Népszabadság, 1961. október (19. évfolyam, 234-259. szám)
1961-10-01 / 234. szám
A hazaszeretet parancsa (Folytatás az 1. oldalról.) Ilyen helyzetben rendkívül fontos hatóerő munkásosztályunk élenjáró szerepe, példás fegyelme, rendíthetetlen szilárdsága. A magyar munkásosztály, amely mindig megmutatta a nemzetnek a kötelességek vállalásának útját, helytállásával ma is önbizalmat, eltökéltséget sugároz, még odaadóbb és még fegyelmezettebb munkájával pedig megmutathatja a haza erősítésének leggyakorlatibb módját. Szövetkezeti parasztságunk, amelynek sorsa, jövője, felemelkedése immár mindenestül a szocializmushoz fűződik, akkor cselekszik a ma követelményeihez méltóan, ha a munkásosztályhoz hasonlóan teljesíti kötelességeit. A falu szocialista átalakulásával leomlottak a város és a falu teljes összefogásának utolsó korlátai is. A szövetkezetek erősítése, a közös gazdaságok kiépítése és védelme, a termelés szüntelen fokozása a szövetkezeti parasztság legsajátabb érdeke. Egyszersmind ez az ország érdeke is, mert a parasztság derekas munkája azokat az eszközöket is gyarapítja, amelyek a haza biztonságának növeléséhez szükségesek. A hazaszeretet parancsa értelmiségünkhöz is fennhangon szól: tanúsítson még több odaadást a hivatás teljesítésében, és segítsen még többet a munkásoknak és a parasztoknak, hogy munkájuk mind eredményesebb legyen. A munkásosztály és a parasztság kéri és várja ezt a több segítséget. A munkásosztály megbecsüli a műszaki értelmiséget, mert benne odaadó segítőtársra lelt a múlt évek feladatainak megoldása közepette. S bízik benne a parasztság is, amely nem felejti el, hogy az útkeresés próbatétele idején mellé állt a tanító, az agronómus, a többi falusi értelmiségi ember, segített neki és megkönnyítette a nagy elhatározást. A jobb munka és a nagyobb állampolgári fegyelem, a szocialista öntudat sokrétű megnyilvánulása, a helyes állásfoglalás és a bátor tett — ezek azok a követelmények, amelyek a hazaszeretet parancsából fakadnak, és vezetőkre, beosztottakra egyaránt fontos többletkötelességeket rónak. Ezekben a tettekben és gesztusokban erősítsük az egész nemzet egységét, ország-világnak félreérthetetlenül megmutatván, hogy a magyar nép és országa számottevő részt vállal a haladó erők világméretű küzdelméből. Hazafias népfrontmozgalmunkra most fokozott szerep hárul a legszélesebb összefogás kimélyítésében és szilárdításában. Miben segítsen a népfront, s annak minden aktivistája a pártnak? Abban, hogy városon és falun egyaránt mindenki tisztán lásson, és bátran, becsületesen foglaljon állást napjaink sorsdöntő kérdéseiben. Abban, hogy személy szerint mindenki levonja a maga számára a megfelelő következtetéseket, és dolgozzék jobban, tegyen többet a nemzet erőinek gyarapodásáért. Abban, hogy mindenki lássa és megértse a párt igazát, amikor öszszefogásra és méltó tettekre szólít. Mindez eleven politikai tömegmunkát kíván. Helyes, ha a népfrontbizottságok üléseiken a fontos kérdésekben állást foglalnak, de tovább is szükséges menni: most mindnyájunk nevében és mindenkihez kell szólni. Mindenkihez — azokhoz is, akikhez úgyszólván házhoz kell vinni a felvilágosultságot és bátorítást. A mostani, múlhatatlanul fontos tudatformáló, felvilágosító, egységbe és kiállásra szervező politikai tömegmunkában a szó teljes értelmében mindenkihez el kell jutnia az igazságnak és az ösztönzésnek! Ne feledjük: a falunak nemcsak három utcája van, hanem faluszéle is van, ahová csak úgy hallik el a mondanivalónk, ha helybe megyünk. Mindnyájunk nevében, s mindenkihez szól a hazaszeretet parancsa. Visszhangozzék erőteljesen az ország minden zugában, s nyilvánuljon meg gyarapító tettekben, írjuk együtt, valamenynyien a haza történelmének azokat a lapjait, amelyek a nemzeti kötelességteljesítésről szólnak. Horváth József Népszabadság 1961. október 1. vasárnap Kádár János távirata a Nigériai Államszövetség miniszterelnökéhez Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Nigériai Államszövetség nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Alhaji Abubakar Tafawa Balewának, a Nigériai Államszövetség miniszterelnökének. (MTI) Ünnepség Bukarestben a magyar fegyveres erők napja alkalmából Bukarestben péntek este, a román néphadsereg központi házában ünnepi gyűlést rendeztek a magyar fegyveres erők napja alkalmából. Az ünnepi gyűlésen megjelent a román néphadsereg tábornoki karának több tagja és a néphadsereg sok tisztje. Részt vett az ünnepségen Fehér Gyula ezredes, bukaresti katonai attasé. A magyar néphadsereg fejlődéséről, a békeharcban betöltött szerepéről és jelentőségéről Ionescu Constantin vezérőrnagy mondott beszédet. Ezt követően levetítették az 1961-es budapesti díszszemléről készült színes dokumentumfilmet és a moszkvai fesztiválon díjat nyert Alba Regia című magyar játékfilmet. (MTI) Befejeződtek az amerikai nagyiparosok budapesti tárgyalásai Eredménnyel végződtek az ifj. Cyrus Eaton, valamint a W. R. Daley amerikai nagyiparosokkal Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamarában folytatott tárgyalások. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szeptember 29-én fogadta az amerikai vendégeket és vacsorán is vendégül látta őket. A vacsorán megjelent Szarka Károly külügyminiszterhelyettes. Ifj. Cyrus Eatont szombaton délelőtt Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadta. (MTI) Az ítélet elhangzott... A nürnbergi per ítélethirdetésének 15. évfordulóján 1999 augusztusában Münchenben, a nyugatnémet kormány sajtó- és tájékoztatási hivatala fényképarchívuma anyagának felhasználásával, érdekes kis könyv jelent meg Zeitge- Schichte in Bildern und Zahlen (Kortörténet képekben és számokban) címmel. A könyv első fele ismerteti a német történelem legfontosabb dátumait 1918 januárjától 1960 júliusáig, a második rész ugyanezt a korszakot 132 fényképen mutatja be. A 98. kép a nürnbergi tárgyalótermet ábrázolja. Ismert a kép, előtérben a feketetaláros védőügyvédek, mögöttük két sorban a vádlottak: Göring, Hess, Ribbentrop és társai. A kép alatt olvasható szöveg a következő: „A nürnbergi Igazságügyi Palotában 1945. november 20-án kezdődött meg a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt a 220 háborús főbűnös,1 pere. Az eljárást — betegség és előrehaladt kora miatt — Krupp és később fia ellen megszüntették, éppúgy, mint az ipari szakemberek és a Külügyi Hivatal ellen.” Ennyi és nem több. Nincs egyetlen elítélő jelző Göring és a többi náci vezető tevékenységéről, meg sem említik a vádat, szó sincs a béke ellen szőtt összeesküvésről, az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekről, csak Kruppék és társaik felmentéséről ... Pedig a Nürnbergben 1946. szeptember 30-án és másnap október 1-én, tehát a ma 15 esztendeje felolvasott ítéletben minderről bőven volt szó — csakhogy minderre a hivatalos Nyugat- Németországban nem óhajtanak emlékezni... igaz, a Nemzetközi Katonai Törvényszék mintegy 200 nyomtatott oldalnyi ítéletében számos olyan, a mai nyugatnémet politikai és katonai vezetők szempontjából rendkívül kellemetlen megállapítás szerepel, amelyre ma már Nyugat-Németországban nem illik emlékezni. Ha valaki nagyon gondosan végigböngészi az időrendi táblázatot, megtalálja benne, hogy Göringet, Ribbentropot, Keitelt, Kaltenbrunnert, Rosenberget, Frankot, Fricket, Streichert, Sauckelt, Jodlt, Seyss- Inquartot, Bormannt (ez utóbbit távollétében) halálra, hogy Hesst, Raedert, Schirachot, Speert, Neurathot és Dönitzet tíz évtől életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, míg Schachtot, Papent és Fritzschet felmentették, de semmit ezenfelül ebből — hangsúlyozzuk: a bonni szövetségi kormány támogatásával megjelent kiadványból — megtudni nem lehet. A Göringre és társaira kirótt ítéletek az ítéletnek csak befejező részét alkotják, a döntő rész a német imperialista politika leleplezése, elítélése. Az ítélet foglalkozik a náci háborús főbűnösök által a béke ellen szőtt összeesküvéssel, a támadóháborúkkal, behatóan elemzi a támadóháború egyes fázisait. Az első vád tárgyává tett támadó cselekmény Ausztria és Csehszlovákia megszállása, az első vád tárgyává tett támadóháború az 1939. szeptember 1-én Lengyelország ellen kezdett háború. Az ítélet idézi Hitler 1939. május 23-án, a főparancsnokok előtt elhangzott kijelentését: „Az az elhatározásom, hogy alkalmas pillanatban Lengyelországot megtámadjuk.” Azután, az 1939. augusztus 22-i hitleri kijelentés: ,,Most Lengyelország abban a helyzetben van, amelyet én akartam. Csak azért aggódom, hogy az utolsó pillanatban valami disznó kutya közvetítő tervvel áll elő. A háború kirobbantásához szükséges propagandisztikus okot én fogom megadni, és teljesen egyre megy, hogy hihető-e vagy sem. A győztest később nem fogják megkérdezni, vajon igazat mondott-e vagy sem. A háború megkezdésén és folytatásán nem a jog a fontos, hanem a győzelem.” A Nemzetközi Katonai Törvényszék a Szovjetunió ellen indított háborúról a következőket állapította meg: „A Szovjetunió gazdasági kiaknázására, a népesség nagy tömegeinek deportálására, a politikai vezetők és komisszárok meggyilkolására vonatkozó tervek részei voltak egy igen gondosan előkészített irtóhadjáratnak, amelyet 1941. június 22-én előzetes figyelmeztetés nélkül és mindenféle jogi ürügy nélkül megkezdték. Ez a legnyilvánvalóbb agressziónak minősíthető.” Az ítélet idézte von Schmidtnek, a német külügyminisztérium hivatalos tolmácsának vallomását: „A náci vezetők általános céljai világosak voltak már kezdettől fogva, éspedig az európai kontinens fölött való uralom, amelyet úgy akartak elérni, hogy először bekebeleznek minden német nyelvű népcsoportot a Birodalomba és másodszor azáltal, hogy a Lebensraum (élettér) jelszó alatt területi hódításokra tesznek szert.” Hitler volt magasrangú tisztjei, diplomatái, a Harmadik Birodalom jó néhány előkelő állást betöltött állami tisztviselői és gazdasági szakemberei (Heusinger, Globke stb.) közül jó néhány ma Bonnban ismét vezető szerepet játszik. Ma Nyugat-Németországban kétségbeesett erőfeszítéssel próbálják bizonygatni, hogy a tábornokok szemben álltak Hitlerrel, az államapparátus pedig a náci párttal. Vajon miért lenne kellemes számukra az ítélet következő megállapítása: „Hitler egyedül nem tudott volna semmiféle támadóháborút vezetni. Szüksége volt államférfiakra, katonai vezetőkre, diplomatákra és gazdasági szakemberekre. Ezek ismerhették az ő céljait, és mégis biztosították számára az együttműködést, így részt vettek a Hitler által megkonstruált tervek végrehajtásában.” Vagy amit külön a Generalstab és az Oberkommando (a vezérkar és a főparancsnokság) tagjairól szögez le az ítélet: „A vezérkari tisztek nagymértékben felelősek azokért a szenvedésekért és nélkülözésekért amelyek az emberek, aszszonyok és gyermekek millióira zúdultak... A katonai vezetők közreműködése nélkül Hitler és a náci kompániájának támadó tervei és elképzelései elméleti jellegűek maradtak volna és nem lett volna semmi következményük. Ha ezeket a tiszteket nem is lehet a törvényszék alapokmánya szerint "csoportnak" minősíteni, az bizonyos, hogy könyörtelen katonai kasztot alkottak. A jelenkori német militarizmus a legfrissebb szövetségesével, a nemzeti szocializmussal rövid virágkorát élte, olyat, amelyhez foghatót az elmúlt időkben nem ismert. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy ezek közül sokan semmibe vették a katonai esküt. Engedelmeskedniük kellett, mondják ők most, amikor védekezésüknek ez felel meg; nem engedelmeskedtek, mondják most, amikor arról van szó, hogy Hitler kegyetlen, brutális bűneinek részesei voltak. A valóság az, hogy ők némán aszszisztáltak vagy tevékenyen részt vettek ezeknek a bűnöknek az elkövetésében, melyek arányai valamennyi eddiginél hatalmasabbak és rémítőbbek voltak. Ezt ki kell mondani.’ Ezt valóban ki kell mondani! Az ítélet részletesen taglalja ezeket az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeket. Szükségtelen ezeket újra felsorolni. De érdemes idézni az ítélet azon részét, amely azzal foglalkozik, hogy a Wehrmacht tisztjei mennyiben tehetők felelőssé az SS és az SD kivégző osztagainak példátlan tömeggyilkosságaiért. Az ítélet megállapítja: „Ezek a különleges osztagok nem működhettek teljesen függetlenül a német harcerőktől. Kétségtelen bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy ezen különítmények vezetői megszerezték a hadsereg-főparancsnokok beleegyezését. Az egyik jelentés az Einsatzgruppék és a katonai hatóság kapcsolatát igen szorosnak, majdnem szívélyesnek jellemzi, egy másik esetben arról van szó, hogy a Wehrmacht illetékes szervei a kivégzéseket helyeselték.” Igaz, hogy az ítéletnek nem minden része ilyen kompromittáló Bonn számára: nem minősítette az ítélet bűnösnek például az SA-t, a birodalmi kormányt, továbbá a vezérkart és a főparancsnokságot. (Kivéve a három fegyvernem főparancsnokát és vezérkari főnökeit.) Meg kell jegyezni, hogy a bíróság szovjet tagja, Nyikicsenko tábornok különvéleményt jelentett be a felmentő ítéletekkel kapcsolatban. Nem minősítette az ítélet tehát bűnösöknek a katonai hierarchiában ezután következő tiszteket, tehát a hadsereg- és hadosztályparancsnokokat, az OKW vezérkarának tisztjeit, a szárazföldi hadsereg, a haditengerészet és a légierő vezérkari tisztjeit. Az ítéletnek ez a része a későbbiek során rendkívül súlyos következményekkel járt a német nagyvezérkar Diplomakiosztó ünnepség a Zrínyi Akadémián Szombaton diplomakiosztó ünnepséget rendeztek a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia dísztermében. Az ünnepségen jelen volt Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Biszku Béla miniszterelnökhelyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos altábornagy honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, a tábornoki kar tagjai és a néphadsereg sok vezető beosztású tisztje. Részt vettek az ünnepségen az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői. Ott voltak az akadémia idén végzett hallgatóinak hozzátartozói is. A Himnusz hangjai után felolvasták a honvédelmi miniszter parancsát. Ezt követően átadták a diplomákat az 1960—1961-es tanévben államvizsgát tett hallgatóknak. Az ünnepi beszéd után a végzett hallgatók nevében Molnár Károly aranydiplomás tiszt tett fogadalmat, hogy új beosztásukban becsülettel megállják helyüket, legjobb tudásuk és képességeik szerint teljesítik kötelességüket. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget, majd díszebéd következett, amelyen Marosán György és Czinege Lajos pohárköszöntőt mondott. (MTI) A végzős tisztek az iskolaparancsnok beszédét hallgatják. Liu Sao-csi fogadta a magyar parlamenti küldöttség tagjait Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke szombat délelőtt fogadta a Vass Istvánoknak, az országgyűlés alelnökének vezetésével Kínában tartózkodó magyar parlamenti küldöttség tagjait és szívélyes, baráti beszélgetést folytatott velük. A találkozón kínai részről a többi között jelen volt Li Vejhan, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának elnökhelyettese, magyar részről pedig Martin Ferenc, a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövete. (MTI)