Népszabadság, 1961. március (19. évfolyam, 52-78. szám)
1961-03-01 / 52. szám
2 „ELFOGADJUK A TERVET" A rábapordányi szövetkezet közgyűlésén Rábapordány, február 28. A naptár még telet mutat, de szerte a Kisalföldön tavaszias a határ képe. Traktorok szántanak, fogatok vetnek, s géppel is, kézzel is szórják a műtrágyát az őszi vetésekre. Rábapordány talán kivétel? Mintha megállt volna az élet az utcákon és a falu körül. Sehol egy teremtett lélek. „Mindenki a kultúrotthonba ment”, hallom végre egy kisfiútól, amikor a Szocializmusért Tsz irodája után érdeklődöm , a kultúrotthon valóban zsúfolásig megtelt. Akiknek ülőhely nem jutott, ott ácsorognak körös-körül a falnak támaszkodva. Most dönt a közgyűlés az idei gazdálkodás tervéről. Mit ígér a terv ? A beszélgető emberek mind elcsendesednek, amikor Horváth Géza, a szövetkezet főagronómusa emelkedik szólásra. Szavai nyomán kibontakozik, érthetővé, lelkesítővé elevenedik a 3000 holdas gazdaság terve. — Az a terv, amely most a tagság elé kerül, már nem egészen ismeretlen — kezdi. — Hiszen a vezetőség tagjain, a brigádvezetőkön kívül jó néhány gazda részt vett a tervkészítésben. Egy-egy alkalommal tizenöten-húszan is tanakodtunk, hogyan s miként csináljuk tovább? Abban mindanynyian egyetértettünk, hogy jobb terv kellene a tavalyinál, hogy ne csalódjon megint a tagság zárszámadáskor. Mert rossz az, ha 31 forintot ígérünk és csak 23—24 forint jut egy munkaegységre. Most alaposabb és reálisabb a tervünk. A munkaegység értéke nem lesz magas, csupán 28,30 forint, de ez biztosan teljesíthető, sőt, több is lesz ennél ha jól dolgozunk. Tavaly főleg a sertéshizlalás miatt borult fel a 31 forintos munkaegység. Majdnem háromszáz hízóval kevesebb ment el tőlünk a tervezettnél, s miért? Azért, mert azokra a süldőkre terveztünk decemberben, amelyeket majd áprilisban kellett volna felvásárolnunk. Az idén 650 hízót értékesítünk, s ez nem légből kapott szám, hiszen a süldők már ott vannak az ólban saját szaporulatból. Ebben az évben a tavalyinál 12 százalékkal több jövedelemre számítunk az állattenyésztésből. Nagy része lesz ebben a baromfitenyésztésnek, összesen 1800 pulykát, 700 pecsenyekacsát értékesítünk. Baromfifarmnak egy istállót alakítunk át, úgyhogy fektetett kémény segítségével fűtjük. 200 holdon cukorrépát termelünk és 70 holdon lent. A kertészkedő szövetkezetek általában jól boldogulnak. Mi is megpróbáljuk mintegy 21 holdas kertészettel egyelőre szárazon, de jövőre már öntözésről is szó lehet. A szerződéses előlegek és az egész évre arányosan elosztott bevételek lehetővé teszik a rendszeres előlegfizetést. Tavaly mindössze háromszor jutott pénzhez a tagság, volt is emiatt zúgolódás éppen elég, az idén januártól decemberig minden hónapban lesz költőpénz. Úgy gondoljuk, leghelyesebb, ha a munkaegység-előleg túlnyomó részét a nyári hónapokban kapja meg a tagság. Szót kérnek a gazdák Amíg a beszámoló tartott, feszült figyelem ült az arcokon. Utána újra megindult a zsongás, de csakhamar magasba lendült az első kéz is. Idős Visi Miklós kért szót Tudni kell róla: fiatal korában a falu legjobb gazdái közé számított. Most éjjeliőr, de minden alkalmat megragad, hogy tapasztalataival, tanácsaival a közösség elé álljon. — Elfogadom a tervet, mondja, de azért lenne hozzá néhány szavam. Hogy mi lesz a tervből, az tőlünk, a tagságtól függ. Vannak, akik minden felelősséget az elnökre hárítanak. Ez nem helyes. Kint, a földeken a brigádvezető kezében van a tervezés. Kapjanak nagyobb önállóságot, de feleljenek is a rájuk bízott területért. — Meglesz az önállóság, válaszol a főagronómus, mindegyik brigád önállóan gazdálkodik a hozzátartozó munkaerővel és a betervezett munkaegységgel. — Azután arra is szeretném felhívni a figyelmet, folytatta Visi Miklós, hogy a cukorrépát semmiképpen ne vessük tavaszi szántásba. Hiba történt a trágyahordás körül. Nyáron kellett volna kihordani, az egész télre maradt. Télen is rosszul ment, mert a fogatok elosztásában nagy volt a fejetlenség. Potyondi József következik: „Az igaz, hogy többet dolgoztunk a háztájiban, mint a közösben, mégis amellett volnék, mérjük ki ezután is egyénenként a háztájit, ne egy darabban legyen, hogy csak év végén nyúlhassunk a terméshez. Inkább állapodjunk meg, ki, hány napot dolgozhat a háztáji földjén.” Erre Földesi János válaszol, aki a járási tanácsot képviseli. „Csinálják úgy, ahogy jónak látják.” Senki nem szól bele. Döntse el a közgyűlés, mi legyen a háztájival. A szavazás Füleld János, a szövetkezet elnöke Pápáról, az elnökök tanfolyamáról jött haza a közgyűlésre. Beszél a terv végrehajtásának ellenőrzéséről, majd a munkaszervezéssel és a jövedelemelosztással foglalkozik. „A kapásnövények területét ugyanúgy felosztjuk, mint tavaly — magyarázza. — Premizálás is lesz, de egyezzen bele a tagság, hogy majd később fektessük le, hogyan is néz ki. Annyi biztos, hogy 15 százaléknál többet nem oszthatunk a többlettermésből.” Utólag kiderül: a csornai járási tanács szóban és írásban utasította erre a szövetkezeteket. A rábapordányi tsz vezetősége minden ellenkezés nélkül elfogadta ezt az utasítást, bár a Földművelésügyi Minisztérium által közzétett javaslatokban szó sincs efféle korlátozásról. Végül a szövetkezet elnöke szavazásra kérte a tagságot: elfogadják-e az 1961. évi tervet. „Igen, elfogadjuk” — zúg végig a termen, magasba emelkednek a kezek. A közgyűlés véget ért. A szavazók csakhamar munkához látnak a jószág körül és kint a földeken. Megvalósítják a tervet. Bócz Sándor Kínai kereskedelmi küldöttség érkezett Magyarországra Kínai külkereskedelmi delegáció érkezett Budapestre, az 1961. évi magyar—kínai árucseereforgalmi megállapodás tárgyalásaira és aláírására. (MTI) Magyar küldöttség az ENSZ bécsi nemzetközi értekezletén Az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendezésében március 2- án nemzetközi értekezlet kezdődik Bécsben, a diplomáciai kapcsolatokra és különösen a diplomaták mentességeire vonatkozó nemzetközi szerződés kidolgozásával kapcsolatban. A Magyar Népköztársaságot az értekezleten dr. Ustor Endre főkonzul vezetésével háromtagú küldöttség képviseli. (MTI) Dobi István táviratai II. Hasszán marokkói királyhoz V. Mohammed marokkói király elhunyta alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke részvéttáviratot küldött II. Hasszán királynak. Dobi István egyidejűleg küldött táviratában üdvözölte II. Hasszán királyt Marokkó uralkodójává történt kikiáltása alkalmából. (MTI) Dobi István távirata az Uruguayi Köztársaság kormányzótanácsa elnökéhez Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke üdvözlő táviratot küldött dr. Eduardo Victor Haedának, az Uruguayi Köztársaság kormányzótanácsa elnökének, hivatalbalépése alkalmából. (MTI) A csehszlovák nagykövetség sajtótájékoztatója a nácik módszereit leleplező dokumentumokról Kedden a csehszlovák nagykövetségen tájékoztatták a magyar sajtó képviselőit az előző nap Prágában nyilvánosságra hozott dokumentumokról, amelyek leleplezik a háború alatt a megszállt Csehszlovákiában alkalmazott náci politika céljait és módszereit Frantisek Pisek rendkívüli és meghatalmazott nagykövet elmondotta: a csehszlovák levéltárakban talált dokumentumok fényt derítenek arra, hogyan készültek fel a nácik a csehszlovák nép kiirtására. A nagykövet hangsúlyozta, hogy ezek nem csupán a múlt történelmi adatai, figyelmeztetők ma is, mert a Német Szövetségi Köztársaságban olyan erők működnek, amelyek nem adták fel a megsemmisítő politikát. A dokumentumok nyilvánosságrahozatalával hozzá akarunk járulni a békét fenyegető erők leleplezéséhez — mondotta. A sajtótájékoztatón átadták az újságíróknak a dokumentumokról készült ismertető füzetet. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1961. március 1, szerda NE PARANCSOLGATÁSSAL zavakkal tüskét verni könnyű. Kihúzni azt annál nehezebb, mert a tüske mélyre hatol, s a seb is mind érzékenyebb. A szekszárdi tanácselnök, Kalmár József elvtárs jókedélyű,nyugodt ember, de szeme haragosan villan, amikor beszéli, hogy egyes meggondolatlan vezetők mint sértenek meg nyers, parancsolgató szavakkal új tsz-tagokat. Fogatos ekékkel szántott az egyik helybeli tsz brigádja a határban. Nem messze a serénykedőktől ott állt a szövetkezet elnöke is: a barázdák mélységét méricskélte és a fordulókat figyelte. Amikor egy idős paraszt haladt el mellette ekével, észrevette, hogy a barázda túlontúl sekély. Meg sem várta, hogy lelohadjon benne az indulat — amely elkapta erre a látványra —, rákiáltott az öregre: „Rend pedig hagyja abba a dolgát, és máris menjen haza, mert az ilyen silány munkát nem tudom elviselni.” A napokban pedig egy csapat asszony fogta közre a határban a tanácselnököt: „Kalmár elvtárs, beszélni kellene a mi agrónómutunkkal. Nem jó hangnem az, ahogyan ő az asszonyokkal beszél. A múltkor meghagyta, a csutkaízeket rakjuk át a másik oldalra. Megkérdeztük, miért. Erre felfortyant: »Azért, mert ez az én utasításom« — De hát szabad-e így beszélni a tagokkal?" — kérdezték a megsértett asszonyok. Megvallom, igen örültem annak, hogy a tanácselnök szívből jövő haragot mutatott, amikor felidézte a két történetet. Nem is tud mást érezni az, aki szereti a szövetkezetét, aki tudja, hogy az ilyen módszerek visszavetik az emberek bizalmát. Hiszen hányszor elmondták ott, Szekszárdon is a tegnapi egyéni parasztnak: ,,Megbecsüljük a szavadat is, munkádat is, s nemcsak anyagi javakban, de emberségben is gyarapodni fog az életed, ha közöttünk leszel.” Ma még akadnak, akik rideg, sértő módon szólnak, s ha nem tudják nyomban megértetni magukat, lábot vetnek, ágaskodnak, s olyat engednek meg maguknak, amit ők sem tűrnének el másoktól. Van olyan, akit az önelégültség tesz rátartivá. Más egyszerűen nem tud hangot találni embereivel. Megint más nehezen fékezi magát, ha vélt vagy valódi hibát talál a munkában. Akárhogy is legyen azonban, senkinek nincs joga önérzetében sérteni munkatársait. A fegyelem minden közösség, a tsz-kollektíva munkájában is nélkülözhetetlen. Ne is tűrje el a hanyag munkát az elnök, a brigádvezető: jól teszi, kötelessége közbelépni, ha ilyet lát. S ha munkát kell kiadni, ne legyen se édeskés, se rimánkodó, mert egyenes emberek között nincs szükség ilyenre. Ám, aki fölényes, parancsolgat, restelli a magyarázó, nevelő szavakat — amelyek annyira szükségesek a serdülő termelőszövetkezetekben —, az egy kicsit ahhoz a kertészhez hasonlatos, áld kezével ugyan palántát ültet, de lábával mégis szétdúlja a zsenge leveleket. Rózsa László : Munkás-paraszt asszonytalálkozók Borsodban Színes, változatos programot valósítanak meg Borsod megyében a nőtanácsok. Kezdeményezésükre az új termelőszövetkezetek asszonyai elhatározták, hogy az üres gazdasági épületekben hozzákezdenek a baromfitenyésztéshez. Kétszáz községben eddig több mint negyedmillió baromfi felnevelésére vállalkoztak. Zalkodon minden lány és asszony egy-egy kotlóalj csibét nevel fel. Domaházán segítenek a tsz baromfitörzsállományának megteremtésében, a sátoraljaújhelyi Kossuth Tsz-ben pedig megkétszerezik a csirkék, libák, kacsák múlt évi számát. Borsod megyében száz gazdaszszonykör működik. Ezekben a fiatalok sütni, főzni, szabni-varrni és kézimunkázni tanulnak. Húsz szakkörben, ahol most fejeződnek be a tanfolyamok, a hallgatók kiállításon mutatják be a tanultakat. Megkezdőtek a nemzetközi nőnap előkészületei is. Miskolcon ebből az alkalomból baráti találkozót rendeznek az asszonyok, melynek programját divatbemutató színesíti. A Lenin Kohászati Művek munkásnői pedig az új termelőszövetkezetek asszonyait, lányait látják vendégül. A nőtanács és a népfrontbizottság ezenkívül március 8 előtt a megye 362 községében békegyűlést rendez. (MTI) Vendégek Nagykőrösön Az elhatározást egy kis vita előzte meg. Azt kérdeztem a jánoshidai Vörös Hajnal Termelőszövetkezet elnökétől és főagronómusától, hány emberre számíthatnak a növényápolás idején. Az agronómus és az elnök számolni kezdtek. Hosszan játszadoztak a ceruzával, mégsem tudtak biztosat mondani. „Pedig azt szeretnénk, ha a tagság mellett még legalább kétszázan dolgoznának a nyáron — mondta Berkó Béla, az elnök. — Sok munkaigényes növényt akarunk termelni, fejleszteni akarjuk az állatállományt, hiszen csalk így tudunk az idén előrébb lépni.” Az agronómus viszont azt fejtegette, hogy bármennyire is kell a pénz, mégsem szabad meggondolatlanul tervezni, sok cukorrépát, kukoricát, napraforgót, mákot vetni, nehogy kapálatlanul maradjon és nehogy még decemberben is a betakarítással legyen elfoglalva a tagság. „Így járt több szövetkezet a múlt esztendőben — mondja — s nem akarom, hogy a mi szövetkezetünk is ezeknek a gazdaságoknak a sorsára jusson.” Erre mondtam én, hogy elsősorban a jó szövetkezetek példáját kell követni, olyanokét, amelyek a tavalyi esős időjárás ellenére is már októberben végeztek a betakarítással s november elejére elvetették az őszieket. Láttam a szövetkezeti vezetők arcán, hogy kételkednek. S most már szövetkezetek neveit emlegettem, a többi között a nagykőrösi Szabadságét, amelynek 5000 kataszteri hold szántója, 700 hold szőlője volt a múlt esztendőben és 270 holdon termelt zöldségfélét. Ebben a termelőszövetkezetben tavaly novemberben már csak a traktoroknak volt munkájuk, őszi mélyszántást végeztek. Megtalálták a módját, hogyan ösztönözhetik a tagokat jó munkára s ez az ösztönzőbb módszer, a helyes munkaszervezés meghozta gyümölcsét. S az elnök, Berkó Béla felsóhajtott: „De jó lenne meglátogatni azt a szövetkezetet.” Az eredményességi munkaegységrendszer előnyei így született az elhatározás. Megegyeztünk, hogy közösen látogatunk el Nagykőrösre. Az elnök, a főagronómus és a párttitkár. Hasznos két napot töltöttünk együtt. Mert nemhiába lelkendezett 30 esztendővel ezelőtt Móricz Zsigmond a nagykőrösiekről. Nagykőrös e homoksivatagra épült város népe már akkor megtalálta, hogyan lehet a homokból is kincset varázsolni. A homokot szőlővel és gyümölccsel telepítették be, meghonosították a kertészkedést. S ezt most a szövetkezés idején is hasznosítják. Megtalálták a módját a nagyüzemi kertészkedésnek is. De megtalálták az egyik módját annak is, hogyan ösztönözhetik jobb munkára a szövetkezeti tagokat. S a jánoshidai szövetkezeti vezetők nyitva tartották a szemüket, érdeklődtek, kutattak, mindent meg akartak ismerni a két nap alatt. Kreiczer Béla, a Szabadság Tsa főagronómusa válaszolt első kérdéseikre. — Két esztendővel ezelőtt, 1958- ban még decemberben is volt töretlen kukorica. Elhúzódott nagyon a munka, mert a jövedelemelosztás addigi módszere nem eléggé ösztönözte tagjainkat. Akkor határoztuk el, hogy tovább fejlesztjük a jövedelemelosztás módszerét. Olyan módszert kellett találnunk, amely arra ösztönzi a tagokat, hogy a föld sokat teremjen, az állattenyésztés nagyobb jövedelmet hozzon és idejében végezzünk minden munkával. Ekkor dolgoztuk ki az eredményességi munkaegységrendszert. Ennek az a lényege, hogy csak a megtermelt értékért adunk munkaegységet. Tehát a kapálást, a betakarítást nem a terület szerint díjazzuk, hanem a megtermelt mázsák szerint adunk munkaegységet. Kukoricáért például jó talajon mázsánként 0,8, közepes talajon 1, gyenge talajon 1,3 munkaegységet írunk jóvá. Tehát nem méricskéljük az elvégzett munkákat, hanem a betakarított termés után írjuk jóvá a munkaegységet. S ezért a munkaegységért a vetéstől kezdve a betakarításig minden munkát el kell végeznie a tagnak az általa vállalt területen. Ez arra ösztönzi a tagokat, hogy mindent idejében elvégezzenek; úgy dolgozzanak, hogy sok tér-