Népszabadság, 1961. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

NÉPSZABADSÁG Az 1961. évi népgazdasági terv (Folytatás az 1. oldalról.) faj és kései zöldségfélék termelé­sére kell fordítani. A terv az állattenyésztés ter­melési értékének 4,5 százalékos növelését írja elő. Ehhez a töb­bi között szükséges a tehénállo­mány 1,2 százalékos fejlesztése, a tejhozamnak az 1959. évi 2160 literről 2370 literre való emelése, a kiselejtezett tehenek megfelelő pótlása, a borjúszaporulat nö­velése. Fontos feladat a sertés- és baromfiállomány gyorsabb és na­gyobb arányú növelése. A mezőgazdasági termelés fej­lesztését segíti, hogy a műtrágya­ellátást 30 százalékkal növeljük, 120 ezer kát. holdon — a tava­lyinál 20 százalékkal nagyobb területen — végzünk talajjaví­tást, és az öntözött terület 195 ezer kát. holdra — a tavalyihoz képest 22 százalékkal — növek­szik. A tavalyi 25 ezer kh-val szemben az idén 300 ezer kh-on nagy­­hozamú búzafajtákat, a kuko­rica vetésterületének 75 szá­zalékán hibridfajtákat terme­lünk, a magas olajtartalmú napraforgófajták termelését pedig 20 ezer kh-ról 80 ezer kh-ra emeljük. A mezőgazdasági termékek fel­vásárlását 9,1%-kal kell növelni. A termelőszövetkezetek termelési és költségvetési terveit a népgaz­dasági tervvel összhangban úgy kell elkészíteni, hogy a közös és a háztáji gazdaságok árutermelé­se együttesen biztosítsa a felvá­sárlási tervek teljesítését. Foko­zott gondot kell fordítani a ter­melési szerződések kötésére, és egyben biztosítani kell a szerző­dési kötelezettségek teljesítését mindkét szerződő fél részéről. Az 1961. évi terv az állami gaz­daságok és a gépállomások mun­kájának további javulásán túlme­nően, számol a termelőszövetke­zetekben a nagyüzemi szervezet­­ megszilárdulásával, a munkafe­gyelem erősödésével, a korszerű agrotechnikai és tudományos eredmények szélesebb körű elter­jedésével. Közlekedés A népgazdaság termelőágaza­taiban végbemenő növekedés, a külkereskedelmi forgalom és a la­kosság ellátásának megnövekedett szükségletei az 1960. évi színvonalhoz ké­pest a szállításra kerülő áruk mennyiségét 9 százalékkal nö­­­­velik. Az utasok száma a terv szerint 8,6 százalékkal nő. A megnöveke­dett szállítási feladatok ellátása a járművek kihasználásának továb­bi javítását teszi szükségessé. Külkereskedelem A külkereskedelem összforgal­ma 1961-ben mintegy 13 százalék­kal lesz nagyobb, mint tavaly. Az összforgalom 71 százalékát a szocialista tábor országaival bonyolítjuk le. Az 1961. évi külkereskedelmi áruforgalmi előirányzatok alapján tovább szélesedhetnek kapcsola­taink a tőkésországokkal is, külö­nösen a nemzeti önállóság útjára lépett, gazdaságilag ma még gyen­gén fejlett országokkal. Az ipar szerkezeti változásá­nak megfelelően összes kivite­lünk 44,4 százalékát gépek és fi­nommechanikai termékek teszik ki, összes behozatalunk 62 száza­léka pedig az erősen növekvő ipari termelés és a mezőgazdaság anyagellátását biztosítja. Külkereskedelmi terveink tel­jesítéséhez fontos népgazdasági érdek fűződik. Ezért minden mi­nisztérium és vállalat munkájá­nak előterébe kell állítani, hogy belföldi szállítási kötelezettségei­nek teljesítése mellett minél több, gazdaságosan exportálható termé­ket bocsásson a külkereskedelem rendelkezésére. Beruházás Beruházásra a terv 30,7 mil­liárd forintot irányoz elő. A beru­házási terv legfőbb célja, hogy a rendelkezésre álló eszközök leg­hatékonyabb felhasználásával biz­tosítsuk mindenekelőtt a folya­matban levő beruházások minél gyorsabb ütemű folytatását, il­letve befejezését. Ipari beruházásokra a terv mintegy 15 milliárd forintot irá­nyoz elő. Ennek 23 százaléka szolgál az energiahordozó , anya­gok termelésének fejlesztésére, 44 százaléka a nyersanyagot ter­melő iparágak és 33 százaléka a feldolgozóipar fejlesztésére. A mezőgazdaság fejlesztésére a terv 5,1 milliárd forint beruházást biztosít, ebből 2,4 milliárd forint beruházás a termelőszövetkezetek­ben valósul meg. A közlekedés fejlesztésére 2,5 milliárd forintot fordítunk. 317 nagyobb létesítmény üzem­be helyezése van a tervben. 1961-ben egyebek között befejező­dik a Dunai Vasmű kokszolója és salakhabosítója. Az erősáramú iparban befejeződik az Akkumu­látorgyár, a TRANSZVILL és a Csepeli Trafógyár, a műszeripar­ban pedig a Kórházi Berendezé­sek Gyárának, az Elektromos Készülékek Gyárának, valamint az Elektronikus Készülékek Gyá­rának a bővítése. A textilipar ka­pacitása 46 000 orsó üzembe állí­tásával bővül, befejeződik a Kis­pesti Textilgyár automatizálása. A népgazdaság egész területén, de különösképpen az ipari beru­házásoknál, fokozottabban ér­vényt kell szerezni a beruházá­sok koncentrálására vonatkozó korábbi határozatoknak. Biztosí­tani kell az építési idők és az épí­tési költségek gyorsabb csökke­nését. Életszínvonal, lakásépítés, áruellátás A nemzeti jövedelem 1961-ben az 1960. évihez képest 7%-kal nö­vekszik. A nemzeti jövedelemből a lakosság fogyasztási alapja 4,1%-kal nő. A hároméves terv folyamán a tervezettet jelentősen meghaladó mértékben megnövekedett átlag­­jövedelem biztosítása mellett a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 1,8%-kal ma­gasabb lesz, mint 1960-ban volt. Az állami kiskereskedelem áru­forgalma 4,6%-kal nő. Állati ter­mékekből azonban — bár ez év­ben a tavalyinál több hús, tej, tojás, vaj kerül forgalomba — a lakosság növekvő igényeit nem tudjuk teljesen kielégíteni. A belkereskedelmi forgalomban a bolti élelmiszerek eladása 3,8%­­kal, a ruházati cikkeké 3,6%-kal, a vegyes iparcikkeké 6,8%-kal, a vendéglátó üzemek forgalma pe­dig 3,6 % -kal növekszik. Lénye­gesen több televíziót, hűtőszek­rényt, porszívót, bútort biztosít a terv a lakosságnak. 1961-ben az állam csaknem két és fél milliárd forintot fordít la­kásépítésre. Állami kivitelezésben és magán­erőből összesen több mint 46 ezer lakás építése fejeződik be. Az egészségügyi ellátás fejlesz­tésében a legjelentősebb 1200 kór­házi ágy létesítése. A kulturális beruházások közül a legfontosabb mintegy 900 általános iskolai és középiskolai tanterem megépítése. Az 1961. évi terv sikeres végre­hajtása céljából a kormány köte­lezte a minisztériumok és más irányító szervek vezetőit, hogy — a tervek vállalati kiadásán túl­menően — intézkedéseket dolgoz­zanak ki az előirányzatok vala­mennyi részletének tervszerű megvalósítására. A gazdasági élet minden terüle­tén biztosítani kell a szigorú terv­fegyelmet. A takarékosság és­­a fegyelmezett­­ munka jegyében meg­ítéli akarályozni a pazarlást, a népvagyon szerdálását, a nép ér­dekeit sértő ,"fegyelmezetlenséget és lazaságokat- Ez minden gazda­sági vezető alapvető kötelessége. Az 1961. éves terv reális felada­tokat állít dolgozó népünk elé. Teljesítése feltétlenül megkíván­ja, hogy a termelés minden te­rületén az év első napjától kezd­ve lendületes és jól szervezett munka folyjék. Az 1961. évi terv második öt­éves tervünk első esztendejének terve. Megvalósításával tovább erősödik és gazdagodik hazánk, a Magyar Népköztársaság, növek­szenek dolgozó népünk jólétének anyagi alapjai. 1961. január 1. vasárnap EGY ÚJÉVI PAPÍRTROMBITÁRA / / jév. Kétarcú ünnnep, akárcsak istene, a római Janus. f / / Mert vannak családias ünnepek, vannak emlékünk V f // nepek, vannak politikai ünnepek; az újévhez ké­­■ '—'­pest valahogy mindnek konkrét és reális tartalma van emlékeinkben, élményeinkben, tennivalóinkban. Az újév? Az újév inkább csak a vágyak, remények és jó szándékok ünnepe, kicsit babonás ünnep mindmáig. És hiszünk­-e még a babonákban? Ezen a napon természetes és udvarias dolog, hogy higgyünk. Én is csupa jót kívántam vagy kívántam viszont a barátaimnak, ismerőseimnek s a vadidegeneknek is, akikkel ■ csak a véletlen ezekben a napokban összehozott. S közben pon­tosan tudtam — hiszen nem ez az első újév az életemben —, hogy ez az 1961 sem lesz tiszta marcipánból. Mától kezdve én is új életet kezdek, több vonatkozásban, és hatalmas elhatáro­zások fogantak bennem, de bölcsen tudom már, akárcsak önök, kedves olvasóim, azoknak csak egy részére ha futja majd az erőmből. Nem ünneprontás ez, így van. Miért tagadjuk? Újévi szokásokról beszélgettünk a minap, szép, régi szoká­sokról, hazaiakról, külföldiekről, ma is élőkről és eltűntekről. Szó szót követett, feltámadt bennem az emlék és a nosztalgia: elővettem a buzgó és peches, de azért kedves Ovidius „Ünne­peit”. De rég olvastam utoljára! Bezzeg , mintha csak tegnap írta volna! Ő is elmond néhány szép szokást: ezen a napon nem volt pereskedés, ünnepeltek az emberek, de azért mindenki dol­gozott egy keveset, méghozzá ünnepi áhítattal és örömmel, ki-ki a maga munkáján. Hogy dolgos és eredményes legyen az esz­tendő! Róma népe tiszta ruhát öltött, és az új évre választott tisztviselőkkel fölvonult a Capitoliumra, áldozni. Közben jókí­vánságokat cseréltek az emberek, és jelképes ajándékokkal, szertartásokkal is azon igyekeztek, hogy megkössék a Sors bal kezét, áldásra kényszerítsék jobbját. Szép lehetett! De ha a régi újévi szokásokat elemzi az e­nber, azt látja, hogy az egyoldalú jó szándék, reménység és nagy elhatározások árnyékában mindig ott volt a szkepszis. Újév napján Rómában nem volt pereskedés. Miért? Hogy távol maradjon a viszály a polgároktól egész esztendőben! De az áldozni induló menetben ott mentek már az újonnan választott bírák is. Akik január másodikán reggel már megnyitották hivatalukat, s fogadták a perlekedőket! A­­perlekedőket, akik előző nap édességgel kínál­ták egymást!... A költő azért imádkozik Janushoz, hogy ma­radjon zárva templomának ajtaja. Vagyis, hogy béke legyen. Pár sorral odább pedig azért, hogy az új esztendőben újabb né­pek hódoljanak meg Róma hatalmának. S ha megnézzük, a vi­lág azóta is tele van alperesekkel és felperesekkel, akik újév­kor egymásnak csupa jót kívánnak. Csakhogy azóta azért egy s más mégiscsak megváltozott mi­felénk. Igaz, oly szép ceremóniákkal nem üljük meg az újév ün­nepét, mint tették hajdanán a rómaiak. A tisztviselők nem vo­nulnak áldozni, a Sors bal kezét sem kötik meg, jelképesen. Sőt, az a formája az új év köszöntésének, amely nálunk az utóbbi években meghonosodott — vagyis az, hogy a jókedvű fiatalság hangoskodik és trombitát fúj egész éjjel, végig a Körúton — valljuk be, az is elég gyatra. De valahol mégis ott él benne — e n CT71T?a tim. tacrvxxrrVK --- WMttmi t»7 turtutum. ES CLZ d tartalom, mire letisztul, megtalálja a megfelelő formáit is. Nem lesznek talán olyan romantikusak, mint a régi for­mák, így van ez: előrehaladásunk közben sok szép is elmarad mögöttünk. Lám, már nem tudunk eposzt írni, soha nem is fo­gunk tudni már úgy, mint Homérosz. Már üveges, aranyos hin­tát sem készítünk, pedig milyen szép az a múzeumban. Várkas­télyokat sem építünk. Csinálunk mást hely­ette, sokkal különbet. Mert több embert szolgál, és mégiscsak jobb az, amit ma gyár­tunk, építünk és írunk. Az új ünnep új tartalmában pedig lé­nyegében az a változás következik be, hogy az álszentség, sőt, a­ keserű szepszis is kicsapódik belőle, akár a sálak. Hiszen, mi olyan világot akarunk építeni, amelyben már nemcsak babonás szokásból, és nemcsak illemből kívánhat mindenki mindenkinek boldog újévet. És a legnagyobb párt, amely ma az emberiséget kettészakítja, békésen és végképpen le szeretnénk zárni. Hogy ne istenektől esdjük többé a szebb jövőt, hanem kezünkbe ve­gyük a sorsunkat, és tegyünk róla, hogy szebb legyen. Ma még kétségek is vegyülnek néha reményeink közé. De a reményeinknek évről évre szilárdabb az alapjuk. Az újév ün­nepe mindinkább reális tartalommal telítődik, mindinkább az elvégzett munka, s a közösen készített és tudományosan meg­alapozott tervek ünnepévé lesz. Az egyes ember pedig, ahogyan szokta, „új életet kezd”. Hiszen ez a legszebb talán az ember életében, hogy ügyetlenségek, botlások, félsikerek után is talpra áll, és újra nekilendül. Ne féljünk, legyenek nagy, nagyon nagy elhatározásaink, mindig nagyobbak,­­ ha nem mindenkinek si­kerül egészen, egy része mégiscsak sikerül, így megy előbbre a világ. Egyébként jókedvű trombitálást kívánok a pesti fiatalság­nak, és jó dobhártyát a körútiaknak. Én mindenesetre szilvesz­terre vidékre utazom. 1960. december 31. 1TV­esterh­ázi tivajd­ Dr. Münnich Ferenc üdvözlete a Szudáni Köztársaság miniszterelnökének Dr. Münnich Ferenc, a kor­mány elnöke, a Szudáni Köztár­saság nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Ferik Ibrahim Abbádnak, a Szudáni Köztársaság miniszterelnökének. (MTI) Dr. Münnich Ferenc üdvözlete a Kameruni Köztársaság miniszterelnökének Dr. Münnich Ferenc, a kor­mány elnöke, a Kameruni Köz­társaság kikiáltásának első év­fordulója alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Amadou Ahidjónak, a Kameruni Köztár­saság miniszterelnökének. (MTI)

Next