Népszabadság, 1960. december (18. évfolyam, 285-310. szám)
1960-12-01 / 285. szám
1960. december 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Tizenöt éves a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség A régi újságok lapjairól a háború dúlásától még vérző Európa sivár és kimerült képe mered ránk, de már megcsap a béke első hónapjainak új reménységtől, határtalan lelkesedéstől izzó hangulata is. A nemzetközi nőmozgalom kezdeteit kutatjuk a lapokban: 1945 november végét írták, s öt világrészből hajón és repülőgépen, gyalog és vonaton asszonyok százai igyekeztek Párizsba. A magyar nők küldöttei is hideg autóbuszban tették meg az utat Prágáig — Magyarországról még nem indult vonat külföldre. November 26-án a párizsi Mutualité-palotában megnyílt a nők első világkongresszusa, amelynek elhatározására december 1-én megszületett a ma jubiláló Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. Nem ez volt az egyetlen, s nem is az első világot átfogó tömegszervezet, amely azokban a másfél évtizeddel ezelőtti hónapokban alakult. Először a szakszervezetek, majd az ifjúsági szervezetek, s ezt követően a nők ismerték fel: csak úgy tudják valóra váltani a háború szörnyű szenvedéseiből született eltökéltségüket, hogy „Soha többé háborút!”, ha világméretekben egyesítik erőiket. Már akkor Párizsba 40 ország 180 szervezete küldte el képviselőit, s az NDNSZ 80 millió nő összefogását jelképezte. Azóta mintegy 200 millióra növekedett a nemzetközi nőszövetséghez csatlakozott asszonyok és lányok száma, csaknem 80 országból. Sok minden tükröződik ebben az erőteljes növekedésben: az az állandóan terjedő tudat, hogy a nőknek fontos szerepük van a háború megakadályozásáért vívott harcban; a nők millióinak felszabadulása, öntudatra ébredése és aktivizálódása a gyarmati igát lerázó Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban. S ki merné ma kétségbe vonni, hogyha mindmáig sikerült kiharcolni a békét, abban oroszlánrésze volt minden ország asszonyainak, anyáinak, akik a legszenvedélyesebben védelmezik gyermekeik jogát az élethez. Sok fontos kezdeményezés és sikeres akció fűződik a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség nevéhez 15 éves fennállása óta. Már 1946 decemberében követelte az ENSZ-től az atomfegyverek használatának betiltását. 1949-ben egyik kezdeményezője és megszervezője volt a béke-világmozgalomnak. Az NDNSZ javaslatára ünnepeljük 1950 óta június 1-én a nemzetközi gyermeknapot, s ugyancsak az NDNSZ hívta össze 1952-ben a nemzetközi gyermekvédelmi konferenciát. 1955-ben az anyák küldöttei tanácskoztak Lausanne-ban, szintén az NDNSZ hívására, 1959-ben pedig Göteborgban nőkonferencia ült össze a leszerelés támogatására. Híven az alakuló kongresszuson tett fogadalomhoz, az NDNSZ széleskörű akciókat indított a nők jogainak elismeréséért, a női egyenjogúságért, valamint a gyermekek egészséges fejlődéséért, demokratikus szellemben való neveléséért. A világ minden táján ismerik és szívükbe fogadták a nők az NDNSZ olyan odaadó vezetőit, mint Eugénie Cotton, Nyina Popova, Andrea Andreen, Marie-Claude Vaillant-Couturier és mások. A mi magyar nőmozgalmunk, az Országos Nőtanács vezetésével, szintén tevékeny csapata a nemzetközi nőszövetségnek és sok tanújelét adta forró békeszeretetének és internacionalista érzéseinek. Ezen a jubileumi napon szívből üdvözöljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséget, s nagy elismeréssel gondolunk másfél évtizedes áldozatos munkájára és harcára. Gáspár Sándor elvtárs a Tolna megyei Pártbizottság ülésén Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága szerdán kibővített ülésen tárgyalta meg a megye termelőszövetkezeteinek helyzetét. Az ülésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Prantner József, a megyei pártbizottság első titkára tartott beszámolót, amelyet vita követett. (MTI) lentőséget nyer, minél inkább növekszik a gazdaságosság népgazdasági és üzemgazdasági fontossága. A termelőszövetkezetekben a megalakulás utáni időszakban érthetően csak a számvitel egyszerűbb módja valósítható meg és a gazdaságosság követelményei is háttérbe szorulnak a megszilárdítás elemi feladataival szemben. Ezt a kezdeti fázist azonban már az újabb és megnövekedett termelőszövetkezetek is nagyrészt túlhaladták, tehát e tekintetben is magasabb igényekkel jelentkeznek. A Szovjetunióban, Bulgáriában és az NDK-ban általánosan olyan számviteli rendszert vezettek be, amely megfelel a magasabb követelményeknek és alapot ad az egyes termékek költségszámítására is. Nálunk is a következő két évben általános lesz a kettős könyvelés a tsz-ekben, ez azonban még önmagában nem oldja meg az egyes termékek önköltségszámítását. A gazdaságosság követelményei azonban olyan sürgetőek, hogy a következő években az irányító szervek és a tudományos intézmények közös erőfeszítésével meg kell valósítani a költségszámítás általános rendszerét. E területen a többi szocialista országban is széleskörű tudományos munka folyik és a nemzetközi kooperáció is mind erősebb. AZ ÁRUTERMELÉSNÉL ÉS AZ ÉRTÉKESÍTÉSNÉL is sok tekintetben új feladatok jelentkeznek. A tsz-ben az önellátó termelés, valamint a terményrészesedés csökkentése illetőleg az árutermelés növelése a feladat. Ez öszszefügg a jövedelemrészesedéssel és a munkadíjazás továbbá a háztáji gazdaság problémáival. A fejlődés iránya egyértelműen kialakult, azonban ennek mind eredményesebb megvalósítása még sok nem könnyű probléma megoldását követeli meg. Ebben pedig az irányító szerveknek és a tudományos intézményeknek egyaránt sok tennivalójuk van. A felvásárlás-értékesítés tekintetében is kialakult és bevált a rendszer. A szerződéses termelés és értékesítés rendszere a termelőszövetkezetek kiterjedése után is helyesnek bizonyult, azonban zavartalan és a termelést ösztönző megvalósítása sok részletkérdés jobb megoldását követeli meg. A legfőbbek: az áruigények és a tsz-ek termelésének tervszerű összehangolása, az átadási-átvételi követelmények szigorúbb és kétoldalú érvényesítése, a viták eldöntésének kölcsönösen megnyugtatóbb módja, a mennyiségi és a minőségi különbözetek megállapításának körültekintőbb megalapozása stb. E tekintetben az állami és szövetkezeti kereskedelmi irányító szervek, a termelést irányító szervek és a tudományos kutatóintézmények együttes munkájával lehet előrehaladást elérni. Külön sürgető ok erre, hogy a tsz-ek uralkodóvá válásával a megváltozott termelési viszonyok, a zömében szocialista jellegű termelés és a szocialista állam viszonya megköveteli e viszony kereskedelmi formáinak is megfelelő fejlesztését. A JÖVEDELEMRÉSZESEDÉS ÉS A MUNKADÍJAZÁS RENDSZERE együtt fejlődik a szövetkezeti gazdálkodás kiterjedésével és színvonalának emelkedésével. Az utóbbi néhány évben óriási volt a fejlődés e területen, elsősorban a Szovjetunióban, de a népi demokratikus országokban is. A munkadíjazás szocialista követelményei és az anyagi érdekeltség elve a legfőbb iránytűje ennek a fejlődésnek, és ma már fő vonásaiban kialakultak a kollektív gazdálkodás magasabb szintjének megfelelő munkadíjazási és jövedelemrészesedési formák. E megoldások sok részletkérdése és az adott viszonyoknak legjobban megfelelő változatai azonban még sok gyakorlati próbát és elméleti kutatást kívánnak. Ezért ezt a kérdést minden szocialista országban a legfőbbek egyikének tekintik és ez a tudományos munka országok közötti koordinálásának is egyik fő témája. A KÖZÖS GAZDASÁG ISI ÉS A HÁZTÁJI GAZDASÁG KAPCSOLATA is új problémákat hoz felszínre, amelyek nemcsak gyakorlati feladatokként jelentkeznek, hanem a tudományos feldolgozás kiterjesztését is követelik. A legfőbb új tényező e tekintetben az, hogy meg kell tanulnunk a háztáji gazdaságot, mint a szövetkezeti gazdálkodás egy ideig szükségszerű kiegészítő részét kezelni, ami népgazdaságilag sem hanyagolható el súlyos következmények nélkül. A közös és a háztáji gazdaság viszonyának korábban főleg az az oldala került előtérbe, hogy a háztáji gazdaság kiterjedése ne akadályozza a közös fejlődését. A szocialista átszervezés előrehaladása nyomán, a közös gazdaság elsőbbségének a feltétlen követelménye mellett, most azt is reálisan kell látnunk, hogy a termelés és az árutermelés növekvő népgazdasági követelményeit a jelenlegi időszakban csak a közös és a háztáji együttesen tudja kielégíteni, s emellett a közös gazdaság fejlesztésének is egyik forrása a háztáji gazdaság, főképpen az állattenyésztésben. rr! A BERUHÁZÁSOK IRÁN_£• I NY A, HATÉKONYSÁGA ÉS FORRÁSAI nemcsak általában döntő jelentőségűek a szocialista mezőgazdaság fejlődésében, hanem a fejlődés egy-egy fázisában különböző módon és súllyal vetődnek fel. Jelenleg és a következő években az a feladat kerül előtérbe, hogy a meglevő beruházásokat maximálisan kihasználjuk, az új beruházások minél olcsóbbak legyenek és olyan irányokban történjenek, ahol a leggyorsabban megtérülnek, s a szükséges beruházásokat — az állami támogatás mellett — a lehető legnagyobb mértékben a tsz-ek és a tagok saját erejéből végezzék. Az a körülmény is emellett szól, hogy a tartósabb, drágább beruházások üzemi és technikai feltételei sem teremthetők meg egy csapásra. Éppen ezért a beruházások gazdaságosságára és sorrendjére vonatkozó kutatásoknak különösen nagy fontossága van. Előre láthatjuk azonban máris azt a következő fejlődési fázist, amikor megszilárdult üzemi keretek között, megalapozott termelési profil alapján, kiforrott nagyüzemi technológia követelményei szerint lehet tartósabb, nagyobb távlatra szóló beruházásokat létesíteni, amikor ehhez a tsz-ek saját ereje is nagyobb mértékben rendelkezésre áll. Ezt a további fejlesztést természetesen az állami gazdaságok és a legfejlettebb termelőszövetkezetek úttörő kezdeményezéseivel, s a tudományos kutatások kiterjesztésével már most elő kell készíteni. MINDEZEKET A FELADATOKAT mezőgazdaságunk meggyorsult ütemű fejlődése állítja elénk. Megoldásuk szocialista mezőgazdaságunk magasabb szintű továbbfejlődésének a feltétele. Ezért a vázolt problémák — és még sok további — egyrészt máris időszerű megoldást — sokszor átmeneti megoldást — követelő napi feladatként jelentkeznek, másrészt olyan későbbi feladatok, amelyeket már ma fel kell ismerni és megoldásuk feltételeit már most kezdeni kell megteremteni. De mindezeket csak a gyakorlat és a tudomány szoros és állandó kapcsolata alapján, kölcsönös egymásrahatásuk révén oldhatjuk meg sikeresen. Elmondhatjuk, hogy e területen a korábbi évekhez képest igen nagy a fejlődés. A gyakorlat mindennapi igényeit is mindjobban ki tudja elégíteni a tudományos kutatás, a jövőre nézve pedig egyes kérdésekben képes lesz a gyakorlat előtt is járni. A távlati tudományos kutatási terv programjában már a későbbi évek előrelátható problémáinak a mai kutatásai is szerepelnek. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelési viszonyok átalakulása nemcsak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapfeltételét és kereteit hozta létre, hanem a továbbfejlődés hatalmas, új erőforrásait is megnyitotta. Az új és nagymértékben megnövekedett tsz-ek első és második éve már eddig is meglepetésszerűen gyorsabb fejlődést tud felmutatni, mint amit a korábbi években tapasztaltunk. A további fejlődés meggyorsulásának egyik döntő tényezője, hogy a tsz-ekbe társult parasztság új viszonyba kerül a szocialista állammal és társadalommal. Kétoldalúvá, kölcsönössé válik a felelősségérzet a mezőgazdaság fejlesztéséért és a népgazdasági szükségletek kielégítéséért. A szövetkezeti gazdaságok fejlesztése egyéni és csoportérdeket is szolgál, de egyben mind több tsz-vezető és tag tudatában egybekapcsolódik az általános társadalmi fejlődés, a szocialista építés követelményeivel. S ebben a felelősségérzetben mind nagyobb mértékben osztoznak a mezőgazdasági tudományok művelői is. 3 Sajtótájékoztató a SZOT-ban a munkásvédelem aktuális problémáiról és a kulturális nevelőmunka feladatairól (Tudósítónktól.) Szerda délelőtt sajtótájékoztatót tartott a SZOT a munkásvédelem és a kulturális nevelőmunka problémáiról. Horn Dezső, a SZOT titkára elmondotta, hogy 1950-től 59-ig fokozatosan javult a baleseti helyzet. A hároméves tervben 32 milliárd forintot fordítottak új, korszerű gépekre, ami egyúttal a munkakörülmények javulását is eredményezte. A festékipari vállalatoknál például 1 millió forint költséggel zártrendszerűvé alakították át a munkafolyamatokat. Az Acélöntő- és Csőgyárban, a Marhavágóhídon és még sok üzemben gépesítették a nehéz fizikai munkát. 1958- ban 106 millió forintot, 1959- ben 192 millió forintot fordítottak közvetlen munkavédelmi célokat szolgáló beruházásokra. 1960- ban azonban rosszabbodott a baleseti helyzet — mondotta a továbbiakban Horn elvtárs. — Több iparágban, a vegyiparban, a szénbányászatban, a gépgyártásban és az építőanyag-iparban nőtt a halálos, illetve súlyos balesetek száma. A visszaesés oka elsősorban az a hibás szemlélet, mely másodrendű kérdésként kezeli a munkásvédelmet, a balesetelhárítást. Gazdasági vezetők körében elég elterjedt az a nézet, hogy termelés nincs baleset nélkül, s ezért eltűrik, hogy felelőtlen emberek veszélyeztessék a maguk és mások életét. A SZOT titkára hangsúlyozta: arra van szükség, hogy a gazdasági és mozgalmi vezetők lelkiismereti ügyüknek tartsák a dolgozók testi épségének védelmét. Meggyőzéssel, neveléssel s ha szükséges, felelősségre vonással és bírságolással érjék el, hogy a dolgozók is és a vezetők is egyformán betartsák a biztonsági szabályokat. Gondoskodni kell arról is, hogy az üzem különböző fórumain, termelési tanácskozásokon, szakszervezeti taggyűléseken, társadalmi bíróságokon megvitassák egy-egy baleset tanulságait és a kollektíva előtt vonják felelősségre a mulasztókat. A minisztériumok, iparigazgatóságok pedig az üzemek ellenőrzése alkalmával ugyanúgy kérjék számon a munkásvédelemben elkövetett, mint a termelés egyéb területein tapasztalható hibákat. A sajtótájékoztató második részében Vas János, a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztályának vezetője ismertette a szakszervezeti kulturális nevelőmunka néhány időszerű kérdését és a jövő évi fesztiválok programját. Elmondotta, hogy az üzemekben 1961 januárjától évi tervet dolgoznak ki, amelyben a művelődéspolitika időszerű feladatait szem előtt tartva, a szakszervezeti bizottságok a konkrét helyi teendőket és a rendelkezésre álló anyagi eszközöket tüntetik fel, így akarják biztosítani, hogy valóban átgondolt, tervszerű, az igényeknek megfelelő és azokat rendszeresen növelő kulturális munka folyjék. A művészeti csoportok tevékenységében eddig is nagy szerepet játszottak a nyári találkozók. Elhatározták tehát, hogy 1961 nyarán két-három szakma összefogásával rendeznek fesztiválokat. Jövőre a dalostalálkozók programját a Liszt- és a Bartók-évfordulók jegyében állítják össze. Egyúttal arra törekednek, hogy a fesztiválok programja segítse a felszabadulásukért küzdő gyarmati népek zenei kultúrájának megismertetését is. A bányászok és az építők dalostalálkozóját Komlón, a város 10 éves fennállásának ünnepségeivel kapcsolják össze. A vasutas-, a közlekedési és a postáskórusok Szolnokon, a textiles- és az élelmezési szakma énekesei Szegeden, a pedagógus- és a helyiipari énekkarok Székesfehérvárott, a közalkalmazott és a kereskedelmi szakszervezeti együttesek pedig Békéscsabán találkoznak. A SZOT budapesti „körműsoraiban” szereplő műkedvelő szimfonikus zenekarok nyáron az Újpesti Munkásotthonban és a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban mutatják be az őszi körműsor hangversenyeinek programját. Budapesten rendezik meg a képzőművészeti szakkörök kiállítását, és ezen azok a csoportok vehetnek részt, amelyeknek tagjai szakmájuk dolgozóinak életét is bemutatják. A gyermekművészeti csoportok találkozóját is a fővárosban tartják meg. Az üzemi táncegyütteseket a Veszprém megyei SZMT kezdeményezésére Várpalotára várják, az új városrész születésének 10. évfordulója alkalmából. Győrött az irodalmi színpadok műkedvelői találkoznak. Vas János ezután elmondotta, hogy a munkásszállásokon az Egressy Klub együttesei most négy új műsort mutatnak be. Szólt a színházak peremkerületi előadásainak sikeréről is. Eddig 17 előadást tartottak nagy érdeklődés mellett. Decemberben még 9 színdarabot ad elő a Nemzeti Színház, a Madách Színház, a Jókai Színház, a József Attila Színház és a Vígszínház. 1961 első negyedévére pedig már negyven előadást kötöttek le a művelődési otthonok. Végül megemlítette, hogy a budapesti szakmaközi bizottság és a fővárosi tanács most dolgozik a terveken, amelyek a politechnikai oktatás fejlődését, az iskolák és az üzemek szorosabb kapcsolatát szolgálják. Dobi kíván távirata a Közép-Afikai Köztársaság elnökéhez Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke a Közép-Afrikai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait David Dackónak, a Közép-Afrikai Köztársaság elnökének. (MTI)