Népszabadság, 1961. március (19. évfolyam, 52-78. szám)

1961-03-01 / 52. szám

2 „ELFOGADJUK A TERVET" A rábapordányi szövetkezet közgyűlésén Rábapordány, február 28. A naptár még telet mutat, de szerte a Kisalföldön tavaszi­as a határ képe. Traktorok szántanak, fogatok vetnek, s géppel is, kéz­zel is szórják a műtrágyát az őszi vetésekre. Rábapordány talán ki­vétel? Mintha megállt volna az élet az utcákon és a falu körül. Sehol egy teremtett lélek. „Min­­denki a kultúrotthonba ment”, hallom végre egy kisfiútól, amikor a Szocializmusért Tsz irodája után érdeklődöm , a kultúrotthon va­lóban zsúfolásig megtelt. Akik­nek ülőhely nem jutott, ott ácso­­rognak körös-körül a falnak tá­maszkodva. Most dönt a közgyű­lés az idei gazdálkodás tervéről. Mit ígér a terv ? A beszélgető emberek mind el­csendesednek, amikor Horváth Géza, a szövetkezet főagronómu­­sa emelkedik szólásra. Szavai nyo­mán kibontakozik, érthetővé, lel­kesítővé elevenedik a 3000 holdas gazdaság terve. — Az a terv, amely most a tag­ság elé kerül, már nem egészen ismeretlen — kezdi. — Hiszen a vezetőség tagjain, a brigádvezető­kön kívül jó néhány gazda részt vett a tervkészítésben. Egy-egy alkalommal tizenöten-húszan is tanakodtunk, hogyan s miként csi­náljuk tovább? Abban mindany­­nyian egyetértettünk, hogy jobb terv kellene a tavalyinál, hogy ne csalódjon megint a tagság zár­számadáskor. Mert rossz az, ha 31 forintot ígérünk és csak 23—24 forint jut egy munkaegységre. Most alaposabb és reálisabb a ter­vünk. A munkaegység értéke nem lesz magas, csupán 28,30 forint, de ez biztosan teljesíthető, sőt, több is lesz ennél ha jól dolgozunk. Ta­valy főleg a sertéshizlalás miatt borult fel a 31 forintos munkaegy­ség. Majdnem háromszáz hízóval kevesebb ment el tőlünk a terve­zettnél, s miért? Azért, mert azok­ra a süldőkre terveztünk decem­berben, amelyeket majd április­ban kellett volna felvásárolnunk. Az idén 650 hízót értékesítünk, s ez nem légből kapott szám, hiszen a süldők már ott vannak az ólban saját szaporulatból. Ebben az év­ben a tavalyinál 12 százalékkal több jövedelemre számítunk az állattenyésztésből. Nagy része lesz ebben a baromfitenyésztésnek, összesen 1800 pulykát, 700 pecse­nyekacsát értékesítünk. Baromfi­farmnak egy istállót alakítunk át, úgyhogy fektetett kémény segít­ségével fűtjük. 200 holdon cukor­répát termelünk és 70 holdon lent. A kertészkedő szövetkezetek álta­lában jól boldogulnak. Mi is meg­próbáljuk mintegy 21 holdas ker­tészettel egyelőre szárazon, de jö­vőre már öntözésről i­s szó lehet. A szerződéses előlegek és az egész évre arányosan elosztott bevéte­lek lehetővé teszik a rendszeres előlegfizetést. Tavaly mindössze háromszor jutott pénzhez a tag­ság, volt is emiatt zúgolódás ép­pen elég, az idén januártól de­cemberig minden hónapban lesz költőpénz. Úgy gondoljuk, leghe­lyesebb, ha a munkaegység-előleg túlnyomó részét a nyári hónapok­ban kapja meg a tagság. Szót kérnek a gazdák Amíg a beszámoló tartott, fe­szült figyelem ült az arcokon. Utána újra megindult a zsongás, de csakhamar magasba lendült az első kéz is. Idős Visi Miklós kért szót Tudni kell róla: fiatal korá­ban a falu legjobb gazdái közé számított. Most éjjeliőr, de min­den alkalmat megragad, hogy ta­pasztalataival, tanácsaival a kö­zösség elé álljon. — Elfogadom a tervet, mondja, de azért lenne hozzá néhány sza­vam. Hogy mi lesz a tervből, az tőlünk, a tagságtól függ. Vannak, akik minden felelősséget az el­nökre hárítanak. Ez nem helyes. Kint, a földeken a brigádvezető kezében van a tervezés. Kapjanak nagyobb önállóságot, de feleljenek is a rájuk bízott területért. — Meg­lesz az önállóság, vá­laszol a főagronómus, mindegyik brigád önállóan gazdálkodik a hozzátartozó munkaerővel és a betervezett munkaegységgel. — Azután arra is szeretném felhívni a figyelmet, folytatta Vi­si Miklós, hogy a cukorrépát sem­miképpen ne vessük tavaszi szán­tásba. Hiba történt a trágyahor­dás körül. Nyáron kellett volna kihordani, az egész télre maradt. Télen is rosszul ment, mert a fo­gatok elosztásában nagy volt a fejetlenség. Potyondi József következik: „Az igaz, hogy többet dolgoztunk a háztájiban, mint a közösben, mégis amellett volnék, mérjük ki ezután is egyénenként a háztájit, ne egy darabban legyen, hogy csak év végén nyúlhassunk a ter­méshez. Inkább állapodjunk meg, ki, hány napot dolgozhat a ház­táji földjén.” Erre Földesi János válaszol, aki a járási tanácsot képviseli. „Csinálják úgy, ahogy jónak látják.” Senki nem szól be­le. Döntse el a közgyűlés, mi le­gyen a háztájival. A szavazás Füleld János, a szövetkezet el­nöke Pápáról, az elnökök tanfo­lyamáról jött haza a közgyűlésre. Beszél a terv végrehajtásának el­lenőrzéséről, majd a munkaszer­vezéssel és a jövedelemelosztás­sal foglalkozik. „A kapásnövények területét ugyanúgy felosztjuk, mint tavaly — magyarázza. — Premizálás is lesz, de egyezzen bele a tagság, hogy majd később fektessük le, hogyan is néz ki. Annyi biztos, hogy 15 százaléknál többet nem oszthatunk a többlet­termésből.” Utólag kiderül: a csornai járási tanács szóban és írásban utasítot­ta erre a szövetkezeteket. A rába­pordányi tsz vezetősége minden ellenkezés nélkül elfogadta ezt az utasítást, bár a Földművelésügyi Minisztérium által közzétett ja­vaslatokban szó sincs efféle kor­látozásról. Végül a szövetkezet elnöke sza­vazásra kérte a tagságot: elfogad­­ják-e az 1961. évi tervet. „Igen, elfogadjuk” — zúg végig a ter­men, magasba emelkednek a ke­zek. A közgyűlés véget ért. A sza­vazók csakhamar munkához lát­nak a jószág körül és kint a föl­deken. Megvalósítják a tervet. Bócz Sándor Kínai kereskedelmi küldöttség érkezett Magyarországra Kínai külkereskedelmi­ delegá­ció érkezett Budapestre, az 1961. évi magyar—kínai árucseereforgal­­mi megállapodás tárgyalásaira és aláírására. (MTI) Magyar küldöttség az ENSZ bécsi nemzetközi értekezletén Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének rendezésében március 2- án nemzetközi értekezlet kezdő­dik Bécsben, a diplomáciai kap­csolatokra és különösen a diplo­maták mentességeire vonatkozó nemzetközi szerződés kidolgozá­sával kapcsolatban. A Magyar Népköztársaságot az értekezleten dr. Ustor Endre fő­­konzul vezetésével­­ háromtagú küldöttség képviseli. (MTI) Dobi István táviratai II. Hasszán marokkói királyhoz V. Mohammed marokkói király elhunyta alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke részvét­­táviratot küldött II. Hasszán ki­rálynak. Dobi István egyidejűleg kül­dött táviratában üdvözölte II. Hasszán királyt Marokkó uralko­dójává történt kikiáltása alkalmá­ból. (MTI) Dobi István távirata az Uruguayi Köztársaság kormányzótanácsa elnökéhez Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke üdvözlő táviratot küldött dr. Eduardo Victor Haedának, az Uruguayi Köztársaság kormányzó­­tanácsa elnökének, hivatalbalépé­­se alkalmából. (MTI) A csehszlovák nagykövetség sajtótájékoztatója a nácik módszereit leleplező dokumentumokról Kedden a csehszlovák nagykö­vetségen tájékoztatták a magyar sajtó képviselőit az előző nap Prá­gában nyilvánosságra hozott do­kumentumokról, amelyek leleple­zik a háború alatt a megszállt Csehszlovákiában alkalmazott ná­ci politika céljait és módszereit Frantisek Pisek rendkívüli és meghatalmazott nagykövet elmon­dotta: a csehszlovák levéltárakban talált dokumentumok fényt derí­tenek arra, hogyan készültek fel a nácik a csehszlovák nép kiirtásá­ra. A nagykövet hangsúlyozta, hogy ezek nem csupán a múlt történelmi adatai, figyelmeztetők ma is, mert a Német Szövetségi Köztársaságban olyan erők mű­ködnek, amelyek nem adták fel a megsemmisítő politikát. A doku­mentumok nyilvánosságrahozata­­lával hozzá akarunk járulni a bé­két fenyegető erők leleplezéséhez — mondotta. A sajtótájékoztatón átadták az újságíróknak a dokumentumokról készült ismertető füzetet. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1961. március 1, szerda NE PARANCSOLGATÁSSAL zavakkal tüskét verni könnyű. Kihúzni azt annál nehezebb, mert a tüske mélyre hatol, s a seb is mind érzékenyebb. A szekszárdi tanácselnök, Kalmár József elvtárs jókedélyű,­­nyugodt ember, de szeme haragosan villan, amikor beszéli, hogy egyes meggondolatlan vezetők mint sértenek meg nyers, parancsol­gató szavakkal új tsz-tagokat. Fogatos ekékkel szántott az egyik helybeli tsz brigádja a határ­ban. Nem messze a serénykedőktől ott állt a szövetkezet elnöke is: a barázdák mélységét méricskélte és a fordulókat figyelte. Amikor egy idős paraszt haladt el mellette ekével, észrevette, hogy a barázda túlontúl sekély. Meg sem várta, hogy lelohadjon benne az indulat — amely elkapta erre a látványra —, rákiáltott az öregre: „Rend pedig hagyja abba a dolgát, és máris menjen haza, mert az ilyen silány munkát nem tudom elviselni.” A napokban pedig egy csapat asszony fogta közre a határban a tanácselnököt: „Kalmár elvtárs, beszélni kellene a mi agrónómu­­tunkkal. Nem jó hangnem az, ahogyan ő az asszonyokkal beszél. A múltkor meghagyta, a csutkaízeket rakjuk át a másik oldalra. Megkérdeztük, miért. Erre felfortyant: »Azért, mert ez az én uta­sításom­« — De hát szabad-e így beszélni a tagokkal?" — kérdezték a megsértett asszonyok. Megvallom, igen örültem annak, hogy a tanácselnök szívből jövő haragot mutatott, amikor felidézte a két történetet. Nem is tud mást érezni az, aki szereti a szövetkezetét, aki tudja, hogy az ilyen módszerek visszavetik az emberek bizalmát. Hiszen hányszor el­mondták ott, Szekszárdon is a tegnapi egyéni parasztnak: ,,Megbe­csüljük a szavadat is, munkádat is, s nemcsak anyagi javakban, de emberségben is gyarapodni fog az életed, ha közöttünk leszel.” Ma még akadnak, akik rideg, sértő módon szólnak, s ha nem tudják nyomban megértetni magukat, lábot vetnek, ágaskodnak, s olyat engednek meg maguknak, amit ők sem tűrnének el másoktól. Van olyan, akit az önelé­gültség tesz rátartivá. Más egyszerűen nem tud hangot találni em­bereivel. Megint más nehezen fékezi magát, ha vélt vagy valódi hibát talál a munkában. Akárhogy is legyen azonban, senkinek nincs joga önérzetében sérteni munkatársait. A fegyelem minden közösség, a tsz-kollektíva munkájában is nélkülözhetetlen. Ne is tűrje el a hanyag munkát az elnök, a brigádvezető: jól teszi, köte­lessége közbelépni, ha ilyet lát. S ha munkát kell kiadni, ne legyen se édeskés, se rimánkodó, mert egyenes emberek között nincs szük­ség ilyenre. Ám, aki fölényes, parancsolgat, restelli a magyarázó, nevelő szavakat — amelyek annyira szükségesek a serdülő termelő­szövetkezetekben —, az egy kicsit ahhoz a kertészhez hasonlatos, áld kezével ugyan palántát ültet, de lábával mégis szétdúlja a zsenge leveleket. Rózsa László : Munkás-paraszt asszonytalálkozók Borsodban Színes, változatos programot valósítanak meg Borsod megyé­ben a nőtanácsok. Kezdeményezé­sükre az új termelőszövetkezetek asszonyai elhatározták, hogy az üres gazdasági épületekben hoz­zákezdenek a baromfitenyésztés­hez. Kétszáz községben eddig több mint negyedmillió baromfi felne­velésére vállalkoztak. Zalkodon minden lány és asszony egy-egy kotlóalj csibét nevel fel. Doma­­házán segítenek a tsz baromfi­­törzsállományának megteremtésé­ben, a sátoraljaújhelyi Kossuth Tsz-ben pedig megkétszerezik a csirkék, libák, kacsák múlt évi számát. Borsod megyében száz gazdasz­szonykör működik. Ezekben a fiatalok sütni, főzni, szabni-varr­ni és kézimunkázni tanulnak. Húsz szakkörben, ahol most feje­ződnek be a tanfolyamok, a hall­gatók kiállításon mutatják be a tanultakat. Megkezdőtek a nem­zetközi nőnap előkészületei is. Miskolcon ebből az alkalomból baráti találkozót rendeznek az asszonyok, melynek programját divatbemutató színesíti. A Lenin Kohászati Művek munkásnői pe­dig az új termelőszövetkezetek asszonyait, lányait látják vendé­gül. A nőtanács és a népfront­­bizottság ezenkívül március 8 előtt a megye 362 községében bé­kegyűlést rendez. (MTI) Vendégek Nagykőrösön Az elhatározást egy kis vita előzte meg. Az­t kérdeztem a já­­noshidai Vörös Hajnal Termelő­­szövetkezet elnökétől és főagro­­nómusától, hány emberre számít­hatnak a növényápolás idején. Az agronómus és az elnök számolni kezdtek. Hosszan játszadoztak a ceruzával, mégsem tudtak bizto­sat mondani. „Pedig azt szeret­nénk, ha a tagság mellett még legalább kétszázan dolgoznának a nyáron — mondta Berkó Béla, az elnök. — Sok munkaigényes nö­vényt akarunk termelni, fejlesz­teni akarjuk az állatállományt, hiszen csalk így tudunk az idén előrébb lépni.” Az agronómus viszont azt fej­tegette, hogy bármennyire is kell a pénz, mégsem szabad meggon­dolatlanul tervezni, sok cukorré­pát, kukoricát, napraforgót, má­kot vetni, nehogy kapálatlanul maradjon és nehogy még decem­berben is a betakarítással legyen elfoglalva a tagság. „Így járt több szövetkezet a múlt esztendőben — mondja — s nem akarom, hogy a mi szövetkezetünk is ezeknek a gazdaságoknak a sorsára jusson.” Erre mondtam én, hogy első­sorban a jó szövetkezetek példá­ját kell követni, olyanokét, ame­lyek a tavalyi esős időjárás elle­nére is már októberben végeztek a betakarítással s november ele­jére elvetették az őszieket. Lát­tam a szövetkezeti vezetők arcán, hogy kételkednek. S most már szövetkezetek neveit emlegettem, a többi között a nagykőrösi Sza­badságét, amelynek 5000 katasz­teri hold szántója, 700 hold szőlő­je volt a múlt esztendőben és 270 holdon termelt zöldségfélét. Eb­ben a termelőszövetkezetben ta­valy novemberben már csak a traktoroknak volt munkájuk, őszi mélyszántást végeztek. Megtalál­ták a módját, hogyan ösztönözhe­tik a tagokat jó munkára s ez az ösztönzőbb módszer, a helyes munkaszervezés meghozta gyü­mölcsét. S az elnök, Berkó Béla felsóhajtott: „De jó lenne meglá­togatni azt a szövetkezetet.” Az eredményességi mun­kaegységrendszer előnyei így született az elhatározás. Megegyeztünk, hogy közösen láto­gatunk el Nagykőrösre. Az elnök, a főagronómus és a párttitkár. Hasznos két napot töltöttünk együtt. Mert nemhiába lelkende­zett 30 esztendővel ezelőtt Móricz Zsigmond a nagykőrösiekről. Nagykőrös e homoksivatagra épült város népe már akkor meg­találta, hogyan lehet a homokból is kincset varázsolni. A homokot szőlővel és gyümölccsel telepítet­ték be, meghonosították a kertész­kedést. S ezt most a szövetkezés idején is hasznosítják. Megtalál­ták a módját a nagyüzemi ker­tészkedésnek is. De megtalálták az egyik módját annak is, hogyan ösztönözhetik jobb munkára a szövetkezeti tagokat. S a jánoshidai szövetkezeti veze­tők nyitva tartották a szemüket, érdeklődtek, kutattak, mindent meg akartak ismerni a két nap alatt. Kreiczer Béla, a Szabadság Tsa főagronómusa válaszolt első kér­déseikre. — Két esztendővel ezelőtt, 1958- ban­ még decemberben is volt tö­retlen kukorica. Elhúzódott na­gyon a munka, mert a jövedelem­­elosztás addigi módszere nem eléggé ösztönözte tagjainkat. Ak­­kor határoztuk el, hogy tovább fejlesztjük a jövedelemelosztás módszerét. Olyan módszert kel­lett találnunk, amely arra ösztön­zi a tagokat, hogy a föld sokat teremjen, az állattenyésztés na­gyobb jövedelmet hozzon és ide­jében végezzünk minden mun­kával. Ekkor dolgoztuk ki az ered­ményességi munkaegységrend­szert. Ennek az a lényege, hogy csak a megtermelt értékért adunk munkaegységet. Tehát a kapálást, a betakarítást nem a terület sze­rint díjazzuk, hanem a megter­melt mázsák szerint adunk mun­kaegységet. Kukoricáért például jó talajon mázsánként 0,8, közepes talajon 1, gyenge talajon 1,3 munkaegysé­get írunk jóvá. Tehát nem mé­ricskéljük az elvégzett munkákat, hanem a betakarított termés után írjuk jóvá a munkaegységet. S ezért a munkaegységért a vetéstől kezdve a betakarításig minden munkát el kell végeznie a tag­nak az általa vállalt területen. Ez arra ösztönzi a tagokat, hogy mindent idejében elvégezzenek; úgy dolgozzanak, hogy sok tér-

Next