Népszabadság, 1961. október (19. évfolyam, 234-259. szám)

1961-10-01 / 234. szám

A hazaszeretet parancsa (Folytatás az 1. oldalról.) Ilyen helyzetben rendkívül fontos hatóerő munkásosztályunk élenjáró szerepe, példás fegyel­me, rendíthetetlen szilárdsá­ga. A magyar munkásosztály, amely mindig megmutatta a nem­zetnek a kötelességek vállalásá­nak útját, helytállásával ma is önbizalmat, eltökéltséget sugá­roz, még odaadóbb és még fegyel­mezettebb munkájával pedig megmutathatja a haza erősítésé­nek leggyakorlatibb módját. Szövetkezeti parasztságunk, amelynek sorsa, jövője, felemel­kedése immár mindenestül a szo­cializmushoz fűződik, akkor cse­lekszik a ma követelményeihez­­ méltóan, ha a munkásosztályhoz­­ hasonlóan teljesíti kötelességeit. A falu szocialista átalakulásával leomlottak a város és a falu teljes összefogásának utolsó korlátai is. A szövetkezetek erősítése, a közös gazdaságok kiépítése és védelme, a termelés szüntelen fokozása a szövetkezeti parasztság legsajá­­tabb érdeke. Egyszersmind ez az ország érdeke is, mert a paraszt­ság derekas munkája azokat az­­ eszközöket is gyarapítja, amelyek a haza biztonságának növeléséhez szükségesek. A hazaszeretet parancsa értel­miségünkhöz is fennhangon szól: tanúsítson még több odaadást a hivatás teljesítésében, és segítsen még többet a munkásoknak és a parasztoknak, hogy munkájuk mind eredményesebb legyen. A munkásosztály és a parasztság kéri és várja ezt a több segítséget. A munkásosztály megbecsüli a műszaki értelmiséget, mert benne odaadó segítőtársra lelt a múlt évek feladatainak megoldása kö­zepette. S bízik benne a paraszt­ság is, amely nem felejti el, hogy az útkeresés próbatétele idején mellé állt a tanító, az agronómus, a többi falusi értelmiségi ember, segített neki és megkönnyítette a nagy elhatározást. A jobb munka és a nagyobb ál­lampolgári fegyelem, a szocialista öntudat sokrétű megnyilvánulása, a helyes állásfoglalás és a bátor tett — ezek azok a követelmé­nyek, amelyek a hazaszeretet pa­rancsából fakadnak, és vezetőkre, beosztottakra egyaránt fontos többletkötelességeket rónak. Ezekben a tettekben és gesztusok­ban erősítsük az egész nemzet egységét, ország-világnak félre­érthetetlenül megmutatván, hogy a magyar nép és országa számot­tevő részt vállal a haladó erők világméretű küzdelméből. Hazafias népfrontmozgalmunk­ra most fokozott szerep há­rul a legszélesebb összefogás ki­mélyítésében és szilárdításában. Miben segítsen a népfront, s an­nak minden aktivistája a párt­nak? Abban, hogy városon és fa­lun egyaránt mindenki tisztán lásson, és bátran, becsületesen foglaljon állást napjaink sors­döntő kérdéseiben. Abban, hogy személy szerint mindenki levonja a maga számára a megfelelő kö­vetkeztetéseket, és dolgozzék job­ban, tegyen többet a nemzet erői­nek gyarapodásáért. Abban, hogy mindenki lássa és megértse a párt igazát, amikor ösz­­szefogásra és méltó tettekre szólít. Mindez eleven politi­kai tömegmunkát kíván. Helyes, ha a népfrontbizottságok ülései­ken a fontos kérdésekben állást foglalnak, de tovább is szükséges menni: most mindnyájunk nevé­ben és mindenkihez kell szólni. Mindenkihez — azokhoz is, akik­hez úgyszólván házhoz kell vinni a felvilágosultságot és bátorítást. A mostani, múlhatatlanul fon­tos tudatformáló, felvilágosító, egységbe és kiállásra szervező politikai tömegmunkában a szó teljes értelmében mindenkihez el kell jutnia az igazságnak és az ösztönzésnek! Ne feledjük: a falu­nak nemcsak három utcája van, hanem faluszéle is van, ahová csak úgy hallik el a mondani­valónk, ha helybe megyünk. Mindnyájunk nevében, s min­denkihez szól a hazaszeretet pa­rancsa. Visszhangozzék erőteljesen az ország minden zugában, s nyilvánuljon meg gyarapító tet­tekben, írjuk együtt, valameny­­nyien a haza történelmének azo­kat a lapjait, amelyek a nemzeti kötelességteljesítésről szólnak. Horváth József Népszabadság 1961. október 1. vasárnap Kádár János távirata a Nigériai Államszövetség miniszterelnökéhez Kádár János, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Nigériai Államszövet­ség nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Alhaji Abubakar Tafawa Balewának, a Nigériai Államszövetség mi­niszterelnökének. (MTI) Ünnepség Bukarestben a magyar fegyveres erők napja alkalmából Bukarestben péntek este, a ro­mán néphadsereg központi házá­ban ünnepi gyűlést rendeztek a magyar fegyveres erők napja al­kalmából. Az ünnepi gyűlésen megjelent a román néphadsereg tábornoki karának több tagja és a néphadsereg sok tisztje. Részt vett az ünnepségen Fehér Gyula ezredes, bukaresti katonai attasé. A magyar néphadsereg fejlődé­séről, a békeharcban betöltött sze­repéről és jelentőségéről Ionescu Constantin vezérőrnagy mondott beszédet. Ezt követően levetítet­ték az 1961-es budapesti dísz­szemléről készült színes doku­mentumfilmet és a moszkvai fesz­tiválon díjat nyert Alba Regia cí­mű magyar játékfilmet. (MTI) Befejeződtek az amerikai nagyiparosok budapesti tárgyalásai Eredménnyel végződtek az ifj. Cyrus Eaton, valamint a W. R. Daley amerikai nagyiparosokkal Budapesten, a Magyar Kereske­delmi Kamarában folytatott tár­gyalások. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szeptember 29-én fogadta az amerikai vendégeket és vacsorán is vendégül látta őket. A vacsorán megjelent Szarka Ká­roly külügyminiszterhelyettes. Ifj. Cyrus Eatont szombaton délelőtt Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadta. (MTI) Az ítélet elhangzott... A nürnbergi per ítélethirdetésének 15. évfordulóján 1999 augusztusában Mün­­chenben, a nyugat­német kormány sajtó- és tájékoz­tatási hivatala fényképarchívuma anyagának felhasználásával, érde­kes kis könyv jelent meg Zeitge- Schi­chte in Bildern und Zahlen (Kortörténet képekben és számok­ban) címmel. A könyv első fele is­merteti a német történelem leg­fontosabb dátumait 1918 január­jától 1960 júliusáig, a második rész ugyanezt a korszakot 132 fényképen mutatja be. A 98. kép a nürnbergi tárgyalótermet­ ábrá­zolja. Ismert a kép, előtérben a feketetaláros védőügyvédek, mö­göttük két sorban a vádlottak: Göring, Hess, Ribbentrop és tár­sai. A kép alatt olvasható szöveg a következő: „A nürnbergi Igaz­ságügyi Palotában 1945. november 20-án kezdődött meg a Nemzet­közi Katonai Törvényszék előtt a 22­0 háborús főbűnös,1 pere. Az el­járást — betegség és előrehaladt kora miatt — Krupp és később fia ellen megszüntették, éppúgy, mint az ipari szakemberek és a Külügyi Hivatal ellen.” Ennyi és nem több. Nincs egyetlen elítélő jelző Göring és a többi náci vezető tevékenységé­ről, meg sem említik a vádat, szó sincs a béke ellen szőtt összees­küvésről, az emberiesség ellen el­követett bűncselekményekről, csak Kruppék és társaik felmen­téséről ... Pedig a Nürnbergben 1946. szeptember 30-án és másnap ok­tóber 1-én, tehát a ma 15 eszten­deje felolvasott ítéletben minder­ről bőven volt szó — csakhogy minderre a hivatalos Nyugat­­- Németországban nem óhajtanak emlékezni... igaz, a Nemzetközi Katonai Törvényszék mintegy 200 nyom­tatott oldalnyi ítéletében számos olyan, a mai nyugatnémet politi­kai és katonai vezetők szempont­jából rendkívül kellemetlen meg­állapítás szerepel, amelyre ma már Nyugat-Németországban nem illik emlékezni. Ha valaki nagyon gondosan végigböngészi az időrendi táblázatot, megtalálja benne, hogy Göringet, Ribbentropot, Kei­­telt, Kaltenbrunnert, Rosenber­­get, Frankot, Fricket, Strei­­chert, Sauckelt, Jodlt, Seyss- Inquartot, Bormannt (ez utóbbit távollétében) halálra, hogy Hesst, Raedert, Schirachot, Speert, Neurathot és Dönitzet tíz év­től életfogytig tartó börtönbün­tetésre ítélték, míg Schachtot, Papent és Fritzschet felmentet­ték, de semmit ezenfelül ebből — hangsúlyozzuk: a bonni szövetsé­gi kormány támogatásával meg­jelent kiadványból — megtudni nem lehet. A Göringre és társaira­ kirótt ítéletek az ítéletnek csak befejező részét alkotják, a döntő rész a német imperialista politika lelep­lezése, elítélése. Az ítélet foglalkozik a náci há­borús főbűnösök által a béke ellen szőtt összeesküvéssel, a támadó­háborúkkal, behatóan elemzi a támadóháború egyes fázisait. Az első vád tárgyává tett tá­madó cselekmény Ausztria és Csehszlovákia megszállása, az első vád tárgyává tett támadóháború az­ 1939. szeptember 1-én Lengyel­­ország ellen kezdett háború. Az ítélet idézi Hitler 1939. má­jus 23-án, a főparancsnokok előtt elhangzott kijelentését: „Az az elhatározásom, hogy alk­almas pil­lanatban Lengyelországot megtá­madjuk.” Azután, az 1939. au­gusztus 22-i hitleri kijelentés: ,,Most Lengyelország abban a helyzetben van, amelyet én akar­tam. Csak azért aggódom, hogy az utolsó pillanatban valami disznó kutya közvetítő tervvel áll elő. A háború kirobbantásához szüksé­ges propagandisztikus okot én fo­gom megadni, és teljesen egyre megy, hogy hihető-e vagy sem. A győztest később nem fogják meg­kérdezni, vajon igazat mondott-e vagy sem. A háború megkezdésén és folytatásán nem a jog a fontos, hanem a győzelem.” A Nemzetközi Katonai Törvény­szék a Szovjetunió ellen indított háborúról a következőket állapí­totta meg: „A Szovjetunió gazda­sági kiaknázására, a népesség nagy tömegeinek deportálására, a politikai vezetők és komisszárok meggyilkolására vonatk­ozó tervek részei voltak egy igen gondosan előkészített irtóhadjáratnak, ame­lyet 1941. június 22-én előzetes fi­gyelmeztetés nélkül és mindenféle jogi ürügy nélkül megkezdték. Ez a legnyilvánvalóbb agressziónak minősíthető.” Az ítélet idézte von Schmidt­­nek, a német külügyminisztérium hivatalos tolmácsának vallomását: „A náci vezetők általános céljai­­ világosak voltak már kezdettől fogva, éspedig az európai konti­nens fölött való uralom, amelyet úgy akartak elérni, hogy először bek­ebeleznek minden német nyel­­­­vű népcsoportot a Birodalomba és másodszor azáltal, hogy a Lebens­­raum (élettér) jelszó alatt területi hódításokra tesznek szert.” H­itler volt magasrangú tisztjei, diplomatái, a Harmadik Bi­rodalom jó néhány előkelő állást betöltött állami tisztviselői és gazdasági szakemberei (Heusin­­ger, Globke stb.) közül jó néhány ma Bonnban ismét vezető szere­pet játszik. Ma Nyugat-Németor­szágban kétségbeesett erőfeszítés­sel próbálják bizonygatni, hogy a tábornokok szemben álltak Hit­lerrel, az államapparátus pedig a náci párttal. Vajon miért lenne kellemes számukra az ítélet kö­vetkező megállapítása: „Hitler egyedül nem tudott volna semmi­féle támadóháborút vezetni. Szüksége volt államférfiakra, ka­tonai vezetőkre, diplomatákra és gazdasági szakemberekre. Ezek ismerhették az ő céljait, és mégis biztosították számára az együtt­működést, így részt vettek a Hit­ler által megkonstruált tervek végrehajtásában.” Vagy amit kü­lön a Generalstab és az Oberkom­­mando (a vezérkar és a főpa­rancsnokság) tagjairól szögez le az ítélet: „A vezérkari tisztek nagymértékben felelősek azokért a szenvedésekért és nélkülözése­kért amelyek az emberek, asz­­szonyok és gyermekek millióira zúdultak... A katonai vezetők közreműködése nélkül Hitler és a náci kompániájának támadó tervei és elképzelései elméleti jel­legűek maradtak volna és nem lett volna semmi következmé­nyük. Ha ezeket a tiszteket nem is lehet a törvényszék alapokmá­nya szerint "csoportnak" minősí­teni, az bizonyos, hogy könyörte­len katonai kasztot alkottak. A jelenkori német militarizmus a legfrissebb szövetségesével, a nemzeti szocializmussal rövid vi­rágkorát élte, olyat, amelyhez foghatót az elmúlt időkben nem ismert. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy ezek közül sokan semmibe vették a katonai esküt. Engedelmeskedniük kellett, mond­ják ők most, amikor védekezésük­nek ez felel meg; nem engedelmes­kedtek, mondják most, amikor ar­ról van szó, hogy Hitler kegyetlen, brutális bűneinek részesei voltak. A valóság az, hogy ők némán asz­­szisztáltak vagy tevékenyen részt vettek ezeknek a bűnöknek az elkövetésében, melyek arányai valamennyi eddiginél hatalma­sabbak és rémítőbbek voltak. Ezt ki kell mondani.’­ Ezt valóban ki kell mondani! Az ítélet részletesen taglalja ezeket az emberiség ellen elkö­vetett bűncselekményeket. Szük­ségtelen ezeket újra felsorol­ni. De érdemes idézni az ítélet azon részét, amely azzal foglalko­zik, hogy a Wehrmacht tisztjei mennyiben tehetők felelőssé az SS és az SD ki­végző osztagainak példátlan tömeggyilkosságaiért. Az ítélet megállapítja: „Ezek a különleges osztagok nem működ­hettek teljesen függetlenül a né­met harc­erőktől. Kétségtelen bi­zonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy ezen különítmények vezetői megszerezték a hadse­reg-főparancsnokok beleegyezé­sét. Az egyik jelentés az Einsatz­­gruppék és a katonai hatóság kap­csolatát igen szorosnak, majdnem szívélyesnek jellemzi, egy másik esetben arról van szó, hogy a Wehrmacht illetékes szervei a ki­végzéseket helyeselték.” Igaz, hogy az ítéletnek nem minden része ilyen kompro­mittáló Bonn számára: nem minő­sítette az ítélet bűnösnek például az SA-t, a birodalmi kormányt, továbbá a vezérkart és a főpa­rancsnokságot. (Kivéve a három fegyvernem főparancsnokát és ve­zérkari főnökeit.) Meg kell jegyez­ni, hogy a bíróság szovjet tagja, Nyikicsenko tábornok különvéle­ményt jelentett be a felmentő íté­letekkel kapcsolatban. Nem minősítette az ítélet tehát bűnösöknek a katonai hierarchiá­ban ezután következő tiszteket, te­hát a hadsereg- és hadosztálypa­rancsnokokat, az OKW vezérkará­nak tisztjeit, a szárazföldi hadse­reg, a haditengerészet és a légierő vezérkari tisztjeit. Az ítéletnek ez a része a későbbiek során rend­kívül súlyos következményekkel járt­­ a német nagyvezérkar Diplomakiosztó ünnepség a Zrínyi Akadémián Szombaton diplomakiosztó ün­nepséget rendeztek a Zrínyi Mik­lós Katonai Akadémia dísztermé­ben. Az ünnepségen jelen volt Marosán György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Bisz­­ku Béla miniszterelnökhelyettes, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Czinege Lajos altábor­nagy honvédelmi miniszter, a Po­litikai Bizottság póttagja, a tá­bornoki kar tagjai és a néphadse­reg sok vezető beosztású tisztje. Részt vettek az ünnepségen az ideiglenesen Magyarországon tar­tózkodó szovjet csapatok parancs­nokságának képviselői. Ott voltak az akadémia idén végzett hallga­tóinak hozzátartozói is. A Himnusz hangjai után felol­vasták a honvédelmi miniszter pa­rancsát. Ezt követően átadták a diplomákat az 1960—1961-es tan­évben államvizsgát tett hallga­tóknak. Az ünnepi beszéd után a végzett hallgatók nevében Molnár Károly aranydiplomás tiszt tett fogadalmat, hogy új beosztásuk­ban becsülettel megállják helyü­ket, legjobb tudásuk és­ képessé­geik szerint teljesítik kötelességü­ket. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget, majd dísz­ebéd következett, amelyen Maro­sán György és Czinege Lajos po­hárköszöntőt mondott. (MTI) A végzős tisztek az iskolaparancsnok beszédét hallgatják. Liu Sao-csi fogadta a magyar parlamenti küldöttség tagjait Liu Sao-csi, a Kínai Népköz­­társaság elnöke szombat délelőtt fogadta a Vass Istvánoknak, az országgyűlés alelnökének vezeté­sével Kínában tartózkodó magyar parlamenti küldöttség tagjait és szívélyes, baráti beszélgetést foly­tatott velük. A találkozón kínai részről a többi között jelen volt Li Vej­­han, a kínai országos népi gyű­lés állandó bizottságának elnök­­helyettese, magyar részről pedig Martin Ferenc, a Magyar Nép­­köztársaság pekingi nagykövete. (MTI)

Next