Népszabadság, 1962. május (20. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-01 / 101. szám

2 NÉPSZABADSÁG Nagyszerű május elseje Friss, tavaszi reggelre ébredt m­ájus elsején a főváros népe. A nap időnként a felhők m­ögé bújt, a szél inkább csípős, mint simo­gató, de a zöldellő fáik, a feldíszí­tett házak, utcák és terek, a ta­vasz színei. Az emberek a gyüle­kezőhelyekre tartottak. A Felvonulási tér ünnepi dísz­be öltözött: a főemelvénnyel szemben, a Gorkij fasor bejára­tánál, Marx, Engels, Lenin képe, a lelátókon a testvéri országok zászlói és állami címerei, a kör­nyező épületek homlokzatán üd­vözlő feliratok, díszítések. A tribünökön már jóval kilenc óra előtt ott voltak a meghívot­tak: a munkásmozgalom veterán­jai, a budapesti üzemek, vállala­tok, gyárak, hivatalok és intézmé­nyek kiváló munkásai, akik a főemelvény két oldalán levő tri­bünökről tekintették meg a felvo­nulást. Ugyancsak itt foglalt he­lyet politikai, gazdasági és kultu­rális életünk sok vezetője, a bu­dapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja, valamint a — Köszöntöm a munkásokat, akik a gyárakban, üzemekben épí­tik, erősítik a szocialista hazát, a Magyar Népköztársaságot — mon­dotta. — Köszöntöm a forradal­mi harcokban megedzett, megerő­södött magyar munkásosztályt, társadalmunk vezető erejét, amely az utóbbi tizenhét évben bebi­zonyította, milyen nagyszerű tet­tekre képes, s amely építőmunká­jával, harcával, egész népünk ér­dekeit, anyagi, szellemi és társa­dalmi felemelkedését szolgálta és szolgálja. Köszöntöm paraszttestvéreinket, akik a munkásosztály példájával és segítségével a mezőgazdaság­ban is győzelmre vitték a szocia­lista forradalmat, s ezzel bizto­sítják egész népünk további fel­emelkedését éppúgy, mint saját egyéni boldogulásukat dolgozó parasztságunk, mint eddig, ez­után is számíthat hű szövetsége­sére, a­­tapasztalt munkásosztály­ra. Köszöntöm értelmiségünket — szellemi életünk munkásait —, akik alkotó tevékenységükkel, a szocialista kultúra ápolásával és terjesztésével nap nap után hitet tesznek a szocializmus mellett. A továbbiakban emlékeztetett a régi május elsejékre, majd így folytatta: — Mint a Szakszervezeti Világ­­szövetség tagszervezete, a világ­szövetséghez tartozó több mint százmillió szervezett munkással együtt szeretettel köszöntjük azo­kat a népeket, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati iga­ztól. Köszöntjük azokat a küldöt­teket, akik május elsején elhoz­ták nekünk népük üdvözletét, kü­lön köszöntjük a hős algériai né­pet, amely több mint hét évig tar­tó harcával kivívta hazája függet­lenségét. Ezután hangsúlyozta, hogy dolgozó népünk második ötéves tervünk megvalósításán munkál­kodik. Az eddigi sikerek és a jövő feladatai bizakodással töltenek el valamennyiünket. Népünk rendü­letlenül bízik szocialista rendsze­május elsejére Budapestre érke­zett külföldi szakszervezeti kül­döttségek. A lelátókkal szemben, végig a Dózsa György úton, sok ezer em­ber nézte végig a budapesti dol­gozók május elsejei seregszemlé­jét A díszemelvényen néhány perc­cel tíz óra előtt foglalta el helyét Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, és dr. Münnich Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, állam­miniszter. A Felvonulási tér bejáratánál ott álltak már a hatalmas menet élén haladó II., IV., X., XX., IX. XXI., VII. és XXII. kerületek. Tíz órakor megszólaltak a har­sonák, s a tizennyolcadik szabad május elsején Brutyó János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára üdvözölte Budapest dolgozó népét e­rünkben. Azok a munkafelaján­lások is ezt mutatják, amelyeket dolgozóink pártunk VIII. kong­resszusának tiszteletére vállaltak. — A magyar nép, a magyar munkásosztály együtt menetel a földkerekség valamennyi béke­szerető emberével, aki jobb, szebb, emberibb jövőért harcol — mondotta nagy tapssal fogadott beszédében Brutyó János. Megindul a menet Az ünnepi köszöntő után meg­indult a hatalmas menet. Elöl fe­hér betűsor formálta az ünnepi köszöntőt: Éljen május 1! Zászló­erdő következett, fiatalok vitték a nemzetközi munk­ásszolidaritás vörös zászlóit, majd több száz lány piros, fehér és zöld selyem­zászlót emelt magasba. Zúgott a taps, amikor a díszemelvény elé ért az az öt betű — mindegyik ötméteres —, amely a felvonuló dolgozók akaratát, hitét és re­ménységét formálta egyetlen szó­ba: BÉKÉT. S a hozzávezető utat fogalmazta meg a következő fel­irat: LESZERELÉST. Alig haladt el az impozáns nyitómenet, amikor egyik perc­ről a másikra szinte virágos ta­vaszi mezővé változott a Felvo­nulási tér: májusfák, zászlóerdők alatt a tribünök elé ért a buda­pesti kerületek dolgozóinak szín­pompás menete. A párt és a kor­mány vezetői jóval az indulás előtt felkeresték a gyülekező dol­gozóikat és velük együtt vonultak. A II. kerület dolgozóit Marosán György, a Politikai Bizottság tag­ja, a Központi Bizottság titkára, Cservenka Ferencné, a Budapesti Pártbizottság titkára és Vas-Wit­­teg Miklós, a SZOT alelnök­e, az újpestieket Biszku B£la, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Brutyó János, a SZOT főtitkára és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője; a kőbányai fel­vonulókat Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Varga György, a SZOT titkára; a XX. kerületie­ket Kiss Károly, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az El­nöki Tanács titkára, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke; a IX. kerületieket Somo­gyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT el­nöke, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a csepelieket Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság tit­kára és Németh Károly, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetője; a VII. kerületieket Fehér Lajos és Rónai Sándor, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, Gál László, a SZOT titkára; a XXII. kerületieket Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Czinege Lajos, a Poli­tikai Bizottság póttagja, honvé­delmi miniszter és Bugár Jánosné, a SZOT titkára köszöntötte. A legjobb üzemek a kerületek élén A kőbányaiak menetét a Vegy­ipari Gép- és Radiátorgyár dolgo­zói vezették, akik most nyerték el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját. A csepe­liek élén a Magyar Posztógyár haladt. Ezernyi szín, ötlet minde­nütt. Hány kéz formálhatta a sok­színű májusfákat? Ki számolhatta volna meg, hány léggömb emel­kedett magasba a tribün előtt? Ki vállalkoznék arra, hogy meg­közelítő pontossággal is meghatá­rozza, melyik volt a több órás menet legkedvesebb színfolt­ja? Az egyik menetoszlopot fi­gyelve, öt percig számoltam, az amatőrfotósokat. Egy oszlopban, öt perc alatt 62 felvonulónál lát­tam fényképezőgépet és kettőnél filmfelvevőt. Miközben a fotóri­porterek és a filmesek helikopter­ről örökítették meg a színes ta­vaszi forgatagot, a menet amatőr­fotósai, filmesei a dísztribünt fényképezték. A fóti gyerekek ... A sok színfolt közül, a sok-sok ötlet közül nekem az I. Autójavító Vállalat és az általa patronált Fóti Gyermekváros villanásnyi képe tetszett a legjobban. Üdítő és szívbe markoló: egy hatalmas piros tulipán, levelei között két fehér ruhás csöppség, a gyermekváros kis gondozottjai, akikből nem lesz­nek elhagyott árvák, mert egész társadalmunk figyelme kíséri jö­vőjüket. S utána munkások, mér­nökök, a maguk gyermekeivel: zászlók, májusfáik, tavasz.. Mit láttam még? Például azt, hogyan öltöznek most a budapes­tiek. Igaz, hogy a Vörös Október Férfiruhagyár dolgozói külön is bemutatták — nagyon ötletesen — hogyan öltözködtek az emberek régen, felvonultatták még a római tógákat is, meg a rokokó szoknyá­kat is, de a mai divatot már nem az ő menetükből tanulmányoz­tam. Nemcsak színes volt ez a menet — elegáns is! Nemcsak jó­­kedvűek voltak a lányok, csinosak is, jól öltözöttek, szépek, a fiúk jól vasalt ruhában, rendes kabát­ban. Háromszázezer jól öltözött ember vonult el a tribün előtt, s ezt igazán nem dicsekvésnek szá­nom, csupán — a sok májusfa, a sok termelési eredmény, a sok büszke zászló között — egy szín­foltnak. Talán nem is olyan mel­lékes színfoltnak. Egy óra előtt öt perccel ért véget a budapesti dolgozók felvo­nulása. A fiataloké a tér! Ezután, szinte „megmozdult” a kiürültnek látszó tér, úttörők fu­tottak át a betonon, hogy virá­gokkal köszön­tsék a párt és a kormány vezetőit, s a meghívott vendégeket. Hatalmas taps fogad­ta a kis úttörőket, akik 8000 szál piros tulipánt adtak át a vendé­geknek. Közben a tribün elé érkezett a KISZ-fiatalok menetének éle. Zászlóvivők az MSZMP és a Kom­­szomol által ajándékozott selyem­lobogókkal. Hosszan zúgott a taps, amikor megjelent a nyári helsin­ki Világifjúsági Találkozó Jelvé­nye. Forró lelkesedés fo­gadta a hazánkban tanuló kül­földi diákok népes csoportjait, köztük a hős kubai fiatalok kép­viselőit. Utánuk huszonkét buda­pesti kerület fiataljai következ­tek, színes népviseletben. A KISZ- fiatalok felvonulását az ifjúgár­disták zárták. Végül a sportolók menete kö­vetkezett. Elöl a­ magyar olimpi­konok és élsportolók, utánuk a nagy egyesületek sportolói, színes melegítőben. A Teleki Blanka Leánygimnázium növendékei pompás szabadgyakorlatokat mu­tattak be, a Testnevelési Főiskola hallgatói pedig karika- és pad­­gyakorlatokkal szórakoztatták a közönséget. Élő gúla gördült a térre, a fiatalok kezében a külön­böző nemzetek zászlóival. A spor­tolók igen látványos felvonulását nagyszabású élőkép zárta: a gúlát ötágú vörös csillag vette körül a vörös mezes sportolók formálták —, a dísztribün előtt pedig a Te­leki Blanka Gimnázium tanulói saját soraikkal — élő betűkkel ír­ták a térre. Éljen a parti Lovászi Ferenc Brutyó elvtárs ünnepi köszöntője Dobi István, Kádár János, Münnich Ferenc és Marosán György elvtárs a­ díszemelvényen. Emberfolyam a Dózsa György úton. 1962. május 3. csütörtök

Next