Népszabadság, 1961. szeptember (19. évfolyam, 208-233. szám)

1961-09-01 / 208. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1961. szeptember 1. péntek felírhatatlan erő béke védelmére igen jelentős döntés született: a szovjet kormány a nemzet­közi helyzet legalaposabb mérle­gelése után úgy határozott, hogy folytatja a kísérleti robbantáso­kat, amelyeknek célja a legmoder­nebb és leghatalmasabb nukleáris bombák kipróbálása és tovább­fejlesztése. Miben rejlik e lépés négy hord­ér­eje? Mindenekelőtt: hogyan ért­hető, hogy a szovjet kormány, amely önként, elsőnek a világon és kezdetben teljesen egyoldalúan megszüntette atomfegyver-kísérle­­teit, most újra kezdd a robbantá­sokat? A válasz erre a kérdésre alapjában egyszerű. A Szovjet­unió annak idején ugyanazért kezdeményezte örömmel az ,,atom­csöndet”, amiért most kénytelen arra a nehéz lépésre elhatározni magát, hogy folytatja a kísérlete­ket. Akkor is, most is, egyetlen cél lebegett és lebeg a szovjet kormány előtt: a béke biztosítása, az emberiség megmentése egy újabb világháború mérhetetlen szenvedéseitől, az emberi élet vé­delme. Hát mi változott akkor meg, miért kellett akkor úgy, és most így dönteni? A szovjet kor­mány nyilatkozata erre i­s világos Választ ad: az imperialista tábor kezdetben nem vonhatta ki magát annak a világméretű mozgalom­nak a hatása alól, amelyet a szov­jet ajánlat annak idején keltett; ha vonakodva is, de beszüntette a saját kísérleteit, s kénytelen volt Genfben tárgyalóasztalhoz ülni. Azóta azonban teljesen világossá vált, hogy az Egyesült Államok­nak és szövetségeseinek mind­eddig esze ágában sincs megegye­zést aláírni az atombomba­kísérl­etek betiltása ügyében, el­lenkezőleg, az egyik NATO-ha­­talom, Franciaország — a Szov­jetunió nyomatékos figyelmezte­tése ellenére — nyíltan és arcátla­nul megszegte az atomcsöndet. A NATO-blokk tehát egyik fő tagál­lamának kezével folytatta az atomfegyver-kísérleteket. Ugyan­ekkor az Egyesült Államok és Anglia a legképtelenebb érvekkel szabotálták a genfi tárgyalásokat, miközben sietve készítették elő saját kísérleti robbantásaikat. Az Egyesült Államok kormánya, an­gol szövetségesének segítségével, a genfi tárgyalásokat csupán ab­ban a reményben folytatta, hogy időt nyerjen az új atomfegyver, kísérletek előkészítésére. Ezen­kívül a nyugati imperialisták egyre-másra háborús fenyegetés­sel válaszoltak a német békeszer­ződés megkötésére és a Nyugat- Berlin semleges, szabad várossá változtatására vonatkozó javasla­tokra, e tovább már nem halaszt­ható kérdések békés megoldására. A NATO-hatalmak fenyegető­zései hiábavaló kísérletek. A szocialista tábor országait nem lehet visszariasztani attól, hogy a német békeszerződést, ha nem mindkét német állammal, akkor az NDK-val megkössék. Ám az amerikai fenyegetőzések tények, napról napra ismétlődő tények, amelyeket figyelmen kívül hagy­ni nem lehet Ebben a helyzetben vonta le a Szovjetunió a szüksé­ges következtetéseket, hisz hiba lett volna, ha nem tett volna meg mindent, ami óriási erejéből telik, hogy kijózanítsa az új háború őrültjeit. A cél egy jottányit sem válto­zott: a cél a béke megőrzése, az agresszió, a militarizmus erőinek visszarettentése. A nyugati kalan­dorpolitikusok háborús fenyegető­zései és készülődései most arra késztették a Szovjetuniót, hogy az elrettentés még pusztítóbb erejű fegyvereit teremtse meg. A béke következetes harcosai szerte a vi­lágon és a mi hazánkban­­ is, az egész emberiség biztonsága érde­kében való tettként tekintenek a szovjet kormány e döntésére. A NATO-hatalmak, s mindenek­előtt az Egyesült Államok kard­­csörtetői által teremtett helyzet állította válaszút elé a szovjet kormányt. Vagy elrendeli azok­nak a nukleáris óriásbombáknak a kipróbálását, amelyeknek párat­lan pusztító ereje megmutatja a nyugati atomlovagoknak, milyen hatalmas fegyverrel rendelkezik a szocializmus, a béke világa, s ez­zel elrettenti őket egy harmadik, az emberiségre véghetetlenül ve­szélyes világháború kirobbantásá­tól. Vagy pedig tovább szünetel­teti a nukleáris robbantási kísér­leteket, míg az Egyesült Államok­­ kormánya ugyanakkor megkísérli valamilyen előnyre szert tenni az új atomfegyverfajták előkészí­tésében, ami előidézi azt a ve­szélyt, hogy a háborúra spekuláló erők az emberiségre zúdítják a történelem legpusztítóbb háború­ját. Ismerve a genfi tárgyalások menetét, a szaharai atomrobban­tásokat, azt a nyomást, amelyet az Egyesült Államok reakciós erői már régóta és nyíltan kifej­tenek az amerikai robbantások újrafelvétele céljából, nem férhet kétség ahhoz, hogy a szovjet kor­mány ebben az új helyzetben a helyes döntést hozta meg. Ezeknek, az emberiség történe­tében eddig nem ismert, óriási erejű fegyvereknek a kipróbálása lehűtheti a forrófés­űeket, akik nem értenek más nyelven, mint a náluknál sokkalta hatalmasabb erő nyelvén. A szovjet kormány évekig mérhetetlen türelmet ta­núsított. Ez a türelem azonban nem volt a passzív megnyugvás, hanem a várakozás türelme: azon a reményen alapult, hogy a nyu­gati kormánykörökben maradt vagy kifejlődött annyi józanság, hogy — látva agresszív terveik kilátástalanságát — végül is meg­egyezésre törekednek. Mindeddig ez még nem következett be, a há­borús fenyegetések és fegyverke­zési verseny veszélyes politikájá­hoz még mindig görcsösen ragasz­kodnak. Különösképpen nem le­hetett másként, mint az agressziós erők veszélyes jeladásaként érté­kelni, azt a háborús hisztériát, amellyel a német békeszerződés és a nyugat-berlini helyzet rende­zése érdekében tett lépéseinket a nyugati uralkodó körök fogadták. Nem riadtak vissza a nyílt hábo­rús fenyegetőzéseiktől sem, a pro­vokatív katonai rendszabályoknak pedig egész sorát léptették életbe. Az emberiség óriási szerencsé­je, hogy a hatalmas fegyve­rek a békeszerető Szovjet­unió, s nem a háborúra törő ka­landorkörök birtokában vannak! Még elgondolni is irtózatos, hogy mi lenne az emberiség sorsa, ha ez nem így volna! Hiszen emléke­zetes, hogy az amerikai monopol­­tőke kormánya hogyan próbálta fenyegetni és zsarolni a békeszere­­tő népeket a második világhábo­rút követő esztendőkben, amikor az övé volt az atombomba mono­póliuma. S hogy a világ akkor megmenekült a katasztrófától, az a szocialista országok állhatatos békeharca mellett annak volt kö­szönhető, hogy a szovjet tudomány rendkívül rövid idő alatt előállí­totta saját atomfegyverét. A szovjet kormánytól mi sem áll távolabb, mint hogy fe­nyegetésre használja fel mérhe­tetlen katonai erejét. A szovjet fegyverek senkit sem veszélyez­tetnek, hanem óvják a békét. A szovjet kormány, amikor elhatá­rozta a nukleáris fegyverkísérle­tek felújítását, újra kinyilvánítot­ta azt a megmásíthatatlan és har­cának leglényegéből fakadó elha­tározását, hogy elsőként semmi körülmény között nem alkalmaz fegyvert, sem atom-, sem más fegyvert. Ez következik a béke­szerető szovjet külpolitikából, amely lankadatlanul azon mun­kálkodik, hogy a békés egymás mellett élés körülményeit teremt­se meg bolygónkon, hatalmas ka­tonai elriasztó erejét is csak en­nek állítja szolgálatába. A szovjet kormánynyilatkozat kimondja egyenesen azt is, hogy ha a nyugati országok népei „ko­runk követelményei színvonalára” akarnak emelkedni, nem támo­gathatnak olyan politikusokat, akik egy atomháború felé terelik a világot. Különösen szól a fi­gyelmeztetés Nyugat-Németor­­szág lakosságának, de le kell vonniuk a tanulságokat a Nyugat más népeinek is- fokozniuk kell a harcot a kalandorok pusztító tervei ellen, a béke megvédéséért. M­ilyen tennivalók hárulnak a komoly helyzetben a magyar népre? Népünk osztatlan egység­ben a béke oldalán áll, s mint a béke érdekében elengedhetetlen és szükséges rendszabályokat, megérti, helyesli és támogatja a szovjet kormány döntését. Erőt és biztonságot ad mindnyájunknak az a tudat, hogy ahhoz a világ­­rendszerhez tartozunk, amely nemcsak minden erejével a béké­ért küzd, de olyan fegyverekkel is rendelkezik, amelyek elriaszthat­ják az emberek százmillióinak lé­tét fenyegető agresszorokat. Jól tudjuk, hogy a békés egymás mel­lett élésért küzdeni kell, s hogy ezt a harcot az imperialista hatal­mak ellen kell megvívni Azt is tudjuk, hogy ennek a harcnak ve­lejárója, állandóan újra meg újra ráébreszteni az ellenfelet, hogy számára a háború kimenetelének egyetlen alternatívája­­ a teljes pusztulás. E harc arra kötelez bennünket, hogy katonai síkon is félreérthetetlenné tegyük a szo­­cialista tábor fölényét. Csakis így lehet kikényszeríteni azokat a tárgyalásokat, amelyek valóban megteremthetik a két rendszer békés egymás mellett élését bolygónkon. Ebből a nagy küzde­lemből hazánk minden fia kiveszi részét, amikor odaadással ellátja kötelességét, fegyelmezett, öntu­datos, szorgalmas munkával gya­rapítja országunkat. Népünk kész fokozni erőfeszítéseit abban a szent és magasztos küzdelemben, amely a világbéke megvédéséért folyik, s rajta lesz, hogy alkotó munkával erősítse a szocialista világrendszert Méhkeréki változások A Békés megyei Méhkerék köz­ség két és fél ezer román nem­zetiségű lakója a felszabadulás előtti években nem találta megél­hetését a faluban, mert a szikes föld nagyon keveset adott. A mezőgazdasági idényben messze földre mentek munkát keresni. Két éve alakult meg Méhkeréken a Nicolae Balcescu Termelőszö­vetkezet, s ez az esemény nagy fordulatot jelentett a határmenti falu életében. Az új szövetkezet 1700 hold termőföldet kapott a szomszédos Újszalontai Állami Gazdaság területéből, úgyhogy ma már 7000 holdon gazdálkodhat­nak, s szorgalmas munkával va­lamennyien megtalálják számítá­sukat, nem kell más vidékre ván­dorolniuk. A méhkerékiek végleg sutba tették a vándortarisznyát. A nagyüzemi gazdálkodás átala­kította a falu képét, csatornázás­sal vezették le a belvizeket, mű­trágyázással tették termővé a gyengébb földeket. Az eredmény az idei betakarításból is lemér­hető. Augusztus közepére fejez­ték be 1900 holdnyi kalászosuk cséplését, s a mérlegeléskor ki­tűnt, hogy az őszi búza 8,5, az őszi árpa 11, az olasz búza pedig 17 mázsás holdanként­ átlaggal fizetett. Ennyi gabona még soha nem termett ezen a vidéken, ko­rábban 3,4 mázsa volt a búza átlaga. Jelenleg a 340 holdnyi cu­korrépát szedik, s naponta 4 va­gon répát szállítanak a Sarkadi Cukorgyárba. A méhkeréki szövetkezeti gaz­dák úgy számítják, hogy a zár­számadáskor 36 forintot ér egy­­egy munkaegység, de addig is ha­vonta 15 forint előleget fizetnek munkaegységenként. Az utóbbi időkben körülbelül 30 méhkeréki család épített lakó­házat, s a szobákat szép bútorok­kal rendezték be. Ma már nem ritkaság a „hét határra szóló” la­kodalom sem. Az egykor szegény faluban nemcsak bögrét vagy fa­zekat kapnak a fiatalok, a nász­ajándék, szőnyeg, paplan, ruha és más értékes tárgy. Késlekedés nélkül kezdjenek tárgyalásokat a német probléma békés és ésszerű megoldására A DIVSZ titkárságának nyilatkozata A Demokratikus Ifjúsági Világ­­szövetség titkársága nyilatkozat­ban foglalt állást a nyugat-berli­ni helyzettel és a német kérdéssel kapcsolatban. A nyilatkozat rámutat, hogy a ma fennálló berlini helyzet, vala­mint az, hogy 16 évvel a második világháború szörnyű viharának elcsitulása után a német béke­­szerződést nem kötötték meg , veszélyes és elfogadhatatlan hely­zetet teremt Európa szívében. A nyugati hatalmak mindeddig nem válaszoltak azokra a számtalan­szor megismételt javaslatokra, hogy ezt a kérdést, amely annyi bajnak a forrása, tárgyalások út­ján oldják meg. Sőt, ellenkezőleg, fokozzák katonai előkészületeiket, háborús hisztériát szítanak és erőszak alkalmazásával fenyege­tőznek. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a DÍVSZ, amely mindenkor a béke, a népek közötti kölcsönös megértés és a békés egymás mel­lett élés érdekében foglalt állást, már többször is kifejtette véle­ményét a német kérdésről. A nyilatkozatban a titkárság a DÍVSZ 101 millió tagja nevében üdvözli a Szovjetunió kormányá­nak azon javaslatait, hogy 1961 végéig kössék meg a békeszerző­dést mindkét német állammal, ha ez lehetetlennek bizonyulna, úgy a Német Demokratikus Köztársa­sággal, Nyugat-Berlint nemzetkö­zi garanciák mellett nyilvánítsák szabad és demilitarizált várossá, és ily módon számolják fel ezt az abnormális és veszélyes helyzetet, a második világháború súlyos ma­radványait. A titkárság jogosnak és indo­koltnak tartja azokat az intézke­déseket, amelyeket az NDK kor­mánya hozott az ellenőrzés átme­neti megszigorítására Kelet-Ber­­lin határainál. Felszólítja mind­azokat a nagyhatalmakat, ame­lyek a második világháború ide­jén együttes erővel harcoltak a hitleri fasizmus ellen, hogy késle­kedés nélkül kezdjenek tárgyalá­sokat a német probléma békés és ésszerű megoldására. A titkárság elítéli a fegyverke­zési hajszát, amely növeli a kato­nai költségvetéseket, és fokozza a militarista körök által szított há­borús hisztériát. Felszólít minden békére és haladásra törekvő fia­talt, követelje kormányától, hogy az támogassa a nagyhatalmak kö­zötti tárgyalások politikáját, lep­lezzék le és ítéljék el a militarista körök kísérleteit, amelyekkel ve­szélyes és abnormális helyzetet akarnak fenntartani Európában. A titkárság teljes szolidaritásá­ról biztosítja Németország népét és ifjúságát, amelyek harcolnak a békeszerződés megkötéséért, Nyu­­gat-Berlin békés és demilitarizált várossá nyilvánításáért, a fasiz­mus és a militarizmus németor­szági újjáéledése ellen. A DIVSZ titkársága felhívja a világ ifjú nemzedékét, sokszo­rozza meg erőfeszítéseit, hogy megfékezze a háború sötét erőit, megvédje és tartóssá tegye a bé­két az egész világon, megóvja a barátság és a kölcsönös megértés szellemét és diadalra vigye a bé­kés egymás mellett élés elvét. A béke erői ma hatalmasabbak mint a háborúéi, mozgósításukkal kudarcra lehet ítélni az imperia­listákat, akik tehetetlenségük fö­lött érzett elkeseredésükben újabb konfliktusba akarják sodorni a világot — hangoztatja befejezésül a DÍVSZ titkárságának nyilatko­zata. (MTI) Négyezer magyar turista látogatta meg a Szovjetuniót nyáron i­­ Újabb utazásokat szerveznek Júliusban és augusztusban az IBUSZ társasutazásaival öt kü­lönböző útvonalon mintegy négy­ezer magyar turista kereste fel a Szovjetuniót. Egyes csoportok Moszkvát, mások Szocsit látogat­ták meg, a többi csoport pedig a Kijev—Moszkva, Moszkva—Le­ningrád—Varsó, illetve a Moszkva —Riga—Varsó útvonalat járta vé­gig, több mint 600 falusi dolgozó pedig a kárpátaljai kolhozok gaz­dálkodását tanulmányozta. Az eddigi szovjet utak sikerére való tekintettel az IBUSZ újabb kirándulások szervezését hatá­rozta el Az első őszi különvonat október 21-én indul a 14 napos leningrádi és moszkvai látogatásra. Ezt a ki­rándulást a Hazafias Népfronttal közösen szervezték meg Ezenkí­vül az IBUSZ még két különvona­­tot indít — november 28-án és de­cember 11-én — ugyanezen az út­vonalon. Novemberben és decem­berben kilencnapos társasutazá­sok is lesznek a menetrendszerű vonatokon; ezeknek a kirándulá­sokn­ak a részvevői Moszkvát ke­resik fel. A Hazafias Népfront különvo­­natán kívül a többire még lehet jelentkezni az IBUSZ-irodáknál. (MTI) SZEDIK AZ ŐSZI BURGONYÁT A tolnai Aranykalász Tsz-ben száz dolgozó megkezdte a burgonya szedését. Harminc holdnyi területről — a nyári szárazság ellenére­­— holdanként csaknem 100 mázsa burgonyát takarítanak be.

Next