt az egyetlen, s nem is az első világot átfogó tömeg­szervezet, amely azokban a más­fél évtizeddel ezelőtti hónapok­ban alakult. Először a szakszer­vezetek, majd az ifjúsági szer­vezetek, s ezt követően a nők is­merték fel: csak úgy tudják va­lóra váltani a háború szörnyű szenvedéseiből született eltökélt­ségüket, hogy „Soha többé hábo­rút!”, ha világméretekben egye­sítik erőiket. Már akkor Párizs­ba 40 ország 180 szervezete küld­te el képviselőit, s az NDNSZ 80 millió nő összefogását jelképezte. Azóta mintegy 200 millióra növe­kedett a nemzetközi nőszövetség­­hez csatlakozott asszonyok és lá­nyok száma, csaknem 80 ország­ból. Sok minden tükröződik eb­ben az erőteljes növekedésben: az az állandóan terjedő tudat, hogy a nőknek fontos szerepük van a háború megakadályozá­sáért vívott harcban; a nők mil­lióinak felszabadulása, öntudat­ra ébredése és aktivizálódása a gyarmati igát lerázó Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika országai­ban. S ki merné ma kétségbe vonni, hogyha mindmáig sike­rült kiharcolni a békét, abban oroszlánrésze volt minden ország asszonyainak, anyáinak, akik a legszenvedélyesebben védelme­zik gyermekeik jogát az élethez. Sok fontos kezdeményezés és sikeres akció fűződik a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség nevéhez 15 éves fennállása óta. Már 1946 decemberében köve­telte az ENSZ-től az atomfegy­verek használatának betiltását. 1949-ben egyik kezdeményező­je és megszervezője volt a béke-világmozgalomnak. Az NDNSZ javaslatára ünnepeljük 1950 óta június 1-én a nemzet­közi gyermeknapot, s ugyancsak az NDNSZ hívta össze 1952-ben a nemzetközi gyermekvédelmi konferenciát. 1955-ben az anyák küldöttei tanácskoztak Lau­­sanne-ban, szintén az NDNSZ hívására, 1959-ben pedig Göte­borgban nőkonferencia ült össze a leszerelés támogatására. Hí­ven az alakuló kongresszuson tett fogadalomhoz, az NDNSZ széleskörű akciókat indított a nők jogainak elismeréséért, a női egyenjogúságért, valamint a gyermekek egészséges fejlődé­séért, demokratikus szellemben való neveléséért. A világ min­den táján ismerik és szívükbe fogadták a nők az NDNSZ olyan odaadó vezetőit, mint Eugénie Cotton, Nyina Popova, Andrea Andreen, Marie-Claude Vaillant-Couturier és mások. A mi magyar nőmozgalmunk, az Országos Nőtanács vezetésé­vel, szintén tevékeny csapata a nemzetközi nőszövetségnek és sok tanújelét adta forró béke­­szeretetének és internacionalista érzéseinek. Ezen a jubileumi napon szív­ből üdvözöljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséget, s nagy elismeréssel gondolunk másfél évtizedes áldozatos mun­kájára és harcára. Gáspár Sándor elvtárs a Tolna megyei Pártbizottság ülésén Az MSZMP Tolna megyei Bi­zottsága szerdán kibővített ülésen tárgyalta meg a megye termelő­­szövetkezeteinek helyzetét. Az ülé­sen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Prantner József, a megyei párt­bizottság első titkára tartott beszá­molót, amelyet vita követett. (MTI) lentőséget nyer, minél inkább nö­vekszik a gazdaságosság népgazda­sági és üzemgazdasági fontossága. A termelőszövetkezetekben a megalakulás utáni időszakban ért­hetően csak a számvitel egysze­rűbb módja valósítható meg és a gazdaságosság követelményei is háttérbe szorulnak a megszilárdí­tás elemi feladataival szemben. Ezt a kezdeti fázist azonban már az újabb és megnövekedett terme­lőszövetkezetek is nagyrészt túl­haladták, tehát e tekintetben is magasabb igényekkel jelentkez­nek. A Szovjetunióban, Bulgáriában és az NDK-ban általánosan olyan számviteli rendszert vezettek be, amely megfelel a magasabb köve­telményeknek és alapot ad az egyes termékek költségszámítására is. Nálunk is a következő két év­ben általános lesz a kettős könyve­lés a tsz-ekben, ez azonban még önmagában nem oldja meg az egyes termékek önköltségszámítá­sát. A gazdaságosság követelmé­nyei azonban olyan sürgetőek, hogy a következő években az irá­nyító szervek és a tudományos in­tézmények közös erőfeszítésével meg kell valósítani a költségszá­mítás általános rendszerét. E terü­leten a többi szocialista országban is széleskörű tudományos munka folyik és a nemzetközi kooperáció is mind erősebb.­­ AZ ÁRUTERMELÉS­NÉL ÉS AZ ÉRTÉKE­SÍTÉSNÉL is sok tekintetben új feladatok jelentkeznek. A tsz-ben az önellátó termelés, valamint a terményrészesedés csökkentése illetőleg az áruter­melés növelése a feladat. Ez ösz­­szefügg a jövedelemrészesedéssel és a munkadíjazás továbbá a ház­táji gazdaság problémáival. A fejlődés iránya egyértelműen ki­alakult, azonban ennek mind eredményesebb megvalósítása még sok nem könnyű probléma meg­oldását követeli meg. Ebben pe­dig az irányító szerveknek és a tudományos intézményeknek egy­aránt sok tennivalójuk van. A felvásárlás-értékesítés tekin­tetében is kialakult és bevált a rendszer. A szerződéses termelés és értékesítés rendszere a terme­lőszövetkezetek kiterjedése után is helyesnek bizonyult, azonban zavartalan és a termelést ösztön­ző megvalósítása sok részletkér­dés jobb megoldását követeli meg. A legfőbbek: az áruigények és a tsz-ek termelésének tervsze­rű összehangolása, az átadási-át­vételi követelmények szigorúbb és kétoldalú érvényesítése, a vi­ták eldöntésének kölcsönösen megnyugtatóbb módja, a mennyi­ségi és a minőségi különbözetek megállapításának körültekintőbb megalapozása stb. E tekintetben az állami és szövetkezeti kereske­delmi irányító szervek, a terme­lést irányító szervek és a tudo­mányos kutatóintézmények együt­tes munkájával lehet előre­haladást elérni. Külön sürgető ok erre, hogy a tsz-ek uralkodóvá válásával a megváltozott termelé­si viszonyok, a zömében szocialis­ta jellegű termelés és a szocialis­ta állam viszonya megköveteli e viszony kereskedelmi formáinak is megfelelő fejlesztését.­­ A JÖVEDELEMRÉSZE­SEDÉS ÉS A MUNKA­­DÍJAZÁS RENDSZERE együtt fejlődik a szövetkezeti gazdálko­dás kiterjedésével és színvonalá­nak emelkedésével. Az utóbbi né­hány évben óriási volt a fejlődés e területen, elsősorban a Szovjet­unióban, de a népi demokratikus országokban is. A munkadíjazás szocialista követelményei és az anyagi érdekeltség elve a legfőbb iránytűje ennek a fejlődésnek, és ma már fő vonásaiban kialakultak a kollektív gazdálkodás magasabb szintjének megfelelő munkadíja­zási és jövedelemrészesedési for­mák. E megoldások sok részlet­­kérdése és az adott viszonyoknak legjobban megfelelő változatai azonban még sok gyakorlati pró­bát és elméleti kutatást kívánnak. Ezért ezt a kérdést minden szo­cialista országban a legfőbbek egyikének tekintik és ez a tudo­mányos munka országok közötti koordinálásának is egyik fő té­mája. A KÖZÖS GAZDASÁG I­S­­I ÉS A HÁZTÁJI GAZ­DASÁG KAPCSOLATA is új problémákat hoz felszínre, ame­lyek nemcsak gyakorlati felada­tokként jelentkeznek, hanem a tudományos feldolgozás kiterjesz­tését is követelik. A legfőbb új tényező e tekin­tetben az, hogy meg kell tanul­nunk a háztáji gazdaságot, mint a szövetkezeti gazdálkodás egy ideig szükségszerű kiegészítő ré­szét kezelni, ami népgazdaságilag sem hanyagolható el súlyos kö­vetkezmények nélkül. A közös és a háztáji gazdaság viszonyának korábban főleg az az oldala ke­rült előtérbe, hogy a háztáji gazdaság kiterjedése ne akadá­lyozza a közös fejlődését. A szo­cialista átszervezés előrehaladá­sa nyomán, a közös gazdaság el­sőbbségének a feltétlen követel­ménye mellett, most azt is reáli­san kell látnunk, hogy a termelés és az árutermelés növekvő nép­­gazdasági követelményeit a jelen­legi időszakban csak a közös és a háztáji együttesen tudja kielégí­teni, s emellett a közös gazdaság fejlesztésének is egyik forrása a háztáji gazdaság, főképpen az ál­lattenyésztésben. rr! A BERUHÁZÁS­OK IRÁ­N_£• I NY A, HATÉKONYSÁ­GA ÉS FORRÁSAI nemcsak ál­talában döntő jelentőségűek a szocialista mezőgazdaság fejlődé­sében, hanem a fejlődés egy-egy fázisában különböző módon és súllyal vetődnek fel. Jelenleg és a következő évek­ben az a feladat kerül előtérbe, hogy a meglevő beruházásokat maximálisan kihasználjuk, az új beruházások minél olcsóbbak le­gyenek és olyan irányokban tör­ténjenek, ahol a leggyorsabban megtérülnek, s a szükséges beru­házásokat — az állami támogatás mellett — a lehető legnagyobb mértékben a tsz-ek és a tagok saját erejéből végezzék. Az a kö­rülmény is emellett szól, hogy a tartósabb, drágább beruházások üzemi és technikai feltételei sem teremthetők meg egy csapásra. Éppen ezért a beruházások gaz­daságosságára és sorrendjére vo­natkozó kutatásoknak különösen nagy fontossága van. Előre láthatjuk azonban máris azt a következő fejlődési fázist, amikor megszilárdult üzemi kere­tek között, megalapozott termelési profil alapján, kiforrott nagyüzemi technológia követelményei szerint lehet tartósabb, nagyobb távlatra szóló beruházásokat létesíteni, amikor ehhez a tsz-ek saját ereje is nagyobb mértékben rendelke­zésre áll. Ezt a további fejlesztést természetesen az állami gazdasá­gok és a legfejlettebb termelőszö­vetkezetek úttörő kezdeményezé­seivel, s a tudományos kutatások kiterjesztésével már most elő kell készíteni.­ MINDEZEKET A FELADATO­KAT mezőgazdaságunk meggyor­sult ütemű fejlődése állítja elénk. Megoldásuk szocialista mező­­gazdaságunk magasabb szintű to­vábbfejlődésének a feltétele. Ezért a vázolt problémák — és még sok további — egyrészt máris idősze­rű megoldást — sokszor átmeneti megoldást — követelő napi fel­adatként jelentkeznek, másrészt olyan későbbi feladatok, amelye­ket már ma fel kell ismerni és megoldásuk feltételeit már most kezdeni kell megteremteni. De mindezeket csak a gyakorlat és a tudomány szoros és állandó kap­csolata alapján, kölcsönös egy­­m­ásrahatásuk révén oldhatjuk meg sikeresen. Elmondhatjuk, hogy e területen a korábbi évek­hez képest igen nagy a fejlődés. A gyakorlat mindennapi igényeit is mindjobban ki tudja elégíteni a tudományos kutatás, a jövőre nézve pedig egyes kérdésekben képes lesz a gyakorlat előtt is járni. A távlati tudományos ku­tatási terv programjában már a későbbi évek előrelátható prob­lémáinak a mai kutatásai is sze­repelnek. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése, a termelési viszonyok átalakulása nemcsak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapfelté­telét és kereteit hozta létre, hanem a továbbfejlődés hatalmas, új erő­forrásait is megnyitotta. Az új és nagymértékben megnövekedett tsz-ek első és második éve már ed­dig is meglepetésszerűen gyorsabb fejlődést tud felmutatni, mint amit a korábbi években tapasztal­tunk. A további fejlődés meggyor­sulásának egyik döntő tényezője, hogy a tsz-ekbe társult parasztság új viszonyba kerül a szocialista állammal és társadalommal. Két­oldalúvá, kölcsönössé válik a fe­lelősségérzet a mezőgazdaság fej­lesztéséért és a népgazdasági szük­ségletek kielégítéséért. A szövetke­zeti gazdaságok fejlesztése egyéni és csoportérdeket is szolgál, de egyben mind több tsz-vezető és tag tudatában egybekapcsolódik az ál­talános társadalmi fejlődés, a szo­cialista építés követelményeivel. S ebben a felelősségérzetben mind nagyobb mértékben osztoznak a mezőgazdasági tudományok műve­­lői is. 3 Sajtótájékoztató a SZOT-ban a munkásvédelem aktuális problémáiról és a kulturális nevelőmunka feladatairól (Tudósítónktól.) Szerda délelőtt sajtótájékozta­tót tartott a SZOT a munkásvé­delem és a kulturális nevelőmun­ka problémáiról. Horn Dezső, a SZOT titkára elmondotta, hogy 1950-től 59-ig fokozatosan javult a baleseti helyzet. A hároméves tervben 32 milliárd forintot for­dítottak új, korszerű gépekre, ami egyúttal a munkakörülmé­nyek javulását is eredményezte. A festékipari vállalatoknál pél­dául 1 millió forint költséggel zártrendszerűvé alakították át a munkafolyamatokat. Az Acélöntő- és Csőgyárban, a Marhavágóhídon és még sok üzemben gépesítették a nehéz fizikai munkát. 1958- ban 106 millió forintot, 1959- ben 192 millió forintot fordítottak közvetlen munka­védelmi célokat szolgáló be­ruházásokra. 1960- ban azonban rosszabbo­dott a baleseti helyzet — mondot­ta a továbbiakban Horn elvtárs. — Több iparágban, a vegyipar­ban, a szénbányászatban, a gép­gyártásban és az építőanyag-ipar­ban nőtt a halálos, illetve súlyos balesetek száma. A visszaesés oka elsősorban az a hibás szemlélet, mely másodrendű kérdésként ke­zeli a munkásvédelmet, a baleset­elhárítást. Gazdasági vezetők kö­rében elég elterjedt az a nézet, hogy termelés nincs baleset nél­kül, s ezért eltűrik, hogy felelőt­len emberek veszélyeztessék a maguk és mások életét. A SZOT titkára hangsúlyozta: arra van szükség, hogy a gazdasági és mozgalmi ve­zetők lelkiismereti ügyüknek tartsák a dolgozók testi épsé­gének védelmét. Meggyőzéssel, neveléssel s ha szükséges, felelősségre vonással és bírságolással érjék el, hogy a dol­gozók is és a vezetők is egyformán betartsák a biztonsági szabályokat. Gondoskodni kell arról is, hogy az üzem különböző fórumain, ter­melési tanácskozásokon, szakszer­vezeti taggyűléseken, társadalmi bíróságokon megvitassák egy-egy baleset tanulságait és a kollektíva előtt vonják felelősségre a mu­lasztókat. A minisztériumok, ipar­igazgatóságok pedig az üzemek ellenőrzése alkalmával ugyanúgy kérjék számon a munkásvédelem­ben elkövetett, mint a termelés egyéb területein tapasztalható hi­bákat. A sajtótájékoztató második ré­szében Vas János, a SZOT kul­turális, agitációs és propaganda­osztályának vezetője ismertette a szakszervezeti kulturális nevelő­munka néhány időszerű kérdését és a jövő évi fesztiválok program­ját. Elmondotta, hogy az üzemek­ben 1961 januárjától évi tervet dolgoznak ki, amelyben a mű­velődéspolitika időszerű felada­tait szem előtt tartva, a szakszer­vezeti bizottságok a konkrét he­lyi teendőket és a rendelkezésre álló anyagi eszközöket tüntetik fel, így akarják biztosítani, hogy valóban átgondolt, tervszerű, az igényeknek megfelelő és azokat rendszeresen növelő kulturális munka folyjék. A művészeti csoportok tevé­kenységében eddig is nagy szere­pet játszottak a nyári találkozók. Elhatározták tehát, hogy 1961 nyarán két-három szak­ma összefogásával rendeznek fesztiválokat. Jövőre a dalostalálkozók prog­ramját a Liszt- és a Bartók-évfor­­dulók jegyében állítják össze. Egy­úttal arra törekednek, hogy a fesz­tiválok programja segítse a fel­­szabadulásukért küzdő gyarmati népek zenei kultúrájának megis­mertetését is. A bányászok és az építők dalostalálkozóját Komlón, a város 10 éves fennállásának ün­nepségeivel kapcsolják össze. A vasutas-, a közlekedési és a postás­kórusok Szolnokon, a textiles- és az élelmezési szakma énekesei Szegeden, a pedagógus- és a helyi­ipari énekkarok Székesfehérvárott, a közalkalmazott és a kereskedel­mi szakszervezeti együttesek pe­dig Békéscsabán találkoznak. A SZOT budapesti „körműsoraiban” szereplő műkedvelő szimfonikus zenekarok nyáron az Újpesti Mun­kásotthonban és a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban mutat­ják be az őszi körműsor hangver­senyeinek programját. Budapesten rendezik meg a képzőművészeti szakkörök ki­állítását, és ezen azok a csoportok vehetnek részt, amelyeknek tagjai szakmá­juk dolgozóinak életét is bemutat­ják. A gyermek­művészeti csopor­tok találkozóját is a fővárosban tartják meg. Az üzemi táncegyüt­teseket a Veszprém megyei SZMT kezdeményezésére Várpalotára várják, az új városrész születésé­nek 10. évfordulója alkalmából. Győrött az irodalmi színpadok műkedvelői találkoznak. Vas János ezután elmondotta, hogy a munkásszállásokon az Eg­­ressy Klub együttesei most négy új műsort mutatnak be. Szólt a színházak peremkerületi előadá­sainak sikeréről is. Eddig 17 elő­adást tartottak nagy érdeklődés mellett. Decemberben még 9 szín­darabot ad elő a Nemzeti Színház, a Madách Színház, a Jókai Szín­ház, a József Attila Színház és a Vígszínház. 1961 első negyedévére pedig már negyven előadást kötöt­tek le a művelődési otthonok. Végül megemlítette, hogy a buda­pesti szakmaközi bizottság és a fővárosi tanács most dolgozik a terveken, amelyek a politechnikai oktatás fejlődését, az iskolák és az üzemek szorosabb kapcsolatát szolgálják. Dobi kíván távirata a Közép-A­fikai Köztársaság elnökéhez Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke a Közép-Afrikai Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait David Dackónak, a Közép-Afrikai Köztársaság elnökének. (MTI)

Next