Népszabadság, 1962. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

2 Megkezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos küldöttközgyűlése (Tudósítónktól.) Szerda reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában meg­kezdte tanácskozását a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos küldöttközgyűlése. A ta­nácskozáson megjelent Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­­zottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Komócsin Zol­tán, a Politikai Bizottság póttag­ja, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője, Darvasi István, a párt Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályá­­nak helyettes vezetője, Naményi Géza, a kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője és Terényi László, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszerveze­t­ének főtitkára. A küldöttközgyűlést Szakosíts Árpád, az MSZMP Központi Bi­­zottságának tagja, a MUOSZ el­nöke nyitotta meg. Köszönetet mondott azért a hasznos segítsé­gért, amelyet sajtónk az illetékes párt- és állami szervektől a múlt években munkájához kapott.­­— Ha munkánkról és felada­tainkról beszélünk — mondta a többi között —, nem feledkezhe­tünk meg az első magyar kommu­nista újságról, a Vörös Újságról, amely mögött ott állott — Kun Bélával az élen — a párt akkori, nagyszerű forradalmárokból álló Központi Bizottsága és a fiatal kommunisták harcos gárdája. A Vörös Újság volt az első kommu­nista újság hazánkban, s a prole­tárforradalom zászlajaként szere­elt 1919-ben; ez teszi indokolttá,­ogy e ragyogó kommunista újság születésnapja legyen a jövőben a magyar sajtó napja. Azt hisszük, hogy ez az újságírók körében megfogamzott gondolat minde­nütt lelkes fogadtatásra talált. A magyar újságírók büszkék arra, hogy folytatói lehetnek a Vörös Újság történelmet formáló mun­kájának és harcainak. Ezután Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára tartotta meg beszámolóját. — Fejlődő, művelődő népünk — mondta a többi között — mind nagyobb igényességgel tekint a sajtóra. Ez arra kötelez minden lelkiismeretes újságírót, hogy fá­radhatatlanul gyarapítsa ismere­teit, s szüntelenül keresse, mi­képpen tudná alkotó képességét politikai-szakmai munkájában még jobban érvényesíteni. Ennek elősegítésére szervezte meg az újságíró-szövetség a maga tevé­kenységét, ezt igyekezett munká­jával alátámasztani. A magyar újságírók nemzetközi kapcsolatairól szólva elmondotta, hogy a MUOSZ mélyülő és tere­bélyesedő baráti kapcsolatokat tart fenn a szocialista tábor új­ságíró-szövetségeivel. A szövetség részt vett a különböző nemzetközi újságíró-szervezetek munkájában, rendszeresen képviselteti magát azok kongresszusain, nemzetközi konferenciáin. A Nemzetközi Új­ságíró Szervezetnek havannai ülésén hozott határozata értelmé­ben a szervezet szeptemberben Budapesten rendezi meg ötödik kongresszusát. A továbbiakban a sajtó előtt álló feladatokról szólt. Garam József, a Figyelő szer­kesztője ismertette a MUOSZ el­lenőrző bizottságának beszámoló­ját. Ezután került sor a vitára. Soproni János, a Magyar Filmhír­adó vezetője a filmhíradó agitá­ciós munkájáról, Bácskai László, a Pest megyei­­Hírlap szerkesztője a megyei lapoknál dolgozó újság­írók problémáiról, Horváth Sán­dor, a Magyar Mezőgazdaság fe­lelős szerkesztője, a mezőgazda­­sági újságírás néhány elvi kérdé­séről, Gombó Pál, a Hétfői Hírek felelős szerkesztője és Rajk And­rás, a Népszava rovatvezetője a sajtómunka javításának néhány vonatkozásáról szólt. Felszólalt a vitában Szirmai István elvtárs, a Központi Bizott­ság titkára, és tolmácsolta a kül­döttközgyűlésnek s ezen keresz­tül minden magyar újságírónak a párt Politikai Bizottságának és személy szerint Kádár János elv­társnak baráti, meleg üdvözletét. Délután folytatódott a tanács­kozás. Faludi András, a Hétfői Hírek rovatvezetője a sajtótájé­koztatás. Róbert László, a Nép­szava rovatvezetője a külpolitikai újságírás problémáihoz szólt hozzá. Hernádi Tibor, a Szolnok megyei Néplap munkatársa a MUOSZ szervezeti kérdéseiről, Bernáth László, az Esti Hírlap munkatársa az újságíró-oktatás feladatairól, Ádám László nyug­díjas újságíró és Tokár Péter, az Újítók Lapja felelős szerkesztője a gazdasági, a termelési problé­mák sajtópropagandájának néhány kérdéséről, Gedeon Pál, a Nép­szava szerkesztő bizottságának tagja az újságíró-szövetség eddigi munkájának tapasztalatairól, Jó­nás Endre, a Külkereskedelmi Ka­mara sajtóreferense a külföldre eljutó, idegen nyelvű magyar újsá­gokról, ő a sajtó nemzetközi hely­zetéről beszélt. Németi Irén, a Nők Lapja szerkesztője a hetilapok több belső problémáját érintette, Baktól Ferenc, a Népszava főmun­katársa a belpolitikai újságírás pár kérdését, Radvánszky Rózsa, a Pamutújság szerkesztője pedig az üzemi lapok és az üzemi újság­írók helyzetét, néhány problémá­ját világította meg felszólalásában. A MÚOSZ küldöttközgyűlése ma reggel folytatja munkáját. — Egyetlen kérdésről, a jó ve­zető hibáiról szeretnék néhány gondolatot elmondani — kezdi a beszélgetést dr. Somló György, a VEGYTERV igazgatója, majd mindjárt hozzáteszi: — Lá­tom, meglepődött a szokat­lanul megfogalmazott témán, pedig úgy érzem, olyan do­log ez, ami foglalkoztat­ja az embereket, csak keveset be­szélünk róla. őszintén szólva ezt hiányoltam a Népszabadság cik­kéből is, amely az egyszemélyi felelősségről rendezett vita anya­gát ismertette. A hatalom... No, de maradjunk a ve­zető hibáinál. Amikor jó vezető­ről beszélek, elsősorban olyan em­berre gondolok, akiben a szocia­lizmus ügyéért való odaadás te­hetséggel és azzal a törekvéssel párosul, hogy céltudatosan javít­sa a maga és beosztottjai munká­ját és a lehető legjobb eredmé­nyeket érje el. Sok ilyen vezetőt ismerek, s talán nem szerényte­lenség, ha magamat is közéjük sorolom. Náluk is és magamnál is — 13 évvel ezelőtt lettem gaz­dasági vezető — az idők folya­mán előfordulnak bizonyos jel­legzetes hibák. És ezeket a hibá­kat egy közös okra, a vezetői ha­talomra, illetve — ha az illető nem vigyáz eléggé — a hatalom kisértéseinek hatására vezettem vissza. Úgy láttam, hogy ez a hatás annál veszedelmesebb, minél szenvedélyesebben törekszik va­laki egy jó cél felé. Az ember, ha már eredmények is vannak mögötte, annyira meg van győ­ződve a saját igazáról, olyan gyor­san szeretné a célját elérni, hogy maga előreszalad, s türelmetlen azokkal, akik félszámkból nem értik meg, s még türelmetlenebb azokkal, akik megértik ugyan, de esetleg másféleképpen gondolkod­nak, vagy ellenvéleményen van­nak. Erősebben hatnak rá viszont környezetének olyan elemei, akik mindent helyeselnek, mindenre felbólintanak, a hízelgők, a talp­­nyalók. Aztán hat az emberre a ké­nyelem, a kiszolgálás, a véletlen siker. S aki nincs tudatában e helyzetéből fakadó hatásnak, az hovatovább elhiszi, hogy ő külön­leges ember, akinek eredményei miatt mindent szabad, akinek mindent megbocsátanak, s aki mindent megbocsát magának, így juthat a gőg, a parancsolgatás vagy az elvtelen megalkuvás holt­vágányára. Több, alapjában véve jól indult derék, tehetséges ve­zetőt láttam már ezen az úton elveszni. A XXII. kongresszus óta, azt hiszem, jobban meg tudom ér­teni ezt. ... és észrevétlen kísértései Most szinte leolvasom az arcáról a kérdést, amit, beval­lom, én is gyakran felteszek ma­gamnak: ha ez a dolog ilyen vi­lágos és egyszerű, miért térnek le a helyes útról jó szándékú, be­csületes emberek is? Nem tudok rá mást válaszolni, mint amit ma­gamnak is szoktam: a dolog ko­rántsem olyan egyszerű, mint ahogy én most 13 év sok nehéz ta­nulságával, tapasztalatával a há­tam mögött „levezettem”. Talán éppen az veszi észre legkésőbb a hibát, aki elköveti. Azért, mert mint mondottam, szentül meg van győződve a maga igazáról, jó szándékáról, és azért is, mert a magatartás eltorzulása nem egyik napról a másikra következik be, hanem folyamatosan alakul át az ember magatartása, a gondolko­dása, s nem könnyű megvonni a határt, amikor a megszédült ve­zető már nemcsak él, hanem visz­­szaél a kezébe adott hatalommal. A kollektíva ellenőrzése Hogy tehát tehetetlenek len­nénk e hibával, vagy ha úgy tet­szik, veszéllyel szemben? Nem, ezt nem mondtam. Eljuthat egy ve­zető, mint ahogy én is eljutottam, ahhoz a felismeréshez, hogy a ha­talommal, a vállalati igazgató sze­mélyi hatalmával is — legutóbb Kádár elvtárs nagyon sok meg­szívlelendőt mondott erről — na­gyon vigyázni kell. Ki később jön rá, ki hamarabb, ki csak keserves tapasztalatok, buktatók árán, ki viszonylag könnyebben, az első fi­gyelmeztetésekből okulva. Ám ezt a felismerést szinte naponta meg kell újítani, feleleveníteni, tudato­san harcolni a hatalom kísértései, voltaképpen saját gyengeségeink ellen. Olyan erő kell ehhez, amivel önmagunkban nem is rendelke­zünk, csak akkor, ha harcunkban mellettünk áll közvetlen környe­zetünk, a kollektíva és annak leg­­hivatottabb képviselője, a párt­­szervezet. A kollektíva ellenőr­zése, kritikája a vezető munkája felett, a pártszervezet elvi éber­sége, az időnkénti beszámoltatás és számonkérés tarthatja csak a helyes úton a vezetőt, térítheti vissza a vakvágányokról, ha elté­vedt. Nem, én nem érzem, hogy most ellentmondásba kerültem azzal, amit korábban mondottam. Arról volt szó — igaz? —, hogy a vezető, akit a hatalom elkábí­tott, türelmetlen az ellenvéle­ménnyel szemben, nehezen tűri a kritikát. De az is igaz, hogy az erős pártszervezet, a szókimondó kollektíva sem tűri a parancsol­gatást, a hatalmaskodást, az ön­kényeskedést. És ha valahol ilyen módszerek honosulhatnak meg, azért nemcsak a vezető, hanem a pártszervezet és a kollektíva is felelős. A lehetséges konfliktusok A gyakorlatban, persze, ez sem olyan sima és egyszerű, mint ahogy most elmondtam. A pártel­lenőrzésnek, a kollektíva ellenőr­zésének gyakorlati megjelenési formái gyakran fájdalmasnak, sértőnek hatnak, egyrészt objek­tív okokból, mert olyasmit kell elismerni, ami nem kellemes, másrészt szubjektíve is, hiszen a vezető is érzékeny, sőt, hiú ember is lehet — még ha ő is a párt, az élcsapat tagja. Fölényben érzi ma­gát szakmailag, de gyakran ideo­lógiailag és munkásmozgalmi ta­pasztalatokban is azzal a párt­funkcionáriussal, szakszervezeti aktivistával szemben, akinek sze­mélyében vagy állásfoglalásában a párt, a kollektíva éberségével, ellenőrzésével találkozik. És az is előfordul, hogy valóban nem a leghelyesebb módon, legalkalma­sabb formában nyilvánul meg az éberség és az ellenőrzési. Kisebb konfliktusok ilyenkor létrejöhet­nek, de nem ez a döntő. Ha a bí­rálat, az ellenőrzés rendszeres és segítő jellegű, ha nem enged te­ret az elfogultságnak, akkor előbb-utóbb eredményhez vezet, hiszen mint eleve feltételeztük, becsületes és jó szándékú vezetők­ről van szó. A biztosíték Ami engem illet, nem taga­dom, nemegyszer berzenkedtem az ellenőrzéstől vagy a bírálattól. De az időnkénti mérgelődésen, vagy ingerlékenységen túl tudom, hogy igen nagy szükségem van rá. Erős kezű vezetőnek mondanak, szerintem ez nem hiba, hiszen nagy vállalat, sok száz ember munkáját csak határozott kézzel lehet irányítani, hogy egy cél ér­dekében dolgozzunk. De a hatá­rozottságtól csak egy lépés a dik­tatórikus módszerekhez, és ezt a lépést nemegyszer megteszem. Ezért úgy vigyázok magamra, hogy igyekszem a vállalatnál olyan légkört teremteni, amely­ben az emberek vitatkoznak, meg merik mondani a véleményüket, egymásnak is, nekem is. Én is megmondom a vélemé­nyemet, szándékaimat, elképzelé­seimet, megindokolom döntései­met. Igyekszem mindent a nyil­vánosság elé vinni, természete­sen a szükséges fegyelem betar­tásával. Ez a légk­ör nem engedi meg, hogy nagyobb hibát elköves­sek, s lehetővé teszi, hogy ha mégis elhirtelenkedve döntök, in­tézkedem, korrigálni tudjam utó­lag a hibát. Ettől nem szabad fél­ni — ezt nagyon megtanultam. Sőtér Edit A jó vezető hibáiról — ahogy a Vegyipari Tervező Vállalat igazgatója látja 1962. február 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Nemes Dezső elvtárs előadása az Akadémián Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, akadémiai levelező tag szerda délután a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnökségének előadássorozatában­ előadást tar­tott­ a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának egyes kérdéseiről. Az előadáson jelen volt az Akadémia elnöksé­ge, akadémikusok, az akadémiai intézetek több vezetője és munka­társa. A hallgatóság nagy tetszés­sel fogadta az előadást. (MTI) Szabadságot Gizengának! A Hazafias Népfront tiltakozása Gizenga törvénytelen fogva tartása ellen A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ügyvezető elnöksége szerdán ülést tartott és Gizen­ga letartóztatásáról nyilatkozatot adott ki, amelyet megküldött az Egyesült Nemzetek Szervezete tit­kárságának és a Kongó és Algé­ria megsegítésére alakult nemzeti bizottságnak. A nyilatkozat a töb­bi között hangoztatja: „A magyar közvélemény felhá­borodással értesült Antoiine Gi­zenga kongói miniszterelnök-he­lyettes törvénytelen fogságba ve­téséről és egyre növekvő aggoda­lommal figyeli sorsának alakulá­sát. Ez a féltő aggodalom tükrö­ződik a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsához társadalmunk minden rétegétől érkező­ sok táv­iratból is. A táviratokban is meg­nyilvánuló rokonszenvnek ad han­got a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége, amikor szót emel Antoine Gizenga miniszter­elnök-helyettes érdekében. Népünk kezdettől fogva végte­len rokonszenvel figyeli a gyar­mati uralom ellen hősiesen har­coló kongói nép küzdelmét sza­badságáért, nemzeti függetlensé­gének megszilárdításáért, hazája egységének biztosításáért. A sza­badság eszméjének kiemelkedő, igaz képviselőjeként tiszteltük és tiszteljük Patrice Lumumbát, aki­nek életét éppen egy évvel ezelőtt oltotta ki a gyarmatosítók ügynö­keinek gyilkos golyója. A magyar nép megdöbbenéssel látja, hogy a gyarmatosító körök kongói ügynökei most Gizenga miniszterelnök-helyettesre is ke­zet emelnek. Semmibe véve a kon­gói nép széles rétegeinek akara­tát, törvénytelenül megakadályoz­zák Gizengát, hogy a néptől ka­pott tisztségét betölthesse, fogság­ba vetették, sőt, bíróság elé ál­lítását is tervezik. Tisztességes, józanul gondolkozó ember nem ad hitelt a Gizenga elleni rágalmak­nak, amelyek szerint ő veszélyez­tetné a kongói függetlenséget. El­lenkezőleg: nagyon jól tudja min­denki, hogy Gizenga megrágalma­zói és vádlói a gyarmatosítók és kiszolgálóik azok, akik szeretnék megakadályozni a Kongói Köztár­saság független fejlődését. Az is közismert tény, és a ma­gyar közvélemény aggodalmát nö­veli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely annak idején nem nyújtott támogatást és vé­delmet Patrice Lumumbának és tétlenségével elősegítette galád legyilkolását, most ismét nem tesz eleget a reá háruló kötelezettség­nek. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének kongói szervei segéd­kezet nyújtanak a gyarmatosítók­nak és szolgáiknak abban az irtó­hadjáratban, amelyet a kongói nép függetlenségéért küzdő igaz hazafiak ellen indítottak. A Biz­tonsági Tanács egyértelmű hatá­rozatai ellenére támogatják a kü­lönböző gyarmatosító körök ga­rázdálkodását és közreműködtek Gizenga miniszterelnök-­helyettes fogságba vetésében. A magyar nép rokonszenvel fordul Gizenga miniszterelnök­helyettes felé és tiltakozik tör­vénytelen fogva tartása elleni A világ békeszerető népeivel együtt valljuk: a jog és az igazság ilyen megcsúfolását egyetlen tisztessé­ges, becsületére adó ember sem nézheti tétlenül. Népünk akaratá­nak adunk hangot akkor, amikor követeljük, hogy vessenek véget a gyarmatosítók és kiszolgálóik kongói összeesküvésének! Helyez­zék szabadlábra Gizenga minisz­terelnök-helyettest, biztosítsák, hogy betölthesse a Kongói Köz­társaság kormánya miniszterel­nök-helyettesi tisztségét, amelyet népe ruházott rá. Nyújtsanak se­gítséget a kongói nép bizalmát élvező vezetőknek ahhoz, hogy a szabadságáért sokat szenvedő Kongói Köztársaság népe végre békében, csorbítatlan független­ségben és egységben építhesse nemzeti jövőjét. Szabadságot Gizengának!” (MTI)

Next