Népszabadság, 1962. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

1962. március 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG A közbiztonság őre A kötelességtudásáról­ ismert körzetében Göbölös Sándor rendőr szakaszvezető, körzetmegbízott. A határozott és mindenkor fegyelme­zett rendőr még csak ötödik éve van szolgálatban, de már sokszor be­bizonyította, hogy rátermett a foglalkozására, hivatásának érzi azt. Amikor szállítómunkás volt, segédrendőrnek jelentkezett s ekkor sze­rezte meg mostani hivatását. A múlt év őszén léptették elő körzetmeg­bízottá. Az 1961-es esztendő különben is emlékezetes marad számára: egy hónapon belül kétszer kapott jutalmat, és magasabb fizetési ka­tegóriába sorolták. Ártalmatlanná tett egy háromtagú veszedelmes rablóbandát. Göbölös elvtársat, a 42 éves szakaszvezetőt, a terület lakói tisztelik, becsülik. Szereti az embereket és jó kapcsolatot te­remtett velük. Kiérdemelte bizalmukat, s úgy tekintenek rá, mint a közbiztonság jeles őrére. (Kéri Dániel felvétele.) Szeptemberben Budapesten lesz a Nemzetközi Újságíró Szervezet kongresszusa (Tudósítónktól.) A Nemzetközi Újságíró Szer­vezet végrehajtó bizottsága leg­utóbbi, Havannában tartott ülésén elfogadta a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének meghívását, s elhatározta, hogy a szervezet soron következő, V. kongresszusát Budapesten rendezi meg az idén, szeptemberben. A Prágában székelő szervezet előző kongresszusát 1958-ban Bu­karestben tartották, ahol megvi­tatták a haladó újságírók nemzet­közi együttműködésének legfon­tosabb kérdéseit. Havannában már 39 ország küldötte vett részt a végrehajtó bizottság ülésén, a bu­dapesti kongresszus pedig újabb felvételi kérelmeket tárgyal. A havannai ülésen elfogadták a Ku­bai Újságíró Szövetség, a Mexikói Újságíró Szövetség, a Bolíviai Újságírók Nemzeti Szövetsége és a Mali Újságírók Szervezete felvé­teli kérelmét, s ezeket jóváhagyás végett terjesztik az V. kongresszus elé. A Magyar Újságírók Országos Szövetségében megkezdődtek a kongresszus szervezeti előkészü­letei. „Jégszemlén" két balatoni hajó A MAHART siófoki telel­őkikö­tőjéből a Csobánc motoros és a Jókai gőzös az idén először szer­dán futott ki a nyílt vízre. A ha­jósok, a menetrend szerinti for­galom megindulása előtt megtart­ják a „jégszemlét”. A Balaton ke­leti partszakaszán összefüggő jég­mezőt nem találtak, ellenben a tihanyi szorosban az utóbbi hetek viharai összehordták a jégtáblá­kat és nagyjából összefüggő jég­mező keletkezett. A „dugót” a Csobánc hajó törte össze, majd folytatta útját Fonyód felé, ahol a kikötőben összeállt jeget szab­dalta fel. A Jókai gőzös Balaton­­füred felé vette útját. A szemlén megállapították, hogy a gyengébb testű alumínium vízibuszok egyelőre még nem hagyhatják el a kikötőt, mert a tó középső részén még sok a víz­ből alig kilátszó, vastag jégtömb. (MTI) Célgépek segítik a Pannónia motorok gyártását A Csepel Vas- és Fémművek Motorkerékpárgyárában készülő Pannónia motorok mind kereset­tebbek külföldön. A gyár export­kötelezettsége két év alatt tíz százalékkal nőtt, s az igényeket úgy kell kielégítenie a vállalat­nak, hogy a múlt évihez képest majdnem 8 százalékal javuljon a termelékenység és mintegy 10 millió forinttal csökkenjen a ter­melési költség. Az üzemben ké­szült, könnyen kezelhető, részben automatizált célgépekkel több üzemrészben máris megteremtet­ték a termelékenyebb és gazdasá­gosabb munka feltételeit. Az idei célgépesítési program 60 száza­lékkal magasabb a tavalyinál. Ki­emelkedő feladat a 6 gépegység­ből álló motorházmegmunkáló célgépsor elkészítése, amellyel egy év alatt 1,8 millió forintot taka­ríthatnak majd meg. Ezt a gép­sort még az év első felében üzem­be helyezik. 8 iiiiiaiiaaaaaiiiaaiaaaaaaiiiiiiaiiiiiaiiiaiiiiliaiiiaiiiaaiaaaaaiiiiiiiifl Tudomány, gyakorlat és közélet Beszélgetés dr. Bognár Rezső akadémikussal Dr. Bognár Rezső akadémikust, a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem szerves kémiai tanszékének professzorát már levél­ben felkértük az alábbi beszélgetésre, a találkozásra mégis nehéz volt alkalmat keríteni, mert Bognár elittárs igen elfoglalt ember. Debre­cenben nemcsak tanszékvezető professzor, hanem az­ egyetem tudo­mányos rektorhelyettese is. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia vegyészosztálya vezetőségének is. A Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának alelnöke, 1952 óta országgyűlési képviselő, tagja az ország­­gyűlés terv- és költségvetési bizottságának, 1961 óta tagja az Elnöki Tanácsnak. — Hogyan győzi ezt a ren­geteg munkát, feladatot és felelősséget idővel és ener­giával? — tesszük fel az el­ső kérdést. — Nem könnyen. Alaposan be kell osztani az időt, és bizony, gyakran teszem meg — különböző közlekedési eszközökkel — a Deb­recen és Budapest közötti utat. Nemrég jártam a fővárosban, az országgyűlés ülésszakán, és most újra itt vagyok. Ezúttal az Aka­démia vegyészosztályának vezető­ségi ülésére jöttem, hogy megbe­széljük a kémiai kutatások idei tervét Mielőtt hazautazom, még a Művelődésügyi Minisztériumba kell mennem, hogy átadjam azt a nyolc előterjesztést, amelyet kép­viselőcsoportunk vizsgálata nyo­mán a Hajdú-Bihar megyei Ta­náccsal készítettünk a megye helyzetéről és tennivalóiról az ok­tatási reform végrehajtásával kapcsolatban. — Úgy tudjuk, hogy Bog­nár elvtárs mint mérnök, a budapesti műegyetemen tanított. A családja most is a fővárosban él? — Nem. Én 1950-ben „áttele­pültem” Debrecenbe. Nagy ellen­sége vagyok az utazó professzor­­ságnak. Én azt is hivatásomnak tartom, hogy Debrecent, az egyko­ri cívisvárost, nagyiparral rendel­kező kulturális gócponttá, szocia­lista várossá fejlesszük. Nem hi­szek abban, hogy akár az oktatás­ban, akár a kutatásban a tőle várható teljességet tudná nyújta­ni az, aki nem ott él, ahová a munkája köti. Az én hivatásom a tudomány művelése, a kutatás és az oktatás. De véleményem sze­rint az oktatás, a kutatás és a köz ügyeiben való aktív részvétel összefügg. Egy olyan országban — mint nálunk —, ahol a kémia tudománya ilyen hatalmas fellen­dülés előtt áll, minden kémikus­nak kötelessége, hogy munkájának helyét, jelentőségét, szerepét a leg­távolibb összefüggésekben is is­merje és felismerje. — Milyen feladatok foglal­koztatják az egyes területe­ken? Sorrendben először talán a kutatómunkában. — Egyetemünk szerves kémiai intézetében elvi síkon is folynak kutatások, úgynevezett alapkuta­tások, de igen sok kutatómun­kánknak van közvetlen s egyidejű kapcsolata a gyakorlattal. Három üzemmel, a Tiszavasvári Alkaloi­dagyárral, a debreceni Biogál Gyógyszergyárral és a Chinoin­­nal van kutatási szerződésünk, amelyet egy-egy évre kötünk konkrét célok megjelölésével. Ed­digi eredményeink már sok sza­badalom és újítás alapját adták az iparban. Meg kell említenünk, hogy intézetünkben az oktatókon kívül négy tudományos munka­társsal működik az Akadémia an­tibiotikum-kémiai kutatócsoport­ja. E csoport tagjai is részt vesz­nek az oktatásban, és az oktatók is a kutatómunkában. Legfőbb feladatunk a természetes eredetű szerves vegyületek kémiai kuta­tása. Olyan szerves vegyületeket vizsgálunk, amelyeknek élettani, gyógyhatása van. Más intézetek­kel együttműködve, kutatjuk né­hány új magyar antibiotikum ké­miai szerkezetét is. Az antibioti­kumkutatásokban egyre mélyülő, jó kapcsolatot tartunk fenn a Szovjetunió új antibiotikumokat kutató intézetével. — Sok munkát ad-e önnek az oktatás? — Hetenként hat órában tartok előadást a másodéves kémikusok­nak. Ebben a félévben nem, de általában heti két órában úgyne­vezett speciál kollégiumot is tar­tok. Időnként ellenőriznem kell a laboratóriumi gyakorlatokat Mint tudományos rektorhelyettes, az egyetem bonyolult tudományos kutatási kérdéseivel foglalkozom. Meggyőződésem, hogy szükség van az oktatási reformra, mert a hallgatók megterhelése az egyes szakokon nem azonos, és mert szükséges kidolgozni a fejlődő tu­dományok oktatásának új mód­szereit. Ahol túlterhelés van, ott rosszabbak az eredmények. Mint régi pedagógus, örömmel mond­hatom, hogy egyetemünk fiatal­jaiban ma már alig találni nyomát az öt évvel ezelőtt, sajnos, még jellemző cinizmusnak, kiábrán­dultságnak. Érdeklődőek, szorgal­masak. És ha szabad dicsekedni, azt is elmondom, hogy a nálunk végzett hallgatóknak általában 80—90 százaléka vidéken helyez­kedik el. — Sok feladatot ad kép­viselői megbízatása is? — A már említett minisztériu­mi utam is képviselői út De itt van a debreceni Kodály Zol­tán Zeneiskola ügye. Ebben az intézetben zenetanárokat is ké­peznek, de az iskola csak kö­zépfokú. Felsőfokúvá kellene nyil­vánítani az iskolát, mint a többi tanítóképzőt, hiszen ennek meg­felelő funkciót végez. Sok mun­kát ad a földgáz is. Én is egyik kezdeményezője voltam a már létrejövő országos bizottság meg­alakulásának. A bizottság azt vizsgálná meg, hogy a Hajdú-Bi­­harban lelt földgázt hogyan tud­nánk Debrecenben is hasznosíta­ni, különös tekintettel a város és a megye iparosítására. — Bizonyára akad valami, ami a sok munkában ha­lasztást szenved? — Sajnos, akad. Egyik tanköny­vem írását nem tudtam időre be­fejezni. De egy másik könyvem, amely az Akadémia kiadásában fog megjelenni, már a hasábkor­rektúráknál tart... Sokfelé mondtam el, első hallásra talál úgy tűnik, hogy az időm is, e munkám is szétaprózódik. Akad­hatnak a tudomány hivatásos mű­velői között olyanok, akik engeri prakticistának tartanak, amiért e laboratórium és a katedra csend­jét ilyen sűrűn cserélem fel a gyakorlati élet zajával. Mégsem érzem indokoltnak ezt a véle­ményt, mert én az élet minden jelenségében a tudományos prob­lematikát keresem. A tudomány­nak pedig az élethez kell igazod­nia, ez vitathatatlan. — Ez tehát az elvi össze­függés a tudós három tevé­kenysége között? — Nemcsak az elvi, a gyakor­lati is. A népgazdaság szükségle­teiről szerzett alaposabb ismere­teink szerint irányítjuk kutató­munkánkat is , a legfontosabb, legidőszerűbb feladatokra. És az oktatásban sem mindegy, hogy miről, milyen részletesen beszé­lünk. Előadásaimban tudatosan állítom szembe a tárgyalt anyag elvontabb, esetleg „csak tudomá­nyosan szép” részleteit a gyakorla­tilag jelentősebbekkel. Az úgyne­vezett steroidkutatás például nem volt az én területem, mégis vállal­tam egy részét, mert volt alkal­mam megfigyelni az import-export alakulását, s meggyőződtem a ku­tatás fontosságáról. A steroid­­hormonok nélkülözhetetlen gyógyszerek. Importjuk nagyon sokba kerül az országnak. De mi­ből gyártsuk? Régebben az alap­anyagokat általában állati erede­tű hulladékból állították elő. Ez azonban korlátozott mennyiség. Intézetünk most olyan növényeket keres, amelyekből szintén előál­lítható. Ha a jövőben a steroid­­hormonok nyersanyagát mező­­gazdaságunk termeszthetné, azzal mezőgazdaságunk is, iparunk is jól járna. Persze, befejezésül azt is el kell mondanom, hogy hitem szerint nemsokára eljön az idő, amikor éppen a gyakorlat, az élet fogja kívánni tőlünk, hogy mun­kánkat teljesebben koncentráljuk a szorosan vett tudományos és oktatói feladatokra. Akkor, ami- s­kor már előkészítettük és meg­szerveztük azokat a lehetősége­ket, amelyeket felhasználván, a szakemberképzés és az intenzív kutatómunka lesz a fő feladat. Cserhalmi Imre Már szerelik a Kőbányai Fűtőerőművet A Kőbányai Fűtőerőmű építkezésén már hozzálát­tak a belső sze­­relési munkák­hoz. Az 500 millió forintos beruházással épülő erőmű látja majd el gőzzel a kilenc kőbányai nagy­üzemet, vala­mint a József Attila lakótele­­pet. A korszerű pakuratüzelésű erőmű 1963 vé­gére készül el teljesen, de a felszerelésre kerülő négy ka­zánból kettőt még az idén üzembe helyez­nek. A létesít­mény tervezője és beruházója a HŐTERV. Képünkön: Szerelik a több emelet magas kazánokat. (Wormser Antal felvétele.)

Next