Népszabadság, 1961. november (19. évfolyam, 260-284. szám)
1961-11-01 / 260. szám
s Befejezte munkáját a kommunizmus építőinek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) békés együttélés lenini elvét, harcolunk a világ békéjéért. (Viharos taps.) Az új programmal felfegyverkezve népünk még szorosabban tömörül pártunk köré a marxizmus a leninizmus zászlaja alatt. (Viharos, hosszan tartó taps.) Céljaink világosak, feladatainkat kitűztük. Munkára, elvtársak! Előre a kommunizmus új győzelmeiért! (Viharos, hosszan tartó taps, amely éljenzésbe csap át. Mindenki felemelkedik helyéről.) A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII kongresszusát bezárom. (Viharos éljenzés. A küldöttek és a vendégek óriási lelkesedéssel eléneklik a párt himnuszát, az Internacionálét. Utána az éljenzés teljes erővel kiújul és percekig tart.) * Az SZKP XXII. kongresszusa kedd délelőtti ülésén meghallgatta P. N. Gyemicsev elvtársnak, a szavazatszámláló bizottság elnökének jelentését a központi pártszervek választásának eredményeiről. A kongresszusi küldöttek hoszszan tartó, viharos tapssal fogadták azt a bejelentést, hogy a vezető pártszervek tagjait és póttagjait egyhangúlag választották meg. N. Sz. Hruscsov elvtárs rámutatott, hogy az egyhangú szavazás a központi pártszervek választásánál ismét a lenini párt egységének és tömör összeforrottságának bizonyítéka. Hruscsov a megválasztottak nevében megköszönte a kongresszusi küldöttek kitüntető bizalmát. A záróülés részletes határozatban rögzítette a párt politikáját és jelölte meg feladatait. A határozat ismertetésére visszatérünk. Az Sr£KP Központi Bizottságának ülése Moszkva, október 31. (TASZSZ) Kedden ülést tartott az SZKP- nek a XXIX. kongresszuson megválasztott új központi bizottsága. Az ülésen megválasztották a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagjait és póttagjait, valamint a titkárság tagjait. Az elnöktést tagjai: L. I. Brezsnyev, N. S*. Hruscsov, A. N. Koszigin, F. R. Kozlov, O. V. Kuusinen, A. I. Mikojan, N. V. Podgornij, D. Sz. Poljanszkij, M. A. Szuszlov, N. M. Svernyik, G. I. Voronov. Az elnökség póttagjai: V. V. Grisin, K. T. Mazurov, V. P. Mzsavanadze, S. R. Rasidov, V. V. Scserbicldj. A titkárság tagjai: N. Sz. Hruscsov első titkár, F. R. Kozlov, P. N. Gyemicsev, L. F. Iljicsov, O. V. Kuusinen, B. N. Ponomarjov, I. V. Szpiridonov, M. A. Szuszlov, A. N. Seljepin. A plénumon az SZKP Központi Bizottsága mellett működő pártellenőrzési bizottság elnökévé N. M. Svernyiket, az elnök első helyettesévé pedig Z. T. Szergyukot választották. NKil SZABADISAG 1961. november 1, szerda Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök nyilatkozata a Népszabadságnak a lázadókról, a békés építés nagy terveiről és a velünk való kapcsolatról kiküldött munkatársunk távirati jelentése Laosz nagyobb városait a gyarmatosító hatalmakra támaszkodó Boun Oum Khjosavan-csoport tartja megszállva. A kis falu, ahol a király által is kijelölt miniszterelnök székel, bizonyára a legszerényebb miniszterelnöki rezidencia most kerek e világon. A legszerényebb Balaton-parti nyaraló is luxusvillának tűnne mellette. Délután érkezem, két óra tájt. Az elnökméltósága alszik — mondja a kapuban őrködő, egy szem géppisztolyos gárdista. — Várjon. Itt ez a szokás. Dél felé, a meleg miatt megakad az élet. Csak, amikor csökken a hőség, akkor lehet ismét beszélni az emberekkel. A herceg öltözéke semmiben sem hasonlít a mesebeli keleti hercegek öltözékére. Ehelyett sárga vászoninget, vászonnadrágot, gumicsizmát visel. Kurta pipájából pöfékel, miközben lassan, minden szót megrágva, válaszol kérdéseimre. Első kérdésem mindjárt a legfontosabb laoszi problémára irányul: Mi késlelteti továbbra is a kormányalakítást? — Belpolitikai vonatkozásban ennek oka elsősorban most az, hogy Boun Ou mért nem akarnak fővárosukból, Vientiane-ból idejönni a Rizsesköcsög-síkság szélére a tárgyalások befejezésére, holott Hin Hopban ez volt közöttünk a megállapodás. Azóta háromszor táviratoztam Boun Oumnak, hogy jöjjön már, de ő minden alkalommal elutasítóan válaszolt. Ez részben félelemből fakad. De szerintem nem ez a fő ok, hiszen tudják, hogy mi nem veszélyeztetjük személyes biztonságát. Egyik-másik vezető emberük még nem készült fel, hogy lemondjon személyi ambícióiról és átadja a helyét arra érdemesebb embernek. Ezek az emberek tudják, hogy én nem veszem be őket abba a kormányba, amely majd a vezetésem alatt áll. Ez az egyik ok, amiért nem akarnak idejönni Kankajba. De bizonyára külpolitikai okok is közrejátszanak. Milyen belpolitikai célkitűzései lesznek az új központi kormánynak? — Elsősorban helyre kell majd állítanunk a békét az ország belsejében. A két harcoló felet ki kell békítenünk egymással, megtorlás nélkül. Utána előtérbe kerülnek a gazdasági kérdések. Az a cél, hogy a sokat szenvedett laoszi nép minden egyes polgárának emberi megélhetési viszonyokat teremtsünk. A gazdasági konszolidáció nyomán megszilárdíthatjuk iskolarendszerünket és leküzdhetjük az elmaradott vidékeken még megtalálható analfabetizmust is. Felséged- mérnök. Bizonyára vannak elképzelései az ország képének átalakítását illetően is. — Természetesen, van tervem bőven arra az időre, amikor már a legégetőbb problémákat megoldottuk. — Tervrajzokat mutat, amelyek modern utcasorokat, parkokat, ligeteket ábrázolnak. — Van például olyan elképzelésünk — mondja —, hogy megszüntetjük a fekvés szempontjából nem megfelelő Vientiane főváros jellegét. Helyette Luang Prabangra, a mad királyi fővárosra gondoltunk, ez azonban szűk völgykatlanban fekszik, nem bővíthető. Ezért nem messze, a Rizsesköcsög-síkságtól, egy kis falu helyén tervezzük az új fővárost. A klíma is itt a legjobb, minden szempontból ez látszik megfelelőnek. De hát ez csak később lesz lehetséges. Sok gyalogszerrel, kocsival, autóval járható útra lesz szükségünk, főként a hegyeken át, hogy a központi államhatalmi szervek érintkezni tudjanak a lakosokkal, akik ma hozzáférhetetlen részeken élnek. Kulturális központokat, főként iskolákat kell létesítenünk a hegylakók felvilágosítására. Terveink végrehajtását meggyorsítja majd első hidrocentrálénk, amelynek tervezéséhez és kivitelezéséhez technikusokat kértem a Szovjetunió kormányától. A mai közlekedési viszonyok mellett a távolságok jelentősége elenyészik. Úgy gondolom, a laoszi háború befejezése után, az élet minden területén politikai, gazdasági és kulturális vonatkozásban egyaránt széleskörű kapcsolatokat építhetünk ki országaink között. Máté György Taggyűlés a készülékgyárban A napokban alapszervezeti vezetőség választó taggyűlést tartottak a Klement Gottwald-gyár készülékgyártó üzemének kommunistái. Ennek a vezetőségválasztásnak olyan általános tanulságai is voltak, amelyek másutt, más alapszervezetekben is hasznosíthatók. — Hogy megértse a vitát, elmondjuk: ez az üzem a Klement Gottwald-f gyár fekete báránya. Ez a gyáregység már második éve nem teljesíti a tervét — magyarázták a taggyűlés előtt a pártbizottság munkatársai. S Burai József elvtárs, az alapszervezet titkára is ezzel kezdte a leköszönő vezetőség beszámolóját: — Mi az oka, hogy adósak maradtunk a tervvel? A titkár és az utána következő felszólalók is világos választ adtak: Igaz, hogy lényegében változatlan létszámmal 1959-hez képest, 27 millió forint értékkel többet termelnek, mégsem teljesítették tervfeladatukat, jelenleg tízmillió forint az adósságuk. Az üzemvezetés kapkodott, tervszerűtlenül gazdálkodott. Elkészítettek olyan berendezéseket még az év elején, amelyekre csak november-december végére lesz szükség, a azokat a munkákat, amelyek a kiszállításra váró villanymozdonyokhoz kellettek volna februárban, csak több hónapos késéssel gyártották le. Elvesztek anyag- és munkautalványok, szerszámok, s ezekkel nem törődött a gyárvezetőség. A vitát hallgatva, az emberben tökéntelenül felmerült a kérdés: ha mindezt látták a kommunisták, miért tűrték szótlanul? Az alapszervezet vezetősége, mint később a felszólalásokból kiderült, megpróbált segíteni, de hogy miért nem született jobb eredmény, arra Burai elvtárs adott választ: — A kapkodás a gazdasági munkában rányomta bélyegét az alapszervezet vezetőségének tevékenységére is. Mi is kapkodtunk, elveszett utalványokat keresgéltünk, sürgős munkákhoz anyagot kutattunk. A termelés pártellenőrzése helyett az éppen abban a percben fontos gazdasági munkát végeztük, holott az mások dolga. A taggyűlés részvevői közül sokan beszéltek erről a gondról, s ez érthető is. A kommunistáknak választ kellett adniuk: hogyan dolgozzanak ezentúl? A termelés pártellenőrzéséről könnyebb általánosságban szólni, mint pontosan meghatározni, hogy a készülékgyárban a tervadósság megszüntetését hogyan kellett volna és kell ezentúl is segíteni a kommunistáknak. A hozzászólók a vita hevében, ha kimondatlanul is, szinte kivétel nélkül mindannyian a jó pártmunka stílusára kerestek választ. Mert abban mindannyian egyetértettek, hogy a régi kapkodó, a gazdasági vezetést helyettesítő és pótolni akaró stílus sehogy sem megoldás. A Klement Gottwald-gyár pártbizottságának titkára, összefoglalva az előtte szólók véleményét is, így fogalmazta meg a feleletet: — Ebben az alapszervezetben a jelenségek ellen harcoltak a kommunisták. Nincs anyag, gyerünk, gyorsan keressünk — mondották. Igaz, így egyszer-egyszer segítettek, de a szinte krónikus anyag- és szerszámhiány újra és újra megismétlődhetetett és folytatódott tovább a rohangálás, a kapkodás. A jelenségek okait kellett volna felderíteni, miért fordul elő rendszeresen, hogy nincs anyag, hogy a sürgős munkákkal senki sem törődik, hogy egyáltalán mi az oka a rendszertelenségnek. Ez lett volna a kommunista munkastílus, mert így rájöttek volna az alapszervezet kommunistái, hogy a készülékgyár vezetői szemfényvesztést folytatnak, becsapják a pártbizottságot, a gyárigazgatóságot. Az SZKP XXII. kongresszusán Hruscsov elvtárs és más kongresszusi küldöttek is beszéltek a szemfényvesztőkről. A készülékgyáriak nem vették észre, hogy a szemfényvesztés az ő portájukon is eluralkodott. Pedig hosszú időn át azért nem léphettek előbbre, azért nem lábalhattak ki a tervadósságból, mert nem volt okos és célravezető termelési irányítás, s a vezetés gyengeségeit a számokkal való játékkal takargatták a gyáregység vezetői. S amikor a pártbizottság segíteni akart, hamisan tájékoztatták, félrevezették, így tartanak ma ott, hogy már jó eredménynek számít, ha tízmilliós adóssággal zárják ezt az évet. Ezek után érthető, hogy végül a pártbizottság javaslatára leváltották a gyáregység vezetőjét... Az üzem új vezetője, Karsci elvtárs elmondotta, hogy még ma is ez a régi, képmutatóskodó szellem gátolja elsősorban az eredményes munkát. A napokban büntetett meg egy csoportvezetőt, aki különben az üzem egyik legrégibb s talán legjobb dolgozója, de hamisan tájékoztatta őt egy kapcsolókészülék munkálatairól, így bizonyosodik be, hogy ahol felelős emberek lakkozzák a felsőbb vezetés előtt az eredményeket, s a számokkal ügyeskednek, hogy takargassák a hibákat, ott az alacsonyabb beosztásban dolgozók is átveszik ezt a módszert, s az ilyen szellem elkerülhetetlenül súlyos hibák fonásává válik. A taggyűlés kommunistáinak becsületére legyen mondva, mindezt nem azért, mondták el, hogy a korábbi hibákban vájkáljanak, nem múltba nézéssel töltötték az időt. Minden egyes felszólaló, amikor a hibákról beszélt, a kibontakozás útját kereste: hogyan lehetne már ma segíteni, s mit tehet az alapszervezet, hogy az új gazdasági vezetés helyt tudjon állni? A 450 munkást foglalkoztató készülékgyárban a 48 tagú kommunista kollektívának tekintélye van. Az alapszervezet titkára — túlzás nélkül mondhatjuk — a gyáregység legnépszerűbb embere. Nemrég például egy nemrégiben felvett fiatal segédmunkás durva, tiszteletlen hangon felelt neki. A műhely dolgozói körbefogták: — Hogy beszélsz egy idősebb emberrel? Nem szégyelled magad?! Örülhetnél, ha majd egyszer téged úgy tisztelnének és becsülnének munkatársaid, mint mi a párttitkárunkat. — S akik ezt mondták, többségükben pártonkívüliek voltak. Ehhez hasonló példákat sorolhatnánk még. Nemegyszer előfordult, hogy az öltözőkben a kiszesek, de az idősebb pártonkívüli dolgozók is együttesen védték meg a kommunistákat, amikor valaki felelőtlen, vagy éppen rosszindulatú megjegyzéseket próbált szórni rájuk. Ezt a megbecsülést úgy érte el az alapszervezet vezetősége és tagsága, hogy minden hozzájuk forduló munkásnak igyekeztek segíteni, ha úgy látták, hogy igaza van. S ma is számtalan ügyben, munkák érdesüktől kezdve családi vitákig, sok gonddal, problémával keresik fel a pártszervezetet, mert tudják, hogy jó helyre fordulnak. A forgácsoló üzemrész egyik dolgozója arra emlékeztette a taggyűlést, amit Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson a párt nevelőmunkájáról mondott. Nem tudta szó szerint idéznii, de így is megértették: — Nem parancsolgatni, hanem emberi módon, emberi hangon kell beszélni munkatársainkkal. Parancsolgatni, igaz, sokkal könynyebb, mint magyarázni, megértetni a feladatokat, meggyőzni azok helyességéről az embereket. Mégis, mi csak ezt tehetjük ... S mint kiderült, ez nem véletlen megjegyzés volt. A gyáregység elismerten legjobb művezetője Baksa elvtárs, az alapszervezet vezetőségi tagja. Az elmúlt hónapokban azonban egyre többször ragadtatta magát durvaságra, vagy ahogy a hozzászólók jellemezték, „valósággal ledorongolja az embert”. Az ilyen vezetőségi tag nemcsak maga ellen vívja ki a jogos ellenszenvet, hanem kárt okoz az egész alapszervezetnek. Az emberek általánosítanak, ha sokszor helytelenül is. Ma még csak azt mondják: „Ez a Baksa durva ember.” Holnap azonban már így beszélnek: „Na igen, ez a kommunisták stílusa ...” — mondotta a forgácsoló üzemrész egy másik munkatársa, s a vita egyre hevesebb lett. Mindenki elismerte Baksa elvtárs szaktudását, s azt is, hogy