Népszabadság, 1961. december (19. évfolyam, 285-309. szám)

1961-12-17 / 299. szám

­ Hanglemezbarátok Klubja - Bővül a művészlemezek választéka Nyelvleckesorozatok - Sok új tánclemez Híradás a téli hanglemezvásárról A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kezdeményezésére az ősz­szel újszerű baráti társaságok ke­letkeztek: Budapest sok kerületé­ben alakultak meg a hang­lemez­barátok klubjai. A klubösszejö­veteleken a klubtagok megismer­kednek az újabb gyártású magyar lemezekkel, lemezvásárlással és lemez­játszással kapcsolatos művé­szi és műszaki tanácsokat is kap­nak. A Hanglemezgyártó Vállalat a klubestékre jó minőségű hang­visszaadó berendezéseket szállít; alapos felkészültségű előadók tar­tanak a klubtagoknak rövid is­mertetéseket a bemutatásra kerü­lő zeneművek zenetörténeti jelen­tőségéről. A klubtagok stúdióláto­gatásokon is részt vehetnek, ahol szakmai vezetők magyarázatai alapján a helyszínen ismerkedhet­nek meg a felvételek különböző szakaszaival. Havi tagdíjuk elle­nében — a tagdíj teljes összegé­nek megfelelően — lemezeket vá­laszthatnak ki maguknak. A leg­nagyobb létszámú és a legjobban dolgozó klubok a pesterzsébeti Vasas Kultúrotthonban, a népsze­rű Csiliben, a Kispesti Művelődési Házban, a Közlekedésügyi Mi­nisztérium Klubjában és a Fehér­vári úti Szakszervezeti Kultúrott­honban működnek. A hanglemez-bemutatókat álta­lában színvonalas könnyűzenével kezdték, majd hamarosan operett- és operarészletekre került sor. Újabban már komolyzenei­ elő­adások és bemutatók is elhangzot­tak. A komolyzenei­ anyagot ez idén leginkább Liszt és Bartók műveiből állították össze: a klub­esték szervezői nem feledkeztek meg arról, hogy 1961: Liszt—Bar­tók emlékév. A Hanglemezbarátok Klubjá­nak tagjai elsők között tudják meg, milyen új lemezek jelennek meg a boltokban. Előbb értesültek arról, mint az „egyszerű” lemez­vásárló, hogy Verdi „Álarcosbál” című operájának úgynevezett ,,ke­resztmetszete” kiváló operaházi művészek előadásában, Lamberto Gardelli vezényletével kerül piac­ra; ők tudták meg legkorábban, hogy Bartók Béla brácsaversenye Lukács Pál tolmácsolásában jele­nik meg lemezen. * A hanglemezeket árusító üzle­tekben körülnézve, azt tapasztal­juk, hogy a magyar művészleme­zek választéka eléggé bővül. Van­nak azonban olyan lemezek is, amelyek iránt nagy az érdeklődés ugyan, de mégsem kaphatók, mert kis példányszámban jelentek meg s hamarosan elfogytak. Ennek az az oka, hogy a kereskedelem bá­tortalanul rendel olyan komoly­zenei­ felvételeket, amelyekből pe­dig a rendelt mennyiségnél két­­szer-háromszor több is hamarosan elkelne, örvendetesen javul a magyar lemezek minősége. Az elavult fel­vevőberendezéseket már régebben kicserélték modern, korszerű gé­pekre. Újabban azonban igen jó minőségű préselőgépeket is vásá­rolt a Budapesti Hanglemezgyár; a lemezek nyersanyaga is jobb, úgy, hogy a magyar lemezek nagy része ma már nemcsak a hazai piac szükségletét elégíti ki, hanem exportképes minőségű lemezek is kikerülnek a gyárból. A lemezborító tasakok kivitele is javulóban van. Régebben a ta­sakok anyaga egyszerű karton­papír volt. Most már valamennyi borító lakkozott papírból készül, egynémelyet pedig már, a legké­nyesebb igényeket is kielégítve, fényes műanyagfóliával von­nak be . Hanglemezboltjaink választé­kát értékesen bővíti, hogy egy nagy nyugati cégtől, a Deutsche Grammophon Gesellschafttól köl­csönkapott matricákról a Buda­pesti Hanglemezgyár itthon pré­sel lemezeket. Ezeken a lemeze­ken kiváló német énekművészek (M. Stader, R. Streich, D. Fischer- Dieskau, W. Windgassen és má­sok) előadásában operarészle­tek és dalok csendülnek fel. A legközelebbi jövőben megjelen­nek operafelvételek is, ugyancsak a német gyár repertoárjából. A magyar Wagner-tisztelők bi­zonnyal szívesen fogadják majd a Lohengrin és a Bolygó hollandi teljes felvételeit. Előbbi öt, utób­bi három 30 cm-es mikrolemezen kerül forgalomba. Két lemezen lesz kapható Gluck Orpheus cí­mű operája, amelynek három szerepét M. Stader, R. Streich és az eredetileg alt szólamot — ér­dekes­­ ötletként — „baritonosít­­va” D. Fischer-Dieskau énekli. * Igen népszerűek a nyelvlecke­­lemez-sorozatok is. Ezeknek segít­ségével nem csupán könyvből, hanem hallás után — tehát he­lyes kiejtéssel — tanulhatók meg az idegen nyelvek. Eddig az orosz nyelvlecke kezdő és haladó soro­zata, továbbá a német és francia nyelvlecke jelent meg. Az angol nyelvű tananyag januárban kerül piacra. A könnyű- és tánczene hívei is bőséges választékból vásárolhat­nak. Az utolsó negyedévben a többi között Hollós Ilona, Toldi Mária, Zsolnai Hédi, Koós János, Korda György és Németh Lehel lemezei jelentek meg, valamint Fényes Szabolcs Napfény a jé­gen című filmjének és Viski András Váci utca című vígjáté­kának legsikerültebb zenei rész­ Bartók-hangverseny a német Művészeti Akadémián Berlin, december 16. (ADN) Az ünnepi Bartók-év befejez­tével az NDK Művészeti Akadé­miája székházának üléstermében, amelyet a közönség zsúfolásig megtöltött, kamarazene-hangver­senyt rendeztek a nagy magyar zeneszerző műveiből. A hangver­seny műsorán magyar népdal­variációk szerepeltek, valamint a II. és a VI. vonósnégyes. 8 nilllimilllllllllli«llllilllilll|||il|iilililllililiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiii i»iiiiiiiiiiiiiM¹ M.................mi, VÁLASZÚTON Kutyául érzem magam. Egyen­letes hetvennel megyek. A kilométeróra mutatója odaragadt a 70-eshez. Egyáltalán, hogy le­het ilyen szép a természet. Som­­lóhegy, Tátika, Koporsóhegy, el­szórt fehér falu, házak az al­ko­nyi napsütésben és a nagy víz. Hogyan lehetne kifejezni a szí­nét? És egyáltalán elmondani ezt a varázslatot? Hű, de költői va­gyok. A természet mesteri műve. Jó lenne magammal vinni a han­gulatát, hogy velem legyen, vagy belebújni, elvegyülni ebben a táj­ban. Miért vagyok ilyen átkozot­tul levert? Borzasztóan hosszú volt. Hány órát tartott? Fél kilenc, fél tíz, fél tizenegy, fél tizenkettő, fél egy, fél kettő, fél három, ez hat óra. Rengeteg idő. Mennyi feles­leges beszéd. Istentelen mellébe­széléstenger. Undorító, hogy el­bántunk azzal a Kolozsival. Most mindentől függetlenül, hatan egy ellen. A megye, a város, a tröszt és én a magas minisztériumtól. Bár a csuda tudja, ki kit készí­tett ki. Mi hatan őt, vagy ő egye­dül minket házunkat? Minden­esetre a papírforma szerint mi őt. De van más is, mint papírforma. Az biztos, hogy alaposan kioktat­tuk, rendre utasítottuk, végül a tröszttől a kövér Benyó jól meg­fenyegette. Mégis végig ott volt a levegőben a mi kicsiségünk és annak a Kolozsinak a halálra szánt bátorsága. Míg futotta az erejéből, addig okosan, szabato­san érvelt. Később, miikor neki­mentünk és darabokra szedtük a gondolatait, akkor még mindig tartotta magát és az első három körkérdéscsoportra mindenkinek számokkal, adatokkal válaszolt. Azután kissé összezavarodott. Mi meg lecsaptunk rá. Ostobaság. Régi dolog, ha odaadnak nekem egy tervezetet, akkor azt az ege­kig tudom megasztalni, úgy cso­portosítok néhány műszaki és gazdaságossági számítást, hogy az égi bíró se mukkanhat. De ha akarom, bebizonyítom az ellenke­zőjét is ... Ezt a játékot hat em­bernek egy ellen igazán nem nagy vicc lejátszani. Persze, van tárgyi igazság, de akkor azt kell tekinteni és, nem más kusza ér­dekeket. Micsoda marhaság! Ha egy ti­zennégy éves kamaszt leülte­tek és szépen elmagyarázom, hogy: idefigyelj, fiacskám, van egy város, ahol egy új áruházat, középületeket és egy csomó lakó­házat távfűtéssel lehetne fűteni, mert van egy hőerőmű. Namár­­most, fiacskám, a hőerőmű az országos áramszolgáltatási rend­szer tartaléka. Vagyis, ha sehol sincs kiesés, akkor nincs szükség a tartalékerőmű energiájára, már­pedig általában ez a helyzet. Ugyebár, fiacskám, ezek szerint mondjuk évi átlagot véve az erő­mű által termelt energia nyolc­van százaléka pocsékba megy. Ugye érted, fiacskám? Na látod okos fiú vagy te. Most még egy cseppet figyelj: mit gondolsz, nem lenne érdemes a veszendőbe me­nő energiát a város fűtésére és üzemek energiaszükségletének fedezésére használni? Nem vétek ehelyett 5—10 millió forintokért ósdi kazánokat és óriási pince­tereket építeni? Különösen akkor, ha a távfűtés csőhálózatának költségei két év alatt megté­rülnének a megtakarításból. Na, mit szólsz hozzá, öcskös? Szó­val érted, világos. Szerinted is ezt kellene csinálni. Akkor fizikából és üzemgazdaságtan­ból ötös! Ja, üzemgazdaság­tant nem tanulsz? Akkor két ötös fizikából! Mert te értel­mes Vagy, fiam. És külön maga­tartásból is ötös, mert megérted és támogatod ami érthető és támo­gatásra méltó. De milyen osztályzatot érdemel­nek azok, akik ezt a pofonegy­szerű dolgot nem értették meg? Milyet? Dehogy is nem értették, csak úgy tettek. Kusza, ostoba ér­­dekecskék miatt. Hányast kell ad­ni annak magatartásból, az isten verje meg, aki csak azért, mert már két vállalat egyenként 7 mil­liós kazánt rendelt, és ő a rende­lést jóváhagyta, most enged a két igazgatónak, akik félnek a fele­lősségtől és ezért Kolozsi értelmes javaslata ellen szavaz. Persze ő is fél. Talán vannak más közös ügyeik is. Valószínű ... Mi van? Miért melegszik a mo­tor? Csak nem folyik a hűtő­víz? Na mindegy, megyek hatvan­nal és ha akkor se hűl le, megál­lok. Gyalázatosan szerepeltem, ez kétségtelen. Okos, tárgyilagos ha­landzsával segítettem összeku­szálni a dolgot. Hozzájárultam Kolozsi tervének kikészítéséhez. Még szerencse, hogy személyében nem támadtam. Sőt... várjunk csak ... Igen, mondtam, hogy két­ségtelenül bátor ötlet, sok munka van benne ... miegymás ... Milyen remekül küzdött az az ember. Komolyan mondom, író­nak való regényhős. Nagy, barna képű, kócos, összeturkált fekete sörény. Hány éves lehet? Nincs több negyvennél. A homlokán és a szája körül durva mély ráncok. A szemébe nem nézhettem. Érez­tem, hogy akkor valami marha­ságot csinálok ... Szikrákat szórt az a természetellenesen csillogó szempár Körülötte sűrű pókháló­­ráncok és vörös-lila karikák, mintha megverték volna. Hány éjszakát virraszthatott ez? Ko­vács tűziember volt, vagy próba­kovács? Ilyesmi. Képes volt hu­szonnégy éves korában elemibe iratkozni. Hetedik, nyolcadik... Ez két év. Négy év technikum, ez hat és öt év egyetem, ez tizen­egy... Még belegondolni is szédítő, három gyerekkel, esti iskolákon. És ez nemcsak a papírokat sze­rezte meg. Mind az öt pasast zsebre vágja, élén a dagadt Benyó­­val, pedig az már talán az anyu­kája hasában is tanult. Tud ez a Kolozsi annyit, mint én. Ha nem többet... na, mondjuk azt nem, de annyit biztos. Az a tervezet... Hogyan lehetne ettől az undorí­tó szorongástól szabadulni. Nem fáj semmit, de még a levegőt is rossz beszívni. Minden olyan ki­látástalan. Most hazamenni. Mi­ről beszéljek? A hőstettemről? Igaz, úgy mondom el Marinak, ahogy akarom. Jobb erről nem is beszélni. Azért nem kell eltúlozni. Lehet, hogy más esetben Kolozsi vi­selkedik így... mit lehet tudni... Bár nem úgy néz ki... Azért olyan gyenge, vacak ember csak nem vagyok, ha így látom a dol­got és bánt az egész história. Ezek szerint van lelkiismeretem. Nehéz helyzetben voltam. Kósa megmondta mielőtt elindultam, hogy ő paralízises ötletnek tartja a távfűtést és nem támogatja. Kezdjek ki a főosztályvezetőm­mel? Kezdjek ki? Pontosan ak­kor, amikor az ő kezében van két­évi munkám, a szivattyúterv? Fel lehet fogni úgy is a dolgot, hogy Kolozsi ügyét odaadtam a szi­vattyútervért. Az is van olyan fontos. Jaj de könnyű csalni, kü­lönösen önmagunkat, istenem, de könnyű. Drága barátom, nem hal­lod a hamis hangot? Úgy kong, mint egy repedt fazék? A szivat­­­tyúterv is van olyan fontos. Le­het, de akkor is fontos maradt volna, ha Kolozsi mellé állok. Eb­ben az esetben az én szeretett fő­osztályvezetőm mégse mondta volna rá az áment. Na..., na..., vagyis nem stimmel ez. Úgy nem lehet élni, ha a dolgok nem va­lódi értékükön, hanem zavaros kapcsolatok napi árfolyamán kel­nek el. Mert egy másik esetben én lehetek az áldozat... Vagy ta­lán nem? Ki biztosít például ar­ról, hogy a kazánrostély-gondola­­tom, ami szerintem óriási lesz, ha kidolgozom, nem ütközik-e vala­mi kósza érdekbe? Ezt valahol el kellene vágni. Rendben van, én akarom, de egyedül? Mások is akarják, biztosan vannak ilye­nek ... Talán most kellett volna bele­vágni a hálóba ezzel a Kolozsi­­üggyel? Talán mégse... azért drá­gán fizettem volna ... Na mind­egy. Felrobban az agyam. Füreden tankolok, és azután hazáig nincs megállás. Szörnyű éjszakája lehet Kolozsinak. Milyen lesz majd hol­napra a szeme alatt? Biztosan akad majd jópofa, aki azt mond­ja neki: nana, Kolozsi elvtárs, mit ÜDVÖZÖLJÜK A SZOVJET HÍRADÓ SZÁZADIK SZÁMÁT Ma jelenik meg a Szovjet Hír­adónak, a Szovjet—Magyar Ba­rátság Társasága lapjának 100. száma. Az APN szovjet hírügy­nökség kiadásában megjelenő fo­lyóirat viszonylag rövid idő alatt is megérdemelt népszerűséget és jelentős olvasótábort szerzett. A ■folyóirat hírt ad a kommunista építés eredményeiről, színes ri­portokat közöl a Szovjetunió kü­lönböző vidékeiről, és nagy figyel­met szentel a kommunista munka kibontakozó új formáinak, az üzemi és falusi dolgozók új kez­deményezéseinek. Bemutatja ol­vasóinak a szovjet tudomány al­kotó műhelyeit, és rendszeresen beszámol a magyar—szovjet ba­ráti kapcsolatok hétköznapjairól, magyar filmek, színdarabok, könyvek fogadtatásáról a Szov­jetunióban. A Szovjet Híradó kü­lön erénye az ízléses, változatos és gazdag képanyag. Az évfordulón meleg szeretet­tel üdvözöljük a Szovjet Híradót, és további sikereket kívánunk a lapnak a szovjet—magyar baráti kapcsolatok ápolásában. A mérleg két serpenyője A Szakszervezetek Művelődé­si Háza vezetői és munkatársai idén, decemberben, immár má­sodszor rendezték meg a Fehér­vári úti művelődési ház kulturá­lis hetét, hogy felvillantsák a lehetőségek gazdagságát, sokszí­nűségét, varázsát, mellyel a bu­dai kerületek e jelentős centru­ma rendelkezik. A céltudatos művelődési munka, a nemes szórakoztatás keresztmeszetét tárták fel az érdeklődők előtt; íme, jöjj közénk, válogasd ki a neked megfelelőt, tanulj, szóra­kozz, művelődj velünk! A hét csaknem minden órája nyújtott valami érdekeset: a Vasas Központi Művészegyüt­tes műsorát ifjúsági könyv­ünkét követte; új előadás­sal jelentkezett a Műve­lődési Ház Irodalmi Színpada; a tánc kedvelői tánctörténeti be­mutatón és össztáncon vehettek részt; irodalmi vetélkedő és sportbemutató várta a fiatalo­kat; a komoly­zene hívei a XI. kerület ének- és zenekarai­nak íbiszta Bartók hangverse­nyében gyönyörködhettek. A leg­­fiatalabbakat bábfesztivál szóra­koztatta, a legidősebbeket, a nyugdíjasokat pedig ajándékmű­sorra hívták meg. A kulturális hét a Nemzeti Színház vendég­játékával és a kultúrmunkások vidám báljával zárult... A mérleg egyik serpenyőjébe tehát hasznos, jól sikerült kez­deményezéseik kerültek — ám a másik serpenyőjébe, amely a közönség érdeklődését, a látoga­tottságot mérte — kevés nyoma­ték jutott A kulturális hét szín­vonalas rendezvényeinek a láto­gatottsága mindvégig alacsony volt, egyes műsorain, mint pél­dául a Liszt—Bartók hangverse­nyen csupán egyharmad háznyi közönség jelent meg. A kulturá­lis hét hatása, közönségsikere tehát elmaradt a szándék, a cél, a befektetett energia mennyisé­ge mögött, nem sikerült új láto­gatórétegeket bekapcsolni a ház életébe. Mi lehet e félsiker oka? Hi­szen a művelődési ház propa­gandistái „lejárták a lábukat” a kerület üzemeiben, hivatalaiban, tömegszervezeteiben, s a propa­gandaeszközök majd­ mindegyi­két „bevetették” a figyelemfel­hívás csatájába. A legfőbb ok minden bizonnyal az üzemek és hivatalok kultúrmunkásai, tö­megszervezetei, s különösen a szakszervezeti vezetők érdekte­lenségében és értetlenségében rejlik. Ígéreteik ellenére alig­­alig tettek valamit, hogy népsze­rűsítsék vagy csak egyszerűen tudassák e jelentős kulturális eseménysorozatot. A helyi siker­telenségen túlmutató tanulság pedig, hogy budapesti művelő­dési házainkn­k nagyobb figye­lemmel kell kutc­ka nagy­város kulturális élete lehetősé­geinek, igényeinek sajátosságait mind a rendezvények műfaja és színvonala, mind pedig a propa­ganda, a mozgósítás eszközeinek területén. Erre figyelmeztet a kulturális hét mérlege. Havas Ervin

Next