Népszabadság, 1962. május (20. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-01 / 101. szám
2 NÉPSZABADSÁG Nagyszerű május elseje Friss, tavaszi reggelre ébredt május elsején a főváros népe. A nap időnként a felhők mögé bújt, a szél inkább csípős, mint simogató, de a zöldellő fáik, a feldíszített házak, utcák és terek, a tavasz színei. Az emberek a gyülekezőhelyekre tartottak. A Felvonulási tér ünnepi díszbe öltözött: a főemelvénnyel szemben, a Gorkij fasor bejáratánál, Marx, Engels, Lenin képe, a lelátókon a testvéri országok zászlói és állami címerei, a környező épületek homlokzatán üdvözlő feliratok, díszítések. A tribünökön már jóval kilenc óra előtt ott voltak a meghívottak: a munkásmozgalom veteránjai, a budapesti üzemek, vállalatok, gyárak, hivatalok és intézmények kiváló munkásai, akik a főemelvény két oldalán levő tribünökről tekintették meg a felvonulást. Ugyancsak itt foglalt helyet politikai, gazdasági és kulturális életünk sok vezetője, a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja, valamint a — Köszöntöm a munkásokat, akik a gyárakban, üzemekben építik, erősítik a szocialista hazát, a Magyar Népköztársaságot — mondotta. — Köszöntöm a forradalmi harcokban megedzett, megerősödött magyar munkásosztályt, társadalmunk vezető erejét, amely az utóbbi tizenhét évben bebizonyította, milyen nagyszerű tettekre képes, s amely építőmunkájával, harcával, egész népünk érdekeit, anyagi, szellemi és társadalmi felemelkedését szolgálta és szolgálja. Köszöntöm paraszttestvéreinket, akik a munkásosztály példájával és segítségével a mezőgazdaságban is győzelmre vitték a szocialista forradalmat, s ezzel biztosítják egész népünk további felemelkedését éppúgy, mint saját egyéni boldogulásukat dolgozó parasztságunk, mint eddig, ezután is számíthat hű szövetségesére, atapasztalt munkásosztályra. Köszöntöm értelmiségünket — szellemi életünk munkásait —, akik alkotó tevékenységükkel, a szocialista kultúra ápolásával és terjesztésével nap nap után hitet tesznek a szocializmus mellett. A továbbiakban emlékeztetett a régi május elsejékre, majd így folytatta: — Mint a Szakszervezeti Világszövetség tagszervezete, a világszövetséghez tartozó több mint százmillió szervezett munkással együtt szeretettel köszöntjük azokat a népeket, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati igaztól. Köszöntjük azokat a küldötteket, akik május elsején elhozták nekünk népük üdvözletét, külön köszöntjük a hős algériai népet, amely több mint hét évig tartó harcával kivívta hazája függetlenségét. Ezután hangsúlyozta, hogy dolgozó népünk második ötéves tervünk megvalósításán munkálkodik. Az eddigi sikerek és a jövő feladatai bizakodással töltenek el valamennyiünket. Népünk rendületlenül bízik szocialista rendszemájus elsejére Budapestre érkezett külföldi szakszervezeti küldöttségek. A lelátókkal szemben, végig a Dózsa György úton, sok ezer ember nézte végig a budapesti dolgozók május elsejei seregszemléjét A díszemelvényen néhány perccel tíz óra előtt foglalta el helyét Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, és dr. Münnich Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, államminiszter. A Felvonulási tér bejáratánál ott álltak már a hatalmas menet élén haladó II., IV., X., XX., IX. XXI., VII. és XXII. kerületek. Tíz órakor megszólaltak a harsonák, s a tizennyolcadik szabad május elsején Brutyó János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára üdvözölte Budapest dolgozó népét erünkben. Azok a munkafelajánlások is ezt mutatják, amelyeket dolgozóink pártunk VIII. kongresszusának tiszteletére vállaltak. — A magyar nép, a magyar munkásosztály együtt menetel a földkerekség valamennyi békeszerető emberével, aki jobb, szebb, emberibb jövőért harcol — mondotta nagy tapssal fogadott beszédében Brutyó János. Megindul a menet Az ünnepi köszöntő után megindult a hatalmas menet. Elöl fehér betűsor formálta az ünnepi köszöntőt: Éljen május 1! Zászlóerdő következett, fiatalok vitték a nemzetközi munkásszolidaritás vörös zászlóit, majd több száz lány piros, fehér és zöld selyemzászlót emelt magasba. Zúgott a taps, amikor a díszemelvény elé ért az az öt betű — mindegyik ötméteres —, amely a felvonuló dolgozók akaratát, hitét és reménységét formálta egyetlen szóba: BÉKÉT. S a hozzávezető utat fogalmazta meg a következő felirat: LESZERELÉST. Alig haladt el az impozáns nyitómenet, amikor egyik percről a másikra szinte virágos tavaszi mezővé változott a Felvonulási tér: májusfák, zászlóerdők alatt a tribünök elé ért a budapesti kerületek dolgozóinak színpompás menete. A párt és a kormány vezetői jóval az indulás előtt felkeresték a gyülekező dolgozóikat és velük együtt vonultak. A II. kerület dolgozóit Marosán György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Cservenka Ferencné, a Budapesti Pártbizottság titkára és Vas-Witteg Miklós, a SZOT alelnöke, az újpestieket Biszku B£la, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Brutyó János, a SZOT főtitkára és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője; a kőbányai felvonulókat Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Varga György, a SZOT titkára; a XX. kerületieket Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács titkára, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke; a IX. kerületieket Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a csepelieket Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság osztályvezetője; a VII. kerületieket Fehér Lajos és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gál László, a SZOT titkára; a XXII. kerületieket Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Czinege Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, honvédelmi miniszter és Bugár Jánosné, a SZOT titkára köszöntötte. A legjobb üzemek a kerületek élén A kőbányaiak menetét a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár dolgozói vezették, akik most nyerték el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját. A csepeliek élén a Magyar Posztógyár haladt. Ezernyi szín, ötlet mindenütt. Hány kéz formálhatta a sokszínű májusfákat? Ki számolhatta volna meg, hány léggömb emelkedett magasba a tribün előtt? Ki vállalkoznék arra, hogy megközelítő pontossággal is meghatározza, melyik volt a több órás menet legkedvesebb színfoltja? Az egyik menetoszlopot figyelve, öt percig számoltam, az amatőrfotósokat. Egy oszlopban, öt perc alatt 62 felvonulónál láttam fényképezőgépet és kettőnél filmfelvevőt. Miközben a fotóriporterek és a filmesek helikopterről örökítették meg a színes tavaszi forgatagot, a menet amatőrfotósai, filmesei a dísztribünt fényképezték. A fóti gyerekek ... A sok színfolt közül, a sok-sok ötlet közül nekem az I. Autójavító Vállalat és az általa patronált Fóti Gyermekváros villanásnyi képe tetszett a legjobban. Üdítő és szívbe markoló: egy hatalmas piros tulipán, levelei között két fehér ruhás csöppség, a gyermekváros kis gondozottjai, akikből nem lesznek elhagyott árvák, mert egész társadalmunk figyelme kíséri jövőjüket. S utána munkások, mérnökök, a maguk gyermekeivel: zászlók, májusfáik, tavasz.. Mit láttam még? Például azt, hogyan öltöznek most a budapestiek. Igaz, hogy a Vörös Október Férfiruhagyár dolgozói külön is bemutatták — nagyon ötletesen — hogyan öltözködtek az emberek régen, felvonultatták még a római tógákat is, meg a rokokó szoknyákat is, de a mai divatot már nem az ő menetükből tanulmányoztam. Nemcsak színes volt ez a menet — elegáns is! Nemcsak jókedvűek voltak a lányok, csinosak is, jól öltözöttek, szépek, a fiúk jól vasalt ruhában, rendes kabátban. Háromszázezer jól öltözött ember vonult el a tribün előtt, s ezt igazán nem dicsekvésnek szánom, csupán — a sok májusfa, a sok termelési eredmény, a sok büszke zászló között — egy színfoltnak. Talán nem is olyan mellékes színfoltnak. Egy óra előtt öt perccel ért véget a budapesti dolgozók felvonulása. A fiataloké a tér! Ezután, szinte „megmozdult” a kiürültnek látszó tér, úttörők futottak át a betonon, hogy virágokkal köszöntsék a párt és a kormány vezetőit, s a meghívott vendégeket. Hatalmas taps fogadta a kis úttörőket, akik 8000 szál piros tulipánt adtak át a vendégeknek. Közben a tribün elé érkezett a KISZ-fiatalok menetének éle. Zászlóvivők az MSZMP és a Komszomol által ajándékozott selyemlobogókkal. Hosszan zúgott a taps, amikor megjelent a nyári helsinki Világifjúsági Találkozó Jelvénye. Forró lelkesedés fogadta a hazánkban tanuló külföldi diákok népes csoportjait, köztük a hős kubai fiatalok képviselőit. Utánuk huszonkét budapesti kerület fiataljai következtek, színes népviseletben. A KISZ- fiatalok felvonulását az ifjúgárdisták zárták. Végül a sportolók menete következett. Elöl a magyar olimpikonok és élsportolók, utánuk a nagy egyesületek sportolói, színes melegítőben. A Teleki Blanka Leánygimnázium növendékei pompás szabadgyakorlatokat mutattak be, a Testnevelési Főiskola hallgatói pedig karika- és padgyakorlatokkal szórakoztatták a közönséget. Élő gúla gördült a térre, a fiatalok kezében a különböző nemzetek zászlóival. A sportolók igen látványos felvonulását nagyszabású élőkép zárta: a gúlát ötágú vörös csillag vette körül a vörös mezes sportolók formálták —, a dísztribün előtt pedig a Teleki Blanka Gimnázium tanulói saját soraikkal — élő betűkkel írták a térre. Éljen a parti Lovászi Ferenc Brutyó elvtárs ünnepi köszöntője Dobi István, Kádár János, Münnich Ferenc és Marosán György elvtárs a díszemelvényen. Emberfolyam a Dózsa György úton. 1962. május 3. csütörtök