Népszabadság, 1961. december (19. évfolyam, 285-309. szám)
1961-12-17 / 299. szám
Hanglemezbarátok Klubja - Bővül a művészlemezek választéka Nyelvleckesorozatok - Sok új tánclemez Híradás a téli hanglemezvásárról A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kezdeményezésére az őszszel újszerű baráti társaságok keletkeztek: Budapest sok kerületében alakultak meg a hanglemezbarátok klubjai. A klubösszejöveteleken a klubtagok megismerkednek az újabb gyártású magyar lemezekkel, lemezvásárlással és lemezjátszással kapcsolatos művészi és műszaki tanácsokat is kapnak. A Hanglemezgyártó Vállalat a klubestékre jó minőségű hangvisszaadó berendezéseket szállít; alapos felkészültségű előadók tartanak a klubtagoknak rövid ismertetéseket a bemutatásra kerülő zeneművek zenetörténeti jelentőségéről. A klubtagok stúdiólátogatásokon is részt vehetnek, ahol szakmai vezetők magyarázatai alapján a helyszínen ismerkedhetnek meg a felvételek különböző szakaszaival. Havi tagdíjuk ellenében — a tagdíj teljes összegének megfelelően — lemezeket választhatnak ki maguknak. A legnagyobb létszámú és a legjobban dolgozó klubok a pesterzsébeti Vasas Kultúrotthonban, a népszerű Csiliben, a Kispesti Művelődési Házban, a Közlekedésügyi Minisztérium Klubjában és a Fehérvári úti Szakszervezeti Kultúrotthonban működnek. A hanglemez-bemutatókat általában színvonalas könnyűzenével kezdték, majd hamarosan operett- és operarészletekre került sor. Újabban már komolyzenei előadások és bemutatók is elhangzottak. A komolyzenei anyagot ez idén leginkább Liszt és Bartók műveiből állították össze: a klubesték szervezői nem feledkeztek meg arról, hogy 1961: Liszt—Bartók emlékév. A Hanglemezbarátok Klubjának tagjai elsők között tudják meg, milyen új lemezek jelennek meg a boltokban. Előbb értesültek arról, mint az „egyszerű” lemezvásárló, hogy Verdi „Álarcosbál” című operájának úgynevezett ,,keresztmetszete” kiváló operaházi művészek előadásában, Lamberto Gardelli vezényletével kerül piacra; ők tudták meg legkorábban, hogy Bartók Béla brácsaversenye Lukács Pál tolmácsolásában jelenik meg lemezen. * A hanglemezeket árusító üzletekben körülnézve, azt tapasztaljuk, hogy a magyar művészlemezek választéka eléggé bővül. Vannak azonban olyan lemezek is, amelyek iránt nagy az érdeklődés ugyan, de mégsem kaphatók, mert kis példányszámban jelentek meg s hamarosan elfogytak. Ennek az az oka, hogy a kereskedelem bátortalanul rendel olyan komolyzenei felvételeket, amelyekből pedig a rendelt mennyiségnél kétszer-háromszor több is hamarosan elkelne, örvendetesen javul a magyar lemezek minősége. Az elavult felvevőberendezéseket már régebben kicserélték modern, korszerű gépekre. Újabban azonban igen jó minőségű préselőgépeket is vásárolt a Budapesti Hanglemezgyár; a lemezek nyersanyaga is jobb, úgy, hogy a magyar lemezek nagy része ma már nemcsak a hazai piac szükségletét elégíti ki, hanem exportképes minőségű lemezek is kikerülnek a gyárból. A lemezborító tasakok kivitele is javulóban van. Régebben a tasakok anyaga egyszerű kartonpapír volt. Most már valamennyi borító lakkozott papírból készül, egynémelyet pedig már, a legkényesebb igényeket is kielégítve, fényes műanyagfóliával vonnak be . Hanglemezboltjaink választékát értékesen bővíti, hogy egy nagy nyugati cégtől, a Deutsche Grammophon Gesellschafttól kölcsönkapott matricákról a Budapesti Hanglemezgyár itthon présel lemezeket. Ezeken a lemezeken kiváló német énekművészek (M. Stader, R. Streich, D. Fischer- Dieskau, W. Windgassen és mások) előadásában operarészletek és dalok csendülnek fel. A legközelebbi jövőben megjelennek operafelvételek is, ugyancsak a német gyár repertoárjából. A magyar Wagner-tisztelők bizonnyal szívesen fogadják majd a Lohengrin és a Bolygó hollandi teljes felvételeit. Előbbi öt, utóbbi három 30 cm-es mikrolemezen kerül forgalomba. Két lemezen lesz kapható Gluck Orpheus című operája, amelynek három szerepét M. Stader, R. Streich és az eredetileg alt szólamot — érdekes ötletként — „baritonosítva” D. Fischer-Dieskau énekli. * Igen népszerűek a nyelvleckelemez-sorozatok is. Ezeknek segítségével nem csupán könyvből, hanem hallás után — tehát helyes kiejtéssel — tanulhatók meg az idegen nyelvek. Eddig az orosz nyelvlecke kezdő és haladó sorozata, továbbá a német és francia nyelvlecke jelent meg. Az angol nyelvű tananyag januárban kerül piacra. A könnyű- és tánczene hívei is bőséges választékból vásárolhatnak. Az utolsó negyedévben a többi között Hollós Ilona, Toldi Mária, Zsolnai Hédi, Koós János, Korda György és Németh Lehel lemezei jelentek meg, valamint Fényes Szabolcs Napfény a jégen című filmjének és Viski András Váci utca című vígjátékának legsikerültebb zenei rész Bartók-hangverseny a német Művészeti Akadémián Berlin, december 16. (ADN) Az ünnepi Bartók-év befejeztével az NDK Művészeti Akadémiája székházának üléstermében, amelyet a közönség zsúfolásig megtöltött, kamarazene-hangversenyt rendeztek a nagy magyar zeneszerző műveiből. A hangverseny műsorán magyar népdalvariációk szerepeltek, valamint a II. és a VI. vonósnégyes. 8 nilllimilllllllllli«llllilllilll|||il|iilililllililiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiii i»iiiiiiiiiiiiiM¹ M.................mi, VÁLASZÚTON Kutyául érzem magam. Egyenletes hetvennel megyek. A kilométeróra mutatója odaragadt a 70-eshez. Egyáltalán, hogy lehet ilyen szép a természet. Somlóhegy, Tátika, Koporsóhegy, elszórt fehér falu, házak az alkonyi napsütésben és a nagy víz. Hogyan lehetne kifejezni a színét? És egyáltalán elmondani ezt a varázslatot? Hű, de költői vagyok. A természet mesteri műve. Jó lenne magammal vinni a hangulatát, hogy velem legyen, vagy belebújni, elvegyülni ebben a tájban. Miért vagyok ilyen átkozottul levert? Borzasztóan hosszú volt. Hány órát tartott? Fél kilenc, fél tíz, fél tizenegy, fél tizenkettő, fél egy, fél kettő, fél három, ez hat óra. Rengeteg idő. Mennyi felesleges beszéd. Istentelen mellébeszéléstenger. Undorító, hogy elbántunk azzal a Kolozsival. Most mindentől függetlenül, hatan egy ellen. A megye, a város, a tröszt és én a magas minisztériumtól. Bár a csuda tudja, ki kit készített ki. Mi hatan őt, vagy ő egyedül minket házunkat? Mindenesetre a papírforma szerint mi őt. De van más is, mint papírforma. Az biztos, hogy alaposan kioktattuk, rendre utasítottuk, végül a tröszttől a kövér Benyó jól megfenyegette. Mégis végig ott volt a levegőben a mi kicsiségünk és annak a Kolozsinak a halálra szánt bátorsága. Míg futotta az erejéből, addig okosan, szabatosan érvelt. Később, miikor nekimentünk és darabokra szedtük a gondolatait, akkor még mindig tartotta magát és az első három körkérdéscsoportra mindenkinek számokkal, adatokkal válaszolt. Azután kissé összezavarodott. Mi meg lecsaptunk rá. Ostobaság. Régi dolog, ha odaadnak nekem egy tervezetet, akkor azt az egekig tudom megasztalni, úgy csoportosítok néhány műszaki és gazdaságossági számítást, hogy az égi bíró se mukkanhat. De ha akarom, bebizonyítom az ellenkezőjét is ... Ezt a játékot hat embernek egy ellen igazán nem nagy vicc lejátszani. Persze, van tárgyi igazság, de akkor azt kell tekinteni és, nem más kusza érdekeket. Micsoda marhaság! Ha egy tizennégy éves kamaszt leültetek és szépen elmagyarázom, hogy: idefigyelj, fiacskám, van egy város, ahol egy új áruházat, középületeket és egy csomó lakóházat távfűtéssel lehetne fűteni, mert van egy hőerőmű. Namármost, fiacskám, a hőerőmű az országos áramszolgáltatási rendszer tartaléka. Vagyis, ha sehol sincs kiesés, akkor nincs szükség a tartalékerőmű energiájára, márpedig általában ez a helyzet. Ugyebár, fiacskám, ezek szerint mondjuk évi átlagot véve az erőmű által termelt energia nyolcvan százaléka pocsékba megy. Ugye érted, fiacskám? Na látod okos fiú vagy te. Most még egy cseppet figyelj: mit gondolsz, nem lenne érdemes a veszendőbe menő energiát a város fűtésére és üzemek energiaszükségletének fedezésére használni? Nem vétek ehelyett 5—10 millió forintokért ósdi kazánokat és óriási pincetereket építeni? Különösen akkor, ha a távfűtés csőhálózatának költségei két év alatt megtérülnének a megtakarításból. Na, mit szólsz hozzá, öcskös? Szóval érted, világos. Szerinted is ezt kellene csinálni. Akkor fizikából és üzemgazdaságtanból ötös! Ja, üzemgazdaságtant nem tanulsz? Akkor két ötös fizikából! Mert te értelmes Vagy, fiam. És külön magatartásból is ötös, mert megérted és támogatod ami érthető és támogatásra méltó. De milyen osztályzatot érdemelnek azok, akik ezt a pofonegyszerű dolgot nem értették meg? Milyet? Dehogy is nem értették, csak úgy tettek. Kusza, ostoba érdekecskék miatt. Hányast kell adni annak magatartásból, az isten verje meg, aki csak azért, mert már két vállalat egyenként 7 milliós kazánt rendelt, és ő a rendelést jóváhagyta, most enged a két igazgatónak, akik félnek a felelősségtől és ezért Kolozsi értelmes javaslata ellen szavaz. Persze ő is fél. Talán vannak más közös ügyeik is. Valószínű ... Mi van? Miért melegszik a motor? Csak nem folyik a hűtővíz? Na mindegy, megyek hatvannal és ha akkor se hűl le, megállok. Gyalázatosan szerepeltem, ez kétségtelen. Okos, tárgyilagos halandzsával segítettem összekuszálni a dolgot. Hozzájárultam Kolozsi tervének kikészítéséhez. Még szerencse, hogy személyében nem támadtam. Sőt... várjunk csak ... Igen, mondtam, hogy kétségtelenül bátor ötlet, sok munka van benne ... miegymás ... Milyen remekül küzdött az az ember. Komolyan mondom, írónak való regényhős. Nagy, barna képű, kócos, összeturkált fekete sörény. Hány éves lehet? Nincs több negyvennél. A homlokán és a szája körül durva mély ráncok. A szemébe nem nézhettem. Éreztem, hogy akkor valami marhaságot csinálok ... Szikrákat szórt az a természetellenesen csillogó szempár Körülötte sűrű pókhálóráncok és vörös-lila karikák, mintha megverték volna. Hány éjszakát virraszthatott ez? Kovács tűziember volt, vagy próbakovács? Ilyesmi. Képes volt huszonnégy éves korában elemibe iratkozni. Hetedik, nyolcadik... Ez két év. Négy év technikum, ez hat és öt év egyetem, ez tizenegy... Még belegondolni is szédítő, három gyerekkel, esti iskolákon. És ez nemcsak a papírokat szerezte meg. Mind az öt pasast zsebre vágja, élén a dagadt Benyóval, pedig az már talán az anyukája hasában is tanult. Tud ez a Kolozsi annyit, mint én. Ha nem többet... na, mondjuk azt nem, de annyit biztos. Az a tervezet... Hogyan lehetne ettől az undorító szorongástól szabadulni. Nem fáj semmit, de még a levegőt is rossz beszívni. Minden olyan kilátástalan. Most hazamenni. Miről beszéljek? A hőstettemről? Igaz, úgy mondom el Marinak, ahogy akarom. Jobb erről nem is beszélni. Azért nem kell eltúlozni. Lehet, hogy más esetben Kolozsi viselkedik így... mit lehet tudni... Bár nem úgy néz ki... Azért olyan gyenge, vacak ember csak nem vagyok, ha így látom a dolgot és bánt az egész história. Ezek szerint van lelkiismeretem. Nehéz helyzetben voltam. Kósa megmondta mielőtt elindultam, hogy ő paralízises ötletnek tartja a távfűtést és nem támogatja. Kezdjek ki a főosztályvezetőmmel? Kezdjek ki? Pontosan akkor, amikor az ő kezében van kétévi munkám, a szivattyúterv? Fel lehet fogni úgy is a dolgot, hogy Kolozsi ügyét odaadtam a szivattyútervért. Az is van olyan fontos. Jaj de könnyű csalni, különösen önmagunkat, istenem, de könnyű. Drága barátom, nem hallod a hamis hangot? Úgy kong, mint egy repedt fazék? A szivattyúterv is van olyan fontos. Lehet, de akkor is fontos maradt volna, ha Kolozsi mellé állok. Ebben az esetben az én szeretett főosztályvezetőm mégse mondta volna rá az áment. Na..., na..., vagyis nem stimmel ez. Úgy nem lehet élni, ha a dolgok nem valódi értékükön, hanem zavaros kapcsolatok napi árfolyamán kelnek el. Mert egy másik esetben én lehetek az áldozat... Vagy talán nem? Ki biztosít például arról, hogy a kazánrostély-gondolatom, ami szerintem óriási lesz, ha kidolgozom, nem ütközik-e valami kósza érdekbe? Ezt valahol el kellene vágni. Rendben van, én akarom, de egyedül? Mások is akarják, biztosan vannak ilyenek ... Talán most kellett volna belevágni a hálóba ezzel a Kolozsiüggyel? Talán mégse... azért drágán fizettem volna ... Na mindegy. Felrobban az agyam. Füreden tankolok, és azután hazáig nincs megállás. Szörnyű éjszakája lehet Kolozsinak. Milyen lesz majd holnapra a szeme alatt? Biztosan akad majd jópofa, aki azt mondja neki: nana, Kolozsi elvtárs, mit ÜDVÖZÖLJÜK A SZOVJET HÍRADÓ SZÁZADIK SZÁMÁT Ma jelenik meg a Szovjet Híradónak, a Szovjet—Magyar Barátság Társasága lapjának 100. száma. Az APN szovjet hírügynökség kiadásában megjelenő folyóirat viszonylag rövid idő alatt is megérdemelt népszerűséget és jelentős olvasótábort szerzett. A ■folyóirat hírt ad a kommunista építés eredményeiről, színes riportokat közöl a Szovjetunió különböző vidékeiről, és nagy figyelmet szentel a kommunista munka kibontakozó új formáinak, az üzemi és falusi dolgozók új kezdeményezéseinek. Bemutatja olvasóinak a szovjet tudomány alkotó műhelyeit, és rendszeresen beszámol a magyar—szovjet baráti kapcsolatok hétköznapjairól, magyar filmek, színdarabok, könyvek fogadtatásáról a Szovjetunióban. A Szovjet Híradó külön erénye az ízléses, változatos és gazdag képanyag. Az évfordulón meleg szeretettel üdvözöljük a Szovjet Híradót, és további sikereket kívánunk a lapnak a szovjet—magyar baráti kapcsolatok ápolásában. A mérleg két serpenyője A Szakszervezetek Művelődési Háza vezetői és munkatársai idén, decemberben, immár másodszor rendezték meg a Fehérvári úti művelődési ház kulturális hetét, hogy felvillantsák a lehetőségek gazdagságát, sokszínűségét, varázsát, mellyel a budai kerületek e jelentős centruma rendelkezik. A céltudatos művelődési munka, a nemes szórakoztatás keresztmeszetét tárták fel az érdeklődők előtt; íme, jöjj közénk, válogasd ki a neked megfelelőt, tanulj, szórakozz, művelődj velünk! A hét csaknem minden órája nyújtott valami érdekeset: a Vasas Központi Művészegyüttes műsorát ifjúsági könyvünkét követte; új előadással jelentkezett a Művelődési Ház Irodalmi Színpada; a tánc kedvelői tánctörténeti bemutatón és össztáncon vehettek részt; irodalmi vetélkedő és sportbemutató várta a fiatalokat; a komolyzene hívei a XI. kerület ének- és zenekarainak íbiszta Bartók hangversenyében gyönyörködhettek. A legfiatalabbakat bábfesztivál szórakoztatta, a legidősebbeket, a nyugdíjasokat pedig ajándékműsorra hívták meg. A kulturális hét a Nemzeti Színház vendégjátékával és a kultúrmunkások vidám báljával zárult... A mérleg egyik serpenyőjébe tehát hasznos, jól sikerült kezdeményezéseik kerültek — ám a másik serpenyőjébe, amely a közönség érdeklődését, a látogatottságot mérte — kevés nyomaték jutott A kulturális hét színvonalas rendezvényeinek a látogatottsága mindvégig alacsony volt, egyes műsorain, mint például a Liszt—Bartók hangversenyen csupán egyharmad háznyi közönség jelent meg. A kulturális hét hatása, közönségsikere tehát elmaradt a szándék, a cél, a befektetett energia mennyisége mögött, nem sikerült új látogatórétegeket bekapcsolni a ház életébe. Mi lehet e félsiker oka? Hiszen a művelődési ház propagandistái „lejárták a lábukat” a kerület üzemeiben, hivatalaiban, tömegszervezeteiben, s a propagandaeszközök majd mindegyikét „bevetették” a figyelemfelhívás csatájába. A legfőbb ok minden bizonnyal az üzemek és hivatalok kultúrmunkásai, tömegszervezetei, s különösen a szakszervezeti vezetők érdektelenségében és értetlenségében rejlik. Ígéreteik ellenére aligalig tettek valamit, hogy népszerűsítsék vagy csak egyszerűen tudassák e jelentős kulturális eseménysorozatot. A helyi sikertelenségen túlmutató tanulság pedig, hogy budapesti művelődési házainknk nagyobb figyelemmel kell kutcka nagyváros kulturális élete lehetőségeinek, igényeinek sajátosságait mind a rendezvények műfaja és színvonala, mind pedig a propaganda, a mozgósítás eszközeinek területén. Erre figyelmeztet a kulturális hét mérlege. Havas Ervin